Félsivatag a tanyák között A tanyavidék legsivárabb homokbuckáit a szorgalmas szlovák új városalapítók sem tudták sikerrel művelés alá venni. A rossz termőképességű talajon élő gyér füves növényzetet tulajdonképpen évezredeken át legeltetéssel hasznosította a mindenkori lakosság. Hazánk homoki területein a juhnyájak, marhacsordák jelenlétéhez alkalmazkodva sajátos, Európában csak itt jellemző félsivatagi élőhelyek alakultak ki, ahol különleges, ritka élőlények sokasága él. Az elmúlt száz évben az intenzívebbé váló mezőgazdasági módszerek következtében a homokpuszták nagy részét is szántóvá, gyümölcsössé alakították, esetleg akácot, hibrid nyárakat telepítettek rájuk. A bokortanyás térségben egyetlen ilyen homoki legelő maradt fenn: a Simai út melletti területet a katonai lőtérként való használat mentette meg. A kétszáz hektáros homokpusztagyep első ránézésre esetleg egyhangúnak tűnő buckás területén igen sajátos és gazdag mikrokozmosz alakult ki. Csak fűfajból legalább 25 faj él, de ezernyi apró rovart, gombát, zuzmó- és mohafélét találhatunk itt. A különlegességek közé tartozik a meredek homokfalakban költő madarunk, a trópusi színekben pompázó gyurgyalag, a föld alatti járatokban élő ürge, vagy a bizarr külsejű sisakos sáska. A területen sajátos, rejtélyes légkört teremtő építészeti örökséget hagyott maga után a katonai használat. Ugyanakkor igen komoly problémát jelent az elharapódzott illegális szemételhelyezés, homokbányászat, valamint a terepi technikai sportok megjelenése. A Simai úti lőtér természeti értékei okán az Európai Unió Natura 2000 hálózatának része, de dolgozni kell azért, hogy rangjához méltó állapotba kerüljön. Fotó: Szigetvári Csaba
Gyurgyalag - fotó: Molnár Antal Ürge - fotó: Molnár Antal Sisakos sáska - fotó: Szigetvári Csaba Kékcsillag - fotó: Szigetvári Csaba
Ősi mementók Nyíregyházán sokszor hiányoljuk a régi időkből származó építészeti emlékeket. Kevesen tudják, hogy a bokortanyás térség lenyűgöző ősi építményeket rejt. A köznyelv kunhalmoknak nevezi őket, bár a kun néphez vajmi kevés közük van. Ezek a mementók a Kr. e 2-3000 éve a Kárpát-medencében élő lovas népekhez köthetők, akik az előkelők sírjai fölé szabályos földhalmokat emeltek. A legnagyobb ilyen sírhalmok (szaknyelven kurgánok) magassága - még most, több ezer év elmúltával is - meghaladja a tíz métert. Az Alföldön valaha több tízezer volt belőlük, mára csak pár ezret ismerünk. Az elmúlt évezredek, kivált az utolsó száz év emberi tájhasználata többségüket elpusztította. A ma ismert kurgánok legnagyobb része csupán néhány méter magas, a szántás, elhordás miatt alig felismerhető. Az ép kunhalmok egy részén ritka védett élőlények is élnek. Jogszabályaink értelmében hazánkban ma minden kunhalom védett! A bokortanyás térségben tucatnál is több kunhalomról van adatunk, s bár sok mára elpusztult, van mire büszkének lennünk. Hazánk egyik legnagyobb és legépebb kurgánja éppen itt található: A Szabadságbokor közelében álló Geri-domb (más néven Őr-halom) 14 méteres magasságával uralja a környéket, s abszolút értelemben is Nyíregyháza legmagasabb pontja. Szép kunhalmok találhatók ezen kívül II. Mandabokor, Császárszállás, Butyka, valamint Újsortanya környékén is. A Nyíregyháza-Nagycserkesz-Hajdúdorog hármashatáron álló Bene-halom a Csörsz-árka néven ismert, az Alföldön keresztülhúzódó ókori védműrendszer egyik töréspontján áll; egykor határ- és őrhalomként szolgált. Másik érdekessége, hogy egy ritka védett növény: a törpemandula egyetlen élőhelye a térségben. Geri-domb - fotó: Szigetvári Csaba
