Racionalitás és objektivitás *

Racionalitás és objektivitás * Margitay Tihamér A racionalitás és az objektivitás elveszett. A tudás és a tudományosság tekintélyét és mód sze rét Polányi, Kuhn és má sok mun kássága kikezdte. A legradikálisabbak eljutottak minden módszer és norma tagadásához a tudományban: minden mehet! Pe dig a jó zan ész azt dik tál ja, hogy ta lán mégsem minden. Lakatos szakít az újkori tudományok sikerei nyomán keletkezett bálvány imá dat tal, és nem haj lan dó be le tö rőd ni a tudomány kognitív tekintélyének teljes elvesztésébe sem. Kritizálja a tudományos racionalitás mércéjét teljesíthetetlenül magasra állító jusztifikacionista és falszifikacionista is ko lá kat, és éle sen szem ben áll a kuhni feyerabendi hagyomány modern képrombolóival. A tudományos racionalitás és objektivitás mítoszának a minden mehet vehemen ci á já val tör té nő kor társ kri ti ká ja min den intellektuális mérce és így a tudományos haladás eszméjének feladása. [A] tudomány fej lő dé se [growth of science] nö vek vő ká osz [growth of chaos] (La ka tos 1970: 28). A ra ci o na li tás A tu do má nyos ra ci o na li tást a meg fe le lő tu do má nyos módszerek biztosítják. Ez többfélét jelent egyszerre. 1. Ér ten dő a tu do mány mű ve lő i re vo nat koz tat va: a tu dó sok nak mun ká juk során a helyes módszertani elveket kell követniük. A tudós számára a módszer egyrészt 1.a. he u risz ti ka, olyan sza bá lyok gyűj te mé nye, amely elő ír ja, ho gyan kell a prob lé má kat megoldani, a tudományos eredményekhez (szokásosan: állításokhoz vagy elméletekhez) eljutni. Másrészt 1.b. a módszer szabályainak segítségével értékeli a tudós a tudományos eredménye ket, és dönt el fo ga dá suk fe lől. Ko ráb bi szer zők, pél dá ul Bacon és Des car tes a he u risz tika szabályait keresték, amelyek alkalmazása automatikusan biztosítja az eredmény elfogadha tó sá gát. Ké sőb bi szer zők, pél dá ul Carnap és Pop per már nem fog lal koz tak a fel fe de zés módszerével, csak az állítások, illetve elméletek értékelésének kritériumait keresték. 2. A módszer vonatkoztatható a tudományra: a tudomány racionalitása abban áll, hogy fej lő dé se konk rét el mé le tek től és prob lé mák tól füg get len mód szer ta ni el ve ket kö vet. A tudományos racionalitás tehát magában foglalja a tudósok racionalitását és a tudomány ra ci o na li tá sát. A tu do mánnyal fog lal ko zó fi lo zó fu sok Bacontől Pop pe rig úgy vél ték, * A tanulmány elkészítésében nyújtott támogatásért köszönet illeti az Open Society Institute-ot. (RSS 706/94) replika 23 24 (1996. december) 19

hogy a tudomány racionalitását a tudósok racionalitása garantálja. Elég megadni a tudósoknak, mi lyen el vek sze rint vé gez zék a ku ta tást, és amennyi ben így jár nak el, vagy leg aláb bis vissza te kint ve a tu do má nyos ered mé nyek ilyen el já rás ered mé nyé nek te kint he tők, ak kor a tu do mány ra ci o ná lis, nem csak vál to zik, ha nem fej lő dik. Kuhn hatásos és nagy visszhangot kiváltott kritikája nyomán a tudományos racionalitásba vetett hit megrendült. Nem mintha szerinte nem lennének szabályok, amelyek vezetik a tudósokat. A normál tudományos kutatás idején a paradigma meghatározza, hogyan kell a problémákat megoldani, és mely elméleteket kell elfogadni. Vannak azonban olyan helyzetek a vál sá gok ilye nek, ami kor a pa ra dig ma és ve le együtt a sza bá lyok cső döt mon danak. A válság nyomán új paradigma alakul ki. A paradigmaváltás nem a fontolgatás, az értelmezés eredménye, hanem viszonylag gyors és strukturálatlan esemény, amely hasonlít az alaklélektanból ismert