Ézs 5,8-10 Jaj azoknak! I. A gazdagság és a telhetetlenség

Ézs 5,8-10 Jaj azoknak! I. A gazdagság és a telhetetlenség Jaj azoknak, a kik a házhoz házat ragasztanak, és mezőt foglalnak a mezőkhöz, míg egy helyecske sem marad, és csak ti magatok laktok itt e földön! Hallásomra megesküdt a seregeknek Ura, hogy sok házak pusztasággá lesznek, a nagyok és szépek lakos nélkül, Mert tíz hold szőlő egy báth bort ereszt, és egy hómer mag egy efát terem. Bevezetés Ézsaiás próféta könyvének az 5. részében az elején, olvastunk az Úrnak a szőlőjéről. Mindent megtett, hogy a szőlő jó gyümölcsöt teremjen, és az végül elfajzott, idegen szőlőtőnek fattyú hajtása lett, és vadszőlőt termett. Jogőrzésre várt Isten, jogorzás lett belőle, irgalomra, és azt mondta, hogy ez siralomra fordul, mert lerontja a szőlő kerítését, hogy eltapodják. Most a következőkben elmondja az Úr, hogy mi volt az a vadszőlő, amit termett Izráel, és azt is elmondja, hogy ennek siralom, jaj lesz a következménye. Hat jaj-kiáltás van feljegyezve itt az 5. részben. Az első az, amit most olvastunk: jaj azoknak, akik házhoz házat ragasztanak, és mezőt foglalnak mezőkhöz. A második jaj: Jaj azoknak, a kik jó reggelen részegítő ital után futkosnak, és mulatnak estig (11. vers). A harmadik: Jaj azoknak, a kik a vétket hazugságnak kötelein vonszák, és a bűnt mint szekeret köteleken (18. vers). Negyedik: Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak (20. vers). Az ötödik a 21. versben: Jaj azoknak, a kik magoknak bölcseknek látszanak, és eszesek önnön magok előtt! És a hatodik a következő versben: Jaj azoknak, a kik hősök borivásban és híresek részegítő ital vegyítésében; A kik a gonoszt ajándékért igaznak mondják, és az igazak igazságát elfordítják tőlük (22. vers). Mindegyiket, ha az Úr kegyelmet ad, szeretnénk sorra venni. Most nézzük meg tehát az elsőt. Vagyon és anyagiasság Ez az első is és a többi is a fájdalomnak a jaja Isten részéről. Olyan jaj ez, mint amikor az Úr Jézus sírt Jeruzsálem fölött, mert látta, hogy mindent megtett, hogy megmentse a népet, mindent megtett Jeruzsálemért, és nem ismerték fel a meglátogatásnak az idejét. És Ő tudta, hogy ebből mi következik: kő kövön nem marad, pusztán hagyatik, jön az ellenség, és letiporja. Hát itt az Ézsaiás könyvében is Isten részéről ilyen fájdalmas jaj ez. A bűn mindig magán hordozza a büntetését. De ne csak úgy tekintsünk ezekre az Igékre, ami Izráel népének szólt, és elsősorban ne így figyeljük, hanem úgy, hogy nekünk is szólnak ezek a jajok, ha mi olyanokat teszünk, amit Izráel népe tett, vagy ami nem egyezik Isten akaratával. Például most maradjunk itt az elsőnél, hogyha mi is anyagiasak vagyunk, akkor nekünk is, jaj. Mert ez az egész világ anyagias, az emberek között a pénz, a vagyon szinte az egyetlen érték. Az emberek azt gondolják, hogy annyi az értékük, amennyi vagyont gyűjtenek. Mert az egyik ember a másikat a vagyona, a pénze alapján méri le, és azt gondolja, hogy ha valaki tehetősebb, sok pénze van, akkor értékesebb, mert az az ember ügyesebb, mert az az ember talpraesettebb, mert az megél a jég hátán is. De ha valaki szegény, akkor az nem érték a szemében. Isten világosságánál azonban látjuk azt, hogy ez egy végzetes tévedés. Amikor az Úr Jézus a földön járt, akkor az ördög, amikor megkísértette, felvitte egy nagy hegyre, bemutatta neki az egész világot, annak minden dicsőségét. Nyilván bemutatta a világnak az értékeit, a vagyonát, a házakat, a szántóföldeket, amiről itt szó van, és azt mondta, hogy ezt mind neked adom, ha leborulva imádsz engem. Sok ember nem tudja, hogy kísértés van a vagyonban és a pénzben, hogy sokszor az ördög kínálja ezeket fel. Vagy majd látni fogjuk,

