A POGÁNYSÁG APOLÓGIÁJA

Ez a dokumentum A POGÁNYSÁG APOLÓGIÁJA című könyv teljes szövegét tartalmazza, de a szöveg tördelése, a szövegbeosztás, és a betűk formátuma nem azonos a nyomtatott könyvvel 2

Héjjas István A POGÁNYSÁG APOLÓGIÁJA Harmadik Évezred Kiadó 2008.

Dr. Héjjas István 2008 Pogány mítosz sorozat Sorozatszerkesztő: Csörgő Zoltán Műszaki szerkesztő: Ballai Bence Borítóterv: Borbás Márton A borítón Dainichi nyorai a Nagy nap Buddha A japán buddhizmus singon irányzatának Központi alakja látható ISBN 978-963-85810-3-7 Ez a könyv újrahasznosított papírból készült 2

Ahol a mítoszt mesének tartják, s a kultuszt gyermekded játéknak, ott barbárság honol. (prof. dr. Popper Péter) 3

4

TARTALOM Bevezetés 5 Az emberiség kockázatai 9 Az ember és a természet viszonya 10 Okok és következmények 13 Gábor Dénes elmélete a lehetséges megoldásról 18 A GAIA elmélet 21 A materialista megoldás 23 A monoteista megoldás 24 A pogány megoldás 25 Mit tanít a materializmus? 27 A materializmus kialakulása 28 Tudomány és materializmus 29 Ellentmondások a materialista tudományban 33 A materializmus társadalmi következményei 37 Mit tanít a monoteizmus? 41 A zsidó vallás világképe 43 A kereszténység világképe 47 Az iszlám világképe 51 A keresztény monoteizmus társadalmi következményei 56 Mit tanít a pogányság? 59 Sámánizmus 60 Mágikus kultuszok 68 Mágia és szinkronicitás 75 Kínai pogányság 78 Konfucianizmus 79 Taoizmus 82 A Ji King filozófiája 85 Indiai pogányság (brahmanizmus és hinduizmus) 88 Védizmus 89 Brahmanizmus 91 Védikus filozófiák (Darsanák) 95 Mimámszá és Védánta 97 Számkhja és Jóga 100 Nyája és Vaisésika 106 Délkelet-ázsiai pogányság (Buddhizmus) 110 5

Mit tanít a monoteista ezotéria? 116 Kabbala 117 Keresztény misztika 123 Szufi 126 Párhuzamok a tudomány, a pogányság és a monoteista ezotéria között 129 Néhány alapvető párhuzam 130 Az anyag, a tudat, és a hullámfüggvény 132 A hullámfüggvény összeomlása 136 A múlt, a jövő, és a kvantumkáosz 138 Lehetünk-e optimisták? 140 Irodalom 142 6

BEVEZETÉS Az európai gondolkodást manapság háromféle világnézeti alapállás határozza meg. Az egyik, amelyet leginkább tekintenek hagyományosnak, az egyetlen személyes teremtő Istenben való hit, amelyet Európában főleg a kereszténység képvisel. A másik ennek több szempontból ellentéte, vagyis az anyagon kívül minden más tényező létezését tagadó modern materializmus. Van azonban egy harmadik út is, amelyet a keresztények általában pogányságnak neveznek. A pogányság gyűjtőfogalom, s mindegyik irányzatának, változatának jellemzője, hogy miközben az anyagi világon túlmutató spirituális valóság létezését tanítja, tagadja, hogy bármiféle isten akkora hatalommal rendelkezhet, hogy az emberek sorsát kénye-kedve szerint irányíthassa. Más szóval: a saját sorsunkat végső soron mi magunk irányítjuk. A pogányság kategóriájába tartozik többek között az indiai brahmanizmus, a buddhizmus, a kínai taoizmus és konfucianizmus, az ősi perzsiai méd mágusok vallása, a perzsa zoroaszter vallás, a szibériai és az indián sámánizmus, s nem utolsó sorban a honfoglaló magyarok keletről hozott ősi vallása is, hogy csak a fontosabbakat említsük. A pogányság minden irányzatában fontos szerepet tölt be a természet tisztelete, vagyis az az elv, amely szerint nem urai vagyunk a természetnek, hanem partnerei és kölcsönös kötelességünk egymást segíteni, mint ahogyan az istenek sem urai az embernek, hanem a természethez hasonlóan olykor barátai, máskor inkább ellenségei. A mai modern világ alapkoncepciója ezzel szemben az, hogy mi vagyunk a világ urai és a természettel azt teszünk amit akarunk, vagyis a saját jólétünk érdekében kihasználhatjuk, kizsákmányolhatjuk, átalakíthatjuk. Ez a koncepció először a kereszténység tanításában kapott kitüntetett szerepet, arra hivatkozva, hogy a Biblia szerint Isten azt az utasítást adta, hogy szaporodjunk és sokasodjunk és vegyük birtokunkba a Földet, a növényeket és állatokat, amelyeknek Isten megbízásából mi vagyunk az urai. Más szóval: a korlátlan hatalommal rendelkező Istennek az ember csupán tehetetlen szolgája, de ez a szolga az Isten felhatalmazása alapján ugyanakkor a természet korlátlan ura is egyben. Így azután tökéletes a hierarchia, s az alá és fölé rendeltség minden szinten érvényesül. 7

A természet birtokbavételét és a földi állatokon és növényeken való uralkodást eleinte korlátozta, hogy az emberi tudomány nem állt megfelelő szinten. A természettudományok fejlődése azonban az embert egyre inkább a természet urává tette, annak minden hátrányos következményével együtt. Ma már egyre inkább úgy látszik, hogy ha a természetet profit érdekekből kizsákmányoló és tönkretevő tendencia tovább folytatódik, ez végül a bioszféra olyan mérvű átalakulását eredményezheti, amely az emberiség kipusztulásához vezethet. Az alábbiakban bemutatjuk, hogy ebből a csapdából nem jelenthet kivezető utat sem a materializmus, sem pedig egy megkövesedett, dogmatikus monoteista hitrendszer, s nagyon valószínű, hogy a probléma megoldását az jelenthetné, ha az emberiség képes lenne visszatérni az ősi pogány szemléletmódhoz és értékrendhez. Egy ilyen megoldás nemcsak a természet megőrzését segíthetné elő, hanem jelentősen javíthatná az elidegenedett és depresszióra hajlamos modern ember belső lelki egyensúlyát, s ezen keresztül az emberi élet nem materiális javakban mérhető minőségét. 8

AZ EMBERISÉG KOCKÁZATAI A mai modern világban az ember és a természet közötti kapcsolat harmóniája megbomlott. Ennek következményei egyre inkább foglalkoztatják az emberiséget. Egy közeledő katasztrófa rémképe a II. világháború tapasztalatai alapján tovább fokozódott, hiszen úgy látszott, hogy egy atomháború az egész emberi civilizációt nagyon rövid idő alatt képes lehet elpusztítani. Erre utal Enrico Fermi Nobel díjas fizikus 1953-ban megtartott előadása is, amelyben arról beszélt, hogy miért nem lehetséges kapcsolatot teremteni földön kívüli idegen civilizációkkal. Fermi hasonlata szerint, ha a Föld keletkezése óta eltelt időt 24 órának tekintjük, akkor a technikai civilizáció kialakulása az utolsó századmásodpercben történt. Fermi szerint valószínű, hogy egy technikailag fejlett civilizáció néhány évszázad alatt elpusztítja magát, ez pedig a fenti hasonlat szerint csupán egy újabb századmásodpercnek felel meg. Ha a Föld körül elképzelünk egy néhány száz fényév sugarú gömböt, amelyen belül bármelyik bolygó egy fénysebességű hírközlő csatornán a technikai civilizáció élettartamán belül elérhető, akkor elenyészően kicsi annak a valószínűsége, hogy e gömbön belül akad egy másik bolygó, ahol éppen akkor áll fenn a technikai civilizáció, amikor a Földön, vagyis a két bolygón éppen egybe esik az a bizonyos század másodperc. 9