szemléletváltáshoz. Az»ér tel me zés«ki fe je zés sem mi lyen köz ke le tű je len té se nem il lik er re a vil lám csa pás szerű in tu í ci ó ra, amely nek ré vén új pa ra dig ma szü le tik (Kuhn 1984: 167). Az új pa ra dig ma radikális váltást hoz az elméletekben, a hozzájuk kapcsolódó tényekben, a kutatási módszerekben, problémákban és célokban, valamint a tudományos kifejezések jelentéseiben. [A] ri vá lis pa ra dig mák kép vi se lői nem ugya nab ban a vi lág ban dol goz nak (Kuhn 1984: 201), és nem ért he tik meg so ha sem tel je sen egy más szem pont ja it (Kuhn 1984: 198). Az egy mást kö ve tő pa ra dig mák, nor mál tu do má nyos tra dí ci ók össze mér he tet le nek. Mivel az átmenet összemérhetetlen dolgok között zajlik le, a rivális paradigmák közötti átmenet nem történhet lépésenként, a logika és a semleges tapasztalat kényszerének en ged ve (Kuhn 1984: 201). [A] pa ra dig ma vál tást nem le het bi zo nyí tás sal iga zol ni (Kuhn 1984: 203). Mert a kü lön bö ző pa ra dig má kban dol go zó tu dó sok nem fo lya mod hatnak valamiféle semleges nyelvhez, amelyet mindkét fél ugyanúgy használ, amelyen mindket tő jük el mé le te meg fo gal maz ha tó, sőt, még a két el mé let em pi ri kus kö vet kez mé nyei is le ír ha tók (Kuhn 1984: 265), és nincs olyan, pa ra dig mák tól füg get len sza bály rend szer, amely alap ján az egy mást kö ve tő el mé le tek és mód sze rek kö zött ra ci o ná li san vá lasz ta ni lehetne. Persze, meg lehet indokolni az új elmélet fölényét a régivel szemben az új paradigmában elfogadott módszerek, normák és értelmezések alapján. Az új elmélet szószólói ezt meg is te szik, fej lő dés ként tün tet ve fel a vál to zást. Azt vi szont nem le het lo gi ka i lag vagy ismeretelméletileg megindokolni (de lehet pszichológiailag vagy szociológiailag magyarázni), hogy miért pont azon értelmezések, módszerek és normák alapján történik az összehasonlítás. Kuhn te hát ta gad ja a tu do má nyos ra ci o na li tást, akár me lyik ér tel me zés ről le gyen is szó. (ad 1.a.) Egy részt nin cse nek sza bá lyok, me lyek meg mond ják a tu dó sok nak, ho gyan kell a vál sá go kat meg ol da ni, ho gyan kell új pa ra dig mát ki ta lál ni, és (ad 1.b.) nin cse nek sza bályok, ame lyek elő ír nák, ho gyan kell az új pa ra dig mát ér té kel ni, mi kor kell azt el fo gad ni vagy elutasítani. Ilyen szabályok nemcsak hogy nincsenek, hanem nem is lehetnek, mert a rivális paradigmák magukban hordják a problémamegoldás és az értékelés szabályait. (ad 2.) Más részt, az összemérhetetlenségi té zis ből kö vet ke zik, hogy a pa ra dig ma vál tá soknak nem lehetnek szabályai, a tudomány változása nem jelent meghatározott kri té ri u mok sze rin ti fej lő dést. La ka tos a tu do mány ra ci o na li tá sát, a tu do má nyos fej lő dés esz mé jét kí ván ja meg men te- ni. Megkülönbözteti a tudományt mint könyvekben (folyóiratokban, számítógépeken, videón stb.) tá rolt, önál ló éle tet élő és el vi leg bár ki szá má ra hoz zá fér he tő kul tu rá lis pro duk tu mot attól, amit a tudósok gondolnak. Az elmélet kognitív értékének semmi köze az emberek elméjére gyakorolt pszichológiai hatásához. [Az] elmélet objektív, tudományos értéke füg get len az em be ri el mé től, amely lét re hoz za vagy meg ér ti azt (La ka tos 1978: 1). La ka tos mód szer ta na a tu do mány fej lő dé sé nek el ve it rög zí ti. Nem mond ja meg a tu dó sok nak, ho - 20 replika

