Tisztelt Salamon László! Az alkotmányozás ügyében olvasói levélként fűznék néhány gondolatot az alkotmányozási törekvésekhez. Számos olyan érv lehet, amelyet nem volt módom megismerni, így csak a közzétett szövegekre és jegyzőkönyvekre hagyatkoztam. MAGYARORSZÁG ALKOTMÁNYÁNAK SZABÁLYOZÁSI ELVEIRŐL elkészült előterjesztésről Határidő Féltem az alkotmányozást a korai (tavaszi) teljesítéstől. Az előkészítő iratok, a jegyzőkönyvek hozzászólásai azt mutatják, hogy vannak még fontos egyeztetésre váró nyitott kérdések még az alkotmányozó hatalom oldalán is. Egy őszi, vagy év végi céldátum nagy segítséget jelentene az alkotmányos kérdések kiérlelésében, a szakmai, tudományos viták lefolytatásában. Lassan azonban annyira beásódik az alkotmányozás a határidő elkötelezettségbe, hogy még valós gondok esetén sem lesz menekülési útvonal. Módszer A tárgyalások során számos lényeges kérdés többségi szavazás útján mellőzve lett, amelyekre más összefüggésben szükséges lenne alkotmányosan rögzíteni.. Értékes gondolatokat lehetne beépíteni az alkotmányozás folyamatába, ha az előkészítő bizottságok rosszul megfogalmazott kívánságait átírva, ezeket az alkotmányozás javára fel lehetne használni. Ilyen kérdéskör pl. a nemzedékek közötti szolidaritás.az alkotmányozás a jövőnek szóló üzenet, egy nép közösségi állapotáról és reményeiről. A szabályozási elvek nem tartalmazzák a nemzedékek közötti szolidaritás legalapvetőbb feltételét, hogy egyik generáció sem éli fel a következő nemzedékek lehetőségeit. Ez a legtöbb országban (Svájc, Lengyelország, Németország) az államadósság (helyi adósság) mértékének alkotmányos korlátozásában fogalmazódik meg. Van egy bizonytalan utalás (Alapv.r. 11.p.)
a jövendő generációk lehetőségét a közszükségletek kielégítése nem csökkentheti, de ez nem fordítható le az alkotmányos korlátok nyelvére. A vita során leszavazásra került egy jó cél, de nyomasztóan rossz megfogalmazásban : A 12. javaslat : alkotmányosan rögzítendő lenne, hogy az államadósság bizonyos mértékű növelése, illetve a költségvetési hiány bizonyos mértéke esetén a végrehajtó hatalom személyes, vétkességtől független anyagi és politikai, valamint külön büntető tényállásokba is foglalt büntetőjogi felelőssége megállapítható legyen, a költségvetést terhelő hitelfelvételhez törvényi felhatalmazások kikötése Ez valóban nehezen befogadható indítvány, de mi akadályozhatná meg, hogy az állami hitelfelvételnek valamilyen alkotmányozási korlátja beépítésre kerülhessen, ahogy azt az ÁSZ elnökének javaslata, vagy a Költségvetési Tanács elemzése is felveti? Egy célszerűtlen előterjesztés által kiesik az alkotmányozásból, egy elgondolkodtató alkotmányos kérdés lehetősége. Törvényleltár A tervezetben a szabályozás érdemi része mellett ( magalkotmány ) huszonhat módosítandó sarkalatos törvényre, (vagy törvényre) történik utalás. Valós veszélynek tűnik, Pokol Béla észrevétele, hogy a következő évek minden energiája az alkotmányos törvények átalakítására fog fordítódni. Az egész ciklus akarva-akaratlanul az alkotmányozásról szól majd. Élethez való jog Az MTA Jogtudományi Intézetének előkészítő anyaga úgy foglal állás, hogy a tárgykör érinthetetlen az alkotmányozó hatalom számára. Ez a fajta a megfogalmazás ma sem kerek, mert az emberi életet a közhatalom és a magánszemély is megsértheti pl. jogos védelmi helyzetben. Ilyen megfogalmazás esetén a fegyverrel védekező rendőr folyamatos alkotmánysértésben van. Másodsorban az ember saját életével végső soron azt tesz, amit akar, azt megsértheti, kiolthatja, legfeljebb ehhez mások segítségét nem veheti igénybe Ez a megfogalmazás az emberi élet biológiai lényegének filozófiai álláspontjára helyezkedik, s évtizedekre kizárja a lehetőséget a kegyes halál kérdéskörének felvetésére. A mai vallási megközelítés és az akadémikus orvoslás, az embert létének végső határáig kínozza, és méltóságát feláldozza az élet, mint biológiai
