MUNKABIZTONSÁG 2.1 4.1 Földmunkagépek munkabiztonsági kérdései Tárgyszavak: munkabiztonság; földmunkagép; szabályozás; kockázatelemzés; statisztika; balesetvizsgálat; kérdőív. Földmunkagépek mint veszélyforrások A különböző földmunkagépek (kotrógépek, billenős teherautók, hidraulikus exkavátorok) kezelése veszélyforrást jelent az építőanyaggyártó cégek dolgozói számára. A mozgó berendezésekkel kapcsolatos veszélyek lehetnek közvetlen vagy közvetett jellegűek. Közvetlen veszély a kezelőt vagy más személyeket fenyegető balesetveszély, míg közvetett veszélynek tekinthetők az állandó stresszhelyzet és az ergonómiai problémák. A berendezések javítása és karbantartása is folyamatos veszélyforrást jelent. 2002-ben Németországban 8078 balesetet vettek nyilvántartásba az ágazati szakszervezet adatai szerint, ami 1000 alkalmazottra vetítve 54,39 balesetet jelent. 21 baleset halálos volt. A balesetek típus szerinti besorolása ugyan nem ismert, de az igen, hogy számos közülük járművekkel kapcsolatos. Annak ellenére, hogy a balesetek száma (köztük a halálos balesetek száma is) csökkenőben van, még mindig túl sok a baleset. Azon túl, hogy emberéletet veszélyeztetnek, gátolják a megrendelések teljesítését is, terhet jelentenek a cégeknek, és rengeteg többletköltséggel járnak (ld. többek között a cég vagyonában keletkezett kárt). A szakszervezet szisztematikus felmérést kezdeményezett abból a célból, hogy azonosítsák az építőanyag-iparban használt földmunkagépek gyenge pontjait, amelyek balesetekhez vagy ergonómiai problémákhoz vezethetnek. Ehhez kiindulásként a meglevő baleseti statisztikákat használták. A kapott adatok birtokában újra lehet tervezni, vagy javítani lehet a berendezések leginkább veszélyes részeit. A vizsgálathoz a baleseti statisztikákon és jegyzőkönyveken kívül kérdőíveket is használtak, amelyeket külön erre a célra alakítottak ki.
Biztonsági szabályozás A kutatást két fázisban végezték el. Elsőként megvizsgálták a német és a nemzetközi baleset-megelőzési szabályokat és szabványokat, a berendezésekbe betervezett biztonsági elemeket és mindezt gondosan kiértékelték. Az összehasonlító értékeléshez a német, az európai, a kanadai és az USA-beli szabályzást vették figyelembe. Az európai országoknak az alábbi rendeleteket kell figyelembe venniük (vagy ezek nemzeti megfelelőit): Az Európai Parlament és az Európa Tanács 98/37/EK számú rendelete a tagállamok gépekre vonatkozó törvényeinek egységesítéséről. Az Európai Parlament és az Európa Tanács 2001/95/EK számú rendelete az általános termékbiztonságról. Az előbbi rendelet tartalmazza a legfontosabb szabályokat a mozgó berendezések biztonságos működtetésére és tervezésére vonatkozóan, ezért azt vetették össze a megfelelő kanadai és USA szabályozással. Kimondott baleset-megelőzési rendszabályok csak Németországban léteznek, hasonló részletes szabályozást földmunkagépekre vonatkozóan sem az EU-n belül, sem azon kívül nem találtak. A nem európai országok szabályai közül az alábbiakat vették figyelembe: 1. Kanada Kanada munkabiztonságra és foglalkozás-egészségügyre vonatkozó rendeletei, SOR/86-304. A brit-kolumbiai bányák egészségügyi, biztonsági és rekultivációs szabályzata. Munkabiztonsági és foglalkozás-egészségügyi szabályok (OHS-szabályok). 2. USA Szövetségi Szabályok Könyve, 30. cikkely: Ásványi nyersanyagok, 56. rész Biztonsági és egészségügyi szabványok. Felszíni fém- és nemfémbányák, H. alpont Berakodás, szállítás, raktározás (COFR) M. alpont Gépek és berendezések (COFR) A jogszabályok összehasonlításából kiderül, hogy az európai szabályozás kevésbé részletes utasításokat tartalmaz a fölmunkagépekre, mint amerikai vagy kanadai megfelelője. Ennek egyik oka az lehet, hogy az amerikai és a kanadai jogszabályok specifikusabban foglalkoznak a témakörrel, mint az európai, amely inkább általános jellegű.