gyan kell a prob lé má kat meg ol da ni (La ka tos 1971: 103), il let ve mi kor kell egy ku ta tá si programot feladni és másikra áttérni. 1 A mód szer ta ni sza bá lyok se gít sé gé vel ku ta tá si prog ra mo kat, az az a tu do mány fej lő dé sét lehet értékelni. A kritériumok alapján hosszabb távon el lehet dönteni, hogy egy kutatási program progresszív vagy degeneratív, és a szabályok megadják, milyen feltételek mellett válthat le egy progresszív program egy degeneratív, azaz kifáradt kutatási programot. A tu do mány fej lő dé sét, a tu dás gya ra po dá sát az biz to sít ja, hogy tör té ne ti táv lat ban prog resszív kutatási programok váltják fel a kifulladt programokat. A tudomány tehát racionális szabályok sze rint fej lő dik. Összegezve: Kuhn és Lakatos vitájának az a tárgya, hogy vannak-e szabályok, amelyeknek meg fe le lő en fej lő dik a tu do mány, és ame lyek biz to sít ják tu dá sunk gya ra po dá sát. Ál láspontjuk alátámasztásához mindketten a tudomány történetét hívják segítségül. Kuhn tudománytörténeti vizsgálódásai során jut el az összemérhetetlenségi tézishez, amely ből az kö vet ke zik, hogy nem le het nek sza bá lyai a pa ra dig ma vál tá sok nak. Ez két dolgot jelent. Egyrészt Kuhn a tudomány történetének tanulmányozása során megállapítja, hogy az egy mást kö ve tő pa ra dig mák ban a tu do má nyos ku ta tás mód sze rei és nor mái eltérőek, és nincs kö zös, pa ra dig má kon át íve lő sza bály rend szer. 2 Másrészt a jelentésváltozás té zi se alap ján fel té te le zi, hogy nem is le het nek ilyen sza bá lyok. De mi lyen tu do mánytör té ne ti vizs gá ló dás ala poz hat ja meg a je len tés vál to zás té zi sét? Ho gyan le het ki mu tat ni, hogy a kü lön bö ző pa ra dig mák ban dol go zó tu dó sok nem ér tik egy mást? En nek fel is me ré se feltételezi, hogy a tudománytörténész megérti mindkét tábort, és ennek alapján állítja, hogy ők nem ér tik egy mást. Va gyis a ko ráb ban idé zett meg ál la pí tást mi sze rint a kü lön bö ző paradigmákban dolgozó tudósok nem folyamodhatnak valamiféle semleges nyelvhez, ame lyet mind két fél ugya núgy hasz nál, ame lyen mind ket tő jük el mé le te meg fo gal maz ha tó, sőt, még a két el mé let em pi ri kus kö vet kez mé nyei is le ír ha tók (Kuhn 1984: 265) úgy kell ér te ni, hogy nincs ilyen tudományos nyelv, de a tudománytörténet nyelvében reprezentálni le het a kü lön bö ző pa ra dig mák nyel vét. Kuhn más-más mér cét al kal maz a tu do má nyon belül, ill. metaszinten, amikor a tudománytörténetben a tudományról beszél. La ka tos sze rint a kü lön bö ző tu do má nyos mód szer tan ok kö zül, ame lye ket a tu do má nyos racionalitás rivális elméleteinek tekint, tudománytörténeti adatokra támaszkodva kell vá lasz ta ni. De mint aho gyan a ter mé szet sem ír ha tó le el mé le tek től füg get le nül, úgy a tu domány tör té net-írás is csak egy tu do mány el mé let, kö ze lebb ről a tu do má nyos ra ci o na li tás egy elméletének fényében lehetséges. A tör té net írás»tény«ál lí tá sai szintén elméletterhesek: me to do ló gi ai el mé le te ket fog lal nak ma guk ba (La ka tos 1971: 119). Ezen el mé le tek se gítségével válogatunk a történeti tények között és értelmezzük azokat, rájuk támaszkodva szerkesztjük az elbeszélést, amelyet a tudománytörténet egyes epizódjairól adunk. A kü lön bö ző tu do má nyos mód szer tan ok alap ján kü lön bö ző tu do mány tör té net-írá si ku tatási programok lehetségesek. A rivális programok a kutatási programok értékelésének általá nos nor mái sze rint ér té kel he tők (La ka tos 1971: 132). A tu do má nyos ku ta tá si prog ra mok módszertanán alapuló történetírási kutatási program Lakatos szerint progresszívnak bizonyul, sőt ha la dóbb nak a ri vá li sok nál. Kár, hogy La ka tos nem elem zi szisz te ma ti ku san, hogy a