Varia állvány 1. Rendületlenül folytatódik Fémipari alapok című sorozatunk, és most érkezett el az alkalom, hogy átültessük az elméleti anyagot gyakorlatba. Egy konkrét szerkezet elkészítése során felmerülő munkafázisokat mutatom be. Menet közben kis szerszámtesztelésre is sort kerítünk. Felburjánzott az igény itthon egy változtatható polcmagasságú állvány elkészítésére. Befőtt és paradicsomlé tárolására szánom, de fontos, hogy szükség esetén 5-10 centiméteres lépésközökkel átszerelhető legyen. Rögzített polcanyag helyett M10-30 műanyag rekeszek alkotják alját és oldalfalát. Így könnyen leemelhető a tartalma és nem kell oldalhatárolót készíteni leborulás ellen. Szánjunk rá energiát, hogy megtervezzük és felvázoljuk a leendő szerkezetet. Gyakori hiba, hogy az alkotóelemek falvastagságát kihagyjuk a méretezésből, illetve egymáshoz illesztésükből születnek később problémák. Haladhatunk lépésenként, ahogy először a váz elemeit daraboljuk méretre és ideiglenes rögzítéssel felépítjük a szerkezetet.
Hegesztéssel készült bakit nehéz korrigálni. Legyenek konkrét elképzeléseink a szükséges csavarok méretekről és a nyitott anyagdarabok lezárásáról is, például zártszelvénydugóval. Ne feledjük tervezésnél, hogy lehetnek jobbos-balos alkatrészek.
Tervezés után méretre daraboljuk az anyagot. A fúrás mellett itt is nagyon jó szolgálatot tehet egy előre elkészített sablon, avagy az első darabhoz történő illesztés, hogy megegyező méretűek legyenek az alkatrészek. Vágószerszámtól függően sorjás lehet a vágási felület. Mindenképp távolítsuk el az éles anyagmaradékot, mert fájdalmasan hasítanak élei és még az illesztés is pontatlan lesz.
Szalagcsiszolóval, egy mozdulattal levághatunk bármilyen sorját. A szalaghoz 45 fokban nyomjuk a csiszolandó anyagot. Így a dörzsölés az él vékony részén hatva elvágja, majd kidobja a felesleges anyagot és nem a teljes sorját kell lereszelnünk. Ezután következhet a teljes szilánkmentesítés. Egyszerűen körbeforgatjuk az él mentén.
Sokkal barátságosabb felületet kaptunk a csiszolással. Az állványhoz kétféle vasanyagot használtam. A 40*20 mm zártszelvényből a váz és tartókarok készülnek. A 20*20 szögvas darabok a váz vízszintes összekötő elemére, valamint a tartókarokra lesznek ráhegesztve. Következő fotón látszik, hogyan terveztem és ilyen is lett, ez sem sikerül mindig.
Ennél a prototípusnál szögvasat használtam fel, mondván: a 3 mm-es laposvasra hegesztett tartókar talán meghajlana terheléskor, így a szögvas oldalfala sokkal szilárdabb tartást biztosít. Legközelebb mégis laposvassal próbálkozom, nincs annyi macera a jobbos-balos felerősítéssel és az ebből következő mérettűréssel (hiszen itt a vázra felfekvés miatt igen pontosan kell fúrni).
A hegesztés elektromos érintkezéséhez és a későbbi festéshez fém tisztára kell csiszolnunk a rozsdás felületeket. Ez az utolsó alkalom, mert a szögben hegesztett sarkokhoz nem férünk hozzá tökéletesen. Vagy igen, de sokkal, több munkával. Egy darab csiszolóvászont ráterítünk az anyagra és marokra fogva húzogatjuk, ezzel minden hajlathoz hozzáférünk.
Következik a furatok kijelölése a sablonon, mely számos hibalehetőséget rejt magában és minden hiba többszöröződik. A sablon jó szolgálatot tesz, mert nem kell újból kimérnünk a furatokat, illetve nem lesz szórása a külön-külön kimért pontoknak. Ha tükörfuratokat készítünk - azaz a munkadarab végén lévő furat távolsága mindkét oldalon ugyanakkora. - akkor a csereszabatos kivitelezés segít felcserélhetőre készíteni az alkatrészeket. A sablon minél kisebb átmérőjű furatokat tartalmazzon, és lehetőleg fémből készüljön.
Itt utalok vissza a fémipari sorozatok karctűvel való jelölés fejezetére. Ne sajnáljuk a pénzt egy kemény és tartós jelölőeszközre, főleg ha olcsó. Ez a példány pont megfelelő lesz.
