BESZÁMOLÓ: LEONARDO PROJEKT TÖRÖKORSZÁG/ IZMIT, 2014.06.29-07.26 KÉSZÍTETTE: SEYENÉ VÁRHALMI GABRIELLA

BESZÁMOLÓ: LEONARDO PROJEKT TÖRÖKORSZÁG/ IZMIT, 2014.06.29-07.26 KÉSZÍTETTE: SEYENÉ VÁRHALMI GABRIELLA

1. HÉT 1.nap- június 29, vasárnap A repülőtéren mindenki kint volt már 9 óra körül, megkezdődött a bejelentkezés. A folyamat problémamentesen zajlott. A B3 kapuhoz kellett mennünk, ahonnan mindjárt a folyosón keresztül a váróba. Gépünk kb. 15 perces késéssel indult de az előírt időben megérkeztünk Isztambulba. Itt történt az első probléma. Egyik diákunk, Kézér Gergő táskáját valaki elvitte, helyette a sajátját hagyta ott. Jegyzőkönyvet töltöttünk ki az elveszett poggyász részlegen és megbeszéltük, hogy ha valami van, értesítenek. A projekt kinti tagjai már vártak minket, mindenkit egy vörös rózsával. Felszálltunk a kényelmes klímás buszra, majd elindultunk Izmit felé. Az út kb 1 órát vett igénybe. Végig a Márvány-tenger partján haladtunk szebbnél szebb tájakon, de azt is észrevettük, hogy ez egy iparvidék, tele gyárakkal, kohókkal, telepekkel. Mint később kiderült, ez Törökország második legnagyobb iparvidéke. Megérkezés a szállásra Izmitben A városba érve hamar a szálláshoz értünk, kipakoltunk, majd mindenki elfoglalta a szobáját. A szállásunk egy egyetemisták számára fenntartott kollégium, amely ilyenkor nyáron értelemszerűen üres. Szóval az egész szálló a miénk lett. Nagyon kedvesen fogadtak. A szobák modernül berendezett fiatalos szobák, ám fürdőszoba csak a folyosón van kint. Ezek nagysága és tisztasági állapota hagy némi kívánnivalót maga után. Este 6-tól már adták a

vacsorát is, ami csicseriborsó krémleves volt, rizs és csirkemell padlizsánnal és finom szósszal. Ezek után édesség. Kilátás a szálló tetőteraszáról Vacsora után felosztottuk a csoportokat, kineveztük a felelősöket, majd többen a városba mentek sétálni. Később a tetőteraszon gyülekeztek sokan, az én csoportom a helyi projektvezetővel, Seckinnel tartott úgymond angolórát, heves beszélgetés volt éjjel 1-ig. Innentől Seckin Izmit hőse számukra. Tehát az első nap pozitívan zárult. 2. nap. Június 30, hétfő Reggel korán keltünk, majd reggelizni mentünk fel az ebédlőbe. A reggeli egyszerű volt, bundás kenyér, sajtok, paradicsom, uborka és mogyorókrémet lehetett még venni. Reggeli után városnézésre mentünk, ahol először a helyi elektronikai múzeumban tartottak nekünk ismertetést. Innen átgyalogoltunk az óratoronyhoz, ahol szép panoráma nyílik a tengerre. Ezután egy üzletsoron mentünk végig, ahol beültünk egy étterembe ebédelni. Több étel közül lehetett választani, többek között volt csirkés döner.

A Múzeum előtt Kemal Atatürkkel

Ebéd Izmit belvárosában

Az óratoronynál Ebéd után a kikötőbe mentünk, ahol a csoport két részre szakadt. Az én csoportom elindult sétálni a tengerparton végig, találtunk kis hajókat, yachtokat, az egyik kisebb hajóval elmentünk egy hajókirándulásra, ami 1 órát tartott. Végigmentünk a kikötőben, ahol pl áll a TCG amerikai romboló, mellette egy tengeralattjáró. Mindkettő múzeumként funkcionál, de naponta csak 5-ig van nyitva, szóval így már nem tudtuk megnézni. Majd a jövő héten.

TCG Gayret és Hizirreis Hazaértünk vacsorára. A vacsora valamilyen krémleves volt, majd köfte, sült krumpli, valamilyen tészta és édesség. Vacsora után a tetőteraszon angolórákat tartottunk. Angolóra után a szálloda vezetője elvitte a fiúkat focizni. Itt volt Ahmet is a projekt helyi vezetője. Odaadtuk neki a pénzt, de számlát nem adott. Azt mondta, majd az utolsó héten odaadja. A lefekvés éjfél körül volt. Hajókázás a Márvány-tengeren

Oktatás: Szakmai: 5 óra Nyelv: 3 óra 3. nap. Július 1. kedd Reggeli után, ami a szokásos étel volt, elindultunk Karamürselbe. Ez Izmittel szemben lévő kis város. Elgyalogoltunk a buszparkolóba, felszálltunk a buszra és kb 50 perces utazással megérkeztünk. Első program volt a helyi középiskola megtekintése. Az előadóteremben hosszú előadást hallhattunk a török oktatási rendszerről. Ezután körbevezettek az iskolán, megmutatva a műhelyrészleget, laboratóriumot, tantermeket. Az iskola bemutatása után még a vezetőkkel beszélgettünk, majd ebédelni mentünk. Ebéd előtt felmentünk a hegyekbe és egy gyönyörű kilátónál álltunk meg. Csodás panoráma nyílt az egész öbölre. Az ebéd olyan sokáig elhúzódott, hogy alig maradt időnk az utána beígért strandolásra. Marhahúsos pide volt mindenkinek. Kilátás a hegyekből Karamürselre

