Központi Statisztikai Hivatal. 2011. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 3. Országos adatok

Központi Statisztikai Hivatal 2011. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 3. Országos adatok Budapest, 2013

Központi Statisztikai Hivatal, 2013 ISBN 978-963-235-347-0ö ISBN 978-963-235-417-0 Készült a Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálási főosztályán, az Informatikai főosztály és a Tájékoztatási főosztály közreműködésével Felelős kiadó: Dr. Vukovich Gabriella elnök Főosztályvezető: Waffenschmidt Jánosné Összeállították: Bojer Anasztázia, Kovács Marcell, Simor Éva, Vörös Csabáné, Waffenschmidt Jánosné Közreműködött: Kátainé Csincsák Éva, Mag Kornélia, Bartha Krisztián, Csordás Gábor, Jankovics Noémi, Nagyné Forgács Eleonóra, Varga Évi A táblázó programot készítette: Papp Márton A kéziratot gondozták: Benedek Szabolcs, Polónyi Katalin Tördelőszerkesztők: Bada I. Csilla, Bulik László, Dobróka Zita, Gyulai Katalin, Kerner-Kecskés Beatrix, Simonné Horváth Gabriella, Trybek Krisztina, Weisz Tamás További információ: Kovács Marcell Telefon: (+36-1) 345-6309, e-mail: Marcell.Kovacs@ksh.hu Internet: www.nepszamlalas.hu info@ksh.hu (+36-1) 345-6789 (telefon), (+36-1) 345-6788 (fax) Borítóterv: Lounge Design Kft. Nyomdai kivitelezés: Xerox Magyarország Kft. 2013.047

Tartalom Köszöntöm az Olvasót!...5 Összefoglaló...7 1. A népesség száma és jellemzői...9 1.1. A népesség száma, népsűrűség...9 1.2. Kormegoszlás, a férfiak és a nők száma...11 1.3. Családi állapot...13 1.4. Iskolázottság, nyelvtudás...15 1.5. Gazdasági aktivitás...18 1.6. Nemzetiség, anyanyelv...20 1.7. Vallás...23 1.8. Egészségi állapot...24 2. Háztartások, családok...26 2.1. A háztartások száma és összetétele...26 2.2. A háztartások mérete, korösszetétele...28 2.3. A családok száma és összetétele...29 2.4. A családok mérete, a gyermekek száma...31 3. A lakásállomány jellemzői...33 3.1. A lakások száma...33 3.2. A lakásállomány tulajdon és használati mód szerint...35 3.3. A lakások mérete: alapterület, szobaszám...36 3.4. A lakások felszereltsége, komfortossága...37 3.5. A lakások és lakóik, laksűrűség...40 Táblázatok...41 Módszertani megjegyzések, fogalmak...261 3. Országos adatok 3

Köszöntöm az Olvasót! A Központi Statisztikai Hivatal 2011 októberében hajtotta végre Magyarország 15. népszámlálását. A közvélemény mielőbbi tájékoztatása érdekében az adatfeldolgozás befejezését megelőzően, 2012 márciusában az összeírás során külön gyűjtött információk alapján közöltünk előzetes adatokat a népesség számáról és a lakásállományról. 2012 októberében a népesség, a háztartások és a családok, valamint a lakásállomány legfontosabb országos jellemzőit, az elmúlt évtizedben történt változásokat bemutató kötetet készítettünk a kérdőívek mintegy 1 százalékát magában foglaló mintából származó becslések alapján. A feldolgozási folyamat befejeződése után megjelenő, 21 kötetből álló kiadványsorozatunkkal kezdjük meg a 2011. évi népszámlálás végleges adatainak közzétételét. A részletes területi adatok iránt a felhasználók különböző rétegeitől érkező információigény kielégítése érdekében elsőként a területi bontású táblákat és a települések, a járások és a kistérségek adatait is magukban foglaló megyei köteteket tesszük közzé. A honlapunkon (www.ksh.hu/nepszamlalas) és kevésbé részletezett adattartalommal papíron is megjelenő kiadványsorozatunkban összesen közel 4800, megyénként mintegy 200 táblával mutatjuk be a népesség demográfiai, iskolázottsági, gazdasági aktivitási, anyanyelvi, nemzetiségi, vallási és egészségi állapotra, a háztartások és a családok összetételére, méretére, valamint a lakásállomány összetételére vonatkozó adatainkat. Az országos összefoglaló régiónkénti, megyénkénti és településtípusonkénti, a fővárosi összeállítás kerületenkénti, a megyei pedig településtípusonkénti és településenkénti összesítéseket is tartalmaz. A települések adatait járásonként és kistérségenként, valamint a települések népességnagysága szerint közöljük. Az adat-összeállítások az első fejezetben korábbi népszámlálások adatait is közlik, lehetővé téve, hogy az elmúlt évtized részletes bemutatásán túl hosszabb időszak adatainak egybevetésével több évtizedes folyamatok is nyomon követhetők legyenek. Az ENSZ-ajánlásnak és az Európai Unió népszámlálási rendeletében előírt tartalomnak is megfelelő adatok módot adnak európai és Európán kívüli országokkal történő összehasonlításokra is. Tisztelettel ajánlom minden kedves felhasználónk figyelmébe a kiadványsorozatot, valamint a további, elsősorban a www.ksh.hu/nepszamlalas honlapunkon megjelenő népszámlálási közléseinket is. Dr. Vukovich Gabriella a Központi Statisztikai Hivatal elnöke 3. Országos adatok 5