kuhni tudományfilozófiából mi következik a tudománytörténet-írásra nézve, hogy az mi- 1 Az em ber nek rá kell jön nie, hogy a ve tély tár sa, még ha na gyon le ma radt is, még be mu tat hat egy nagy visszaté rést. Az egyik ol dal sem mi lyen elő nye nem te kint he tő so ha ab szo lút per dön tő nek Így a csö kö nyös ség nek, csak úgy, mint a sze rény ség nek, na gyobb»ra ci o ná lis«te re van (La ka tos 1970: 113). Ha két ri vá lis ku ta tá si programunk van, és az egyik progresszív, a másik pedig degenerálódó, akkor a tudósok hajlamosak a progresszív prog ram hoz csat la koz ni. [De in tel lek tu á li san] nem tisz tes ség te len ki tar ta ni egy de ge ne rá ló dó program mel lett, és meg kí sé rel ni prog resszív vá ala kí ta ni (La ka tos 1978: 6). 2 De van nak kö zös ér té kek, amelyek azonban önmagukban kevesek ahhoz, hogy meghatározzák a racionális el já rást. (Vö. Kuhn 1977: 320 339.) replika 21

lyen tu do mány tör té net-írá si ku ta tá si prog ram hoz ve zet. Így e prog ram nem is vet he tő össze a Lakatos által kínált rivális programmal. 3 A tu do má nyos ra ci o na li tás la ka to si el mé le tét már most a rá épü lő tu do mány tör té net-írá si program sikere alapozza meg, vagyis az, hogy a program a tudományos racionalitás lakato si nor mái sze rint si ke res. De mi ért is kel le ne ne künk a tu do mány tör té net-írá si prog ra mok ér té ke lé sé nél a la ka to si nor má kat al kal maz ni? Itt to váb bi meg ala po zás ra nincs le he tő ség. Ha ra ci o ná lis nak aka rod lát ni a tu do mányt, ak kor kövesd a történetírási kutatási programok értékelésénél a lakatosi normákat, és azt fogod ta lál ni, hogy a tudomány a lakatosi normák sze rint fej lő dik. Le gyünk ra ci o ná li sak a tu do mány tör té net-írás ban, és ra ci o ná lis nak ta lál juk a tudományt! Lakatos a tudomány történetében felfedezi a tudomány racionalitását, de ehhez a felfedezéshez a tudománytörténet-írásban elő kell ír ni a racionalitást. A gondolatmenet mégsem körben forgó: nem mi magyarázzuk bele a tudományba a racionalitást kényünk-kedvünk sze rint. Elő ször, té te lez zük fel, hogy a tudományban Lakatos módszertana szerint értékelik a kutatási programokat! Másodszor alkalmazzuk ezt a feltevést a lakatosi módszertanra támaszkodó tudománytörténet-írási kutatási programra, lévén a tudománytörténet-írás is tudomány, és így joggal követeljük meg, hogy azonos normák legyenek érvényesek rá. Ek kor a tu do mány tör té net-írá si ku ta tá si prog ra munk si ke re meg erő sí ti a fel te vé sün ket, hogy a tudományban a lakatosi racionalitás érvényesül, feltéve, hogy a tudomány történetének la ka to si re konst ruk ci ó ja tény leg si ke res. De ki de rül het ne az is, hogy a lakatosi módszertanon alapuló kutatási program degeneratív, és egy másik metodológiára (vagy az univerzális me to do ló gia hi á nyá ra) épü lő tu do mány tör té net-írá si ku ta tá si prog ram si ke re sebb! Ez prima facie kérdésessé tenné (miközben meghagyná a lakatosi tudománytörténet-írási program szá má ra a ja ví tás le he tő sé gét), hogy a tu do mány a ra ci o na li tás la ka to si sza bá lyai sze rint mű kö dik. Tehát Lakatos a tudomány racionalitásának eszméjét tudománytörténeti adatok alapján lát ja véd he tő nek. Más részt azon ban a tu do mány ra ci o na li tás nak esz mé je mel lett ér vel hetünk abból kiindulva is, hogy Lakatos és Kuhn tudományelméletét a filozófiai diskurzus általános szabályai szerint mérlegeljük. Amennyiben elfogadjuk az általa adott történelmi elemzéseket, akkor Lakatos a tudománytörténetre való hivatkozással azt mutatja meg, hogy