amikor még Isten adja az embernek, és az ördög felhasználja kísértésképpen, hogy abban bízzon, ahhoz nőjön hozzá a szíve, hogy elfordítsa Istentől. Bizony, jó lenne, ha úgy tekintenénk a gazdagságra, és úgy tekintenénk a pénzre és minden anyagiakra, ami alapvetően kísértés az ember számára. Kísértés, hogy hozzá ne nőjön a szívünk. Kísértés, hogy elfordítson Istentől. Kísértés, hogy előtte boruljunk le, és az ördögöt imádjuk. Erre irányuló kísértések ezek. Példázat a gazdag emberről Így olvastuk az Igében, hogy jaj azoknak, akik házhoz házat ragasztanak, és mezőt foglalnak mezőkhöz. Hát milyen módon teszik ezt az emberek? Sok formája van ennek, az egészen ártatlannak tűnőtől a durván erőszakos formáig. Egy-egy példát szeretnék mindegyikből bemutatni. Nézzük először a legártatlanabb formáját annak, amikor valaki vagyonhoz, házhoz, földhöz, vagy akármilyen földi értékhez jut. Elolvasom a Lukács evangéliumából az Igét: Monda pedig néki egy a sokaság közül: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy oszsza meg velem az örökséget. Ő pedig monda néki: Ember, ki tett engem köztetek bíróvá vagy osztóvá? Monda azért nékik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete. És monda nékik egy példázatot, szólván: Egy gazdag embernek bőségesen termett a földje. Azért magában okoskodék, mondván: Mit cselekedjem? Mert nincs hová takarnom az én termésemet. És monda: Ezt cselekszem: Az én csűreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat. És ezt mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél! Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled, a miket pedig készítettél, kiéi lesznek? Így van dolga annak, a ki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag (Lk 12,13-21). Itt egy történetről van szó, és egy példázatról. Valaki odament a tömegből az Úr Jézushoz, és arra kérte, hogy Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy az örökséget ossza meg velem. Nagyon jellemző, hogy az Úr Jézus mereven elutasította ezt. Ember, ki tett engem osztóvá, vagy bíróvá köztetek? Meg sem kérdezte az Úr Jézus, hogy mi is van hát akkor ezzel az örökséggel? Nem is érdeklődött az után, hogy tényleg sérelem érte-e ezt az embert? Mert lehetséges, hogy kiforgatták ezt az embert az ő örökségéből, lehetséges, hogy valóban nagyon csúnyán jártak el vele (ezt csak feltételezhetjük). Az Úr Jézus meg sem kérdezte. Ő nyilván tudta, és a szívébe látott, ezt mondta: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget. Mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az élete. Nyilván úgy látta, hogy ez az ember is, és általában az ember, telhetetlen. És azt mondja: távoztassátok el ezt a telhetetlenséget, mert nem ez az embernek az élete. Megjegyzem azt, hogy Isten ma sem siet eltörölni a vagyoni egyenlőtlenségeket. Most is vannak égbekiáltó gazságok és gonoszságok. Az egyik ember sokkal gazdagabb, a másik nyomorult, szegény, és nem siet az Úr, hogy tegyen igazságot ezekben a dolgokban. Sőt, azt mondta az Úr Jézus: szegények mindenkor lesznek veletek. Úgy látszik, Isten megengedi, hogy megtanuljuk, hogy nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az élete. Nem ez a legfőbb dolog ezen a földön, hogy igazságot tegyen Isten ilyen vagyoni kérdésekben, hogy egyenlőséget hozzon létre vagyoni kérdésekben ezen a földön. Vagyon és telhetetlenség Majd mond egy példázatot egy emberről, akiről végül azt mondja Isten, hogy ez az ember bolond ember volt. Figyeljük meg, hogy, hogy jutott gazdagsághoz! Nem gonosz úton, hanem bőségesen termett a földje, megáldotta Isten. Nagyon sokat, felettébb sokat termett a földje. Annyit, hogy nem számított rá, nem volt annyi csűrje, nem volt annyi magtára, hogy ezt a

