A CESCI hozzászólása a Nemzeti Vidékstratégiai Koncepció Vitaanyagához MELLÉKLET BUDAPEST 2011. május 31.
VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ Mindenekelőtt szeretnénk őszinte gratulációnkat kifejezni a stratégia alkotói felé! Véleményünk szerint ágazati és környezeti szempontokból is egy igazán jól átgondolt, a vidék problémáit értő koncepció került megfogalmazásra. Komplexitását egyedül a térfelfogás területén érezzük tovább javíthatónak. Szervezetünk, a Határon Átnyúló Kezdeményezések Közép-európai Segítő Szolgálata azzal a céllal alakult, hogy segítse a határ menti fejlesztésekben érdekelt szereplők munkáját. Megítélésünk szerint a Nemzeti Vidékstratégia, amely hosszú távon alapozza meg a magyar vidék fejlesztésének vonalait, olyan dokumentum, amelynek keretében (a Kárpát-medence táji összefüggéseinek megfelelően), a stratégiában megjelenő szintnél is mélyebben, részletesebben volna szükséges a határon átnyúló hatásokat is számba venni. Mivel a véleményező lap korlátai nem nyújtanak kellő teret javaslatunk magyarázatához, egy rövid, lényegre törő mellékletet is készítettünk. Ezzel a mellékelt rövid hozzászólással szeretnénk hozzájárulni, hogy a stratégiai építkezés során a fenti szempontok is jobban érvényesüljenek. Ahhoz, hogy a stratégia végül alkalmassá váljon a vidék gondjainak orvoslására, minél hamarabb jól kidolgozott programokat, konkrét projekteket és intézkedéseket kell az egyébként jól megfogalmazott célok mögé sorakoztatni. Ehhez a hatalmas munkához kívánunk sok sikert és kitartást! Egyben mint a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium stratégiai partner szervezete, felajánljuk együttműködésünket a hasonló kérdések, problémák vizsgálatában. Kérjük, fogadják mellékelt hozzászólásunkat, melyben szerény meglátásainkat összefoglaltuk. Ocskay Gyula, főtitkár 1
KOMPLEX SZEKTOR-SZEMLÉLET MELLÉ KOMPLEX TÉRSZEMLÉLET Az elmosódó határok Európájában egészen új térszerveződési folyamatok születésének lehetünk szemtanúi. Egy olyan, jobbára szerves térszerkezeti, tájkapcsolati fejlődésű, ám a legutóbbi időszakokban mégis belső elszigeteltséggel sújtott nagytérségben, mint amilyen a Kárpát-medence is, kiemelten fontos e folyamatok pontos megismerése. A térséget érintő tervezési munka során szakítani kell az országhatároknál végződő térfelfogással. Közép-Európa apró államaiban a lemaradás és kiszolgáltatottság hangsúlyos okozója lehet, ha a köztük húzódó határok elválasztó funkciója megmarad (Nárai Rechnitzer, 1999). Ezzel szemben a határok fokozatos feloldódása, a határokon átnyúló együttműködések terjedése az egész közép-európai térség közös felemelkedésének talán legfontosabb záloga lehet (Illés, 2002). Véleményezésünk jelen kiegészítő mellékletében emlékeztetünk a Kárpát-medence térszerkezetét, táj és társadalom kapcsolatát jelenleg is meghatározó fejlődési folyamatokra. Továbbá élünk néhány, a témához kapcsolódó javaslattal, hogy a környezeti és ágazati szempontból példás komplexitású stratégiát a térfelfogás oldalán is összetettebbé formálhassuk. Határon átnyúló tájak, tájakon átfutó határok Egy térség belső és külső kapcsolatait, fejlődési pályáját nagyban meghatározza táji beágyazottsága, illetve ennek a fekvésnek a történelmi zavartalansága vagy esetleges bolygatottsága. A táj összetett fogalom, melyet egyszerre határoznak meg természeti, társadalmi és gazdasági tényezők. Olyan informális területi egység, melynek kereteit elsősorban a domborzat, az éghajlat, a növénytakaró, a vízrajz jelöli ki, de az e keretek közt fejlődő társadalmi, gazdasági kapcsolatok teszik szerves, összefüggő egésszé, a rajta élő emberek identitásán, kultúráján, a települések szerkezetén, hálózatán, és a jellemző gazdasági tevékenységeken keresztül. Olyan mentális, térképzeti fogalomról van szó, 2
