rövidített változat utolsó módosítás: 2011. január 9. Ifjú Kutasi József, szül. 1936.07.26. Budapest, római-katolikus hitvallású, keresztelve: 1936.08.02.-án Budapest-rákosfalvai r. k. templomban, cím: Plébánia Hivatal, Budapest XIV. kerület, Remény út 6b. Édesapám idős Kutasi József Tapolcán született, századok éveit mutató családból. Édesanyám Borbás Mária Zalaszántón született, a török időkre visszatekintő családból. 1946 tavaszán költöztünk Tapolcáról Leányvárra. Bérmálás: Leányváron, 1946.10.09.-én, Mindszenty József, bíboros hercegprímás bérmált. Édesapám (idős Kutasi József) volt akkor a leányvári Kommunista Párt vezetője. A fő utcán diadalkaput építetett, és Mindszenty bíborost kézcsókkal fogadta, amit az Államvédelmi Szolgálat két tagja figyelt, elbújva a kapuk alatt. Így ez a pecsét-gyűrű csók édesapámnak későbbi időkben sajnos nehézségeket okozott. 1942.09.01.-1944.03.31. Katolikus Népiskola, 1. és 2. osztály, Veszprém 1946.06.01.-ig Katolikus Népiskola, 3. és 4. osztály, Tapolca 1946.09.01.-1950.06.17.-ig Általános Iskola, 5.-8. osztály, Leányvár Szerettem volna a szabómester foglalkozást tanulni, de az osztályfőnököm javaslatára mezőgazdasági gimnáziumba kerültem, mert gyors, kitanult, tervező és embereket irányító szakemberekre volt szüksége a magyar kommunista kormánynak a háború után. Így Tatára kerültem a Mezőgazdasági Gimnáziumba, ami később Mezőgazdasági Technikum lett és a gyorsaság miatt csak három osztály volt betervezve. Ezúttal 1950.09.01.-től 1953.06.08.-ig ott tanultam és a technikumi oklevelet 1953.12.19.-én Keszthelyen szereztem. Vágyam volt a tovább tanulás, mert külföldön magyar konzulátusokon szerettem volna Diplomata lenni, de édesapám elhagyta Leányváron a családot, és így az én feladatom édesanyám, öcsém, és húgom eltartása volt. Így nem tudtam tovább tanulni, ezért csak okleveles gazdász lettem. 1953.09.01.-től mezőgazdasági és állattenyésztési beosztásban mind brigádvezető és agronómus munkakörben dolgoztam a Kiscsévi Állami Gazdaságban, Piliscsaba szomszédságában, Pilisjászfalun (Szárazágon) egészen 1956.11.20.-ig. Már az Általános Iskolában 1947-től úttörő tag voltam, ahol tisztséget is betöltöttem és részt vettem az összes úttörői munkákon. A hittanóra és a templomba való járás sajnos elmaradt, mert mindig vasárnap délelőtt (amikor szentmise volt) voltak az úttörő foglalkozások. A politikai tevékenységem már itt megkezdődött. Oldal 1/6
A leányvári Általános Iskola 1950.06.18.-án javasolt a DISZ (Dolgozó Ifjúsági Szövetség) tagságára. A Mezőgazdasági Gimnáziumban Tatán 1950.11.13.-án a Dolgozó Ifjúsági Szövetségének tagja lettem. Itt is tiszti beosztásba kerültem, és munkámat mint ideológus és fiatalság vezetője adtam a Marx, Engels, Lenin, Sztálin általi kommunizmus céljait tovább. Karácsonyi szünetre csak minden év december 21.-e után mehettünk, amikor a Sztálin születésnapját megünnepeltük. A Tatai Városi Tanács Végrehajtóbizottsága mellett működő Testnevelési és Sportbizottságnál 1951.10.03.-án is kitüntetési jelvényt kaptam Tatán mint sportoló. 1952.02.22.-től a Magyar Szabadságharcos Szövetség tagja voltam. A Dolgozó Ifjúság Szövetségének tagja maradtam a Kiscsévi Állami Gazdaságnál (Kiscsévi A. G.). Mind titkár nem csak a kommunista propagandát továbbítottam a fiatalságnak, hanem kulturális, sportos és erkölcsi nevelést is adtam. A mindig megrendezett szüreti bálok emlékekbe maradtak és több esetben kivonultunk Piliscsabára is, mert Pilisjászfalu Piliscsabához tartozott. 