sokat betakarítsa. És akkor úgy gondolkozott, hogy épít nagyobbakat. Hát ne vesszen pocsékba már az Isten áldása, amit megadott. Betakarítja, és utána majd azt mondja, hogy most már leállok, most már sok javam van, sok esztendőre eltéve. Hadd mondjam most így, ahogy most szoktak az emberek gondolkodni, hogy majd amikor már összegyűjtök annyit, hogy biztos, hogy öregkoromban elég lesz, akkor majd leállok, és akkor majd utána ráérek az Isten dolgaival foglalkozni. Akkor majd foglalkozok is vele. De azt mondja Isten: bolond. Az éjjel meghalsz, az éjjel elkérik a lelkedet. És akkor ezzel mi lesz? Tehát ez az ember azért volt bolond, mert először az anyagi javakat akarta gyűjteni, majd utána a lelkére gondolni. Isten meg azt mondja: keressétek először az Isten országát, és annak igazságát, ezek a többiek majd ráadásul adatnak nektek. Azért is volt bolond, mert azt gondolta, hogy az élete ideje fölött ő rendelkezik. Nem! Életünk ideje Istennek a kezében van. Azért mondja: ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a szíveteket. Valamelyik mindennapi áhítatos könyvben olvastam, egy emberről van feljegyezve ez a tanító mese, hogy tőzsde spekuláns volt, aki azzal szerzett nagy vagyont, hogy megvette olcsón a tőzsde papírokat, és aztán amikor felment az ára, akkor eladta drágán. Tudta, hogy mikor kell olcsón venni, és mikor kell eladni, mikor drága. Egyszer azt kérte tőle valaki, hogy mi a kívánsága, egy kívánságát teljesíti. Ez az ember így okoskodott: de jó lenne tudni, hogy milyen papíroknak lesz a tőzsdei árfolyama egy év múlva a legmagasabb, meg a legalacsonyabb? Egyáltalán milyen lesz akkor a tőzsde? És az volt a kívánsága, hogy most hadd olvashassa el ő a pontosan egy évvel ez után megjelenő újságot. Gondolta, hogy majd ebből a tőzsdéről tudósítást tud, és olyan papírokat vesz, meg azokat adja el, ami addigra leértéktelenedik. Megkapta az újságot. Átnézte, nagyon boldog volt, most már tudta, hogy most mit kell csinálni, csak mikor odaért a gyászrovathoz, ott látta a nevét, hogy meghalt, és ekkor és ekkor lesz a temetése. Bolond, az éjjel elkérik a te lelkedet. És amiket összegyűjtöttél, kiéi lesznek? Na, de kérdezhetné valaki, de hát azért mégis csak kell valamit csinálni azzal a sok terménnyel? Hát nem mehet pocsékba! Mit kellett volna csinálni ennek az embernek azzal? Azt olvastam valakiről, hogy ezzel kapcsolatban azt mondta: a szegényeknek a köténye, az özvegyek háza, és a gyermekek szája olyan tárházak, amelyek megmaradnak örökké. Volt tárház, oda kellett volna adni. Nagyon figyelemre méltó, és jó komolyan venni ezt az Igét például: Se lopók, se telhetetlenek [...] nem örökölhetik Isten országát (1Kor 6,10). Benne van ezekben az anyagi dolgokban, és az embernek a szívében a telhetetlenség. A vagyon az olyan dolog, amiből soha nem elég, amennyi van. Hány embert hallottam én már, hogy azt mondta, hogy majd ha még ezt meg ezt elérem, akkor megállok. De amikor odajutott, akkor látta, hogy a másiknak még több van, nem állhatok meg. Még, még, még. Szolgálta a Mammont. Telhetetlen volt. Azt mondja az Ige: telhetetlenek nem örökölhetik. Már az