Polgári jog III.
Szerkesztette: Sándor István Polgári jog III. Az öröklési jog, A családi jog Patrocinium Budapest, 2015
Tartalomjegyzék oldalszám RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE...7 V. AZ ÖRÖKLÉSI JOG...9 77. Az öröklés általános szabályai, kiesés az öröklésből, érdemtelenség, lemondás az öröklésről...11 78. A végintézkedésen alapuló öröklés. A végrendelet fajtái, a végrendelet tartalma, a végrendelet érvénytelensége és hatálytalansága...25 79. A hagyomány és a meghagyás...47 80. Az öröklési szerződés, a halál esetére szóló ajándékozás, rendelkezés a várt öröklésről...50 81. A törvényes öröklés általános rendje, az osztályrabocsátás, a házastárs öröklése leszármazó mellett, az ági öröklés...57 82. Az örökbefogadással kapcsolatos öröklési jogi szabályok...72 83. A kötelesrész...75 84. Az örökség megszerzése és visszautasítása, az örökös jogállása...83 85. A hagyatéki tartozásokért fennálló felelősség és a hagyatéki tartozások kielégítése.87 VI. A CSALÁDI JOG...93 86. A családjog alapelvei...95 87. A házasságkötés. A házasságkötést megelőző eljárás. A házasságkötés alaki szabályai...117 88. A házasság létezésének vagy nem létezésének megállapítása...127 89. A házasság érvénytelenségének okai és megállapítása...130 90. A házasság megszűnése...138 91. A házastársak jogai és kötelezettségei. A névviselés...153 92. A házastársi tartás...157 93. A házastársak vagyoni viszonyai...164
94. A házastársi vagyonközösség megszűnése és a házastársi közös vagyon megosztása...195 95. A házassági vagyonjogi szerződés...218 96. A házastársi közös lakás használatának rendezése...235 97. Az élettársi kapcsolat családjogi hatásai. A bejegyzett élettársi kapcsolat...250 98. A rokoni kapcsolat fogalma és alapjai...266 99. Az apai jogállás keletkezése, az apaság vélelmének megtámadása...271 100. Az anyai jogállás...288 101. Az örökbefogadás célja, feltételei, joghatásai, hatálytalanná válása és felbontása...291 102. A szülői felügyelet általános szabályai és tartalma...308 103. A szülők megállapodása a szülői felügyelet gyakorlásáról. A szülői felügyelet gyakorlásának bírósági rendezése...341 104. A gyermekétől különélő szülő jogai és kötelezettségei. A kapcsolattartás...369 105. A szülői felügyeleti jog szünetelése, a családbafogadás...402 106. A szülői felügyeleti jog megszűnése, megszüntetése és visszaállítása...412 107. A rokonok tartása...424 108. A kiskorú gyermek tartása...450 109. A továbbtanuló nagykorú gyermek tartása...464 110. A gyámság...110 A SZERZŐK RÖVID SZAKMAI ÉLETRAJZA...482
Rövidítések jegyzéke At. Alaptörvény Be. Btk. CSJK Csjt. Csvt. Eütv. Gyer. Gyvt. Kvtv. Ltv. Mt. Ptk. Ptké. Pp. régi Ptk. az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény Magyarország Alaptörvénye a Büntető Eljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény Családjogi Könyv a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény a családok védelméről szóló 2011. évi CCXI. törvény az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó 1993. évi LXXVIII. törvény a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény A kötetben használt ábrák: - vonatkozó bírói joggyakorlat. - az Alkotmánybíróság határozata. 7
Az öröklési jog V.
77 77. Az öröklés általános szabályai, kiesés az öröklésből, érdemtelenség, lemondás az öröklésről 1. Az öröklési jog alapfogalmai Az öröklés tartalmát tekintve szorosan kapcsolódik a tulajdonhoz. Az öröklés a tulajdon meghosszabbítását jelenti az ember halálát követő időre is, a tulajdonos jogosultságát jelenti az életében tulajdonában állott vagyontárgyak halála utáni átszármaztatására. Magyarország Alaptörvényének XIII. cikk (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. Az öröklés az örökhagyó oldaláról nézve valójában a tulajdon tartalmát tevő rendelkezési jog kiterjesztése, a gazda nélkül maradt vagyon sorsának elrendezése, az örökösök vonatkozásában pedig az örökhagyó vagyonjogi személyiségének folytatását jelenti. Az örökölhető javak körét egy adott társadalom tulajdoni rendje határozza meg, és ennek függvénye az öröklés rendje is, amely meghatározza, hogy a javak a tulajdonos halálát követően milyen szabályok szerint, kire, vagy kikre szállnak át. Az öröklés mint jogintézmény lényegi elemeit a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) kijelentésként rögzített azon szakasza határozza meg, amely szerint az ember halálával hagyatéka mint egész száll az örökösre. (Ptk. 7:1. ) Az öröklés csak és kizárólag az emberhez köthető fogalom, öröklésről csak az emberrel