Nem árt, ha távolabb tekintünk a szerkezet tervezésekor vagy furatkijelöléskor, hogy a szerelhetőség megfelelő legyen, azaz el tudjuk forgatni a kulcsot összeszereléskor. Itt vizuális demó készül épp. Ha már M6 anyákat látunk a fotón, megjegyzem, hogy nem gépészmérnöki igényességű szilárdság-méretezéssel készült az állvány terve. Akciós lévén a 40*20 mm zártszelvény, abból rendeltem a legtöbbet és tetszik az oldalai aránya is. A hatos csavar sokat kibír, 7.5 kg nyíróerőt csavaronként mindenképp. Ez abból adódik, hogy egy tartópárra maximum 30 kilóval megterhelt ládát tervezek helyezni és négy csavarral osztva..stb.
Furatok kijelölve, következzen a pontozás. Bármilyen minőségi fúrógép és fúrószár hajlamos elmászni kis átmérő esetén. Könnyítsük meg a dolgát egy jó pontozóval ütött lyukkal.
Az előfúrás hasznos mozzanat, mert például kisebb teljesítményű fúrógéppel is eredményt érhetünk el. Ha közvetlenül egy tízes fúróval esünk neki az anyagnak, a motor hajlamos lehet megállni gondolkodni kicsit és úgy is marad. Fokozatos tágítással kevesebb anyagot kell eltávolítani egy lépésben. Használjunk vágó-üregelő sprayt-t, hasznos dolog. A hatos csavarnak nem hatos furat kell, mert megszorul, hanem kicsit nagyobb. Minden szabványos mérethez árulnak fél milliméterrel kisebb (vagy nagyobb) átmérőjű fúrószárat pont ezért. És a menetfúrás miatt.
A végleges méretre fúrásnál járunk. Talán nem látszik tisztán a szituáció, de itt a jobbos-balos különbség miatt elforgatott sablonnal való furatkijelölést látjuk. Önöknek vékony furatot prédikáltam a sablonban, de naggyal fúrtam. Nem is lett tökéletes.
Itt megszakítjuk műsorunkat, mert úgysem olvasnák tovább. Előzetesként a második részből egy eszköz, mely túlzás nélkül pótolhatatlan a hegesztéshez, avagy fém alkatrészek ideiglenes összepróbálásához. Mágneses szögbeállító, zseniális találmány. Folytatása következik.
Varia állvány 2. Fémipari alapok című elméleti sorozatunk gyakorlati mellékletében egy változtatható polcmagasságú és szétszedhető polc készítését követhetik nyomon. Első részben a tervezés, szerkezeti elemek darabolása és letisztítása került terítékre. Már majdnem hozzáért a hegesztőpálca az összeállított elemekhez, mikor elértük a még feldolgozható hosszúságú írásterjedelmet. Folytatjuk az ismertetőt, közben bemutatok néhány szerszámot és kiegészítőt, mely a kocahegesztő életét teszi könnyebbé.
Emlékeztetőként: a szabvány műanyag (zöldséges) rekesz szélességű vázból csavarral rögzíthető karok nyúlnak ki. Jó esetben ezek tükrözhetőek és felcserélhetőek lesznek. Mivel több, ugyanolyan kialakítású alkatrészt, illetve egy vonalon fekvő furatot kell készíteni, sablon készítését javasoltam.
Ezáltal kevesebbet kell méricskélni és biztosak lehetünk, hogy végén mindkét furat odakerül, ahova akartuk. A váz szélére helyezett furatok segítenek némileg variálni a polcot, mivel átfordítva 3 centivel csökkenthetjük vagy növelhetjük a polctartók távolságát.
Autodidakta hegesztő vagyok, kezdő periódusban, ezért kéretik a kritikákat mellőzni. A fém alkatrészeket többféle szögben segít ideiglenesen összeilleszteni ez a csodás segédeszköz. Igen erős mágnes tartja stabilan a fémdarabokat, a horonyszerű kiképzés segítségével csöveket is könnyen illeszthetünk vele. A beállítható szögeket a felfestett ábrák szemléltetik. Egy probléma adódik a mágnesességéből, miszerint vonzza a vasreszeléket. Ha nem töröljük le, a felfekvő felületek közé kerülnek a szemcsék és ponttalanságot okozhatnak. Nem árt mindjárt kettőt beszerezni, hiszen a hasábok vagy csövek találkozásánál két derékszöget kell pontosan beállítanunk.
Először csak megfogattam ponthegesztéssel az alkatrészeket. Nem is hinnénk, milyen vetemedéseket okoz a megolvadt vas hőhatása. Érdemes folyamatosan nyomon követni a bezárt szögek változását. Ezután igyekeztem a zártszelvények találkozásánál varratot húzni. Nem volt célom lefedni a teljes felületet, legalábbis most ezt mondom. Az állvány lábát látjuk, melynek a legnagyobb erőhatásokat kell elviselni. Nem árt biztosra menni összehegesztésekor.