Az észak-amerikai szabályozás kevesebbet foglalkozik olyan általános veszélyekkel, mint a túlmelegedés, nem megfelelő összeszerelés stb., viszont sokkal részletesebben szabályoz olyan kérdéseket, amelyeket a vállalatok belső szabályai szoktak rögzíteni (pl. karbantartás, a meghibásodott alkatrészekkel való bánásmód, a nagy földmunkagépek fékberendezéseinek kezelése stb.). Részletesen szabályozzák a földmunkagépek parkolását, a teherautókba berakodás rendjét (pl. a nagyobb beton vagy szikladarabokat kötelező feldarabolni a berakodás előtt, ha az potenciálisan más embereket vagy a gép egyensúlyát veszélyezteti). Az észak-amerikai szabályok tehát részletesebbek, de nincs összehasonlítható baleset-megelőzési rendszabály. A jogi forrásokkal együtt az alábbi szabványokat is megvizsgálták: EN 474-1 8 Földmunkagépek biztonság ISO 2867 Földmunkagépek a bejutást biztosító berendezések ISO 5006 Földmunkagépek a gépkezelő kilátása Az EN 474-1 általános, a 2-8 specifikus földmunkagépekre vonatkozó biztonsági rendszabályokat ismertet. Ez utóbbiak csak az alapszabálytól való eltéréseket, ill. annak kiegészítéseit tartalmazzák. Baleseti statisztikák és értékelésük A felmérés további szakaszában 1125 baleset körülményeit vizsgálták meg, amelyek 2001 és 2003 között történtek, és amelyek mind közvetlen kapcsolatban álltak földmunkagépekkel. A balesetek száma a 2001-es 418-ról 2003-ban 332-re csökkent, ami 21%-os csökkenést jelent igaz, eközben a biztosítottak száma is 12%-kal csökkent. A későbbiekben az alábbi kategóriákat különböztették meg: exkavátorok, beleértve a mini exkavátorokat is; kerekes rakodógépek; bulldózerek: hernyótalpas, talajgyalu, kotró; szállító teherautók; egyebek: olyan balesetek, amelyek egyik fenti kategóriába sem sorolhatók be. Az első összesítésből kiderült, hogy a vizsgált baleseteknek mintegy a fele kerekes rakodógépekhez, harmada pedig hidraulikus exkavátorokhoz rendelhető. A kiértékelés szempontjából a baleseteket további két kategóriába sorolták: tervezési hibából eredő balesetek; kezelési hibából eredő balesetek.
A balesetek vizsgálata során alkalmazott felosztást az 1. ábra mutatja. Az 1125 vizsgált balesetből 650 konstrukciós, 368 pedig kezelési hibákkal hozható összefüggésbe, további 107 esetben pedig nem áll rendelkezésre elég információ ahhoz, hogy el lehessen dönteni a kérdést. baleseti adatok 2001 2003 osztályozás: exkavátorok, rakodógépek, bulldózerek, szállító járművek, egyéb balesetek kezelési hiba miatt balesetek konstrukciós hiba miatt vezetés veszélyes terület emelőgépek karbantartás rakodás tisztítás stabilitás feltöltés bejutást biztosító berendezések ablakok, tetők vezetőfülke kezelő látótere irányító és vezérlőberendezések ajtók a fogaskerék leváló fogai javaslatok a konstrukciós hibák kiküszöbölésére eljárási és viselkedési szabályok 1. ábra A balesetek kiértékelésének menete Tervezési hibával kapcsolatos balesetek A konstrukciós hibával kapcsolatos beleseteket az 1. ábrán felütetett alcsoportokba sorolták. Aránytalanul nagy (79%) a bejutást biztosító berendezésekhez (lépcső, létra stb.) köthető balesetek aránya, ezt követik
