301. A SZEMÉLY (JOGKÉPESSÉG) FOGALMA, KELETKEZÉSE, MEGSZŰNÉSE

1/35 301. A SZEMÉLY (JOGKÉPESSÉG) FOGALMA, KELETKEZÉSE, MEGSZŰNÉSE [MINIMUM TÉTEL XII.] I. A SZEMÉLYISÉG FOGALMA - persona / caput: az az ember, aki jogok és kötelezettségek alanya lehet tehát jogalany = személy - jogképesség: az ember azon képessége, hogy jogok és kötelezettségek alanya lehet jogképes: az ember, aki jogok és kötelezettségek alanya - római jog nem minden embert tekintett személynek a társadalom felbontása: A) TELJES JOGKÉPESSÉG: politikai és magánjogok összességének biztosítása (cives optimo iure) B) KORLÁTOZOTT JOGKÉPESEK: a) nem teljes jogú polgárok (cives non optimo iure) b) latinjogúak (Latini) c) idegenek (peregrini) C) JOGKÉPTELENEK (rabszolgák, servi) - 212: Constitutio Antoniniana: a latinjogúságot és a peregrinus állapotot nagyrészt megszűntette II. SZABADOK ÉS RABSZOLGÁK - Az összes ember vagy szabad vagy rabszolga. ( Omnes homines aut liberi sunt aut servi. - Gaius: Institutio) - személyek (persona) csak a szabadok (liberi) lehettek - rabszolgák (servi) jogi helyzete: dolgoknak minősültek (res) ( Servi res sunt. -Ulpianus) de: mégsem esett teljesen azonos megítélés alá a közönséges dolgokkal (ld. később), mivel nemcsak testi, de szellemi munkaerejét is kihasználták (persona servilis) III. A SZEMÉLYISÉG KEZDETE ÉS VÉGE - személyiség kezdete: szabad anyától való élveszületéssel (nativitas, natale) kezdődött - nem volt személy (persona) a) a halvaszületett b) az elvetélt magzat (abortus: születése előtt meghalt) c) a szörnyszülött (monstrum: akit meg kellett ölni) d) a méhmagzat (nasciturus: mert csak az anyatest része (portio mulieris)) - de: bizonyos védelméről gondoskodtak: a méhmagzatot ha az ő érdekeiről van szó, úgy kell védelemben részesíteni, mintha már élő ember lenne pl.: méhmagzat öröklési joga anyja teherben léte alatt az elhalt apa után - a fogamzás legkorábbi időpontját 182. és 300. naptól számították - a születésig a magzatot csak feltételesen tekintették jogképesnek - személyiség megszűnése: általában az ember halálával (mors) történt - nincs anyakönyvi rendszer a halál tényét annak kellett bizonyítania, aki erre hivatkozott - eltűnés: ha az eltűnt huzamosabb ideig (longo tempore transacto) nem adott életjelet magáról a halállal egy megítélés alá esett - feleség elválhatott vagy férjét holtnak nyilváníttatva új házasságot köthetett - eltűnt személy halálát a római jog nem vélelmezte, de az ellenbizonyítás könnyített volt

