A civil szervezetek megjelenése a hazai jogszabályokban

A civil szervezetek megjelenése a hazai jogszabályokban Bevezetés... 2 1. Civil szervezetek... 3 1.1 A fogalom jogi meghatározása... 3 1.2 Néhány kiemelkedő nemzetközi civil szervezet... 4 1.2.1 Nemzetközi Vöröskereszt... 4 1.2.2 Üdvhadsereg... 5 1.2.3 A Nemzetközi Caritas és az Amnesty International... 5 1.2.4 A nemzetközi civil szervezetek jelentősége... 5 2. Körkép a civil szervezetek hazai helyzetéről... 6 2.1 A nonprofit szektor... 6 2.1.1 A nonprofit szektor újjászületése... 6 2.1.2 A nonprofit szektor feladatai... 6 2.1.3 A nonprofit szervezet fogalma... 7 2.2 Civil szervezetek... 7 2.2.1 A civil szervezetek társadalmi szerepe... 7 2.2.2 Civil szervezetek és az Alkotmány... 8 2.2.3 Civil szervezetek és a Polgári Törvénykönyv... 9 3. Civil szervezetek típusai és létrehozásuk... 9 3.1 Az alapítvány... 9 3.1.1 Nyilvántartásba vétel... 9 3.1.2 Az alapító okirat... 10 3.1.3 Kezelő szerv... 10 3.1.4 Az alapítvány megszüntetése... 10 3.1.5 Alapítványok egyesítése... 11 3.2 Egyesület... 11 3.2.1 Nyilvántartásba vétel folyamata... 12 3.2.2 Az alapítás követelményei... 13 3.2.3 Gazdálkodó tevékenység... 13 3.2.4 Az egyesület megszüntetése... 14 3.3 Köztestület... 14 3.3.1 Köztestület és egyesület elhatárolása... 14 3.3.2 Köztestület és egyesület hasonlósága... 14

2 3.4 További szervezettípusok... 15 4. Civil szervezetek jelentősége a hazai jogszabályokban... 15 4.1 Az 1%-os törvény... 15 4.1.1 A törvény bevezetése és jelentősége... 15 4.1.2 Az 1% alapja... 16 4.1.3 A rendelkező nyilatkozat... 16 4.1.4 Átutalás a kedvezményezetteknek... 16 4.2 További példák... 17 4.2.1 48/1995. (XII. 29.) NM rendelet... 17 4.2.2 16/1996.(VII. 8.) MKM rendelet... 17 5. A Nemzeti Civil Alapprogram... 18 5.1 A Nemzeti Civil Alapprogram célja... 18 5.2 Az NCA által támogatott tevékenységek... 18 5.3 A NCA rendelkezésére álló források... 19 5.4 Támogatást igényelhető szervezetek... 19 5.5 Az NCA testületei... 20 5.5.1 A Tanács... 20 5.5.2 A Kollégiumok... 21 5.6 Az NCA tagjaira vonatkozó szabályok... 22 5.6.1 Összeférhetetlenség és kizárás... 22 5.6.2 Megbízatás megszűnése... 22 5.7 A Tanács és a Kollégiumok működése... 23 5.7.1 Nyitottság és nyilvánosság... 23 5.7.2 A támogatási döntések... 23 6. Összegzés... 24 Bevezetés Az 1065/2007. (VIII. 23.) Korm. határozat rendelkezik a kormányzati civil kapcsolatok fejlesztését szolgáló egyes intézkedésekről. A kormányzati civil kapcsolatok fejlesztése érdekében, illetve annak keretében két kidolgozásra váró terület kerül előtérbe, nevezetesen a közigazgatás és a civil szervezetek kapcsolata, továbbá a civil szereplők digitális írástudásának

3 fejlesztése az e-pályázati követelményeknek való megfelelés céljából. Ebben az összeállításban (modulban) az első témakörön belül is a civil szervezetekkel kapcsolatos jogi szabályozás kerül az érdeklődés középpontjába. 1. Civil szervezetek 1.1 A fogalom jogi meghatározása 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről 2003. évi L. törvény a Nemzeti Civil Alapprogramról 1949. évi XX. tv. Magyar Köztársaság Alkotmányáról 1989. évi II. törvény az egyesülési jogról 1996. évi CXXVI. törvény a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról 1997. évi CLVI. törvény a közhasznú szervezetekről

4 A civil szervezetek fogalom meghatározását 2003-ig hiába kerestük a hazai lexikonokban, értelmező szótárakban stb. nem találtuk. Az Új Magyar Lexikon szerint a civil <lat.> polgári személy, szemben a katonával vagy más egyenruhás testület tagjával; polgári. A Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi L. törvény 14. b) pontjában írtak értelmében civil szervezet: az egyesülésről szóló 1989. évi II. törvény alapján létrejött, jogi személyiséggel bíró társadalmi szervezet, szövetség (kivéve pártot, a munkaadói és munkavállalói érdek-képviseleti szervezetet, a biztosító egyesületet, valamint az egyházat), és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény alapján létrejött, jogi személyiséggel bíró alapítvány (ide nem értve a közalapítványt). A kormányzati civil kapcsolatok fejlesztését szolgáló egyes intézkedésekről szóló 1065/2007. (VIII. 23.) Korm. határozat 12. pontjában foglaltak szerint E határozat során civil szervezet alatt a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény szerinti alapítványt, egyesületet, illetve egyesületek szövetségeit kell érteni. A fenti értelmezésekből, definícióból adódóan tehát megfogalmazhatjuk, hogy a civil szervezetek a civilek akaratából létrejövő - azaz nem az államok kötelező döntéséből-előírásából fakadó - önkéntes tevékenységen alapuló olyan szervezetek, vagy csoportok, amelyek kijelölt célokat, vagy érdeket szolgálnak. 1.2 Néhány kiemelkedő nemzetközi civil szervezet 1.2.1 Nemzetközi Vöröskereszt Az 1859. évi osztrák - olasz - francia háború döntő ütközetére 1859. június 24-én a Garda-tó közelében, Solferino község térségében került sor. A III. Napóleon vezetése alatt álló franciapiemonti erők súlyos vereséget mértek az osztrák csapatokra. Henri Dunant (svájci üzletember) miután látta és tapasztalta a gyilkos küzdelmet, a borzalmas végeredményt, a harctéren hagyott francia és osztrák sebesülteket, elhatározta egy szervezet létrehozását. A Sebesült Katonák Segélyezésének Nemzetközi Bizottsága nevű szervezet 1863-ban alakult meg Genfben. Ez a bizottság dolgozta ki, valamint fogadta el a genfi egyezményt (1864. augusztus 22.), amely elismerte a Vörös Kereszt szerepét, a benne rejlő hatalmas lehetőségeket. Ez az egyezmény rögzíti a hadviselő felek kötelezettségeit a sebesült katonák megsegítésére, egészségügyi ellátásuk biztosítására. Így alakult meg - névváltoztatás révén - a legidősebb nemzetközi civil szervezet, a Nemzetközi Vöröskereszt (Internacional Red Cross).

