BELSŐ POLITIKÁK FŐIGAZGATÓSÁGA B. TEMATIKUS OSZTÁLY: STRUKTURÁLIS ÉS KOHÉZIÓS POLITIKÁK KÖZLEKEDÉS ÉS IDEGENFORGALOM A TENGERI GYORSFORGALMI UTAK KONCEPCIÓJÁNAK JAVÍTÁSA ÖSSZEFOGLALÁS Kivonat Ez a tanulmány a tengeri gyorsforgalmi utak programját tekinti át annak kezdete óta. Az elvégzett kutatások alapján három fő akadályt lehet meghatározni. Ezek a következők: 1) az érdekelt felek nincsenek kellően tudatában a programnak; 2) a projekt támogatásának megszűnése után nincs folytatás; 3) nem mindig optimális az érdekelt felek közötti együttműködés. E három tényező más akadályokkal együtt azt eredményezi, hogy a program hatása alacsonyabb, mint az elvárható lenne. Ezért ajánlásokat és lehetséges forgatókönyveket dolgoztunk ki a tengeri gyorsforgalmi utak koncepciójának javítására. IP/B/TRAN/FWC/2010-006/Lot3/C1/SC3 2014 PE 540.330 HU
Ez a dokumentum az Európai Parlament Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságának megbízásából készült. SZERZŐK Buck Consultants International - Dr Karel Vanroye, Bas van Bree, Frank de Bruin FELELŐS TISZTVISELŐ Piero Soave B. Tematikus Osztály: Strukturális és Kohéziós Politikák Európai Parlament B-1047 Brüsszel E-mail: poldep-cohesion@europarl.europa.eu SZERKESZTŐ ASSZISZTENS Adrienn Borka NYELVI VÁLTOZATOK Eredeti nyelv: EN A SZERKESZTŐRŐL A B. Tematikus Osztállyal a következő címen léphet kapcsolatba vagy iratkozhat fel a havi hírlevélre: poldep-cohesion@europarl.europa.eu A kézirat 2014 decemberében készült. European Union, 2014. A dokumentum a következő internetcímen érhető el: http://www.europarl.europa.eu/studies FELELŐSSÉG KIZÁRÁSA Jelen dokumentumban megfogalmazott véleményért a szerző kizárólagos felelősséggel tartozik, és az nem feltétlenül tükrözi az Európai Parlament hivatalos álláspontját. A dokumentum nem üzleti célú sokszorosítása és fordítása a forrás megadása és a kiadó előzetes értesítése mellett megengedett, és annak egy példányát a kiadónak meg kell küldeni.
A tengeri gyorsforgalmi utak koncepciójának javítása ÖSSZEFOGLALÓ Cél A tengeri gyorsforgalmi utak programjának 2001. évi bevezetése óta változott a koncepció, és azt a hajózási ágazaton belüli fejleményekhez és az európai menetrend központi elemeinek változásaihoz igazították. A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság tanulmányt rendelt meg a tengeri gyorsforgalmi utak koncepciójának javításáról, hogy teljes áttekintést kapjon a koncepció történeti fejlődéséről. Ezen áttekintés hátterét a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) és finanszírozásának az új többéves pénzügyi kereten belül, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközön keresztül történő reformja adja. Ez a jelentés tartalmazza a tengeri gyorsforgalmi utak programjának kért áttekintését, és ezt a tengeri gyorsforgalmi tengeri utak koncepciójának javítására szolgáló ajánlások és lehetséges forgatókönyvek alapjául használja. Ezek alapja egyrészt a szakirodalom áttekintésének formájában megvalósuló másodelemzés, másrészt a kikötőkből és más érdekelt felektől interjúk és egy felmérés formájában gyűjtött információk. A tengeri gyorsforgalmi utak programjának kialakulása A tengeri gyorsforgalmi utak programját az Európai Bizottság Európai közlekedéspolitika 2010-ig: ideje dönteni című, a közlekedéspolitikáról szóló 2001. évi fehér könyve vezette be. Ebben a dokumentumban jelent meg a Bizottságnak a rövid távú tengeri fuvarozás felélénkítésére és a rövid távú tengeri hajózási útvonalak európai hálózatának létrehozására irányuló szándéka. 