2/35 302. CIVES, LATINI, PEREGRINI I. A RÓMAI POLGÁROK (CIVES ROMANI) - polgári állapot közjogi és magánjogi kategória egyben - RÓMAI JOG = római polgárok (cives, Quirites) joga (ius civile, ius Quiritium) - az államot a polgárok közösségének tekintették (civitas: város, állam) - civis Romanus: állampolgár, államalkotó tényező civitas Romana: magánjogi (személyi jogi) kategória, a jogképességgel azonos A) A RÓMAI POLGÁRJOG TARTALMA - a polgárokat megillető jogok és az őket terhelő kötelezettségek 1. a római polgár jogai: KÖZJOGI (POLITIKAI) JOGOSULTSÁGOK: a) szavazati jog [ius suffragii]: a római polgár aktív választójoggal élhetett a népgyűléseken (a felszabadított rabszolga csak a comitia tributan) b) köztársasági tisztségek viselésének joga [ius honorum]: passzív választójog, az aktívnál szűkebb c) a katonáskodás joga [ius militiae] a római hadseregben d) a római vallási szertartásokon való részvétel joga [ius sacrorum] e) a fellebbezés joga [ius provocationis] halálbüntetés és más súlyosabb büntetés ellen a népgyűléshez f) a száműzetésbe vonulás joga [ius exulandi] a halálbüntetés helyett önkéntesen (polgárjog elvesztése) g) a kivándorlás joga [ius migrandi] (polgárjog elvesztése) MAGÁNJOGI JOGOSULTSÁGOK: a) vagyonjogi jogképesség [ius commercii]: a római (civiljogi) tulajdon szerzésére és speciális római jogügyletek létrehozására való jogosultság b) családjogi jogképesség [ius conubii]: lehetővé tette a római polgárral való házasságkötést; a matrimonium iuris civilis alapfeltétele is volt c) az ősi civiljogi keresetek megindításának joga [ius legis actionis] 2. a római polgár kötelezettségei (munera) KÖZJOGI (POLITIKAI) KÖTELEZETTSÉGEK: a) hadkötelezettség [munus militiae] b) közteherviselés, pl.: adó [tributum] fizetése c) közhivatal-viselés kötelezettsége, pl.: bíráskodás [munus iudiciarium] MAGÁNJOGI KÖTELEZETTSÉGEK: a) pl.: gyámság és a gondnokság ellátása [munus tutelae et curae] B) A RÓMAI POLGÁRJOG MEGSZERZÉSE - természetes és mesterséges módjai vannak

3/35 1. Természetes módon: - római polgártól való születés - római házasságból (matrimonium iuris civilis) született gyermeknek legalább az egyik szülője római polgár kellett legyen (római anyától való születés is elegendő) - lex Minicia (Kr.e. I. század): polgár-peregrinus házasságából (matrimonium iuris gentium) született gyermek az alacsonyabb jogállású szülő statusat követte (egy hadrianusi senatus consultum később ezt eltörölte) 2. Mesterségesen: - a nem civis Romanusnak születettek többnyire egyénileg (viritim) szerezték meg - néha pedig a polgárjog csoportos adományozásával C) A RÓMAI POLGÁRJOG ELVESZTÉSE (CAPITIS DEMINUTIO MEDIA) - a libertas (capitis deminutio maxima) elvesztése = a civitas elvesztése is egyben - egyéb módjai: a) kivándorlás (migratio) b) latin coloniába való letelepülés vagy letelepíttetés c) száműzetés (aqua et igni interdictio, deportatio) d) egész közösségek lakosságának jogfosztása által II. A LATINJOGÚAK (LATINI, NOMEN LATINUM) - latinjog : eredetileg a latiumi városállamok polgárainak jogképességét jelentette - Róma fokozatos terjeszkedésével a civitas Romana kiemelkedett a közös latinjogból és - a latinjog korlátozott római polgárjoggá alakult át - 3 kategóriája ismeretes: 1) prisci Latini / Latini veteres: latin colóniák lakosai 2) Latini colonarii: a provinciai colóniák lakói 3) Latini Iuniani: a lex Iunia Norbana (Kr.u. 19) egyes - formahibával - felszabadított rabszolgák nem kaphatták meg a civitas Romanat, csak a ius Latiit; ők a latinjoggal felruházott libertinusok; csak élők közötti ius commerciivel bírtak, de az öröklés formáiból kimaradtak. A kategóriát Iustinianus törölte el 531-ben. III. AZ IDEGENEK (PEREGRINI) a) kezdetben minden olyan idegen személy ellenség (hostis) volt, akinek állama nem kötött a rómaiakkal kölcsönös segélynyújtási (amicitia) vagy szövetségi szerződést (foedus), ezzel szemben a szövetséges államok lakosait peregrinusoknak nevezték b) a Latinitas létrejöttekor (másodrangú állampolgárság): peregrinus = csak a nem latin idegenek c) imperium Romanum kialakulásával már a birodalom nem római- ill. latinjogú alattvalóit jelölték így ( birodalmi állampolgárság ) d) más csoportosításuk: önálló állampolgársággal és saját népjoggal rendelkező népek (peregrini alicuius civitatis) e) sem állampolgársággal, sem helyi népjoggal nem rendelkező népek (peregrinus nullius certae civitatis) - sokáig érvényesült a SZEMÉLYISÉGI ELV: mindenkit saját (helyi, nemzeti, stb.) joga szerint kell elbírálni. (Pl. a praetor peregrinus az eltérő status miatt a ius gentiumot alkalmazta a polgár-peregrinus közötti perben; súlyos bűncselekményeknél mindig a római jog szerint: Jézus pere: felségsértés (crimen maiestatis), büntetés (rj): keresztre feszítés (crucifixio))