mint jogalannyal összefüggésben beszélhetünk. Más jogalanyok, jogi személyek esetében jogutódlásról lehet szó, melynek szabályait az egyes jogalanyok jogi helyzetét meghatározó külön rendelkezések tartalmazzák. Az más kérdés, hogy dogmatikailag az öröklés is jogutódlás, ezen a körön belül azonban egy szűkebb kört, csakis az emberhez, az emberi lét befejeződéséhez kötött jogutódlást jelenti. Az öröklés joghatásainak beállta az ember halálához kötött. A halál beálltának kritériumai alapvetően nem jogi, hanem orvosi kérdést jelentenek, a halál időpontjának azonban az öröklés szempontjából adott esetben nem elhanyagolható jelentősége lehet. (A magyar jog nem állít fel vélelmet például a közös veszélyben elhunytak halálának sorrendjére vonatkozóan.) A halállal egy tekintet alá esik a holtnak nyilvánítás, illetve a halál tényének bírói megállapítása is (Ptk. 2:5 2:7. ). A definícióhoz kapcsolódóan megállapítható, hogy az öröklés az örökhagyó halálának pillanatában, az örökös minden további jogcselekménye vagy elfogadó nyilatkozata nélkül, a törvény erejénél fogva áll be (ipso iure öröklés). Ez egyben azt is jelenti, hogy az örökhagyó vagyona nem válik uratlanná, a magyar jogban nem létezik nyugvó hagyaték. Az ipso iure öröklési rendszerből következően a közjegyző által meghozott 11
77 hagyatékátadó végzés nem konstitutív (jogkeletkeztető) hatályú, hanem pusztán az öröklés közhitelű tanúsítására szolgál. A hagyaték lényegében az örökhagyó vagyonát jelenti. Tekintettel arra, hogy a vagyon fogalmilag egy adott jogalanyt megillető jogokat és az őt terhelő kötelezettségeket jelenti, a hagyaték ebben az összefüggésben szűkebb kört fog át, mint maga a vagyon. Nem képezik ugyanis a hagyaték tárgyát az örökhagyó vagyonába tartozó, de kifejezetten a személyéhez kötött jogosultságok és kötelezettségek, amelyek a jogosult halálával jellegüknél fogva megszűnnek [pl. tartási kötelezettség, illetve tartásra való jogosultság, személyes szolgalmak (haszonélvezeti jog, használat), megbízási szerződés stb.]. Az örökhagyó polgári jogi jellegű, de nem vagyoni (személyhez fűződő) jogainak és kötelezettségeinek esetleges átszállására nem az öröklési jog, hanem a magánjog egyéb (pl. szerzői jogi) szabályai az irányadók. Az örökhagyónak csak a magánjogi jellegű vagyona, magánjogi jogosítványai és kötelezettségei tartoznak az öröklés útján átszálló vagyonba, a közjogi (közigazgatási) vonatkozásúak nem; ez utóbbiak a jogosult, illetőleg a kötelezett halálával vagy megszűnnek, vagy amennyiben bizonyos vonatkozásban fennmaradnak, további sorsukat nem az öröklési jog, hanem más jogszabályok rendezik (pl.: társadalombiztosítás). Az öröklés jogi konstrukcióját illetően dogmatikai problémát jelent az öröklési jogviszony kérdése, nevezetesen az, hogy az öröklés maga jogviszonynak tekinthető-e egyáltalán, és ha igen, akkor ez a jogviszony kik között áll fenn. A nehézséget az jelenti, hogy az öröklést egyetlen személy, az örökhagyó halála váltja ki, ezért nem lehet az örökhagyó és az örökös közötti jogviszonyként felfogni, tekintettel arra, hogy a joghatások beálltát éppen a jogalanyiság megszűnése eredményezi. A jogtudomány nem jelentéktelen képviselői úgy igyekeztek a jogviszony fogalmát az öröklés köréből kiküszöbölni, hogy az öröklést egyszemélyes jogi helyzetként definiálták (hasonlóan a tulajdonjoghoz). Az általánosan elfogadott álláspont szerint azonban az öröklési jogviszony a tulajdonjogi viszonynak és a tulajdonjogtól függő egyéb polgári jogviszonyoknak az a sajátos szakasza, amely az örökhagyó halálával, valamint jogutódjainak az örökhagyó helyébe lépésével kapcsolatban keletkezik. Az öröklés tágabb értelemben annyit jelent, hogy a meghalt ember vagyona, vagy annak valamely része a halál után másra száll át, vagyis jelenti a hagyatékból a halál esetére szólóan bármely jogcímen való részesedést. Szűkebb értelemben az öröklés a meghalt ember vagyonának egyetemes, tehát a jogosultságokat és kötelezettségeket egyaránt magába foglaló utódlását jelenti. Nem tartoznak bele tehát az öröklés szorosan felfogott tartalmába a szinguláris jogutódlás egyes alakzatai, mint például a hagyomány, vagy a kötelesrészre való jogosultság. A Ptk. 7:1. -ának rendelkezéséből tehát egyrészt következik az, hogy örökösnek csak az a személy tekinthető, akire a hagyaték mint egész száll át, másrészt pedig hogy minden embernek, akinek életében vagyona volt, tehát hagyatéka van, annak egyetemes jogutódja, tehát örököse is kell, hogy legyen (szükségképpeni egyetemes jogutódlás). 12