5 1.2.2 Üdvhadsereg A genfi egyezmény elfogadását követő évben (1865) Londonban az Üdvhadsereg (Armée du salut) létrehozására került sor William Booth prédikátor aktív támogatásával. E szervezet kiemelkedően az angol főváros szegényeinek lelki és testi támogatására törekedett. A nemzetközi civil szervezetek között is megkülönböztetett helyt tölt be a párizsi székhelyű Emberi Jogok Nemzetközi Szövetsége (International Federation of Human Rights), valamint a New York-i alapítású Emberi Jogok Nemzetközi Ligája (International League for Human Rights). Míg az előbbit 1922-ben 36, addig az utóbbit 1941-ben alapították 26 ország részvételével. 1.2.3 A Nemzetközi Caritas és az Amnesty International Rómában hozták létre 1951. év végén azt a szervezetet, melynek kiemelkedő feladata a legszegényebbek támogatására irányult. A katolikus szellemű Nemzetközi Caritas (Internacional Confedeation of Cathologik Organizations for Charitable Socialaction) tevékenysége valójában a legrászorultabbak ellátását hivatott segíteni. Az Amnesty International 1961-ben alakult meg Peter Benenson angol jogász vezetésével. E szervezet alapvető célkitűzése, hogy meggyőződésük, vallásuk, illetve fajuk miatt elzártak jogi védelmében nyújtsanak segítséget. 1.2.4 A nemzetközi civil szervezetek jelentősége A nemzetközi civil szervezetek egyrészt komoly anyagi háttérrel rendelkeznek, másrészt jelentős társadalmi támogatottságuk révén lényeges befolyásolással vannak a közvéleményre, a mindenkori kormánypolitikára, továbbá a kormányközi szervezetekre. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a mindennapok életére egyre nagyobb hatást gyakorolnak. A tőkeerősségre jellemző példa a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (International Union for the Conservation og and Natural Resoulces) működése, amely például 130 ország 3800 természetvédelmi projektjének megvalósulásához járult hozzá.

6 2. Körkép a civil szervezetek hazai helyzetéről 2.1 A nonprofit szektor 2.1.1 A nonprofit szektor újjászületése Számtalanszor elhangzott már: civil szervezetek nélkül nincs demokrácia. A rendszerváltozás óta csipkerózsika álmából felébredt civil társadalom látványos eredményeket ért el. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a bíróságok a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi L. törvény megjelenéséig a KSH közzétett adatai szerint 48 171 civil nonprofit szervezetet tartottak nyilván. A Polgári Törvénykönyvnek az 1987. évi módosítása újra létrehozta az alapítványt, mint jogképes intézményt. Ezzel a jogi aktussal született újjá a magyarországi nonprofit szektor. A kormányzati és a csirázásban lévő piaci szektorok mellett ezáltal megjelent a harmadik láb is. Megjegyzendő, hogy a nonprifit szektor két jelentős számú intézményei az alapítványok, valamint az egyesületek (társas nonprofit szervezetek) már a két világháború között is szép számban tevékenykedtek. A hazai nonprofit szektor egy évtized alatt robbanásszerű növekedést mutatott fel. Kuti Éva A harmadik szektor helye és szerepe a magyar társadalom és gazdaság szerkezetének átalakításában. A nonprofit Magyarországon c. tanulmányában ennek okait az alábbiakban összegezte: - Visszatérés a trendhez: a megtört történelmi fejlődéshez való gyors igazodás. - A társadalmi és a politikai struktúra átalakulása: a rendszerváltással együtt járó változások hatásai. - A jóléti szolgáltatások krónikus hiánya: az államszocialista korszakbeli hiányt felváltó állampolgári igények kielégítése. - Áthárított felelősség és szerkezetváltás: a kormányzat erőteljes részvétele a szektor létrehozásában és pénzforrásainak megteremtésében. - A túlélésért folytatott harc: a válság különböző szereplői így (is) harcolnak saját túlélésükért. 2.1.2 A nonprofit szektor feladatai A nonprofit szervezetek újjászületés arra utal, hogy az állampolgárok megfelelően értékelték és érzékelik a harmadik szektor fontosságát. A nemzetközi tapasztalatok alapján pontosan

