TAXUD/1284/2005, Rev. 6 Orig. EN

EURÓPAI BIZOTTSÁG ADÓÜGYI ÉS VÁMUNIÓS FŐIGAZGATÓSÁG Vámpolitika, jogszabályok, vámtarifa Vámjogszabályok Brüsszel, 2013. február 15. Taxud/A/2 EG (2013) 404977 TAXUD/1284/2005, Rev. 6 Orig. EN EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOK/ EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOKRA VONATKOZÓ EGYSÉGES ENGEDÉLY IRÁNYMUTATÁS Az 1192/2008/EK rendelet hatálybalépését követően az iránymutatás 4. felülvizsgált változatát a Vám 2013 program egyszerűsített eljárásokkal, illetve egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyekkel foglalkozó projektcsoportja szövegezte 2008-ban és 2009-ben, és 2009 közepén közzétette azt a Kommunikációs és Információs Forrásközpont (CIRCA) és az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság (TAXUD) honlapján. Az Európai Számvevőszék 1/2010. sz. különjelentését, valamint az Európai Parlament és a Bizottság ajánlásait követően 2011 júliusában újabb felülvizsgálat kezdődött. A dokumentum 5. felülvizsgálatára rendelkezésre álló próbaidőszakot követően a 6. változatot 2013 elején foglalták egységes szerkezetbe.

EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOK/ EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOKRA VONATKOZÓ EGYSÉGES ENGEDÉLY IRÁNYMUTATÁS 2

TARTALOMJEGYZÉK RÖVIDÍTÉSEK...8 1. RÉSZ, ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK...9 I. szakasz BEVEZETÉS...9 II. szakasz FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK...10 1.II.1. Egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás (a VK 76. cikke (1) bekezdésének b) pontja)...10 1.II.2. Helyi vámkezelési eljárás (a VK 76. cikke (1) bekezdésének c) pontja)...10 1.II.3. Egységes engedély (a VK-VHR 1. cikkének 13. pontja)...10 1.II.4. Összevont engedély / Összevont egységes engedély (a VK- VHR 1. cikkének 14. pontja)...11 1.II.5. Engedélyező / részt vevő tagállam az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély (SASP) esetében...11 1.II.6. Értesítés (a VK-VHR 266 és 285. cikke)...12 2. RÉSZ, AZ EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOKKAL, ILLETVE AZ EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOKRA VONATKOZÓ EGYSÉGES ENGEDÉLLYEL KAPCSOLATOS KÖZÖS RENDELKEZÉSEK...13 I. szakasz AZ ENGEDÉLY MEGADÁSÁNAK KRITÉRIUMAI...13 II. szakasz AZ EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSRA VONATKOZÓ ENGEDÉLY MEGADÁSÁNAK KRITÉRIUMAI...15 2.II.1. Az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárásra vonatkozó kritériumok (a VK-VHR 253c. cikke (1) bekezdésének első albekezdése)...15 2.II.2. A helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó kritériumok (a VK- VHR 253c. cikke (1) bekezdésének második albekezdése)...16 III. SZAKASZ KÉRELMEZÉSI ELJÁRÁS...16 2.III.1. Ki nyújthat be kérelmet?...16 2.III.2. Hová kell a kérelmet nyújtani?...18 2.III.3. Önértékelés...18 2.III.4. Kérelem benyújtása...19 IV. SZAKASZ A KÉRELEM VIZSGÁLATA ÉS ELŐZETES ELLENŐRZÉS...20 2.IV.1. A kérelem vizsgálata...20 2.IV.2. Az előzetes ellenőrzés következő szakaszai...20 2.IV.3. Ellenőrzési terv...24 3

V. szakasz TILALMAK ÉS KORLÁTOZÁSOK...24 2.V.1. Háttér...24 2.V.2. Alapelvek...25 2.V.3. Tilalmak és korlátozások hatálya alá tartozó áruk behozatala és kivitele...25 2.V.4. Ellenőrzések...26 VI. SZAKASZ BIZTOSÍTÉKOK...26 VII. SZAKASZ KIÁLLÍTÁSI ELJÁRÁS...27 2.VII.1. Érvényességi időtartam...27 VIII. SZAKASZ FELFÜGGESZTÉS/VISSZAVONÁS...28 2.VIII.1. Felfüggesztés...28 2.VIII.2. Visszavonás...29 IX. SZAKASZ AZ EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOK IGAZGATÁSA...31 2.IX.1. Általános megjegyzések...31 2.IX.2. Egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás...32 2.IX.3. Helyi vámkezelési eljárás...34 2.IX.4. A kiegészítő vámáru-nyilatkozat alóli mentesítések...38 X. SZAKASZ KOCKÁZATELEMZÉS...40 2.X.1. Egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás...41 2.X.2. Helyi vámkezelési eljárás...41 2.X.3. A 42-es eljáráskóddal végzett vámeljárás keretében bejelentett áruk egyedi ellenőrzése...41 XI. SZAKASZ AZ EGYSZERŰSÍTETT VÁMÁRU-NYILATKOZAT ÉS A KIEGÉSZÍTŐ VÁMÁRU-NYILATKOZAT EGYEZTETÉSE / UTÓLAGOS ELLENŐRZÉSEK...42 2.XI.1. Az egyszerűsített vámáru-nyilatkozat és a kiegészítő vámáru-nyilatkozat egyeztetése...42 2.XI.2. A kiegészítő vámáru-nyilatkozat és az alátámasztó okmányok utólagos ellenőrzése...43 XII. SZAKASZ UTÓLAGOS ELLENŐRZÉSEK...43 3. RÉSZ, AZ EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOKRA VONATKOZÓ EGYSÉGES ENGEDÉLLYEL (SASP) KAPCSOLATOS KÜLÖN RENDELKEZÉSEK...45 I. SZAKASZ TRADICIONÁLIS SAJÁT FORRÁSOK, AZ IGAZGATÁSI MEGÁLLAPODÁS ÉS AZ EGYEZMÉNY...45 II. SZAKASZ KÉRELMEZÉSI ELJÁRÁS...46 3.II.1. Ki nyújthat be egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély (SASP) iránti kérelmet?...46 3.II.2.Hová kell a kérelmet benyújtani?...47 4