Összefoglaló 1. A népesség száma és jellemzői 1.1. A népesség száma, népsűrűség 2011. október 1-jén Magyarország lakónépessége 9 937 628 fő volt, 2001 óta 261 ezer fővel mérséklődött. A csökkenés a természetes fogyásból eredt, aminek mindössze egyharmadát tudta ellensúlyozni a nemzetközi vándorlás teljes időszakra számított egyenlege. Az elmúlt évtizedben a lakó- és tartózkodásihely-változtatások következtében a népesség nagymértékben az ország középső részére, kisebb mértékben pedig a nyugati területekre koncentrálódott. A népsűrűség 3 fővel tovább csökkent, 2011-ben 110 fő jutott egy négyzetkilométerre. Budapest után a legsűrűbben lakott terület Pest megye, itt átlagosan 191 fő, a legritkábban lakott pedig Somogy, itt 52 fő él egy négyzetkilométeren. 1.2. Kormegoszlás, a férfiak és a nők száma Csaknem 250 ezerrel kevesebb gyermekkorú, 171 ezerrel kevesebb 15 39 éves és 92 ezerrel kevesebb 40 59 éves élt 2011-ben Magyarországon, mint 2001-ben. A 60 évesek és idősebbek száma ugyanakkor csaknem 250 ezer fővel nőtt. Ezer férfira 1106 nő jutott, míg 2001-ben 1102. Az ország minden tizedik lakosa 70 éves vagy idősebb. 1.3. Családi állapot A házasságkötések számának csökkenése következtében a házas családi állapotú népesség aránya 44,4 százalékra esett vissza. Nagymértékben emelkedett a hajadon nők és nőtlen férfiak aránya, 2011-ben 32,6 százalék volt. Az özvegy családi állapotúak aránya alig változott, az elváltaké valamelyest tovább nőtt. A 15 éves és idősebb nőkre jutó élveszületett gyermekek száma 153-ról 147-re csökkent. Az ország területei között a termékenységben jelentős különbségek vannak: Budapesten mindössze 113, Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében 175 gyermek jut száz nőre. 1.4. Iskolázottság, nyelvtudás Az általános iskola 8. évfolyamánál alacsonyabb végzettségűek aránya 5 százalék alá csökkent. 2011-re a felnőtt népesség csaknem fele érettségizett, vagy ennél is magasabb iskolai végzettséget szerzett. A felsőfokú végzettségűek aránya 11-ről 17 százalékra emelkedett. Nagyok a területi különbségek a diplomások arányában: a fővárosban 34, Nógrád megyében 11 százalék. 2011-ben a magyar anyanyelvű népesség 25 százaléka beszélt a magyaron kívül legalább egy másik nyelvet, ez 6 százalékpontos emelkedés 2001-hez képest. 1.5. Gazdasági aktivitás Magasabb a gazdaságilag aktívak, azaz a foglalkoztatottak és a munkanélküliek száma és aránya. Jelentősen csökkent ugyanakkor az inaktív keresők, döntően a nyugdíjasok és a gyermekellátási támogatásokat igénybe vevők, valamint az eltartott népesség aránya. A gazdaságilag aktívak kormegoszlása jelentősen módosult: kisebb a 30 év alatti fiatalok száma, növekedett a 30 44 és az 50 54 éveseké, az 55 éven felülieké pedig több mint két és félszerese a 2001. évinek. Az aktivitási arány Budapesten 50, Komárom-Esztergom megyében 48, míg Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében egyaránt csak 41 százalék. 1.6. Nemzetiség, anyanyelv A magukat valamely hazai nemzetiséghez tartozónak vallók száma 2001 óta a legtöbb hazai nemzetiséget tekintve jelentős mértékben emelkedett. A legnépesebb hazai nemzetiség Magyarországon a cigányság. 2011. október 1-jén 315 ezren vallották magukat cigány (roma) nemzetiséghez tartozónak, mintegy másfélszer annyian, mint 2001-ben. 186 ezer fővel a németeké a második legnagyobb létszámú hazai nemzetiség. A bevándorolt nemzetiségi csoportok közül legnagyobb létszámú az orosz közösség 13,3, ezer fővel. 3. Országos adatok 7

1.7. Vallás A nagy történelmi egyházakhoz tartozók száma csökkent, az egyházhoz, felekezethez nem tartozók száma jelentősen nőtt a kérdésre válaszoló népesség körében. A katolikusok száma 3 millió 871 ezer fő, a reformátusoké 1 millió 153 ezer fő és az evangélikusoké 215 ezer fő. 1.8. Egészségi állapot 2011-ben 457 ezer fő, a népesség 4,6 százaléka élt fogyatékkal. A tartós betegek száma 1 millió 648 ezer volt. 2. Háztartások, családok 2.1. A háztartások száma és összetétele A háztartások száma jelentősen emelkedett, 2011-ben meghaladta a négymilliót. A családháztartások túlnyomó többsége egycsaládos, alig fordul elő, hogy több család vezessen közös háztartást. Négy évtizeddel ezelőtt minden hatodik, 2011-ben már minden harmadik háztartásban egy személy élt. Az egyedülállók száma 1 millió 317 ezer fő. 2.2. A háztartások mérete, korösszetétele Száz háztartásra 236 személy jutott, 2001-ben még 257. A 2001. évi népszámlálásig mindig a kétszemélyes háztartások aránya volt a legmagasabb, 2011-ben azonban már egytagú háztartásból volt a legtöbb. A kétszemélyes háztartások száma 1 millió 202 ezer, az ennél nagyobb háztartások aránya népszámlálásról népszámlálásra csökken. 2.3. A családok száma és összetétele A családok száma 2011-ben 2 millió 713 ezer volt, a párkapcsolatok összes családon belüli részaránya meghaladta a 80 százalékot. A párkapcsolatokon belül egyre inkább tért hódítanak az élettársi kapcsolatok, számuk megközelítette a 405 ezret. Az egy szülő gyermekkel típusú családok száma 2011 októberében 537 ezer volt. 2.4. A családok mérete, a gyermekek száma 2011-ben száz családra átlagosan 287 személy jutott, míg tíz évvel korábban 291. A házastársi kapcsolaton alapuló családokban száz családra 299 személy jutott, száz élettársi kapcsolaton alapuló családban pedig 291 személy élt. A gyermekes családok több mint felében egy, egyharmadában kettő gyermeket neveltek, a három gyermeket nevelők részesedése 9 százalék. 3. A lakásállomány jellemzői 3.1. A lakások száma A 2011. évi népszámláláskor a lakásállomány nagysága 4 390 302 volt, 8 százalékkal több a 2001. évinél. A lakásállomány 20,6 százaléka Budapesten, 50,8 százaléka a városokban, 28,6 százaléka a községekben található. A lakásállomány közel kétharmada téglából készült, 13,3 százaléka panel, 14,9 százalékuk vályog falazatú. 3.2. A lakásállomány tulajdon és használati mód szerint A lakott lakások 96,3 százaléka magánszemélyek, 2,7 százaléka a települési önkormányzatok, 1 százaléka egyéb intézmények, szervezetek tulajdonában van. Budapesten, a megyeszékhelyeken és a megyei jogú városokban az átlagosnál valamivel nagyobb a nem magántulajdonú lakások részesedése, Budapesten arányuk 6,7 százalék. 2011-ben a lakásban a lakók 91,6 százaléka tulajdonosként, 7,1 százaléka bérlőként, 1,3 százaléka más jogcímen élt. 3.3. A lakások mérete: alapterület, szobaszám 2011-ben a lakott lakások 9,1 százaléka egyszobás, 37,3 százaléka kétszobás, 32,6 százaléka háromszobás és 20,9 százaléka négy és annál több szobás volt. A lakott lakások átlagos alapterülete 2011-ben 78 m 2, 3 m 2 -rel több, mint 2001-ben. A 100 m 2 -nél nagyobb alapterületű lakások aránya nőtt, már minden negyedik lakás ebbe a kategóriába tartozik. 3.4. A lakások felszereltsége, komfortossága A lakások 97,7 százaléka rendelkezik vezetékes vízzel, ezen belül 95,5 százalék hálózati vízvezetékkel. 2011-ben a lakott lakások 77,2 százaléka volt ellátva közüzemi szennyvízcsatornával. Több mint 90 ezer lakás nem rendelkezett sem vezetékes vízzel, sem szennyvízelvezetéssel, több mint 200 ezer lakásban nem volt vízöblítéses WC és meleg folyóvíz. A legrosszabb felszereltségű lakások a legnagyobb arányban Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében találhatók. 3.5. A lakások és lakóik, laksűrűség 2011-ben száz lakott lakásra átlagosan 248 lakó jutott. A népesség fogyása és a lakásállomány gyarapodása következtében 2001 óta a laksűrűség 21 fővel tovább csökkent. A csak időskorúak lakta lakások aránya 26,2 százalék. Budapesten a legkisebb a laksűrűség, száz lakásban átlagosan 213, míg Pest megyében 278, Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében pedig 274 fő élt. 8 Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011

