A gyümölcstermesztés és a területfejlesztés összefüggései az Észak-alföldi régióban

A gyümölcstermesztés és a területfejlesztés összefüggései az Észak-alföldi régióban Harsányi Gergely Zsolt Harsányi Endre Nagy Attila János Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum, Mezőgazdaságtudományi Kar, Földműveléstani és Területfejlesztési Tanszék, Debrecen hgergely39@hotmail.com ÖSSZEFOGLALÁS Az Észak-alföldi régió mezőgazdaságában más régiókhoz képest erőteljesebb és hosszabb távon is jelentős marad a népességmegtartó szerep. A régió jelentős feldolgozóipari alap-, illetve nyersanyagtermelő bázis, jól fejlett élelmiszer-feldolgozó kapacitásokkal és jó minőségű, a térséghez köthető agrártermékkel rendelkezik. A régióban az egy aranykoronára eső mező-, erdő- és vadgazdasági GDP valamivel magasabb, mint az országos érték. A kertészeti termékek minőségének kialakításában és áruértékének meghatározásában kardinális szerep jut a fajtaválasztéknak. A gyümölcsök közül az alma, a birs, a kajszi, a cseresznye, a málna, a piros és a fekete ribiszke hazai nemesítési eredményei ígéretesek. Az EU zöldség- és gyümölcspiaci szabályozási rendszere a Termelők Értékesítő Szövetkezeteire épül. A hazai zöldség és gyümölcstermelő, valamint -értékesítő szervezetek megalakulásával az ágazat piacszabályozási, termelési és minőségfejlesztési kérdései kezelhetők és megoldhatók. Az EU gyümölcstermelés színvonalához, a minőségi elvárásokhoz, csak az új ültetvények korszerű rendszerével és fajtahasználatával lehet fokozatosan közelíteni. A fejlesztések kulcskérdése a beruházásokhoz és a termelés korszerűsítéséhez szükséges pénzügyi források megteremtése. A felzárkóztatásához a saját erőből történő fejlesztések mellett, jelentős állami támogatásokra és kedvezményes hitellehetőségekre van szükség. A feladatok megoldásával vélhetően az ágazat önfinanszírozóvá válik állami segítség nélkül. A biztonságosabb árutermelésre való törekvéshez, a minőség javításhoz, a hozamok növeléséhez elengedhetetlen az öntözés megteremtése. Szükséges a családi gazdaságok fejlesztése, a birtokkoncentráció ösztönzésével segítve az átlagos üzemméret növelését. Ennek megteremtése azért fontos, mert a zöldséggyümölcs ágazatnak kiemelkedő jelentősége van a vidéki lakosság foglalkoztatásában, életfeltételeinek javításában, és a vidékfejlesztési programok végrehajtásában. Kulcsszavak: gyümölcstermesztés, termelői szervezetek (producer organisation), logisztikai hálózat, disztribúciós csatornák, területfejlesztés, uniós csatlakozás SUMMARY The role of retaining population in agriculture is stronger and more significant in the long run in the North Great Plain Region compared to other regions. The region has a significant processing industry along with a good basis for producing raw materials, developed food processing capicity and high quality agricultural products typical of the region. The GDP in agriculture, forestry and game management is somewhat higher than the national average. Variety is of cardinal importance when establishing the quality of horticultural products and determining the product value. The Hungarian breeding results of apple, quince, apricot, cherry, raspberry, red and black currant are promising. The regulation system of EU the vegetable and fruit market is based on Retail Cooperatives Producers. With the establishment of national vegetable- and fruit production and retail organizations, the market regulation, production and quality development issues of the sector can be handled and solved. Reaching EU standards in fruit production can only be achieved with up-to-date plantation systems and breed selection. A key issue in development is establishing the required financial resources for investments and updating production. In order to reach these standards, significant state subsidies and good credit conditions are needed. By solving these tasks, the sector is expected to become self-financed without government help. The pursuit of safer production, improving quality and increasing yields require the establishment of up-to-date irrigation systems. The improvement of family farms, motivating land concentration is necessary for increasing average size of plants. Establishing the above mentioned conditions is important since the vegetable-fruit sector is of great significance in the employment of rurally based population, improving their living conditions and executing rural development