7 tudják, hogy sem az állami, sem a piaci szektor nem alkalmas minden társadalmi igény kielégítésére. A piaci szektor szerepe a profitot előállító termelési és szolgáltatási területre terjed ki. Az állami szektor feladata elsősorban az, hogy a társadalom valamennyi tagja számára a közjavakról gondoskodjon. A nonprofit szervezetek biztosítják a társadalmi önszerveződés és érdekérvényesítés kereteit, alkalmat adnak a kisebb-nagyobb társadalmi csoportok különleges igényeinek kielégítésére, a nem profitcélú társadalmi innovációra és a társadalmi problémák közösségi (de nem állami) kezelésére. 2.1.3 A nonprofit szervezet fogalma A szakirodalom a nonprofit szervezet fogalmát több aspektusból közelíti meg. A nemzetközi szakirodalom által legelfogadottabb nonprofit szervezeti definíciónak a Batimore-i John Hopkins Egyetem által meghatározottat tekinti. E kutatás szerint az alábbi ismérvekkel bíró szervezet tekinthető nonprofit szervezetnek: - intézményesültség (nem háztartás szintű szervezet), - kormányzattól független szervezet (nem állami), - gazdálkodása eredményét a szervezethez tartozók között fel nem osztó szervezet (nem gazdasági társaság), - önszerveződésen és öntevékenységen alapuló szervezet (létrehozását nem törvény rendeli el, s nem is kényszer), - a közvetlen politikai hatalom megszerzését és gyakorlását célul nem kitűző szervezet (nem párt). 2.2 Civil szervezetek 2.2.1 A civil szervezetek társadalmi szerepe A civil szervezetek mint a modern társadalom intézményei elsősorban a helyi problémák megoldásában vesznek részt. Többek között olyan kérdésekre is igyekeznek választ keresni, amelyek a társadalmi gondolkodás és az állami gondoskodás köréből kiperegt(n)ek. Azokkal az állami intézményekkel, önkormányzatokkal, amelyek hajlandóságot mutatnak a velük való együttműködésre, szorosabb kapcsolatot keresnek.

8 A jóléti rendszer automatikus átalakítását a gazdasági - társadalmi - politikai rendszerváltás egyetlen kelet-európai országban (beleértve hazánkat is) sem biztosította. Akár bevalljuk, akár nem, - a feltételezetteknél - jóval hosszabb ideig tartó folyamatot kell előre vetítenünk. Mindennek az alapját az adja, hogy az előző szociálpolitika továbbfolytatása csődöt mondott. A társadalmat irányító szervezetek, valamint sok esetben bürokratikus intézmények legtöbbször nem nézték jó szemmel a civil szféra által dédelgetett értékrendszert, és szintén távolból igyekeznek szerveződését szemlélni. A civil szervezetek számtalanszor érzik azt, hogy elszigeteltségükből csak óriási erőfeszítések árán tudnak kitörni. Ebből adódóan göröngyös az útkeresésük az állami intézményekhez. A megjelenő politikai ideológia és politikai nyilatkozatok ellenére -, mely folyamatosan azt sulykolja, hogy a civil társadalom megléte elengedhetetlen egy fejlett társadalomban a civil szféra nem lehet biztos abban, hogy szervezeteik által lényeges szerepet játszhatnak, tölthetnek be akár a politikai, akár a gazdasági életben. 2.2.2 Civil szervezetek és az Alkotmány Az 1949. augusztus 20-án hatályba lépett többször módosított Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 1972. április 26-áig meg sem említi a társadalmi szervezetek fogalmát. Az Alkotmánynak az 1972. évi módosítása keltette életre a társadalmi szervezetek fogalmát. (Megjegyzés: a hatályos első számú törvényünk az alábbiak szerint szabályoz: A Magyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetőleg azokhoz csatlakozni. Politikai célt szolgáló fegyveres szervezet az egyesülési jog alapján nem hozható létre. Az egyesülési jogról szóló, valamint a pártok gazdálkodásáról és működéséről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. ) Az Alkotmány 36. -ában foglaltak szerint feladatának ellátása során a Kormány együtt működik az érdekelt társadalmi szervezetekkel. A társadalmi szervezetek 23 éven át tartó alkotmányos garanciájának hiánya arra vezethető vissza, hogy az akkori politikai éra tartott attól, hogy a létrejövő szerveződések veszélyt jelentenek a szocialista társadalmi rend számára. Olyan elveket célokat feladatokat fogalmazhatnak meg, amelyek a szocialista eszmével feltehetőleg nem egyeztethetők össze. A társadalmi szervezetek alkotmányos jogának ki nem mondása felveti az akkori politikai elit attól való félelmét. Az Alkotmánynak a társadalmi szervezetekre vonatkozó jogi garanciáját amennyiben a civil szervezetek szemszögéből elemezzük, akkor azt