lényeg oltárán. Bár a tervezet szerint, az emberi élet a fogantatástól kezdődik (reménybeli élet) és annak orvosi halálával zárul, de valóban emberi élet-e egy biológiailag még műszerekkel fenntartott reménytelen kadáver? Az alkotmányban, ha azt a kiegészítést be lehetne emelni, hogy Az emberi élet és méltóság mások által sérthetetlen. Ez mindenki mást kizárna az élet elleni támadásból, kivéve, aki saját magának akarja nyomorult helyzetében legalább az emberi méltóságát megmenteni. Kellene hagyni lehetőséget a kegyes halál jövőbeni újragondolására. Még elegánsabb a német alkotmány megfogalmazása: Mindenkinek joga van az élethez és a testi épséghez Ebben legalább a jövőre tekintettel benne van a jogról való lemondás lehetősége. A bizottság elfogadta a magzat élethez és emberi méltósághoz való jogát. Az élethez és emberi méltósághoz való jog a magzati életet is megilleti. Élethez való joga még csak lehet a magzatnak, de emberi méltósága csak embernek lehet, ez pedig csak a születés tényével szerezhető meg. Rendkívüli állapot A rendkívüli jogrend elsősorban még mindig az alapvető jogok korlátozásában gondolkodik, pedig a nem alapvető jogok körében is szükség lenne a rendkívüli helyzetek rendezésének alkotmányos felhatalmazására. Az alkotmány születésének idején rendkívüli helyzetről csak a külső fegyveres támadás jutott az alkotmányozó atyák eszébe. A sok rossz emlék miatt jó okuk volt félni a fegyverektől, mára azonban épp elegendő érv van arra, hogy egy gazdasági szükséghelyzet lehetséges változatait is számba vegyük. Nálunk lényegesen jobb helyzetben lévő Németországban is, a napi jogászi diskurzus része az alkotmányos gazdasági szükségállapot tartalmáról folytatott vita. A Vészhelyzeti gazdasági alkotmány mindazoknak a rendkívüli gazdasági intézkedéseknek alkotmányos meghatározása, amelyekre egy váratlan gazdasági-pénzügyi helyzetben az országnak szüksége lehet. Beletartozhat ebbe, a szükséghelyzetben folytatott egyszerűsített jogalkotási eljárás, az állami és önkormányzati hitelfelvétel korlátozása, a valuta átváltási szabályok korlátozása, avagy az állami kifizetések és járadékok részletekben történő utalása, esetleg elhalasztása. Hasznos lenne az erre való felhatalmazást beemelni az alkotmányba, ahogy erre a PSZÁF elnökének állásfoglalása is utal.. A jövőt
nézve sokkal könnyebben elképzelhető egy világgazdasági vészhelyzet, mint egy katonai rendkívüli állapot. Államfő Jóllehet az államfő jogállása körében a tervezet azt írja, hogy jogosítványai nem igényelnek alapvető változtatást, ám az Országgyűlés feloszlatására vonatkozó B változat feljogosítja az államfőt az Országgyűlés feloszlatására ha az súlyos bizalomvesztés okából előállott alkotmányossági-politikai válság feloldását szolgálja. Ez egy nagyon erős jogosítvány, mert ez egy olyan hatáskör kiterjesztés, ami ráadásul teljesen egyéni megítélés alapján dönthető el. Ma ember nem tudja, hogy mi egy alkotmányos vagy politikai válság valós tartalma. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az államfő akadályoztatása vagy kiesése esetén az Országgyűlés Elnöke teljes jogkörrel lép helyébe minden korlátozás nélkül, úgy megmutatkozik a feloszlatást érintő pontosítás kényszere, függetlenül attól, hogy éppen ki tölti be.. Helyi önkormányzatok Nehéz ezt a kérdéskört kiegyensúlyozott alkotmányozási kérdésként megközelíteni, mert minden második képviselő érintett az önkormányzatok jogainak korlátlanságában. Az önkormányzati szövetségek, közzétett irataik szerint saját helyzetük rendezése mellett érveltek. Bizonyos szempontból ellenérdekeltek is. A szabályozási elvek szerint az önkormányzatok saját felelősségükre gazdálkodhatnak, de nincsen semmiféle felelősségük az ésszerű gazdálkodásra. Ez a tulajdonosi jogok szinte korlátlan jellegéből adódik. Mondhatjuk, hogy a mai tulajdonosi jogok mellett az önkormányzatok szinte felelőtlenül gazdálkodhatnak, akár tönkre is tehetik a lakóhelyüket, költségvetésüket, eladósítják a közösséget. A rendszerváltó alkotmányozók se gondoltak rá, hogy a választott testületek, nevezetesen önkormányzatok korlát nélkül elkölthetik a közvagyont. Ez a korlátlanság napjainkra számos visszaélés forrásává vált. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne a közösségi vagyont magánkézbe adni, mintha a vagyon hozadékára nem lenne szükség a közösség feladatainak megoldásához.