programs. Keywords: fruit production, producer organisation, logistic network, distribution channels, regional development, EU accession BEVEZETÉS A rendszerváltás óta egyre többet hallunk a mezőgazdasági ágazat tőkehiányáról, a piac szűküléséről, valamint arról, hogy az Európai Uniós csatlakozásnak nyertesei vagy vesztesei leszünk. Dolgozatomban a kertészeti ágazat és ezen belül a gyümölcstermesztés fejlesztési stratégiáját tekintem át. Az elemzés célja a gyümölcságazat piaci helyzetének, marketing tevékenységének, jövedelmezőségének, és a felhasznált állami támogatások elemzésével bemutatni az ágazat szerepét az Észak-alföldi régióban. A felhasznált szakirodalom és a tanulmányok alapján összefoglalom azokat a megvalósítandó fejlesztési feladatokat, melyek az ágazat versenyképességének javítása céljából halaszthatatlanok. Az Európai Uniós csatlakozás előtt a hagyományos gabona-, húsvertikumra épült mezőgazdaságon belül a múltban is magas szinten művelt kertészet új, a korábbinál nagyobb jelentőséget kap. A kertészet mezőgazdaságon belüli 181

jelentős szerepét alátámasztják mind a termelési, mind pedig az exportárbevételi adatok. Ma a kertészet adja a teljes mezőgazdasági termesztés mintegy 18,5%, amivel az állattenyésztés (33,1%) és a gabonatermelés (22,1%) után a harmadik legjelentősebb ágazata a mezőgazdaságnak. Ha az exportbevételeket tekintjük, még jelentősebb a kertészet szerepe, amely a teljes magyar mezőgazdasági export 23,4%-át adja, ezen belül is kiemelkedő a zöldség-gyümölcs exportunk (528 ezer USD) szerepe 19,8%-kal, és ezzel minden mezőgazdasági területet megelőz (2002. évi adatok). A kertészet jelentőségét az intenzív termesztésben rejlő magasabb árbevételi lehetőségek és az ehhez társuló kézimunka igény az állattenyésztés mellett a legjelentősebb munkahely-teremtő és vidékmegtartó ágazat. A piaci lehetőségek szempontjából is kedvező a helyzete, miután a kertészeti termékek lazán szabályozott termékek csoportjába tartoznak az Európai Unióban (ahol nincsenek kvóták), ezért megfelelő minőségű és árfekvésű termékekkel növelhetők piacaink. Emellett különleges adottságunk, hogy a Magyarországon termelt kertészeti termékek íze, aromája és beltartalmi értéke kiváló, ami szintén piaci előnyt jelent. TERMÉSZETI ADOTTSÁGAINK, ÖRÖKÖLT HELYZET Magyarország kedvező adottságú mérsékelt égövi klímája lehetőséget nyújt jó minőségű kertészeti termékek előállítására. Ennek ellenére nem éltünk az utóbbi évtizedekben kellőképpen ezzel a lehetőséggel. A kert művelési ágban, ha az elmúlt 10 éves időszak adatait összehasonlítjuk az 1989-es adattal megállapíthatjuk, hogy a terület 54%-kal csökkent. Ez azzal magyarázható, hogy a kert művelési ágba sorolt területek jelentős részét az elmúlt évtizedben belterületté nyilvánították, illetve jelentős kerti területek kerültek át a művelés alól kivett területek művelési ágba a nagyvárosok infrastrukturális beruházásai, illetve agglomerációja miatt. 1950-es évhez viszonyítva kert művelési ágban jelentős mértékű, mintegy 15 ezer hektáros növekedés következett be, amely nagyobb mérvű birtokrendszer létrejöttével magyarázható (Nagy és Kovács, 1999; Nagy et al., 1999, 2001). A kertészeti ágazaton belül a gyümölcsös területe 1989-hez viszonyítva 2000-ben minimális, azaz 2%- os növekedést mutat. Ebben az időszakban jelentős területeken megtörtént a hagyományos gyümölcsfafajták korszerű, intenzív termelésre alkalmas fákra való lecserélése. A XX. század közepéhez viszonyítva jelentős a gyümölcsös művelési ág növekedése, 1996-ra mintegy 30%-kal növekedett (Nagy és Dobos, 1999). Az agráriumban sok más ágazat jelentős veszteségekkel számolhat. Az így felszabaduló munkaerő jelentős terhet jelenthet majd a magyar társadalom számára. A foglalkoztatási válságból többek között a munkaigényes mezőgazdasági ágazatok, elsősorban a zöldség- és gyümölcstermesztés bővítése jelenthet kiutat (Hajdú, 1999; Kürthy és Szűcs, 1999). A kertészeti ágazat fejlesztése fontos eleme a vidékfejlesztésnek is. Magyarországon hozzávetőleg 150 ezren dolgoznak ebben az ágazatban: közvetlenül vagy részben zöldség, gyümölcs, szőlőbor, gyógynövény, illetve dísznövény-termesztésben. A kertészet fejlesztése a helyhez kötődést is erősíti a foglalkoztatás megteremtésével egyidőben (Horváth, 2000). A kertészeti ágazatok termelése a privatizáció és a tőkehiány miatt hazánkban jelentősen visszaesett. Az EU-hoz való csatlakozás ugyanakkor megköveteli a korszerűsítést és