1954 óta a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezeténél mint tag a Lenin gondolatait adtam tovább a fiataloknak és időseknek. 1956. januárban a Magyar Dolgozók Pártja tagjelöltje lettem a Kiscsévi Állami Gazdaságban. Így még több befolyásos tevékenységeim lettek, ami a kommunista üzemvezetőségnél nagy szó volt és a munkásoknak, alkalmazottaknak több kérési eredményt tudtam elérni. 1954 óta a munkás mozgalomban is részt vettem. A Magyar Népköztársaság katonai parancsnoksága is felfigyelt eredményes tevékenységeimre a Kiscsévi Állami Gazdaságnál, és így a személy- és tehergépkocsi vezetésére jogosító gépjárművezetői bizonyítványt a tanulások és vizsgák után még Magyarországon megkaphattam. 1956.01.19. első katonai összeíráson voltam és újból ellenőrizve lettem 1956.09.25.-én. Katona nem voltam. Az ideiglenes forradalmi bizottság tagja is voltam 1956.10.23.-1956.11.20. a Kiscsévi Állami Gazdaságban. A forradalom ideje alatt tudtam meg az igazságot, hogy a kommunisták és azok hatalma minket csak hazugsággal és becsapással neveltek az ő módjuk szerint arra az életre, amit ők jónak láttak és vezettek. Ekkor lettem - máról holnapra - kommunista ellenes forradalmár a szabadságért, a békéért, az igazságért, a jobb életért küzdő harcoló! Mikor már baráti köreim megsúgták, hogy politikai okokból le akarnak tartóztatni, és börtönbe akarnak zárni, muszáj volt gyorsan cselekednem és az anyaországot elhagynom. 1956.11.20.-án barátnőmmel (Gara Erzsébet), testvérével (Gara László), annak barátaival és az én barátommal heten (Hajnal László) elhagytuk Pilisjászfalut, Leányváron, Dorogon, Győrön keresztül. Győrtől a magyar-osztrák határig gyalog tettük meg az utat és egy fizetett vezetővel 1956.11.23.-án Andau községnél mint politikai menekültek jöttünk át és elértük a szabad Ausztriát. Kétheti bécsi tartózkodás után barátommal és sok-sok menekülttel, vonattal Németországba, Bocholdba kerültünk és onnan Duisburgba. 1956.12.22.-től 1960.06.22.-ig a Mannesmann AG, Hüttenwerk Huckingen-ben dolgoztam mint vasmunkás. Németül egyáltalán nem tudtam és így nem volt lehetőség más munkahelyet kapni. A barátnőm, testvére és a barátai Bécsből Amerikába mentek és az óta nincs velük kapcsolatom. 1965-ig németországi emigráns politikai tevékenységeimet tükrözi vissza a mai Magyarország felszabadítása a kommunistáktól. Európa sok országait jártam, az emigrációban élő magyar honfitársaimnak a mindig elfelejtő anyahazánk lenyomásának Oldal 2/6
figyelmi felhívásra. Több európai emigráns újságoknál jelentek meg írásaim. Sok megemlékezési ünnepségeken, összejöveteleken mindig megadtam Kecskési Tollas Tibor költőnek, szül. 1920.12.21.-én a Borsod megyei Nagybarcán, meghalt 1997.07.19. Münchenben, és eltemetve Nagybarcán (aki költő, újságíró és a Nemzetőr nyugaton megjelenő újságlap szerkesztője volt), és emigráns barátaimnak a segítségem. 1957.02.01.-én az Industriegewerkschaft Metall-nak (IGM) szakszervezeti tagja lettem a Mannesmann vasgyárban Duisburgban. Mint elismert, külföldi politikai menekült vagyok, amit az 1958.09.25.-i véghatározatban bizonyítja a Bundesdienststelle für die Anerkennung ausländischer Flüchtlinge Nürnberg. 1960.07.01.-től tagja vagyok a DAK-nak ( Deutsche Angestellten Krankenkasse, német alkalmazottak betegsegélyzője). 1960.07.01.