9 érzékeljük, hogy az a gyakorlatban közel sem megfelelően működik (pl. társadalmi szervezetek sziszifuszi munkája). 2.2.3 Civil szervezetek és a Polgári Törvénykönyv A jó szándék kevés. Ezt már kétezer éve is tudják a római jogászok. Ezért alakították ki a római jogban az alapítvány intézményét. A tehetős római polgárok úgy döntöttek, hogy vagyonuk egy részét kegyes célra elkülönítik, a vagyon kezelését pedig arra hivatott személyekre bízzák. A Polgári Törvénykönyvnek (Ptk.) az 1987. évi 11. törvényerejű rendelettel való módosítása emelte be az alapítványt, mint jogi személyt a Ptk-ba. Amennyiben elemzés alá vesszük e magas szintű jogszabályunkat, azt tapasztaljuk, hogy a 74/A - 74/F -ok tartalmazzák az alapítványokra vonatkozó speciális szabályokat. (A 74/G -t a 2006. évi LXV. törvény helyezte hatályon kívül.) Már az elején felvethető a kérdés: A Ptk-nak az említett -ai tudják-e mindenre kiterjedően szabályozni az alapítványokat? Úgy ítélhető meg, hogy erre csak egyetlen megalapozott válasz, a NEM adható. Ebből adódóan szakmai berkekben is egyre sűrűbben fogalmazódik meg egy önálló alapítványi törvény kiadására vonatkozó igény. 3. Civil szervezetek típusai és létrehozásuk 3.1 Az alapítvány 3.1.1 Nyilvántartásba vétel Alapító okiratban alapítványt hozhat létre - tartós közérdekű célra - magánszemély, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság. Alapítvány elsődlegesen gazdasági tevékenység folytatása céljából nem alapítható. Az alapítvány javára a célja megvalósításához szükséges vagyont kell rendelni. Az alapítvány a bírósági nyilvántartásba vételével jön létre. A nyilvántartásba vétel után az alapító az alapítványt nem vonhatja vissza. Az alapítványt annak székhelye szerint illetékes megyei bíróság, illetőleg a Fővárosi Bíróság veszi nyilvántartásba. A nyilvántartásba vételre irányuló kérelmet a bírósághoz az alapító nyújtja be. A kérelemhez csatolni kell az igazságügyért felelős miniszter rendeletében meghatározott okiratokat. A bíróság a nyilvántartásba vételről nemperes eljárásban határoz. A bíróság a nyilvántartásba vételről szóló határozatát az ügyészségnek is kézbesíti. Az alapítvány a

10 nyilvántartásból való törléssel szűnik meg. A törlésre megfelelően alkalmazni kell az alapítvány nyilvántartásba vételére vonatkozó szabályokat. 3.1.2 Az alapító okirat Az alapító okiratban meg kell jelölni az alapítvány nevét; célját; céljára rendelt vagyont és annak felhasználási módját; székhelyét. Az alapító okiratban az alapító rendelkezhet az alapítványhoz való csatlakozás lehetőségéről és egyéb feltételekről is. Az alapító az alapító okiratban az alapítvány szervezeti egységét jogi személynek nyilváníthatja, ha a szervezeti egységnek önálló ügyintéző és képviseleti szerve van, valamint, ha rendelkezik a működéséhez szükséges, az alapítvány céljára rendelt vagyonból elkülönített vagyonnal. Ha az alapító az alapítványhoz való csatlakozást megengedi (nyílt alapítvány), az alapítványhoz - az alapító okiratban meghatározott feltételek mellett - bárki csatlakozhat. Nyílt alapítvány alapításakor az alapítvány rendelkezésére legalább olyan mértékű vagyont kell bocsátani, amely a működése megkezdéséhez feltétlenül szükséges. Az alapító az alapító okiratot indokolt esetben - az alapítvány nevének, céljának és vagyonának sérelme nélkül - módosíthatja. A módosításra egyebekben az alapítvány nyilvántartásba vételére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Az alapítvány gazdálkodására az egyesület gazdálkodására vonatkozó szabályok az irányadók. 3.1.3 Kezelő szerv Az alapító - az alapító okiratban - kijelölheti a kezelő szervet, illetőleg ilyen célra külön szervezetet is létrehozhat. A kezelő szerv (szervezet) az alapítvány képviselője. Az alapító az alapító okiratban úgy is rendelkezhet, hogy a kezelő szerv (szervezet) vagy annak tagja kijelölése meghatározott időtartamra vagy feltétel bekövetkezéséig áll fenn. E rendelkezés azonban az időtartam lejárta, illetve a feltétel bekövetkezése esetén is csak az új kezelő szerv (szervezet), illetve az új tag kijelölésének bírósági nyilvántartásba vételével egyidejűleg válik hatályossá. 3.1.4 Az alapítvány megszüntetése A bíróság az alapítványt a nyilvántartásból törli, ha az alapító okiratban meghatározott cél megvalósult; idő eltelt; feltétel bekövetkezett. Az alapítványt akkor is törölni kell a nyilvántartásból, ha a bíróság az alapítványt megszünteti vagy más alapítvánnyal való egyesítését

11 rendeli el. A bíróság az ügyész keresete alapján az alapítványt megszünteti, ha céljának megvalósítása lehetetlenné vált, illetőleg ha jogszabály-változás folytán a bejegyzést meg kellene tagadnia. A bíróság az alapító kérelme alapján az alapítványt megszünteti, ha az alapítvány céljainak megvalósítása lehetetlenné vált. A bíróság az alapítványt megszüntetheti, ha a kezelő szerv (szervezet) tevékenységével az alapítvány célját veszélyezteti és az alapító - a bíróság felhívása ellenére - a kijelölést nem vonja vissza és kezelőként más szervet (szervezetet) nem jelöl ki. A megszűnt alapítvány vagyonát - az alapító okirat eltérő rendelkezése hiányában - a bíróság hasonló célú alapítvány támogatására köteles fordítani. 3.1.5 Alapítványok egyesítése A bíróság az érdekelt alapítók közös kérelmére - új alapítvány létrehozása vagy más alapítványhoz való csatlakozás céljából - elrendelheti az alapítványok egyesítését, ha ez az érintett alapítványok céljainak megvalósításával összhangban áll. Az alapítványok egyesítésére irányuló kérelemhez az új, illetőleg a megfelelően módosított - a megszűnt alapítvány jogutódlásáról is rendelkező - alapító okiratot is csatolni kell, egyebekben a bíróság eljárására az alapítvány nyilvántartásba vételére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Az alapítvány működése felett az ügyészség a reá irányadó szabályok szerint törvényességi felügyeletet gyakorol. 3.2 Egyesület A hatályos Polgári Törvénykönyvről szóló 1960. május 1-jén hatályba lépett jelen írásigösszeállításig 98 esetben módosított 1959. évi IV. törvény a jogi személyek egyes fajtáira vonatkozó külön rendelkezések 8. pontjában említi az egyesület és a köztestület fogalmat. A 61. mondja ki, hogy az egyesület olyan önkéntesen létrehozott, önkormányzattal rendelkező szervezet, amely az alapszabályban meghatározott célra alakul, nyilvántartott tagsággal rendelkezik, és céljainak elérésére szervezi tagjai tevékenységét. Az egyesület jogi személy. Magáról az egyesülési jogról az 1989. évi II. törvény (Etv.) rendelkezik. Ezen törvény tehát az egyesülési jog alapvető jellegzetessége az önkéntesség, az önkormányzati elven alapuló működés, a közös cél, a nyilvántartott tagság és a közös tevékenység. Abban az esetben, amennyiben bármelyik ismérv hiányzik, a nyilvántartásba vételre nem kerülhet sor. Az egyesülési jog gyakorlása azonban nem valósíthat meg bűncselekményt és bűncselekményre való