a versenyképesség növelését. Az ágazat lehetőségeinek kihasználása érdekében elengedhetetlen, hogy az elmúlt években az agrárgazdaságból, és így a kertészetből is kivont több százmilliárd forint összegű tőkét visszapótolják, és ezáltal a mezőgazdaság teljesítménye ismételten elérje legalább az 1988-as szintet (Kovács et al., 1999; Mártonffy, 2001). Az Európai Unióhoz történő csatlakozás a hazai kertészeti termesztés számára nagy kihívás, de egyben az ágazat fejlődéséhez eddig soha nem remélt lehetőséget is jelent (Papp és Nyéki, 2000; Székely et al., 2001). Ez azért fontos, mert a kertészeti fejlesztés jól illeszkedik a mezőgazdaság modernizációjának programjába, módot adva alapvető fontosságú élelmiszerek termelésére, és kézimunka-igényessége miatt a foglalkoztatási szint fenntartására és megfelelő termelői jövedelmek elérésére. A fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban a kertészeti termelés szerepének és jelentőségének növekedésére lehet számítani a következő években. Magyarország kedvező adottságai és a vidéki munkaerő hatékony foglalkoztatása egyaránt azt indokolja, hogy a termékszerkezeten belül a munkaintenzív ágazatokat erősítsük gyorsabban. Ezek mellett a kormány számára hatékony politikai és fejlesztési eszköz lehet a vidék, illetve a régió felzárkóztatásában (Popp, 2000; Takácsné 2001). Az Észak-alföldi régió Magyarország északkeleti részén, a Tisza mentén fekvő és három országgal határos régió nagy része tökéletes ártéri síkság, keleten enyhén hullámos homokos felszín. Kiemelkedő természeti értéke a Hortobágyi Nemzeti Park (a világörökség része) és a gyógyvíz. Az Észak-Alföld belső viszonyait tekintve a régió népességének közel fele társadalmi-gazdasági szempontból stagnáló vagy lemaradó térségben él, ahol az átlagosnál rosszabb a munkanélküliségi és jövedelmi helyzet, a külföldi tőke és a vállalkozói aktivitás aránya pedig igen alacsony. Ennek oka a térségek agrárjellege, az ország- és megyehatár menti fekvés vagy egy meghatározó városközpont hiánya. A régió településhálózatában az Alföldre jellemző sajátos településstruktúra keveredik az aprófalvas szerkezettel. Főként a régió középső és északi részén jellemzőek a nagy kiterjedésű és lélekszámú települések, ezzel szemben a keleti, határmenti részén az aprófalvas településszerkezet dominál. Népessége az országos átlagnál jóval mérsékeltebb ütemben csökken, az élveszületések aránya 182

országosan a legmagasabb. A hátrányos szociális helyzetű rétegek (csökkent munkaképességűek, romák stb.) aránya magas, társadalmi-gazdasági reintegrációjuk vontatott. A régióban a halandóság alakulása az országos átlagnál jobb. A járóbetegellátás minősége kistérségenként jelentős eltéréseket mutat; az egészségügyi alapellátás elérhetősége a régió falvaiban a hiányos közlekedési feltételek miatt korlátozott. Az elvándorlás amely főleg a képzettebb rétegeket érinti országosan a legnagyobb mértékű, az iskolázottsági szint (részben emiatt) az egész országban itt a legalacsonyabb. A térség gazdaságának viszonylagos fejletlensége következtében a teljes népességnek mindössze 43,9%-a foglalkoztatott, ami a legkisebb arány a régiók között. Itt a legalacsonyabb az egy főre jutó jövedelem értéke is. A régió népességének vállalkozási hajlandósága alacsony, az országos átlaghoz képest kisebb a kis és közép-vállalkozások aránya és nem kielégítő a vállalatok közötti együttműködés sem. Gyengék a piaci, termelési, finanszírozási és beszállítói kapcsolatok. Természeti adottságai révén az ország többi területével összehasonlítva agrárjellegű régió, mely jelentős szerepet tölt be hazánk mezőgazdaságában, az ország gyümölcstermésének kétharmadát, almatermelésének közel felét itt szüretelik. Közlekedés-földrajzi helyzetéből adódóan távol van a meghatározó gazdasági centrumoktól, ezért a külföldi tőke gazdaságot élénkítő szerepe csekély. Néhány nagyobb nagyüzem megjelent már a régióban, az ipar dinamikusabb fejlődése azonban még nem kezdődött el (a régió iparában a feldolgozóipar élelmiszer-, gép- és textilipar a domináns, a high-tech súlya viszonylag alacsony). A vállalkozások aránya még mindig az országos átlag alatt van, ugyanakkor az üzleti szolgáltatások fejlettsége a magyarországi átlagnak megfelelő. A hosszan elnyúló és egy közlekedési vonalra felfűzött régió elérhetősége a legrosszabb az országban a gyorsforgalmi utak hiánya miatt. A régió nyugati területeinek régión kívülre irányuló kapcsolatai a