a tudományról rajzolt képe összhangban van a tudománytörténet-írásról alkotott elképzeléseivel, a tudományban, azaz tárgyszinten és a tudományról szóló tudományban, azaz metaszinten a racionalitás ugyanazon elvei érvényesülnek. A tudomány racionalitásának elmélete tehát konzisztens és reflex ív, más szó val az uni ver zá lis tu do má nyos ra ci o na li tás fel te vé se kon zisz tens. Lát tuk, hogy a konzisztencia ez esetben egyáltalán nem triviális. A tudományok metodológiájára és a tudományokról szóló tudomány metodológiájára vonatkozó feltevések egymástól függetlenek. Elvileg kiderülhetett volna, hogy tárgyszinten és metaszinten a racionalitás különböző nor mái ér vé nye sül nek. Lakatos tudományelmélete tehát rendelkezik a filozófiai elméletek azon erényeivel refle xi vi tás és kri ti zál ha tó ság, ame lyek kel Kuhné nem. 4 Ugya nis, ha az összemérhetetlenségi tézist önmagára alkalmazzuk, akkor a kuhni tudományelméleti pa ra dig ma, amely magában foglalja Kuhn tudományelméletét és a tudománytörténet általa adott rekonstrukcióját, immu nis a kül ső, a két ség te le nül meg lé vő és ve le vi tat ko zó ri vá lis tu do mány el mé le tek fe lől ér ke ző kri ti ká val szem ben. Alig ha te kint he tő egy ál lás pont fi lo zó fi a i nak, ha ele ve ér tel met lennek nyilvánítja, és így kizárja a vitát. Továbbá, ha a tudománytörténet kuhni rekonstrukció- 3 La ka tos (1971). A 134 136. ol da lon ta lál ha tó né hány ide vá gó meg jegy zés. 4 La ka tos (1970). A 31. ol dal 2. jegy ze té ben ta lá lunk egy uta lást, amely a ref le xi vi tás hi á nyát ve ti Kuhn szemére. 22 replika

ja kí vül ről nem kri ti zál ha tó, il let ve más tu do mány el mé let re épü lő re konst ruk ci ók kal össze nem vet he tő, ak kor a tu do mány tör té net kuhni re konst ruk ci ó já nak si ke re a kuhni tu do mányelméleti paradigmán belül triviális. Az inkommenzurábilitás tézise tehát triviálisan teszi egy részt kon zisz tens sé Kuhn tu do mány el mé le tét a tu do mány el mé le tek ről szó ló meta tu dományelméletével, va la mint kri ti zál ha tat lan ná és így fi lo zó fi a i lag ké tes sé mind ket tőt. Ha viszont az összemérhetetlenségi tézis nem vonatkozik a kuhni tudományelméletre és az ennek alapján készített tudománytörténeti rekonstrukcióra, akkor nincs akadálya, hogy Kuhn tudományelméletét filozófiai elméletnek tekintsük, de ekkor a kuhni tudományelmélet nem ref lex ív, és így hi á nyos. Nem szól ugya nis ar ról, mi ért le het sé ges ra ci o ná lis fi lo zó fi ai vi ta rivális tudományelméleti paradigmák között, amikor ezt megtagadja a rivális tudományos paradigmáktól, vagyis nem szól arról, miért alkalmazunk más mércét tárgy- és metaszinten. Úgy tű nik te hát, hogy La ka tos tu do mány el mé le ti prog ram ja a fi lo zó fi ai dis kur zus normái sze rint előny ben van, va gyis a ri vá lis prog ra mok kö zöt ti vi ta je len le gi ál lá sa sze rint sikerül megmentenie a racionalitást. Az ob jek ti vi tás Vizsgáljuk meg, milyen értelemben veszi védelmébe Lakatos az objektivitást! Az el ső ér tel me zés sze rint a tu dás ak kor ob jek tív, ha nem szub jek tív, az az ak kor, ha függet len a meg is me rő egyé ni eset le ges sé ge i től. Egy ál lí tás (íté let, meg győ ző dés, el mé let, megfigyelés, észlelés stb. tartalma) objektív, ha mindenki számára érvényes. A tudomány objektivitása itt azt jelenti, hogy a tudományos állítás érvényessége nem függ a tudós egyéni tu laj don sá ga i tól, tör té nel mi-kul tu rá lis hely ze té től, élet tör té ne té től stb., csak a meg is merés általános emberi módszereinek függvénye. Már a tudomány