melynek (képzetessége ellenére) kézzelfogható következményei jelennek meg a valós térben (szántóföldek, bányák, feldolgozó üzemek, iskolák, utak stb. formájában). Léteznek természetes határok a földrajzi térben, melyek ökonómiai és szociológiai értelemben is kifejthetnek bizonyos izoláló hatást. (A magyar felfogásban így jelenik meg például a Kárpátok hegykoszorúja, a szlovák felfogásban pedig a Duna.) Ám látni kell, hogy ugyanezek a természeti akadályok más felfogásban gyakran éppen az összekötő gerincet is jelenthetik. (Magyar szemszögből ilyen a Duna, a román megközelítésben pedig a Kárpátok.) A regionális fejlődés szempontjából a hangsúly egyértelműen az egyes tájegységek belső és külső kapcsolattartásainak irányára, minőségére, és intenzitására helyeződik. Ugyanis azok a makrotérségek képesek a legstabilabb és legdinamikusabb gazdasági és társadalmi fejlődést felmutatni, amelyekben jellemző a mikrotájak széles összekapcsoltsága. Máshogy fogalmazva: minél nagyobb területre, minél több funkcióra tud kiterjedni a tájak zavartalan kommunikációja, annál nagyobb lesz a közös előny (lásd pl. az Egyesült Államok egységes piacának esetét szembeállítva az apró államokra darabolt Közép-Európa versenyhátrányaival). Amennyiben táj és ember kapcsolatának szemszögéből vizsgáljuk a kérdést, elmondható, hogy a magyar (vagy tágabban értelmezve: Kárpát-medencei) településhálózat kialakulásában is meghatározó szerepet játszottak a természeti tényezők. A legfontosabb központok a középkori vásárvonalak mentén fejlődtek (Frisnyák, 1996), ezek a vásárvonalak pedig elsősorban táji határokhoz kötődtek. A fő Kárpát-medencei vásárvonal az alföldi és a hegyvidéki tájak peremén húzódott, ugyanis itt cseréltek árut az alföldi és a hegyvidéki gazdálkodók, kereskedők. Ezen a területen kapcsolódott társadalmi és gazdasági téren is egy nagytájjá a Kárpát-medence, hiszen itt jött létre a kapcsolattartás a belső és a külső területek között. Később pedig ennek az élénk mozgásnak köszönhetően megerősödő centrumok alakultak ki, melyek köré (kistáji értelemben) szűkebb térségek szerveződtek. Ezek a régiók a gazdasági fejlődés fellendülésével, a dualizmus idején csontosodtak meg igazán. Magyarország számára új időszámítást jelentett a kiegyezés, mely hatalmas, meglepetésszerű fellendülést indukált. A mezőgazdaság, illetve az élelmiszeripar dinamikájára alapuló összefüggő gazdasági régiók alakultak ki. 3
A Kárpát-medence nagytájtípusai, és az egykori vásárvonal Saját szerkesztés, forrás: Frisnyák 1996; Hajdú-Moharos 2000 Soha nem látott intenzitású gazdasági (és ennek nyomán társadalmi) kommunikáció bontakozott ki az egyes tájak között. Csak néhány példát kiemelve: a belső alföldi tájak mezőgazdasági termelése kiszolgálta a konzervipart. A Bácska és Bánát gabonatermesztése a malomipart, illetve a Dunántúl magas színvonalú állattenyésztésének takarmányigényét, a Maroson, a Szamoson, a Tiszán, illetve a felvidéki folyókon leúsztatott kárpáti fa részben az ipar energiaigényét (faszén), részben pedig az építőanyag-szükségletet fedezte. A hegységi területek szén- és fémbányái a kohászat és a központi területekre jellemző gépgyártás nyersanyagéhségét csillapították (Hajdú, 2003). A fejlődés mindenre kiterjedt, a mezőgazdasági termelés a század végén megkétszereződött. Ezek a folyamatok pedig hatással voltak a nyersanyag-bázisok köré épülő feldolgozási körzetek településhálózatának 4 kapcsolati viszonyaira is, olyan térségi együttműködések szilárdultak meg, melyek még ma