Közép-magyarországi régió gazdasági súlya miatt erősebbek, mint a Debrecen felé irányulók. A turizmus adottságai sokszínűek, de néhány kivételtől eltekintve nem jelentenek nemzetközi vonatkozásban is versenyképes vonzerőt, sokkal inkább a belföldi turizmus erősödését szolgálhatják. A régió legnagyobb turisztikai vonzerejével a Hortobágyi Nemzeti Park, a Tisza és a Tisza-tó, valamint a gyógyturizmus bír. A képzés szempontjából meghatározóak a magas színvonalon működő egyetemi és főiskolai intézmények. Probléma ugyanakkor, hogy a képzés (közép- és felsőfokú egyaránt) még nem igazodott a megkívánt mértékben a gyorsan változó piaci követelményekhez. A Közép-magyarországi régió után az Észak-alföldi régió K+F intézményi hálózata a legjelentősebb, meghatározó bázisai a felsőoktatási intézmények. Komoly problémát jelent, hogy a K+F és a gazdaság kapcsolata még mindig nem megfelelő. A régió legsúlyosabb környezeti problémái a szennyvízkezelés és a hulladékgazdálkodás hiányosságai, továbbá a szikesedés formájában megjelenő talajminőség-romlás. Az Észak-Alföld kiterjedt térségeit sújtja az utóbbi években jelentős károkat okozó ár- és belvíz. Az Észak-alföldi régió mezőgazdaságában más régiókhoz képest erőteljesebb és hosszabb távon is jelentős marad a népességmegtartó szerep, sőt ez a funkció az EU-s tendenciákat figyelembe véve fokozatosan erősödhet is. Nem várható ugyanakkor, hogy a mezőgazdasági foglalkoztatás érdemben növekedjen, mivel jelentősen függ a tudás- és munkaigényes ágazati struktúra kialakulása a régió agrárgazdaságának fejlesztését szolgáló külső forrásoktól, illetve az agrárgazdaságban dolgozók önszerveződésétől is (Dobos et al., 2000; Nagy et al., 2000, 2002a). A régió jelentős feldolgozóipari alap-, illetve nyersanyagtermelő bázis, jól fejlett élelmiszerfeldolgozó kapacitásokkal és jó minőségű, a térséghez köthető agrártermékkel rendelkezik. A régió mezőgazdasága 2002-ban mintegy 11%-ot képviselt a régió összes GDP-jéből, míg az aktív keresőknek 11,5%-a dolgozott az ágazatban. A régióban az egy aranykoronára eső mező-, erdő- és vadgazdasági GDP valamivel magasabb, mint az országos érték. A régió összes hasznosítható mezőgazdasági területe 1,493 ezer hektár, melyből a gyümölcsösök 38,3 ezer hektárt tesznek ki. A GYÜMÖLCSTERMESZTÉS FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEI AZ ÉSZAK-ALFÖLDI RÉGIÓ- BAN Hazánkban és az Európai Unió politikájában is kiemelt szerephez jutott a területfejlesztés, a fenntartható mezőgazdaság. Általánosan is elfogadott, hogy a területfejlesztésnek a vidéki embert kell a középpontba állítani, a helybeli innovatív kezdeményezések támogatásával a vidék emberi erőforrásának jobb vagy újszerűbb kihasználásával. A gyümölcságazat a mezőgazdasági terület 1,7%- át teszi ki, s az általa előállított bruttó termelési érték 60-70 Mrd Ft, ami a mezőgazdaság termelési értékének 12-14%-a. Az exportot vizsgálva még kedvezőbb képet kapunk, ugyanis a növénytermesztés kivitelének mintegy 25%-a. A gyümölcstermesztés foglalkoztatás-politikai szempontból sem elhanyagolható, ugyanis 72-75 ezer fő részére biztosít munkát úgy, hogy mindössze évi 3 hónappal számolunk. Ennek oka az ágazat élőmunkaigényessége (átlagosan 600 munkaóra/ha-ral lehet számítani). A régióban a gyümölcstermelés fontosságát statisztikai adatok is bizonyítják. Az Észak-alföldi régió adja a termelés 66%-át, s régión belül Szabolcs- Szatmár-Bereg megye az összes termésnek 91%-át. Amennyiben az Észak-alföldi régió a keresletorientált regionális fejlesztési stratégiáját vizsgáljuk, rögtön szembetűnik, hogy a régióban a munkavállalók jelentős hányada él a 183

mezőgazdaságból, s az országos átlagot messze meghaladóan történik a területen gyümölcstermesztés (Balázs et al., 2000). Fejlesztési prioritások az ágazatban Az ágazat fejlődéséhez egyszerre több egymástól látszólag elkülönülő területet kell egy időben fejleszteni. Ezek a következők: a termelői értékesítő szervezetek (továbbiakban: TÉSz) szerveződésének segítse; logisztikai kapacitás fejlesztése (hűtőházak, hűtőkamionok számának és kapacitásának növelése); olyan gazdasági és szakmaközi szervezeti háttér megteremtése, amely segíti a gazdákat az európai uniós támogatások megszerzésében, mivel ezekhez a forrásokhoz csak pályázat útján és termelő értékesítő szervezeteken keresztül lehet hozzájutni; megfelelni az Európai Unió magasabb minőségi elvárásainak. A korlátozott anyagi források miatt a feladatok rangsorolása és az