4/35 303. RABSZOLGÁK, FÉLSZABADOK. A RABSZOLGÁK EMBERI MIVOLTÁNAK ELISMERÉSE I. A RABSZOLGASÁG TARTALMA - RABSZOLGASÁG (SERVITUS) JOGI TARTALMA: a rabszolga nem jogalany, hanem jogtárgy, urának tulajdonában áll és tetszése szerint rendelkezhet vele, eladhatja vagy meg is ölheti - nem tekinthető közönséges dolognak/tárgynak, hiszen emberi mivoltát még jogi vonatkozásban is elismerték, mert 1. a rabszolga feletti tulajdonosi hatalmat nem tulajdonjognak (dominium), hanem rabszolgatartói hatalomnak (dominica potestas) nevezték 2. a rabszolga sírhelye forgalomképtelen dolog (locus religiosus) volt 3. a rabszolgakori rokonság (cognatio servilis) a felszabadítás után házassági akadályt jelentett 4. a rabszolga cselekvőképes volt (pl. különvagyonnal (peculium) gazdálkodva érvényes jognyilatkozatot tehetett) 5. a delictumoknál a jogforrások a rabszolgát a szabad emberrel egy sorban említik - A RABSZOLGÁK TÉNYLEGES HELYZETE: a jogilag egységes osztályon belül sokféle réteget lehet megkülönböztetni II. A RABSZOLGASÁG KELETKEZÉSE - eredete: ősidőkbeli felismerés: a foglyul ejtett ellenséget célszerűbb volt életben hagyni, mint megölni, az eredet tehát a hadifogságban keresendő, de egyéb módjai is léteztek - a rabszolgává válás módjai: a) FOGSÁGBA ESÉS - a legősibb és legáltalánosabb forma; az ellenséges állam polgára maga is ellenség (hostis), akit a civiljog értelmében a rómaiak mint uratlan dolgot szabadon elfoghattak (háborúban vagy béke idején is, ha római területre tévedt) b) RABSZOLGANŐTŐL VALÓ SZÜLETÉS (partus ancillae) rabszolgává tette a rabszolganő gyermekét, de: a császárkorban kimondták: ha az anya a terhesség folyamán -rövid időre is- szabad volt, a gyermek szabadnak születik c) BÜNTETÉSBŐL RABSZOLGÁVÁ LEHETETT: - a civiljog szerint: + capitis deminutio maximat elszenvedett polgár (akit mint fizetésképtelen adóst hitelezői eladtak, vagy kivonta magát a polgárok névjegyzékébe történő bevezetés alól, vagy katonai szolgálatból megszökött, vagy lopáson (furtum manifestum) értek) - a praetori és császári perrend szerint: + akik rabszolgának adták el magukat (hogy a vételáron osztozzanak) + akit bányamunkára, állatviadalra ítéltek + azok a felszabadítottak, akik visszakerültek a rabszolgaságba + az a szabad nő, aki idegen rabszolgával folytatott nemi viszonyt

