Szovátai Hírmondó Önkormányzati tájékoztató XIV. évf. 135. szám 2015. július Medve-tó kötőjellel Nyitják, nem nyitják? Elég meleg lesz-e a megnyitáskor, s tudja-e tartani kellemes hőmérsékletét nem csupán napokon, de heteken át? Már első napokban belever a fürdőzésbe egy hideg eső, vagy kegyes lesz a tóban lebegni vágyókkal? Ezek a kérdések s még megannyi más minden szezonkezdés előtt felmerülnek. Bizony, fontos kérdések ezek, mert a rájuk kapott válaszok persze, egyebek mellett meghatározzák, hogy a kedves vendég hogyan érzi magát, mennyi ideig marad Szovátán, milyen impressziókkal tér haza, s milyen hírét viszi fürdővárosunknak. A szovátai szolgáltatás része kell legyen az is, hogy helyesen írt feliratokkal jelöljük például a bejárati névtáblán egy kötőjellel összekötjük a két szóalakot büszkeségünket, a Medve-tót. Igen, a Medve-tót, és nem a Medve-tavat A helyesírási tájékoztató (Irodalmi Könyvkiadó, 1967, Bukarest) A kettős szóalakok cím alatt a 66b. pontban tisztázza, hogyan kell használnunk a kő és a tó köznévnek toldalékos alakjait közszói illetve helynévi használatban: 66b. A kő és a tó köznévnek toldalékos alakjai közszói használatban ezek: köve, kövön, kövirózsa; tava, tavon, tavirózsa. Helynévi használatban: a Gyergyói havasok Egyeskője, az egyeskői menedékház, az Ünőkön, az ünőkői gerinc; Szováta Medve-tója, a Medve-tón, medve-tói (fürdőzés). Hát erről van szó: a közszói és helynévi használat összekavarásáról, azaz a helynévi szóalakra a közszói szóalak rákapcsolásáról. Így születnek ilyenek helytelenül, hogy uszik a Medve-tavon, Medve-tavi fürdőzés, vagy megnyitották a Medve-tavat. És hasonlók. A helyesírási tájékoztató, nem sorol fel minden toldalékos alakot például a közszói alakú tavat illetve a helynévi alakú Medve-tót, de a megadottak is jól példázzák a helytelen illetve a helyes használatot. Különben a tő köznévnek az említettekkel (kő és tó) azonos szabályok szerinti használatát sem említi töve, tövön, tövi, tövet; de Nyárádtő, Nyárádtőn, nyárádtői, Nyárádtőt, de attól az még az ugyanúgy működik. Tehát: tó, tava, tavon, tavi, tavat és Medvetó, Szováta Medve-tója, Medve-tón, medve-tói, Medve-tót. Persze, ez ugyanígy érvényes az összes tavakra. Manapság számtalanszor az itt említett helytelen változatban látom e szép helynevünket a sajtóban, hallom a rádióban, televízióban, az utcán és előadásokon. Már sokak füle megszokta, fel sem figyelnek rá. Világhírű szép tavunkat tiszteljük meg azzal, hogy helyesen mondjuk és írjuk a nevét, hogy toldalékosan is helyesen használjuk! A Medve-tó nem szólhatott, helyette én kérek erre mindenkit! Molnos Ferenc Egyetlen diófa Július, kánikula, hőségrekordok és hőségriadók. Tele vele a média. A híradók azzal kezdődnek, hogy mennyit emelkedett ismét a hőmérőn a higanyszál. Panasz mindenfelé, hogy meg kell fuladni ebben a levegőtlenségben, elviselhetetlen ez a hőség. Kezit csókolom! próbálom mondani a panaszkodóknak. Nem kellett volna kivágni vagy karóra nyírni annyi fát. Ha meghagyták volna úgy, ahogyan Isten teremtette, árnyékukban ezt a hőséget is jobban el lehetne viselni. Magyarországi útjaimról ilyen árnyas fák emlékét is hoztam magammal. Gyönyörű koronájú hársak, gesztenyék, platánok, jegenyék emlékét. Amellett, hogy bármelyik évszakban szépek a szemnek, és naponta sétára ösztökélnek, meg is védenek kipufogógáztól, portól, esőtől, széltől, égető napsugaraktól, fulasztó hőtől. Árnyas lombjaik alatt sokkal jobban érezzük magunkat. A sűrű koronán átszűrődő fény már nem bánt, inkább varázslatos képekkel ámít el. A lombok halk zsongása megnyugtató, elandalító kellemes muzsika a fülnek. És micsoda illatok töltik be a teret minden hársfavirágzáskor! Kánikula, hőség. Egyetlen terebélyes diófa az udvaron megfizethetetlen kincs ilyenkor. Alóla szemlélve sokkal elviselhetőbbnek, békésebbnek, barátságosabbnak látszik a világ. Molnos Ferenc
2 önkormányzat Városházi anyakönyvi adatok A Polgármesteri Hivatal elérhetőségei: Cím: 545500 Szováta, Főút, 155 szám Tel: 0265 570218 Fax: 0265 570524 E-mail: secretariat@primaria.szovata.ro Bejelentett újszülöttek: Gábor Katalin (szülei: Gábor János és Gábor Cătălina); Kiss Zsombor (szülei: Kiss Ernő és Kiss Emőke); Medvés Nóra (szülei: Medvés Ferenc Zsombor és Medvés Ibolya); Demeter Alessya Miriam (édesanyja: Demeter Katalin); Toma-Kiss Bence Dávid (szülei: Toma Ionuț Ciprian és Toma-Kiss Hajnal Tímea) Isten éltesse Őket! Házasságot kötöttek: Barta Loránd (Petőfi Sándor lakótelep F3/6 szám) Menyhárt Minodora Sandra (M. Eminescu lakótelep D2/16 szám); Oltyán Albert (Hosszú utca 85 szám) Kalányos Enikő (Kopac utca 39 szám); Boldog házasságot! Elhunytak: Majla Dénes (sz. 1943) Akác utca 31 szám; Józsa András (sz. 1946) Rózsák útja 51 szám; Ilyés András (sz. 1955) Farkas utca 1 szám; Nagy Anna (sz. 1930) Fő út 208 szám; Nyugodjanak békében! Fogadóórák Péter Ferenc polgármester: Kedd 11,00 órától; Hegyi Mihály alpolgármester: Szerda 11,00 órától; Domokos András jegyző: Csütörtök 11,00 órától; Önkormányzati határozatok 45. sz. Határozat Szováta város 2015. évi költségvetésének módosításáról; 46. sz. Határozat egy Cseresznyés utca 2A szám alatti telek közvetlen eladásáról; 47. sz. Határozat egy Sas utca 13 szám alatti telek közvetlen eladásáról; 48. sz. Határozat a helyi adókról és illetékekről szóló H.C.L. nr.72/ 29.12.2014-es számú helyi tanácsi határozat módosításáról és kiegészítéséről; 49. sz. Határozat Szováta város polgármesteri hivatala személyzeti összetétele szabályzatának és a polgármester szakapparátusának módosításáról; Városgazdálkodás A makadám utak javítása olyan, mint a gazdasszony otthoni munkája: ahogy végére jut, már kezdheti is elölről, s akkor látszik valóban, ha nem végzi el, teljesen elhanyagolja. Az autók kerekei hamar kirúgják a gödrökbe rakott kavicsot, egy-egy kiadós zápor könnyen elmossa, s árkokat váj az útfelületbe, s pár nap után a javítás mintha nem is látszana. De mégis időről időre az útfelületet le kell gyalulni, rá kavicsréteget helyezni, s azt jól lehengerelni. Legutóbb a Csendes, Fülemüle, Patak, Mester, Kisbükk, Vadász és a Kopac utcákban végeztek az önkormányzat dolgozói javításokat. Ez utóbbiban az út melletti vízlevezető árkokat kitakarították. Bőséggel volt eső, így aztán buján nő a növényzet, s a zöldövezetek karbantartása folyamatos munkát igényel. A gyepek, élősövények nyírása bizonyos rendszerességet kíván, különben a gyorsan növekedő növényzet kusza és elhagyatott külsőt mutatna a városról. Az épített környezet mellett a parkok és a virággruppok gondozása révén teremtődik meg az a kellemes hangulat, amely a fürdőtelep sajátja, amiért itt szívesen sétálgatnak az emberek, pihenni kiülnek egy-egy padra, s órákat töltenek el a szabadban. Ha kellemes impressziókkal mennek haza a vendégek, egyebek mellett ennek is köszönhető. A Petőfi Sándor lakótelepen a parkoló-felületek növelésekor (a fás blokkok előtti járda helyébe készült hosszú térkövezett parkoló) korábban kivágtak több fenyőfát. A parkoló mellé nemrég új fákat ültettek az önkormányzat dolgozói. Ám nem fenyőket, hanem díszgyümölcsfákat barackot, szilvát stb., amelyek majd nem nőnek zavaróan magasra, de szép koronájukkal díszére lesznek a lakótelepnek. Ismét beindult a csónakáztatás a Tivoli-tón. Lenyírták a sást, megtakarították a tófelületet, s a tóparti közvilágítást is működésbe hozták. Négy csónak várja a csónakázásra vágyókat hétköznapokon 12 és 20 óra között, szombaton és vasárnap 10 és 20 óra között. A tóparton működő kalandparkkal együtt elsősorban a gyermekeknek és a fiataloknak nyújt kellemes szórakozást.