12 felhívást, továbbá nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével. Az egyesülési jog alapján tehát magánszemélyek, jogi személyek (ezek jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetei) társadalmi szervezetet hozhatnak létre. A Ptk-nak a jogképesség: a jogi személy létrejötte és megszűnése V. fejezetének 28. (3) bekezdése deklarálja, hogy jogi személyek az állami, önkormányzati, gazdasági, társadalmi és más egyéb szervek. [Megjegyzendő egyrészt, hogy társadalmi szervezet vállalkozási tevékenység céljából nem alapítható, másrészt fegyveres szervezet e törvény alapján nem hozható létre. Ezen tiltó rendelkezés hiányában a honvédségnek, a rendőrségnek, a köztársasági őrezrednek stb. konkurens szervezetei jöhetnének létre a törvényesség látszatát jelenítve meg, azaz legálisan új fegyveres csapatok jöhetnének létre.] Az egyesülési jog alapján létrehozott társadalmi szervezetekre a Ptk. alkalmazásakor az egyesületre vonatkozó szabályok az irányadók. 3.2.1 Nyilvántartásba vétel folyamata Az egyesület a bírósági nyilvántartásba vételével jön létre [Ptk. (62. (2)]. A társadalmi szervezetek nyilvántartásának ügyviteli szabályairól szóló 6/1989. (VI. 8.) IM rendeletben foglaltak szerint a társadalmi szervezetet a székhelye szerint illetékes megyei bíróság, illetőleg Fővárosi Bíróság veszi nyilvántartásba. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala (OITH) a társadalmi szervezetek nevéről nyilvános országos névjegyzéket vezet. A bíróság a társadalmi szervezet nyilvántartásba vétele, illetőleg megváltozott nevének bejegyzése előtt szükség esetén megkeresi az OITH-t, tájékoztassa arról, hogy az országos névjegyzékben nem szerepel-e azonos vagy hasonló néven bejegyzett társadalmi szervezet. Tehát az egyesület elnevezésének meg kell felelnie a névkizárólagosság, a névszabatosság, továbbá a névvalódiság követelményeinek. Abban az esetben, ha a névhasználatot a Ptk. általános szabálya szerint vesszük górcső alá, akkor azt tapasztaljuk, hogy [ld. Ptk. 77. (3) bek.] a jogi személy nevének különböznie kell azoknak a korábban nyilvántartásba vett jogi személyeknek a nevétől, amelyek hasonló működési körben és azonos területen tevékenykednek. Amennyiben a névkizárólagosságot a társadalmi szervezet aspektusából vizsgáljuk, akkor az a működési területtől függetlenül érvényesül. A névkizárólagosság lényege, hogy minden öszszetévesztési lehetőséget kizárjon, azaz a szervezet minden más grémiumtól eltérő jelleget kapjon. A névszabatosság követelményeinek a felveendő név akkor tesz eleget, ha a név jól kiejthető, könnyen megjegyezhető. Ebből következően csak számok, vagy betűk halmaza, ismeretlen idegen szó nem lehet. Amennyiben a név történelmi hagyományok folytatását kívánja továbbvinni, akkor is a köznyelv által elfogadottnak, közismertnek kell lennie.

13 3.2.2 Az alapítás követelményei A bíróság az egyesületet csak akkor veheti nyilvántartásba, ha legalább 10 alapító tag a szervezet megalakítását kimondja, alapszabályát megállapítja, ügyintéző és képviseleti szervét megválasztja. Ezeknek a feltételeknek a teljesítését a megalakult grémiumnak igazolnia kell. Az alapító tagoknak az alapításkor jelen kell lenniük, azaz maguk helyett megbízottat nem küldhetnek. Az alapító tagok részvételét igazolni kell részvételi, vagy jelenléti ívvel. Az egyesület alapszabályát az alapító tagoknak nemcsak tudomásul kell venniük, hanem azt el is kell fogadniuk. Ezt a tényt az alakuláskor felvett jegyzőkönyvnek pontosan kell tartalmaznia. Az egyesület alapszabályában kell rendelkezni az egyesület nevéről, céljáról és székhelyéről, valamint szervezetéről. Az alapszabály kötelező eleme a szervezet vagyonáról való rendelkezés is (elegendő a vagyon forrásainak megjelölése). Az alapszabályban kell rendelkezni a határozatképességről is. 3.2.3 Gazdálkodó tevékenység Az egyesület vagyonával önállóan gazdálkodik, s tartozásaiért saját vagyonával felel. Meg kell említeni, hogy a gazdálkodó tevékenység és a gazdasági tevékenység nem azonos fogalmak. Az egyesület és az alapítvány megkülönböztetetten gazdasági tevékenység folytatására nem hozható létre. Saját vagyonával való gazdálkodása körében kötött szerződések estében azonban gazdálkodó szervezetnek minősül. A tagok a tagdíj megfizetésén túl az egyesület tartozásaiért saját vagyonukkal nem felelnek. A tagok felelőssége hasonló a kft. tagjainak felelősségéhez, amely csak a vagyoni hozzájárulás szolgáltatására terjed ki. A jogszabály nem rögzíti, hogy a társadalmi szervezet milyen vállalkozási tevékenységet láthat (vagy nem láthat) el, mégis két jogszabály mutat utat a gazdasági tevékenységeik ellátásához. A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény többek között rögzíti, hogy a társasági adó alanya: az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület., valamint az 1989. évi II. törvény felhatalmazása alapján kiadott, a társadalmi szervezetek gazdálkodó tevékenységéről szóló 114/1992. (VII. 23.) Korm. rendelet az, amely kordában tartja ezen irányú tevékenységeiket.