Kunhalom az Oláh-rét mellett - fotó: Szigetvári Csaba Ligeti zsálya - fotó: Szigetvári Csaba Törpemandula - fotó: Szigetvári Csaba Magyar szegfű - fotó: Szigetvári Csaba
Jobb híján természet A természet átalakítása sosem volt olyan mértékű, mint az elmúlt pár generáció során. A mezőgazdaság gépesítése, a lecsapolás, utak, vasutak építése, erdőirtások és telepítések, Nyíregyháza nagyvárossá válása a természet időléptékében egy pillanat alatt zajlott le. Csoda, hogy az élővilág bizonyos mesterséges, ember által teremtett élőhelyeket is birtokba vett és barátságossá varázsolt. A XIX. századi vízrendezések során több száz kilométeres hosszúságú csatornarendszert ástak a Nyírségben, miáltal hatalmas területről tűntek el a tavak, mocsarak, rétek. A bokortanyás térségből a IX. (Simai-) főfolyás valamint a VIII. (Érpataki-) főfolyás vezetik el a természetes vizeket. A csatornák mára a táj megszokott elemévé váltak, az itt lakók szemében patakokká változtak. A vízfolyások nádas szegélyében madarak sokasága fészkel, a vízben békák és gőték nemzedékei fejlődnek, szitakötők népesítik be a légteret. A csatornák fontos szerepet játszanak, mint ökológiai folyosók, helyenként egyedüli zöld színfoltját jelentik a tájnak. A lecsapolások túl jól sikerültek: az elvezetett víz aszályos években igencsak hiányzik. A probléma kezelésére óriási tározókat építettek a természetes vízállások helyén: így épült meg a Nagyréti- és az Oláh-réti tározó. Bár a mesterséges tavak élővilága szegényesebb, mint a természetes állóvizeké, mégis üde színfoltot jelentenek a homoki tájban elterülő víztükrök. A térség mesterséges vizes élőhelyeit (főként ha nádas szegéllyel rendelkeznek) sok madárfaj is értékeli, sőt, a tározókban olyan ritka, védett élőlények is új otthonra lelhetnek, mint a mocsári teknős vagy a vidra. A történelem előtti időkben a terület jelentős részét ligetes tölgyesek borították, ám ezeket őseink igen korán felélték. Az erdők, fasorok Nyíregyháza XVIII. századi újratelepítésekor teljesen hiányoztak a bokortanyás térségből. Az ősi időket egy-egy tanya udvarán álló kocsányos tölgy idézi csupán. Az újrafásítás a XIX. században indult el, szinte kizárólag idegen földről származó fafajokkal (akác, nemes nyárak). A földeket széltől, az utakat hófúvástól védő, az utasnak árnyat kínáló fasorok telepítése látványos eredménnyel járt: mára ezek a táj meghatározó elemévé váltak. Az erdők kiterjedése ma is csekély a területen, ezeket is kizárólag tájidegen fafajok alkotják. A bokortanyás vidék fás élőhelyei (a rétek füzes-nyarasait kivéve) újkeletű, emberi alkotások, élőviláguk gazdagsága össze sem vethető a természetes erdőkével. Mégis egészen biztos, hogy sokkal kevesebb lenne a madárdal ezen a tájon, hiszen oly sok élőlény kizárólag a fasorokban, erdőkben talál otthonra. Oláh-réti víztározó - fotó: Szigetvári Csaba
VIII. (Érpataki) főfolyás - fotó: Szigetvári Csaba Fotó: Szigetvári Csaba Négypettyes acsa - fotó: Hoványi Péter Vidra - fotó: Molnár Antal