Karamürsel: strand 16.30-kor kellett visszaindulni. Kellemes időtöltés volt, a gyerekek fürödtek, aztán strandlabdáztak a helyiekkel. Pontban 16.30-kor indult vissza és kb 17.15-re értünk a parkolóba, ahonnan vissza kellett gyalogolni a szállásra. 18 órától vacsora volt, mely krémleves, valami gulyásleves szerű étel és tészta, utána pedig fánkszerű mézes édesség. Később tartottunk angolórát, majd a szokásos esti program volt. Oktatás: Szakmai: 5 óra Nyelv: 3 óra 4.nap.-július. 2 szerda Ezen a napon reggeli után az informatikai csoport elindult info-képzésre. A képzés egy modern intézetben, úgynevezett Elginkan-intézetben volt. Modern felszerelt tantermek vannak, nagyon kedves egyetemi tanár. Jó, hogy a tanár jól beszél angolul, így a gyerekeknek angol és informatikai képzés is egyben. A képzés után busszal mentünk vissza a szállásra. Délutáni program volt a Ford-gyár megtekintése. Előtte beültünk egy étterembe ebédelni, majd folytattuk tovább az utat a buszpályaudvar felé. Ugyanazzal a busszal utaztunk, mint előző programkor. A Ford-gyár a Karamürsel felé vezető úton volt. Amikor megérkeztünk a parkolóba, elmondták, hogy fényképeket nem lehet csinálni, úgyhogy a gépeket be se vigyük. Ez persze elég rossz hír volt!!!

A Ford gyár előtt Kész Ford minibusz szállítása Beléptünk a gyárba, amelynek lenyűgöző méretei voltak. Két csoportra oszlottunk, kisvonattal vittek végig és bemutatták az összes színhelyt. A leglenyűgözőbb az automata-sor volt, ahol robotok ezrei végezték a munkát. Egyébként a gyár kb 9500 embernek ad munkát. Az

ismertetés, bemutatás angol nyelven történt. Ez a program késő délutánig tartott, majd ugyanazzal a busszal mentünk, vissza a parkolóba, ahonnan visszasétáltunk a szállásra. Pihenés az előadás után A vacsora már várt, utána pedig fent a teraszon dupla angolórát tartottunk. Folytattuk a szóbeli nyelvvizsga tételsor átvételét. Angolóra után szabad program volt az este, a szálláson belül. Az én csoportom főleg Seckint várta, hogy folytassák vele a bemutatkozást, ismerkedést. A lefekvés csak jóval később volt. Oktatás: Szakmai: 5 óra Nyelv: 3 óra

Angolóra a tetőteraszon 5. nap. Július 3 csütörtök Ezen a napon reggeli után több helyre is mentünk. Az első hely a munkaügyi hivatal volt, ahol a vezető, az intézmény igazgatója tájékoztatást tartott a hivatal működéséről, a török foglalkoztatottság kérdéséről. Innen az önkormányzat épületébe mentünk, ahol a polgármester beszélt Törökország és azon belül Kocaeli tartomány helyzetéről. Az ismertetés hosszú órákon át tartott, majd a szállásra visszamentünk ebédelni. A munkaügyi hivatalban előadáson

Az önkormányzat épülete előtt Az önkormányzat üléstermében

Ebéd után az építészeknek a programja az építészeti egyetem és a közoktatási hivatal látogatása volt, ahol angol nyelvű előadásokat hallgattak. Az informatikai csoport a szálláson maradt és a teraszon tartottunk több angolórát. Ezután szabad program volt, lehetett menni vásárolni, vagy pihenni. A tanárokat pedig estére a helyi tanárok meghívták iftár vacsorára Karamürselbe. Itt már egy nagyobb társaság várt minket a tengerparton lévő étteremben, ahová ők hozták a saját maguk által készített ételeket. Karamürsel Sahili Meghívás iftárra Karamürselben Marhahúsos pide volt mindenkinek, majd különböző édességek és dinnye. Nagyon jól éreztük magunkat, éjfélkor Ali tanár úr vitt minket vissza a szállásra. A lefekvés szokás szerint késő éjjel volt.

Oktatás: Szakmai: 5 óra Nyelv: 3 óra 6. nap. Július 4 péntek A mai napon reggeli után az infosok oktatásra mentek az Elginkan központba. Busszal mentünk és jöttünk. Visszaérkezés után ebédeltünk majd volt egy kis pihenőidő. 3 órakor indultunk a mecsettúrára, melynek során valójában csak egy mecsetet látogattunk meg: Pertev Mehmet Pasa Mecsetet. Seckin jött velünk és amikor megérkeztünk, bemutatott minket az imámnak. Megnéztük a mecsetet nagyon részletesen, kaptunk róla angol nyelvű ismertetőt. Ezután az imám felvitt minket még a karzatra is egy nagyon szűk kis csigalépcsőn. Fentről gyönyörű kilátás nyílt a belső térre. Seckin mondta, hogy nemsokára kezdődik az ima, meg lehet nézni onnan fentről. Természetesen az én csoportom és még sokan ott maradtak megnézni az imát végig. 6 óra körül indultunk vissza. A szálláson már vacsora volt (zölbabos lecsó és burek) majd szabadidő. A gyerekek már nagyon fáradtak voltak, sokan lepihentek, vagy voltak, akik bementek a városba. Este, amikor mindenki kipihente magát, angolórát tartottunk. A fáradtságtól függetlenül az elalvás csak későn volt. Oktatás: Szakmai: 5 óra Nyelv: 3 óra Csoportkép a mecset előtt