2004-ben tovább fejlődött a tengeri gyorsforgalmi utak koncepciója, létrehozásuk kiemelt projektként szerepelt a TEN-T (2007 2013) programon belül. Ennek oka az volt, hogy a rövid távú tengeri fuvarozás potenciálisan hozzájárulhat a közúti torlódások csökkentéséhez, valamint a peremterületek és a szigetek megközelíthetőségének javításához. A várakozások szerint ez a fejlesztés a kohézió és a dinamikus belső piac javára válna. A 2004. évi TEN-T-iránymutatások szerint a tengeri gyorsforgalmi utak támogatására pályázó projekteknek két különböző tagállamban lévő, legalább két kikötőt kell bevonniuk, céljuk pedig a modális váltás vagy a kohézió kell hogy legyenek. A tengeri gyorsforgalmi utak programja a beruházások számos formájához járulhat hozzá a következőkkel kapcsolatban: létesítmények és infrastruktúra a kikötők és a vonzáskörzetükkel való összekapcsolódás számára; a létesítmények egész évben történő megközelíthetősége (pl. kotrók és jégtörők); beruházások az információs és kommunikációs technológiákba (ikt) a forgalomirányítási vagy elektronikus jelentéstételi rendszerek javára; támogatás az induló vállalkozásoknak, amennyiben indokolt a közfinanszírozás a projekt pénzügyi életképessége szempontjából, ahol az ilyen támogatás legfeljebb két évig nyújtható, és azt csak megfelelően indokolt beruházási kiadásokra lehet felhasználni; új szolgáltatások piaci lehetőségeit megfogalmazó, illetve új szolgáltatásokhoz új és meglévő áruszállításokat elemző tanulmányok, valamint hatásvizsgálatok, végrehajtás és finanszírozás. 3
B. Tematikus Osztály: Strukturális és Kohéziós Politikák 2012-ben mutatták be az Európa 2020 stratégiát. E stratégia többek között a fenntartható fejlődésre helyezi a hangsúlyt. A 2013-ban megjelent új TEN-T-iránymutatások értelmében ez a hangsúly immár a tengeri gyorsforgalmi utak rendszerében is érvényesül. Ezen új iránymutatások szerint a tengeri gyorsforgalmi utak és a TEN-T támogatása az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz részévé válik, és új lehetőségeket kínál a tengeri gyorsforgalmi utak programján belül, nevezetesen: kapcsolatok harmadik országok kikötőivel; a kikötői vonzáskörzettel való összekapcsolódás bevonása; alternatív tüzelőanyag projektek bevonása. Megvalósítás A tengeri gyorsforgalmi utak programja egy olyan uniós programmá vált, amely ez idáig több mint 40 projektet támogatott a TEN-T programon keresztül, 400 millió euró értéken felül teremtve ösztönzőket (a 2013. évi felhívásokat is beleértve). A köz- és a magánszféra szereplői által véghezvitt beruházások becsült értéke 2 milliárd euró. Emellett négy projekt kapott támogatást a Marco Polo programon keresztül, csaknem 20 millió euró értékű ösztönzőt generálva. Ezen alapvető beruházások ellenére a rövid távú tengeri fuvarozás részesedése a 2001 2011 közötti időszakban a többi módszerhez képest kismértékben csökkent. Azt mondhatjuk tehát, hogy a rövid távú tengeri fuvarozás ösztönzése nem eredményezte közvetlenül az ilyen szállítási mód strukturálisan versenyképesebb pozícióját. Azt a következtetést is le lehet vonni azonban, hogy a tengeri gyorsforgalmi utak programja közvetett módon ösztönözte a kikötők közötti szorosabb együttműködést, amely idővel jótékony hatással lehet a rövid távú tengeri fuvarozás irányítására és növelésére. A tudományos szféra és maguk a kikötők által megfogalmazott főbb kritikai észrevételek a következők: Bizonyos (kis vagy nagy) kikötők mé g mindig nem tudnak a tengeri gyorsforgalmi utak programjáról. A tengeri gyorsforgalmi utak programja hátrányt szenvedett attól, hogy nem tűnt túl biztató kezdeményezésnek, mivel a program koncepciója a kezdetektől fogva nem volt egészen világos. A tengeri gyorsforgalmi utak programját ismerő kikötők közül néhány nincs tudatában a program