1. A NÉPESSÉG SZÁMA ÉS JELLEMZŐI 1.1. A népesség száma, népsűrűség 2011. október 1-jén Magyarország lakónépessége 9 937 628 fő volt, az előző népszámlálás, 2001. február 1-je óta eltelt tíz év és nyolc hónap alatt 261 ezer fővel csökkent. A népesség csökkenése a természetes fogyásból eredt: minden évben kevesebb gyermek született, mint ahányan meghaltak, az ország lakossága tehát természetes módon 387 ezerrel csökkent. A nemzetközi vándorlás teljes időszakra számított egyenlege a természetes fogyásnak mindössze egyharmadát tudta ellensúlyozni. A bevándorlás és elvándorlás egyenlege az évtized túlnyomó részében pozitív volt Magyarországra nézve: az időszak elején elsősorban a szomszédos országokból többen telepedtek át, mint ahányan a kitelepedés szándékával elhagyták az országot. Az Európai Unió munkaerőpiacának megnyílása, a 2008-as gazdasági válság következtében a kivándorlás intenzívebbé vált, ugyanakkor a döntően magyar nemzetiségű lakosság bevándorlása a szomszédos országokból mérséklődni kezdett. 1.1.1. ábra A népesség számának alakulása Ezer fő 12 000 10 000 8 000 6 000 4 000 2 000 5 011 5 329 6 009 6 854 7 612 7 987 8 685 9 316 9 205 9 961 10 301 10 709 10 375 10 198 9 938 0 1870 1880 1890 1900 1910 1920 1930 1941 1949 1960 1970 1980 1990 2001 2011 3. Országos adatok 9

A népszámlálás adatai szerint 2011. október 1-jén 143 ezer magyar állampolgár élt egy évnél hosszabb ideje külföldön. A tartósan külföldön élők a népszámlálás népesség fogalma szerint annak az országnak a népességébe számítanak, ahol letelepedtek, ezért a magyarországi népszámláláskor nem kellett őket összeírni. Ennek ellenére a nemzetközi vándorlási adatok bővítése céljából a népszámlálás alkalmával a háztartásokat arról is megkérdeztük, hogy az adott lakcímen élők közül hányan élnek tartósan külföldön. Az eredményül kapott 143 ezer fő a 2011. október 1-jén külföldön élők minimum létszámának tekinthető, azokról az esetekről ugyanis, amikor a teljes háztartás külföldön élt, és magyarországi lakásuk üresen állt, vagy bérlők lakták, a népszámlálás nem minden esetben szerzett tudomást. 2011. október 1-jén az ország lakónépességének 0,7 százaléka, 70 059 fő élt egy évnél rövidebb ideje külföldön. 1.1.2. ábra A lakónépesség változása 2001. február 1. és 2011. október 1. között (%) 9,5 8,1 8,0 4,1 4,0 0,1 0,0 3,9 4,0 12,3 A régiók közül egyedül Közép-Magyarország népessége növekedett (3 százalékkal), a többié csökkent. A csökkenés mértéke Nyugat-Dunántúlon kisebb volt az országos átlagnál, Dél-Alföldön és Dél-Dunántúlon nagyobb (5 százalék feletti), Észak-Magyarországon pedig a 7 százalékot is meghaladta. Valamennyi régió népessége természetes módon fogyott az elmúlt tíz évben, a vándorlások egyenlege azonban Közép- Magyarország népességét jelentősen, a Nyugat- és Közép-Dunántúlét kisebb mértékben növelte. A keleti régiók és Dél-Dunántúl vándorlási veszteséggel zárta az évtizedet. Pest megye népessége az előző népszámláláskor lépte át az egymillió főt, és az elmúlt évtizedben további 12 százalékkal növekedett, Győr-Moson-Sopron népessége jóval kisebb mértékben, de szintén nőtt. E kettőn kívül minden megye népessége csökkent. A csökkenés mértéke Békés megyében volt a legnagyobb, de Nógrád, Tolna, Borsod-Abaúj-Zemplén és Jász-Nagykun-Szolnok megye lakossága is az átlagot meghaladóan fogyott. A halálozások száma valamenynyi megyében meghaladta a születésekét az elmúlt évtizedben, a természetes fogyás mértéke azonban különböző volt: Békés, Somogy és Zala megyében a legnagyobb, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Pest megyében a legkisebb. A vándorlási folyamatok eredménye a megyék csaknem felének a népességét növelte. Jelentős bevándorlási többlettel zárta az évtizedet Pest megye, kisebb mértékűvel Győr-Moson-Sopron, rajtuk kívül Csongrád, Fejér, Hajdú-Bihar, Heves, Komárom- Esztergom, Somogy, Vas és Zala megye lakosságát sem csökkentette az elvándorlási többlet. Nagyobb mértékű, elvándorlásból eredő népességvesztés Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Békés, Jász-Nagykun-Szolnok és Tolna megyéket érintette. Budapest a természetes fogyása mellett kismértékű vándorlási nyereséggel zárta az évtizedet. Az egyenleg egymással ellentétes folyamatok eredőjeként alakult ki: a főként az agglomerációba történő kivándorlás folytatódása mellett a visszavándorlási folyamat is elkezdődött, és megmaradt a főváros vonzóereje az ország többi megyéjével szemben is. Összességében az elmúlt évtizedben a nem túl intenzív, évente a lakosság mintegy 4 5 százalékát érintő lakó- és tartózkodásihely-változtatások következtében a népesség az ország középső részére koncentrálódott, kisebb mértékben pedig a nyugati területekre. A népsűrűség ennek megfelelően változott: Pest megyében egy négyzetkilométerre számítva 191 fő, 21 fővel növekedett 2001 óta, Békés megyében 7 fős csökkenés után 64 fő. A legsűrűbben lakott területek Budapest után továbbra is Pest és Komárom-Esztergom megye, utóbbiban 135 fő jut egy négyzetkilométerre. A legritkábban lakott megye Somogy megye, itt 52 fő, valamint Bács-Kiskun és Tolna megye, ahol egyaránt 62 fő jut átlagosan egy négyzetkilométerre. 10 Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011