is meghatározzák a Kárpát-medence alapvető térszerkezetét. Nem oly távoli múltunk e történelmi példája is rávilágít, hogy a területi fejlődés kiegyenlítettsége, másként fogalmazva a tájak társadalmi gazdasági értelemben vett összefonódása, kommunikációja elengedhetetlen követelmény egy egységesülni óhajtó Európában. Megállapíthatjuk tehát, hogy a középkorban, az alföldi és hegyvidéki tájak kapcsolattartásából kifejlődő elsődleges központrendszer, (mely a vásárvonalak mentén, a tájhatárokon épült ki leginkább) a dualizmus idejében is tovább erősödött, új központokkal bővült. Hiszen ebben a dinamikus fejlődést hozó időszakban is jelentős volt a térség eltérő adottságú nagytájai közti kommunikáció, mely számos esetben ismét az alföldi és hegyvidéki térségek határzónájában koncentrálódott. Közép-Európa egyik legkomolyabb aktuális térségfejlesztési kihívását éppen az okozza, hogy pontosan ennek a sávnak a központjai mentén húzták meg 1920-ban a határt, így számos, korábban összefüggő, egymással kapcsolatot tartó térséget daraboltak elszigetelt részekre (Kovács, 1990). A legtöbb esetben a korábbi, térségi közigazgatási viszonyokat is keresztülszelték az új határok. Korábbi vármegyeközpontok veszítették el vonzáskörzetük jelentős részét, (pl. Szombathely, Sopron, Komárom, Esztergom, Ipolyság, Balassagyarmat, Kassa, Beregszász, Szatmárnémeti, Nagyvárad). Ezáltal egy új (degradált) térszerkezetet erőltetett rá a történelem egy már meglévő, hosszú, szerves fejlődésű település- és tájhálózatra. Mindez azt eredményezte, hogy egyrészt a Kárpát-medence humántáji kohéziója megszűnt. Nem lehetett többé (társadalmi értelemben) hegyvidéki és alföldi vagy külső és belső területekről beszélni, hiszen éppen e területek kommunikációs zónájában húztak egy alig átjárható határt. Másrészt nem csak a nagyobb léptékű, távú kapcsolattartások szűntek ezzel meg, hanem a határ menti területek is komoly átalakuláson mentek keresztül (Beluszky Győri, 2004). A korábban intenzív gazdasági, társadalmi áramlással jellemezhető területek hirtelen a határ mindkét oldalán perifériákká váltak. Az itteni központok elvesztették korábbi kapcsolataik és ezzel funkcióik jelentős részét. Ezek a centrumok és csonka hinterlandjaik, a vidéki térségek pedig különböző mértékű sorvadásnak indultak. Ugyanennek a folyamatnak a következményeként, az újonnan létrejött határ menti központhiányos térségekben (vagy éppen korábbi riválisukat elvesztve ) új városok emelkedtek térségi jelentőségű 5
centrumokká. Ezt a jelenséget sok esetben tovább tetézte a szocialista időszak tudatos tervezéspolitikája, ipartelepítési koncepciója is (a határ mindkét oldalán). (Bartke, 2003) Jelenleg tehát egy olyan helyzetben kellene a megnyíló határok mentén újraéleszteni a korábbi térkapcsolatokat, ahol számos ponton lényegesen átrajzolódtak a viszonyok. Egyszerre kell figyelembe venni régi kapcsolatokat és új adottságokat. A határ menti térségek helyzete Saját szerkesztés, forrás: NFÜ Hogy milyen komoly szerepe van a vidéki térségek lemaradásában az államhatároknak, azt talán a magyarországi, leghátrányosabb helyzetű kistérségek térképe is érzékelteti. Legelmaradottabb kistérségeink túlnyomóan olyan vidéki térségek, amelyek a határ mentén fekszenek. Ráadásul a határ túloldalán sok esetben szintén elmaradott szomszédos tájrészekkel találkozhatunk. Annál is inkább komoly probléma ez, mivel korábban e térségek éppen a Kárpát-medence legdinamikusabb kapcsolattartási zónájában feküdtek, prosperáló 6
agrárkapacitásokkal, feldolgozóipari lehetőségekkel, intenzív helyi és tájhatári kereskedelemmel. Határ menti tájak Saját szerkesztés, forrás: Hajdú-Moharos 2000 A mellékelt térképen is jól látható, hogy a térségben futó államhatárok számos, ideális esetben szerves egységet alkotó természeti és kultúrtájat bontanak többé-kevésbé elszigetelt részekre. Ilyen például a Bácskai-síkvidék, amely talán a Kárpát-medence legjobb minőségű termőterülete. Trianont követően csupán az élelmiszeripari feldolgozó üzemeket is magában foglaló északi csücske maradt Magyarországon. A síkság nagyobbik (főleg nyersanyagot termelő) része a határ túloldalára került így az üzemek beszállítók nélkül, a beszállítók pedig feldolgozók nélkül maradtak. De ha tágabban tekintünk a Dél-Alföldre (Bácska, Bánát, Maros-hordalékkúp), Európa egyik legnagyobb, legkiválóbb mezőgazdasági 7 adottságaival megáldott, egybefüggő térségéről kell megállapítanunk, hogy három állam
