VÉLEMÉNYEZÉS A MAGYARORSZÁG JELENTŐS VÍZGAZDÁLKODÁSI KÉRDÉSEIRŐL SZÓLÓ VITAANYAG TISZÁRÓL SZÓLÓ FEJEZETÉRŐL WWF Magyarország, 2008. július 31. Általános észrevételek A Tiszáról szóló fejezet nem VKI szempontú megközelítéssel mutatja be a Tisza-vidéket, hanem a klasszikus vízgazdálkodási problémák felől közelítve. Ez a megközelítés hibás, a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezésben, ahol a cél vizeink jó ökológiai állapotba hozása, ennek a szempontnak alárendelve kellene az adott problémákat, többek között a vízgazdálkodási problémákat vizsgálni. Például az árvíz nem mint probléma kell felvetődjön, hanem az árvízmentesítés következtében kialakult ökológiai problémákra kell megoldást keresni, úgy, hogy 2015-re vizeink jó ökológiai állapotba kerüljenek, valamint a jövőbeni árvízi kockázatcsökkentő intézkedések a jó ökológiai állapotot ne veszélyeztessék. Észrevételek az egyes alfejezetekhez 1. Árvíz kockázat növekedése (árvíszintek növekedése), kezelésének lehetı összhangba hozása az ökológiai igényekkel A VKI szempontjából nem az árvíz a probléma, hanem a jelen helyzet, mely az árvíz megoldására jött létre. A korábbi beavatkozások számos problémákat okoztak a mai napig. Ezek a megoldandó problémák a következők: a folyó keresztirányú átjárhatóságának megszűnése/csökkenése élőhelyek elválasztása és feldarabolódása; árterétől megfosztott folyó; a parti zonáció erőteljes átalakulása; hidromorfológia: mederbevágódás a (kanyarátvágások következtében) megnövekedett esés miatt; folyó és partja egymástól távolodik (egyre lentebbi kisvizek); csökkenő talajvízszint a folyó közelében és távolabb is; az előbbiek miatt megváltozott növényzet és állatvilág a folyóban és környezetében; megszűnt öntésterületek, azaz ívóhelyek, madártáplálkozóhelyek, fészkelőhelyek szegényedő/átalakult halfauna, összességében kevesebb faj, alacsonyabb egyedszám, a kommersz fajok előretörése; tájhasználat: a gyepek, tocsogók, ártéri erdők helyén ma szántók és nemesnyárasok vannak; nagy területen elburjánzott az idegen, agresszíven terjeszkedő növényzet a hazai élővilág háttérbe szorult, nem képes a folyó és környezet számára az ökológiai tartalékot, öngyógyító képességet fenntartani; Lehetséges intézkedések ezeknek a problémáknak a megoldására: a hullámtér bővítése, szélesítése az ártér egy részének a visszaadása, a holtágak hullámtérbe vonása érdekében; árvíz kivezetése a mentett oldalra, ártér reaktiválás; 1
mederfal biztosítás felszedése (kőszórás, autógumis biztosítás), a folyó ellenőrzött keretek között való oldalirányú mozgásának biztosítása; a hullámtér természetes növényzetének újbóli kialakítása, azaz kaszálók, legelők, ártéri erdők, vizes élőhelyek; a holtágak hullámtérbe vonása vagy a vízpótlás megoldása más módon; 2. Nagytérségi hatású létesítmények, vízátvezetések A Tisza-tó északi (33-as út feletti) része hozzájárul a Tisza élővilágának a megőrzéséhez, a jó ökológiai állapot fenntartásához. Az üzemeltetés során a jelen értékek fenntartása a cél, a ma is felismerhető kedvezőtlen folyamatok (egyes medencék eutrofizálódása, bizonyos növényfajok (pl. kolokán, sulyom) elszaporodása) megfelelő intézkedést igényel. Célszerű a közvetlen hatású megoldások mellett megvizsgálni a szélesebb hatású, akár áttételes megoldási lehetőségeket. A vízátvezetések szükségességének elfogadása esetén a VKI szellemiségében elvégezhető feladat az átvezető csatornák (főcsatornák) mederszelvényének és környezetének (minél szélesebb sávban) a természetközelivé tétele. Ez a trapézmeder ökológiai szempontból vett hátrányainak a kiküszöbölését jelenti (pl. szakaszos lankásítás a zonáció kialakulásának az elősegítésére, kanyargósítás, a part mentén puhafaligetek kialakítása). 