az ajtók 6%-kal az összes többi egyedi hibaforrás 2 vagy 3%-os előfordulási gyakoriságot mutat. A leggyakrabban előforduló baleseti okok: megcsúszás a bejutás során; a gépkezelő nekiütközik a vezetőfülke falának a gép mozgása, ütközése, rázkódása miatt; a nem rendeltetésszerűen becsukódó vagy nyíló ablakok vagy tetők okozzák a balesetet a rögzítőrendszer nem kielégítő tervezése miatt; a kerekes rakodógépek esetében a kerékcsere különösen veszélyes művelet a kerekek nagy mérete és súlya miatt; balesetek történhetnek a szerelvényekkel, ha vezetés vagy rázkódás következtében a kezelő véletlenül hozzáér a vezérlőkarokhoz; a rakodószerkezet fogainak cseréjekor éles fémdarabok válhatnak le, és balesetet okozhatnak; a gépkezelő nem kielégítő kilátása is okozhat balesetet (ütközés, lejtőn legurulás stb.) Kezeléssel kapcsolatos balesetek A kezelési balesetek azzal kapcsolatosak, hogy a kezelő személy miként használja a berendezést. Az alcsoportok ismét az 1. ábrán láthatók: vezetés (nem megfelelő sebesség, ütközés); túlterhelés, túl nagy tárgyak emelése (hátsó kerék megemelkedik, darabok törnek le, esnek ki, megbillenés, rázkódás); gyakoriak a balesetek a karbantartás során, ami a szerszámok nem megfelelő használatából ered; a berendezés tisztítása során előfordul, hogy a tisztítást végző személy megcsúszik; a gép rakodása, szállítása során is előfordulnak balesetek a gép vagy kiegészítő felszereléseinek nagy tömege miatt (a gép hirtelen megmozdul vagy hozzácsapódik a szállító járműhöz); stabilitás: laza talajon a nem megfelelően terhelt jármű felbillenhet; a benzin újratöltése során a kezelő megcsúszhat; veszélyzóna: a körülállók vagy a munkát irányítók a veszélyzónában állva megsérülhetnek;
a megemelt teher leesik vagy kileng az emelés során és sérülést okozhat. Ami a gyakoriságot illeti, a karbantartással kapcsolatos balesetek a leggyakoribbak (51%), ez után következnek a gépek használatával kapcsolatos (vezetés 13%, rakodás 10%). A baleseteknek mindössze 7%-a volt a veszélyzónában tartózkodás következménye, további 7%-ra került sor a tisztítás során, a balesetek 5%-át okozta a berendezés instabilitása. A leggyakoribb balesetforrás részletesebb vizsgálata Tekintettel arra, hogy a legtöbb (521) baleset a földmunkagépekbe való bejutás során történt, ezt a baleseti típust részletesebben is megvizsgálták. A balesetek 48%-ának oka az volt, hogy a gépkezelő megcsúszott a bejutás során, az esetek 15%-ában rálépett valamilyen kiálló objektumra, 12% volt a járműből kiszállás során elszenvedett bokaficam, a többi ok 3% vagy annál kisebb gyakorisággal fordult elő. A gép elhagyásakor előforduló lábsérülések oka az volt, hogy az utolsó lépcsőfok túl messze volt a talajtól. (A statisztikához hozzá kell tenni, hogy az esetek kb. 15%-ában a nem kielégítő adatszolgáltatás miatt nem volt pontosan azonosítható az ok). Feltételezhető, hogy a Németországban árusított földmunkagépek megfelelnek a szabványoknak, mégis feltűnő, hogy milyen gyakoriak a ki- és beszállás során elszenvedett balesetek. Úgy tűnik, hogy a kerekes rakodók jóval érzékenyebbek a balesetekre, mint az exkavátorok. A beszálló létrák és lépcsők gyakran elpiszkolódnak, ütközéskor megsérülnek, és általában nem javítják ki őket megfelelően, ezzel veszélyeztetve a kezelők egészségét. Az is előfordul azonban, hogy a gépkezelő nem a tervezett módon száll be a munkagépbe, pl. a kerékre vagy a sárhányóra lép a létra helyett, vagy kiszálláskor egyáltalán nem használja a létrát (kiugrik). Nagyon fontos paraméter a legalsó lépcső (vagy létrafok) és a talaj közötti távolság, amelyre nincs egyértelmű szabályozás (a német és nemzetközi szabványok általában 650-700 mm maximum értéket határoznak meg). Ergonómiai szempontból az 550 mm-s maximum lenne elfogadhatóbb, a 400 mm pedig különösen biztonságos lenne. Az adatok elemzése alapján a következő ajánlásokat tették a földmunkagépekbe való bejutás biztonságosabbá tételére: A maximális távolság a föld és az alsó lépcső között ne legyen több 550 mm-nél.