administrație publică locală Szovátai Hírmondó, nr.135 iulie 2015 3 E vremea vacanței și a concediilor Adresa Primăriei Oraşului Sovata: Sovata, Str. Principală Nr. 155. Tel: 0265 570 218 Fax: 0265 570 524 E-mail: secretariat@primaria.szovata.ro Program audienţe Primar: Péter Ferenc: Marţi de la ora 11,00; Viceprimar: Hegyi Mihály: Miercuri de la ora 11,00; Secretar: Domokos András: Joi de la ora 11,00; Hotărârile Consiliului Local Hotărârea nr. 45 cu privire la aprobarea rectificării Bugetului local al Oraşului Sovata aprobat pe anul 2015; Hotărârea nr. 46 cu privire la aprobarea vânzării directe a unui teren situat în Sovata, Str. Cireşului nr.2a, Judeţul Mureş; Hotărârea nr. 47 cu privire la aprobarea vânzării directe a unui teren situat în Sovata, Str. Vulturului nr.13, Judeţul Mureş; Hotărârea nr. 48 cu privire la modificarea şi completarea H.C.L. nr.72/ 29.12.2014 privind stabilirea impozitelor şi taxelor locale pentru anul 2015; Hotărârea nr. 49 cu privire la modificarea Organigramei şi a Statului de funcţii al aparatului de specialitate al Primarului Oraşului Sovata; Luna iulie, la Sovata este cea mai așteptată. E vremea vacanței și a concediilor, a scăldărilor în lacul Ursu sau în celelalte lacuri sărate și nesărate, și a colindelor în pădurile din împrejurimi. În toiul zilelor caniculare mii de turiști caută răcoare în apă sau sub arborii pădurilor de fagi și de brazi, ajung până la luciul apei. Nu doar ofertele de tratament și facilitățile de petrecere a timpului liber oferite de hoteluri, precum săli de fitness, bazine de înot, sauna etc. atrag turiști la Sovata, ci și posibilitățile excelente pentru odihnă și relaxare, dar și pentru agrement. Sovata, prin amplasarea sa intro zona montana prezinta o multitudine de opțiuni pentru pasionații de drumeții și descoperirea naturii. Cel mai popular traseu pentru drumeție in Sovata este cel care inconjoară lacurile din stațiune, în Rezervația Naturală Lacul Ursu și Arboretele pe sărături. 79 ha, din care 73,3 de păduri și 5,7 de lacuri, sunt cele mai frumoase porțiuni din Sovata, unde o plimbare este oricând binevenită. 9 obiective sunt cuprinse în acest areal, fiind legate de alei, având la îndemână coșuri de gunoi, plăcuțe informative, balustrade, băncuțe și pontoane. Există însă trasee mai lungi de exemplu la 14 cruce sau la vârful Répás sau și mai lungi din Munții Ghiurghiu la Csencsó ori la vârful Saca Mare. Pe bordul minitrenului turul stațiunii oferă o relaxare cu priveliști plăcute. Vilele cioplite de meșteri populari, clădirile impozante ale hotelurilor moderne îș așteaptă călătorul. Mersul cu mocănița până la Câmpul Cetății pentru a savura o cină de păstrăvi rămâne o amintire de neuitat. Lacul Tivoli este un loc potrivit pentru pescuit şi plimbări cu barca. Pe malul lacului parcul de aventuri, Andrenalin Plus compus in total din 42 de elemente, printre ele o linie tiroliană de aproape 400 m peste lacul Tivoli, oferă o distracție palpitantă deopotrivă pentru copii și tineri.
4 aktuális A simaszkos emberek A maszk magyarul álarc. A valódi arcot eltakaró másik arc, ami mást mutat, mint a valódi ábrázat. Ősi rituális szertartások tartozéka, a transzcendens megidézésének eszköze. Aki magára vette, nem csupán mást mutatott, mint ami valójában volt, de alatta ebben a szertartásban egy időre akár végbe is mehetett a mássá levés folyamata. A színház világa még őrzi, használja ezt, hiszen a szereplők mások arcképe alatt mások bőrébe bújva jelenítenek meg egy-egy karaktert, s el tudják hitetni a nézővel, hogy a műsor idejére azzá lettek, akinek az arcát magukra vették. A maszk nem feltétlenül egy másik arc, lehet csupán a saját arcunkat eltakaró réteg, amely annak védelmét szolgálja. Ilyen a símaszk. Sízők használják. A sisak alatt viselik, mint ruha alatt az alsóneműt szokták, mintegy elválasztó de ugyanakkor összekötő elemként is, hogy annak érdességét, durvaságát a maga puhaságával, melegségével az érzékeny bőrtől elválassza. Tartozéka a bukósisaknak. Védi a arcot, fejet, homlokot, nyakat a hideg, a hó és a szél ellen. Készülhet pamutból, poliészterből, polár anyagból stb. Betakarja a fejet, és az arcot is. Csak a szemeknél, s olykor a szájnál van kivágás rajta, hogy aki magára ölti, azért lásson ki belőle, és akadálytalanul levegőt is tudjon venni. Persze a szájnál sem muszáj kivágni, létezik olyan, amelynek száji résznél vékonyabb, a levegőt könnyen áteresztő antibakteriális részt találunk. A szemeknek külön-külön is, de akár egyben is lehet kivágás. Olykor az az egyetlen rés rajta A sisak alatt jól elfér, nem feltűnő, és a sípályákon senkit sem zavar a jelenléte, mint ahogyan hőálló anyagból készült rokonának sem az autóversenypályákon, ahol a versenyzők oltalmára szolgál. Sisak nélkül viszont fura látványt nyújt benne, aki magára ölti. Főleg, ha fekete a maszk, s ahhoz fekete ruha társul. Aki így tesz, az már bizonyosan nem a fagyos széltől, sem pedig az esetleges tűztől akarja megóvni arcát, hanem mások pillantásától. Ő már tudja, hogy egy odavetett pillantás veszélyesebb lehet a dermesztő jégnél, az égető tűznél. Csoda-e, ha óvni akarja arca bársonyos bőrét az idegen tekintettől, amelynél indiszkrétebb dolog nincs is. Elképesztő, hogy hányan szeretnének belebámulni az ember képébe, vizslató tekintettel végigpásztázni azt, mintha valamit keresnének. Ugyan mi után kutatnának? Mi az, ami a szemöldökívben, merevre feszített száj vonalában látszik? Mi ül ki az arcra árulkodóul arról, ami az ember bensőjében történik? Hát ne turkáljon benne senki! A símaszk harisnyaszerű vékony rétege megóvja viselőjét mindettől. Ez már rejtőzködés. Itt nem másnak mutatja, más személynek adja ki magát, hanem a fekete védőréteg alatt személytelenné lesz. Mintha nem is ember lenne, hanem valami más, ami meghatározhatatlan, beazonosíthatatlan. Ezt teszi a fejre húzott harisnya is. Nem is régen még kedvenc eszköze volt a rejtőzködőknek, akik valamilyen okból felismerhetetlenné, beazonosíthatatlanná akarták tenni magukat. A gengszterek világában volt divatos. Egyegy bankrablásnak ugyanúgy eszköze volt, mint az elrettentésre, azaz banki alkalmazottak együttműködésének kikényszerítésére használt revolver vagy a bankjegyek elszállítására vitt hatalmas zsákok. Gengszterfilmekből jól ismerjük mindannyian. Ugyancsak filmekből ismerős a fekete símaszk. Azokkal a fejükön pattogtak a nindzsák épp úgy, mint a szöcskék. Az újabb idők bankrablói, de a benzinkutak, üzletek fosztogatói, a repülőgép eltérítők, a váltságdíjat követelő emberrablók, a kamerák előtt foglyaikat kivégző terroristák is minden pattogás nélkül is szívesen viselik, mert elrejti őket. Ma már dívat a símaszk. Ha róla hallunk, vagy fejre húzva látjuk, már elsősorban vagy egyáltalán nem a téli sportra gondolunk, hanem a bármelyik évszakban gyakran előforduló bűnözésre. Rablástól a terrorizmusig. A símaszk ezeknek lett a jelképe. A félelemkeltésnek, a megalázásnak, a teljes kiszolgáltatottságnak. A símaszkos alak bármit megtehet velünk. Kifoszthat, megölhet. Maszkja mögé rejtőzve, személytelenné válik. Dehumanizálódik azaz elembertelenedik. Jól példázza azt a gondolatot, hogy arc nélkül elvész, valami mássá lesz az ember. Bizony, az arc nem csupán másoknak mutatott kép magunkról. Több annál. Emberségünk hordozója és bizonyítéka lehet. Aki elrejti arcát előlünk, az emberségét vonja ki a kapcsolatunkból. Ez nem azt jelenti, hogy velünk szemben semlegessé, gépiessé válik, hanem magának bármit megengedővé. Így már nem foghatja őt vissza erkölcsi kényszer vagy bármilyen belső parancs, aszerint cselekedhet, ahogyan ösztönei vagy mások utasítják. Sőt, ráduplázhat még arra is.