10 AZ EMBER ÉS A TERMÉSZET VISZONYA Vizsgáljuk meg Fermi elméletét közelebbről, azzal a változtatással, hogy az időbeli arányok szemléletesebbé tétele érdekében a Föld keletkezése óta eltelt időt nem egyetlen napnak, hanem egy teljes évnek tekintjük, és képzeljük el azt is, hogy a Föld történetét gyorsan mozgó űrhajóból szemléljük, ahonnan a relativisztikus idő-dilatáció miatt a Föld keletkezése óta eddig eltelt mintegy 4,6 milliárd év csupán egyetlen évnek tűnik. A látvány ez esetben nagyjából a következő lehetne: Január 1-én kialakul a Föld nevű bolygó, s a forrongó, gőz és gázfelhővel körülvett égitesten sokáig nem létezik semmiféle élet, mígnem március 20. körül a korábban kialakult tengerekben megjelennek az első, nagyon egyszerű szerkezetű mikroorganizmusok. A második félév már mozgalmasabb, mivel július 26. körül megjelennek az első többsejtű élőlények is a tengerekben, azonban egészen november 9-ig kell várni, amíg kialakulnak az első algák és a legegyszerűbb tengeri gerinctelen állatok. Ettől kezdve az események némileg felgyorsulnak. November 14-én a tengerben megjelennek az első mészhéjú puhatestűek, november 16-án a tengeri csigák, ősrákok és szivacsok, november 21-én a páncélos őshalak, korallok, kagylók, egyszerűbb gerincesek és tengeri sünök, a szárazföldön pedig az első mohafélék. Ezt követően november 24. körül kialakulnak a tengeri csillagok és a csontvázas halak, s a szárazföldön megjelennek az első kezdetleges növények, harasztok, majd november 29-én a páfrányok, ősfák és ősrovarok is. A december hónap ennél is mozgalmasabb, hiszen elsején megjelennek a cápák és hüllők, másodikán kialakulnak a kőszén telepek, a szárazföldön megjelennek az első örökzöld erdők és a szárnyas rovarok, Mikuláskor (dec. 6.) kialakulnak a szárazföldön a fenyők, a füvek és a mezők, nyolcadikán a tengerben megjelennek a tengeri gyíkok, a szárazföldön a repülő hüllők és az ősmadarak, kilencedikén pedig a lombhullató fák és bokrok. A dinoszauruszok megjelenése december 10. körül következik be, de ezek mindössze három nap múlva ki is pusztulnak. Közben azonban december 12. körül a szárazföldön megjelennek az első igazi emlős állatok. Mivel egyetlen nap kb. 12.600.000 földi évnek felel meg, innentől kezdve a felgyorsuló eseményeket érdemesebb óráról órára követni: december 13. 01 óra: megjelennek a tengeri teknőcök december 14. 13 óra: megjelennek a krokodilok és a maihoz hasonló kétéltűek december 15. 08 óra: megjelennek az ősvirágok és a maihoz hasonló madarak

december 16. 03 óra: megjelennek az erszényesek ősei december 17. 17 óra 30 perc: a szárazföldön megjelennek a főemlősök és a gabonafélék december 20. 21 óra 30 perc: megjelennek a bálnák, a fókák, és a maihoz hasonló halak, valamint a szárazföldi teknősök december 24. 01 óra 40 perc: megjelennek a majmok december 25. Karácsony első napja, 06 óra 10 perc: megjelennek a rágcsálók december 26. Karácsony második napja, 01 óra 10 perc: megjelennek a denevérek december 27. 05 óra 45 perc: kialakulnak a trópusi dzsungelek, megjelennek a maihoz hasonló virágok és az emberszabású majmok december 29. 19 óra 50 perc: a mai lánchegységek felgyűrődése, ragadozók megjelenése december 30. 14 óra 45 perc: az óceánokban megjelennek a cápák, Európa és Ázsia összekapcsolódik, és ezzel kialakulnak a mai kontinensek, és a nagy füves legelőkön megjelennek az első növényevő emlősök Az év utolsó napján az események még gyorsabban követik egymást, ezért innen kezdve már érdemes a másodperceket, sőt a nap vége felé még az ezred másodperceket is figyelembe venni: december 31. Szilveszter, 18 óra 15 perc 30 másodperc: megjelenik az ősember december 31. 23 óra 10 perc 40 másodperc: megjelenik a mai típusú ember december 31. 23 óra 59 perc 05 másodperc: az emberi civilizáció kezdete december 31. 23 óra 59 perc 46 másodperc: Krisztus születése december 31. 23 óra 59 perc 58 másodperc: az ipari forradalom kezdete december 31. 23 óra 59 perc 59 másodperc: egy milliárd ember él a Földön december 31. 23 óra 59 perc 59 másodperc és kb. 750 ezredmásodperc: a globális környezetszennyezéssel megkezdődik a bioszféra intenzív pusztítása. Ezek után nézzük meg, hogy mi lehet a történet folytatása a most kezdődő második évben: január 1. 00 óra 00 perc 00 másodperc: a jelen időpont január 1. 00 óra 00 perc 04 másodperc: az emberiség várható kipusztulásának időpontja január 1. 00 óra 01 perc 15 másodperc: a bioszféra egyensúlya helyreáll nagyjából azon a szinten, amely megfelel az első év december 20. körüli állapotnak. Ezt követően elvileg lehetséges, hogy néhány nap vagy néhány hét elteltével kialakul egy újabb intelligens élőlényfaj, ahhoz hasonlóan, ahogyan korábban az emberiség is kialakult. 11

Ezen pesszimistának tűnő jóslatnál érdemes figyelembe venni, hogy a prognózis csupán az emberiség nézőpontjából tűnik pesszimistának, hiszen a Földön több millió olyan élőlény faj létezik, amelyek szempontjából a prognózis kifejezetten optimista. A következő fejezetben arra keresünk választ, hogy melyek azok a tényezők, amelyek egy ilyen prognózist valószínűsítenek, s melyek azok a tényezők, amelyek egy ilyen folyamat ellen hathatnak. 12