14 3.2.4 Az egyesület megszüntetése Az egyesület abban az esetben szűnik meg, ha feloszlását vagy más egyesülettel való egyesülését a legfelsőbb szerve kimondja, illetve az arra jogosult szerv feloszlatja, illetőleg megszűnését megállapítja. Az egyesület megszűnésének megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a működés törvényességének a helyreállítására más lehetőség nincs. 3.3 Köztestület 3.3.1 Köztestület és egyesület elhatárolása A köztestület mivel több ponton hasonlít a társadalmi szervezetre, éppen ezért indokolt a két szervezet közötti elhatárolás. A köztestület és a társadalmi szervezet között a fő különbség a célban, az önkéntességben, illetve a megalakulás törvényi alapjában van. A társadalmi szervezet céljai meghatározásánál a jogszabály tilalmait kell, hogy figyelembe vegye. Ez azt jelenti, hogy társadalmi szervezet bármilyen célra létrehozható, amely célkitűzés nem ütközik jogszabályba. A köztestület ezzel szemben csak közcélok érdekében hozható létre. A köztestületnek tehát minden esetben közfeladatot kell ellátnia, amely feladatot korábban az állam vagy a helyi önkormányzat látott el, vagy kellett volna ellátnia. A köztestület létrehozásával ez a feladat már nem minősülhet állami, önkormányzati feladatnak, amiből következik, hogy az állami feladatok ismételt elosztásának is be kell következnie a köztestületek létrehozásával. Szükséges a tevékenység feltételeinek a megteremtése, azaz a szakmai, gazdasági vagy egyéb tevékenységhez szükséges igazgatás megvalósítása. A társadalmi szervezet és a köztestület között jelentkező további lényeges különbség, hogy míg a társadalmi szervezet egyik legfőbb jellemzője az önkéntesség, addig a köztestület alapítását törvény rendeli el. 3.3.2 Köztestület és egyesület hasonlósága Az előző különbségek ellenére mégis az indokolta, hogy a Ptk-ban egy címszó alatt szerepeljen a köztestület az egyesülettel, az egyrészt az önigazgató jelleg, másrészt pedig az, hogy mindkét szervezet személyegyesülés. Ebből következően önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal kell, hogy rendelkezzen. Ezért is mondja ki a törvény, hogy a köztestületekre - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - az egyesületekre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A már részletezett különbségek ugyanakkor indokolják, hogy az egyesülettől elté-

15 rő jegyekkel rendelkező önálló jogi személynek tekintsük a köztestületet. Az Adókódex által 2001-ben közzétett legfontosabb hazai köztestületek: Magyar Tudományos Akadémia, Magyar Olimpiai Bizottság, Nemzeti Sportszövetség, Nemzeti Szabadidősport Szövetség, Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége, Magyar Növényvédő Mérnöki - Növényorvosi Kamara, Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, Magyar Ügyvédi Kamara, Személy-, és Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara, Magyar Könyvvizsgálói Kamara, Országos Magyar Vadászkamara, Magyar Mérnöki Kamara, Magyar Építész Kamara, Igazságügyi Szakértői Kamara, Magyar Állatorvosi Kamara, Szabadalmi Ügyvivői Kamara, Nemzeti Akkreditáló Testület, Magyar Szabványügyi Testület, Magyar Gyógyszerész Kamara, Magyar Orvosi Kamara, Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, Települési Önkormányzat és tűzoltó egyesület által közösen alapított önkéntes tűzoltóság, a felsoroltak területi szervei. 3.4 További szervezettípusok A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénykönyvnek az 1993. évi XCII. törvénnyel való -1994. január 1-jétől hatályos - módosítása az alábbi szervezettípusokat emelte be a Ptk-ba: a közalapítvány, a köztestület és a közhasznú társaság. A jogalkotó az említett szervezettípusok működésének jogszabályi deklarálásával igyekezett tiszta helyzetet teremteni az állami - fél-állami feladatok ellátását illetően. 4. Civil szervezetek jelentősége a hazai jogszabályokban 4.1 Az 1%-os törvény 4.1.1 A törvény bevezetése és jelentősége Nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő jelentőségű, elvét tekintve forradalminak számító újítás keretét foglalja magában a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény jogot ad a magánszemélynek arra, hogy befizetett adója meghatározott részének felhasználásáról az adóévet követő évben (a rendelkező nyilatkozat évében) külön törvényben rögzített mértékben (a gyakorlatban 1 %-os törvénynek nevezett), megjelölt kedvezményezett(ek) javára és eljárás szerint nyilatkozatban rendelkezzék.