3.II.3. Egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély iránti kérelem benyújtása...47 III. SZAKASZ A KÉRELEM VIZSGÁLATA ÉS ELŐZETES ELLENŐRZÉS...47 IV. SZAKASZ BIZTOSÍTÉKOK...48 V. SZAKASZ KONZULTÁCIÓS ELJÁRÁS...48 VI. SZAKASZ TILALMAK ÉS KORLÁTOZÁSOK...49 3.VI.1. Nemzeti tilalmak és korlátozások esetén...50 3.VI.2. Uniós tilalmak és korlátozások esetén...50 3.VI.3. A tilalmak és korlátozások megsértésének vagy megszegésének kezelése...50 VII. SZAKASZ A BEHOZATALI HÉÁRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK...51 3.VII.1. Háttér...51 3.VII.2. A behozatali héára vonatkozó követelmények...51 VIII. SZAKASZ JÖVEDÉKI ADÓK...52 3.VIII.1. Biztosítékok...52 IX. SZAKASZ STATISZTIKÁK...52 3.IX.1. Háttér...52 3.IX.2. Statisztikákra vonatkozó követelmények...53 X. SZAKASZ KÖZÖS ELLENŐRZÉSI TERV/AZ ELLENŐRZÉSEKRE VONATKOZÓ INFORMÁCIÓK CSERÉJE...54 XI. SZAKASZ KIÁLLÍTÁSI ELJÁRÁS...54 3.XI.1. Határidők...55 3.XI.2. Érvényesség időtartama...55 XII. SZAKASZ AZ EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOKRA VONATKOZÓ EGYSÉGES ENGEDÉLY (SASP) IGAZGATÁSA...56 3.XII.1. Egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély (SASP) egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás esetén...56 3.XII.2. Egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély (SASP) helyi vámkezelési eljárás esetén...59 XIII. SZAKASZ UTÓLAGOS ELLENŐRZÉSEK...62 XIV. SZAKASZ - SZABÁLYTALANSÁGOK...62 3.XIV.1. Háttér...62 3.XIV.2. Szabálytalanságtípusok (példák)...62 XV. SZAKASZ JOGVITÁK ÉS JOGORVOSLATOK...64 3.XV.1. Jogviták az érintett hatóságok között...64 3.XV.2. Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyek jogosultjai közötti jogvita; a jogorvoslati jog...64 5

3.XV.3. A jogviták gyakoriságának mérséklése...64 4. RÉSZ, KÖVETKEZTETÉS...65 5. RÉSZ, MELLÉKLETEK...66 I. MELLÉKLET ÉRTESÍTÉS A BESZEDÉSI KÖLTSÉGEKRŐL, VALAMINT A BESZEDÉSI KÖLTSÉGEK MEGOSZTÁSÁRA VONATKOZÓ LEHETSÉGES FORGATÓKÖNYVEK...67 II. MELLÉKLET A HÉA-IRÁNYELV (A 2006/112/EK IRÁNYELV) BEHOZATALI HÉÁRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEI...75 III. MELLÉKLET A TAGÁLLAMOK BEHOZATALRA VONATKOZÓ ALAPVETŐ KÖVETELMÉNYEI...79 IV. MELLÉKLET AZ ELŐZETES ELLENŐRZÉSRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS AJÁNLÁSOK...101 V. MELLÉKLET ELŐZETES ELLENŐRZŐ LÁTOGATÁSOKRA SZÁNT SZABVÁNYOS ELLENŐRZŐ LISTA...105 VI. MELLÉKLET FELELŐSSÉGMEGOSZTÁS...113 VII. MELLÉKLET AZ EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOKRA VONATKOZÓ EGYSÉGES ENGEDÉLYEZÉSBEN RÉSZT VEVŐ VÁMIGAZGATÁSI SZERVEK KÖZÖS ELLENŐRZÉSI TERVE...116 VIII. MELLÉKLET KÖZÖS ELLENŐRZÉSI TERV...120 IX. MELLÉKLET ELLENŐRZÉSI TERV...127 X. MELLÉKLET EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOKRA VONATKOZÓ EGYSÉGES ENGEDÉLLYEL ÖSSZEFÜGGŐ ELLENŐRZÉS IRÁNTI KÉRELEM...136 XI. MELLÉKLET AZ EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOKRA VONATKOZÓ KONTROLLMODELLJE...137 XII. MELLÉKLET AZ EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOKRA VONATKOZÓ TAGÁLLAMI GYAKORLATOKKAL KAPCSOLATOS KÖVETKEZTETÉSEI...139 XIII. MELLÉKLET A TAGÁLLAMI MÓDSZERTANT bemutató példa...141 XIV. MELLÉKLET GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK...148 Az iránymutatás felépítése: Az 1. rész a bevezetést tartalmazza, és meghatározza a használt kulcsfogalmakat. A 2. rész a nemzeti szintű egyszerűsített eljárásokra (SP) és az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyre (SASP) vonatkozó közös rendelkezéseket fejti ki. 6