ószövetségben Ézsaiásnál olvasunk ilyen Igét: a telhetetlenség vétkéért haragudtam meg. Telhetetlen. Vagyon és sok fájdalom Aztán ideteszek egy másik Igét is. De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel: Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. A kik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal. De te, óh Istennek embere, ezeket kerüld (1Tim 6,6-11). Minden rossznak gyökere a pénz szerelme. Azt mondta az Úr Jézus: nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak. Úgy van a pénz, a Mammon, az anyagi javak beállítva, mint egy isten, e világ istene. Vagy Isten, vagy a Mammon. És akik meg akarnak gazdagodni, akik meg akarják

szerezni ezeket a világi javakat (teljesen mindegy ebből a szempontból, hogy milyen útonmódon, talán úgy, hogy dolgozik keményen, becsületesen, és összegyűjti), azok kísértésbe, tőrbe, sok esztelen és káros kívánságba esnek. Azt mondja: nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel. És megmondja a telhetetlen embernek, hogy mi az, ami elég, amivel megelégedhet. Ha van élelmünk, és ha van ruhánk, elégedjünk meg vele. Erről beszélt az Úr Jézus is. Jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mire van szükségetek. És meg is indokolja itt az Ige, hogy miért. Ez törvényszerű: nem hoztunk semmit erre a világra, mezítelenül jöttünk, üres kézzel; ugyanúgy nem visz ki senki semmit ebből a világból, üres kézzel távozik. Nagy Sándorról, a világhódítóról van feljegyezve, aki a görög birodalmat megalapította, Dániel könyvében próféciák szólnak róla, nagy hadvezér volt, nagyon fiatalon halt meg. Ez is egy különös munkája Istennek, hogy maláriában halt meg. Megszúrta egy szúnyog, és vége volt. Tudta, hogy meg fog halni, mikor már beteg volt, és meghagyta a hadvezéreinek, hogy amikor felravatalozzák, ne takarják le a kezét, mindenki lássa, hogy üres. Abban a kézben, amiben addig világhódító kard volt, az a kéz, ami életet, halált osztogatott, az a kéz, ami kincsekkel, arannyal, gyémántokkal volt tele, az a kéz ugyanolyan üres volt, mint minden más embernek a keze. És ő ezt nagyon jól érezte halála előtt. Semmit nem hozott, és semmit nem visz ki ebből a világból. Azt mondja itt az Ige, és ez a hívő embereknek szól, hogy a pénz után sóvárogva némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat általszegezték sok fájdalommal. Mert ha van anyagi, az ember abban bízik. Már nem az Úrban bízik, eltéved a hittől. Vagy ha olyan módszereket alkalmaz, hogy mindenáron megszerezze, ami bűnös. Ha a szíve mindenhogy rajta csüng, akkor eltévelyedik a hittől. De átszegzi magát sok fájdalommal, mert sok gyötrelemmel jár a vagyon. Azt fenn is kell tartani, azt félteni is kell, mert tolvajok kiássák, és ellopják. Nemrégiben olvastam egy nagyon gazdag emberről. Igen-igen gazdag volt. Olajtársaságnak, biztosítótársaságnak, kereskedőhálózatnak volt a tulajdonosa, maga sem tudta, hogy mennyi pénze volt. Azon a területen, ahol élt, ahol a háza volt, körbe volt kerítve szöges dróttal. Őrök sokasága, biztosító berendezések, reflektorfények, ami minden mozdulatot érzékeltek, kutyákkal vette körül magát, mégis állandóan rettegett ez az ember. Rettegett, hogy meggyilkolják, rettegett, hogy meglopják, becsapják, és a végén véget vetett az életének, mert nem bírt tovább ebben a rettegésben élni. Boldog nem volt. Akik meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, meg tőrbe, sok esztelen és káros kívánságba esnek, ami a testet veszedelembe és romlásba meríti. Vagyon és