1.1.1. tábla A lakónépesség változásának tényezői Településtípus Természetes szaporodás (+), illetve fogyás ( ) Vándorlási különbözet, egyéb változás (+, ) Lakónépesség, 2011 2001 és 2011 között, fő fő a 2001. évi százalékában fő/km 2 Főváros 74 823 25 942 1 729 040 97,3 3 292,6 Megyeszékhelyek 44 426 12 086 1 761 657 96,9 535,9 Többi megyei jogú város 7 695 5 881 267 736 99,3 291,5 Többi város 106 666 48 187 3 145 425 98,2 130,9 Városok összesen 233 610 67 924 6 903 858 97,7 240,0 Községek, nagyközségek 153 595 58 594 3 033 770 97,0 47,2 Ország összesen 387 205 126 518 9 937 628 97,4 106,8 A településtípusok közül a főváros, a megyei jogú városok és a községi jogállású települések természetes fogyását enyhíteni tudta a bevándorlási többlet. A városokban a népességhez viszonyítva a természetes fogyás és a bevándorlási többlet is mérsékeltebb volt, közülük a megyeszékhelyeken a természetes fogyás mellett a negatív vándorlási különbözet is csökkentette a lakónépességet. A népesség 96,9 százaléka a települések belterületén él, 3,1 százaléka külterületeken. A külterületi népesség aránya minimális mértékben növekedett 2001 óta. A külterületeken élő lakosság Bács-Kiskun megyében (12,7 százalék) és Csongrád megyében (8,6 százalék) a legnagyobb arányú, ugyanakkor Heves, Vas és Nógrád megyében, ahol az 1 százalékot sem éri el. A mintegy 308 ezer külterületen élő 22 százaléka Bács-Kiskun-, 16 százaléka Pest és 12 százaléka Csongrád megyei lakos. 1.2. Kormegoszlás, a férfiak és a nők száma Az elmúlt évtizedben a korábbinál kevesebb gyermek születése, a halálozások mérséklődő trendje, a várható élettartam növekedése együttes eredményeképpen idősödött az ország népessége. 2011. október 1-jén csaknem 250 ezerrel kevesebb gyermekkorú, 171 ezerrel kevesebb 15 39 éves (a továbbiakban fiatal aktív korú), 92 ezerrel kevesebb 40 59 éves (idősebb aktív korú) élt Magyarországon, mint tíz évvel korábban. Az időskorúak száma csaknem 250 ezer fővel több lett. 1.2.1. ábra A népesség száma nem és életkor szerint 100 95 90 Férfi 85 Nő 80 75 70 65 60 55 50 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0 100 80 60 40 20 0 0 20 40 60 80 100 Ezer lakos Korév Ezer lakos 2001. február 1. 2011. október 1. 3. Országos adatok 11

1.2.1. tábla A férfiak és nők száma kiemelt korcsoportonként, 2011 Korcsoport, éves Férfi Nő Együtt fő A 2001. évi százalékában Ezer férfira jutó nő 2 142 115 135 312 277 427 96,7 952 3 5 152 612 145 349 297 961 95,5 952 6 14 448 518 423 753 872 271 79,6 945 15 39 1 729 540 1 674 443 3 403 983 95,2 968 40 59 1 334 698 1 420 177 2 754 875 96,8 1 064 60 62 184 774 223 629 408 403 122,8 1 210 63 65 152 250 193 364 345 614 114,4 1 270 66 69 178 334 244 611 422 945 108,2 1 372 70 395 638 758 511 1 154 149 109,3 1 917 4 718 479 5 219 149 9 937 628 97,4 1 106 A fiatal népességen belül a bölcsődés- és óvodáskorúak száma is kevesebb a 10 évvel ezelőttinél, még nagyobb mértékben esett vissza az általános iskolás korúaké. A legjobb munkavállalási korú 20 59 éves lakosság száma 188 ezer fővel kisebb, mint 2001-ben volt. Az időskorúak közül különösen nagy mértékben növekedett a 60 69 éves korosztály létszáma. A 70 79 évesek mintegy 21 ezer fővel kevesebben vannak, mint 10 éve, a 80 évnél is idősebbek száma pedig csaknem 120 ezerrel több, mint 2001-ben, és a növekedés túlnyomó része a nőknél következett be. Az ország lakosságából minden tizedik lakos 70 éves vagy idősebb. 1.2.2. ábra A 70 évesek és idősebbek aránya, 2011 (%) 9,7 9,9 10,0 10,9 11,0 11,9 12,0 12,9 13,0 13,3 A népesség nagy korcsoportjainak létszámváltozása nyomán a felnőttkorúakra jutó eltartási teher az elmúlt tíz évben valamelyest növekedett, száz aktív korúra 2011-ben 61 gyermek- és időskorú társadalmi értelemben vett eltartása hárult, aminek nagyobb részét az időskorúak adják. A száz aktív korúra jutó gyermek- és időskorúak száma Fejér, Győr-Moson- Sopron és Hajdú-Bihar megyében a legalacsonyabb, Békés, Nógrád és Heves megyében a legmagasabb. 1.2.3. ábra Száz aktív korúra jutó gyermekés időskorú Fő 70 60 50 40 30 20 10 0 63,8 65,1 35,8 33,9 28,0 31,2 1980 1990 2001 2011 Száz aktív korúra jutó gyermek- és időskorú Száz aktív korúra jutó gyermekkorú Száz aktív korúra jutó időskorú A főváros népessége hagyományosan az országos átlagnál idősebb korösszetételű: a gyermekkorúak aránya mindössze 12, az időskorúaké kiemelkedően magas, 25 százalék. Ebben a vándorlási folyamatok, valamint az országos átlagnál magasabb várható élettartam is szerepet játszik. A megyék közül a növekvő népességű Pest megyén kívül Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében magas a gyermekkorúak aránya. Az aktív korúak Fejér, Győr-Moson-Sopron és Hajdú-Bihar megyében a népességnek több mint 63 százalékát adják, ugyanakkor ez az arány alig több mint 60 százalék Békés, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Nógrád és Somogy megyében. Az időskorúak legnagyobb arányban Békés, Heves, Nógrád és Zala megyékben vannak jelen, ezekben a megyékben minden negyedik lakos 60 éves vagy idősebb. A népesség nemek szerinti megoszlása időről időre csak kismértékben változik. Időskorban a férfiak magasabb halandósága miatt a nők aránya magasabb. 58,8 32,4 26,4 61,4 37,8 23,5 12 Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011