7. nap. Július 5. szombat Ma mindenki későn kelt. Sokan nem is reggeliztek, inkább aludtak tovább. A mai nap lazán telt. A gyerekek sokáig aludtak, ebéd 1 órakor volt. Úgy döntöttünk, hogy ebéd után 3 óra körül együtt elmegyünk az outlet központba. Egészen odáig gyalogoltunk, jó hosszú gyalogtúra volt. Amikor megérkeztünk megbeszéltünk egy találkozási pontot és időt és innen mindenki párokban ment. Az outlet után hazafelé még bementünk a vidámparkba, majd még a tóparton sétálgattunk. Kb 10 körül értünk vissza a szállásra. A lefekvés szokás szerint későn volt. Indul a vásárlás! 8. nap. Július 6. vasárnap Ma is mindenki sokáig aludt, majd reggeli után Karamürselbe indultunk strandolni. Busszal mentünk, de kiderült, hogy ez kicsit drágább, mint a komp, tehát visszafelé mindenképp komppal kell utazni. Nagyon szép, napos idő volt. A gyerekek jól érezték magukat, sokat fürödtek és labdáztak. Hazafelé 2 csoportra váltunk, az egyik a 16.15-ös komppal jött, a másik később. Mi 5 körül megérkeztünk, 6-tól vacsora volt, utána a beszámolót írták a gyerekek. Később persze mindenki a tetőteraszon gyülekezett és késő estig beszélgettek.

Karamürseli strandon 2. Hét 9. nap. Július 7 hétfő Az info csoport szokásosan reggeli után idult az oktatásra az Elginkan intézetbe. Az oktatás 13 óráig tartott, majd visszamentünk a szállásra ebédelni. 15 óra körül szabad programként, aki akart eljöhetett a város szélén található természetvédelmi területre és ott megnéztük a kilátót, a nádast, a parton végigsétáltunk. Sajnos, ami illúzióromboló volt az az, hogy a parton sok volt a szemét. A hely maga szép volt, de sajnos madarat keveset láttunk. Innen kisbuszt stoppoltunk és úgy jutottunk vissza a városba. Pont vacsoraidőre értünk vissza. Vacsora után 7-től 3 angolórát tartottunk szokásos helyünkön, a tetőteraszon. A lefekvés ismét későn volt. A természetvédelmi terület kilátóval

Oktatás: Szakmai: 5 óra Nyelv: 3 óra Buszstoppolás! 10. nap. Július 8. kedd A szokásos 8 órai reggeli után indultunk az Elginkanba. Oktatás után visszatértünk a szállásra, majd ebédeltünk. A mai délután szabad program volt, volt, aki a másik csoporttal kiment a karamürseli strandra, mások vásárolni mentek, vagy a szálláson maradtak. Szóval semmi különös nem történt. Lehetett velem is jönni Gölcükbe, ahol a török hadsereg egy támaszpontját tekintettük meg. Ezen a környéken majdnem mindenhol katonai támaszpontok vannak. Miután vacsoráztunk és megjött mindenki, 8.30-tól a tetőn angolórát tartottunk, melyhez 10 óra körül Seckin is csatlakozott és ezután kötetlen beszélgetés alakult ki angolul. Később sokan a foci vb-t nézték az ebédlőben. A lefekvés későn volt. Oktatás: Szakmai: 5 óra Nyelv: 3 óra Hadihajó bázis, Gölcük

Hadihajó, Gölcük Séta Gölcükben, étterem a parton

Gölcük, séta a tengerparton 11. nap, július 09, szerda Reggeli után indulás az Elginkan intézetbe és a szokásos mennyiségű óra után az én csoportom elindult a kikötő felé. Korábban a mai ebédet becsomagolva kértük, úgyhogy mielőtt elindultunk mindenki megette. Nagyon rossz volt, szokás szerint. A kikötőben egyenesen mentünk a rombolóhoz, amit korábban már kívülről láttunk. Most szerencsére nyitva volt, a jegyeket megvettem, fizettem összesen 78 lírát. Ezután kaptunk egy nagyon kedves idegenvezetőt, aki a tengerészetnél szolgáló katona, angolul is egész jól tudott. A túrát a TCG Hizirreis tengeralattjárón kezdtük. Lementünk a mélyébe és ott végigvezetett minket. Lenyűgöző volt. A tengeralattjárót még a XXI sz elején is használták. Nagyon szűk kis átjárók voltak mindenhol. A tengerészethez a legkisebb méretű katonákat veszik csak fel, elmondta. A következő volt a hajó. Ott is végigmentünk, mindenféle kiállítást láthattunk régi oszmán viseletektől kezdve a modernig. Nagyon tetszett mindenkinek minden. A hajót is nemrég vonták ki a forgalomból.

A parancsnoki kabinban A TCG Gayret fedélzetén

A TCG Gayret parancsnoki kabinjából

A TCG Gayret fedélzetén

A TCG Gayret fedélzetén

TCG Hizirreis tengeralattjáró

Az ismertetés angolul volt, utána még a csoport egyik tagja is kiselőadást tartott a témáról és átbeszéltük az új információkat. Úgyhogy egyben ez volt a mai dupla angolóra is. Nagyon hasznos volt ez a nap és nagy élmény a gyerekek számára. Éppen vacsoraidőben értünk haza, vacsora után pedig szabad program volt lefekvésig, ami szokásosan későn volt. Oktatás: Szakmai: 5 óra Nyelv: 3 óra 12. nap. Július 10, csütörtök. A reggeli után Elginkan intézet. Innen kb.13.15-kor indultunk el a csoportommal a Seka parkba. A Seka park Izmit és a környék legnagyobb parkja. Sajnos mi busszal mentünk lefelé vagy 3 megállót aztán kietlen helyeken síneken mentünk át, nagy kerülő utat tettünk, persze ezt akkor nem tudtuk. A parkba érve nagy élmény volt a gyerekeknek egy kiállított harci repülőgép, amit többen mindjárt meg is másztak. Harci gép a Seka parkban Ezután a tengerpartra mentünk le, ahol gyönyörű sétány van pálmafákkal, homokos parttal és vízbe messzire benyúlt egy stég. Elmentünk ennek a végéig, ahol persze a fiúk azonnal levetkőztek és elkezdtek beugrálni a vízbe. Jól jött ez a kis üdítő fürdő ebben a kb 34 fokos perzselő hőségben. A fürdés után tovább folytattuk a sétát és egy kis kondi-parkhoz értünk. Ott megkérdeztük merre van a Thököli-ház. Útbaigazítottak minket, kicsit vissza kellett menni a felüljáróig majd onnan balra egy kis erdőben már lehetett látni a házat a magyar zászlóval.