közötti szétaprózottsága révén közel sem kamatoztatja azt az agrárpotenciált, amivel egyébként rendelkezik. E páratlan adottságú területen mindhárom államnak elemi gazdasági és vidékfejlesztési érdeke kellene, hogy legyen agrárpolitikájának összehangolása, termelési és feldolgozási kapacitásainak közös fejlesztése. Egy ilyen együttműködés nem csupán a térség világpiaci súlyát növelné, de a sok esetben leszakadó vidékeket is megpezsdítené. A Dél-Alföldhöz hasonlóan az ország északkeleti térsége is egy kettévágott középtáji struktúra része. Az Eperjes-Tokaji-hegyvidék és az Északkeleti-Kárpátok délnyugati lankái világviszonylatban is kitűnő borvidéket alkotnak, de híres e térség gyümölcstermő adottságairól is (pl. alma, szilva). Ma négy ország közt, sok esetben az összefogás, a közös fellépés erejének kihasználása helyett, egymással rivalizálva oszlanak meg ezek a remek adottságok. Ezáltal egy szerves, saját lábán állni képes táj helyett, számos elmaradott külső perifériát találunk a térképen. A helyi, vidéki lehetőségek kihasználása helyett a szerencsésebbek távoli városokba ingáznak munkáért, a többségnek pedig még ez sem adatik meg. De hasonló a helyzet a többi határ menti tájon is: az Érmellék központját vesztett periféria, a Bodrogköz derékba vágott tetszhalott, a Csallóköz és a Szigetköz vizét és kapcsolatait keresi, a Drávamentét hiába kerülték el a környezetromboló iparosítások, még ma is aknasávok nehezítik a kapcsolattartást. De például Gömörben, Nógrádban, a Mura-vidéken, és a Fertő-tó körül is egészen hasonló, az elválasztottságból adódó problémákkal találkozunk. A határ mentén fekvő vidéki térségek problémái szerteágazóak, de jelentős mértékben vezethetők vissza kapcsolattartási lehetőségeik csonkaságára. A világháborút megelőzően a megtermelt áruk jelentős részét helyben feldolgozták, működtek az e célból létrehozott kisés középüzemek (malmok, szeszgyárak, zöldség-gyümölcs feldolgozók). Az élő állatokat, az előállított félkész és ipari termékeket vasúton szállították el (szesz, dohány, stb.) Rendelkezésre álltak ennek az ipari termelésnek a technikai eszközei, termelő bázisai (gazdasági vasutak, magtárak, dohányszárítók, vágóhidak, stb.). Jelenleg e térségek gazdasága távol áll a legnagyobb területi gazdaságosság megvalósulásától, ez pedig országos, nagytáji léptékben is tovagyűrűző negatív hatásokat okoz. 8
A STRATÉGIA ÉS PROGRAMJAINAK JÖVŐJE Az előzőekben megfogalmazottak értelmében stratégiai szinten is elengedhetetlennek tartjuk e téma megfelelő súlyban történő kibontását, a koncepció térszemléletének ilyen irányú további erősítését. Javasoljuk, hogy a Koncepció: legfőbb, alapvető célkitűzései közt is jelenjen meg a határokon átterjedő gondolkodás szorgalmazása. Foglaljon állást a kiterjesztett, az új európai körülményekkel és a hagyományos tájfejlődéssel harmonizáló térfelfogás mellett. Hangsúlyozza az államhatároknál végződő tervezési gondolkodás, gyakorlat megszüntetésének szükségességét. a Kárpát-medencei gazdasági tér tárgyalásainál ne kövesse el azt a stratégiai hibát, hogy nyíltan magyar érdekszféraként kezeli a térséget, illetve a magyar-magyar kapcsolatokra szűkíti annak tervezett együttműködéseit. A Koncepció ismerje és ismertesse fel, hogy a Kárpát-medencében, a szomszédos (államalkotó) népekkel való együttműködés nélkül a magyar-magyar együttműködések sem lehetnek eredményesek. ne csupán a vizsgálatát vállalja fel a Kárpát-medencei gazdasági térnek és lehetséges vidékfejlesztési együttműködéseinek. Tegyen egyértelmű vállalást egy középtávú akcióterv kidolgozására is, melyben a konkrét együttműködések ösztönzésére irányuló projektek, intézkedések kiírása, végrehajtása is megjelenik. tűzze zászlajára a határ menti térségek határon átnyúló helyi termékkereskedelmének lehetővé tételét, a szomszédos államokkal közös, egységes, életszerű szabályozás kimunkálását. Ezáltal számos határ menti, leszakadó vidéki térség jutna kapaszkodóhoz. Kárpát-medencei vidékfejlesztési együttműködések programja minél előbb kerüljön részletes intézkedési szintig lebontott kidolgozásra. 9