Ugyanakkor több fiú születik, mint lány, de az életkor előrehaladtával a születéskor kialakult férfitöbblet mérséklődik. A 2011. évi népszámlálás adatai szerint a nemek aránya a 43. életévben egyenlítődik ki, az ennél magasabb életkorú lakosság körében már nőtöbblet van. Ennek megfelelően az idősebb korösszetételű területi egységekben az átlagosnál magasabb a nők aránya. 2011-ben a megyék közül a Fejér és Győr- Moson-Sopron megyében volt a nemenkénti arány a legkiegyenlítettebb, a legnagyobb nőtöbblet pedig Budapesten és Heves megyében. Ezer férfira 2011-ben 1106 nő jutott. A nőtöbblet növekedésének üteme az elmúlt évtizedben kisebb volt, mint korábban, a nemek szerinti megoszlás kiegyenlítettebb lett, az idős korosztályokban a férfiak halandósági viszonyainak javulásával párhuzamosan csökkent a nők létszámtöbblete. Az ország lakónépességének túlnyomó többsége magyar állampolgár, 2011. október 1-jén mindössze 1,4 százalék volt a külföldi állampolgárok aránya. Tíz évvel korábban ez az arány még az 1 százalékot sem érte el. A népszámlálás 143 197 külföldi állampolgárt írt össze, ez több mint másfélszerese a tíz évvel korábbinak. A külföldi állampolgárok közel 80 százaléka európai ország állampolgára, ezen belül is háromnegyedük uniós tagállamé. A második legnagyobb csoportot az ázsiai földrész országainak állampolgárai teszik ki, a több mint 22 ezer főből közel 9 ezer kínai, 2,4 ezer pedig vietnámi állampolgár. Az amerikai földrész országaiból 4700 fő, Afrikából pedig 2911 fő élt 2011. október 1-jén Magyarországon. 2001-hez hasonlóan 2011-ben is a román állampolgároké volt a Magyarországon élő külföldiek legnagyobb csoportja (39 ezer fő). A második legnépesebb csoport 2011-ben a német állampolgároké (17 ezer fő), utánuk a 2001-ben még a második legnagyobb csoportot alkotó ukrán állampolgárok következnek (12 ezer fő). 2001 óta a német állampolgárok száma háromszorosára nőtt, a szlovákoké csaknem duplájára, a még mindig kis csoportot képező osztrákoké három és félszeresére. A magyar állampolgárok közül 89 ezer fő kettős állampolgár, azaz Magyarországon kívül egy másik országnak is állampolgára. A kettős állampolgárok száma jelentősen nőtt tíz év alatt, 2001-ben még 17,5 ezer fő volt. 1.3. Családi állapot Az elmúlt évtized jellemző folyamata volt a házasságkötések számának folyamatos csökkenése, ennek következtében a házas családi állapotú népesség viszszaesése. A párkapcsolatokból egyre nagyobb arányúvá váltak a házasságkötés nélküli együttélések, az élettársi kapcsolatok, amelyeknek jogi szabályozására is sor került az elmúlt évtizedben. E folyamat másik jellemzője, hogy nagymértékben megnőtt a hajadon nők és nőtlen férfiak száma és aránya. Az özvegy családi állapotúak aránya alig változott az elmúlt tíz évben, az elváltaké valamelyest tovább nőtt. A házasságkötések későbbi életkorban történnek, vagy elmaradnak. 2011-ben a 30 év alatti férfiaknak 95 százaléka és a 30 39 éveseknek is csaknem a fele nőtlen volt. 2001-ben még a férfiak közel 15 százaléka 30 éves kora előtt házasságot kötött, ma már csak 5 százaléka. A 30 39 éves férfiaknak tíz évvel ezelőtt 27 százaléka volt nőtlen, 2011-ben 49 százaléka. A 30 év alatti nőknek 2001-ben még közel 30 százaléka férjezett volt, 2011-ben már csak 12 százaléka. 30 39 évesen 2001-ben a nők 71, tíz évvel később csak 53 százaléka volt házas. Napjainkban csak a középkorú és idősebb korcsoportokra jellemző, hogy többségük házasságban él, de ezek az arányok is rendre elmaradnak a 2001-ben jellemzőktől. Az ország egyes területein vannak különbségek a házasok és nem házasok arányában. A nőtlenek, hajadonok aránya a 15 éves és idősebb népességből megyénként 28 és 35 százalék közötti, Csongrád és Hajdú-Bihar megyében a legmagasabb, Nógrád megyében a legalacsonyabb. A házasok részaránya 41 49 százalék közötti, Győr-Moson-Sopron, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Vas megyében magas, Csongrád megyében alacsony. Özvegy családi állapotúak legnagyobb arányban Nógrád megyében, legkisebb arányban Pest megyében, elváltak viszonylag nagy létszámban vannak Csongrád megyében vannak, legkisebb az arányuk Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. 3. Országos adatok 13

1.3.1. ábra A népesség száma családi állapot és nemek szerint, 2001 1.3.2. ábra A népesség száma családi állapot és nemek szerint, 2011 100 95 90 Férfi 85 Nő 80 75 70 65 60 55 50 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0 100 80 60 40 20 0 0 20 40 60 80 100 Ezer lakos Korév Ezer lakos Nőtlen, hajadon Házas Özvegy Elvált 100 95 90 Férfi 85 Nő 80 75 70 65 60 55 50 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0 100 80 60 40 20 0 0 20 40 60 80 100 Ezer lakos Korév Ezer lakos Nőtlen, hajadon Házas Özvegy Elvált Az élettársi kapcsolatban élők megyénként a 15 éves és idősebb népesség 8 12 százalékát teszik ki, legnagyobb részét Komárom-Esztergom, legkisebb részét Vas, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Győr-Moson- Sopron megyében. Az elmúlt tíz évben a száz 15 éves és idősebb nőkre jutó élveszületett gyermekek száma 153-ról 147-re csökkent. A 15 év feletti nők közül csak a hajadonok termékenysége nőtt valamennyi ötéves korcsoportban, de A népszámlálás a termékenységet a 15 éves és idősebb nők élveszületett gyermekszáma alapján vizsgálja. 1.3.1. tábla A 15 éves és idősebb férfiak és nők megoszlása családi állapot szerint Férfi Nő Együtt Családi állapot 2001 2011 2001 2011 2001 2011 (%) Nőtlen/hajadon 32,9 38,9 22,1 27,1 27,2 32,6 Házas 55,6 47,2 49,4 41,9 52,3 44,4 Özvegy 3,8 3,8 18,5 18,2 11,6 11,5 Elvált 7,7 10,1 10 12,8 8,9 11,5 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 14 Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011