történetének rövid tanulmányozása is kétségessé teszi, vajon objektív-e a tudomány ebben az értelemben. Gyakran elfogadtak tudósok olyan tételeket, amelyeket ma el uta sí tunk. Az ob jek ti vi tás vé del me ző je mond hat ná, hogy a tu do mány ál lí tá sai ob jektí vek, csak ezek a tu dó sok té ved tek, ir ra ci o ná li san, kül sőd le ges okok ból té ves ál lí tá so kat is el fo gad tak. Nem for dult vol na ez elő, ha éssze rű en, a he lyes tu do má nyos mód szer sze rint jártak volna el, ha javasolhatná például a jusztifikacionista az állításokat megpróbálták volna gondosan igazolni. Egy gondosan igazolt állításról, mint amilyen például az, hogy a normális embernek tíz lábujja van, nem derülhet ki utólag, hogy kétséges. Vagyis az objekti vi tás el ső ér tel mé ben van nak ob jek tí ve ér vé nyes ál lí tá sok, és ezek ről meg fe le lő mód szerrel vég le ge sen is el dönt he tő, hogy azok. Lakatos nem hisz abban, hogy megadhatók olyan szabályok, amelyek segítségével egy állításról vagy el mé let ről egyszer és mindenkorra el lehet dönteni, hogy elfogadható vagy nem, az objektivitást nem ebben az értelemben kívánja megmenteni. Az objektivitás második, szá má ra fon tos fo gal ma sze rint a tu do mány ob jek ti vi tá sa ab ban áll, hogy az el ső ér te lem ben vett ob jek tív tu dás irá nyá ba fej lő dik. Az egy mást kö ve tő ku ta tá si prog ra mok egy re több, egyé ni pszi cho ló gi ai és kul tu rá lis té nye zők ál tal nem be fo lyá solt ob jek tív tu dást pro du kál nak, és egy re több té ve dést ki szűr nek. A tu do má nyos ku ta tá si prog ra mok mód szer ta na hi va tott tör té nel mi táv lat ban biz to sí ta ni a tu dás gya ra po dá sát, va gyis az egyé ni eset le ges sé gek től és té ve dé sek től men tes, az ész ál tal szen te sí tett tu dás fel hal mo zó dá sát és a tév esz mék le lep le zését. A tudomány racionalitása biztosítja a tudomány e második értelemben vett objektivitását. Hang sú lyoz ni kell, hogy az ob jek ti vi tás a má so dik ér te lem ben nem je len ti azt, hogy vannak és sza po rod nak az el ső ér te lem ben ob jek tív ál lí tá sok, és hogy mi is mer jük őket. A ko ráb bi ku ta tá si prog ra mo kat újak vált ják fel, így egyik sem szol gál tat hat örök ér vé nyű ál lí tá so kat. De et től még az egy mást kö ve tő el mé le tek egy re jobb kö ze lí té sek le het nek. Az ob jek ti vi tás el ső és en nek kö vet kez té ben má so dik fo gal ma azt kö ve te li meg, hogy a tu - replika 23

dás csak és ki zá ró lag az em be ri meg is me rés egye te mes mód sze re i től függ jön. Egy to váb bi, har ma dik ér te lem ben a tu dás ob jek tív, ha hű ké pe a vi lág nak, más szó val, ha ob jek tív igaz ságo kat tar tal maz. Egy ál lí tás ak kor és csak ak kor igaz ob jek tí ve, ha meg fe lel a meg is me rés től füg get len va ló ság nak. De ho gyan biz to sít hat ja a ra ci o na li tás az igaz ság ob jek ti vi tá sát? Az egyéb ként fon tos, de je len le gi szem pon tunk ból el ha nya gol ha tó rész le tek től el te kint ve a me to do ló gia sze rint a ré git fel vál tó új el mé let meg ma gya ráz za mind azt, amit az előd je, és még azon felül is tesz si ke res, meg erő sí tett elő re jel zé se ket, és si ke re sen ma gya ráz né hány olyan je len sé get, amely előd jé nek prob lé mát oko zott. La ka tos sze rint az el mé letvál tás ezen kri té ri u mai ön ma guk ban nem biz to sít ják, hogy az egy mást kö ve tő el mé le tek egy re kö ze lebb van nak az igaz ság hoz. Szük ség van még egy in duk tív elv re is, amely azt mond ja ki, hogy az egy re több meg erő sí tett elő re jel zés az igaz ság tar ta lom nö