ágazati eredmények javítása nagy erőfeszítést igényel. Az ágazat fejlesztésében azokat az elemeket kell elsősorban erősíteni, amelyek a versenyképesség szempontjából fontosak és ugyanakkor teljesülésük gyenge. A kertészeti ágazat prioritásai: a szükséges árumennyiség biztonságos megtermelése (korszerű ültetvényeken); a termelési színvonal növelése; a termékminőség további javítása, szabványos áru előállítása; erős termelői értékesítő szervezetek (TÉSz-ek) létrehozása; a műszaki technikai elmaradottság sürgős pótlása; az áruvá készítés (post-harvest) gyenge színvonalának kiválóvá fejlesztése, a szükséges infrastruktúra kiépítése; átfogó marketing program létrehozása; biokertészet fejlesztése; korszerű térinformatikai rendszer létrehozása (Nyéki et al., 2000; Dorka et al., 2003; Nagy et al., 2002b; Szabó et al., 2000). A kertészeti ágazat versenyben maradásához, a fejlesztési célkitűzések megvalósításához legfontosabb beruházási és fejlesztési célú támogatások mindenekelőtt: a fajtaválaszték megújítására és bővítésére szánt támogatások. Ez azért fontos, mert a hazánkban használt fajták elavultak és kevésbé keresettek a külföldi piacokon. Emiatt is nélkülözhetetlen: a biológiai alapok fenntartásának szervezeti átalakítása és a fejlesztés forrásainak megteremtése, illetve hatékony működtetése; a minőség tanúsítás és az állami ellenőrzés, és a fajtahasználat szabályozása (Nyéki et al., 2002). A kertészeti termékek minőségének kialakításában és áru-értékének meghatározásában kardinális szerep jut a fajtaválasztéknak. Egyes fajok vonatkozásában a hazai vagy tradicionális fajták szerepe még ma is jelentős, mivel ezek speciális, akár hungaricum jellegű minőség megjelenítésére is képesek, megőrzésük, fejlesztésük elkerülhetetlen. A gyümölcsök közül az alma, a birs, a kajszi, a cseresznye, a málna, a piros és a fekete ribiszke hazai nemesítési eredményei ígéretesek. Termelői Értékesítő Szervezetek Az ágazat fejlődésének elengedhetetlen feltétele a termelői értékesítő szervezetek megszervezése. A termelői értékesítő szervezetek a termelők természetes vagy jogi személyek által, elsősorban termékeik zöldség és gyümölcs közös értékesítésére létrehozott intézményesült formák. Társasági formájuk nincs megkötve, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a működés feltételei legjobban értékesítő vagy beszerző-értékesítő szövetkezetként szervezhető meg. Így biztosítható legjobban a demokratikus működés (az egy tag egy szavazat elv alapján) és a tagok érdekeltsége. A TÉSz-eknek komoly hagyományai vannak az Európai Unió országaiban, az első szervezeteket több mint száz éve hozták létre a holland termelők. Az EU zöldség-gyümölcs termelésének közel felét a TÉSz-ek értékesítik. Az EU-ban a zöldség és gyümölcs túlnyomó részét családi gazdaságok állították és állítják elő. Ez hagyományosan azt jelentette, hogy a teljes termelési folyamatot, valamint az értékesítést (helyi illetve nagybani piacokon) is a család végezte, esetleg idénymunkások bevonásával. Az utóbbi évtizedekben a mezőgazdasági termelés, de főleg a kereskedelem fokozódó koncentrációja komoly változásokat okozott. A termelést változatlanul a család végzi, ám az értékesítést az adott körzet termelői együttesen oldják meg, ennek érdekében hozzák létre a TÉSzeket. Ebből következően a TÉSz-ek fő feladata a tagok piacra kész áruinak értékesítése. Ez nemcsak a forgalmazást jelenti, hanem a termény előírások szerinti, a piac elvárásainak megfelelő áruvá készítését is: közös osztályozással, tárolással, termesztési tanácsadással és egyéb szükséges tevékenységekkel. További feladatuk és érdekük a piac minél jobb megismerése, költségtakarékos valamint környezetbarát termesztési módszerek meghonosítása (Juhász, 1999). A TÉSz-ek mérete nagy változatosságot mutat. Forgalmuk az évi 5-10 ezer tonnás értékesítéstől több százezer tonnáig, taglétszámuk 5-10 főtől több ezer főig terjedhet. Az utóbbi évekre a TÉSz-ek forgalmának növekedése jellemző (például kisebb TÉSz-ek összeolvadása). Általános a földrajzi-térségi elhelyezkedés, és a termékfajták szerinti szerveződés. Rendszerint egy-egy termesztőkörzet termelői, termékcsoportokként (pl. zöldség vagy gyümölcs, esetleg csak bizonyos növények a körzetben termesztettek közül) hozzák létre ezt a speciális társulást. A rendelkezésre álló, főként külföldi tapasztalatok szerint a TÉSz-ek sikeres működésének három alapfeltétele van: 1. A termelők adott csoportjának fel kell ismernie, hogy a közös értékesítés számukra gazdasági előnyt jelent. 2. A közös célok érdekében szövetkezett termelők egyetértésben válasszák meg a szervezet szakmailag és gazdaságilag felkészült vezetőségét. 3. A megválasztott vezetőknek biztosítsanak széles hatáskört és tartsák be döntéseiket. 184