OKOK ÉS KÖVETKEZMÉNYEK Érdemes megvizsgálni azokat a tényeket, amelyek a fentebbi prognózist alátámasztani látszanak, s azokat az elvi lehetőségeket, amelyek a helyzetet az emberiség szempontjából esetleg kedvező irányba fordíthatják. Az emberi tevékenységből származó természetkárosítás lehet lokális és lehet globális hatású. Bár a lokális hatások következménye egy szűkebb földrajzi környezetben katasztrofális lehet, általában mégsem fenyegeti az emberiséget megsemmisüléssel. Lokális hatásokra példa lehet a talaj, az ivóvíz, a levegő és az élelmiszerek ólom, kén, klór, stb. vegyületekkel való helyi szennyeződése, de ebbe a kategóriába tartozik pl. a csernobili atombaleset is. A globális hatások nagyszámú lokális hatás összegeződése révén alakulhatnak ki. Az emberiség fennmaradását leginkább a tengervíz és a légkör összetételének és fizikai paramétereinek egymással kölcsönhatásban álló megváltozása fenyegetheti, amelynek következtében módosulhat az éghajlat és az a kockázat is felmerül, hogy a légkör nem lesz képes hatékonyan kiszűrni a világűrből érkező egészségkárosító sugárzásokat. Mindez szoros kapcsolatban áll a Föld termikus egyensúlyával, amely utóbbi attól függ, hogy egyensúlyban van-e egyfelől a Földre beérkező és a Földön termelődő hőenergia összege másfelől a Földről a világűrbe kiáramló hőenergia mennyisége, vagyis, hogy optimális mértékű-e a bolygónk hűtése. A Földet főleg a Nap melegíti, de nem elhanyagolható az a hőenergia sem, ami a Föld belsejében zajló természetes eredetű termonukleáris folyamatokból származik, továbbá az a hőenergia, amelyet az emberi tevékenység termel. A Földön az éghajlat legfontosabb globális paramétere az évi átlagos közepes hőmérséklet. Ennek stabilitása jelentős mértékben függ attól a két hőáramlástól, amelyek egyikében a Föld sugárzó meleget kap a Naptól, a másikban pedig hőenergiát sugároz ki a világűrbe. E két hőenergia áramlás a légkörön halad keresztül. A légkör (atmoszféra) bizonyos sugárzásokat átereszt, másokat elnyel, visszaver, vagy szétszór. A Nap maximális sugárzási intenzitása a zöld színnek megfelelő 0,5 mikron hullámhossz körül van, s az innen érkező besugárzás 60-70%-át a légkör átengedi és az eljut a felszínre, amely a sugárzás kb. 30%-át visszaveri, 70%-át elnyeli és az így felvett hőt magasabb hullámhosszon kisugározza. A Földből kilépő sugárzás legnagyobb intenzitása a szemmel láthatatlan infravörös tartományban 10 mikron hullámhossz körül van. Ennek 60-70%-át a 13

légkör kiereszti a világűrbe, a többit elnyeli, majd az elnyelt energia egy részét visszasugározza a Föld felszínére. A visszasugárzás következménye az üvegházhatás, vagyis egy járulékos melegedés az atmoszféramentes állapothoz képest. A Földön az egész bolygóra átlagolt felszíni éves középhőmérséklet kb. +16 C. Ha nem volna üvegház, de a felszín elnyelési tulajdonságai nem változnának, az átlagos hőmérséklet 18 C lenne. Ha az üvegház hatás csökkenne, a hőmérséklet is csökkenne, több víz fagyna meg és mivel a jég és hó sok fényt ver vissza, ez tovább gyorsítaná a lehűlést. Lehetséges, hogy a Marson egykor sűrű légkör és folyékony víz volt, de üvegháza meggyengült és a víz, majd a levegőben lévő széndioxid megfagyott, a maradék levegő jelentős része pedig a világűrbe elillant. A Marson most az átlagos hőmérséklet 60 C, de éjszakánként ez 150 C alá süllyedhet. Az üvegházi egyensúly ellenkező irányban is felborulhat. Ha az üvegházhatás erősödik, a víz fokozott párolgása miatt a levegő páratartalma növekszik és mivel a vízgőz jó infravörös elnyelő, a melegedés erősíti önmagát. Talán hasonló módon vált forró bolygóvá a Vénusz, ahol az átlagos felszíni hőmérséklet kb. +460 C, habár ez üvegház nélkül csak kb. +22 C lenne. Az üvegház stabilitása és rendkívül kényes optimális egyensúlya létfontosságú a bioszférát benépesítő élőlények szempontjából. Az egyensúly kisebb mértékű megbomlása esetén természetes önszabályozó folyamatok negatív visszacsatolások gondoskodnak az egyensúly helyreállításáról. Az egyensúlyi állapot nagyobb mértékű megbomlása esetén azonban egy bizonyos kritikus állapot elérésekor a negatív visszacsatolások helyett pozitív visszacsatolások lépnek fel és egy önmagát rohamosan felerősítő láncreakciószerű folyamat alakulhat ki. Bár az üvegházi egyensúly elvileg mindkét irányban felborulhat, jelenleg a Földön a melegedési típusú egyensúlyvesztés jelenti a nagyobb kockázatot. A folyamatosan erősödő melegedési folyamat két tényezőből tevődik össze. Az egyik az emberi tevékenységből származó járulékos hőtermelés. Az emberi tevékenységekhez ugyanis energiára van szükség és minden megtermelt és felhasznált energia végül hővé alakul át. A másik melegedési tényező az üvegházi mechanizmus felerősödése oly módon, hogy növekszik a légkörben az infravörös elnyelő vegyületek koncentrációja és emiatt a talajszintről kisugárzott hőenergia egyre kisebb hányada tud csak kijutni a világűrbe. Az üvegház erőssége tehát a légkör infravörös elnyelő képességétől függ. A légkör által az infravörös sugárzásból elnyelt teljes energia mennyiség mintegy 2/3 részét a levegőben található széndioxid nyeli el, de jelentős elnyelő képességgel rendelkezik még a vízgőz, a metán és az ózon, valamint az emberi tevé- 14

kenységek miatt a levegőbe kibocsátott különféle vegyületek, főleg a nitrogénoxidok és a freonok. Az emberi tevékenység jelentősen hozzájárul a széndioxid koncentráció növekedéséhez is, hiszen az ipar és közlekedés évenként mintegy 20 milliárd tonna széndioxidot juttat a levegőbe, ami a légkör teljes széndioxid tartalmának kb. 1%-a. Ennek ellenére a légkör széndioxid tartalma évenként csak mintegy 0,5% mértékben növekszik, mert egyelőre még léteznek bizonyos természetes önszabályozó mechanizmusok, amelyek a növekedési tendenciát mérsékelik. Statisztikai becslések szerint az emberi tevékenységből származó üvegházhatású gázok mintegy 60%-a származik a közúti gépjármű közlekedésből, mintegy 30%-a az energiatermelésből és fűtésből, a fennmaradó 10% pedig az egyéb emberi tevékenységekből, jelentős részben a vegyiparból. A melegedési folyamatot egyelőre még kompenzálni igyekvő egyik legjelentősebb természetes önszabályozó mechanizmus úgy működik, hogy a levegőben feldúsuló széndioxid a levegőben lévő vízgőzzel szénsavat alkot, amely savanyú eső formájában (ez nem azonos a savas esővel!) lehullik és a bazaltot mészkővé és homokká bomlasztja szét és a mészkövet alkotó vegyületben a széntartalma lekötődik. A savanyú eső másik része az óceánokba hullik és különféle tengeráramlatok, főleg a Golf áramlat segítségével a mélyebb tengeri rétegekbe jut le. Egy másik fontos önszabályozás a biológiai visszacsatolás. Ennek lényege, hogy a légköri széndioxid koncentráció és/vagy a hőmérséklet növekedése esetén megváltozik a növények és állatok aránya és a több növény több széndioxidot bont le, mint amennyit a lecsökkent állatállomány termel. Ez utóbbi mechanizmus ma már alig működik, hiszen a Föld biológiai egyensúlyába az ember annyira beleavatkozott, hogy a növények és állatok arányát leginkább a tervszerű mezőgazdasági tevékenység határozza meg. Veszélyben van a Golf áramlat is, amely az éghajlatváltozás miatt fokozatosan lassul, s ha egyszer megáll, nem biztos, hogy újra meg tud indulni. Ha a melegedési folyamat elér egy kritikus értéket, a folyamatot erősítő pozitív visszacsatolások túlsúlyba kerülhetnek az önszabályozó mechanizmusokkal szemben és ez a melegedés rohamos gyorsulását eredményezheti. Az egyik legjelentősebb pozitív visszacsatolás abban áll, hogy a melegedés miatt a felszíni vizek párolgása fokozódik, miközben a felmelegedő levegő egyre több vízgőzt képes elnyelni anélkül, hogy az pára formájában kicsapódna. Mivel pedig a vízgőz hatékony infravörös elnyelő, ez tovább fokozza az üvegházhatást és ezzel a melegedést. Egy másik fontos pozitív visszacsatolás az, hogy a melegedés során a hó és jégtakarók elolvadása miatt a talaj fényelnyelő képessége fokozódik, fényvissza- 15