ve ke dé sét je len ti. Az ob jek tív igazság ide ál, ame lyet a tu do mány fej lő dé se kö vet. La ka tos nál a tu do mány má so dik ér te lem ben vett ob jek ti vi tá sa és az in duk tív elv biz to sít ják a tu do mány kö ze lí tő ob jek ti vi tá sát a har ma dik értelemben, nevezetesen, hogy a tudomány egyre pontosabb leírása a világnak. Hogy to vább gon dol has suk La ka tos ál lás pont ját, elő ször néz zük meg kö ze lebb ről, mi is az induktív elv szerepe! Lakatos metodológiája a kutatási programok értékelésének pragmatikai kri té ri u ma it ad ja meg. Ho gyan ér tel mez he tő az in duk tív elv egy prag ma ti kus mód szertan keretében? Egyrészt úgy, hogy az induktív elv ad metafizikai tartalmat a pragmatikai kri té ri u mok nak. Ki mond ja, hogy a tu do má nyos gya kor lat nyúj tot ta tu dás az ob jek tí ve lé te ző világ objektíve igaz leírásához vezet. A tudás tartalmát a metafizikánk által meghatározott, a meg is me ré sünk től füg get le nül, te hát ob jek tí ve lé te ző vi lág szol gál tat ja. 5 Másrészt értelmezhe tő az in duk tív elv úgy is, mint ami a me ta fi zi kát prag ma ti kai ala pok ra he lye zi. Va ló ság az, ami a tudományos gyakorlat által szolgáltatott egyre gyarapodó tudás alapján kirajzolódik. Az el ső ér tel me zés sú lyos prob lé mát vet fel. Ha tu dá sun kat a tu dá sunk tól füg get len vi lág alap ján kí ván juk ér tel mez ni, ah hoz kí ván juk mér ni, ak kor előbb a tu dá sunk tól füg get len vi lá got kell ér tel mez ni, de ho gyan le het sé ges ér tel me zés a tu dá sunk tól füg get le nül? Ho gyan le het sé ges me ta fi zi ka, amely lo gi ka i lag meg elő zi az is me ret el mé le tet és meg ala poz za azt? 6 Ezt a problémát úgy küszöböli ki az induktív elv második értelmezése, hogy a metafizikát az ismeretelméletre alapozza. Ez menti meg a tudásunktól független valóság és az objektív igaz ság fo gal mát, és te szi le he tő vé szá munk ra, hogy a tu do mány ra mint a vi lág egy re pontosabb és részletesebb leírására tekintsünk. Hi vat ko zott iro da lom Forrai Gá bor (1993): From the method of proofs and refutations to the methodology of scientific research programmes. In International Studies in the Philosophy of Science, 7: 161 175. Kuhn, Thomas S. (1977): The Essential Tension: Selected Studies in Scientific Tradition and Change. Chi ca go: University of Chi ca go Press. Kuhn, Thomas S. (1984 [1970]): A tudományos forradalmak szerkezete. Ford.: Bí ró Dá ni el. Bu da pest: Gon do lat. La ka tos, Im re (1970): Falsification and the Methodology of Scientific Research Programmes. In The methodology of scientific research programmes. Philosophical Papers, 1. kö tet. 8 101. Camb rid ge: Camb rid ge University Press. La ka tos, Im re (1971): History of science and its rational reconstructions. In The methodology of scientific research programmes. Philosophical Papers, 1. kö tet. 102 138. Camb rid ge: Camb rid ge University Press. La ka tos, Im re (1974): Pop per on demarcation and induction. In The methodology of scientific research programmes. Philosophical Papers, 1. kö tet. 139 167. Camb rid ge: Camb rid ge University Press. La ka tos, Im re (1978) The methodology of scientific research programmes. Philosophical Papers, 1. kö tet. Cambrid ge: Camb rid ge University Press. 5 Va ló szí nű leg ezt fo gad ná el La ka tos. (Vö. La ka tos 1971: 113 114. és 122.) 6 Lakatosnál további problémát jelent, hogy posztulálja az induktív elvet, és nem érvel mellette. Jóllehet két ob jek tív lé te ző a vi lág és a ró la al ko tott tu dá sunk vi szo nya in kább ér ve lést igé nyel ne. 24 replika