16 4.1.2 Az 1% alapja E törvény alkalmazásában befizetett adónak azt az összeget kell tekinteni, amely a magánszemély adóbevallásában, vagy az adóbevallást helyettesítő munkáltatói és ezzel egyenértékű elszámolásban, vagy az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adó-megállapítása szerint, az összevont adóalap adójának összegéből a kedvezmények levonása után fennmarad, feltéve, hogy ezt az adót a magánszemély az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása esetén június 20-ig -, vagy az esedékességet megelőzően benyújtott kérelmére az adóhatóság legfeljebb 12 havi részletfizetést vagy fizetési halasztást engedélyezett, és a magánszemély az engedélyező határozatban foglalt feltételeknek maradéktalanul eleget téve az adót és késedelmi pótlékát hiánytalanul megfizette. 4.1.3 A rendelkező nyilatkozat A magánszemély külön-külön nyilatkozatban rendelkezhet befizetett adójának egy százalékáról, további egy százalékáról pedig a meghatározottak közül kiválasztott egy-egy kedvezményezett javára. A befizetett adó egy-egy százalékáról csak teljes egészében lehet rendelkezni és/vagy a meghatározott kedvezményezettek közül kiválasztott egy-egy kedvezményezett javára. Ha a magánszemély a befizetett adójának a meghatározott bármely részéről e törvény szabályai szerint rendelkezett, és rendelkezésének teljesítése megtörtént, akkor a teljesítés szerinti összeg sem az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adó-megállapításának módosítása, sem adóhatósági ellenőrzés, sem önellenőrzés következményeként nem módosítható. 4.1.4 Átutalás a kedvezményezetteknek Az állami adóhatóság a magánszemély adóbevallásához, vagy az adóbevallást helyettesítő munkáltatói és ezzel egyenértékű elszámoláshoz, vagy az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adó-megállapításának nyilatkozatához fűzött rendelkezések és az adóbevallásában, vagy az adóbevallást helyettesítő munkáltatói és ezzel egyenértékű elszámoláshoz, vagy az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adó-megállapításában feltüntetett adatok alapján utalja át a kedvezményezettek javára a meghatározott összeget. Az egyházi kedvezményezetteket megillető támogatást az egyházakkal való kapcsolattartás koordinációjáért felelős miniszter által vezetett minisztérium az előírtak szerint eljárva utalja át.

17 4.2 További példák 4.2.1 48/1995. (XII. 29.) NM rendelet A civil szervezetekként működő társadalmi szervezetek jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a rájuk való utalás egyre több jogszabályban jelenik meg. Példaként említendő az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet megszüntetéséről, az Országos Vérellátó Központ, valamint az Országos Haematológiai és Immunológiai Intézet létrehozásáról szóló 48/1995. (XII. 29.) NM rendelet, mely 1. sz. mellékletének 14. pontja kimondja, hogy az Országos Vérellátó Központ Együttműködik a Magyar Véradók Országos Szövetségével és a véradást támogató más civil szervezetekkel. [ Megemlítendő, hogy a 48/1995. (XII. 29.) NM rendeletet a 41/2001. (XII. 5.) EüM rendelet, míg azt a 105/2004. (IV. 27.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától helyezte hatályon kívül.] 4.2.2 16/1996.(VII. 8.) MKM rendelet Az említett gondolatok továbbfolytatásaként megemlítendő a szakmai követelmények kiadásáról szóló 16/1996.(VII. 8.) MKM rendelet 12. sorszáma alatti 54 3472 01 azonosító számú oktatásszervező szakképesítés, melynek vizsgakövetelményei között többek között ez található: oktatási szükséglet meghatározása kisközösségek, társadalmi szervezetek működési programja alapján, vagy pénzügyi támogatások megszerzésének szervezése (munkanélküliek támogatása, alapítványi támogatások stb.). Sokkal karakteresebb meghatározás található a 74. sorszám alá sorolt közművelődési szakember, továbbá a 75. sorszám alatt található kulturális menedzser felsőfokú szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményei között. Míg az előbbi esetében pl.: a középfokú közművelődési szakemberek a közművelődés helyi intézményei, civil szervezetei, a regionális és országos közművelődési intézmények, szervezetek végrehajtó, szervező, ügyintéző munkaköriben alkalmazhatók, vagy civil közösségek számára érdekérvényesítő tanfolyami képzés kínálata, továbbá művelődési kapcsolatok, együttműködések építése, gondozása művelődési tevékenységet folytató civil szervezeteivel, valamint ismerje az állam és a civil társadalom egymáshoz való viszonyát a civil társadalom önigazgatási jellemzőit. Az utóbbi szakképesítés esetében a felsőfokú kulturális menedzser az állami, önkormányzati, a civil nonprofit szektor (egyesületek, alapítványok)

18 kulturális művészeti, közművelődési, közgyűjteményi, tömegkommunikációs munkaterületein, valamint a kulturális vállalkozásoknál és szolgáltatásoknál alkalmazható szakember. A kulturális menedzser a kultúra költségvetési, nonprofit és profitorientált munkaterületeien egyaránt dolgozik. Ezek a munkaterületek - a piacgazdaság kiépülésével egyre erőteljesebben és sokszínűbben - összemosódnak, egymással kombinálódnak. 5. A Nemzeti Civil Alapprogram 5.1 A Nemzeti Civil Alapprogram célja A Nemzeti Civil Alapprogram célja a civil társadalom erősítése, a civil szervezetek társadalmi szerepvállalásának segítése, a kormányzat és a civil társadalom közötti partneri viszony és munkamegosztás előmozdítása az állami, önkormányzati közfeladatok hatékonyabb ellátása érdekében. Mivel a gyakorlat, a mindennapi élet bizonyította a társadalmi szervezetek és alapítványok működési feltételei állami garanciákkal való biztosításának szükségességét, ezért a civil szervezetek átlátható, költségvetési forrásautomatizmusra épülő, pártpolitikától mentes forrásainak biztosítása érdekében került ezen jogszabály kiadásra. 5.2 Az NCA által támogatott tevékenységek A Nemzeti Civil Alapprogram ( NCA) a hazánkban bírósági nyilvántartásba vett civil szervezetek számára, azok működéséhez és tevékenységéhez biztosít központi költségvetési támogatást. Az NCA-ból az alábbi célokra teljesíthetők kifizetések: civil szervezetek működési támogatása, civil szervezetek közhasznú tevékenységének támogatása, civil szervezeteket érintő évfordulók, fesztiválok, hazai és határon túli rendezvények támogatása, nemzetközi civil kapcsolatokban a magyarországi civil szervezetek jelenlétének biztosítása, hazai és határon túli rendezvényeken, fesztiválokon történő részvétel támogatása, nemzetközi tagdíjakhoz támogatás biztosítása, európai integrációt elősegítő programok támogatása, civil szférával kapcsolatos tudományos kutatások, monitoring tevékenység és nyilvántartási feladatok támogatása,