kívánság Itt, Timótheushoz írt levélben nem mondja meg, hogy milyen módon szerzi meg valaki ezt a gazdagságot, csak szeretné. De még egy Igét idehozok, a Mikeás próféta könyvéből (és hadd jegyezzem meg, hogy Mikeás próféta kortársa volt Ézsaiásnak, tehát, ugyanarról az időszakról, arról a népről ír, amiről Ézsaiás), a következőt írta ezzel a témával kapcsolatban, hogy akik házhoz házat ragasztanak, és mezőhöz mezőt. Jaj azoknak, a kik hamisságot gondolnak és a kik ágyasházukban gonoszságot cselekesznek, és végrehajtják azt, mihelyt megvirrad, mert hatalmuk van hozzá. Megkívánják a mezőket és elrabolják, és a házakat és elszedik; és nyomorgatják a gazdát, és az ő házanépét az embert és az ő örökségét! (Mik 2,1-2). Tehát ugyanazt mondja, amit Ézsaiás, csak egy kicsit bővebben elmondja, nem csak annyit mond, hogy házhoz házat ragasztanak, és mezőhöz mezőt, hanem azt mondja, hogy megkívánják a mezőt. Ez az első lépés. Nagyon érdekes, hogy a törvény, a tízparancsolat tízedik parancsolata ez: ne kívánd! Semmit, ami a te felebarátodé: se feleségét, se házát, se ökrét, se szamarát, se szántóföldjét, se semmit, ami a te felebarátodé. És nagyon érdekes, egyszer azt írta egy testvér egy könyvben, hogy ha valaki megszegi azt a parancsolatot, hogy ne ölj, vagy ne paráználkodj, akkor megítélik. De ha valaki kíván valamit, ami a másé, akkor azt mondják rá, hogy vállalkozó szellemű. Mert

hát nem elégszik meg csak olyan csekéllyel, hanem ő is szeretné, hogy neki is olyan legyen. Pedig ez ugyanúgy Isten szentségének a megsértése. Azt mondja tehát itt az Ige, hogy megkívánják a mezőket, és utána nem tudnak aludni. Az ágyasházukban arról gondolkoznak, hogy lehetne ezt megszerezni. Na, persze, ha nincs elég pénze, hogy megvegye, akkor galád úton, hogy lehetne hozzájuk jutni. És akkor kigondolja, és mikor megvirrad, véghez is viszi. És itt is azt mondja az Ige, jaj, azoknak, akik hamisságot gondolnak ki ágyasházukban, és végre is hajtják, mikor megvirrad. Mert megkívánják a mezőket, elrabolják, és a házakat, és elszedik. Gyermekkoromnak volt egy nagyon megrázó élménye. Még most is, amikor a falumban azon a részen járok, ahol ez a bánya volt, ahol egy szerencsétlenség történt, még mindig úgy átélem az eseményeket. Kőbánya volt az egyik részen, és egyik nap csak halljuk a hírt, hogy egy viszonylag fiatal házas fiatalember bányászott ott, és rászakadt a bánya, ott rögtön a helyszínen, azonnal meg is halt. És engem még azért is érintett ez nagyon, mert közvetlenül nagymamámnak a szomszédja volt, és az ő udvaruk végében volt nagymamámnak egy úgynevezett borháza, ami egy pince volt. Előtte egy felépítmény állt, ahol a hordó, prés, meg egyebek voltak, ami kellett a szőlőműveléshez. Éppen előtte ez az ember megvette nagymamámtól ezt a borházat. És amikor meghalt ez az ember, és eltemették, utána a felesége elment a nagymamámhoz. Azt mondta neki: Mari, itt van a pénz. Ha a férjem meg nem hal, ezt a pénzt soha ti nem láttátok volna. Azt mondja: Miért, hát úgy egyeztünk, mikor aláírtuk a szerződést, a felét kifizettétek, hogy a másik felét meg majd ekkor fizetitek ki. Igen, azt mondja, így. De én most rögtön hozom, mert az Isten büntetését látom ebben az egész dologban. Mert, nézd meg, mit csinált a férjem, itt van. Veled is aláíratta, hogy felvetted a fele árát, meg a fiaddal is aláíratta, hogy felvette a fele árát. Megmondta nekem, hogy soha nem fogja kifizetni a másik fele árát, mert mehettek, ahova akartok, itt van a két írás, hogy a felét te vetted