aktuális 5 biztosan nem segítenek Persze, léteznek terrorelhárító és más állambiztonsági egységek is, amelyek tagjai hasonlóképpen álcázzák magukat símaszkkal. Ahol feltűnnek, ők is nagy riadalmat okoznak jelenlétükkel. Ugyanúgy fegyveresek ők is, akár a bűnözők, ugyanúgy fekete ördögöknek látszanak. Szó ami szó, a símaszkos ember nem szivet derítő látvány. Akkor sem, ha valamely erőszak szervezet részeként jelennek meg mert sosem egyedül vannak csoportosan a környezetünkben. Az ember hátán átfut a borzongás ilyenkor, mert azon nyomban nem tudhatja, hogy nem ellenében cselekedni jöttek-e. Ha a gyerek otthon, a családi ház gyerekszobájában hajnalban arra ébred, hogy ilyen fekete ördögökkel van tele a ház akik ott mászkálnak az ágya körül, végigturkálnak minden sarkot, minden zugot, s az iskolatáskát is átnézik, hogy a füzetben a házifeladat mellett nem lapul-e egy rakétaindító tervrajza vagy valami más fontos irat, mert ezeknél mai fiataloknál sosem lehet tudni, egy életen át emlékezni fog rá. Egy életen át minden hajnalon ezzel a rémülettel fog ébredni. Márpedig nálunk bevett gyakorlat, hogy akár egy névtelen feljelentésre reagálva, az antikorrupciós ügyészség (DNA) símaszkos fekete ördögei még felkelés előtt otthonában lerohanják, akit megvádoltak. Vele együtt lerohanják a családját, élete párját, kiskorú gyermekét. Valahogy úgy, ahogyan ugyan símaszk nélkül, fekete bőrkabátban a rettegett szekuritáté emberei tették pár évtizeddel korábban. Tájainkon először Csíkszeredában, majd Gyergyószentmiklóson, aztán ismét Csíkszeredában rohantak le ekképpen megválasztott tisztségviselőket nevetséges vádakkal, de annál nagyobb dér-dúrral. És annál nagyobb sérelmeket okozva az ügyben közvetlenül érintetlenek tisztességében, becsületében, szabad mozgásában, emberi jogaiban, nyugalmában. Ezekhez képest Szovátán mert a dívat eljutott ide is, és itt is akad fölös számban feljelentő a símaszkosok kisebb riadalmat okoztak. Június 19-én a szovátai Városházát rohanták le a reggeli munkakezdéskor. Bár ezúttal udvariasak voltak, már jelenlétükkel a megfélemlítés szándékát és gyakorlatát bizonyították. Egyelőre nem bizonyítottak semmi egyebet bár azóta is vizsgálgatják az európai uniós finanszírozású Só útja projekt dokumentumait, csak azt, hogy bele lehet rúgni bárkibe, aki közösségi feladatokat felvállal, és ma sem a feljelentőnek kell bizonyítani állításai valóságtartalmát, azaz a vádat, hanem hanem a feljelentettnek kell azok valótlanságát többszörösen bizonyítania. Feljelentések nélkül is, korábban is ellenőriztek minden beruházást ismételten különböző szervek. Hiszen centralizált államban élünk, s az uniós pályázatok elnyerésének és a projektek kivitelezésének hosszú és bonyolult az útja. Mindez a kormány által létrehozott, irányított és ellenőrzött állami intézményeken megy keresztül. A Só útja projekt dokumentumai is több helyen megtalálhatóak. Bármelyik intézménytől csak el kellett volna kérniük, ha studírozni akarták őket. Mindehhez semmi szükség nem volt símaszkos fegyveresek felvonultatására. Amúgy sem ők vizsgálgatják azokat a fránya iratokat. Ők csupán az elrettentést szolgálták. Hadd tudja meg a halandó, hogy mily kis rész is ő abban a hatalmas gépezetben, amelyet román államnak neveznek, amely gépezet vele vagy nélküle vidáman pöfögve megy tovább, mert ilyen marcona külsejű kemény férfiak védik. Különben a Só útja egy 80 hektáros területet érintő beruházás. A Medve-tó környékének értékeit, látványosságait a turisták számára könnyen elérhetővé tevő és kiemelő beruházás. A Nemzetközi Zöld utak hálózatához tartozik, ez Maros megye első zöld útja. Az infrastrukturális fejlesztéseket 90 százalékban elvégezték már. Még egy kilátó építése van hátra, amelyet még ez évben fognak kivitelezni. Ebben azonban egy szemernyit sem segítenek legyenek bár kivétel nélkül mindanynyian jó kemény legények a símaszkosok. Azok sem, akik őket irányítják. De azok sem, aki feljelentésekkel az őket vezénylőket bombázzák. nos
6 hírek Rovásírás tábor Micsoda hely ez gondolatnak jut eszembe Páll Lajos Fenyőkút című versének első sora, amikor arról szerzek tudomást, hogy az unitárius templomnál rovásírás tábor indult, hiszen a rovásírással élőben magam is először egy unitárius templomban találkoztam. Zsenge gyermekkoromban az énlaki unitárius templom kazettás mennyezetén láttam az első így rovott jeleket. És micsoda gondolat, hogy ezen a helyen a rovásírás titkaiba avassanak be egészen kicsi gyermekeket, akik roppant kíváncsiak a világra, s oly természetes könnyedséggel tanulnak új és új dolgokat, mint ahogyan az udvaron nő a fű, és az udvart átszelő patakban csörgedezik a víz. Ebben az életkorban hat-nyolc éves gyermekek azt szívják magukba, amivel találkoznak. Rajtunk, felnőtteken múlik, hogy értéket vagy értéktelen vacakot teszünk elébük. A rovásírás, bár napi használatban más rend szerint rójuk okos telefonjainkba vagy számítógépeink képernyőjére mert klasszikus módon a papírra már egyre ritkábban a betűket, egy olyan érték, amit érdemes megőrizni és az ifjabb nemzedéknek továbbadni, mert a rovásírás ősi örökségünk. Őseink pálcára késsel rótták jeleiket mintegy megörökítve fontos információkat. Később kerültek ezek a jelek véső vagy ecset által más hordozókra (gerendára, deszkára, kőre stb.). A rovásjelek viszont még az eredeti formákat őrzik, amelyek a pálca, a farúd ívelt felülete és az egyenes késél ismételt találkozása révén jött létre. Varga Sándor lelkes fenntartója és továbbadója ennek az örökségnek. Megragad minden alkalmat, hogy rovásírás-tudományát továbbadja. S ez a rovásírás tábor kitűnő alkalom erre, hiszen úgy adhatja át tudományát apró gyermekeknek, hogy nincs lecke, tulajdonképpen csupán játszanak, egymással versengenek, rajzolnak, gyurmáznak s egyéb foglalatosságokkal izgalmasan töltik az időt, s közben szinte észrevétlenül magukba szívják, s aztán begyakorolják a betűket. Egy hét alatt író-olvasó tudománnyal rendelkeznek ebben is. Az már csak ráadás, hogy öröm velük együtt lenni. mol Cirkusz Hát nincs elég cirkuszban amúgy is részünk, mondjuk, ha valaki cirkuszba invitál, s ilyenkor zűrre, hangos felfordulásra gondolunk, ami fárasztó és kellemetlen tud lenni. Csak semmi cirkusz!, mondjuk, ha békére, nyugalomra intünk valakit. Ám ezt csak az mondja, aki a világ forgatagában immár csendes órákat és nyugalmas helyet keres. A gyermek, a fiatal még vonzódik minden lármához, hangos forgataghoz, ő még kíváncsi, hogy mi lehet ott, s nem ellenkező irányba, hanem arrafelé startol. A cirkusz számára izgalmas hely, ahová belépnie ritkán adódik alkalom, s ahol rendkívüli dolgok történnek. Amikor végigvonul a cirkusz reklámkaravánja a városon, a bemutatóba vitt állatok tulajdonképpen nekik mutogatják magukat, hogy kedvet csináljanak egy cirkuszi estéhez. Városunkban van a Colosseum cirkusz. A romjaiban még ma is álló ókori római épület a névadó, amelyben egykor egymással és a kiéheztetett oroszlánokkal gladiátorok küzdöttek. Panem et circenses, azaz kenyeret és cirkuszt! Ezt kért, és ezt kapott a római nép a cezarizmus korában. Azóta is e kettővel próbálják csillapítani a lázongásra hajlamos, nyugtalan tömeget. Persze, ma már másféle cirkusszal teszik. Július 11-től ismét városunkban vert sátrat a Colosseum Cirkusz. A MOL üzemanyag töltőállomás szomszédságában hétfő és kedd kivételével minden nap este 8 órától láthatnak előadásokat az érdeklődők. A repertoárban állatszámok (teve, láma, bivaly, szürkemarha, póni, oroszlán, tarajos sün, kutya, kígyó), légtorna, hajlékony akrobatika, motorozás drótkötélen, hullahopp, bohócjelenet stb. Tehát nagyjából minden, ami cirkusszá teszi a cirkuszt. Az évad revelációja, hogy szovátai fellépője is van a cirkusznak Fülöp Melinda Éva kígyóbűvölő, motorosakrobata személyében, aki a Colosseum cirkusz tavalyi látogatása alkalmával csatlakozott az artistákhoz. A Colosseum cirkusz csaknem kéthónaposra augusztus 23- ig tervezte szovátai tartózkodását. A belépőjegyek 25 és 40 lej között az ülőhelyektől függően változnak. mol