1.3.3. ábra Száz 15 éves és idősebb nőre jutó élveszületett gyermekek száma Gyermek 200 150 1.3.2. tábla Száz 15 éves és idősebb nőre jutó élveszületett gyermekek száma a nő családi állapota szerint Év Hajadon Házas Özvegy Elvált 1980 12 189 242 151 171 1990 13 188 230 164 165 100 171 165 153 147 2001 20 187 211 170 153 2011 35 188 201 176 147 50 0 1980 1990 2001 2011 továbbra is alacsony. A házas és elvált nőkre valamelyest több gyermek jut, mint 2001-ben, a növekedés azonban csak a 45 év feletti nőknél következett be, az ennél fiatalabbak kevesebb gyermeket szültek. Az özvegy családi állapotúak termékenysége évtizedek óta csökken, az elmúlt tíz évben közülük is a fiatalabbakra kevesebb, a 40 évesnél idősebbekre több gyermekszülés jutott, mint 2001-ben. A szülőképes, 15 49 éves korban levő nőknek 2011-ben 39 százaléka élt házasságban, tíz évvel korábban 51 százalék. Ez az arány azért fontos, mert a gyermekek túlnyomó többsége évtizedekig házasságban született, majd a házasságon kívül született gyermekek aránya növekedni kezdett, de még 2011-ben is a megszületett gyermekek több mint felének szülei házasságban éltek. Míg azonban a 2011. évi népszámlálás adatai szerint a szülőképes korú nőket tekintve száz házas nő átlagosan 179 gyermeket szült, addig száz élettársi kapcsolatban élő csak 120-at. A házasok arányának csökkenése, az élettársi kapcsolatban élők arányának növekedése tehát önmagában is a születések számának mérséklődését idézi elő. A női termékenységben az ország egyes területei között jelentős különbségeket mért a népszámlálás. Kirívóan alacsony a száz 15 éves és idősebb nőre jutó születések száma Budapesten: mindössze 113, az ország városaiban együttesen 138, a községekben 171. A megyék között is jelentősek a különbségek: bár a budapesti alacsony termékenység miatt csaknem mindegyik megye az országos átlag fölötti mutatóval rendelkezik, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei 175, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 166, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei 162 gyermek lényegesen meghaladja a Csongrád megyei 141 gyermekes minimumot. 1.4. Iskolázottság, nyelvtudás A népesség iskolázottsági szintje az egyik legdinamikusabban változó terület. A minél magasabb iskolai végzettség megszerzése előfeltétele a munkaerőpiacon hasznos további ismeretek elsajátításának, ami nyomon követhető az iskolázottsági szint emelkedésében. 2011-ben tovább folytatódott a 15 éves és idősebb népesség körében az általános iskola 8. évfolyam vagy annál alacsonyabb végzettségűek arányának csökkenése, ezzel párhuzamosan a közép-, illetve a felsőfokú végzettségűek arányának növekedése. Az általános iskola 8. évfolyamánál alacsonyabb végzettségűek aránya 5 százalék alá csökkent az elmúlt évtizedben. A tanköteles koron túli általános iskola első évfolyamát sem végzettek valamennyi korosztályban a népesség 1 százalékánál kevesebben vannak, kivéve a legidősebbeket: a 74 éven felüliek között arányuk kissé magasabb. Az általános iskola 8. évfolyamát végzettek aránya szintén csökkent az elmúlt 10 évben, 2011-ben 27 százalék volt. A legfeljebb általános iskolai végzettségűek aránya az idősebb korosztályokban magas. Azoknak a száma, akik középfokú iskolában érettségi nélkül szereztek szakmai oklevelet, emelkedett az elmúlt tíz évben, 2011-ben 21 százalék volt. A növekedés nem volt olyan nagy mértékű, mint a megelőző évtizedekben. Ennek oka, hogy az ilyen 3. Országos adatok 15

jellegű végzettségek elértéktelenedtek a továbbtanuló fiatalok körében, az érettségi megszerzésére való törekvés általánossá vált. A szakmunkás-szakiskolai végzettségek a 35 59 évesek körében a leggyakoribbak. Az érettségizettek aránya közel 5 százalékponttal emelkedett 2001-hez képest. A 15 éves és idősebb népesség 30 százalékának érettségi a legmagasabb befejezett iskolai végzettsége. Az érettségizettek aránya a 20 24 évesek között a legmagasabb (59 százalék) akiknek egy része még felsőfokú tanulmányait végzi, az ennél idősebb korcsoportokban rendre alacsonyabb. Az elmúlt évtizedben a legfigyelemreméltóbb változást az egyetemet, főiskolát végzettek számának emelkedése jelentette, ennek oka a felsőoktatás tömegessé válása A felsőfokú végzettségűek aránya 11 százalékról 17 százalékra emelkedett. A 25 34 éves korcsoportokban a legmagasabb a diplomások aránya: 28 százalék. Az iskolázottsági szintek nemenkénti összehasonlításakor megállapítható, hogy csakúgy, mint az elmúlt harminc évben, a férfiak között kicsi az alacsony végzettséggel, illetve érettségivel rendelkezők aránya, és magas azoké, akik érettségi nélküli, szakmai oklevelet szereztek. Jelentős változás, hogy 2001-ben a férfiak körében volt magasabb az egyetemet, főiskolát végzettek aránya, 2011-ben viszont a nőknél. A felsőfokú végzettségű nők aránya 10 százalékról 18 százalékra emelkedett. 1.4.2. ábra A legalább érettségizettek aránya a 18 éves és idősebb népességben, 2011 (%) 38,3 39,9 40,0 41,9 42,0 43,9 44,0 45,9 46,0 69,9 2011-re a felnőtt népesség csaknem fele érettségizett, vagy ennél is magasabb iskolai végzettséget szerzett. Az elmúlt évtizedekben a legalább érettségivel rendelkezők aránya emelkedett a legdinamikusabban a 18 éves és idősebb népesség körében. 1960-ban az ilyen korú népesség mindössze 9 százalékának, 2001-ben már több mint egyharmadának, mára pedig majdnem felének legalább érettségi bizonyítványa van. Kiugróan magas ez az arány a 20 29 évesek között, de a 30 34 évesek körében is alig kevesebb. A 45 49 évesek esetében az arány még eléri az országos átlagot, majd az ennél idősebbeknél csökkenni kezd, a 75 év felettieknek már csak 23 százaléka rendelkezik legalább érettségivel. 1.4.1. ábra A 15 éves és idősebb népesség megoszlása legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint, nemenként % Férfi % 100 7,3 100 9,8 11,6 15,8 15,9 80 16,8 22,5 80 16,7 27,7 60 21,8 60 26,5 31,1 40 29,3 40 34,3 31,6 20 20 28,9 24,1 0 1980 17,2 1990 7,7 2001 3,1 2011 0 4,4 17,1 5,8 34,3 38,4 1980 Nő 7,8 20,4 8,9 36,8 26,1 1990 10,4 28,1 11,6 35,7 14,2 2001 18,0 32,1 14,2 29,2 6,5 2011 Egyetem, főiskola stb. oklevéllel Érettségi Középfokú iskola érettségi nélkül, szakmai oklevéllel Általános iskola 8. évfolyam Általános iskola 8. évfolyamánál alacsonyabb 16 Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011