5/35 III. A RABSZOLGASÁG MESZŰNÉSE a) FELSZABADÍTÁS ÚTJÁN (MANUMISSIO, KÉZBŐL VALÓ ELENGEDÉS) - manumissio vindicta: színleges szabadságper, in iure cessio útján; - a felszabadítani szándékozó ellen egy bizalmi embere (assertor in libertatem) szabadságpert indított, melynek során a praetor előtt pálcáját (vindicta) a rabszolgára téve kijelentette, hogy az szabad - a rabszolgát így az úr eleresztette a kezéből - a felszabadítottakat (liberti/libertini) a rómaiak megkülönböztették a szabadon születettektől (ingenui) b) EGYÉB MÓDON: AUGUSTUS KORLÁTOZÁSAI: - lex Aelia Sentia (Kr.u. 4): 20 évnél fiatalabb úr nem szabadíthatott fel senkit, 30 évnél fiatalabb rabszolga pedig nem volt felszabadítható, csak jogos indokkal - ha az úr volt fiatalabb, a felszabadítás érvénytelen, ha a rabszolga volt fiatalabb pedig Latinus Iunianus lett - lex Fufia Caninia (Kr.e. 2): a végrendeleti felszabadítást a rabszolgák száma szerint korlátozta; megsértése-érvénytelenség. IV. A FÉLSZABADOK - heterogén csoport volt - KORLÁTOZOTT SZABADSÁG/FÉLSZABADSÁG: jogilag rabszolgának nem tekinthető, de szabadságukban korlátozott személyek 1. FELSZABADÍTOTTAK (libertini): - rabszolgaságból felszabadított személyek - a civitas szerint lehettek: + római polgárok + latinjogúak +peregrinusok is - a patriárchális rabszolgaság idején: a családban a libertinus a családgyermek (filius/filia familias) helyzetét foglalta el; a házközösség felbomlása után vissza is vonhatták a szabadságot (revocatio in servitutem) - korlátozott jogképesség: a libertinus a politikai jogokból teljesen ki volt rekesztve, csak aktív választójoga volt; római házasságot senatori rangú személlyel nem köthetett - ius patronatus korlátozta leginkább a helyzetét: a felszabadító (patronus) és a libertinus nem szakadt el, a hűségeskü miatt fennmaradt a függőségi viszony - a ius patronatus alapján a libertinus a) patronusa nevét viselte b) vele szemben engedelmességgel (obsequium) tartozott c) ingyenesen köteles volt kezelni a vagyonát és ellátnia ügyeit (officium) d) különböző munkákra, szolgálatokra (operae) is kötelezhették e) az elszegényedett patronust tartani volt köteles (alimentatio) f) urát bizonyos öröklési jog is megillette halála után - a ius patronatus alapján a patronus a) védeni volt köteles libertinusát, szükség esetén eltartani b) serdületlen / libertina felett gyámságot volt köteles gyakorolni

6/35 - Iustinianus elvileg eltörölte az ingenuusok és libertinusok közötti különbséget - a ius patronatus megszűnése a libertinus életében: a) büntetésből, ha a libertinus a fenti kötelezettségeket nem teljesítette b) császári privilégium által, mely által a libertinus elnyerte a szabad születésűek jogállását, de ekkor még élt a ius patronum; az alól véglegesen csak a restitutio natalium (hátrányos születés orvoslása) mentesítette 2. COLONUSOK: - eredetileg mezőgazdasági kisbérlő - későcsászárkortól: félszabad, röghöz kötött földműves - kialakulásának oka: rabszolgák megfogyatkozása termőföldek pusztulása; gazdasági válság, növekvő adóterhek elvándorlás; ezt akadályozták meg A) a colonatus jogi tartalma: - római polgárok, de közjogi (és magánjogi) jogképességgel nem rendelkeztek - vagyonuk peciliumként urukat illette, abból a colonus ura tudta nélkül semmit sem idegeníthetett el, nem végrendelkezhetett vele - később lehetett földjük, ami után adózniuk kellett - perlési képességgel is rendelkezett (még urával (patronus) szemben is) - nem rendelkezett ius conubiivel - házasságát a források a rabszolgák életközösségével azonosítják (contubernium) B) a colonatus létrejötte: a) születéssel (legalább az egyik szülő colonus volt) b) szerződéssel (a földtulajdonos és a leendő colonus között) c) időmúlással, elbirtoklással (ffi: 30 év, nő: 20 év) C) a colonatus jogviszony megszűnése: - földtulajdonszerzéssel (a művelt föld tulajdonjogát) - 30/40 évig curialisként működött (a szabadság elbirtoklása, patronus visszavételi jogának elévülése) - püspökké választották a keresztény korban - patrocinium: szabad ember colonussá válása abból a célból, hogy a hatóságok túlkapásai (pl.: kegyetlen adóbehajtás) ellen védekezzenek; így egyes hatalmasok védelme alá helyezték magukat, földjeiket az illető tulajdonába adták