beszámoló 7 Tiszta forrásból néptánc és kézműves tábor Alig ért véget az eseményekben gazdag iskolai tanév, vállalkozó szellemű kisiskolás gyerekek táborozni indultak a Küsmöd-patak völgyében elterülő, csendes kis falu, Kőrispatak határába. A Szovátai Népi Játszóház a kőrispataki Szalmakalap Vendégházban szervezte meg hagyományos néptánc és kézműves táborát, június 22-26 között. A táncos lábú tábori lakók Szovátáról és Csíkszentdomokosról érkeztek, hogy az idei tábor idején küküllőmenti néptáncokat tanuljanak, közösen játszanak, kézműveskedjenek, elmélyítsék a tavaly nyáron kötött barátságokat. A kezdeti ismerkedő, közösségformáló játékokat követően fiúk, lányok közösen próbálkoztak elsajátítani a magyarlapádi, illetve szentbenedeki szegényes, lassú pontozó táncmotívumait, hogy így érzékelve a dallam jellegzetes lüktetését, a tánc ritmusát és hangulatát, majd bátrabban tanulják, járják a forgó karakterű, régi stílusú páros táncot, csárdást. A tánctanulás élményszerű, ám fáradságos percei után a gyerekek közösségi játékokkal, ritmusjátékokkal, népdalénekléssel lazíthattak, majd délutánonként kézműves tevékenységeken és különböző falunéző, hagyománymegismerő foglalkozáson vettek részt. Meglátogattuk a Szalmakalap Múzeumot, ahol megismertük az országban készült és viselt szebbnél-szebb szalmakalap típusokat, megfigyelhettük a szalmakalap készítésének technológiáját, a szalma feldolgozásához szükséges munkagépeket régen és napjainkban. A múzeum udvarán egy egyedi kőgyűjteményt néztünk meg. Mindannyiunk számára emlékezetes marad az a délután, amikor ellátogattunk egy adatközlő bácsihoz, aki a régmúlt szokásairól, hagyományairól, közösségi munkáról és ünnepi alkalmakról mesélt nekünk. Arról, hogy milyen volt gyereknek lenni a múlt század derekán, hogyan tanulták meg, lesték el a családban nemzedékről-nemzedékre a mesterséget, a viselkedési mintákat, a táncot. A mindennapos esti táncházak alkalmával vidám muzsikaszó és jó hangulat töltötte be a kertet, a tábori résztvevőkön kívül más táborozó csoport gyerekei is táncra perdültek. Itt nemcsak tánctanítás volt, hanem elmélyíthettük, szórakozhattunk a már ismert felcsíki, moldvai, sóvidéki, nyárádmenti táncokkal. Az utolsó esti táncházra eljöttek a szovátai gyerekek szülei is, ahol ízelítőt kaptak a tábori hangulatból, a gyerekek által elsajátított táncokból, néhányan bekapcsolódtak a táncba. Feledhetetlen élmény volt a hazafele vezető út, amelynek során egy kis kitérővel ellátogattunk Énlakára. A kevés lélekszámú, ám számos művelődéstörténeti és építészeti értéket viselő kis székely faluban megcsodáltuk a XV. században, késő gótikus stílusban épült templomot, annak virágdíszes, festett kazettás menynyezetét, az Orbán Balázs által felfedezett ősi székely rovásírású feliratot. A helyi, szívélyes fogadásban részesítő lelkésznő mesélt a település, a templom múltjáról és jelenéről, azokról a kezdeményezésekről, amelyek a világörökség részesévé nyilvánított kis falu kulturális örökségének megőrzését szolgálják. Ezt követően a már lakatlan iskolában berendezett múzeumot tekintettük meg. A település története, jelen küzdelme a megmaradásért, ugyanúgy, mint a kőrispataki emberek szorgos, dolgos mindennapjai a megélhetés biztosításáért pozitív példaként szolgálhatnak gyereknek, felnőttnek egyaránt. Így a tábor néptánc és népi kézművességen túl őseink tiszteletére, a hagyományok megélésére, szorgalomra, kitartásra buzdította a szerencsés résztvevőket. A tábor sikerének megvalósításáért köszönetet mondunk főtámogatónknak, a Nemzeti Kulturális Alapnak, akinek anyagi támogatása nélkül nem részesülhettünk volna e csodálatos élményekben. Kiss Enikő
8 beszámoló 10 éve résen 2015. június 26-27. között jubilált a szovátai 128. számú P. Domokos Mihály Kázmér cserkészcsapat. E rendkívüli alkalomra csapat-születésnapi programot szervezett régi és jelenlegi tagjai számára. A cserkészet csupa játék, élmény, természetjárás (kirándulás), táborok, sport és vagányság egybegyúrva egy életformává. A szovátai cserkészcsapat pedig már 10 éves múltra tekint vissza, melynek ötlete még Madarász Attila (Madi) akkori katolikus lelkészhez vezethető vissza, ki 2004 nyarán cserkészcsapat toborzásba kezdett. Egy évnyi próbaidős tevékenység után sikerült bejegyezni a Romániai Magyar Cserkészszövetségnél a szovátai csapatot 128. számú P. Domokos Mihály Kázmér néven. Gyakorlatilag tehát tíz év után a csapat vezetősége elérkezettnek látta az időt a csapat születésnapjának méltó megünneplésére: a jubilálásra. A rendezvény megnyitója péntek du. 18 órától kezdődött a szovátai Művelődési Ház kistermében, ami a csapatról és a csapatnak szólt: a köszöntő után felelevenítettük a régi emlékeket az 500 fotós képválogatás vetítése alatt, s miután a csapat alapítója (Madi) is nyugtázta az elmúlt 10 évet, a kézműves foglalkozáson minden résztvevő rányomta festett tenyerét a kéznyomat-tervre, s a finom zsíros kenyér és zöldhagyma állófogadás után megnéztük az Utánam fiúk! című cserkészfilmet, melyen mindenki jól szórakozott. Csapatunk e jubileumra még egy 44 oldalas emlékfüzetet is kiadott a résztvevő cserkészeknek, mely többek közt a csapattörténetet, az elmúlt évek érdekes eseményeit, élménybeszámolóit és visszapillantóit foglalja magába. Az előzetesen esős napokat figyelembe véve, B. terve is volt a szervező csapatnak. Kidolgoztunk egy olyan programtervet is, ami automatikusan érvénybe lépett a rossz időjárás miatt. Igaz, ha tartósan szép lett volna az idő, akkor a program egy csapat-születésnapi tanyázásban teljesedett volna ki, Iszujkán, s annak meg lett volna a tábori feelingje. De a Jóisten is úgy akarta, hogy ezen az ünnepen több kiscserkész is részt vehessen, így a csapat-születésnapi rendezvény helyszíne és központja a Művelődési Ház kisterme maradt. Éjszakára tehát nem a szabad ég alatti sátorban, hanem otthon aludtunk, így a szülők könnyebben elengedhették a cserkészet iránt érdeklődő gyerkőceiket. Szombat reggel, a cserkészindulót énekelve, ünnepélyesen felhúztuk új csapatzászlónkat a kultúrotthon kistermében, ezt követően pedig a különleges társaság legnagyobb része a tavak túrájára ment, mialatt a csapat három tagja elkészítette a cserkészgulyást. Meghozta az étvágyát mindenkinek a cserkészjátékokkal fűszerezett fürdőtelepi portya, így sokan még repetáztak is