A 3. rész az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel (SASP) kapcsolatos konkrét rendelkezésekkel foglalkozik, különösen azokkal a szempontokkal, amelyeket az engedély megadása előtt a vámhatóságoknak és a gazdasági szereplőknek is pontosítaniuk kell. A 4. részben ismerteti a következtetést, valamint a jövőbeni központi vámkezeléssel való kapcsolatot. Az 5. rész tartalmazza az összes mellékletet, ezzel gyakorlatorientáltabb segítséget nyújtva a vámhatóságoknak és a gazdasági szereplőknek egyaránt. 7

Rövidítések AA AEO AEO C AEO F VK VK-VHR KN CPEI ECA EU LCP MCC MS NSA P&R SASP kkv SDP SP héa TOR igazgatási megállapodás engedélyezett gazdálkodó Vámjogi egyszerűsítések tárgyában kiadott AEO-tanúsítvány Vámjogi egyszerűsítések/biztonság és védelem tárgyában kiadott AEO-tanúsítvány Közösségi Vámkódex 2913/92/EGK rendelet a Közösségi Vámkódex végrehajtási rendelkezései a 2454/93/EGK rendelet Kombinált Nómenklatúra gazdasági vámeljárások Európai Számvevőszék Európai Unió helyi vámkezelési eljárás Modernizált Vámkódex tagállam(ok) nemzeti statisztikai hatóságok tilalmak és korlátozások egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély kis- és középvállalkozások egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás egyszerűsített eljárások hozzáadottérték-adó tradicionális saját források 8

1. RÉSZ, ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK I. szakasz BEVEZETÉS Ez az iránymutatás a vámhatóságok és a gazdasági szereplők számára készült, a Vámkódexben (VK) és a Vámkódex végrehajtási rendelkezéseiben (VK-VHR) az egyszerűsített vámeljárásokkal (SP) és az egyszerűsített vámeljárásokra vonatkozó egységes engedélyekkel (SASP) kapcsolatos rendelkezések és követelmények egységes értelmezésének biztosítása érdekében. Az iránymutatás a nemzeti engedélyekre és az egyszerűsített vámeljárásokra vonatkozó egységes engedélyekre (SASP) egyaránt vonatkozik (mind az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás (SDP), mind pedig a helyi vámkezelési eljárás (LCP) tekintetében). Ez az iránymutatás nem jelent kötelező érvényű jogi aktust, magyarázó jellegű. Az egyszerűsített vámeljárásokkal, illetve az egyszerűsített vámeljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos iránymutatás legfrissebb változatát az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság honlapján találja: http://ec.europa.eu/taxation_customs/customs/procedural_aspects/general/centralised_clearance/i ndex_en.htm. Az iránymutatás főbb célkitűzései a következők: 1. Az egyszerűsített vámeljárásokra vonatkozó engedélyek adott esetben történő megadásával kapcsolatos szabályok többek között a megfelelő ellenőrzési szintet lehetővé tévő nyilvántartásokra vonatkozó rendelkezések egységes alkalmazásának biztosítása. 2. Az engedélyek megadására vonatkozó azonos szabályok kidolgozása révén a kérelmezési, illetve az engedélyezési eljárás javítása, ideértve az időráfordítás csökkentését is. 3. Ajánlás nyújtása az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárásra és a helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó nemzeti és egységes engedélyek megadási feltételeinek és kritériumainak közös értékelésére. 4. Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó vámáru-nyilatkozatok és/vagy értesítések elektronikus benyújtásának lehetőség szerinti előmozdítása. 5. Megfelelő kockázatelemzés biztosítása az ellenőrzések és az ügyleteken alapuló ellenőrzések eredményeinek felhasználásával. Az Uniónak a világ legversenyképesebb gazdaságává tételét célzó lisszaboni stratégia a nemzeti és az uniós szintű engedélyek esetében egyaránt kulcsfontosságúnak tekinti a környezet harmonizálását és egyszerűsítését, ami elvezet azok valamennyi tagállamban történő következetes alkalmazásához. Ez volt a Vámkódex végrehajtási rendelkezéseit módosító, 2008. november 17-i 1192/2008/EK rendelet célja. 9