Még megmenthető! A bokortanyás, tanyás térség ma még gazdag természeti értékekben, de ha visszanézünk, azt látjuk, hogy hosszú ideje főként az elszegényedés, pusztulás jellemző, ami ma sem állt meg. A bokortanyák lakói kihalnak, a gondozott kertekből és udvarokból rommező vagy egyhangú kertvárosi angolpázsit lesz. A kisparcellás földeket nagyüzemi táblák váltják föl, a fasorokat kivagdossák, az árokpartokat elborítja a szemét. Az off-road motorsportok egyes gátlástalan művelői verik fel a táj csendjét, a homokbuckákból a tájat kettévágó sztráda épül, a főutakon állatok tucatjait ütik el naponta. Az állattartó, minőségi élelmiszert előállító gazdák nem versenyezhetnek a szupermarketek olcsó áruival, ezért a megmaradt réteket, legelőket is beszántják (majd folyamatosan küzdenek a belvízzel). Az idegenhonos fajok - élükön a parlagfűvel - egyre inkább elfoglalják a honos növényzet helyét. A természeti örökség sorsa tehát összefonódott a bokortanyák létezésével: amennyiben az egyik elpusztul, a másik sem maradhat meg. A természetvédelem, a ritka élőhelyek és fajok védelme - noha gyakran pillanatnyi gazdasági érdekekbe ütközik - egyben az itt kialakult életforma, a kulturális hagyományok továbbörökítését, a létünk alapját jelentő egészséges víz, talaj és levegő megőrzését szolgálja. A természet védelmét a bokortanyás térségben részben egyes területek védetté nyilvánítása szolgálja. Az Európai Unió természetvédelmi hálózatába területünkön a Nagy-Vadas, illetve a Simai úti Nyíregyházi-lőtér tartozik bele. Hazai jogszabályaink emellett természetvédelmi terület státust biztosítanak minden szikes tó és láp számára. A bokortanyás-tanyás vidéken tucatnyi védett szikes tó és egy védett lápterület található. Ugyancsak védettséget biztosít a törvény minden kunhalom számára, függetlenül azok épségétől, állapotától. A fentieken túl minden települési önkormányzatnak joga van arra, hogy a területén található természeti értékeket (legyen az egy terület vagy éppen fasor, facsoport) egyedi rendelettel védetté nyilvánítson. Tulajdonképpen a láp, szikes tó, kunhalom kategóriába nem besorolható területek (mint a térségre oly jellemző rétek, legelők többsége) esetében ez a legjárhatóbb módja a természeti értékek intézményes védelmének. Nagy örömünkre Nyíregyháza elindult ezen az úton, mikor a Megyei Jogú Város Közgyűlése megfelelő szakmai előkészítés után, civil szervezetekkel együttműködve természetvédelmi területté nyilvánította az Oláh-rét gyepjeit és vizes élőhelyeit. Az intézményes védelem azonban nem minden. Egyszerű városlakóként már akkor sokat teszünk a táj megőrzéséért, ha időnként teszünk egy kirándulást a bokortanyák között (lehetőleg gyalog, kerékpárral, lóháton) és megismerjük ezt a világot. Ha a helyi termelőktől, a piacon vagy háztól (erre megvan a törvényes lehetőség) vásároljuk a tejterméket, húsárut, tojást, mézet, gyümölcsöt, zöldséget, azzal a tanyasi gazdák megélhetését, áttételesen a természetes élőhelyek megmaradását szolgáljuk (kiváltképp biotermékek esetében). Végül, de nem utolsósorban választhatjuk a tanyasi életmódot, ami az örömök mellett természetesen nehézségekkel is jár, de az biztos, hogy így ismerhetjük meg legjobban ember és természet egymásra utaltságát. A mezőgazdasági termelésből önmagában megélni ma hazánkban igen nehéz, ezért nem is ajánlható mindenkinek, de egy kisebb tanyasi birtokon egy konyhakert, gyümölcsös, pár aprójószág a városban végzett munkával is összeegyeztethető. Így fölfedezhetjük a helyi, elfeledett gyümölcsfajták ízét, egészséges élelmiszert termelhetünk, és a tanyavilág madarai számára is teremthetünk egy kis szigetet.