verő képessége csökken, ezért a talaj több hőt nyel el és még jobban felmelegíti a levegőt. A pozitív visszacsatolásokat az emberi tényezők jelentősen erősítik. Mivel az emberiség létszáma növekszik és mindenki magasabb életszínvonalon igyekszik élni, ezért az emberiség egyre több energiát termel és használ fel, s minden megtermelt energia végül hővé alakul át. Statisztikai adatok szerint ugyanis az átlagos életszínvonal annál magasabb, minél nagyobb az egy főre jutó energiafogyasztás. Ráadásul az energiatermelés (beleértve a járművek meghajtásához szükséges energiát is) főleg éghető anyagok elégetése útján történik. A még ki nem bányászott szén, olaj és földgáz széntartalma 4.000 milliárd tonna körül becsülhető. Ha ezt elégetjük, a légkör széndioxid tartalma háromszorosára növekszik. A melegedési tendenciát az is erősíti, hogy az ipar fokozódó nyersanyagszükséglete miatt kiirtják azokat az erdőket, amelyek a légköri széndioxidot lebontják és a szenet lekötik. Ha azt kérdezzük, hogyan lehetne a melegedési folyamatot megállítani, a válasz meglehetősen bizonytalan. Az emberiség létszámának korlátozása nem lehetséges. Nem lehetséges az egy főre jutó materiális igények növekedésének megállítása sem, hiszen a józan önmérsékeltre buzdító minden eddigi kezdeményezés kudarcot vallott. A melegedési folyamat korlátozására esetleg szóba jöhető módszerek közé tartozhat olyan ipari, háztartási és járműmeghajtási megoldások kidolgozása, amelyek kevesebb energia felhasználással nyújtják a megfelelő használati értéket, továbbá olyan energiatermelési eljárások elterjesztése, amelyek nem úgy termelnek energiát, hogy éghető anyagokat égetnek el, s ennek során üvegház gázokat, főleg széndioxidot bocsátanak ki a levegőbe. Ami a széndioxidot nem képező energiatermelési eljárásokat illeti, ezen a téren elsősorban a Nap, a szél és a vízi energia fokozott hasznosítása jöhetne szóba. Ezek különleges előnye még az is, hogy olyan energetikai folyamatokat csapolnak meg, amelyek energiája egyébként is hővé alakult volna át, így gyakorlatilag nem okoznak többlet hőtermelést. Sajnos a Nap és szél erőműveknek van egy igen komoly hátrányuk, nevezetesen, hogy ezek csak akkor termelnek energiát, amikor süt a Nap vagy fúj a szél. Az így megtermelt energiát ezért tárolni kellene, hogy akkor lehessen felhasználni, amikor szükséges. A keletkező hatalmas mennyiségű villamos energia tárolására azonban ma még csak olyan technológiai megoldások állnak rendelkezésre, amelyek nagyon költségesek, környezetkárosítók és fokozottan baleset veszélyesek. Ha pl. a paksi atomerőmű teljesítményének megfelelő környezetbarát erőmű egyetlen napi villamos energia termelését akkumulátorokban szeretnénk tá- 16

rolni, ehhez akkora tárolási kapacitás lenne szükséges, ami megfelel kb. 140 millió darab gépkocsi akkumulátornak. Egy ilyen hatalmas akkumulátor telepben évenként le kellene cserélni és ki kellene selejtezni az akkumulátorok felét és gondoskodni kellene azok megsemmisítésről és az ennek során keletkező veszélyes hulladékok ártalmatlanításáról. Egy ilyen folyamat sokkal nagyobb környezeti problémát jelentene, mint a radioaktív hulladékok kezelése. Márpedig a paksi atomerőmű teljesítménye csak jelentéktelen töredéke a világon működő villamos erőművek összteljesítményének. A széndioxidmentes energiatermelés két reálisan alkalmazható megoldása jelenleg a vízi energia és a nukleáris energia. Ezek közül is főleg az utóbbi, mert ebből lehet kivenni a nagyobb teljesítményt. Mindkettő rendelkezik azonban olyan hátrányokkal, amelyek miatt alkalmazásuk a környezetvédő mozgalmak élénk tiltakozásába ütközik. Ha számba vesszük a műszakilag lehetséges és viszonylag gazdaságosan megvalósítható energiatermelési eljárásokat, meg lehet állapítani, hogy mindegyiknek van kisebb vagy nagyobb mértékben káros ökológiai hatása. Még az abszolút zöldnek hitt szélerőművekről is kiderült, hogy működésük közben képesek tömegesen elpusztítani a turbinákba beletévedő madarakat. Tiszta energiaforrás csak a fantáziában létezik, a valóságban nem. Ezért az energiatermelési probléma megoldása csak olyan kompromisszum árán képzelhető el, amelynek során a sok rossz megoldás közül kell kiválasztani a viszonylag kevésbé rosszakat. 17

GÁBOR DÉNES ELMÉLETE A LEHETSÉGES MEGOLDÁSRÓL Gábor Dénes (1900 1979) magyar származású mérnök, fizikai Nobel Díjas, több tucat találmány kidolgozója, a holográfia felfedezője és a Római Klub aktív tagja, életének utolsó két évtizedében sokat foglalkozott az emberiség várható jövőjével és erről számos publikációja jelent meg. Bár azóta több évtized telt el, s Gábor Dénes idejében még nem lehetett látni azt a hatalmas információs robbanást, amely azóta bekövetkezett, a megállapításainak jelentős része a mai ismereteink alapján is helytállónak látszik. Gábor Dénes gondolatmenetének kiinduló pontja az volt, hogy mivel a tudósok és mérnökök hozták létre azt a fajta világot, amely különbözik minden korábbitól, ezért az ő felelősségük az is, hogy a sorsával törődjenek. Ezt az újfajta világot ugyanis számos félelem, aggodalom, szorongás jellemzi. Az aggodalmak egyik meghatározó forrása Gábor Dénes idejében az volt, hogy a két egymással szembenálló nukleáris szuperhatalom bármikor elpusztíthatja az egész emberiséget. Aggodalmat okozott az is, hogy a gazdasági fejlődésnek nyilvánvalóan vannak növekedési korlátai, s ezek megközelítése során az erőforrások kimerülése és a természeti környezetben okozott károk miatt az emberiség életfeltételei lényegesen rosszabbodhatnak. Az aggodalmakat tovább erősítette a magasan fejlett országok rossz lelkiismerete amiatt, hogy a gazdag és szegény országok közötti szakadék egyre mélyül, s miközben a világ egyik felén az emberek dúskálnak az anyagi javakban, a világ másik felén milliók halnak meg az alapvető élelmiszerek, a tiszta ivóvíz és a gyógyszerek szűkössége miatt. Ami a lehetséges atomháborút illeti, Gábor Dénes szerint ennek a veszélye nem megalapozott, hiszen egy ilyen háború esetén még a vesztes fél is képes utolsó erejével a győztest elpusztítani, s ezért egyik fél sem fog nukleáris háborút megkockáztatni. Más szóval: ha már egyszer tudomásul kell vennünk, hogy vannak atomfegyverek, még mindig az a szerencsésebb eset, ha ezek fele-fele arányban vannak elosztva. Ami pedig a növekedés korlátait és a gazdasági egyenlőtlenségeket illeti, Gábor Dénes szerint a technika fejlettsége alapján reális esély van a szegénység felszámolására. A fejlett ipari országokban azonban a további gazdasági növekedés erőltetése irreális és ésszerűtlen. Az emberiség hosszú távú fennmaradását ugyanis csak valamiféle stacionárius állapot elérése biztosíthatja, s ezért előbbutóbb meg kell állítani az emberiség szaporodását és az ipari fejlődést, valamint 18