Ez a rendelet a nemzeti (helyi vámkezelési eljárás, illetve egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás) és az uniós szintű egyszerűsített eljárás szerinti engedélyekre vonatkozó közös szabályokat létrehozó rendelkezéseket állapít meg az engedély megadása, módosítása, felfüggesztése, visszavonása feltételeinek és kritériumainak stb. tekintetében az egységes gyakorlat biztosítása érdekében. A korábban egységes európai engedélyként (SEA) ismert, egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély (SASP) több tagállamot érint. Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély lehetővé teszi, hogy a gazdasági szereplő egy tagállamban engedélyt kapjon az EU egész területén történő behozatali és kiviteli célú szállítmányozási műveletekre. Az adminisztratív és ügyleti költségek megtakarítása céljával ezek az eljárások lehetővé teszik a gazdasági szereplők számára, hogy az engedélyező tagállamban központosítsák az összes ügylethez kapcsolódó vám elszámolását és kifizetését, bár az áruk fizikai ellenőrzése és kiadása történhet másik tagállamban, az úgynevezett részt vevő tagállamban is. Az Európai Bizottság mindig is teljes mértékben támogatta az eljárások harmonizálásának és egyszerűsítésének tervét. Azonban még nem minden vámalakiság központosul az engedélyező tagállamban, különösen a héával, a statisztikákkal és a jövedéki adóval kapcsolatos alakiságok nem. Ezeket a nemzeti eljárásokat a vonatkozó fejezetek fejtik ki részletesebben. II. szakasz FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK 1.II.1. Egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás (a VK 76. cikke (1) bekezdésének b) pontja) Az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás lehetővé teszi, hogy a szóban forgó vámeljárásra az árukat egyszerűsített vámáru-nyilatkozat, adminisztratív vagy kereskedelmi okmány bemutatásával be lehessen léptetni. A gazdasági szereplőnek ezt követően kiegészítő vámárunyilatkozatot kell benyújtania (a kiegészítő vámáru-nyilatkozatra vonatkozó követelmény alóli mentességek tekintetében lásd a 2.IX.4. pontot). 1.II.2. Helyi vámkezelési eljárás (a VK 76. cikke (1) bekezdésének c) pontja) A helyi vámkezelési eljárás lehetővé teszi, hogy a vámárunyilatkozatot az engedély jogosultjának nyilvántartásába történő bejegyzésként nyújtsák be, amíg az áruk az érintett személy telephelyén vagy a vámhatóságok által kijelölt vagy jóváhagyott egyéb helyen vannak. A gazdasági szereplőnek ezt követően kiegészítő vámáru-nyilatkozatot kell benyújtania (a kiegészítő vámárunyilatkozatra vonatkozó követelmény alóli mentességek tekintetében lásd a 2.IX.4. pontot). 1.II.3. Egységes engedély (a VK-VHR 1. cikkének 13. pontja) Az egységes engedély több tagállam vámigazgatási szerveit érintő engedély a következő eljárások egyikére: - a VK 76. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás, vagy 10

- a VK 76. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti helyi vámkezelési eljárás, vagy - a VK 84. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti gazdasági vámeljárások, vagy - a VK 21. cikkének (1) bekezdése szerinti meghatározott célú felhasználás. Az első két esetet az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélynek (SASP) is nevezik. 1.II.4. Összevont engedély / Összevont egységes engedély (a VK-VHR 1. cikkének 14. pontja) Az összevont engedély valamely tagállamban az 1.II.3. pontban említett eljárások közül többnek az igénybevételére jogosító engedély. Több vámigazgatási szerv érintettsége esetén ez összevont egységes engedély formájában is kibocsátható. Az összevont egységes engedély ötvözheti például az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárásra vonatkozó egységes engedélyt és a vámraktározásra vonatkozó egységes engedélyt. Ez azt jelenti, hogy egy gazdasági szereplő egy vámigazgatási szervhez több vámeljárás iránti kérelmet nyújthat be, és kaphat olyan engedélyt, amely ezen eljárások mindegyikére kiterjed. A kérelmezési eljárást illetően az aktív feldolgozást, vámraktározást és a helyi vámkezelési eljárást kérelmező gazdasági szereplőnek a 67. melléklet szerinti, három vonatkozó folytatólagos formanyomtatványt kell benyújtania (egyet-egyet mindegyik vámeljárásra). Az engedély felügyeletével kapcsolatos gyakorlati okok miatt a tagállamok többsége összevont engedélyek helyett az egyes vámeljárásokra külön-külön ad ki engedélyt. Ha azonban például helyi vámkezelési eljárás keretében két különböző tagállamban kerül sor aktív feldolgozásra, egységes összevont engedélyt lehet kiadni. 1.II.5. Engedélyező / részt vevő tagállam az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély (SASP) esetében Az engedélyező tagállam kiemelkedő szerepet tölt be. Ez a tagállam az elsődleges kapcsolattartó pont a kérelmezők és az engedélyek jogosultjai számára. Ez a tagállam felelős az engedélyezési eljárásért, az engedély megadásért és az engedély nyomon követéséért. A részt vevő tagállam a konzultációs eljárás szabályainak megfelelően vesz részt az engedélyezési eljárásban. Az engedélyező tagállammal együtt felelős lehet a műveletek felügyeletéért és az áruk kiadásáért vagy ellenőrzéséért. 11

1.II.6. Értesítés (a VK-VHR 266 és 285. cikke) Ebben az iránymutatásban az értesítés az áruknak helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó engedély keretében az érintett eljárásra történő kiadásának szándékára vonatkozó értesítésre utal. 12