A termék útja azzal kezdődik, hogy a termelők beszállítják a terményt a TÉSz központi raktárába, és itt kezdetét veszi a feldolgozási folyamat. Ezt követi a válogatás és csomagolás. Egyes TÉSz-ekben a termelők saját válogató-csomagoló gépekkel rendelkeznek és maguk végzik ezt a feladatot, más helyeken a termelők ömlesztve szállítják központi feldolgozásra az árut. A következő fázis a tárolás. A TÉSz-ek a termelt áru fajtájától függően rendszerint rendelkeznek az áru átmeneti (pl. paprika, paradicsom) vagy hosszú távú (pl. alma, körte) tárolására szolgáló közös hűtőtárolóval. A folyamat végső és legfontosabb állomása az értékesítés, amelynek szintén több módja lehetséges. Jól ismert a holland típusú, aukciós értékesítés, ahol az árut a TÉSz központjában kialakított aukciós teremben vásárolják meg nagy- és kiskereskedők. Az utóbbi időben egyre fontosabbá vált és a jövőben még jelentősebb lesz az előre megkötött szerződéseken alapuló, a nagykereskedők és a szupermarket-hálózatok felé történő közvetlen értékesítés. Nagybani piacokra a TÉSz-ek ritkábban szállítanak árut. Ide gyakran azokat a minőségi előírásoknak ugyan megfelelő, de gyengébb minőségű termékeket viszik, amelyek a szupermarketeknek nem eladhatók. Az előírásoknak nem megfelelő minőségű termékeket a feldolgozóipar veszi át, illetve a TÉSz maga is végezhet feldolgozást (pl. savanyúságok készítését). A TÉSz az értékesítés mellett egyéb tevékenységekkel is foglalkozhat. Ilyen például a közös anyagbeszerzés: vetőmag, növényvédő szer, műtrágya, közös gépbeszerzés (nagy értékű, egy termelő által nem kihasználható gépek esetén stb.), mivel nagy tételek esetén a TÉSz komoly árkedvezményeket tud elérni (lásd 1. ábra). 1. ábra: A beszerző értékesítő szervezetek működése Termelő(1) Termelő(1) Termelő(1) Válogatás(2) Csomagolás(3) Tárolás(4) TÉSZ lehetséges feladatai(6) Értékesítés(5) Szupermarkethálózatok(7) Nagykereskedő(8) Feldolgozóipar(9) Kiskereskedő(10) Forrás: Erdész és Padisák (2003) Fogyasztó(11) Figure 1: The operation of acquisition retail organisations Producer(1), Selection(2), Packing(3), Storing(4), Retailing(5), Possible tasks of Cooperatives(6), Supermarket networks(7), Wholesaler(8), Processing industry(9), Retailer(10), Consumer(11) A TÉSz-ek támogatása az Európai Unióban A támogatásokkal kapcsolatban meg kell ismerkedni két fogalommal: a működési alappal és a működési programmal, mivel ezekhez kötődnek a működési támogatások. A működési alap legfőbb sajátossága, hogy a TÉSz a tagok által történő befizetéseiből képezi az alapot és elsősorban fejlesztési célokra használja fel. A befizetés alapja a tagdíjhoz hasonlóan az értékesített termék mennyisége vagy értéke lehet. A termelők befizetéseit az EU bizonyos korlátok között ugyanennyivel kiegészíti. A támogatás felső határa a TÉSz által forgalmazott termékek értékének 4,5%-a. Azokban az országokban, ahol a TÉSz-ek aránya alacsony, a tagállam saját költségvetéséből 185

további támogatást is adhat a működési alaphoz. Ennek mértéke a termelői befizetések fele (a forgalmazott érték 2,25%-a) lehet. A működési alap felhasználható: a működési program finanszírozására, valamint árukivonás (intervenció) finanszírozásra. A működési program a TÉSz által kialakított, három-öt év hosszú fejlesztési program. Célja: a termelés igényekhez történő illesztése (mennyiségileg és minőségileg egyaránt); a tagok termékeinek forgalmazása, ezáltal a kínálat koncentrálása; a termelési költségek csökkentése és a termelői árak stabilizálása, a termékminőség javítása, a termék értékének növelése; a termékek reklámozása, promóciós tevékenység (kivéve márkanevek reklámozása). További cél olyan termesztési módszerek és környezetbarát hulladékkezelési eljárások elterjedésének elősegítése, amelyek védik a környezet minőségét és/vagy javítják a környezet biológiai állapotát. A működési programban szerepelhet többek között beruházások (hűtőtároló, válogató gépsor stb.) megvalósítása vagy a termelők szakmai ismereteinek bővítése. A működési programnak tartalmaznia kell a program időtartamát; a kezdeti helyzet leírását (elsősorban a termelést, a feldolgozást és a felszerelést illetve