Amellett, hogy üdvözöljük, hogy egy ilyen irányultságú program koncepciója is bekerült a vitaanyagba, mielőbbi konkretizálást javaslunk. A megfogalmazott célokat kivétel nélkül támogatjuk, azonban úgy érezzük, hogy a különálló programban való megjelenés miatt ez az irány kissé a stratégia perifériájára szorul. Talán szerencsésebb lett volna, ha külön, átfedéseket rejtő program nélkül, csupán egyszerűen, megfelelő hangsúllyal átitatják a szerzők a teljes koncepciót a fent vázolt térfelfogással. Fontosnak tartjuk, hogy (a programot ismertető szövegben is nagyon helyesen megfogalmazott okok értelmében) az egész vidékstratégiát szervesen átszője ez a szélesebb térlátású felfogás. Az alfejezetben megfogalmazott célok eléréséhez nagyon részletes helyzetfeltárási, elemzői munkára, sokkal konkrétabb, jól kidolgozott programra, projektekre, intézkedésekre van szükség. Minden stratégia annyit ér, amennyi megvalósul belőle. Hogy ez az értékesnek tűnő vidékstratégia a gyakorlatba is átültethesse kitűnő célkitűzéseinek gyümölcsét, minél előbb konkretizálni kell az egyes programok felépítését, a hozzájuk tartozó projekteket, intézkedéseket. 10
FELHASZNÁLT IRODALOM Nemzeti Vidékstratégiai Koncepció 2020 I. (agrár-, élelmiszer-, környezet- és vidékstratégiai tézisek) Vitaanyag. Vidékfejlesztési Minisztérium, Budapest, 2011. p. 25. Nemzeti Vidékstratégiai Koncepció 2020 II. (agrár-, élelmiszer-, környezet- és vidékstratégiai alapvetések) Vitaanyag. Vidékfejlesztési Minisztérium, Budapest, 2011. p. 80. Bartke István (2003): A második világháború utáni gazdasági folyamatok. In: Perczel György (szerk.) Magyarország társadalmi-gazdasági földrajza. Budapest, pp. 103-146. Beluszky Pál Győri Róbert (2004): Fel is út, le is út... (Városaink településhierarchiában elfoglalt pozícióinak változásai a 20. században). Tér és társadalom, 1. pp. 1 41. Frisnyák Sándor (1996): Magyarország kultúrgeográfiai korszakai. In: Frisnyák S. (szerk.) A Kárpát-medence történeti földrajza. Nyíregyháza, pp. 121-142. Hajdú-Moharos József (2000): Magyar településtár. Kárpát-Pannon Kiadó, Budapest 788 p. Hajdú Zoltán (2003): A társadalom, az állam és a gazdaság történeti fejlődésének szakaszai és sajátosságai. In: Perczel György (szerk.) Magyarország társadalmi-gazdasági földrajza. Budapest, pp. 66-102. Illés Iván (2002): Közép- és Délkelet-Európa az ezredfordulón. Átalakulás, integráció, régiók. Dialóg Campus Kiadó, Budapest Pécs. Kovács Zoltán (1990): A határ menti területek központhálózatának átalakulása az első világháború utántól napjainkig. Földrajzi Közlemények, 1 2. pp. 3 16. Lefebvre, Henri (1974): La production de l'espace, S.l., s.n. Mendöl Tibor (1932): Táj és ember (Az emberföldrajz áttekintése). Kincsestár sorozat 46. sz. Magyar Szemle Társaság 78 p. Nárai Márta Rechnitzer János (1999): Elválaszt és összeköt a határ. MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs Győr. Ocskay Gyula (2006): Globalizmus és regionalizmus avagy a kormányzatiság válsága? A kormányzás kérdőjelei. A Magyar Politológiai Társaság vándorgyűlés, Noszvaj, 2006. június 23-24. Ocskay Gyula Jaschitz Mátyás (2010): Tradicionális vonzáskörzeti és funkcionális kapcsolatok a Kárpátmedencében a kiterjedő térkapcsolatok új perspektívái. Falu Város Régió. pp. 80-85. 11