2. RÉSZ, AZ EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOKKAL, ILLETVE AZ EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOKRA VONATKOZÓ EGYSÉGES ENGEDÉLLYEL KAPCSOLATOS KÖZÖS RENDELKEZÉSEK I. szakasz AZ ENGEDÉLY MEGADÁSÁNAK KRITÉRIUMAI Függetlenül attól, hogy az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás vagy a helyi vámkezelési eljárás iránti kérelem a nemzeti szintű egyszerűsített eljárás, illetve az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély keretében történő felhasználásra irányul, a vonatkozó feltételek és teljesítendő kritériumok megegyeznek. A következetesség érdekében az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás és a helyi vámkezelési eljárás esetében teljesítendő feltételek és kritériumok a VK-VHR 14h 14j. cikkében ismertetett AEO-kritériumokhoz igazodnak. Az alábbi táblázat tartalmazza a VK- VHR vonatkozó kritériumait és jogi hivatkozásait. Egyszerűsített eljárás Irányadó feltételek és kritériumok VK-VHR szerinti hivatkozás SDP LCP Egyszerűsített eljárás szerinti egységes engedély az alkalmazott egységes eljárás fajtája szerint Vámszabályok betartása Megfelelő nyilvántartás Fizetőképesség Vámszabályok betartása Megfelelő nyilvántartás Fizetőképesség A helyi vámkezelési eljárás kritériumai vagy az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás kritériumai 14h. cikk, az (1) bekezdés c) pontja kivételével 14i. cikk d), e) és g) pontja 14j. cikk 14h. cikk, az (1) bekezdés c) pontja kivételével 14i. cikk és 14j. cikk Az alábbi 2.II. szakasz röviden ismerteti az egyszerűsített eljárások engedélyezésére és az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély megadására irányadó feltételeket és kritériumokat. Mivel ezek megegyeznek az engedélyezett gazdálkodókra (AEO) vonatkozó feltételekkel és kritériumokkal, az összes részletet az engedélyezett gazdálkodókra vonatkozó iránymutatások 2. része tartalmazza. Ezek az iránymutatások az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság vámügyi és biztonsági honlapján olvashatóak: 13

http://ec.europa.eu/taxation_customs/resources/documents/customs/policy_issues/cust oms_security/aeo_guidelines_hu.pdf Általános megfontolásként a Vámjogi egyszerűsítések, illetve a Vámjogi egyszerűsítések/biztonság és védelem tárgyú AEO-tanúsítvány kiadásával összefüggésben már értékelt kritériumok nem képezik újabb ellenőrzés tárgyát (a VK-VHR 261. cikkének (2) bekezdése, 264. cikkének (2) bekezdése), kivéve, ha gazdasági szereplő módosításokat épít be, például új informatikai rendszert vezet be vagy új folyamatot azaz úgy eljárásokat vagy műveleteket indít. Ezen túlmenően előfordulhat, hogy a kérelmezővel meg kell vitatni bizonyos, a kérelmezett egyszerűsített eljárások alkalmazására vonatkozó egyedi követelményeket, például a következőket: - az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatok, illetve az értesítések kiadás előtti formája, például a gazdasági szereplő informatikai rendszerében. Az egyszerűsített vámárunyilatkozatokat, illetve az értesítéseket elektronikus formában kell benyújtani (a VK-VHR 253a. cikke), - az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatok kitöltése vagy nyilvántartásba vétele például annak érdekében, hogy a kiegészítő vámáru-nyilatkozat szerepeljen az informatikai rendszerben, - adott esetben az áruk vám elé állításának helye, - a behozatali vámokra és egyéb terhekre adott biztosíték (a VK-VHR 253. cikkének (5) bekezdése). Az engedélyezett gazdálkodónak minősülő gazdasági szereplőknek folyamatosan nyomon kell követniük azt, hogy betartják-e a kritériumokat és azt a követelményt, hogy tájékoztatniuk kell a vámhatóságokat azokról a változásokról, amelyek érinthetik az engedélyezett gazdálkodói státuszt. Az AEO-tanúsítvány kiadásának időpontját, valamint az ezt követően végzett nyomon követést és/vagy újraértékelést szintén figyelembe kell venni. A feltételeknek és a kritériumoknak az engedély jogosultja általi folyamatos nyomon követése azonban biztosítja az engedélyezett gazdálkodói státuszt esetlegesen befolyásoló problémák folyamatos kezelését (lásd az AEO-iránymutatásoknak az engedély kezelése című 5. részét). A fent ismertetett feltételek és kritériumok tisztességes és méltányos alkalmazásának biztosítása érdekében az engedélyező vámhatóságoknak megfelelően figyelembe kell venniük a kérelmező sajátos jellemzőit, többek között méretét és műveleteinek volumenét. 14

II. szakasz AZ EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSRA VONATKOZÓ ENGEDÉLY MEGADÁSÁNAK KRITÉRIUMAI 2.II.1. Az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárásra vonatkozó kritériumok (a VK-VHR 253c. cikke (1) bekezdésének első albekezdése) 2.II.1.1. A vámszabályok betartása tekintetében megfelelő előélet igazolása (a VK- VHR 14h. cikke) Ez a kritérium akkor minősül teljesítettnek, ha a kérelem benyújtását megelőző utolsó három évben a következő személyek közül egyik sem követte el a vámszabályok súlyos vagy ismételt megszegését: - a kérelmező, - a kérelmező cégért felelős vagy annak vezetése felett ellenőrzést gyakorló személyek, - az a személy, aki a kérelmező cégnél a vámügyekért felelős. Az e kritérium betartásának ellenőrzésére vonatkozó részletes információkat, különösen a kisebb, a súlyos és az ismételt vámszabály-sértés meghatározása és értékelése tekintetében lásd az AEO-iránymutatások 2. részének 2.1. pontjában. 2.II.1.2. A kereskedelmi és adott esetben szállítási nyilvántartások vezetésére szolgáló, megfelelő vámellenőrzéseket lehetővé tevő, kielégítő színvonalú rendszer (a VK-VHR 14i. cikke) Az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás igénybevételére vonatkozó engedély megadásához a kérelmezőnek teljesítenie kell a 14i. cikk alábbi kritériumait: - d) olyan igazgatási szervezettel kell rendelkeznie, amely a cég típusának és méretének megfelel és amely alkalmas arra, hogy az áruk áramlását kezelje, és olyan belső ellenőrzéssel kell rendelkeznie, amely képes a jogellenes vagy szabálytalan ügyletek felderítésére; - e) adott esetben rendelkeznie kell megfelelő, kialakult eljárásokkal a kereskedelempolitikai intézkedésekkel vagy a mezőgazdasági termékekkel folytatott kereskedelemmel kapcsolatos engedélyek kezelésére; - g) biztosítania kell, hogy munkavállalói legyenek tudatában annak, hogy a vámhatóságokat tájékoztatniuk kell, amennyiben a megfelelőséggel kapcsolatban nehézségeket fedeznek fel, és megfelelő kapcsolattartást kell kialakítaniuk ahhoz, hogy ennek előfordulása esetén a vámhatóságokat tájékoztassák. Az e kritérium teljesítésének ellenőrzésére vonatkozó részletes információkat lásd az AEO-iránymutatások 2. részének 2.2. pontjában. 2.II.1.3. Igazolt fizetőképesség (a VK-VHR 14j. cikke) A kérelmező fizetőképességével kapcsolatos feltétel teljesítettnek tekintendő, ha fizetőképessége az elmúlt három évre vonatkozóan igazolható. A fizetőképesség az a jó pénzügyi helyzet, amely elegendő a kérelmező számára az egyszerűsített eljárás és halasztott fizetés igénybevétele miatt esetlegesen felmerülő vám- és adótartozásokkal kapcsolatos kötelezettségeinek teljesítéséhez. 15