beszámoló 9 (csapat-születésnapi összefoglaló) az ízletesnek mondott ünnepi gulyásból. A kiadós ebéd után kézműves foglalkozások következtek: üvegfestés, batikolás, nyakkendőgyűrű készítés zsinegből vagy bőrből. Ezt követően egy jó kis luficsata vette kezdetét, ami már-már véget nem érőnek tűnt (hiszen az ellenfelek nagyon kitartóak voltak, s a harc addig tartott, amíg csak egyetlen lufis párharcos maradt a pályán). Ezek után a csapatot közösségépítő játékokkal rázta össze csapatvezetőnk (Jancsi), amit szendvicses vacsora követett. A szombati program fénypontja természetesen a tábortűz volt, ami gyertyákkal és mécsesekkel volt megoldva, s melyre keretmeseként A dzsungel könyve volt kiadva. Bár a csúszások miatt, a tábortűzi jelenetekre ténylegesen kevés idő maradt, a résztvevők arcán mégis a mókás kedvet vehettük észre, a játékok és énekek alatt meg sokak szemében a vidámság és az öröm szikráját láthattuk. Ez pedig a szervezőknek többet ér minden szónál. Vasárnap reggel újra összegyűlve, s magunk után rendet teremtve a kultúrotthonban éneket tanultunk (Áldásoddal megyünk), s felvonulva a római katolikus templomba, részt vettünk a hálaadó szentmisén, ahol megköszöntük a Jóistennek, hogy az elmúlt évtizedben résen volt mellettünk. Csapatunk jubileumára a hálaadás utáni születésnapi zsúr rakta fel a pontot, melyre szeretettel fogadtuk a cserkészek szüleit, barátait illetve a csapat támogatóit és partnereit is. A torta nagyszerűen sikerült, mindenkinek jutott és fincsi volt. A csapat életében egy olyan nagyszabású rendezvényt zárhattunk, ami végeredményben sikeresnek mondható. Persze voltak hiányosságok, bakik is, de csak olyanok, ami minden rendezvényen ugyanúgy előfordulhat és elő is fordul. Ebből viszont nagyon-nagyon sokat tanultunk, s ezért a következő rendezvényünk már csak jobb és színvonalasabb lehet. Munkaügy miatt, sajnos nem minden régi cserkész tudott megjelenni (de az ajándék emlékfüzetet eljuttatjuk mindenkinek), de így is sikerült 52 személyt megmozgatni összben. A program minden mozzanatára azonban sikerült 25-30 főt aktívan lekötni. Tehát egy csavaros-bravó mindenkinek! Főképp a szülőknek, támogatóknak és partnereknek, akik nélkül mindez nem jöhetett volna létre vagy kissé szürkébb lenne. Külön köszönet Szováta Városi Tanácsának, aki a rendezvény fő támogatója volt. Köszönöm, köszönjük, hogy vagytok nekünk! Kívánok tehát további jó és eredményes munkát, s azt, hogy legyetek továbbra is résen! Jakec (Jakab István), a csapat kommunikáció-felelőse
10 kitekintő Valami félelmetes dolog Szabadpiaci demokráciának mondják, de valójában semmi köze a demokráciához amely, ugye, néphatalmat jelent, hanem a pénz mögött álló világelit teljhatalmát mindenek felett. A globalizáció tulajdonképpen erről szól. Ezért erőltetik ránk a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerségnek (TTIP) titulált kereskedelmi egyezményt, amely állami szuverénítás fölöttiséget biztosít a multikon keresztül a rejtőzködő pénzhatalomnak. Éppen most szabadítják rá a maga mindent elnyomó elfojtó tömegével e tehetetlen, védtelen államkonglomerátumra, amit mi még mindig büszkén Európának nevezünk, mert ez a szó nemrég még értéket jelentett. Az európaiság egy mérce volt szellemben, erkölcsben, a világ dolgaihoz való emberi viszonyulásban, államszervezésben, keresztény irgalmasságban. Ma már csupán egy eszményeiben csalódott, anyagiakban függővé tett, értéket veszített heterogén embertömeget jelent, amelyet elárultak legfőbb vezetői, akik a pénzhatalom eszközeiként sorra csapdába viszik azokat, akiket úgymond magas tisztségükből képviselnek. Lássuk, mi is az a kereskedelmi megállapodás, mi fő a fazekakban! Azt mondják, hogy az áruk vámliberalizációja, a szolgáltatások és közbeszerzések piacra juttatásának javítása, a kereskedelmet és beruházásokat érintő szabályozási akadályok mérséklése és a szabályalkotási koherencia erősítése. Tehát vámliberizáció, akadályok mérséklése, törvénykezés módosítása, hogy az áru könynyen és ingyen juthasson el a piacokra. Az amerikai áru az európai piacokra. Mert hiába beszélnek kölcsönösségről, itt egyírányú forgalomról van szó. Az Egyesült Államok pressziót gyakorol az európai közösségre, hogy ha szabad kereskedelmi tárgyalások keretében felmerülő viták születnek az EU, az Egyesült Államok, valamint a nagy cégek között, akkor a vitarendezésre nem csak a nemzeti joghatóságoknál, hanem úgynevezett nemzetközi választott bíróságok előtt is legyen lehetőség. Ezzel gyakorlatilag kivinnék a nemzetközi vitákat az érintett országok nemzeti joghatóságai köréből. Miért ragaszkodik ehhez Amerika annak ellenére, hogy az uniós államokban már korábban jogharmonizáció történt? Mert ura akar lenni a helyzetnek. Biztos akar lenni abban, hogy az általa képviselt cégek akarata érvényesüljön mindig és mindenben, s még véletlenül se tudjon annak ellenállni az így már eszköztelenné, erőtlenné tett nemzetállamok egyike sem. Mert ahol a pénz, ott a jog és ott a hatalom. Az igazság meg számukra ismeretlen fogalom, arról nincs mit beszélni. Mit ahogyan a méltányosságról sem. Legyűrnek minden akadályt, kiiktatnak minden okvetlenkedőt. Az unió döntéshozóit a maguk céljára sorra igába fogják. Az Európai Bizottság nevében tárgyaló Cecilia Malmström, az EU kereskedelmi biztosa egyértelműen az amerikai szempontokat reprezentálja. A kérdésben a franciák, olaszok, spanyolok a korábbinál liberálisabb politikát mutatnak, s a németek is az amerikai állásponttal szemben engedékenyebbek lettek az utóbbi időben. Még szerencse, hogy a génkezelt növényekből és hormonkezelt állatokból származó élelmiszerek az európai piacokra való szabad bejutását oly sokan ellenzik, hogy azt visszautalják nemzeti hatáskörbe. Tehát mindenik uniós tagállam maga dönthet róla. Valami félelmetes dolog zajlik a világban. Szabadságról, demokráciáról beszélnek, de már láthatjuk, hogy nem az. Megint csak illúziókkal maradunk. Megint diktálnak nekünk. Világhatalmi érdekek játszószerei vagyunk ma is. 1912-ben elkészült egy tanulmány, amely tulajdonképpen egy faji program a huszadik század számára (Racial Program For the 20th Century). Szerzője a Nagy- Britanniában élő Israel Cohen. Ő akkor még a kommunista utat látta a világhatalom megszerzésére. Tőle idézek: Észre kell vennünk, hogy pártunk legerősebb fegyvere a faji feszültségek. A sötét fajok tudatába hívjuk, hogy őket évszázadokon keresztül elnyomták a fehérek, és ezzel beadjuk nekik programunkat. A gyarmatosítás és imperializmus kifejezések hasznos eszközei propagandánknak. Amerikában körmönfont módon fölhecceljük a négereket a fehérek ellen, a fehérekbe bűntudatot nevelünk bele a négerek kizsákmányolása miatt. Segíteni fogjuk a négereket hogy sikereket érjenek el az élet minden területén, a szakmájukban, sportban és szórakoztatásnál. Ilyen tekintély birtokában a fehérek keveredni fognak a fehérekkel amely kiszolgáltatja Amerikát (és Nagy-Britanniát) céljainknak. Ezt a programot tagadták mert egyrészt faji dolgokról beszélni nem ildomos (azzal könnyen magára húzza bárki a rasszista bélyeget), másrészt a rejtőzködés része a tagadás, de jórészt megvalósították. Akkor még az USA lakosságának 90 %-a fehér volt, akkor még Európa a maga teljességében fehér és keresztény volt. Ma már egyik sem az, és ma már mindkettő kiszolgáltatottja az arcát elkendőző, de azért folyamatos tevékenysége miatt lépten-nyomon felfedezhető háttérhatalomnak, amely nem csupán az egyes államok irányításába folyt bele, de létrehozta a teljességében általa irányított nemzetközi szervezeteket (ENSZ, UNESCO, Európai Unió, NATO), intézményeket (Világbank, Nemzetközi Valutaalap, Európai Központi Bank), amelyek révén érvényesíti hatalmi politikáját.