összetettségének. A program fő kedvezményezettjei nincsenek kellőképpen tisztában az általa kínált lehetőségekkel. Több kikötői képviselő (akiket szintén megkérdeztek) jel ezte, hogy nem voltak tisztában a program által kínált valamennyi lehetőséggel. Ez potenciális érdekes összekapcsolódásokhoz vezet a rövid távú tengeri fuvarozás kihagyott alkalmait illetően. Még ha a programot el is ismerik az érdekelt felek, az eljárásokat nehézkesnek találják. Ezenkívül néha nehéz helyesen értelmezni a pályázati felhívásokat. A pályázati felhívásokon belül világosabb és tömörebb információkra van szükség a prioritásokat illetően. A projektek és a konzorciumok felállításához szükséges idő nyomás alá helyezi a kikötői hatóságok kapacitásait. Jelenleg hiányzik a tengeri gyorsforgalmi utak programjának világos hatásvizsgálata. Ebből következik, hogy jobb fő teljesítménymutatókat (KPI) kell meghatározni a beruházásokat megelőzően, hogy a teljes szállítási piacon belül lehessen értékelni a hatásukat. A tengeri gyorsforgalmi utak programja folyamatos kiigazítást és irányítást igényel, figyelembe véve a piaci hajtóerőket is. 4
A tengeri gyorsforgalmi utak koncepciójának javítása Ajánlások és forgatókönyvek Az összes lehetséges forgatókönyvben megfogalmazásra kerülő általános ajánlás célja a tengeri gyorsforgalmi utak láthatóságának növelése. Egyértelműen meg kell határozni az érdekelt feleket, és aktívan kell törekedni a bevonásukra. A lehető legegyértelműbb jelentkezési folyamatokat kell kialakítani a tengeri gyorsforgalmi utak projektjeit illetően, egyszerű és világos ajánlati felhívásokkal. Proaktív módon kell megkeresni az érdekelt feleket a tengeri gyorsforgalmi utak programja által kínált lehetőségekkel. A többi ajánlás a forgatókönyvekhez van igazítva. A tengeri gyorsforgalmi utak programját a jelenlegi formájában folytatni kívánó alapforgatókönyv mellett két további forgatókönyvet fogalmaztunk meg: 1) Fenntarthatósági forgatókönyv: ez a forgatókönyv a környezetre gyakorolt hatás csökkentésére helyezi a hangsúlyt alternatív tüzelőanyagok használatával, innovatív kialakítású hajókkal, kikötői létesítményekkel és új anyagok, például kompozit anyagok használatával. Javítani kell a tengeri gyorsforgalmi utak programját, amennyiben fenntartható hatást akarunk elérni a tengeri gyorsforgalmi utak minőségén és versenyképességi helyzetén; 2) Az ellátási lánc irányításának forgatókönyve: ez a forgatókönyv a teljes ellátási láncra helyezi a hangsúlyt, amelynek egy része a rövid távú tengeri fuvarozás. Az ilyen hangsúly nélküli projektek eredményei nem biztos, hogy meg tudnának felelni az eredeti célkitűzéseknek, mivel hiányozhat a projekt szempontjából releváns érdekelt felek közötti együttműködés. A tengeri gyorsforgalmi utak összetett ellátási láncok részét alkotják, amelyek nem a tengeri kikötőkben kezdődnek, és nem is ott érnek véget. A rövid távú tengeri fuvarozás sok (ha nem valamennyi) esetben egyike egy láncot alkotó különböző szállítási módoknak, e láncokon belül pedig számos érdekelt fél képviselteti magát a szállítótól a végfelhasználóig. A tengeri gyorsforgalmi utak projektjeinek figyelembe kell venniük az integrált ellátási láncot annak érdekében, hogy kapcsolódjanak a többi láncszemhez, és ne legyenek elszigetelt projektek. Nem korlátozzák Európa határai az olyan ellátási láncokat, amelyekben a rövid távú tengeri fuvarozás központi szerepet játszik. Az európai ipart és fogyasztói térségeket más fontos európai és nem európai régiókkal kapcsolják össze. A harmadik országokat a rövid távú tengeri fuvarozás részének kell tekinteni, és ezért be kell azokat vonni a tengeri gyorsforgalmi utak projektjeibe. 5