1.4.1. tábla A népesség iskolai végzettsége, 2011 A 15 éves A 18 éves A 25 éves (%) Településtípus legalább az általános iskola 8. évfolyamát elvégezték és idősebb népességből azok aránya, akik legalább érettségivel rendelkeznek egyetemi, főiskolai oklevéllel rendelkeznek Főváros 98,1 69,9 34,1 Megyeszékhelyek 97,2 60,0 25,2 Többi megyei jogú város 97,0 53,1 18,8 Többi város 94,8 45,5 15,7 Városok összesen 96,3 55,8 23,0 Községek, nagyközségek 92,2 33,1 9,7 Ország összesen 95,1 49,0 19,0 Az iskolázottság területi különbségei hasonlóan alakulnak a tíz évvel ezelőttihez, a településtípusok között a legalább általános iskola 8. évfolyamát végzettek arányaiban legkisebb az eltérés. A régiók közötti legnagyobb különbséget Közép-Magyarország (97 százalék) és Észak-Alföld (93 százalék) jelenti. Az érettségizettek arányában már számottevő különbségek vannak a településtípusok között. Míg a főváros 70 és a megyeszékhelyek 60 százalékos értéke kiemelkedően magas, addig a községeké csupán 33 százalék. A régiók közül csupán Közép-Magyarország haladja meg Budapest kiugró értéke miatt az országos átlagot, a többi alatta marad. A megyéket tekintve Pest és Csongrád megyében a legkedvezőbb a helyzet, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legkedvezőtlenebb. Az egyetemet, főiskolát végzettek országos aránya a 25 éves és idősebb népesség körében 19 százalék. Kiemelkedően magas a diplomások aránya a fővárosban, alacsonyabb, de az országos átlagot lényegesen meghaladó a megyeszékhelyeken, községekben csak 10 százalék. A megyék közül Nógrád és Békés megyében legalacsonyabb az arányuk (11, illetve 13 százalék). A népesség idegennyelv-tudását az anyanyelvvel összefüggésben vizsgáltuk. Az anyanyelvre vonatkozó kérdésre a válaszadás önkéntes volt, ezért az arányok kiszámításánál az adatokat a válaszolókhoz viszonyítottuk. Beszélt nyelv 1.4.2. tábla A magyar anyanyelvű népesség idegennyelv-tudása fő 2001 2011 a válaszolók százalékában fő a válaszolók százalékában Csak magyarul beszél 7 694 943 80,6 6 273 216 74,6 Más nyelvet is beszél 1 851 431 19,4 2 135 833 25,4 Ebből: angol 928 528 9,7 1 336 133 15,9 német 952 887 10,0 937 155 11,1 orosz 177 256 1,9 128 707 1,5 3. Országos adatok 17

2011-ben a magyar anyanyelvű népesség 25 százaléka beszélt a magyaron kívül legalább egy másik nyelvet, ez 6 százalékponttal több az előző népszámláláshoz képest, ami a nyelvtudás felértékelődésének köszönhető, mivel a munkaerőpiacra való belépésnek sok esetben követelménye lett az idegennyelv-tudás. Az angol nyelv térhódítása szembetűnő a másik két leggyakrabban előforduló beszélt nyelvvel szemben. 2011-ben 40 százalékkal többen beszélték az angolt, mint 2001-ben. A német nyelvet valamivel kevesebben beszélték, mint tíz évvel ezelőtt, holott 2001-ben még ezt az idegen nyelvet beszélték legnagyobb arány ban. Az orosz nyelv az előző népszámláláshoz hasonlóan a harmadik helyen áll, annak ellenére, hogy az oroszul tudók száma közel 30 százalékkal csökkent. 1.5. Gazdasági aktivitás A népesség gazdasági aktivitás szerinti megoszlása 2001 óta jelentősen változott: növekedett a gazdaságilag aktívak, ezen belül a foglalkoztatottak és a munkanélküliek száma és aránya. Jelentősen csökkent ugyanakkor az inaktív keresők, döntően a nyugdíjasok és a gyermekellátási támogatásokat igénybe vevők, valamint az eltartott népesség részaránya. Az aktív népesség növekedésének hátterében a korösszetétel változása a gyermekkorúak számának csökkenése, az idősebb aktív korúak számának növekedése áll. A nyugdíjkorhatár emelkedése azt eredményezte, hogy a 2001. évivel szemben még a munkaerőpiacon van az 55 59 éves nők és a 60. évüket éppen betöltött férfiak jó része. Ez a nagy létszámú, az 1950-es évek első felében született korcsoport jelentősen hozzájárult az aktív népesség számának emelkedéséhez. Ugyanakkor a 30 év alatti, jóval kisebb létszámú korosztályban folytatódott az 1990-es években már jól látható tendencia: a tanulási idő kitolódásával a korábbinál jóval kisebb részük és később jelenik meg a munkaerőpiacon. 1.5.1. ábra A népesség megoszlása gazdasági aktivitás szerint % 100 80 60 40 20 0 29,5 25,6 1,2 43,6 1990 2001 2011 Foglalkoztatott Munkanélküli Inaktív kereső Eltartott A foglalkoztatottakat és munkanélkülieket magában foglaló aktív népesség száma 4 millió 511 ezer fő volt 2011 októberében, 9,9 százalékkal nőtt 2001 óta. A gazdaságilag aktívak részaránya a népességből 45 százalék volt. A gazdaságilag aktívak kormegoszlása jelentősen módosult: lényegesen csökkent a 30 év alatti fiatalok száma, növekedett a 30 44 és az 50 54 éveseké, az 55 éven felülieké pedig több mint két és félszerese a tíz évvel korábbinak. 2011-ben az 55 59 éves korosztályból 107 ezerrel több férfi és 171 ezerrel több nő volt jelen a munkaerőpiacon, mint tíz évvel korábban. A gazdaságilag aktívak aránya férfiak között 51, a nők között 40 százalék volt. 2001 óta mind a férfiak, mind a nők munkaerőpiacon való részvételének aránya jelentősen nőtt, a köztük levő különbség pedig kismértékben csökkent. A népesség gazdasági aktivitásában az ország különböző területein jelentős különbségek vannak. A régiók közül kiemelkedik Közép-Magyarország magas aktivitási rátája (49 százalék), a skála másik végén Észak-Magyarország és Észak Alföld áll, 6 százalékponttal lemaradva. A megyék közül Komárom-Esz- 27,3 32,4 4,1 36,2 24,9 29,7 5,7 39,7 A népszámlálás által mért munkanélküliségi ráta magasabb, mint a Központi Statisztikai Hivatal rendszeres munkaerő-felmérése szerinti, 2011. szeptember, október, november hónapokra számított arány. Az eltérést a népszámlálás adatfelvételi módja okozza, e jelenség a fogalmi azonosság mellett a 2001. évi népszámlálásnál és a 2005. évi mikrocenzusnál, valamint más országokban is megfigyelhető. 18 Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011