-től 1965.05.31.-ig eladó kereskedő voltam és később szupermarket vezető lettem. A szabadidőm alatt tanultam, és elvégeztem a kereskedelmi iskolát mint levelező tanuló. Utána egy 970 m²-es Schätzlein üzletben Németországban, Emmerichben szupermarket vezető lettem. Emmerichben 1963.09.04.-én az NRZ an RHEIN und RUHR újságban írtak az eredményes munkámról. Az emmerichi forgalom-közlekedési szövetségnek biztonsági tagja is voltam. A Rajnavidéken én voltam az első, aki az ötnapos munkahetet bevezette a szupermarketben. 1965.06.01.-től 1972.12.31.-ig a Meyer & Co. cégnél (Oetker-csoport) és a Meyer & Co. cég átvétele után 1973.01.01.-től 1974.06.30.-ig a Deutscher Supermarkt -nál eladási teljes felelősségű körzetvezető voltam 10 szupermarketnek Münchenben. A magyar kommunista kormány megbüntetett azzal, hogy csak 13 év után mehettem látogatóba Magyarországra. A szüleimet, testvéreimet, családomat, rokonaimat, barátaimat csak ez idő után láthattam viszont Magyarországon (szüleimnek és testvéreimnek megengedte a Magyar Népköztársaság, hogy itt Németországba meglátogathassanak). Az összes magyar politikai tevékenységeimet itt Németországban meg kellett szüntetnem. Ez volt a feltétele a magyar kommunista kormánynak, hogy beutazási vízumot kaphassak Magyarországra. 1971.02.26.-án megkaptam a német állampolgárságot. 1974.07.01.-től 1985.02.28.-ig részlettulajdonos, később tulajdonos voltam egy zöldség-, gyümölcs- és virágüzletnek Münchenben (Lerchenauer See). 1985.03.01.-től 1987.06.30.-ig újból Szupermarket vezető voltam a Deutscher Supermarkt -nál. 1987.07.01.-től 2001.07.31.-ig 2001.08.01.-től Önálló áruforgalmazó 65 éves kórtól nyugdíjas 1965 óta élek Münchenben, de minden politikai tevékenységből visszavonultam. Kecskési Tollas Tibort a müncheni nyomdában néha meglátogattam. Mivel a foglalkozásom megengedte, találkozni szoktam magyar személyekkel, vásárlókkal és a beszélgetéseknél a magyar kommunista kormány is téma volt. A Müncheni Magyar Katolikus Misszióval Daniel fiúnk születése után 1999-től kerültem kapcsolatba. Daniel ez óta rendszeresen járt a Néptánc csoportba, a Hétvégi Magyar Iskolába és a Cserkészetre. Jelenleg csak a Cserkészcsapatban van tevékenysége, ahol a Cserkésztermékek eladásával foglalkozik. Én a Széchenyi Kör és egyéb más magyar rendezvények látogatója vagyok, de nem politizálok. A magyar állampolgárságomat 1957 után a kommunista kormány felfüggesztette, és 1993-ban az új magyar, demokrata kormány visszaadta. Oldal 3/6
Megjegyzés: Én sem Magyarországon, sem Németországban, semmiféle pártnak tagja nem vagyok, és nem is szimpatizálok velük. Édesanyám (Kutasi József-né), Apósom (idős Rácz József), Sógorom (ifjú Rácz József), a feleségem volt férje (idős Antal Ernő), annak édesanyja (Antal Ernő-né, szül. Katona Irén), az apósom húgának volt férje, barátom (Bán József, akinek a fia a pap Bán Zsolt), barátom szülei (Hajnal Géza és felessége) a piliscsabai temetőben nyugszanak. Öcsém, felesége, gyermekei, öcsém feleségének húga, az apósom húga, stb. mind Piliscsabán laknak és élnek. Daniel fiamnak telkes háza van Piliscsaba-Klotildligeten, születése óta, 1991-től. Így Leányváron és Münchenen kívül Piliscsabainak is tarthatom magamat és örülök annak, hogy Magyarországon a baráti köröm mindig nagyobbodik. Háromszor házasodtam (kétszer német felesség), és kétszer elváltam. Egy lányom és hat fiam, valamint hat unokám van, akik mind Németországban születtek és élnek. Sajnos egy fiam csak harminc napot élt. Két húgaim és egy öcsém családjukkal Magyarországon élnek. Írta: Cimlista(belsö) Bajor Napló.de [cimlista@bajornaplo.de] Dátum: Csütörtök, 2007. február 1. 