létesítményeket illetően); a program célját, tekintettel a jövőbeni termelésre és értékesítésre; a végrehajtandó feladatokat és megvalósításuk módját, éves bontásban (a működési programokat naptári évre, január 1-től december 31- ig kell tervezni). A program pénzügyi kérdéseit: a számítás módját, a működési alap finanszírozásának módját, a részletes költségvetést (szintén éves bontásban), a program megvalósításával kapcsolatos adminisztratív költségeket. A működési program nem fordítható jövedelem kiegészítésre. A működési programot, és az azt alátámasztó dokumentumokat az illetékes szervhez kell benyújtani elfogadásra. Igazolni kell a működési alap létrehozását is, ami elsősorban egy olyan bankszámla megnyitását jelenti, amelyet csak az alap kezelésével, a működési program megvalósításával és az intervenciós kivonások finanszírozásával kapcsolatos pénzügyi műveletekre használhatnak. Amennyiben a program megfelelő, a TÉSz a következő naptári évtől kezdve részesülhet az EU támogatásban. Miért fontos Magyarország számára a TÉSz-ek fejlesztése? Az Európai Unió először 1972-ben az EGK 1035/72 számú rendeletével szabályozta részletesen a zöldség-gyümölcs piac működését. Az azóta eltelt időben a rendeletet számos alkalommal módosították, valamint a rendelet bizonyos részei megújulásra szorultak, ezért hosszú vita után az Európai Unió 1996 októberében új alaprendeletet hozott létre a zöldség-gyümölcspiac szabályozásáról. A rendelet minden élelmezési célra termesztett zöldségre és gyümölcsre vonatkozik, beleértve a termesztett gombát, a csemegeszőlőt és a déligyümölcsöket is. Kivételt jelentenek ez alól: a burgonya, a csemegekukorica, illóolaj vagy gyanta gyártására felhasznált (fűszer)paprika, továbbá a banán, az olajbogyó, valamint a kókusz-, brazil-, kesu-, arékaés kóladió. Az EU zöldség- és gyümölcspiaci szabályozási rendszere a Termelők Értékesítő Szövetkezeteire épül. A szabályozás a zöldség és gyümölcstermelőket nem egyénileg, hanem a TÉSz-eken keresztül részesíti támogatásban, ezért e szervezetek jelentősége az ágazatban kiemelkedő. A zöldség- és gyümölcságazat sajátosságaiból adódóan (családi gazdaságok túlsúlya, gyorsan romló, nehezen tárolható áru, a kereslet-kínálati viszonyokra érzékenyen reagáló ár stb.) a TÉSz-ek létrehozása nem csupán elvárás, de egyben az EU-támogatásokra való jogosultság feltétele is. A hazai zöldség és gyümölcstermelő, valamint - értékesítő szervezetek megalakulásával az ágazat piacszabályozási, termelési és minőségfejlesztési kérdései kezelhetők és megoldhatók. Szükséges, hogy a kormányzat ösztönözze a TÉSz-ek megalakulását, infrastruktúrájuk kiépítését az ágazat fejlődése, a csatlakozás kínálta kedvező pénzügyi és piaci lehetőségek (EU-s támogatások elnyerése, kedvező alkupozíció stb.) maximális kihasználása érdekében. A termelést, termékfeldolgozást és értékesítést fejlesztő program A program célja a versenyképes zöldséggyümölcságazat kialakítása, EU konform termelői szervezetek létrehozása és a működésük, valamint alapberuházásaik (tárolók, áruelőkészítő-csomagoló egységek, átmeneti hűtőtárolók, egyéb hiányzó infrastruktúrák stb.) támogatása. A magyar zöldség-gyümölcstermesztés lehetőségei jóval nagyobbak, mint a jelenlegi termelési színvonal. Az EU gyümölcstermelés színvonalához, a minőségi elvárásokhoz, csak az új ültetvények korszerű rendszerével és fajtahasználatával lehet fokozatosan közelíteni. A fejlesztések kulcskérdése a beruházásokhoz és a termelés korszerűsítéséhez szükséges pénzügyi források megteremtése. A felzárkóztatásához a saját erőből történő fejlesztések mellett, jelentős állami támogatásokra és kedvezményes hitellehetőségekre van szükség. A feladatok megoldásával vélhetően az ágazat önfinanszírozóvá válik állami segítség nélkül. A gyümölcstermesztésben szerény mértékű növekedés prognosztizálható, de ennek megvalósulásához 5-6 éven keresztül évente négy-öt ezer hektár új ültetvény létesítése szükséges az elöregedett ültetvények fokozatos felhasználása mellett. További feladat a legkorszerűbb telepítési rendszerek, művelési módok kialakítása, az integrált termesztés és a biotermesztés fejlesztése. Egyik legfontosabb cél a kiváló minőségű, jó ízű és zamatú magyar gyümölcsök mennyiségének növelésére a tradicionális gyümölcstermesztési körzetek fejlesztése. A biztonságosabb árutermelésre való törekvéshez, a minőség javításhoz, a hozamok növeléséhez elengedhetetlen az öntözés megteremtése. Szükséges 186