3. Határon túli vízmennyiségi kockázatok Ez a fejezet csak az ember igényeinek a szempontjából vizsgálja a Tisza Magyarország feletti szakaszán a víztározást, vízkivételt. Nem szól ennek ökológiai kockázatairól. A VKI vonatkozik minden EU-s országra, így Romániára is. Tehát a felvízi Románia úgy kell, hogy megoldja a vízkivételeket, a vízigényét, hogy közben a Tisza és térségének jó ökológiai állapotát ne veszélyeztesse sem a saját szakaszán, sem más országok szakaszain. Ukrajnával pedig (de valójában Romániával is célszerű) konkrét államközi megállapodás szükséges e kérdésben. Problémává válhat a középtávoli jövőben a felsőbb szakaszokon való vízvisszatartás, különösen csapadékszegény évben. A probléma megelőzésére nemzetközi egyezmény szükséges, vagy olyan hazai vízvisszatartási megoldás, melyet nem befolyásol a külföldi, felsőbb szakaszokon végzett vízkivétel. Például az áradások idején feltöltendő víztározási lehetőségekre viszonylagos biztonsággal számíthat Magyarország az áradás hatalmas vízhozama miatt (nyolcvanszorosa a nyári kisvízi vízhozamnak). A legmegfelelőbb a tájban tárolni a vizet, a természetes mélyületek (laposok, mélyárterek) vízzel való feltöltése egyben a talajvíz készleteit is feltölti. A másik fontos intézkedés lehet a területekről való vízlevezetés megszüntetése, azaz a belvízlevezető árkok megszüntetése vagy legalábbis szabályozó műtárgyakkal való ellátása. Az anyag nem teljes körű az adatokra vonatkozóan. A Tisza áradáskor nyolcvanszoros vízhozammal halad át országunkon. A víztározás ebben az időszakban kis eséllyel hiúsulhat meg, tehát a drasztikusan hangzó adat (száraz években 40%-a az éves lefolyásnak) valóban 2
csak az áradásnélküli évekre vonatkozik. Fontos azonban a változó éghajlat tendenciáit is figyelembe venni. 4. Ivóvíz Az anyag igen hiányos, csak az arzénról beszél mint vízminőségi problémáról. A VKI szempontjából probléma a vizek (felszíni és felszín alatti) minősége, a vízminőséget veszélyeztető tényezők folyamatos fennállása, mely tényezők egyben az ivóvizeket, azok vízbázisait is veszélyeztetik. További probléma az ivóvíz témakörében, melyről nem szól az anyag, az ivóvíz céljára (ásványvíz) kitermelt felszín alatti víz mennyisége, esetenként a kitermelés módja. 5. Vízminőségi kockázatok Egyik hiba, hogy az anyag csak a települési és ipari szennyvizeket említi. Ezen túlmenően számos egyéb vízminőséget veszélyeztető, rontó tényező megtalálható a Tisza térségében. Ezek a potenciális szennyezőforrások, vízminőségi kockázatot jelentő faktorok: Mezőgazdaság a megművelt földterületeken diffúz szennyezést, az állattartó telepeken pontszerű terhelést jelent. Számottevő továbbá a mezőgazdasággal áttételesen összefüggő, pl. bőrgyári, feldolgozóüzemi szennyvíz okozta terhelés a Tiszára, mellékfolyóira és a talajvízre vonatkozóan. A települési és ipari szennyvizekről: A konzultációs anyag a területi vízügyi igazgatóságok konzultációs anyagaihoz tanácsolja az olvasót, de itt, az országos konzultációs anyagban is el kellene mondani, hogy a szokványos, csatornahálózattal központi szennyvíztisztítókba szállított szennyvíz milyen esetekben a legjobb megoldás és hogy milyen egyéb, VKI hatáskörébe tartozó, azaz a vizek jó ökológiai állapotát befolyásoló hatása van. Továbbá az egyedi szennyvíztisztítók sajátosságait is említenie kellene az anyagnak, különösen, hogy a Tisza mentén és az Alföld, azaz a Tisza vízgyűjtő jelentős részén jellemző az aprófalvas illetve tanyás települészerkezet, ahol éppen a szakszerű egyedi szennyvíztisztítók a legjobb, leginkább VKI szellemiségében illeszkedő szennyvízkezelési megoldások. 6. Állóvizek (tavak, tározók, holtágak) hidromorfológiai, vízmennyiségi és minőségi kérdései A konzultációs anyag a holtágakat érő negatív hatások között nem említi az emberi döntések során kialakult használatot, mely szennyezéssel terheli a holtágat (kommunális szennyvíz, horgásztanyák, intenzív halászati hasznosítás, átalakított part a hobbitelkek miatt, partélig érő szántóföldi parcella, stb.). Fontos megemlíteni, hogy a holtágak partján sok esetben még keskeny pufferzóna sem található, így a legkevesebb a lehetősége a tisztulásnak, a szennyezés megszűrésének, az ökológia kínálta vízminőség javító folyamatok érvényesülésének. Ezen javítani a part menti szabad sáv kialakításával, a part menti természetközeli növényzet 3