tergom megyében a legmagasabb az aktivitási arány (48 százalék), Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében csak 41 százalék. 1.5.2. ábra A gazdaságilag aktív népesség aránya, 2011 (%) 41,1 41,9 42,0 43,9 44,0 45,9 46,0 47,9 48,0 50,2 A foglalkoztatottak száma 6,8, a munkanélkülieké 37 százalékkal volt több, mint tíz évvel korábban. A munkanélküliek aránya az aktív népességen belül 2011. október 1-jén 12,6 százalék volt, 2001-ben 10,1. A foglalkoztatottak és a munkanélküliek iskolai végzettség szerinti összetétele jelentősen eltér egymástól. A foglalkoztatottak 12 százaléka legfeljebb általános iskolát végzett, 63 százaléka középfokú végzettségű, egynegyedük diplomás. A munkanélküliek közel egyharmada legfeljebb általános iskolát végzett, 60 százalékuk középfokú végzettségű, és nem egészen 10 százalék a diplomás munkanélküliek aránya. A népesség másik nagy csoportja, az inaktív keresők száma és aránya a 2001. évi kiugróan magas értékhez képest több mint 10 százalékkal csökkent, 2011. október 1-jén számuk 2 millió 950 ezer fő, arányuk a népességből 30 százalék volt. A nyugdíjasok körében akik e népességcsoport nagyobb részét adják az élettartam emelkedésével létszámnövekedés következett be, ugyanakkor a nyugdíjkorhatár és az aktív időszak kitolódása csökkentette számukat, így összességében kevesebben vannak, mint tíz éve. Az inaktív keresők másik nagy csoportja, a gyermekellátási támogatásban részesülők száma a folyamatosan csökkenő születésszámmal párhuzamosan jelentősen visszaesett. Az inaktív keresők száma a 60 évesnél fiatalabbak körében és a 70 79 éves korcsoportban csökkent, a 60 69 éves korcsoportban nőtt. Az inaktívak létszáma 2001 óta kiemelkedően növekedett a 80 84 évesek (másfélszeresére), és a 85 év felettiek (36 százalékkal) csoportjában. Az inaktív keresők aránya összefüggésben az idős korosztály nagyobb arányú jelenlétével Békés, Nógrád és Tolna megyében a legmagasabb (meghaladja a lakosság 33 százalékát), ugyanakkor Pest megyében a legalacsonyabb (27 százalék alatti). A népesség harmadik nagy csoportja az eltartottaké. 2011-ben arányuk 25 százalék volt, kevesebb mint tíz éve. Ebbe a csoportba egyre nagyobb arányban a gyermekkorúak és a tanulmányaikat végző fiatalok tartoznak. 2011-ben az eltartottak 59 százalékát a gyermekkorúak, további közel 33 százalékot pedig a 15 24 évesek tették ki. A 20 29 éveseknek 24 százaléka volt eltartott 2011-ben, arányuk 6 százalékponttal emelkedett 2001 óta. Az idősebb korosztályokban az eltartottak rétege a nyugdíjjogosultság, a nyugdíjszerű ellátások általánossá válásával szinte eltűnt. 1.5.1. tábla A népesség gazdasági aktivitás szerint, korcsoportonként, 2011 (%) Korcsoport, éves Aktív Inaktív kereső Eltartott Aktív Inaktív kereső Eltartott a 2001. évi százalékában 14 100,0 100,0 x x 85,4 85,4 15 39 64,2 9,1 26,7 100,0 100,1 65,6 98,7 95,2 40 59 77,9 18,3 3,7 100,0 115,2 58,5 85,5 96,8 60 7,7 91,6 0,7 100,0 290,7 108,4 32,2 112,0 45,4 29,7 24,9 100,0 109,9 89,2 88,9 97,4 3. Országos adatok 19

1.5.2. tábla A népesség gazdasági aktivitás szerinti összetétele nemenként, 2011 Településtípus aktív Férfi inaktív kereső eltartott aktív Nő inaktív kereső eltartott (%) Főváros 55,4 20,2 24,3 100,0 45,8 33,5 20,7 100,0 Megyeszékhely 51,2 21,4 27,5 100,0 42,4 33,8 23,8 100,0 Megyei jogú városok 52,5 21,6 25,9 100,0 42,5 34,6 23,0 100,0 Többi város 50,4 23,0 26,6 100,0 39,8 36,2 23,9 100,0 Városok összesen 51,9 21,9 26,2 100,0 42,1 34,9 23,0 100,0 Községek, nagyközségek 48,9 24,4 26,6 100,0 36,1 38,8 25,0 100,0 Ország összesen 51,0 22,7 26,4 100,0 40,3 36,0 23,6 100,0 A nem tanuló eltartottak száma és aránya a 2001-ben is már mindössze 1 2 százalékos szintről csaknem minden korosztályban tovább csökkent. Az eltartott népesség aránya a fővárosban és Nyugat-Dunántúlon a legalacsonyabb, Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon a legmagasabb. A megyék között Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú- Bihar megyében az eltartottak aránya 28 százalék fölötti, de Borsod-Abaúj-Zemplén és Pest megyében is 27 százalék. Zala és Vas megyében a lakosság mindössze 22 23 százaléka tartozik az eltartottak közé. A foglalkoztatottak közül 2,4 millió fő, mintegy 61 százalék a lakóhelyén dolgozik, 30 százalék azonban naponta más településre jár dolgozni, és további mintegy 7 százalék ún. változó településen dolgozik, azaz szintén eljár a lakóhelyéről. Közel 57 ezer fő, a foglalkoztatottak 1,4 százaléka egy évnél rövidebb ideje külföldön dolgozik. Az ingázás aránya, a foglalkoztatottak mobilitása 2001 óta tovább nőtt: 1990-ben még a foglalkoztatottak háromnegyede, 2001-ben már csak közel 70 százaléka, 2011-ben pedig alig több mint 60 százaléka talált a lakóhelyén munkalehetőséget. Az ingázás a fiatalok között hagyományosan nagyobb arányú, de még az 50 59 éveseknek is több mint 30 százaléka naponta eljár a lakóhelyéről. A külföldön dolgozók az ingázókénál nagyságrendileg kisebb csoportjának nagy része, 68 százaléka 40 év alatti. Az ingázás az alap- és középfokú ezen belül is az érettségi nélkül szakmai végzettséget szerzetteket érinti legnagyobb mértékben, a diplomások kisebb arányban kényszerülnek lakóhelyüktől távol munkát vállalni. A megyék között jelentős a szóródás abban, hogy a településeken a foglalkoztatottak mekkora aránya talál munkát, illetve mennyien járnak más településre dolgozni. Ebben a településhálózat, a közlekedési lehetőségek és az utazási hajlandóság is szerepet játszik. A foglalkoztatottaknak csupán kevesebb mint fele dolgozik helyben Nógrád, Komárom-Esztergom, Heves és Fejér megyében. Ugyanakkor Csongrád, Hajdú-Bihar, Bács-Kiskun és Békés megyében a foglalkoztatottak körülbelül 70 százaléka helyben dolgozik. 1.6. Nemzetiség, anyanyelv A nemzetiségekhez tartozók száma 2001 óta a legtöbb hazai nemzetiséget tekintve jelentős mértékben emelkedett, kivételt jelentenek a görög, a szlovák és a szlovén közösségek, ahol mérséklődött a magukat idetartozónak vallók száma, és az ukránoké, akiknek 2001 óta nem változott a létszámuk. A növekedésben szerepet játszott az, hogy az országos és helyi nemzetiségi önkormányzatok fontosnak tartották a népszámlálásban a nemzetiség feltüntetését, és erre kérték a tagjaikat, a nemzetiségi lakosságot. A legnépesebb hazai nemzetiség korábban etnikai kisebbség Magyarországon a cigányság. 2011. október 1-jén cigány nemzetiséghez tartozónak vallotta magát 315 ezer fő, mintegy másfélszer annyi, mint tíz évvel korábban. 20 Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011