09:20 Tárgy: Új internetes németországi magyar újság Tisztelt Cím! Tisztelt Hölgyem és Uram, kedves látogatók! Íme, megszületett a németországi Magyarok első online folyóirata, hírportálja, programajánlója, hirdetési magazinja, szaknévsora és még lehetne sorolni, hogy mije, mert tervünk sok van, akarat, lelkesedés, abban sincs hiba, s reméljük olvasónk is lesz bőven, hisz nekünk, miattunk, mindannyiunkért, hiánypótlónak készül a Bajor Napló. A Bajor Napló nevével ellentétben nem csak Bajorország, hanem egész Németország magyarságának közvetlen hír-, hirdetés- és programszolgáltatója kíván lenni, a nyugatimagyar emigráció hagyományit követve, mely a nemzeti-keresztény-keresztyén elveken alapulva, az Isten-Család-Haza szellemiségét képviseli, s erkölcsileg erre épül. Szándékaink szerint főszerep jut hasábjainkon a kultúrának, a nyugati-magyar emigráció históriájának feltárásának, dokumentálásának, mely mindezidáig elmaradt. Irodalmi, művészeti mellékletünkben elsősorban helyi művészek műveit igyekszünk bemutatni, közösségeket ismertetni meg egymással és magunkkal, egy szórványban élő kis magyar közösséggel. Örvendjenek velünk és fogadjanak el egy szeletet, a születésnapi tortából! Ez a pár nap még a szárnypróbálgatásé, de hétfőtől teljes tartalommal jelentkezünk. Őszinte örömmel és Önök felé Tisztelettel: München, 2007. február 1-én Peter Joachim Müller Főszerkesztő Oldal 4/6
Írta: Kutasi József [antal@jozsef-kutasi.de] Dátum: Hétfő, 2007. február 5. 19:00 Tárgy: KÜLDÖM AZOKNAK IS AKIK NEM AKARJÁK OLVASNI! Búcsúzok az eddigi feladattól. Jön a csere! Új internetes németországi magyar újság: "BAJOR NAPLÓ" Kedves Kutasi Listások! Tevékenységemet az eddigi formában megszüntettem. Nekem nem kell már, annak a 350 400 címnek (ami csak nálam, privát kézben, zár alatt van!), azt a sok levelet, meghívókat, terminusi értesítőket, felhívásokat, újságcikkeket, saját írásokat, tájékoztatókat, tehát az anyagokat, küldenem. Nem kell válogatnom, hogy kinek mit küldjek, mert nem akartam senkit sem megsérteni. Nem kell a Listára feliratkozni, vagy leiratkozni. Nem kell, az ördögnek való, gyalázatos E-mail-eket olvasni, amit kaptam, de tőlem senkinek nem ment vissza: NEM olvastam! A sok-sok dicsérő írásokat biztos a jövőben is kapni fogom, vagy nem?! Ami marad az egy levelező rész, akikkel a kapcsolatot tartani fogom, mind jó ismerős, jó barát, jó rokon, jó testvér és a családom. Kedves Kutasi Listások! Önök engemet a honlapunkon keresztül, ismernek. Önöktől sajnos én, sokat nem! Köszönöm 70-éves születésnapomra és az 50 éves Németországban való életem megemlékezésre rendezett ünnepségek megtiszteltetését, úgy Münchenben mind Piliscsabán. Hol voltak a müncheni civilszervezetek és a müncheni magyarok? Ez az oka, hogy miért nem megyek, a müncheni magyar rendezvényekre. Külön nem térek ki az életem útja tartalmára, de annyit irhatok, hogy én nem tartozok egy párthoz, sem Magyarországon, sem Németországban, vagy a világon. Nem is szimpatizálok velük! Amit teszek és cselekszek, azt a saját akaratom és felelősségem tudatával teszem. Az életem útját szabadon adtam a nagyvilágnak (mert megvan az okom, hogy