kialakításával lehet, továbbá a szennyező hatású emberi tevékenységek szigorú korlátozásával. 7. Az élővilág vándorlását akadályozó tényezők és a medrek alakja miatti kérdések A konzultációs anyag helyesen sorolja fel a folyók hosszirányú átjárhatóságának jelen helyzetét és említi meg a keresztirányú átjárhatósági problémákat. Jó a meglátása, hogy a mindezeket eredményező beavatkozások egyfajta szempont érdekében történtek mint pl. a völgyfenéki területeken folytatott mezőgazdasági művelés érdekében történt mederátalakítás, ami a parti zonáció megszűnéséhez és a völgyfenéki mocsaras területek eltűnéséhez vezetett. Üdvös volna az anyagban azokat a következményeket is felsorolni, amik miatt probléma, ökológiai szempontból megoldandó feladat a jelen helyzet. Például: A vízfolyás (folyó, csatorna, ér stb.) menti természetszerű területek talaja, élővilága ellátja a beszivárgó szennyezés szűrését, ezáltal tisztább lesz a vízfolyás vize. A természetszerű part hiánya esetén ez a funkció erősen korlátozott. Kiegyenesített meder, különösen trapéz keresztmetszetűre alakítva: Gyorsítja a vizek lefolyását, ami egyrészt a nagyvízkori alsó szakaszok terhelését fokozza, másrészt kisvízkor a felső szakaszokról, a vízfolyás menti területekről levezeti a vizet, ami kedvezőtlen az élővilág és a mezőgazdasági kultúrákra egyaránt. Vízlépcsők: Akadályozzák az élővilág hosszanti mozgását, azaz a halak vándorlását és a folyó benépesítését, ami ökológiai és egyben horgászati-halászati probléma is. A szakaszolt mederben a víz sebessége eltérő: a felvízi szakasz hosszan lassú, szinte álló ami a folyóban nem helyénvaló folyamatoknak kedvez (iszaplerakódás, felmelegedő víz, algaelszaporodás, ezáltal oxigéncsökkenés. Ezek együttesen a víz minőségének romlását okozzák. Az alvízi szakaszon medermélyülés, nagy vízsebesség alakul ki, a kimélyített medencében jelentősen eltérő viszonyokat okozva. A műtárgy iszapcsapdaként is működik: nem engedi le a hordalékot, ami az alvízi szakasz mélységét növeli, továbbá a nagyobb vízsebesség csak a nagyobb fizikai méretű mederanyagot hagyja helyben, megváltoztatva nem csak a meder mélységét, hanem annak fizikai anyagát, morfológiáját is. Ez eltérő viszonyokat okoz, ami a halak szaporodását gátolja, a vízminőségre pedig kedvezőtlenül hat az alacsonyabb rendű élőlényeg hiánya. 8. A belvízelvezető-rendszerek: élőhelyek vagy üzemi területek? A belvízelvezető-rendszerek esetében a VKI szempontú probléma a víz elvezetése a területről, az élőhely-feldaraboló hatás, valamint a csatornára, mint vízfolyásra vonatkoztatva a mesterséges vonalvezetés és mederszelvény, ezáltal a csekély élővilág. A csatornahálózatokkal kapcsolatban megfogalamzott kérdések vizsgálata, a társadalom bevonásával, indokolt. 4
Emellett érdemes a belvízelvezető-rendszerek létjogosultságát újra megvizsgálni ma, amikor egyre nagyobb érték a víz. A területhasználat változik, megfelelő ösztönzőkkel (támogatási rendszer, NAKP, várható a PES szemlélet megjelenése, stb.) további változások fognak beállni középtávon. A belvíz elvezetése a területigény miatt valósult meg, de mára látszanak negatív hatásai, melyek az eredeti célt, azaz a mezőgazdasági művelést is nehezítik. A tavaszi vízbő időszakban esetleg valóban lehet olyan víz, ami a területen belvízként megülve nem hasznos, de ha abból indulunk ki, hogy belvizes területet nem szántóként használunk, akkor maradhat rajta a víz, ami kedvezően hat a környező területek víztartalékaira, ezáltal magasabb termést eredményez azokon a területeken. Összességében a rendszer a legtöbb eredményt így tudja hozni. A belvizes terület gazdája kap támogatást, ami már a PES, azaz a környezeti szolgáltatás nyújtásának ellenértéke. A környezeti szolgáltatás pedig ezesetben a táj víztartalékainak a megőrzése, a csatornák szükségtelenségének köszönhetően a táj felszabdalásának megelőzése. 10. Felszín alatti vizekkel kapcsolatos kérdések a) Felszín közeli rétegek elszennyeződése Igazak a leírtak, de fontos említeni a mélyebb, akár a vízzáró réteg alatti víz elszennyeződését is, hiszen sok helyen sérült vagy kútfúráskor áttörték a vízzáró réteget. b) Az Északi-középhelység karszt területei A karsztvidék hazánk különleges geológiai formációja, mely igen érzékeny mind a felszínről beszivárgó víz mennyiségére és minőségére, mint a felszín alatt, a kasztrendszerben jellemző tényezőkre. A VKI szempontjából a jó állapotba beletartozik a beszivárgó víz minőségi védelme, valamint a rendszerben található víz kitermelésekori mennyiségi védelme. c) Nyírek Ez a fejezet a problémákat nem fogalmazza meg elég konkrétan. Ide vágó probléma, a VKI szempontjából, a beszivárgó csapadék által kioldott szennyezés (mezőgazdasági talajszennyezés) lehet, valamint az anyagban is említett csatornázott települések alatti szennyvízdomb, azaz a megemelkedett és szennyezett talajvíz. 5