Miközben a jelenlegi kormányzati politika vagyont gyarapít, és közösségi vagyont vásárol vissza, addig a helyi önkormányzatok zömében felélik a vagyonukat. Számos önkormányzat képviselőtestülete súlyos adósságba kormányozta magát egy-egy rosszul megvalósított beruházás, vagy pazarló pénzköltés miatt, mégis a nagyobb közösség, az állam, tehetetlen a pénzköltésben (kötvénykibocsátás, magánosítás),végtelenített jogokkal rendelkező önkormányzatok esetén. Több-kevesebb konfliktussal most folyik a stratégiai közművagyon visszaperlése is. A korlátlan tulajdonhoz nagyobb felelősségnek kell járulnia, mint a felelőtlenség mai és tervezett állapota. Hasznos lenne, ha az Alkotmány megteremthetné azt a jogi keretet, amelybe az önkormányzati törvény által a vétkes eladósítás felelősei nem csak politikai, hanem legalább az időszakban kapott juttatásaik erejéig, anyagilag is felelősek lennének egy csődbe jutott önkormányzat helyzetének pénzügyi rendezése során. Esetleg kizárni a csődbe jutott képviselőket meghatározott ideig a helyi önkormányzásból. Ez a korlátozást csak alkotmányos szinten fogadható el Szintén meg kellene teremteni a lehetőségét az önkormányzatok hitelfelvételi korlátozásának. Az eladósodás visszafizetésének biztosítéka gyakorta a rendszeres állami juttatás, s az adósság gondjának rendezése végső soron úgyis az állami újraelosztást terheli. Az önkormányzatok adóssága az állam adóssága, bármennyire színezzük is az önállóság eltérő jellegét. Amikor a pénzhiány a közszolgáltatások ellátását veszélyezteti, akkor az állam kénytelen helytállni a rosszul gazdálkodó testületek helyett. Ahogy az államot semmi nem korlátozza az ország eladósításában, úgy az önkormányzatokat sem fékezi semmi adósságaik szaporításában. Az önkormányzati csőd rendezője végső soron mindig az állam marad, mert a településeket akkor is kell működtetni, ha az önkormányzat fizetésképtelen. A korlátlan önkormányzati tulajdonosi jogokhoz vagy teljes felelősségnek kell járulnia, vagy át kell gondolni a helyi önigazgatás felelősségének alkotmányos mértékét. Az nem működik, hogy a vagyoni jogokban a helyi képviselőtestületek joga korlátlan, még a napi bevételeiket is elzálogosíthatják, de döntéseik minden kockázatát már a nagyobb közösségnek kell átvállalnia. Ez jogok és kötelességek egyensúlyában a jogokat az önkormányzatokhoz telepíti, a kötelességeket az államnál hagyja. Az állami ellátás csökkenésével lassan a települések többsége minden létező vagyonát feléli valós, vagy kívánt ellátási szintjének védelmében, s a következő nemzedékek helyi képviselőinek szinte semmi nem marad, amivel a helyi közösség céljait meg lehetne valósítani. A közvagyon aktív védelme nélkül, az állam/önkormányzat napi feladatainak ellátása kerül veszélybe.
Alkotmányvédelem Bár az Alkotmánybíróságról szóló elképzelés nem bőbeszédű, de abban legalább állást kellene foglalnia, hogy a már-már jogszabály erejű Kúriai iránymutatások tekintetében van-e feladata az Alkotmánybíróságnak. Megítélésem szerint ezek a jogszabályerejű állásfoglalások a jogszabályok alkotmányossági vizsgálatával egy tekintet alá esnek, ezért alkotmányossági felülvizsgálatuk indokolt lehet.. Mindenképpen szűkíteni kellene és szűrni az Alkotmánybírósághoz fordulás feltételeit, ahogy azt több előkészítő tanulmányban is felvetették. Az is töprengésre ad okot, hogy van-e jogpolitikai, jogszolgáltatási értelme a laikus bírák közreműködésének. Akik tényszerűen érzékelték már meghatározott ügytípusokban a laikus bírák részvételének súlytalanságát, azok nem erőltetnék ezt a fajta ítélkezési tanácsokat. Fogalmi tisztítás: Szerencsés lenne már az előkészítés szakaszában minden ilyen fogalmat, mint a hatékonyan kötelesek gazdálkodni (Alapv.r.11.p.), mert ezek nem jelentenek semmit. Ennél már az is jobb, pl. kötelesek kiadásaikat és bevételeiket egyensúlyban tartani. Tisztelettel: Kövér Tibor Országgyűlési Könyvtár