azt a fajta történelmet, amelynek lényege a különféle háborúk végeláthatatlan sorozata. Demográfiai, gazdasági és technológiai értelemben tehát el kellene jutni a nulla növekedés állapotába. Amit viszont folyamatosan fejleszteni kell, az az innováció. Mégpedig az a fajta innováció, amely nem a gazdagság növelését, hanem az élet minőségének javítását szolgálja. Ezek a célok azonban csak akkor érhetők el, ha az emberiség belép az érett társadalom korszakába, vagyis a szellemi, spirituális fejlődése utoléri a technikai fejlődést. Gábor Dénes szerint a modern világ legnagyobb problémája nem a környezetszennyezés, hanem inkább az erőforrások kimerülése. A környezetszennyezést ugyanis meg lehet állítani hatósági intézkedésekkel és erre alkalmas műszaki megoldásokkal, a természeti erőforrások kimerülésére azonban még a nulla növekedés esetére sincs használható receptünk, mivel ezt a problémát még az atomenergia fokozott alkalmazásával sem lehet megoldani. Jelentős innovációs erőfeszítéseket kell tenni ezért új, környezet-tiszta, megújuló energiaforrások felkutatása érdekében. Ezzel egyidejűleg fel kellene adni azt a fajta szemetelő életmódot, aminek lényege, hogy a fejlett államok polgárai egy-két évenként gyakran csupán divatból lecserélik az autójukat, a mosógépüket, a hűtőszekrényüket, a TV készüléküket és számos egyéb un. tartós fogyasztási cikket. El kellene érni, hogy ezek valóban tartósak legyenek, s legalább 20-30 évig szolgálják a tulajdonosaikat. Ehhez azonban át kellene alakítani az emberek gondolkodását és ez a nehezebb feladat. Egy másik súlyos probléma az, hogy az automatizálás, a számítástechnika és az informatika rohamos fejlődése miatt az emberek egyre nagyobb hányadának egyre kevesebbet kell dolgoznia és gondolkodnia, s kérdés, hogy ilyen körülmények mellett az ember képes lehet-e arra, hogy továbbra is ember maradjon. Alkalmas-e egyáltalán az ember arra, hogy boldogan éljen egy gazdag és békés világban? Hiszen éppen az emberi agresszivitás és küzdeni akarás emelte az embert abba a pozícióba, hogy a Föld nevű bolygó urává váljon. Az ember ugyanis jól képes alkalmazkodni a nehézségekhez, de gyengén alkalmazkodik a kényelemhez és jóléthez. Ennek eredménye egyfajta társadalmi neurózis, aminek tünetei a céltalanság érzése, a depresszió, valamint a növekvő ingerültség, alkoholizálás, kábítószerezés és bűnözés. A szabadidő-társadalom pszichológiai problémáinak egyik lehetséges megoldását Gábor Dénes a hasznos időtöltésben, s ezen belül a művészetekben látja. Ehhez azonban meg kellene változtatni a közgondolkodást, amely ma az anyagi értékeket fontosabbnak tartja a szellemi értékeknél. Ebben a feladatban jelentős szerep hárul az írókra, művészekre, tudósokra, oktatókra, sőt a politikusokra is. 19

Gábor Dénes bíztató jelnek tekinti a csináld magad típusú barkácsolás terjedését, azonban szerinte ez nem elegendő. Amatőr kézműves művészeti iskolák és manufaktúrák hálózatát kellene létrehozni, amely visszaadná az embereknek a kézi munka örömét. Az ember ugyanis, ha nem dolgozik, elveszítheti emberi mivoltát. Gábor Dénes szép gondolatai igen figyelemre méltóak. Úgy tűnik azonban, hogy a kialakult kedvezőtlen tendenciák miatt ma már ennél többre lenne szükség. 20

A GAIA ELMÉLET James E. Lovelock GAIA elméletének alapgondolata az, hogy a földi bioszféra úgy viselkedik, mint egy élőlény. Mint tudjuk, egy magasabb rendű élőlény teste többmilliárd sejtből épül fel, és a sejtek szoros kooperációt alkotnak. Az élőlényekben bonyolult önszabályozó mechanizmusok működnek, amelyek optimális szinten tartják a testhőmérsékletet, a vércukorszintet, a testnedvek ph értékét, a sejteken belül a nátrium, kálium, kalcium és foszfor ionkoncentrációt és számtalan egyéb paramétert, amelyek normálistól való eltérése a szervezet károsodását, sőt pusztulását okozhatja. A szabályozó rendszerek működése a szimbiózisban résztvevő mikroorganizmusok mint amilyen a bélflóra hatékony együttműködését is igényli. Egy élőlény életképességéhez nemcsak jól működő belső szabályozásokra van szükség, hanem alkalmas környezeti feltételekre is. Ezért minden élőlény igyekszik a környezetét is megfelelően alakítani. A madarak pl. fészket raknak, az ember pedig házat épít és ruházatot, fegyvereket, járműveket állít elő. Lovelock szerint mindezekre a bioszféra is képes, akárcsak egy igazi élőlény. Ezt támasztja alá, hogy az utóbbi 3 és fél milliárd év során a földi klíma meglepően stabil volt, annak ellenére, hogy a Földet hatalmas természeti katasztrófák érték. Előfordult, hogy a napsugárzás több millió évig a jelenleginél 30%-kal gyengébb volt, s ez akár 50-80 fok hőmérséklet csökkenést is okozhatott volna. Az átlagos éves középhőmérséklet mégsem változott jelentősen, mivel a csökkenő besugárzást az üvegház effektus felerősödése kompenzálta. A tengerekben élő mikroorganizmusok ugyanis több infravörös elnyelő metán gázt bocsátottak ki a levegőbe. Lovelock szerint a földi klíma szabályozásában főleg a mikro élőlények, így baktériumok, penészgombák, moszatok, algák, korallok játsszák a legfontosabb szerepet. Lovelock példaként hozza fel, hogy sokmilliónyi elpusztult korall mészkővázából több kilométer magas és több ezer kilométer hosszú tenger alatti zátonyok épültek fel. Ezek képesek befolyásolni a tengeráramlatokat, sőt a lemeztektonikai folyamatokat is, s ezen keresztül a vulkáni tevékenységet, sőt a kontinensek vándorlását is. Ezen túlmenően a mikro-élőlény populációk túlszaporodása vagy létszámcsökkenése képes jelentősen megváltoztatni a mélytengerek és a magasabb légrétegek közötti gázcserét és ily módon befolyásolni az üvegházhatás erősségét. Lovelock szerint 3 és fél milliárd évvel ezelőtt véletlenül jöhettek létre azok a feltételek, amelyek az életet lehetővé tették. De ami ezután történt, már nem vé- 21