kitekintő 11 zajlik a világban Mintegy egymilliárd ember mozdult meg a világban. Ez aféle modernkori népvándorlás. Ha ennyi ember útra kel, nehéz annak ellenállni. Főleg jelképessé változott országhatárokkal. A térképre húzott vonal immár bizonyítottan semmiféle akadályt nem jelent a zöldhatáron belépőknek. De álnok propaganda is segíti azt, amely megannyi fórumon keresztül a keresztény szolidarításra hivatkozik. Arra ösztönöz, hogy legyünk könyörületesek, befogadóak, segítőkészek, toleránsak, viseljük el a másságot. Áldozzunk pénzt, időt, energiát rájuk. Segítsük őket akár békénk, nyugalmunk, civilizációs körülményeink, közbiztonságunk feláldozása árán is. De ugyanazon szócsöveken áradó propaganda a minap még ellene nyilatkozott sajnos, eredménnyel Európa keresztény gyökereinek, mint uniós alapnak a megfogalmazásának az alapvető dokumentumokban. A bevándorlással kapcsolatos hírekkel van tele a média. Naponta halljuk, hogy hány bevándorló fulladt a túlzsúfoltság miatt elmerülő hevenyészett vízi alkalmatosságokkal az olasz partok előtt a Földközi tengerbe, és hányat sikerült kimenekíteni az utolsó percekben érkező segítségnek, s hogy hányan érkeznek a zöldhatáron Magyarországra. Nálunk visszafogottabb az erről szóló híradás, itt a DNA vitézkedése tölti be a hírműsorokat. Álarcosaink fáradhatatlanul harcolnak a korrupcióval, és Don Quijote módra a szélmalmokkal. Persze, nem válogatás nélkül. Nagyon is megválasztva a célpontokat. Valakik nekik jól megválogatják a pillanatnyi széljárás szerint, mert főleg a szélmalmoknál figyelni kell a széljárásra. Itt úgy tesznek, mintha a világ távoli részén levő érdekes eseményről lenne szó, mintha minket nem érintene a befelé irányuló népvándorlás, s átjáró házként sem használnák a Balkánról vagy még távolabbról érkezők Nyugat- Európa felé mentükben ezt az országot. Pedig témában vannak itt is a vándorlással, hiszen néhány millióan ebből az országból indultak el jobb megélhetést keresni szerte a világba. De a határokon belül is volt az utóbbi évszázadban is, s tán ma is van egy be nem vallott, ám jól érzékelhető népvándorlás a Kárpátokon túlról Erdély felé. Már a korábbi idők Erdély felé történt népvándorlásairól is jól tudjuk, hogy mivel járt, hiszen a bőrünkön érezzük. Mi jól tudjuk, hogy az egykor olcsó munkaerő megszerzésének tűnő behívás, befogadás árát nekünk kell megfizetnünk. Ami akkor némelyeknek jó húzásnak, könnyen kifizetődőnek tűnt, az idővel végtelenül drágának bizonyult. Néhányak pillanatnyi érdeke mára sokak keservévé lett. Az elmúlt évszázad népvándorlása Erdély felé legalább nem a közreműködésünkkel történt. Kész tények elé állítottak amikor a hegyeken túlról hoztak a nyakunkba minket közigazgató adminisztrációt. A hallgatást biztosító rend őre, a tanító, posta- és állomásfőnök, valamennyi intézmény és termelő vállalatvezetője csakis közülük kerülhetett ki. Ez is népvándorlás volt. Iparosítással, panelházépítéssel megsegített népvándorlás. Lakás és munkahely várta őket, iskolákat hoztak létre, hagymakupolás templomokat emeltek nekik, hogy jól érezzék magukat, hogy azt mondhassák, mióta a világ világ, ők itt voltak, és ez az ők földjük, és mi ezt vegyük tudomásul. Európa vezető testületein keresztül normatívákat akar szabni, hogy melyik állam hány bevándorlót fogadjon. A túlbuzgó bukaresti hatalom máris közel kettőezer bevándorló befogadását vállalta. Kíváncsiság és félelem tölt el, hogy ebből mennyi jut Székelyföldre. Netán az egész? Ezt is ellenünk fogják kihasználni? Ha ez a trend folytatódik a világban és az országban márpedig úgy tűnik, ez megy tovább, mi lesz a még általunk belakott szülőfölddel, mi lesz a még magunkénak tudott és érzett Székelyfölddel, mi lesz a szeretett Erdéllyel, és mi lesz a vágyott és etalonnak hitt Európával? Mi lesz az értékeinkkel, a kötődéseinkkel, a bennünk kialakult, életünknek irányt és határt szabó mértékkel? És mi lesz az álmainkkal? Emlékké válna minden? molnos
12 élő emlékezet Legalább tudjunk róla Rémálom, vagy valóság volt? 1989 júniusának és júliusának történetei, annak a tizennégy szovátai családnak a kálváriája, akik szenvedő alanyai voltak a falurombolás szovátai részének, minek nevezhetők? Azóta felnőtt egy fiatal nemzedék, amelynek tagjai egyáltalán nem, vagy alig hallhattak a borzalmakról, ha családjaik nem voltak közvetlenül érintettek abban. Az idősebbek, akikkel megtörtént, immár sosem láthatják szülőházukat, gyermekkori élményeik helyszíneit, hiszen a jó állapotban lévő, új típusú kertes házaikat ledózerolták, helyükön ma tömbházak sorakoznak. Miért történt így? Ma is szidják érte Ceausescut. idézem Bíró Magdolna levelét, aki e sorokkal az oly sok szovátai embernek fájdalmas időszakra emlékezik, és emlékeztet. Manapság, amikor némelyek nosztalgiával beszélnek arról a korról, arra gondolok, hogy mily rövid is az emberi emlékezet, s mennyire hajlamos megszépíteni a múltat. Magam, ha a régi időkre gondolok, nem tudok elfeledkezni mindarról a hazugságról, ami körülvett, arról a kiszolgáltatottságról, félelemről, amely ott volt a mindennapokban, a suttogva mondott viccekben, az óvatos körülkémlelésekben, abban a túlélést segítő kétszínűségben, hogy egyet gondolni és mást mondani életszükséglet, hogy másságunkban alig megtűrtek tán igen, de soha elfogadottak nem lehetünk. Manapság félig viccesen, félig komolyan mondogatom, hogy egyetlen dolog volt akkor sokkal jobb: az, hogy akkoriban a mainál pár évtizeddel fiatalabbak voltunk. Már 1987-ben megkezdték a méréseket, a zaklatásokat, a meghurcolásokat. Gondoljunk csak bele, hogyan fogadná bárki ma, ha felszólítanák, hogy lakásából el kell költöznie, mert azt lebontják, helyébe egyebet építenek! Gondoljunk csak bele, ha méltatlankodásunkra a teljhatalmú állambiztonsági szervekkel, a csak röviden mondott szervekkel fenyegetnének, akik ha elviszik az embert, tán sosem lát többé napvilágot! Még a kisgyermekeket is megfélemlítették, iskolás gyermekeket a tanácshoz hívattak. A szülőket estére is behívatták. Minden családot más eszközzel próbáltak rávenni, hogy írjunk alá egy kérvényt, miszerint a kornak nem megfelelő a fürdőszobás, központi fűtéses új családi házunk. Mi sohasem írtuk alá, és legutoljára költöztünk. folytatódik a levél. Hát igen, a kommunista rendszer pimaszságaihoz tartozott, hogy a legnagyobb disznóságokat is úgy próbálta az emberekkel megtenni, mintha az ők kérésükre, óhajukra történne az. Emlékezzünk csak, a hatvanas évek elején a kollektív gazdaságba is kérésre léptették be a gazdákat! Az értetlenkedőket, vitatkozókat ankétolták (ahogyan a vicc mondja, olyan két pofont kaptak, hogy be kellett állniuk). De korábban, még az ötvenes években a politikai tisztogatás áldozatai a koncepciós perek során bűnbánatot kellett gyakoroljanak. Meg volt a pribékeknek a hatásos módszerük ahhoz, hogy az áldozatok az el nem követett vétkeket is nyilvánosan bevallják. Szerencsés az, aki nem a saját bőrén tapasztalta, csak filmeken látta, könyvekben olvasta, hogy azt miként tették. A kiürített házakat lebontották, az épületanyagot némelyek széthordták, felhasználták a saját épületeiknél. Mindig akadt, aki a diktatúrára jellemző, szomorú következményekkel járó, embertelen utasításokat is végrehajtsa, s olyan is, aki a mások tragikus helyzetéből profitáljon. Negyed évszázad távlatából visszagondolva csak azon elmélkedhetünk, hogy mi volt a borzalmasabb, a több mint két évi zaklatás, a megengedett szabad rablás, hogy mindent minél hamarabb eltüntessenek a piszkos munkából, hogy ráfoghassák, romos házak voltak, vagy pedig az, hogy a végrehajtók közülünk valók voltak... Ezek az emberek kárpótlást azóta sem kaptak. Egy tömbházlakással szúrták ki a szemüket. Akiknek csupán a kertjüket vették el, még enynyit sem kaptak. Hát legalább tudjunk róla, hogy mi történt! molnos