Fotók: Szigetvári Csaba
Barangoljunk a bokortanyák közt! Nyugat-Európa boldogabb országaiban irigykedve tekintenek hazánkra, mennyi természeti értéket, látnivalót sikerült megőriznünk egészen a mai napig. Egyre nagyobb a (fizetőképes!) kereslet a fejlődésért, jólétért túl nagy árat fizető Nyugaton a nem túl vad, emberközeli, mégis egészséges és élménygazdag természeti környezet iránt. Hazánk egyes részein már jól felismerték ezt a lehetőséget, és szervezett túrákat vezetnek például a kiskunsági, hortobágyi tanyavilágba, a helybeliek megélhetését is segítve. Természeti, épített környezetével, kulturális hagyományaival - amíg oktalanul nem hagyjuk eltűnni őket - a Nyíregyháza körüli bokortanyás térség is alkalmas lenne az igényes lovas, kerékpáros, madarászturizmusra. Sajnos - bár vannak kiváló kezdeményezések - mindeddig kevéssé sikerült igazán kihasználni ezt a lehetőséget. De a tartalmas kikapcsolódás, kirándulás a szép környezetben nem csak a pénzes turisták kiváltsága. A helyben lakók ugyanúgy megérdemlik, hogy jobban megismerjék hol, milyen környezetben éltek, gazdálkodtak őseik. Egy hétvégi, kis költségvetésű bicajos vagy gyalogos túra, iskolai kirándulás a környéken nyújthat akkora, vagy nagyobb élményt, mint egy költségesebb strandolás, állatkerti séta vagy egy családi mozizás. Alapos természetvédelmi kutatómunkán alapuló kiadványunk és a hozzá kapcsolódó térkép azért készült, hogy segítsük mindazokat, akik akár természetjáróként, gazdálkodóként, hagyományőrzőként, pedagógusként, vállalkozóként, politikai döntéshozóként érdeklődnek e vidék természeti értékei iránt, szeretnék jobban megismerni azt. Közös összefogásukkal a bokortanyás térség jövőjének egyik iránya a természeti értékekkel kapcsolatos turizmus lehet. Fotó: Szigetvári Csaba Pihenőhely a Bene halmon - fotó: Szigetvári Csaba
Hogyan legyünk jó tanyaturisták? Megfelelő felkészültséggel, nyitottsággal bátran nekivághatunk a bokortanyák világának. Néhány kevésbé forgalmas műúton, és jó minőségű, kerékpárral, lóval és gyalog is járható földutakon eljuthatunk a látnivalók közelébe. Készüljünk rá, hogy a földutakon csapadékos időben sár, szárazság idején homok nehezítheti a haladást. Bár a nagyobb tanyabokrokban találunk boltot, presszót, közkutat, nem árt, ha a kirándulásra csomagolunk elemózsiát és ivóvizet is, és legyen mibe tennünk a kirándulás közben keletkező hulladékot is. Érdemes útvonalunkat előre eltervezni, mert néhol az úthálózat szövevényes (térképek, az interneten letölthető légifelvételek, iránytű, esetleg GPS készülék is jól jöhet), ha mégis eltévednénk, bátran kérjünk segítséget a helyiektől. Kényes, de indokolt kérdés a közbiztonság. Sok rossz hír terjed a bokortanyás környékről, de valójában nincs több félnivalónk, mint egy átlagos városi utcán. Mindenesetre érdemes csoportosan kirándulni, már csak a kóbor kutyák esetleges felbukkanása vagy egy kerékpárdefekt miatt is. A természeti látnivalók törékeny szépségek. Ha ilyen helyen kirándulunk, vigyázzunk arra, hogy a madarak és egyéb állatok fészkelésükhöz, táplálkozásukhoz nyugalmat és csendet igényelnek. A ritka vadvirágokat tönkreteheti a taposás, a rossz helyen rakott tűz pedig hatalmas pusztítást okozhat. A réteken, legelőkön emellett gazdálkodás is folyik: ha összetapossuk a szénatermést, a gazda biztosan nem fog örülni. Sétáljunk tehát az utakon, kiépített csatornatöltéseken, meglévő csapásokon, s ha viszünk magunkkal távcsövet, semmiről sem fogunk lemaradni. A belépési tilalomra vonatkozó esetleges jelzéseket tartsuk tiszteletben. Ha behatóbban érdekel az élővilág, kérjünk segítséget helyi természetvédő szervezetektől, vagy a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságtól. Fotó: Varga András Fotó: Szigetvári Csaba