fel, a felét meg a fiad vette fel. De nem kell. Én nem akarom magamra vonni Isten haragját. Ilyen is van, amikor Isten azonnal ítél. Így olvassuk, hogy jaj, azoknak, akik házhoz házat ragasztanak. Jaj, akik ágyasházukban kigondolják, hogy hogyan szedik el a szegénytől (nagymamám is egy szegény özvegyasszony volt), ami van neki. Van, amikor Isten azonnal beavatkozik, van, amikor nem. Ahogy az elején mondtam: szegények mindenkor lesznek veletek. De egyszer mindenféleképpen Isten ítéletet fog tartani. A szava mindenhogy megáll: jaj, azoknak. Amikor jön a pusztulás, az ítélet... Az Ige azt mondja tovább a 8. versben, hogy ez addig megy, hogy mezőt foglalnak mezőhöz, házhoz házat, amíg egy helyecske sem marad, és csak ti magatok laktok itt, ezen a földön. Másik fordítás azt mondja: míg hely sem marad másnak, és csak ti magatok laktok ebben az országban. Mit jelent ez? Hát Izraelben azt jelentette, hogy egyszer elérkezett az idő, amikor ezek az erőszakos emberek az egész földet megvásárolták. Egyik szegénytől is, másiktól is, kitől hogy, de elszedték, és az egész föld már az övék lett, nem volt már hely más számára, sőt, amikor azt mondja, hogy egyedül laktok ezen a földön, valószínűleg, hogy sok olyan szegény ember volt, aki el is ment, vagy elüldözték, vagy el kellett távoznia onnan, arról a földről. És amikor azt mondja: elérkezik ez az idő, hogy Hallásomra megesküdt a seregeknek Ura, hogy sok házak pusztasággá lesznek, a nagyok és szépek lakos nélkül (9. vers), és nem terem a föld. De ez ma is így van. Akiknek a Mammon az istenük, azok most is rá akarják tenni a kezüket mindenre. Most olyan időket élünk, amikor nemcsak egy ország valamennyi gazdasági kincseire, hanem, mivel a globalizáció van, az egész világ gazdasági kincseire rá akarják tenni a kezüket, úgy, hogy egy helyecske se maradjon senki más számára. Aztán ez lesz, hogy annyira a gonosz, annyira a pénz, annyira az erőszak uralja, hogy mindenki mást,

aki becsületesebben csinálná ki is szorítanak szinte a gazdasági életből. Amiről a Jelenések könyve is beszél, hogy a homlokon vagy a kézen ott lesz az Antikrisztusnak a jegye, hogy se ne adhasson, se ne vehessen senki, aki be nem hódol ennek az Antikrisztusnak. E felé megy a világ. Na, mikor már egy helyecske sem lesz, akkor jön ez, amit mond itt az Ige: Hallásomra megesküdt a seregek Ura, hogy jön a pusztulás. És ez el fog jönni az antikrisztusi korban! Arra is rámutat ez, hogy amikor olyan állapotba kerül a világ, hogy az Isten gyermekeit, a hívő embereket már nem szívelheti el, már mindenhonnan kiszorítja, már egy helyecske sem lesz a számukra, jön az Úr, elragadja a Gyülekezetet, és akkor jön rájuk hirtelen veszedelem. Mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra, és semmiképpen meg nem menekedhetnek. Izráelben ez beteljesedett. Mikeás próféta könyvében a 2. részben, ahonnan olvastuk az első két verset, hogy milyen csalárdsággal vették el másoknak a mezőjét és a házát, a 3. vers így folytatja: Annakokáért ezt mondja az Úr: Ímé, én is gonoszt gondolok e nemzetség ellen, melyből ki nem vonhatjátok a ti nyakatokat és nem jártok kevélyen, mivel gonosz idő lészen az! Azt mondja: gonoszt gondolok az egész nemzetség ellen. Mert az akkori egész országban elhatalmasodott ez, ugyanúgy, mint ahogy most is. Az egész világon ez a szemlélet hatalmasodik el. És én úgy figyelem, amennyi ismerősöm nekem van e világban (hát nem olyan sok, de úgy érdekes megfigyelni), hogy mihelyst egy kicsit anyagilag jobb helyzetbe