A Thököli-emléktábla Először megnéztük az emlékművet majd bementünk a házba, ahol szintén angol nyelvű idegenvezetést kaptunk. A gyerekek annyira szomjasak voltak, hogy megittak egy hatalmas gallon vizet. Az idegenvezető végigvezetett a házon, elmondott minden tudnivalót, utána kötetlen beszélgetés alakult ki, a gyerekek kérdeztek tőle. Sokat gyakorolták az angolt a mai napon. Ezután még kiselőadás is volt, majd összegeztük az egészet. Elmondta az idegenvezető, hogy Thököli Imre itt élt Izmitben a bukása után, menedéket kérve a török kormánytól, majd itt is halt meg, feleségével, Zrínyi Ilonával együtt. 2005-ben a magyar és a török kormányok megegyezése után, a magyar kormány finanszírozásávasl megépült az emlékház, mely így Törökország területén a harmadik magyar emlékház: Rákóczi-ház Rodostóban, Kossuth-ház Kütahyában és végül Izmitben a Thököliház. Sok dokumentum, fényképes anyag és tárgy található a múzeumban.

A Thököli emlékmű Vacsorára pont hazaértünk, aztán tartottunk angolórát is, de a fiúk este 9-kor még elmentek focizni. A lefekvés későn volt. Mindent egybevetve, fárasztó nap volt, rengeteget gyalogoltunk, de nagyon hasznos. Oktatás: Szakmai: 5 óra Nyelv: 3 óra

Seka park: fürdés előtt a stégen 13. nap. Július 11 péntek Délelőtt szokásosan oktatás volt az Elginkanban, majd az info órák után ebédeltünk és utána az ebédlőben tartottuk ma az angolórákat. Mivel nagyon fárasztó hét volt, délután mindenki az órák után pihenhetett, szabad program volt. Továbbá lehetett készülni másnapra a feketetengeri kirándulásra. Oktatás: Szakmai: 5 óra Nyelv: 3 óra 14.-15. nap, július 12.-13, szombat, vasárnap Elérkezett végre a gyerekek számára a szabadság. Reggeli után 9 körül indultunk egy elég rozoga busszal a Fekete-tengerhez. Az út kb 1.5 órás volt. Elég rossz minőségű úton haladtunk a vége felé de amikor odaértünk a tengerhez a látvány mindenért kárpótolt. Végestelen végig gyönyörű homokos kietlen part, a távolban gyönyörű sziklaképződményekkel. A szállás rögtön ott volt, egy ifjúsági tábor barakkokkal, inkább katonai tábornak tűnt, a vezetők is jöttek, sípokkal próbáltak rendet tenni és irányítani a gyerekeket, amitől persze ők kiakadtak. Mindenki elfoglalta a szállását, majd lementünk a partra kb 1 órára, mivel utána ebédidő volt. Délután ismét strandolás, néhányan elmentünk bebarangolni a partot és megnézni a távoli sziklákat. Vacsora után közös séta volt az erdőbe, ekkor fentről néztük meg ugyanazokat a sziklákat. Csodálatos hely volt. Este sportolás, beszélgetés volt, a lefekvés szokás szerint későn. Vasárnap reggeli után a gyerekek a vezetőkkel elindultak egy kis kirándulásra. Egy közeli partra mentek, ahol sziklákról be lehetett ugrálni a tengerbe. Mindenki nagyon élvezte. Később sokan biciglizni illetve kajakozni mentek. Délután 5 körül indultunk vissza és pont vacsoraidőben érkeztünk a szállásra.

Kerpe: strand Kerpe

Kerpe 3. HÉT 16. nap, július 14. hétfő A mai napon rendesen az Elginkanban informatika oktatás volt. Az órák után a szálláson ebéd után angolórák voltak, majd utána szabadidő. Mindenki intézhette ügyeit, mehetett vásárolni, stb. Oktatás: Szakmai: 5 óra Nyelv: 3 óra 17. nap, július 15. kedd A mai napon rendesen az Elginkanban informatika oktatás volt. Az órák után a szálláson ebéd után angolórák voltak, majd utána szabadidő. Mindenki intézhette ügyeit, mehetett vásárolni, stb. Vacsora utánra a szálloda tulajdonosa Háron meghívott minket, tanárokat magához. Nagyon szép lakóparkban lakik családjával. Itt voltunk körülbelül 11-ig.

Oktatás: Szakmai: 5 óra Nyelv: 3 óra Lakópark medencével 18. nap július 16. szerda A mai napon rendesen az Elginkanban informatika oktatás volt. Az órák után a szálláson ebéd. Ebéd után a csoport egy részével elmentünk a Régészeti Múzeumba, ahol nagyon érdekes kiállítások voltak a város történetéről a kezdetektől napjainkig. Az udvarban ókori sírok, szarkofágok, oszlopok voltak kiállítva. A Régészeti Múzeumban A múzeum meglátogatása után a régi pályaudvarra mentünk, ahol korabeli vonatok voltak kiállítva. Ezekbe a vonatokba még be is lehetett szállni.