7/35 304. A STATUSOK ÉS A CAPITIS DEMINUTIO FAJAI I. SZEMÉLYÁLLAPOTOK A RÓMAI JOGBAN (STATUS) - a teljes jogképességet 3 személyi állapot (status) együttes megléte biztosította: 1. a szabadság állapota (status libertatis) 2. a polgárság állapota (status civitatis) 3. a családi állapot (status familiae) 1. STATUS LIBERTATIS szerint az emberek: a) szabadok (liberi) - szabadon születtek (ingenui) - felszabadítottak (libertini) b) rabszolgák (servi) a libertas hiánya kizárta a civitas és a familia meglétét 2. STATUS CIVITATIS szerint a szabadok lehettek: a) római polgárok (cives Romani) b) latinjogúak (Latini) c) jogképességgel nem rendelkező szabadok (peregrini), a külföldiek vagy a római birodalom területén élő alattvalók 3. STATUS FAMILIAE szerint a római polgárok: a) önjogú személyek (personae sui iuris) b) apai illetve férji hatalom alatt álló személyek (personae alieni iuris) - csak a római polgárt illette meg egyedül a libertas, a civitas és a családjogi állás - teljes jogképességgel a civis Romanus is csak personae sui iurisként rendelkezett - a személyeket a modern jogtudomány természetes és jogi személyekre osztja fel - a személyi jogban a jogképesség mellett a cselekvőképességet is tárgyalja II. A JOGÁLLAPOT-VÁLTOZÁS (CAPITIS DEMINUTIO) FOGALMA: - caput: jogi értelemben személy, jogképesség, amelyet a 3 állapot (status libertatis, status civitatis, status familiae) határozott meg - statusváltozás esetén a régi caput megszűnt, új keletkezett (ha a szabadság szűnt meg, nem jött létre új caput) - capitis deminutio: statusváltozás - jelentései: a) valamely közösség létszámának 1 fővel való csökkenése b) a capitis deminutio a korábbi állapot megváltozása (Iustinianus) FORMÁI: 1. CAPITIS DEMINUTIO MAXIMA 2. CAPITIS DEMINUTIO MEDIA 3. CAPITIS DEMINUTIO MINIMA

8/35 1. CAPITIS DEMINUTIO MAXIMA: - szabadság (libertas) elvesztése, együtt jár a polgárság és a családi status elvesztésével is - akkor, ha szabad ember rabszolgává lett, és caputja is megszűnt - minden vagyona, jogai, kötelezettségei is elvesztek - a hitelezőknek a praetor jogsegélyt adott azon személy ellen, akire az illető vagyona szállott (restitutio actionis) - ha római polgár hadifogságba esett = capitis deminutio maxima - ha meghal, úgy tekintik, mint ha szabadságának utolsó pillanatában halt volna meg (fictio legis Corneliae) - ha hazatért, visszanyerte elvesztett jogait, mintha nem is lett volna hadifogságban (ius postliminii - a hátsó küszöb joga) 2. CAPITIS DEMINUTIO MEDIA: - a polgárság (civitas) elvesztése együtt jár a családi status elvesztésével - de szabad ember marad (civis Romanus peregrinus) - akkor, ha más államba költözött (ius migrandi) és vagyonát megtartva annak polgára lett, vagy ha száműzték (aqua et igni interdictio, deportatio) (vagyona az államra szállt) 3. CAPITIS DEMINUTIO MINIMA: - a családi állapot (familia) megváltozása; a másik 2 statust nem érintette - a civiljogi rokonságból (agnatio) való kiválást jelentette (gens-ből is kivált) - önjogú személy örökbefogadása (arrogatio) esetén, - önjogú nő férji hatalmat (manus) keletkeztető házasság útján más családfő hatalma alá került - hatalom alatti családtag átkerülése egy másik családfő hatalma alá (apai hatalom alatt álló fiú adoptio útján, filia familias esetén manusos házasság kötésével) - hatalomalatti családtag felszabadítás (emancipatio) útján önjogúvá vált - a személy caputja nem feltétlenül csökkent (növekedés emancipatio, vagy változatlan) - a politikai jogokat nem érintette, de a vagyonban komoly változást jelenthetett