jut, azonnal megjelenik a telhetetlenség. Olyan embereknél is, akiknél addig nem is látszott. És ő is akar valamit ebben a világban. És bizony a pénzért sokféle jogtalanságot csinálnak, erőszakot. Nem csak olyanokat, hogy betörés, lopás, rablás, vagy lakás maffiák, vagy csalók, vagy ügyeskedők. Hanem ez a telhetetlenség benne van az emberben, és sokszor, ahogy fordul a történelem kereke, és akik eddig lent voltak, valahogy felkerülnek. Megmutatkozik náluk is, hogy ugyanaz a telhetetlenség, ugyanaz az anyagiakhoz való ragaszkodás van bennük. Ilyen az emberi szív. Azért mondja itt az Úr: Ímé, én is gonoszt gondolok e nemzetség ellen, melyből ki nem vonhatjátok a ti nyakatokat, és nem jártok kevélyen, mivel gonosz idő lészen az. Izráelben ez a prófécia először a babiloni fogság idején teljesedett be, de azóta többször is. És a legvégén, majd a nagy nyomorúság idején, az antikrisztusi korban teljesedik be. De hogy milyen volt például a babiloni fogság idején, csak egy kis rövid részt elolvasok: És az Úr, az ő atyáiknak Istene elküldé hozzájok követeit jó idején, mert kedvez vala az ő népének és az ő lakhelyének. De ők az Isten követeit kigúnyolták, az ő beszédeit megvetették, és prófétáival gúnyt űztek; míglen az Úrnak haragja felgerjede az ő népe ellen, s többé nem vala segítség. [Ez mindig jellemző, hogy Isten előbb prófétákat küld, figyelmezteti a népet. De mikor ebből gúnyt űztek, nem volt többet segítség] És rájok hozá a Káldeusok királyát, a ki fegyverrel ölé meg ifjaikat az ő szent hajlékukban, s nem kedveze sem az ifjaknak és szűzeknek, sem a vén és elaggott embereknek, mindnyájokat kezébe adá. És az Isten házának mindenféle edényeit, nagyokat, kicsinyeket, és az Úr házának kincseit, s a királynak és az ő vezéreinek kincseit, mindezeket Babilóniába viteté. [Mind, amit összegyűjtöttek, mind, amit házhoz házat ragasztottak, mind a mezőt, amit mezőhöz ragasztottak, mind az összegyűjtött kincset, mind-mind elvitte, és az embereket pedig levágta fegyverrel, vagy fogságba vitte.] Az Isten házát meggyújtották, Jeruzsálem kőfalait lerontották, palotáit mind elégeték tűzzel [azt mondta Isten, hogy nagy házak maradnak lakatlanul, sok ház rommá lesz], és minden drágaságait elpusztították. És a kik a fegyver elől megmenekültek, azokat elhurczolta Babilóniába, és néki és fiainak szolgáivá lettek mindaddig, míg a persiai birodalom fel nem támadott (2Krón 36,15-20). Talán még egy Igét elolvasnék Jeremiás siralmaiból. Különben az egész Jeremiás siralmai erről szól, hogy milyen lett a babiloni fogság ideje alatt Júda, a Sion hegye, Jeruzsálem, Izráel népe. Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink; A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon! (JerSir 5,17-18). Ezt azért olvastam el, mert előre, ugyanígy megmondta Mikeás próféta által az Úr, mondom, az a Mikeás, aki Ézsaiás

kortársa volt: Azért ti miattatok mezővé szántatik a Sion, és kőhalommá lesz Jeruzsálem, a templom hegye pedig erdős hegygyé (Mik 3,12). Benövi az erdő. És ahogy Jeremiás mondja a siralmaiban: kőhalommá lett, és rókák futkosnak rajta. Amikor nem terem a föld... De néhány szót arról is szeretnék szólni, hogy Izráelben így teljesedett be, de hogyan teljesedik be ez a mi életünkben, vagy a végidőkben? Előbb azonban még a 10. versről egy szót, amelyik azt mondja, hogy Mert tíz hold szőlő egy báth bort ereszt, és egy hómer mag egy efát terem. A báth és az efa ugyanaz a mértékegység, csak egyikkel a folyadékot mérték, másikkal a gabonát, de mind a