A régi mozdonyban Miután hazamentünk a szállásra angolórák voltak, majd utána szabadidő. Mindenki intézhette ügyeit, mehetett vásárolni, stb. Oktatás: Szakmai: 5 óra Nyelv: 3 óra 19. nap, július 17 csütörtök. A mai napon az Elginkanbeli órák után az út túloldalán levő megállóból indultunk Gebzébe. Ez egy nagy város Izmit és Isztambul között. Az út körülbelül fél órát tartott végig a tengerparton. Hatalmas gyárakat, kikötőket, hajókat lehetett végig látni. Több látnivaló megtekintését is terveztük, de amikor megérkeztünk nyilvánvalóvá vált, hogy ez egy hatalmas város, így tömegközlekedési eszközök használatára van szükség ahhoz, hogy eljussunk kitűzött célunkig. A vár felé gyalog indultunk el az általunk helyesnek tartott irányba. Ám egy idő múlva ott voltak a sínek, tehát láttuk, hogy erre gyalog nem tudunk átmenni. A helyiek útbaigazítása szerint a vár elég messze volt így hát beültünk 3 taxiba egy előre kialkudott árért, ami kb annak az árnak felelt meg, mintha busszal mentünk volna. A várhoz érve kiszálltunk. Gyönyörű volt a kilátás, dombok, tetején a vár panorámával a tengerre, ami tele volt hajókkal. A vár a bizánci időben épült, de sajnos zárva volt. Körül lehetett sétálni, gyönyörködni a látványban, majd tartottunk egy ismertetőt angolul, előre kinyomtatott anyagokból, utána még egyszer megbeszéltünk mindent. Néhányan még a várfalra is felmásztak egy-egy jó fotó miatt. Ezután tovább indultunk.

A Gebzei vár távolról Csoportkép a vár előtt A várfalon

Következő célpontunk volt Hannibál sírja. A pun hadvezér, bukása után menedékjogot kért Bithynia uralkodójától s ebben a városban élt egészen addig, amíg 183-ban öngyilkosságot követett el. Sírja ezen a helyen állt, amíg a tunéziai kormány el nem vitette hamvait, azóta egy emlékhely van itt. Ide indultunk. A vártól a térképen nézve nem volt messze de pontos címünk nem volt, csak irány. Elindultunk arrafelé, hegyre fel, síneken át, keresztül egy vadonatúj lakótelepen, aztán megkérdeztük és jó irányba haladtunk. Nagyon szomjas volt már mindenki, úgyhogy egy boltnál megálltunk és mindenkinek vettem innivalót. Aztán gyalogoltunk tovább, amikor egy helyi szerint még 3 km-re volt a cél. Akkor úgy döntöttünk beülünk egy taxiba, illetve 3-ba és azzal mentünk oda. A sírnál a taxisok megvártak, mert úgy beszéltük meg, hogy utána kivisznek a buszhoz. Hannibál sírjánál csoportkép Csodálatos parkban található az emlékmű, gyönyörű fák övezik a hatalmas kör alakú szent helyet, melynek a közepén áll az oszlop, amely tkp Hannibál sírjának az emlékhelye. Nagyon megható volt. Körbesétáltuk, fényképezkedtünk, tartottunk Hannibálról és a korról egy angol nyelvű ismertetőt, aztán a taxikkal kimentünk a főútra és ott felszálltunk az Izmitbe menő buszra. 18 óra körül értünk haza, vacsora után még angoloztunk, aztán szabad foglalkozás volt. Oktatás: Szakmai: 5 óra Nyelv: 3 óra 20. nap, július 18. péntek A mai napon rendesen az Elginkanban informatika oktatás volt. Az órák után a szálláson ebéd után angolórák voltak, majd utána szabadidő. Mindenki intézhette ügyeit, mehetett vásárolni, stb. Oktatás: Szakmai: 5 óra Nyelv: 3 óra

21-22. nap, július 19-20 szombat-vasárnap Szombaton a reggeli után kirándulni indultunk a csoporttal. A célpontunk Masukiye-Kartepe, egy közelben levő kirándulóhely vízesésekkel, hegyekkel, tavakkal. Rendes busszal indultunk a hídtól, ahogy szoktunk. Az út kb fél órát tartott. Egy idő múlva a busz a hegyekbe ért és egyre magasabbra mentünk. Gyönyörű helyek voltak. Szép villák sorakoztak a hegyekben. Átmentünk Masukyén és Kartepe következett. A hegy tetejére felérve a buszról leszálltunk, itt rögtön volt egy quad-kölcsönző. A gyerekek teljesen belelkesedtek, hogy menjünk el egy túrára. Kiderült, a túra bemegy az erdőbe fel még jobban a hegyre egy kilátóhoz, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Sapanca-tóra. Kialkudtuk az árat, aztán kettesével ültünk fel a quadokra és elindultunk. Végigjártuk a hegyet, a kilátónál kiszálltunk, csodálatos volt az elénk táruló látvány. Sajnos a visszafelé vezető úton egy nagy záporeső kapott el, úgyhogy teljesen szétáztunk, mire visszaértünk a kis bódéhoz. De nagy élmény volt!! Kartepe: kilátás a hegytetőről Kartepe: vízesések a hegyoldalban