19 civil szférával kapcsolatos szolgáltató, tanácsadó, oktatási, fejlesztő, segítő tevékenység és intézmények támogatása, civil szférát bemutató kiadványok, elektronikus és írott szakmai sajtó támogatása, civil szervezetek pályázati önrészeinek támogatása, adományosztó szervezeteknek szóló juttatás az Alapprogram Tanácsa (Tanács), illetve a Kollégiumok egységes elvek mentén meghatározott, forrásautomatizmus biztosításáról szóló döntései alapján, az Alapprogram működésével kapcsolatos költségek fedezete, civil érdek-képviseleti tevékenység támogatása. Az Alapprogram rendelkezésére álló forrásoknak a Tanács által évente meghatározott hányadát - de legalább hatvan százalékát - a civil szervezetek működési támogatására kell fordítani. 5.3 A NCA rendelkezésére álló források Az Alapprogram céljainak megvalósítását a központi költségvetés Miniszterelnökség fejezetén belül elkülönített előirányzat szolgálja. Az Alapprogram működésének megkezdéséhez elengedhetetlen a megfelelő költségvetési források biztosítása. A törvény rendelkezése szerint a Nemzeti Civil Alapprogramon keresztül az állam ugyanakkora összeget biztosít a civil szervezetek támogatására, mint amennyiről az adózók a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény szerinti civil szervezetek javára rendelkeztek. Ez a megoldás megfelelő anyagi eszközöket biztosít az Alapprogram céljai megvalósításához, egyúttal ösztönzőleg hat a civil szervezetek támogatásgyűjtő aktivitására is. Az Alapprogram számára további forrást jelenthetnek a Nemzeti Civil Alapprogramhoz a jogszabályok által a jövőben rendelhető újabb forrásautomatizmusok, valamint a magánszemélyek, jogi személyek és jogi személyiség nélküli szervezetek önkéntes befizetései, adományai is. Ez utóbbiakat a törvény közérdekű kötelezettségvállalásnak minősíti, s ezzel lehetővé teszi mindazon pozitív jogi környezet alkalmazását, amelyet a polgári és pénzügyi jogszabályok erre vonatkozóan tartalmaznak. 5.4 Támogatást igényelhető szervezetek Az Alapprogramból az alábbi civil szervezetek igényelhetnek támogatást: azon társadalmi szervezetek (kivéve a pártokat, a munkaadói és munkavállalói érdek-képviseleti szervezeteket, a biztosító egyesületeket, valamint az egyházakat),

20 amelyeket a bíróság a pályázat kiírása vagy az egységes elvek mentén meghatározott támogatási feltételeknek történő megfelelés megállapítása évének első napja előtt legalább egy évvel nyilvántartásba vett, és az alapszabályuknak megfelelő tevékenységüket ténylegesen folytatják; azon alapítványok (ide nem értve a közalapítványokat), amelyeket a bíróság a pályázat kiírása, vagy az egységes elvek mentén meghatározott támogatási feltételeknek történő megfelelés megállapítása évének első napja előtt legalább egy évvel nyilvántartásba vett, és az alapító okiratuknak megfelelő tevékenységüket ténylegesen folytatják. Az Alapprogramból csak a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény alapján közhasznú jogállást jogerősen elnyert civil szervezetek részére teljesíthetők kifizetések. Nem jogosult az Alapprogram működési támogatására az a civil szervezet, amely a tárgyévben a költségvetési törvény alapján közvetlenül, nevesítve részesül működési támogatásban az állami költségvetésből, továbbá az a civil szervezet, amely a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény szerinti közvetlen politikai tevékenységet folytat. 5.5 Az NCA testületei 5.5.1 A Tanács A Tanács az Alapprogram elvi irányító testülete, mely jogosult meghatározni az Alapprogram támogatási rendszere működésének alapvető szabályait, az Alapprogramból nyújtható támogatások rendező elveit, így különösen az egy civil szervezet számára egy költségvetési évben nyújtható támogatás maximális összegét, a Kollégiumok közötti forrásmegosztás arányait, valamint ellátja az e törvényben ráruházott egyéb feladatokat. A Tanács tizenhét tagból áll. Két tagját az Országgyűlés illetékes szakbizottsága jelöli ki, és a miniszter bízza meg, három tagját pedig a miniszter saját hatáskörben jelöli ki és bízza meg. A Tanács tizenkét tagját a civil jelöltállítási rendszer - meghatározott módon - választja. A Tanács elnökét a miniszter a Bizottság egyetértésével, a Tanács javaslata alapján a Tanács tagjai közül kéri fel. A Tanács valamennyi tagjának kijelölése és megbízása után kezdi meg működését. A Tanács első ülését a miniszter hívja össze. A szabályszerűen összehívott ülésen a Tanács akkor határozatképes, ha a tagok több mint fele a szavazásban részt vesz. Minden