kettő nagyjából harminchét liter. Más források azt mondják, hogy huszonvalahány liter, de mindegy, körülbelül ilyen nagyságrendű az efának és a báthnak az értéke. A hómer pedig tízszerese az efának. Tehát amikor itt az Ige azt mondja, hogy tíz hold szőlő egy báth bort ereszt, ez azt jelenti, hogy jóformán semmi nem terem. Tíz hold szőlőn nagyon sok bornak kellene teremni. De amikor azt mondja, hogy tíz hold szőlőből mindössze lesz harminc liter bor, akkor az semmi. Hogy mondta a terméketlen szőlőről? Elvonszom a kerítését, hogy lelegeltessék, letapodják, parancsolok a fellegeknek, hogy rá esőt ne adjanak. Tövis és gaz veri föl. Hát ilyen tövis és gaz felverte, letaposott, száraz szőlő tíz holdján terem egy kis bor. És a másik azt mondja, hogy egy hómer mag egy efát terem. Tehát azt jelenti, hogy körülbelül háromszázhatvankilenc liternyi magot elvetnek, és harminckilenc liter mag, vagy harminchat liter mag terem. Tized része. Hát normális esetben azt mondja az Úr Jézus, hogy kimegy a magvető vetni, és némelyik harminc annyit terem, némelyik hatvan annyit, némelyik száz annyit. Tehát, hogyha elvetett egy hómerrel, akkor várható, hogy harminc, hatvan vagy száz hómer terem. Helyette egytized része lesz. Még a vetőmag sem jött vissza, csak a tizedrésze. Mert parancsolok a fellegeknek, hogy rá esőt ne adjanak. Ez tehát azt jelenti, hogy Isten kétféle csapással sújtotta a népet: egyrészt háborúval, másrészt pedig éhséggel. A babiloni fogság idején is, azóta sokszor, és ez majd teljes egészében a maga kiteljesedésében, teljes kiteljesedésében, az antikrisztusi korban fog bekövetkezni. Idehozok még egy Igét az egyik zsoltárból. Izráel népéről szól, akik a pusztában is már telhetetlenek voltak, amikor szántani sem kellett, vetni sem, házuk sem volt, sátorokban laktak. Azt olvassuk, hogy epekedés epeszté őket a pusztában, megkísértették Istent a sivatagban, és megadta nékik, amit kívántak, és ösztövérséget bocsájtott a lelkükbe. A kívánság és a telhetetlenség. Megadta Isten, amit kívántak, de a lelkük ösztövér, sovány lett. Ha egy hívő ember kívánsága teljesül, ha a hívő ember vágyik a világ után vagy anyagiak után, és megkap valamit ebből a világból, a lelkünk mindenféleképpen elszegényedik, és elsoványodik. Ösztövérséget bocsájt a lelkünkbe. Ezért van szellemileg olyan sok, nagyon alacsony színvonalú hívő, ösztövérség a lelkében. Mert jól tudunk forgolódni a világban, de nem ismerjük a mennyei gazdagságokat. Befejezés Egy olyan Igével szeretném befejezni, ami pontosan erről szól, hogy mit kell hát akkor tennünk? Hogyan éljünk? Az Úr Jézusnak a szavaival szeretném kifejezni ezt, és azzal zárni az Igének ezt a mondanivalóját, ahogy az Úr Jézus a hegyi beszédben mondotta: Senki sem szolgálhat két úrnak. [Mondom senki, senki sem szolgálhat! Sokszor azt gondoljuk, hogy mi vagyunk a kivétel, de senki sem szolgálhat két úrnak.] Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. [Nem is közömbös a másik, nem is semleges, szereti az egyiket, megveti a másikat, ragaszkodik az egyikhez, gyűlöli a másikat. És ki az a két úr?] Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak. Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet

hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? [...] Ha pedig a mezőnek fűvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinhitűek? Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? Vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek (Mt 6,24-26.30-33). Ámen. Debrecen, 2003. január 26.