Quadozás Kartepén

Ezután elindultunk a vízeséseket megkeresni felfelé a hegyen. Mindenhol gyönyörű és hangulatos éttermek voltak és mindenhol kis vízesések, akár az úton is keresztül. Kis halastavacskák, barlangok. A gyerekek be is mentek 1-2 barlangba. Csodálatos hely volt, megérte eljönni ide. Láttunk jó néhány vízesést, majd beültünk egy dzsungel-kávézóba kávét illetve teát inni. Kis boxokba lehetett ülni, alattunk hegyi patak folyt, körülöttünk hatalmas fák, vízesésekkel, banánfákkal. Miután fizettem, lementünk a buszmegállóba és indultunk haza. Vacsorára hazaértünk, azután már mindenki pakolt, hiszen másnap utaztunk Isztambulba. 22. nap. Július 20, vasárnap Vasárnap reggel 9-kor indult a buszunk a szálló elől és kb 11-kor érkeztünk meg az ottani szállásra. Ez is egy diákszálló volt. Itt mindenki elfoglalta a szobáját, majd ebédeltünk és elindultunk egy bevezető sétára. Metróval bementünk a Taksim-térre, ott körbenéztünk majd az Istiklál úton végigsétálva elértünk a Galata-toronyhoz. Itt szabadon aki akart felmehetett a toronyba, a többiek körülnézhettek. 1 óra múlva volt a találkozó majd visszaindultunk a szállásra, ahol 8 órakor vacsora volt. Szokás szerint késői lefekvés volt. 4. HÉT 23. nap, július 21, hétfő. Reggeli után csoportokra oszlottunk és így kezdtük meg az isztambuli sétákat. Sajnos kiderült, hogy a fogadó fél egy fillérrel sem járul hozzá az itteni közlekedéshez, úgyhogy mindent a gyerekeknek maguknak kellett állni. Első nap a szállás közelében megálló 74-es busszal bementünk az Eminönübe, majd onnan kezdtük a gyalogtúrát. Első állomásunk a Topkapi palota volt. Nagyon alaposan megnéztük minden kiállítási termét, gyönyörködtünk a kilátásban és elfogyasztottuk vendéglátóink által készített salátás-kifli ebédet a palotán belül. A Topkapi palota előtt

Kilátópont a palota udvarában A Topkapiban

Pavilon a Topkapiban

Pihenés a parkban! Innen a Yerebatanba, a föld alatti víztározóba látogattunk el, amely méreteivel mindenkit lenyűgözött. Közben minden épületről ismertetőt hallgattunk meg angolul. A Kék Mecsetben

A Kék Mecsetben

Tovább folytatva a sétát következő megállónk a Sultanahmet, vagyis a Kék Mecset volt. Lenyűgöző méreteivel ez a látványosság is nagy sikert aratott. A 3 látnivaló után, melyek több órát vettek igénybe, még a negyedben sétáltunk, megtekintettük a Római birodalom 0 kilométerkövét, elolvastuk a tájékoztatót, majd 6 körül hazaindultunk. A Római Birodalom 0 kilométer-kövénél A szállóban vacsora, majd angolóra, lefekvés későn. Oktatás: Szakmai: 1 óra Nyelv: 3 óra 24. nap, július 22, kedd Ma is reggeli után indultunk. A mai napra mecseteket terveztünk be. Ismét az Eminönühöz mentünk be a 74-es busszal és kezdtük a nagyon híres Yeni Mecsettel, amely mellett már előző nap is elsétáltunk. Innen az Egyiptomi Bazár felé vettük az irányt. Itt található a nagyon híres, izniki csempével kirakott Rüstem Pasa Mecset. Bementünk és alaposan körülnéztünk. Ez a mecset egyike a város legrégebbi mecsetjeinek. Nagyon lenyűgöző a belseje.

Rüstem Pasa Mecset udvara Rüstem Pasa Mecset csempefala előtt Ezután folytattuk a bazárban a sétát, melynek épületei önmagában is műemlékek. Innen sétáltunk el egészen a Hagia Sophiáig. Hosszas sorbanállás után végre megvettük a jegyeket és bemehettünk ebbe a csodálatos épületbe. Mindenki le volt nyűgözve ezen világhírű épület szépségétől. Először felmentünk a karzatra, majd miután ott körbenéztünk akkor mentünk le az alsó részbe. Az épületlátogatás során angol nyelven hallgattunk róla ismertetőt kiselőadások formájában. Itt eltöltöttünk körülbelül 2 órát. A végén a császári bejáraton keresztül távoztunk. Képek: a Hagia Sophia székesegyházban

A Hagia Sophiában Hagia Sophia: a világhírű mozaik előtt

Rögtönzött történelemóra a Hagia Sophiában Miután a salátás kifli nem mindenkinek bizonyult elégnek, ezért sokan vettek maguknak élelmet útközben, leültünk, pihentünk. Ezután tovább folytattuk az utunkat a Laleli mecset felé. Nagyon meleg volt, sokáig felfelé kellett gyalogolni, de megérte. A mecset gyönyörű, nem turisztikai központ, így a helyi szokásokat jobban lehet tapasztalni, pl az udvarban fel voltak állítva asztalok, székek készülve az Iftárra. A mecsetbe bementünk, a helyiek közül sokan a puha szőnyegen aludtak, a klíma ment, így a hőmérséklet nagyon kellemes volt. Ebben a kellemes környezetben a fiúk leültek és pár percen belül mindenki elaludt.

Készülődés Iftárra a Laleli Mecsetben Pihenés a Laleli Mecsetben A mecsetbeli pihenés után folytattuk utunkat a nem messze található türbéhez, ahol III. Szelim és III. Musztafa szultánok lettek eltemetve. Mindenki megnézte alaposan, milyen egy szultánnak a sírterme, sőt még a próféta lábnyomának lenyomata is látható volt. Mindezekről angol nyelvű ismertetőt hallgattunk.

III. Szelim és III. Musztafa szultánok türbéje A türbében A mecsetek meglátogatása után betértünk a Nagy Bazárba, ahol mindenki szabadon körülnézhetett, volt egy óra szabadidő. Ezek után 6 óra körül elindultunk haza a szállásra. Nagyon szép nap volt.