letlen. A világűrben a rendszeres szupernóva robbanások miatt a csillagközi és bolygóközi térben lebegő porfelhőkben minden lehetséges kémiai elem tömegesen előfordul, s a csillagok közelében a hatalmas intenzitású ionizáló sugárzás hatására ezekből folyamatosan képződik a szerves molekulák óriási választéka. A világegyetem tehát szüntelenül ontja magából a szerves vegyületeket, és ha ezek olyan bolygóra kerülnek, ahol az élethez szükséges klímaviszonyok megvannak, akkor az élet létrejön, s ha már létrejött, akkor az élőlények olyan rendszert alkotnak, amelyek szabályozzák a környezeti feltételeket, hogy az élet fenn is maradhasson. Ebben a folyamatban jelentős szerepet kap a természetes kiválasztódás, amely egyre újabb élőlényfajokat hoz létre, miközben az egyes egyedek sorsával nem törődik. A bioszféra stabilitása érdekében ugyanis szükség lehet arra, hogy egyes élőlények tömegesen elpusztuljanak. Hasonlóan, mint ahogy az emberi szervezet az önmagukat feláldozó fehérvérsejtek tömeges pusztulása árán hárít el egy veszélyes bakteriális fertőzést. Lovelock szerint a bioszférában is létrejöhet rákos daganat, vagyis egy élőlény populáció gátlástalan elszaporodása, amely veszélybe sodorhatja a bioszférát. Ez utóbbi ilyenkor a veszélyes populáció megsemmisítésére fogja az erőforrásait mozgósítani. Lovelock szerint a bioszférában hatalmas energiák működnek, s az ember bármit tesz, nem képes a bioszférát megsemmisíteni. Az azonban előfordulhat, hogy a bioszféra önvédelmi mechanizmusa kiküszöböli az embert, mint veszélyes tényezőt. Tudományos felfedezéseink és műszaki találmányaink birtokában ugyanis úgy vélhetjük, hogy mi kísérletezünk a természettel. Pedig lehet, hogy a természet kísérletezik velünk, s a kísérletek eredménye alapján fogja majd eldönteni, hogy szükség van-e egyáltalán emberiségre. Ha a döntés kedvezőtlen, úgy járhatunk, mint az a méhecske, amely önfeledten nyalogatja egy húsevő virág nektárját, mígnem egy megfoghatatlan pillanatban a szerepek megcserélődnek, s ettől kezdve többé már nem a méhecske eszegeti a virágot, hanem a virág eszegeti a méhecskét. 22

A MATERIALISTA MEGOLDÁS A materializmus szigorúan tudományos megoldást keres a felmerült problémák megoldására. Mivel úgy vélik, hogy csak egyszer élünk, s ezért az embernek joga van ebben az egyszeri életében mindent megszerezni és minden lehetőséget kiélvezni, amihez csak hozzájuthat, ezért a fő törekvés arra irányul, hogy az emberek materiális igényeinek korlátozása nélkül lehessen a környezet stabilitását biztosítani. Ennek érdekében egyre újabb és egyre tisztább energia és nyersanyag forrásokat igyekeznek feltárni, miközben paradox módon ösztönzik a gazdasági növekedést és a lakossági fogyasztást. Az a lehetőség általában fel sem merül, hogy az emberek igyekezzenek viszszafogottabb igényekkel, puritánabb életmóddal enyhíteni a negatív környezeti hatásokat. Vagy ha ilyesmi felmerül, nem nagyon talál követőkre, mert ez ellenkezik az ipari lobbyk rövid távú anyagi érdekeivel, s ezért minden ilyen kezdeményezést igyekeznek a fogyasztás növelésére buzdító kereskedelmi reklám kampányokkal ellensúlyozni. Ugyanakkor észszerű törekvések tapasztalhatók a népesség növekedésének megfékezésére, mivel nyilvánvaló, hogy a klíma stabilitással kapcsolatos kockázatok egyenes arányban állnak az emberiség létszámával. Az ilyen törekvések is azonban komoly ellenállásba ütköznek egyrészt a kisebb létszámú államok politikai törekvései részéről, másrészt egyes egyházak születésszabályozást tiltó rendelkezései miatt. 23

A MONOTEISTA MEGOLDÁS A monoteista vallások esetén különbséget kell tenni egyfelől az eredeti vallási tanítás, másfelől a vallást képviselő hivatalos egyházak dogmatikai felfogása között. Ez utóbbiak állásfoglalása általában nem nagyon lendíti előre a klímastabilitás kérdését. A népesedés kérdését általában tabuként kezelik. Minden megszülető gyermeket Isten áldásaként üdvözölnek, s a születések bármi módon történő korlátozása általában vallási tilalomba ütközik. Ráadásul a monoteista egyházak egyfajta fatalizmust képviselnek, amely szerint minden, ami történik, Isten akaratából való. Más szóval: az ember tehet, amit akar, akkor is Isten akarata lesz a döntő. Egyébként is előbb-utóbb Isten akaratából bekövetkezik az Utolsó Ítélet, amely a jelenlegi materiális világ pusztulásával jár, s ez ellen úgysem tehetünk semmit. Ugyanakkor van a monoteista egyházak hozzáállásában egy fontos pozitívum, nevezetesen az, hogy az embereket visszafogottabb, puritánabb magatartásra buzdítják, s azt tanítják, hogy a boldogságot elsősorban nem az anyagi javakban és az érzéki élvezetekben, hanem sokkal inkább a szellemi értékekben érdemes keresni. Bár ez a tanítás évszázadokon keresztül pozitívan befolyásolta az emberek életét, ma már a keresztény, zsidó, vagy muszlim hívők többsége sem képes ellenállni a felfokozott fogyasztói társadalom reklámdömpingjének. Úgy érzik, hogy mivel csak egyetlen földi életünk van, érdemes kihasználni azokat az anyagi örömöket is, amelyeket ez a létforma kínál. Egyébként is: a fogyasztói társadalmat is Isten teremtette, hiszen az az Ő akarata nélkül nem is létezhetne. 24