élő emlékezet 13 Sorra mennek el Tudjuk, és mégis ahányszor csak tapasztaljuk, mindannyiszor megrendülünk attól, hogy valójában csupán látszat az emberi élet, a legkisebb fuvallat mily könnyen eloltja gyertyánkat, s nyomainkat is hamar eltünteti az idő. Semmi sem marad belőlünk, csak, amit létrehoztunk húsban, lélekben, szellemben. Ez még fennmaradhat egy ideig az utódokban, tanítványokban, szellemi társakban. Minden mást gyorsan elemészt az enyészet. Persze, nem szűnünk meg azonnal. Addig vagyunk, amíg valaki emlékszik ránk, vagy tovább gondol egy általunk elkezdett gondolatot, netán akár tudatlanul is tovább visz belőlünk egy mozdulatot. Aztán nyomainkat is eltemeti a homok. Mi mégis oly intenzíven akarunk élni, mi mégis úgy teszünk-veszünk napról napra, mintha az örök életet céloztuk volna meg. Úgy szövünk terveket, mintha azt ígérték volna meg nekünk, hogy sosem halunk meg, hiszen dolgunk van a világon, személyre szabott dolgunk, amit ránk mért a sors, vagy önként vettük a vállunkra, mert tudtuk, hogy kitérni előle önmagunkkal szemben is árulás volna, s amit nem paszszolhatunk valakinek tovább, mert senki más nem végezheti el helyettünk. Nem csoda, ha az elérhetetlent, ha a mindent akarjuk, mert annál kevesebbel be nem érhetjük. Sorra mennek el kiválóságaink, s az általuk elkezdett pászma immár örökre befejezetlenül marad. Senki sem állhat be helyettük, senki sem fejezheti be éppen azt, amit ők elkezdtek, mert mindenkinek a maga útját kell járnia, a maga terhét kell cipelnie, a maga pászmáját művelnie. Így aztán felhagyott parcellák tömege van körülöttünk, mindenikből kidőlt valaki, mindenikben ott maradt egy álomfoszlány, maradéka annak a valaminek, amivel egy embernek betelt a szíve, a lelke, ami egy életen át cselekvésre ösztönözte, megszállottként hajtotta. Bizony, álmaink sosem tudnak a maguk teljességükben valóra válni, mert többre szabottak, mint maga az életünk, s így nem férhetnek bele a szűkös keretbe. Életünk után valami mindig kicsordul belőlük, és szétfolyik utódaink között, mint zöldellő fák alatt halkan csörgedező csermely, amely csak annyi hangot ad, hogy meghallhassuk, hogy észrevegyük, éppen itt van, itt megy el mellettünk, s ihatunk hűs vizéből, ha éppen megszomjaznánk. Tudjuk, hogy minden csermely sok-sok társával valahol összefolyik, eggyé lesz, naggyá dagad, s a végtelen óceánból egy esőfelhő részeként majdan visszatér. Aláhullva majd újra megtermékenyíti a földet. Amikor sorra mennek el kiválóságaink, azt nézzük, mit végeztek, mivel gazdagították ezt a földet, és mondjunk értük egy imát! Lehet-e vigaszunk, hogy sorra születnek újabb álmokkal újabbak mindig, akikért majdan más mond egy imát. Molnos Ferenc Józsa András sírjánál Tisztelt gyászoló család! Tisztelt végső tiszteletet adó felebarátaim! Engedjék meg, hogy ezen a szomorú napon végső búcsút vehessek barátomtól. Kedves András barátom! Ravatalodnál állunk megrendülten. Búcsúzni jöttünk tőled, a család, barátok, kollégák és ismerősök. Itt állva önkéntelenül eszembe jutnak megismerkedésünk, az együtt töltött alkalmak, éjszakába nyúló beszélgetéseink. Nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy önzetlen igaz barátom voltál. Megrendített hirtelen távozásod, hiszen még nagyon sokáig együtt lehettél volna velünk. Hiszen még egy sor megvalósításra váró közös terv várt rád is. Csak a minap beszéltük, hogy még mivel szándékszol kiegészíteni a Bernády életrajzra vonatkozó írásod. Tanári pályát választottál, és a gyerekek oktatására fordítottad életed jelentős részét. De sosem elégedtél meg csak az oktatással. Habár reálszakos tanár voltál, inkább a történelmi ismeretek felé vonzódtál. Így is ismerkedtünk meg, amikor Szováta történetének a megírásához adatokat gyűjteni a vásárhelyi levéltárba kezdtél járni. Mint a múltunk iránt érdeklődőt, minden érdekelt, amit elődeink vidékünkkel kapcsolatosan papírra vetettek. Kutatásaid eredményeit pedig megosztottad mindnyájunkkal, tudományos ülésszakokon, tanulmányokban és a napisajtóban. Távozásod nagy veszteség mindannyiunk számára. De az, ami maradandóan tanúskodik e földön végzett munkád értékéről, ami fenntartja emléked, csak részben a szellemi alkotás. Példakép voltál számunkra, emberként, családapaként. Szembeszálltál a szűnni nem akaró gondokkal, aggódó apaként és nagyapaként gondoskodtál gyerekeidről. Önzetlenül segítetted a hozzád fordulókat. Optimizmusod számunkra is hatékony hatással volt, minket is hozzásegített gondjaink leküzdéséhez. András barátom, földi küldetésedet, munkádat becsülettel elvégezted. Akik itt állunk ravatalodnál, család, munkatársak, barátok, megőrizzük emléked, míg életünk fonala meg nem szakad. Adjon neked békés nyugodalmat a drága anyaföld! Örökké hű barátod! Marosvásárhely, 2015. július 3-án. Pál-Antal Sándor
14 művelődés Első kiállítás a Kakasülő Galériában Szeretettel köszöntöm mindannyiukat Atyhában! Mint láthatják, sajátos hangulata van ennek a hegyre épült falunak. Az itt élők elei tán azzal a szándékkal telepedtek erre a hegygerincre, hogy közelebb legyenek az éghez, mert sejtették, hogy az nem csupán több oltalmat jelenthet nekik, de ez a közelség magasztosabb gondolatokkal is tölti el őket, s nem csupán szabadabb, de Istennek tetszőbb életet élhetnek itt. Valóban, ha egy pillanatra saját gondolataival marad itt fenn az ember, szükségét érzi, hogy azokat megossza az égiekkel, hogy kommunikáljon velük, hogy kapcsolatra lépjen természetfölötti erőkkel. A transzcendenssel való kommunikáció egyik útja pedig a művészet. Házigazdánk, Vinczeffy László ezt az utat követi. Ha rajzol, ha képet fest, ha szobrot farag, vagy csak kiül pár percre, Firtos felé nézelődni, kertjének legmagasabban fekvő sarkába, a diófa alá, tulajdonképpen Istennel diskurál. Bizonyára ez az Istennel való diskurálás hozta létre ezt a szoborparkká alakított Vinczeffy telket és a Kakasülő Galériát is, amelynek első kiállítására most ily sokan összegyűltünk. Ezeket a sorokat írtam a kiállítás-megnyitó felkonferáló szövegébe, ezeket olvasta fel Magyari Izabella színművész június 28-án Atyhában, a Kakasülő Galéria első kiállításának megnyitója alkalmával. Tele volt emberrel akkor a Vinczeffy birtok udvara, s bár nem az elmélyülés, a meditáció idejét jelentik egy népes kiállításmegnyitó szónoklatokkal és zsongással teli pillanatai, mégis érezhető volt Isten jelenléte. Bizony ott volt Ő, hogy immár velünk is folytassa azt a diskurálást, amelyet Vinczeffy Lászlóval már korábban elkezdett. Isten, persze, hozzánk más-más nyelven szól, hogy mindenki Őt megérthesse. Egyként diskurál az alkotóval, másként a befogadó érdeklődéssel közelítő nézővel. S nem csupán közvetlen kommun ikáció jön létre velük, de valamiképpen közvetít is közöttük, hiszen, ha Ő ott van, alkotó és néző a művön keresztül szót érthet egymással. Majd háromszáz néző és huszonhét alkotó személyiség diskurált Atyhában Isten közvetítésével. Nem mindenik művész tudott eljönni, de művén keresztül ott volt szellemisége. Mindannyian jeles alkotók. Többen Munkácsy-díjas festőművészek, a Magyar Művészeti Akadémia tagjai. Vinczeffy László atyhai telkén, ahol már az elmúlt években saját alkotásaiból egy vidám szoborparkot hozott létre, egy galéria született. Az átalakított gazdasági épület Kakasülő Galéria néven új funkciót kapott. Szoborparkjával és galériájával Vinczeffy László az amúgy megannyi más értékkel bíró Atyhát immár figyelmet érdemlő kulturális értékeivel is felhelyezte a a számottevő művészeti események térképére, de a székelyföldi turisztikai térképre is. A szépre szomjazónak ezután még inkább érdemes a hegygerincre épült faluba felmenni. Vinczeffy László egy kiöregedőben lévő faluba pezsgést vitt. Adja az ég, hogy hozzon ez mélyreható változást majdan a falu életében! Egy hónapon keresztül tíz magyarországi és tizenhét székelyföldi művész egy-egy munkájának adott helyet az atyhai Kakasülő Galéria: - Aknay János (Szentendre), Csáji Attila (Budapest), Elekes Károly (Budapest), Farkas Ádám (Szentendre), Fekete György (Budapest), Gyulai Líviusz (Budapest), Kubinyi Anna (Budapest), Somogyi Győző (Salföld), Stefanovits Péter (Budapest), Szemadám György (Budapest); - Albert Levente (Sepsiszentgyörgy), Berze Imre Székelyudvarhely), Bocskay Vince (Szováta), Ferencz S. Apor (Csíkszereda), Gyarmathy János (Marosvásárhely), Hunyadi László (Marosvásárhely), Hunyadi Mária (Marosvásárhely), Kákonyi Csilla (Marosvásárhely), Kuti Botond (Kolozsvár), Kuti Dénes (Szováta), Kusztos Endre (Szováta), Léstyán Csaba (Csíkszereda), Sánta Csaba (Szováta), Siklódi Zsolt (Szováta), Vargha Mihály (Sepsiszentgyörgy), Vinczeffy László (Atyha), Zsigmond Márton (Csíkszereda). Molnos Ferenc