Ha a kérelmezőt három évnél rövidebb ideje alapították, fizetőképességét a rendelkezésre álló nyilvántartások és információk alapján kell megítélni. Az e kritérium betartásának ellenőrzésére vonatkozó részletes információkat lásd az AEOiránymutatások 2. részének 2.3. pontjában. 2.II.2. A helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó kritériumok (a VK-VHR 253c. cikke (1) bekezdésének második albekezdése) 2.II.2.1. A vámszabályok betartása tekintetében megfelelő előélet igazolása (a VK- VHR 14h. cikke) Megegyezik a 2.II.1.1. pontban foglaltakkal. 2.II.2.2. A kereskedelmi és adott esetben szállítási nyilvántartások vezetésére szolgáló, megfelelő vámellenőrzést lehetővé tevő, kielégítő színvonalú rendszer (a VK- VHR 14i. cikke) Annak érdekében, hogy a vámhatóságok képesek legyenek annak megállapítására, hogy a kérelmező kielégítő színvonalú rendszerrel rendelkezik-e a kereskedelmi és adott esetben szállítási nyilvántartások vezetésére, a kérelmezőnek teljesítenie kell a VK-VHR 14i. cikkében megállapított kritériumokat. Az e kritérium teljesítésének ellenőrzésére vonatkozó részletes információkat lásd az AEO-iránymutatások 2. részének 2.2. pontjában. 2.II.2.3. Igazolt fizetőképesség (a VK-VHR 14j. cikke) Megegyezik a 2.II.1.3. pontban foglaltakkal. III. SZAKASZ KÉRELMEZÉSI ELJÁRÁS 2.III.1. Ki nyújthat be kérelmet? A hatályos jogszabályok értelmében kizárólag természetes személyek, jogi személyek vagy az Unió vámterületén letelepedett, nem jogi személyként meghatározott, de az uniós vagy a nemzeti jogban elismert ügyleti képességgel rendelkező személyegyesülések 1 kérelmezhetnek egyszerűsített eljárást, illetve egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyt. A nemzeti jog meghatározza, hogy ki minősül természetes személynek, jogi személynek vagy olyan jogi személyiséggel nem rendelkező személyegyesülésnek, amelynek ügyleti képessége elismert. 1 A VK 4. cikkének (1) bekezdése. 16

Ennélfogva az EU vámterületén letelepedett különböző személyek az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyhez nemzeti szinten benyújthatnak egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás vagy helyi vámkezelési eljárás iránti kérelmet. A multinacionális vagy nagyvállalatok általában anyavállalatból és több gazdálkodó egységből állnak, amelyek mindegyike önálló jogi személy, azaz a helyi cégjegyzékbe a releváns gazdálkodó egység székhelye szerinti tagállam társasági jogával összhangban bejegyzett, különálló jogalany. E jogi személy formája olyan jogi személyiséggel nem rendelkező személyegyesülés is lehet, amelynek ügyleti képessége elismert (a VK 4. cikkének (1) bekezdése). Ebben az esetben mindegyik gazdálkodó egység vagy a személyegyesülés is kérelmezhet egyszerűsített eljárásra vonatkozó engedélyt, illetve egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyt, valamint alternatív lehetőségként az egyik jogalany kérelmezhet saját magának egyszerűsített eljárást, illetve egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyt, és a csoporton belüli egyéb jogalanyok képviselőjeként járhat el. Multinacionális vállalatok állhatnak azonban anyavállalatból és különböző tagállamokban található olyan gazdálkodó egységekből is, amelyek nem feltétlenül minősülnek a VK 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott személynek, ilyenek például a vállalat saját irodái, telephelyei vagy más helyi egységei. Az anyavállalat lehet kérelmező, az előírt jogállással nem rendelkező fióktelep viszont nem. Az egyszerűsített eljárást, illetve egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyt kérelmezni szándékozó gazdasági szereplőknek figyelembe kell venniük, hogy melyik csoporthoz tartoznak. A vámhatóságoknak következetesnek kell lenniük ezen a téren, és nem kezelhetik a kereskedők egyszerűsített eljárás iránti kérelmét más könnyítések iránti kérelmektől eltérően. A vámhatóságok például nem tehetik meg, hogy jogi személynek tekintenek egy gazdasági szereplőt akkor, amikor AEO-státuszt kérelmez, de csak fióktelepnek tekintik, amikor egyszerűsített eljárást kérelmez (további magyarázat az AEO-iránymutatások 1.II.2. részében találhatók). Természetes személy kérelme esetében a természetes személynek az EU vámterületén kell szokásos lakóhellyel rendelkeznie. Jogi személy vagy személyegyesülés esetében az állandó üzleti telephelynek, a bejegyzett székhelynek vagy a központi ügyintézés helyének az EU vámterületén kell lennie 2. Ha a kérelmező vámjogi képviselőként kíván eljárni, a kérelme elfogadható, amennyiben megfelelő eljárásokat vezetett be a képviselt személyek azonosítására és a megfelelő vámellenőrzés lehetővé tételére (azaz elvégzi a szükséges okmány- és fizikai ellenőrzéseket). Az ügyfelet a vámáru-nyilatkozatban vagy az árukiadásról szóló értesítésben meg kell nevezni, viszont az engedélyben nem minden esetben. A képviselettel kapcsolatos további információkért kérjük, forduljon az érintett tagállami hatóságokhoz. 2 A VK 4. cikkének (2) bekezdése. Az állandó üzleti telephely esetében az AEO-iránymutatások 1.II.2. szakaszának második bekezdésében szereplő leírást kérjük figyelembe venni. 17