miért), amit rólam az Internetes honlapunk oldalán, olvasni lehet. Semmi más nem vagyok, csak egy szerény családapa. Szeretem az igazságos, becsületes, szabad életet, a boldogságot, a szeretetet, és arra törekszek, hogy más is úgy éljen mind mi, és ezt már 50 éve. Nem vagyunk gazdagok. Házunk vagy saját tulajdon lakásunk nincsen, de egyszerűen írva, megvagyunk. Magyarságunkat nem titkoljuk, és aki minket tisztel, szeret és velünk a kapcsolatot, tartja, azoknak tovább adjuk a magyar kultúrát. Kultúra szó alatt más formát is értek. Nem vagyok író, költő, újságíró, riporter vagy titkos szolgáti besúgó. A Jó Isten engem más feladattal bízott meg. Két német feleségem volt (de elváltunk), és így én is bekerültem a német társadalmi életbe, és annak lendültjébe. Különben összesen hat fiamnak (sajnos egy, 30 nap után meghalt) és egy lányomnak, valamint hat unokának örülhetek, akik mind Németországban születtek. Több mind 20 éve magyar feleségem és egy közös gyermekünk, van. Neve: Kutasi Daniel! Itt született Münchenben. Tanítjuk az élet nagy útjának nehéz részeire, hogy azokkal megbirkózzon, hogy élete és boldogsága könnyebb legyen, és mondhassa: Magyar vagyok, meg azt is Német vagyok! Én lassan kiöregszek, az aktív magyar élet tovább adásához, ezért tanítom fiamat az igazi magyar ember, elsajátítására. Német állampolgárok is vagyunk, így szívünk másik része ide tartozik, mert tényleg itt szabadon élhetünk, és ha valami történne velünk a világon, a Német állam segít és megvéd. Bocsánatot kérek, ha többször haragudtak rám a sok posta miatt. Meg is értem, mert papírkosárba való írások is voltak közte, de én kiszortíroztam, és nem küldtem tovább, a napi hozzám érkező 140-180 E-mail-ből. Nem én találtam ki ezt a drótposta levelezést! Mivel a modern idővel és technikával tovább kell haladni, így én is átvettem ezt a megoldást. Nem is gondolnák, hogy magyar Honfitársaink a világon, mennyire örültek, amikor kapták tőlem az anyagot. Mi magyarok itt Münchenben, el vagyunk kényeztetve, mert elég információt kapunk. Én, aki 50 éve Németországban, és abból 40 évet Münchenben él, az tudja, hogy mennyire hiányzik egy központi, új internetes Oldal 5/6
németországi magyar újság: BAJOR NAPLÓ, amit Müller Joachim Péter főszerkesztő úr rövid írásában bemutatott. Így a világon élő Honfitársaimnak, megvan a lehetőség, és azt olvasnak az Internetben, amit Ők akarnak. Nem kell E-mail-eket küldözgetni, mind idáig. Köszönet és búcsú mindazoktól, akik elegendő anyagot küldtek. Köszönet és búcsú mindazoktól, akiknek tovább küldhettem, és gondolom, elolvasták. Búcsú azoktól, akik nem olvasták. Búcsú azoktól, akik visszaküldték. Búcsú azoktól, akiknek a címüket törölni kellett a Kutasi Listából. Köszönet a családomnak, hogy időt adtak, a magánlevelezésű tájékoztatási feladatra. Honfitársi üdvözlettel és szeretettel Kutasi József www.jozsef-kutasi.de www.kutasi-jozsef.de.vu Az életem útja Kutasi József (rövidített változat) összeállította, szerkesztette és írta fiam Kutasi Daniel. Elkészült 2006.10.20.-án. Megszerkesztve 2007.02.05.-én. József Kutasi Carl-Orff-Bogen 22/III. D-80939 München Tel.: (0049) 89 316 30 15 Fax: (0049) 89 839 31 04 22 E-Mail: jozsef@kutasi.eu MSN: daniel@kutasi.eu Skype: daniel.kutasi Website: www.jozsef-kutasi.de Blog: www.kutasi-jozsef.de.vu Kutasi József Munkácsy Mihály köz 3 H-2081 Piliscsaba-Klotildliget Mobil: (06) 70 589 98 83 Oldal 6/6