sport 15 Bese lő... be se lő! Évtizedek óta kérdezetlenül is mondom, hogy nem érdekel a magyar futball. Oly rég óta tette próbára az idegeim, hogy elszakadt nálam a fonal, nem merek már érte lelkesedni. Érzem, hogy gyenge már a szívem, a legjobb, ha nem teszem ki újabb és újabb csalódásoknak. Ha nézem is a televíziós közvetítéseket, próbálom azt az érzelmek kikapcsolásával, hideg fővel tenni. A bajnokság mérkőzéseit iramtalanoknak, elviselhetetlenül unalmasoknak találom. Mintha kényes kisasszonyok tűsarkú cipellőikben sétálgatnának a puha gyepen, akik gonddal vigyáznak, hogy azok a tűsarkok bele ne süllyedjenek a földbe, s ők maguk az istenért el ne fáradjanak, halovány arcukra ki ne üljön a pír. De én ennél többet várok. Férfias küzdelmet, hajtást, szép gólokat, amelyeket be is kellene lőni. Persze, esik egy-két gól ilyen kisasszonyjátékkal is, ha mindkét oldalon ilyen játékosok állnak. Mondom, állnak, két rövid séta közt hosszan állnak. Ilyenkor elgurul lábukról a labda tán mert ő is menekülni szeretne tőlük, s ha nem vigyáz, megesik, hogy a hálóban köt ki. Na de nemzetközi meccseken sem a klubcsapatoknak, sem a válogatottnak nincs módjuk ilyen ellenfelet kapni. Más szellemben nőttek játékossá ők. Az elguruló labda után szaladnak. Nem csak úgy tessék-lássék módon, hogy ne mondja senki, ők meg sem moccantak, hanem azzal a szándékkal, hogy utolérjék, megszelídítsék, aztán erős lövéssel odavarázsolják a pókhálóba, mert annak ott a helye. Ez a varázslat viszont nem sikerül bárkinek. A bűvészmutatványhoz nem csupán tehetségre, de sok-sok gyakorlásra van szükség. Na ez a sok-sok gyakorlás tűnik hiánycikknek a magyar fociból. No meg a küzdőszellem. Ahogy mondani szokták, hogy meg tudjanak halni a pályán. Egy idegen csapat hajtós játékával könnyen megalázza az ilyen társaságot, s a meccs után a nézőnek nem marad más, mint egy keserű íz a szájában, s a szívében megülő szégyen. Már az ősi dicsőségre sem mer gondolni beszélni róla meg pláné nem, mert az nem csupán fájdalmas, de olyan ciki is, hiszen szólni a mostról kellene, arról meg nem igazán van mit. Illetve volna mit, és szóltak is néhányan, de hát volt-e bármi foganatja! Hány évtized telt el azóta, hogy Végh Antal megkérdezte könyvével, hogy Miért beteg a magyar futball. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, megmentő tervek születtek és meghaltak, de máig csak anynyit alakult a helyzetfelmérő kérdés, hogy miért lett még betegebb a magyar futball? A lanyha játéknál is jobban zavarnak a mérkőzések televíziós szpícserei, akik bizonyosan más világon élnek. No nem magukban, hisz velük vannak a játékosok, edzők, s bizony-bizony még a megmaradt, a máig kitartó nézők egy kis része is, akik egy-egy biztos vereséggel járó maszatolás előtt, alatt és után úgy beszélnek, mintha bármi esély lett volna a győzelemre. Megvallom, némi csodálat is van bennem, hiszen a pályán látottakról nem akárki tud lelkesen beszélni. De úgy tűnik, mintha az etalonként emlegetett Szepesi elfajzott leszármazottai lennének, akiről tudjuk, hogy a látott játékhoz bőséggel hozzátette a magáét, így aztán sokan szívesebben hallgatták az ő száján a rádióban a meccseket, minthogy a televízióban unalmas meccseket unalmas kommentárokkal nézzenek. Szepesi a rádióban megtehette, hogy gyorsabban gurítsa azt a fránya vánszorgó labdát, és nagyobb erővel vágja be az alsó sarokba, ha már odapattant, mert a nézők csak azt láthatták, amit ő velük láttatott. De a maiak, akik a tévében nyomják a szószt az izgalmas mérkőzésről, miért feledkeznek meg arról, hogy a kedves nézőnek is van szeme. Az még van neki, ha türelme fogytán is van. Az az érzésem, nekik játszanak ezek a mai focisták. Kizárólag nekik. Mert nekik még érdemes, ők még tudnak ennyiért is lelkesedni, ők még ezt is izgalmasnak találják, ők még elhiszik, hogy van sansz, hogy igazából nem rajtuk múlt, ha csaknem függőlegesbe felborult a pálya, hát csoda-e, ha magától is a kapujuk felé, azaz inkább a kapujukba gurult mindegyre a labda. Hát ezért mondom, hogy nem érdekel a magyar futball. Mert mindezek ellenére nem tudok az ellenfélnek szurkolni, pedig ott kellene állnom a túloldalon, ha nem akarom a saját súlyommal a fiúkra billenteni a pályát. Bizony, billen az magától is. Billen az akkor is, ha ott sem vagyok. És különben is, minek kellene nekem a jelenlétemmel is igazolnom őket, hogy futball lenne az, amit ők játszanak, hogy ezért bármi jutalom illetné őket. Nem, uraim, ez nem küzdelem, sőt, játéknak sem mondható, mert a játék is végtelenül komoly elfoglaltság. A játszó gyermek hittel és lelkesedéssel cselekszik, az eljátszott szerepet komolyan veszi. Teljes szívvel, minden tudásával oda teszi magát. Róla még lehetne lelkesen szpícselni, lehetne latolgatni az ő esélyeit. Régóta hallom, hogy az alapjaitól újjá kell építeni a magyar futballt. Egy idő óta hallom, hogy ennek neki is láttak. Futball akadémiákat emlegetnek, ahol már nagy kondérokban fő a jövő magyar focija. Érdeklődéssel várom, mi lesz belőle. Már régóta nem érdekel a magyar futball. Ezért csak azt nézem belőle, amihez hozzájutok. Régi harcos vagyok, tele huncutsággal és önzéssel. Ilyenkor is elsősorban magamra gondolok. Azt hiszem, ami nekem jó, az jó másnak is: a mieink győzelme. De mert a már említett gyenge szívem is óvnom kell, a meccs előtt eldöntöm, hogy kikapnak a mieink. Ha ez bejön, könnyebben viselem az eredményt, mintha győzelemmel hitegettem volna magam, ha meg olykor-olykor nem jön be a jóslatom, annál nagyobb az örömöm. Megvallom szégyellem magam a túlélő stratégiámért. Mindezek ellenére hiszek a magyar futballban. Csak az istenért figyeljenek oda, hogy kit küldenek a pályára! A minap az MTK-Vojvodina Európa Liga-mérkőzésen hallom a lelkes szöveget emelkedő hangsúlyban az aktuális szpícsertől: Bese viszi a labdát... Bese lő... mellé. Hát persze, hogy kikaptak. Hát lehet-e gól akkor, lehet-e győzni, ha a magyar játékos a kapuba egyáltalán be se lő? Molnos Ferenc
16 szabadidő Lajos és felesége külföldre utaznak. A határhoz érve Lajos megkérdi a vámostól: Mondja uram, aranyat lehet átvinni? Igen. És 110 kilót? Azt nem. Ekkor Lajos odafordul a feleségéhez: (folytatás a rejtvényben) Ország Dél-Ázsiában Diagonális Rövid lábú kutya Nagyi (ang.) Ezt a baba is tudja oroszul Er Pertörlés Számodra YCO Surranó Országos Lakásügynökség Fuvarkövető aktám Poén 1 Kozák főnök Osztrák, olasz aut. Csecse-... Készítette: Molnos Ferenc Poén 2 Ménes jelzője... László író, humorista Kerti szersz. Vulkán az Andokban Gyepféle Szoborcsoport Eredményes Hettita istennév Er Romain Rolland... de France... Casillas, focikapus Tiltószó Talján Rész Időben kijut Kis suli Idegen hülye Magyar könyvkiadó Berbécs DONTRIC Sugár Kelvin Újasszír főváros Liter Semmikor Macska farka!... Qeshlag Associated Press Adag Sellők (ang.) Magunk Papi adó Szlovén hírközlő A közepébe Bejegyzés nemz. száll. Angol gázszolgáltató Olaszország betűjele Lovas nép Egyfajta sportolók... Bellringer Bór Vissza takar! Se párja Korgó gyomrú Arany János Bulgária Kics.képző Nemi kisugárzás Kőhalom román neve Az a másik AKII (intézmény) Zorró Eleitől fogva Felelős kiadó: Szováta Város Polgármesteri Hivatala, Péter Ferenc polgármester Szerkeszti: Molnos Ferenc, Grafikai szerkesztő: Siklodi Zsolt Lapszámunk munkatársai: Fülöp Edmund, Jakab István, Kiss Enikő, Pál-Antal Sándor