2.III.2. Hová kell a kérelmet nyújtani? Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó nemzeti engedélyekre nemzeti szabályok vonatkozhatnak. Azt, hogy hová kell benyújtani az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély iránti kérelmeket, a 3.II.2. rész ismerteti a VK-VHR 253h. cikkének (1) bekezdésével és 14d. cikkével összhangban. A multinacionális kereskedőknek, illetve a nagyvállalatoknak szánt további magyarázatokat lásd az iránymutatások XIV. mellékletében. 2.III.3. Önértékelés A nemzeti szintű egyszerűsített nyilatkozattételi eljárást vagy helyi vámkezelési eljárást, illetve egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyeket kérelmezők számára ajánlott az önértékelési folyamat, annak biztosítása érdekében, hogy a kérelmezési folyamat zökkenőmentes és gyorsabb lehessen. Az önértékelési folyamat lehetővé teszi, hogy a kérelmező a hivatalos kérelem benyújtása előtt felmérje, hogy az egyszerűsített eljárásból adódnak-e tényleges előnyei, és hogy ki kell-e igazítania a műveleteit ahhoz, hogy eleget tegyen a 2.I. szakaszban ismertetett feltételeknek és kritériumoknak. Az önértékelés elsődleges célja, hogy a kérelmező elvégezze az üzleti folyamatok értékelését a kritériumok teljesülésének ellenőrzéséhez, a kockázati területek azonosításához, valamint annak vizsgálatához, hogy lefedi-e és miként ezeket a kockázatokat, illetve hogy szükségesek-e további belső ellenőrzési intézkedések. Az elvégzett önértékelést az engedélyező vámigazgatási szerv további értékeléséhez kiindulásként használhatja. Azonban a vámhatóság felelőssége, hogy a saját eszközeivel meggyőződjön arról, hogy a kérelmező eleget tesz-e az engedély megadására vonatkozó összes követelménynek. Ha a kérelmező a VK-VHR 14a. cikke (1) bekezdésének a) vagy c) pontja szerinti vámjogi egyszerűsítésekre vonatkozó AEO-státusszal rendelkezik, nincs szükség az önértékelési folyamatra, mivel az egyszerűsített eljárások megadásának feltételei és kritériumai az AEO-státusz megadási kritériumainak részét képezik. Az engedélyezett gazdálkodóknak azonban meg kell győződniük arról, hogy a vámhatóságoknak adott tájékoztatás továbbra is érvényes. Tájékoztatniuk kell a vámhatóságokat bármely releváns változásról, úgy mint a cég adminisztrációs vagy informatikai rendszerének változásairól. Az engedélyezett gazdálkodónak nem minősülő gazdasági szereplőknek az egyszerűsített eljárások kérelmezésekor érdemes kitölteniük az önértékelési kérdőívet. Amennyiben néhány AEO-kritérium az egyszerűsített eljárásra vonatkozó engedély, illetve az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély megadásának kritériuma is, az önértékelés alapjául az AEO-státusz kérelmezéséhez kapcsolódó kérdőív használatát ajánljuk. Ez a kérdőív és a kitöltési útmutatója megtalálható az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság honlapján: http://ec.europa.eu/taxation_customs/resources/documents/customs/policy_issues/customs _security/aeo_self_assessment_hu.pdf; 18