A Nagy Bazár XVI. Századi csarnokai Oktatás: Szakmai: 1 óra Nyelv: 3 óra 25. nap, július 23, szerda Ezen a napon a reggeli után a Sisli központjából mentünk busszal Üsküdarba. Átmentünk a Boszporusz hídon, majd Üsküdar központjától kicsit arrébb szálltunk le. Inne még a Leányvárig sokat kellett volna gyalogolni, úgyhogy leállítottunk egy kis szervízbuszt, ami aztán egyenesen elvitt minket a Leány-várhoz. Itt sokat sétáltunk a tengerparton.

Úton a Leány-vár felé: viszik az autót! Aztán fakultatív program volt, hogy aki akart kis hajóval átjött a szigetre, ami nem messze található a szárazföldtől. A kis szigeten egyedül a vár van, amelyből pompás kilátás nyílik a városra. Több szintje is van, étterem is van benne és kilátópont a legfelső részén. Közben a szigeten filmet is forgatnak, úgyhogy rengeteg díszlet, kellék található lent. Nagyon sok képet csináltunk a gyönyörű kilátásról. Közben természetesen átvettük a várhoz kapcsolódó mondákat angolul. Üsküdarban: háttérben a Leány-vár

Ezután gyalog mentünk tovább Üsküdar központja felé, ahol megnéztünk kívülről egy kisebb mecsetet, majd megérkeztünk a Mihrimah Mecsethez, ahová be is mentünk. Éppen imaidő volt, megnéztük a női részleget is. Üsküdar: partmenti mecset Mihrimah Mecset: imaidő a női részlegen is A mecsettel szemben található a kompkikötő, innen utaztunk komppal tehát a túloldalra Besiktasba. Nagyon érdekes és emlékezetes volt a gyerekek számára az utazás.

Beszállás a kompba! Irány Besiktas! A Besiktasi kompmegálló közvetlen közelében található a Tengerészeti Múzeum. Nemzetközi diákigazolvánnyal ingyenes volt a belépő de amúgy is csak 6 líra. A múzeumot nemrég építették vagy újították fel, mindenképpen hatalmas, gyönyörű épület. Mindenféle hajók, bárkák, szultánoknak a bárkái elsősorban, találhatók benne. Főképpen a XIX. században uralkodó Abdülmecid szultán rengeteg káprázatos bárkája látható. Külön érdekesség, hogy a múzeumban van kiállítva a Lepantói csatában használt török zászló. A végén kisfilmbemutatót is meg lehetett tekinteni. Gyönyörű múzeum volt. Angol nyelvű idegenvezetés is járt hozzá. A Tengerészeti Múzeumban

Pihenés a múzeum vetítőtermében A múzeum előtt Innen tovább folytattuk a sétát, elindultunk a Dolmabahce palota felé. Végigsétáltunk a palota udvara mentén, megnéztük az őrségváltást, majd a bejáratnál található híres óratornyot és a kertben sétáltunk. Sajnos a palota már zárva volt, mivel 17 körül értünk oda. De így is nagyon szép volt az egész élmény. Ezek után a Besiktas megállóig visszamentünk és onnan egy busszal mentünk a szállásra. A szálláson a szokásos vacsora után este még tartottunk egy összefoglalót angolul. Oktatás: Szakmai: 1 óra Angol: 3 óra

Őrségváltás a Dolmabahce palota előtt A Dolmabahce palotánál

A Dolmabahce palota előtt Dolmabahce: az óratoronynál

26. nap, július 24, csütörtök A mai napra ismét egy nagyon érdekes program volt. Sisli központból indultunk busszal az Eyüp nevű negyedbe, amely Isztambulnak egy szent negyede, hiszen rengeteg híres ember sírja található itt. A központi részbe érkeztünk és onnan gyalog mentünk a nagyon híres Eyüp Szultán mecsetbe, ami egy zarándokhely a muszlimok számára. Megnéztük a mecsetet, majd a sírt is, mely közvetlenül a mecset mellett található. Ezután láttuk a negyed további sírjait is, mivel ahogy a felvonó felé mentünk, egy temetőn mentünk át. Természetesen mindenről angol nyelvű ismertetés volt. Az Eyüp Szultán Mecsetben Eyüp

A síremléknél

Amikor megérkeztünk a felvonóhoz, csak mi voltunk ott, a jegyek buszárban voltak, rendesen a kártyánkat tudtuk használni. Hamar feljutottunk a domb tetejére, ahol a híres Pierre Loti kávézó helyezkedik el, illetve kis szuvenírboltok. A kávézóba természetesen beültünk egy üdítőt inni és közben gyönyörködtünk az elénk táruló Isztambul csodás panorámájában. A kávézó után még a kilátóponthoz is elmentünk, ahol fényképeket készítettünk. A Pierre Loti kilátóponton A Pierre Loti kilátóponton