a családi gazdaságok fejlesztése, a birtokkoncentráció ösztönzésével segítve az átlagos üzemméret növelését. A fenti célok megvalósításához hosszabb távra tervezhető (öt-hat év) hatékony támogatási rendszer kidolgozása szükséges. Ennek megteremtése azért fontos, mert a zöldség-gyümölcs ágazatnak kiemelkedő jelentősége van a vidéki lakosság foglalkoztatásában, életfeltételeinek javításában, és a vidékfejlesztési programok végrehajtásában. IRODALOM Balázs S.-Kozma P.-Nyéki J.-Papp J. (2000): A kertészeti termékek korszakváltása az ezredforduló után. International Journal of Horticultural Science, 2. 42-55. Dobos, A.-Kovács, J.-Nagy, J. (2000): Evaluation of agricultural land use in Hungary s three-border region. Acta Agronomica, 48. 89-94. Dorka D.-Nyizsalovszki R.-Kovács M.-Dobos A.-Nagy J. (2003): Talajinformációs rendszer kialakulása a mezőgazdaságban. In. Kovács T.: A vidéki Magyarország az EU-csatlakozás előtt. MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs, 270-275. Erdész F.-Padisák G. (2003): Közös piaci rendtartások hazai alkalmazása. Perfekt Oktató és Kiadó Részvénytársaság, Budapest Hajdú Z. (1999): Fontos a hazai piac. Kertészet és Szőlészet, 48. 8. Horváth Cs. (2000): Átfogó fejlesztésre van szükség. Kertészet és Szőlészet, 49. 4. Juhász A. (1999): Vertikális koordináció és integráció a zöldséggyümölcs szektorban. Agrárgazdasági Tanulmányok, AKII, Budapest, 10. Kovács G.-Kertész R.-Keszthelyi Sz.-Pátkai J. (1999): A tesztüzemek 1998. évi gazdálkodásának eredményei. Agrárgazdasági Tanulmányok, AKII, Budapest, 1. Kürthy Gy.-Szűcs I. (1999): A versenyképes mezőgazdaság tőkeszükséglete. Gazdálkodás, 43. 4. Mártonffy B. (2001): A Zöldség-gyümölcs Ágazat EU csatlakozásának megvalósíthatósági tanulmánya. Készült a Magyar Zöldség- gyümölcs Terméktanács gondozásában, Kézirat Nagy J.-Dobos A.-Szabó J. (2000): Belvíz- és termőhelyvédelem az Észak-alföldi régióban. In: Nagy J.: Fenntartható mezőgazdaság minőségi termelés. Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum, 56-107. Nagy J.-Dobos A.-Szabó J. (2002a): Tájtermesztés az Északalföldi régióban. In: Láng I.-Lazányi J.-Németh T.: Tartamkísérletek, tájtermesztés, vidékfejlesztés. I. Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum, 36-45. Nagy J.-Kovács J. (1999): Növénytermesztési sajátosságok a keleti háromhatár térségben, a növénytermesztési szerkezet módosításának lehetőségei. In: Sinóros-Szabó B.: Komplex környezetkímélő agrártermelés fejlesztése Magyarország keleti háromhatár szegletében. Magyar Tudományos Akadémia, 25-66. Nagy J.-Németh T.-Szabó J.-Pásztor L.-Dobos A. (2001): Tájgazdálkodási körzetek kialakítása Kreybig Átnézetes Talajismereti Térképsorozat alapján. Debreceni Egyetem Agrártudományi Közlemények, 1. 20-25. Nagy J.-Szabó J.-Pásztor L.-Dobos A.-Csernevák R. (2002b): Talajinformációs rendszer alkalmazási lehetőségei az Északalföldi régióban. In: Harnos Zs.: Informatikai kutatások, fejlesztések és alkalmazások az agrárgazdaságban és vidékfejlesztésben. Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum, 171-180. Nagy, J.-Dobos, A. (1999): Land use evoluation in eastern Hungary. Kungl. Skogs-och Lant-bruksakademiens, 138. 17. 33-39. Nagy, J.-Dobos, A.-Kovács, J. (1999): The sustainable agriculture, with a special emphasis on the Eastern-Hungarian Region. Anal Univ. Oradea, V. 39-47. Nyéki J.-Soltész M.-Szabó Z. (2002): Fajtatársítás a gyümölcsültetvényekben. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 382. Nyéki, J.-Szabó, Z.-Soltész, M. (2000): Association of varieties in stone fruit plantations. International Journal of Horticultural Science, 6. 3. 29-33. Papp J.-Nyéki J. (2000): A kertészeti termesztés fejlesztésének stratégiája. International Journal of Horticultural Science, 6. 2. 11-22. Popp J. (2000): Főbb agrárgazdasági ágazataink fejlesztési lehetőségei, különös tekintettel az EU-csatlakozásra. Agrárgazdasági Tanulmányok, AKII, Budapest, 9. Szabó J.-Dobos A.-Nagy J.-Bocskai Zs.-Pásztor L. (2000): A Digitális Kreybig Talajinformációs Rendszer (DKTIR) és felhasználása a termesztett növények választékára vonatkozó térségi szintű szántóföldi alkalmasság meghatározásában. AGROFÓRUM, XI. 5-8. Székely Cs.-Szakál F.-Törőné Dunay A. (2001): Az EU csatlakozás: Új kihívás a mezőgazdaságban. Gazdálkodás, 6. XLV. 1-12. Takácsné György K. (2001): Az almatermelés helyzete és a fejlesztés változatai. Gazdálkodás, 4. XLV. 49-53. EGK 1035/72 számú rendelete 187