Az önértékelési folyamatra vonatkozóan az engedélyező vámhatóságoktól is beszerezhetők további információk. 2.III.4. Kérelem benyújtása Az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás vagy a helyi vámkezelési eljárás iránti kérelmet a VK-VHR 67. mellékletében meghatározott formanyomtatvány segítségével írásban vagy elektronikus úton kell benyújtani a vámhatóságokhoz, ha az engedélyező vámhatóságok elfogadják vagy előírják az elektronikus formában benyújtott kérelmeket. Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély iránti kérelem tekintetében az engedélyező vámhatóságok kijelölésére vonatkozó egyedi szabályokat részletesen a 3.II.3. pont fejti ki. A kérelem formanyomtatvány 1.d rovata azzal a személlyel összefüggésben értelmezendő, aki az engedély tervezett jogosultja, célja pedig annak meghatározása, hogy az adott személy milyen minőségben kívánja igénybe venni az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárást vagy a helyi vámkezelési eljárást: valamely gazdasági szereplő saját behozatalra/kivitelre veszi igénybe és/vagy közvetlen és/vagy közvetett képviselő ügyfelei által bonyolított behozatalhoz vagy kivitelhez veszi igénybe. A fent említett második esetben megfelelő nyilvántartásoknak és eljárásoknak kell érvényben lenniük ahhoz, hogy az engedélyező vámhatóság azonosítani tudja a képviselt személyeket, és el tudja végezni a megfelelő vámellenőrzéseket (a VK-VHR 253. cikke (4) bekezdésében foglaltaknak megfelelően). Ha a kérelmező/az engedély jogosultja közvetlen vagy közvetett képviselő, az 1.d rovatot kell kitölteni attól függően, hogy az engedély jogosultja az ügyfelei által bonyolított behozatalhoz vagy kivitelhez, közvetlen képviselőként (az ügyfelek nevében és érdekében) vagy közvetett képviselőként (a saját nevében, de az ügyfelek érdekében) eljárva kívánja-e azt felhasználni. Egyes tagállamokban a kérelmező/az engedély jogosultja dönthet úgy, hogy közvetlen képviselőt vesz igénybe a vámáru-nyilatkozat benyújtásához (a képviselő például a vámárunyilatkozat benyújtásához közvetlen képviselőt vehet igénybe). Ez utóbbi esetben a 15. rovatban feltüntethető, hogy ki lesz a vámáru-nyilatkozatot benyújtó képviselő. Az engedélyező vámhatóságok kiegészítő információkat is kérhetnek. Ilyen körülmények között az engedélyező vámhatóságok lehetővé teszik a kérelmező számára, hogy a kérelem hivatalos elutasításának mérlegelése előtt elvégezze a kérelem szükséges kiigazításait. A kérelmezőnek fel kell tüntetnie egy olyan kapcsolattartót, amely átadja az engedélyező vámhatóságok által előírt összes információt az engedély megadására vonatkozóan a 2.I. bekezdésben ismertetett feltételek és kritériumok értékeléséhez. Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély esetében a kérelmező a kérelem formanyomtatvány aláírásával hozzájárul ahhoz, hogy az engedélyező és a részt vevő vámhatóságok megosszák a szükséges információkat az engedélyezésben érintett egyéb nemzeti hatóságokkal vagy tagállamokkal. A kérelmező hozzájárulhat ahhoz is, hogy a nagyközönség hozzáférjen a nem bizalmas információkhoz. 19

IV. SZAKASZ A KÉRELEM VIZSGÁLATA ÉS ELŐZETES ELLENŐRZÉS 2.IV.1. A kérelem vizsgálata a) A kérelem teljességének és a kérelmező jogosultságának ellenőrzése A vámhatóságok ellenőrzik, hogy a kérelmező az EU-ban letelepedett személy-e. b) A kérelmezőre/a kérelemre vonatkozó információk összegyűjtése A vámhatóságok figyelembe veszik a gazdasági szereplők különösen a kkv-k sajátos jellemzőit. Figyelembe kell venniük a kérelmezők típusából, méretéből és logisztikai felépítéséből adódó különbségeket (a VK-VHR 253c. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése). A kritériumok változatlanok maradnak (nem enyhülnek és eseti kritériumok sem lesznek), értékelésük módja azonban más, és rugalmasabb is lehet. A kkv-k fogalmát egy 2003. május 6-i bizottsági ajánlás (HL L 124., 2003.5.20., 36. o.) határozza meg. A kategóriákat az AEO-iránymutatás 3.III.2. szakasza sorolja fel. További magyarázattal a XIV. mellékletben található Gyakran ismételt kérdések szolgálnak. Az AEO-iránymutatás konkrét gazdasági tevékenységekre vonatkozó példákat is megad. Külön figyelmet kell fordítani az érzékeny árukra, illetve a tilalmak és korlátozások hatálya alá tartozó árukra. A vámhatóságok dönthetnek úgy, hogy ezek közül az áruk közül bizonyos árukat kizárnak az egyszerűsített eljárásra vonatkozó engedélyezésből. A szóban forgó áruk leírása és kezelésük módjának kifejtése az iránymutatás 2.V. és 3.VI. szakaszában található. c) A kérelem elfogadása A vámhatóságoknak rendelkezniük kell minden szükséges információval, mielőtt dönthetnének a kérelem befogadásáról vagy elutasításáról. Az engedélyező vámhatóságok csak a kérelem befogadását követően kezdhetik meg az előzetes ellenőrzési folyamatot annak meghatározására, hogy a kérelmező teljesíti-e az engedély megadásához szükséges valamennyi kritériumot és feltételt. 2.IV.2. Az előzetes ellenőrzés következő szakaszai a) Előzetes ellenőrzés Előzetes ellenőrzést a vámhatóságok minden (pl. egyszerűsített eljárásra, engedélyezett gazdálkodókra, vámeljárásokra vonatkozó) engedély megadása előtt végeznek. Az előzetes ellenőrzés célja annak biztosítása, hogy a kérelmező eleget tudjon tenni a kért engedélyek vagy eljárások kritériumainak, és pontos információkat szolgáltasson. Az előzetes ellenőrzés a gazdasági szereplő igazgatásának, szervezetének, belső eljárásainak és/vagy belső rendszereinek vizsgálatára terjed ki. Az előzetes ellenőrzés céljai tehát a következők: 20