Felhasznált irodalom és további olvasnivalók Bodnár G. (2009): Nyíregyháza és környékének vizei. In: Lenti I. (szerk.): Nyíregyháza Megyei Jogú Város és környékének természeti értékei. Borsy Z. (1961): A Nyírség természeti Földrajza. - Akadémiai Kiadó, Budapest. Cservenyák L. (1974): Nyíregyháza örökváltsága. Második kiadás. - Szabolcs Megyei Lapkiadó Vállalat, Nyíregyháza. Cservenyák L. - Mező A. (szerk.) (1987): Nyíregyháza története - Városi Tanács, Nyíregyháza Kiss L. (1943): A Nyírség halászata. - Etnographia 54: 20-55. Ladányi A. (2010): Utazások Tirpákföldön. - Bokortanyák Lakosságáért Egyesület, Nyíregyháza. Márkus M. (1943/2009): A bokortanyák népe. Hasonmás kiadvány. - Kelet Press, Nyíregyháza Pók J. (szerk.) (1996): Szabolcs vármegye (1782-1785). - Szabolcs-Szatmár Megyei Önkormányzat Levéltára, Nyíregyháza. Szigetvári Cs. - Lukács A. (2007): Európai jelentőségű természeti értékek Nyíregyházán. - Ifjú Botanikusok Baráti Köre, Nyíregyháza. Takács P. (1987): A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772. - Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár, Nyíregyháza. A felhasznált történeti térképek forrása: Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténeti Térképtára. Szerkesztette: Szigetvári Csaba Szakmailag ellenőrizte: Lesku Balázs, Lukács Attila További fotók: Szigetvári Csaba, Révész Márton, Mádi Péter, Varga András Grafikai munka: Tömöri László Kiadja: E-misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület 4400 Nyíregyháza, Szabolcs u. 6. - www.e-misszio.hu Nyomdai munka: START Nonprofit Kft. Nyírségi Nyomda Üzeme 2011 A kiadványt támogatta a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium és jogutódja a Vidékfejlesztési Minisztérium, 2010. évi Zöld Forrás Programja. (K-36-10-00004B) Környezetbarát újrapapírra nyomva.
Környezetvédők a tanyavilágban Nyíregyházán 1986 óta működő civil szervezetünk, az E-misszió Egyesület 2006-tól megvetette lábát a bokortanyák világában. Bálintbokor 36. szám alatt található, azóta szépen felújított tanyánkon a városi gyermekek számára tartunk tanyapedagógiai és természetismereti foglalkozásokat, valamint a környezet- és természetvédelem iránt érdeklődők számára önkéntes hétvégéket. Tanyánk egy gyönyörű hagyásfás vadvirágos láprét mellett helyezkedik el, ahol a nádasból szól a békák brekegése és a bölömbika búgása. Hosszabb távú célunk egy tanyasi fenntarthatósági központ létrehozása, ahol gyakorlati példákon keresztül mutatjuk be, hogy a tanyasi hagyományok és a korszerű technológiák hogyan szolgálják környezetünk megvédését, a jövő generációk egészséges jövőjét. További információ: www.e-misszio.hu telefon: 42/423-818 email: emisszio@e-misszio.hu Ha a bokortanyás vidék természeti értékei mellett a Sóstói-erdő is behatóbban érdekli, látogasson el www.sostoierdo.hu honlapunkra is!