A lépcsőmélységnek legalább 60 mm-nek kell lennie, és a felületét úgy kell megtervezni, hogy csúszásbiztos legyen. A járófelületet óvni kell a besározódástól. A hengeracélból készült létrák alkalmazását el kell kerülni, mert nem biztonságosak. A lépcsők szélét legalább 5 cm magas peremekkel kell ellátni, hogy megakadályozzák az oldalirányú kicsúszást. A lépcsőket úgy kell megtervezni, hogy ne egymás fölött legyenek, hanem ferdén, egymáshoz képest eltolva. A dőlésszög ne legyen 75 -nál nagyobb. Ez lehetővé teszi, hogy a gépkezelő lássa is a lépcsőfokokat, ne csak érezze őket. A kezelőkarok átmérője 25 30 mm között legyen. A korábbi ISO 2867 szabvány alapvetően 25 mm-s átmérőt ír elő, a minimum 16 mm volt. A fogózkodó korlátot függőlegesen, egy darabból kell elkészíteni, hogy a gépkezelőnek ne kelljen azt elengednie miközben beszáll a vezetőfülkébe. A felületét nem csúszós anyagból kell készíteni, mert nedves időben a kapaszkodó megcsúszása gyakori veszélyforrás. A feljáróknál a kapaszkodót nem szabad ajtóra vagy egyéb mozgó alkatrészre szerelni. Alapelvként azt kell elfogadni, hogy beszálláshoz mindkét oldalon fogózkodóval ellátott lépcsőt kell használni. Biztosítani kell, hogy a gépen a naponkénti tisztításhoz és karbantartáshoz használt felületek biztonságosan elérhetők, megfelelő méretűek és csúszásbiztosak legyenek. Erre azért van szükség, mert előfordult, hogy karbantartás közben a dolgozó lecsúszott a járműről. Egy különösen biztonságos elrendezésben a két oldalt karfával ellátott lépcső alsó fokai lehajthatók és majdnem a föld szintjéig leérnek. Kérdőív kidolgozása és kiértékelése A baleseti adatok feldolgozásával párhuzamosan kidolgoztak egy kérdőívet is, amelynek célja az volt, hogy kiszűrjék a majdnem bekövetkező baleseteket és egyéb tervezési hiányosságokat is, amelyekre a baleseti statisztikákból nem lehetett volna következtetni. Két különböző kérdőívet dolgoztak ki és küldtek szét 2800 vállalatnak. Az egyik kérdőívet a vállalkozóknak/vezetőknek küldték, a másikat a munkásoknak. Az első fajta kérdőív elsősorban arra irányult, hogy begyűjtsék a javításra irányuló javaslatokat és a gyártókkal folytatott esz-
mecserék eredményeit, a dolgozói kérdőív kitöltésének fő célja pedig a bekövetkező vagy majdnem bekövetkező balesetek kiszűrése volt. A balesetekkel kapcsolatban a következő kategóriákat használták: majdnem bekövetkező baleset; a berendezés által okozott vagy a berendezésnél bekövetkező sérülés; munkanapkiesés nélküli baleset; legalább egy munkanapkieséssel járó baleset. Ezeket a balesettípusokat korrelációba lehetett hozni a baleseti adatbázissal. A felhasználó személyzet javaslatot tehetett bármilyen javításra és elmondhatta, hogy mit talál különösen kényelmetlennek a jelenlegi berendezésekben. Összesen 958 kitöltött kérdőív érkezett vissza, ezekből 68% a dolgozóktól, 32% a felső vezetőktől. A személyzet által kitöltött kérdőívek 66%-át olyan személyek töltötték ki, akiknek soha nem volt balesetük, 34%-át pedig olyanok, akik részesei voltak bekövetkezett vagy majdnem bekövetkezett baleset(ek)nek. A kitöltő személyek által megjelölt baleseteket hasonló szempontból analizálták, mint az adatbázisban szereplőket. A statisztikához hasonlóan az derült ki, hogy a balesetek nagy része (80%) rakodóberendezésekkel (exkavátor + kerekes rakodó) kapcsolatos. Hasonlóan magas a rakodó gépek aránya (72%) a munkaidő-kieséssel járó balesetekben. Az exkavátorok és kerekes rakodók megoszlása itt majdnem egyenlő. A munkaidő-kieséssel járó többi baleset szállító járművekkel (teherautókkal, dömperekkel) kapcsolatos. Itt a tervezési hibákkal és a kezelési hibákkal kapcsolatos balesetek aránya 71% 29% volt. A dolgozók szerint is a legtöbb tervezési hiba (58%) a fölmunkagépekbe való bejutással kapcsolatos. A vezetőfülkére 18% panaszkodott. A munkaidő-kieséssel járó balesetekben is a prímet a földmunkagépbe történő bejutással kapcsolatos balesetek vitték (87%). Ez az adat a baleseti gyakorisági megoszlással együtt arra utal, hogy az ilyen balesetek gyakran járnak munkaidő-kieséssel. A kezelési hibákkal kapcsolatos balesetek esetében nem találtak kiugró okot. Az esetek 31%-ában a nem kielégítő látási viszonyok szerepeltek, kb. 25 25%-kal szerepelt a rakodás és a géptisztítás, a karbantartás pedig csak 16%-kal. Ami a munkaidő-kieséssel járó baleseteket illeti, itt az esetek 2/3-ában a nem kielégítő látási viszonyok szerepeltek, 1/3 pedig a karbantartási tevékenységgel volt kapcsolatos.