A POGÁNY MEGOLDÁS A keresztények által pogánynak nevezett primitív társadalmak már évezredekkel ezelőtt tisztában voltak az emberiséget fenyegető veszélyekkel, s igyekeztek olyan társadalmi viselkedési normákat követni, amelyek az ember és természet kapcsolatát hosszú időre stabilizálják. Példaként említhetjük az ősi kínai társadalmat, amely tipikusan képviselheti a klasszikus pogány szemléletmódot, s amely alapvetően két filozófiára épült. Az egyik a Konfucianizmus, a másik a Taoizmus. A Konfucianizmus alapeszméje az, hogy hogyan élhetünk harmóniában az embertársainkkal és a társadalommal. A Taoizmus alapeszméje pedig az, hogy hogyan élhetünk harmóniában a természettel és általában a minket körülvevő világgal. Az ősi Kínában az emberek meglehetősen puritán módon éltek, de azért ez az élet mégis élhető volt. Ez annak ellenére igaz, hogy a statisztika puszta számadatai alapján úgy tűnhet, hogy sokkal alacsonyabb volt akkor az emberek átlagos élettartama, mint ma. Az eltérés azonban a lényegesen magasabb csecsemőhalandóságból ered. Aki túlélte az első életévet, az már legalább akkora életkorra számíthatott, mint a mai modern ember. A halálozások oka a legtöbb esetben valamilyen fertőző betegség volt, olykor járványos formában. Mivel nem álltak rendelkezésre antibiotikumok, az áldozatok általában néhány nap alatt meghaltak, s ezalatt sokkal kevesebbet szenvedtek, mint az a mai modern rákbeteg, aki műtétek, sugárkezelések és kemoterápiák évekig tartó sorozata után jut el a meghalásig. Az öröklött betegségek ritkák voltak, mivel a magas csecsemőhalandóság egyfajta természetes kiválasztódás szerepét töltötte be. A fehér hollónál is ritkább volt pl. a fiatalkori cukorbetegség vagy agyvérzés, szemben a mai modern korral, amelyben egyre gyakrabban születnek csecsemők cukorbetegen és olykor 2-3 éves gyermekek halnak meg agyvérzésben. S akkor még nem beszéltünk a neurotikus tünetekről, amelyektől a modern társadalmakban minden másodikharmadik ember szenved. Az ősi Kínában az emberek egészségesebbek voltak és közelebb álltak a természethez és a spiritualitáshoz és ez kárpótolta őket azért, hogy nem rendelkeztek olyan technikai eszközökkel, amelyek a mai ember életét kényelmesebbé teszik. A népesség létszáma hosszú évszázadokon keresztül alig változott és a szellemtudományok, valamint a gyógyászati módszerek kivételével a tudomány fejlődését sem tartották kívánatosnak. Kína egyébként sem volt terjeszkedő állam. Amikor a hunok támadása veszélyeztetni kezdte megszokott életüket, a Nagy Fallal vették körül magukat véde- 25

kezésként. Egy ilyen társadalom elvileg akár több százezer vagy több millió évig is létezhetett volna, szemben a modern nyugati társadalmakkal, amelyek a fejlődés jelszavával párszáz éven belül lakhatatlanná varázsolhatják a bolygónkat. A primitív társadalmakat egyébként sem lehet alacsonyabb rendűnek tekinteni, mint a modernt. Maga a primitív szó is valami olyasmit jelent, mint: első, őseredeti. Ha pl. egy áruféleség kiváló minőségű, azt mondjuk rá: príma. A számelméletben prímszámnak nevezik azokat a számokat, amelyek elsődlegesek, vagyis nem állíthatók elő más számok szorzataként, miközben az összes többi szám az un. összetett számok prímszámok szorzatai. Az angol nyelvben a miniszterelnököt így nevezik: prime minister, vagyis olyan miniszter, aki első az egyenlők között. A primitív pogány társadalmakban nagy tisztelet övezte a négy őselemet. Ezek: a VÍZ, amely nélkül nem létezhet élet, a TŰZ, amely meleget és világosságot ad, s jelképe és elsődleges forrása a Nap, a SZÉL, vagyis a levegő, amely alapvető életfeltételünk és a FÖLD, amelyen élünk és amelyen az élelmiszereinket termeljük. Az európai civilizációban, főleg a kereszténység elterjedése után az őselemek és ezzel a természet tiszteletét sikerült lassacskán felszámolni. Jellemző példaként említhető Szent László királyunk rendelkezése, amely szerint a törvény szigorával kell lesújtani azokra, akik pogány módra áldozati szertarásokat mutatnak be folyók, források, fák, sziklák, vagy egyéb természeti képződmények tiszteletére. Ha nem lettek volna ilyen királyaink, akkor talán ma nem lenne szükségünk természet és környezetvédő mozgalmakra. Az európai civilizáció felsőbbrendűségéről szóló hit később tudományos színezetet kapott, főleg az 1800-as évek elején, Hegel munkássága, írásai és egyetemi előadásai alapján, amelyekben azt hirdette, hogy az európai civilizációt szüntelen, gyors, pozitív irányú fejlődés jellemzi, miközben a világ más részein élő primitív színes bőrűek képtelenek fejlődni. Kortársa, a spirituális beállítottságú Schopenhauer hiába próbálta előadásaiban meggyőzni hallgatóságát a távolkeleti színes bőrűek ősi örökségét képező filozófiák nagyszerűségéről, nem hallgattak rá. Hogy ma már mennyire nem tiszteljük a természetet, arra példa lehet az a módszer, ahogyan Magyarországon a szeretet ünnepe lezajlik. Karácsony előtt kivágnak mintegy kétmillió csemete fenyőfát, ezt a lakásokban különféle színes mütyürökkel feldíszítik, majd egy-két héttel később az összeset kidobják a szemétbe. Amerikában pedig ilyenkor leölnek mintegy 50 millió pulykát, kivéve egyet, amelynek az elnök ünnepélyes ceremónia kíséretében megkegyelmez. Érdemes lenne megfontolni nálunk is hasonló gesztust. Például minden évben kijelölhetnénk az erdőben egy fenyőfát, amelynek a köztársasági elnök ünnepélyesen megkegyelmez. 26

MIT TANÍT A MATERIALIZMUS? A materializmus alapelve az, hogy kizárólag az anyag létezik, vagyis az, amit érzékszerveinkkel és műszereinkkel tapasztalhatunk. A materializmus tagadja bármiféle anyagon túli spirituális valóság lehetőségét és azt tanítja, hogy a test fizikai halálával a tudat is véglegesen megszűnik, vagyis nem létezik semmiféle halálon túli létforma. A materializmus állításait egzakt tudományos módon sem igazolni, sem cáfolni nem lehet. Ebben az értelemben a materializmus is egyfajta hit, s alig különbözik bármely dogmatikus vallás hitrendszerétől. Sőt a gyakorlatban a materializmusra igen gyakran a fanatikus vallási türelmetlenség is jellemző, ezért nem túlzás megszállott materialista fundamentalistákról sem beszélni. A materializmus hívei mindezek ellenére azt állítják, hogy meggyőződésük tudományosan megalapozott, sőt ez az egyetlen olyan izmus, amelyet a tudomány kétséget kizáróan és minden tekintetben igazol. Hogy ez a felfogás a gyakorlatban mennyire állja meg a helyét azt a következő fejezetekben részletezzük. 27