Lecsiszolva eltűnt a varrat kitüremkedő része. Nyugtassuk magunkat: majd a festék elfedi a gödröket. Hiába, persze. Nem fedi el. Innentől már van egy biztos sablonunk, hiszen nem árt, ha mindkét vázdarab fedi egymást.
Felsorakozott a szerszámkészlet, mely szintezhetővé teszi a lábat. Készíthetünk csodásan vízszintes, egybevágó talpakat, ha a pince gidres-gödrös. Inkább gondoskodjunk előre a kiegyenlítésről, mint összehajtott újságpapírral ékeljük ki a billegő lábakat. A kapupántcsavar mindenre jó, most domború feje szolgál a nyomás elosztására és még fényes is. A talpon átmenő furatba menetet vágok és a képen látható anya fogja megszorítani a csavart.
Bitfejes menetfúrót használtam a célra. Gyors és biztos munkát garantált, szemben a kézi hajtány hátrányaival, ami nekem össze-vissza csuklott és még nyomni is kellett forgatás közben. Itt ráillesztettem a furatra és engedtem, hadd csavarja be magát a lyukba. Valahogy így gondoltam a végeredmény. Itt említem meg, mennyire drágák a fröcssöntött termékek, legyen az konyhai tartódoboz vagy akár zártszelvény-dugó, mely ide fog kerülni.
Elkészült a váz. Ebből áll majd ki a polctartó kar páros, melyek közé be lehet pattintani a műanyag rekeszt. Ha nem teljesen szétszedhetőre tervezem, egy csomó furkálást megspórolhattam volna és simán összehegesztem. Ritkán szállított polcok esetében ez javallott. Előfordulhat egy kitelepüléskor, hogy nem akarjuk az autó ablakait kockáztatni egy ekkora állvánnyal vagy postázni szeretnénk, hát ezért ilyen.
Íme egy példa a tervezés fontosságára és az alkatrészek "összeakadásának" elkerülésére. Fent a függőleges összekötő elem látható, a lenti szögvas pedig a polctartó kar felfekvő része. Ha csak össze-vissza furkálnék a vázba, nem férnének el egymás mellett összeszereléskor. Hegesztés ismét Na jó, valamit mégis takar a festék
Ha véletlenül mégis szükség lenne néhány furatot pontosítani, mert nem illeszkednek tökéletesen, nagy szolgálatot tehet egy lépcsős tágító. Itt használtam ki az alkalmat, hogy kipróbáljam a számbeütő készletet, melyet nemrég vásároltam. Egyedileg - azaz nem tükrözve - illesztett alkatrészeknél jó szolgálatot tehet azonosítani, mit hová terveztünk eredetileg felcsavarozni.
Persze, ez egy jól megtervezett és kivitelezett szerkezetnél nem fordulhat elő. Későbbi tapasztalat, hogy gyakran szétszerelt vázaknál nem is baj, ha nagyvonalúan határozzuk meg a furatok átmérőjét. Nincs rosszabb, mint a nagyon pontosan kimért csavarhelyekbe gumikalapáccsal ütögetni a csavarokat, mert megszorulnak. Inkább 30 liter víz alatt szakadjon le a gyatrán odahegesztett kar, mint 20 üveg befőttel együtt, ezért a terheléspróba fontos része nyugodt alvásunknak. Tudományos kutatások szerint a befőttes polcok leginkább hajnali 2-4 óra között hajlamosak összeomlani.
A festés fontos része konstruktőri munkánknak, ezt utálom a legjobban. A zománcfesték drága és messze nem olyan tartós súrlódó hatásokra, mint az iparilag elektrosztatikus úton felvitt, jól megsütött porfesték. Nemrégen viszont kellemes csalódást okozott a vizes alapú festék. Lényeg, hogy ne keverjük a rozsdásodás miatt - még ha 5%-ot engedélyez is a használati utasítás - vízzel és három réteget vigyünk fel. Sajnos nem olyan szívós, mint egy zománcfesték, viszont legalább feleannyira olcsó és - a mattot próbáltam - meggyőző a festett felület minősége. Íme az összeszerelésre kész szett
Ez pedig végső formában. Minden év más összeállítást hozhat, így indokolt a polcok magasságának állíthatósága. Hol paradicsomleves üvegeknek kell a hely, hol a hét decis befőtteknek. Hol pedig elmértük a kényelmes polcmagasságot és így nem kell újrahegeszteni az egészet.