A javításra irányuló javaslatokból 258 érkezett be, ezek kb. 2/3-a a felső vezetőktől. A javaslatok 64%-a kerekes rakodógépekre, 20% exkavátorokra, 14% dömperekre, 2% pedig hernyótalpas berendezésekre vonatkozott. A dolgozói javaslatok elsősorban ergonómiai megoldásokra, a vezetők javaslatai a berendezések biztonságára vonatkoztak. Nem meglepő módon azonban a gépekre való feljutással kapcsolatos javaslatok mindkét lista elején szerepeltek. Összeállította: Bánhegyiné Dr. Tóth Ágnes Tudeshki, H.; Könnecke, M.; Ehnes, H.: Analysis and assessment of the earthmoving equipment for the building material industry, with a special emphasis on work safety issues. = World of Mining Surface & Underground, 57. k. 4. sz. 2005. aug./szept. p. 235 245. Kuijt-Evers, L. F. M.; Krause, F.; Vink, P.: Aspects to improve cabin comfort of wheel loaders and excavators according to operators. = Applied Ergonomics, 34. k. 3. sz. 2003. máj. p. 265 271. Röviden 2006. január 1-jével változott a munkaügyi ellenőrzésekről, valamint a munkavédelemről szóló törvény A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény egyik újdonsága, hogy az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) az ellenőrzési tevékenységét a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium évente közzétett irányelvei alapján végzi, amely kiemelt figyelmet fordít a foglalkoztatási célkitűzésekre, a jogszabályváltozásokra, a jogszerű foglalkoztatást leginkább sértő magatartásformákra, illetve a foglalkoztatási szempontból legnagyobb kockázatot jelentő foglalkoztatói és munkavállalói csoportokra. A munkaügyi ellenőrzést a Munkaügyi Ellenőrzést Támogató Tanács is segíti. Nemzetközi vonatkozásban az OMMF az ellenőrzés során együttműködik az Európai Unió tagállamainak munkaügyi hatóságaival is. A törvény nevesíti a súlyos jogsértéseket, amelyek közé a bejelentés nélküli foglalkoztatás, a színlelt szerződés, a munkaidő-nyilvántartás hiánya, a külföldiek engedély nélküli munkavégzése, az egyéb jogellenes foglalkoztatás, illetve az alapvető élet- és munkakörülményekkel
kapcsolatos jogsértés tartozik. Ez utóbbi a munkaidő és pihenőidő arányára, a bér- és pótlékfizetésre vonatkozik. Az összes többi jogsértés a kevésbé súlyos kategóriába sorolható. A bírságok értékhatára is változik, 30 000-től 20 M forintig terjedhet. A bírság nagysága az elkövetett jogsértéstől és annak rendszerességétől, az érintett létszámtól, a jogellenes állapot időtartamától, az okozott hátrány nagyságától és hatásától függ. A legmagasabb bírságot az a munkaadó kaphatja, aki hosszabb időn keresztül (ismételten) súlyos jogsértést követ el. Változott a munkaügyi ellenőrzés szemlélete is: a papíralapú munkaügyi ellenőrzés helyett 2005 májusától a valósághoz, és nem az adminisztrációs előírásokhoz ragaszkodnak majd a munkaügyi felügyelők. Az 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről 3 helyen változott. Az új szövegek a következők: 17. (5) A foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter nevezi ki és menti fel az OMMF elnökét, elnökhelyettesét és az OMMF elnöke véleményének kikérésével az OMMF területi szerveinek igazgatóit, valamint jóváhagyja az OMMF szervezeti és működési szabályzatát. Az OMMF területi szervei az igazgató által irányított munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségek, amelyek keretében munkabiztonsági felügyelők működnek (a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény módosításáról rendelkező 2005. évi CLV. törvény alapján). 82/C. (5) A hatósági eljárás során hozott önálló fellebbezéssel megtámadható végzések bírósági felülvizsgálata nemperes eljárásban történik (a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi LXXXIII. alapján, új bekezdésként). 84. (4) A felügyelő a tényállás alapján jogosult a munkáltató és a munkahelyen munkát végző személy közötti munkavégzésre irányuló az ellenőrzés megkezdésekor fennálló jogviszonyt szervezett munkavégzésnek minősíteni (a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény módosításáról rendelkező 2005. évi CLV. törvény alapján, új bekezdésként). (Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség tájékoztatása alapján)