A MATERIALIZMUS KIALAKULÁSA A materializmus, azaz anyagelvűség, mint bölcseleti-világnézeti koncepció alapvetően az 1700-as évek folyamán alakult ki a francia enciklopédisták tevékenysége nyomán, akik Newton mechanikai elméletéből kiindulva, s azt Leibniz monád elméletével kombinálva alakították ki azt az alapelvet, amely szerint a világ jelenségei beleértve az emberi tudat működését is az anyagi részecskék mechanikai mozgására vezethetők vissza. Nem valószínű, hogy a mélyen vallásos Newton ezt az elképzelést helyeselte volna, hiszen ő maga vezette le a saját mechanikai elméletéből azt a gondolatmenetet, nevezetesen a kozmikus instabilitás elméletét, amely szerint szükségszerűen léteznie kell egy mindenható teremtő Istennek, máskülönben a kozmikus természeti rend már összeomlott volna. Ennek ellenére az anyagelvű megközelítés igen gyorsan népszerű lett, olyannyira, hogy amikor a 18/19 századforduló akkori egyik legnagyobb tudósát, Laplace márkit megkérdezte Napóleon császár, hogy miért nem tesz említést az elméletében Istenről, Laplace így válaszolt: Felség, erre a hipotézisre nem volt szükségem. Már az 1800-as évek első felében jelentkeztek azonban olyan tudományos tapasztalatok, amelyek vitathatóvá tehették volna a materialista világkép abszolút érvényességét. Ezért azt tudományosan jobban meg kellett alapozni. Ezt a munkát Marx Károly végezte el, aki a saját szavai szerint a Hegel féle dialektikát a feje tetejéről a talpára állítva, megalkotta a tudományos és történelmi dialektikus materializmust, s ebből levonta azt a következtetést, hogy a világ és ezen belül az emberi társadalom működése, változása, fejlődése szigorú törvényszerűségek szerint zajlik, amiből következik, hogy szükségszerűen be fog következni a világméretű szocializmus és kommunizmus állapota. Hogy ez az elmélet mennyire vált be, azt a történelem alakulása mutatta meg. 28

TUDOMÁNY ÉS MATERIALIZMUS Sokan azonosítják a materializmust a tudományos világnézettel. Ez azonban nagy tévedés. A modern természettudományokban ugyanis ma már olyan sok paradoxon és logikai ellentmondás található, hogy ezek alapján bármilyen világnézet mellett és ellen számos tudományos érvet lehet felhozni. Erre mutat az is, hogy az élvonalbeli tudósok is erősen eltérő világnézetet vallanak és vallásibölcseleti kérdésekről egymással is vitatkoznak. A materializmus rohamos terjedése azért is meglepő lehet, mert az elméleti fizika eredményei alapján ma már az is kérdéses, hogy egyáltalán létezik-e az a valami, amit valamikor anyagnak neveztünk. A fizikai Nobel-díjas Enrico Fermi már 1953-ban tett pl. olyan kijelentést, hogy anyag nincs többé, csak energia, mert amit anyagnak hittünk, az szüntelenül mozgó energiacsomagokból álló komplexum. Ez azonban egyáltalán nem zavarja a meggyőződéses materialistákat, s ez alátámasztja Freud nézetét, amely szerint az ember nem abban hisz, ami észszerű, hanem abban, ami a céljait és vágyait alátámasztja és ezért képes a számára rokonszenves bármilyen nézetrendszerhez racionálisnak látszó érveket kieszelni. A mai modern ember a fogyasztói társadalom árukínálati és reklámdömpingjében él és a vágyai főleg anyagi javak megszerzésére és birtoklására irányulnak, s ehhez a legmegfelelőbb ideológia az ateizmus és materializmus. Ebből a szempontból teljesen közömbös, hogy egy ilyen világnézetet a tudomány képes-e hitelesen alátámasztani. Csak az a fontos, hogy aki hisz benne, annak számára logikusan hihető legyen. Példaként hozható fel egy élvonalbeli tudós fizikus, aki belátta, hogy az anyag hagyományos értelmezése tarthatatlan, de ő mégis szeretett volna materialista maradni. Ennek érdekében egyik publikációjában azt javasolta, hogy újra kell értelmezni az anyag fogalmát. Javaslata szerint anyagnak tekintendő minden, ami a fizika kísérleti módszereivel és eszközeivel vizsgálat tárgyává tehető. Ilyen értelemben anyag az energia, a fény, a tér, az idő, sőt, amennyiben létezik és kísérleti úton vizsgálható, maga az Isten is. A materializmus tarthatatlanságát egyébként már Newton kimutatta a már említett kozmikus instabilitás elmélete alapján. Mint tudjuk, Newton volt az, aki felfedezte a gravitációs erőt, vagyis azt, hogy anyagi tárgyak képesek egymásra a távolból, fizikai érintkezés nélkül is erőt kifejteni. Newton egy Euklideszi típusú sem nem táguló sem nem zsugorodó végtelen világegyetemet képzelt el, amelyben a csillagokat a többi csillag gravitációs vonzása tartja a helyén, oly módon, hogy a különféle irányból ható vonzóerők 29

minden egyes csillag esetén éppen egyensúlyban vannak, vagyis az eredőjük zérus. Newton azonban kimutatta, hogy egy ilyen rendszer szükségszerűen instabil, mert ha bármelyik csillag csak egy picit is elmozdul a helyéről, akkor ez az összes többi csillag egyensúlyát is megbolygatja, amiből a rendszer lavinaszerű összeomlása következik. Hogy ez eddig miért nem következett be, annak két magyarázata lehet. Az egyik az, hogy a világ nem létezik öröktől fogva, s bár az összeomlás folyamatban van, még nem volt elég idő arra, hogy be is fejeződjön. Ez esetben azonban a világ nem jöhetett létre magától, tehát azt olyas valaki teremtette, akinek ehhez hatalma volt, vagyis Isten. A másik lehetséges magyarázat az, hogy bár a világ öröktől fogva létezik, egy világfeletti hatalom annak működésébe rendszeresen beleavatkozik és ezzel megakadályozza az összeomlást. Newton szerint ez esetben is fel kell tételezni egy ennek megfelelő hatalom, azaz Isten létezését. A 19. század vége felé merült fel az ötlet, hogy az univerzum nem lehet végtelen. Egy végtelen világegyetemben ugyanis, ha a csillagok átlagos sűrűsége mindenütt azonos, bármilyen irányba is nézünk egy fénysugár mentén, előbbutóbb csillagba ütközünk, amiből az következne, hogy az égboltnak mindenütt egyenlően fényesnek kellene lennie. Ezt a kérdést a relativitáselmélet oldotta meg a folyamatosan táguló görbült téridő feltételezésével, amiből azonban újfent következett, hogy a világ nem létezhet öröktől fogva, s az ősrobbanás elmélettel végső soron visszajutottunk Newton eredeti ötletéhez, csak más megközelítésben. A világ keletkezésével kapcsolatos paradoxonokat tovább fokozta az un. fekete lyukak elmélete, majd megfigyelésekkel történő alátámasztása. Egy fekete lyuk ugyanis a téridő olyan szingularitása, amelynek középpontjában az anyagsűrűség elvileg végtelenül nagy, eseményhorizontján belül pedig az idő visszafelé folyik. Ha ez igaz, az ősrobbanás is egy óriási fekete lyukból kellett, hogy elinduljon. No de vajon ki vagy mi hozta létre ezt a hatalmas fekete lyukat? A fizika törvényeit, s ezen keresztül az univerzum működésének törvényeit az un. természeti állandók határozzák meg. Ezen belül megkülönböztetünk matematikai és fizikai állandókat. Matematikai állandóra példa lehet a π szám, amely megadja az Euklideszi térben elhelyezkedő szabályos kör kerületének és átmérőjének arányát. Fizikai állandóra pedig példa az elektron töltése, a gravitációs állandó, a fénysebesség, stb. A matematikai és fizikai állandók nem függetlenek egymástól, közöttük szoros kapcsolat van, különben nem lehetne leírni a fizikai jelenségeket matematikai egyenletekkel. Ha ismerünk bizonyos természeti állandókat, akkor ezekből újabb állandókat képezhetünk. Például ha összeszorozzuk a fénysebességet a hidrogén atom nyugalmi tömegével, kapunk egy újabb természeti állandót. Feltehető a kérdés, hogy 30