Séta Eyüpben

Kilátás a Pierre Loti kávézóból Miután ismét a felvonóval lementünk még Eyüpben sétálgattunk, majd buszra szálltunk a Taksim tér felé. A buszút közben megszemlélhettük a régi Bizánci városfalakat, mivel a busz útja erre vezetett át a Balat negyeden. A Taksimra érve kerestük a Hadtörténeti Múzeum épületét, amelyhez még kb 1 kilométert kellett gyalogolni. Sajnos a vége felé elkezdett esni az eső, úgyhogy kissé elázva érkeztünk meg a hatalmas épülethez, mely egykor laktanya volt. Kb. 2-kor érkeztünk meg. A jó hír az volt, hogy meg se nézték senkinek a diákigazolványát, hanem mindenkit ingyenesen beengedtek, mivel diákok voltak. Csak nekem kellett fizetnem. Az egészhez még angol nyelvű idegenvezetőt is kaptunk. A Hadtörténeti Múzeum kertjében A Hadtörténeti Múzeum az eddig látottak közül a legszebb múzeum volt, hatalmas, Európa legnagyobb múzeuma, rengeteg kiállítási tárggyal. Természetesen főként a fegyverekre specializálódik, illetve különböző kiegészítő eszközökre, egészen a korai középkortól napjainkig. Külön érdekesség volt, hogy itt őrzik azt a zászlót, amelyet a törökök az 1389-es rigómezei csatában használtak! 3-4-ig tart mindennap a Mehter-bemutató, ami a középkori Oszmán katonazenekar. 3-kor tehát beültünk a hatalmas színházterembe és vártuk az előadást. A legjobb az eleje volt, amikor megszólalt a zene és hirtelen szétnyílt a hátsó rész, a kert vált láthatóvá ahonnan

lassan bevonult a katonazenekar. Egy egész ceremóniát adtak elő korabeli ruhákba öltözve. Zseniális volt az egésznek a kivitelezése. Amikor vége lett, még volt egy óránk a múzeum bezárásáig. Mindent próbáltunk végignézni, de persze ez lehetetlen volt, hiszen olyan nagy a múzeum. A legnagyobb érdeklődésre a modern kori részleg tartott igényt. A Mehterek bevonulása A Mehterek bevonulása

Mehterek A múzeum zárása után visszamentünk a szállásra. Este még néhány gyerekkel elmentünk a Hodjapasha Kulturális Központba, ahol 7-től dervistáncot néztünk meg, 9-től pedig vegyes török népi táncokat. Csodálatos volt az egész! Az előadás után a táncosokkal fényképeket készítettünk. Itt tartózkodásunk csúcspontja volt ez az este. Dervistánc a XVI. Századi török fürdő épületében

Hodjapasha: Fénykép a fő táncossal 27. nap, július 25. péntek A mai napra egy könnyedebb pihenősebb program volt. Eredetileg arról volt szó, hogy strandra megyünk, de egyrészt be volt borulva, másrészt mindenki kifáradt az egész heti feszítő programokban. Ezért pihenőnap volt, mindenki szeretett volna még ajándékokat vásárolni, ezért a legtöbben a közeli Cevahir bevásárlóközpontba mentek, ami Európa legnagyobb központja. A Cevahirban

Aki akart, jöhetett velem, mi a Rahmi Koc múzeumba mentünk, ami Isztambul közlekedési múzeuma. Ismét le kellett döbbenni a múzeum felszereltségétől, méreteitől! Lenyűgöző volt! Volt benne minden, ami közlekedéssel kapcsolatos. Az egész múzeum egy kikötő épületéből lett átalakítva, felújítva. Nagyon kreatívan csinálták meg. A dokképületben voltak a régi autók, gőzgépek stb., kint pedig repülők, mozdonyok, helikopterek, és egy hatalmas tengeralattjáró, amit ugyanúgy idegenvezetővel lehetett végiglátogatni, majd a végén a részvételért oklevelet is kaptunk. A legmaradandóbb élmény az volt, amikor a kapitány váratlanul bekapcsolta a riasztó szirénát! A múzeum felületes megismerése is több órát vett igénybe. A dokképület modernizálva

A külső kiállítás A TCG Ulucali Reis tengeralattjáró

Harci helikopter Ezután az Eminönübe mentünk, ahol az Egyiptomi bazárban lehetett még egy-két csecsebecsét vásárolni. Majd haza a szállóba, ahol mindenki összepakolt, felkészülve a másnapi hazautazásra. Este megtartottuk az utolsó angolórákat, ahol az eddigi tapasztalatainkat összegeztük. 28. nap. Július 26. szombat Utolsó napunk volt ez Törökországban. Reggeli utánra már mindenki össze volt pakolva, levittük a csomagokat a kis előkertbe és a buszra vártunk. A busz 10-kor meg is érkezett, felrakodtunk majd elindultunk a repülőtér felé. Sok élménnyel gazdagabban hagytuk el Törökországot s úgy gondolom, mindenki jó érzéssel fog visszagondolni rá.

Összegzés: Úgy gondolom, ez a hónap mindenki számára nagyon hasznos volt, hiszen diákjaink sokféle új dolgot megtanultak. Először is, láttak egy teljesen új kultúrát, amilyenhez eddig még nem volt szerencséjük. Ezt a kultúrát megismerhették részletesebben, nem mint túrista, hanem a helyi emberek közé vegyülve, velük szorosan együttműködve. Megismerték szokásaikat, betekintést nyertek gondolkodásukba, politikai nézeteikbe, kulturájukba, magánéletükbe, megismerhették építészeti alkotásaikat, ételeiket, szóval egész kultúrájukat. Ez a tolerancia kialakításához illetve növeléséhez elengedhetetlenül fontos tényező. Továbbá részt vettek egy hosszú számítógépes kurzuson, melyen sok új dolgot tanultak hasznos témakörben, továbbá bepillantást nyerhettek a helyi oktatási rendszerbe, megismerkedhettek helyi tanárokkkal, akikkel nagyon jó kapcsolat alakult ki. Harmadsorban szintén nagyon fontos a nyelvi fejlődés, hiszen az informatika órák angolul történtek, illetve mindenhol az angol volt a fő kommunikációs nyelv, és napi szinten voltak angolórák. Ez természetesen nagymértékben fejlesztette nyelvi készségeiket. De azt is megtanulták, hogyan kell kommunikálni, ha nincs közös nyelv. Úgy gondolom, ez egy nagyon fontos feladat. Összességében, a tanulmányi út 100% ban hasznos volt. 2014.08.13 Seyené Várhalmi Gabriella