9/35 305. A STATUST NEM ÉRINTŐ, DE A JOGKÉPESSÉGET KORLÁTOZÓ TÉNYEZŐK I. NŐI NEM - csak magánjogi téren volt jogok alanya, közjogi téren nem (politikai jogai nem lehettek) - jogképessége a családi és vagyonjog területén is erősen korlátozott volt (nem lehetett családfő, formális szerződések tanúja, gyám) - SC Vellaeanum: megtiltotta a kezesség-, kötelezettségvállalást (a nő intercessiojának tilalma), és hogy perbeli képviselők legyenek - posztklasszikus korban enyhülés: a) anya, nagyanya lehetett gyám b) teljes öröklő- és végrendelkezési képességüket ekkor nyerték el II. BECSÜLETCSÖKKENÉS (MINUTIO EXISTIMATIONIS) - római polgári minőség - megbecsülés (existimatio) - capitis deminutio media elszenvedésekor a polgár ezt automatikus elvesztette - egyéb becsületcsökkentő körülmények: 1) INTESTABILITAS (tanúképtelenség): - a XII táblás törvény vezette be - ha a polgár a régi jog ünnepélyes szerződéseinél (mancipatio, nexum) mint tanú vagy mérlegtartó szerepelt, s utána megtagadta a szerződés tanúsítását, többé nem tanúskodhatott - ha ő akart szerződést kötni, nem vehetett igénybe tanúkat 2) INFAMIA (becstelenség): - a köztársasági korban 3 féle lehetett: a) consul által megállapított infamia: a személyt törölte a magistratusjelölt-jegyzékből b) censor által alkalmazott infamia (nota censoria) c) praetori edictum által kiszabott infamia - az első 2 mindig közvetett volt, vagyis nem az infamáló magatartásánál fogva állt be, hanem a magistratus konstruktív aktusa váltotta ki; az utolsó lehetett közvetlenül beálló - a principatus alatt a praetori infamia került előtérbe; fajtái: a) ipso facto beálló, közvetlen infamia (pl. kettős házasság, gyászév letelte előtti férjhezmenetel, kerítés, színészet, fizetésképtelen adós csődje) b) marasztaló ítélet (sententia condemnatoria) közvetett infámia (bűncselekmények: crimen, delictumok elkövetői és bizalmi jellegű jogviszonyokból megbízás, gyámság származó pereknél) c) kiegyezés (pactio): közvetett infamiat (az elkövetőnek a bűncselekmény sértettjével való megállapodása) - az infamia joghatásai: a) politikai jogok elvesztése b) perbeli képviseletre való kétoldalú képtelenség c) házassági tilalom az infamis személy és az ingenuus között d) senatori rang elvesztése - élethosszig tartott, hacsak a császár vagy a senatus nem adta meg a jó hírnév visszaállítását (bonae famae restitutio) 3) TURPITUDO (becstelenség):

10/35 - a császárkorban a bíró széles körű mérlegelési joggal rendelkezett, amennyiben a közfelfogásra hivatkozva nyilváníthatott valakit becstelen személlyé - a turpis persona nem tölthetett be közhivatalt, nem lehetett gyám, nem tanúskodhat III. EGYÉB KORLÁTOZÁSOK - egyéb csökkenések, melyektől a római polgár nem süllyedt le ugyan a félszabadok közé, de nem teljes jogú polgárnak minősült: 1) AZ ALACSONYRENDŰEKHEZ VALÓ TARTOZÁS: - a szegényebb rétegek (köztársasági korban a plebs tagjai, császárkorban a humiliores) polgárjoga korlátozott volt - III. századtól szigorúbb büntetési tételek vonatkoztak rájuk - bizonyos büntetéseket csak rájuk lehetett kiszabni (kényszermunka) - császárkor: fizikai munkát végző szabadok jogképessége korlátozott, - egyes mesterségek űzőit (hajósok, pékek) (~colonus) lakóhelyükhöz és foglalkozásukhoz kötötték (ipari colonatus) 2) VÁROSI TANÁCSTAGOK (CURIALES) - a nem teljes jogú polgárok közé süllyedtek (a későcsászárkor válságának jele) - eredetileg a társadalom felső megbecsült csoportjához (honorati) tartoztak - az állam először az adók behajtásáért tette felelőssé őket (nekik kellett a hiányzó összeget kiegyenlíteni) - majd curiákhoz kötötte őket és jogi korlátozásokkal is sújtotta őket az elvándorlás megakadályozására 3) EGYES VALLÁSOK KÖVETŐI - bizonyos jogaik gyakorlásában korlátozták és magán és közjogilag jogfosztottá váltak a - zsidók (Iudaei) - eretnekek (haeretici) - hitehagyottakat (apostatae)

11/35 306. A CSELEKVŐKÉPESSÉG [MINIMUM TÉTEL XIII.] I. A CSELEKVŐKÉPESSÉG FOGALMA ÉS TARTALMA - jogképesség: az ember azon képessége, hogy jogok és kötelezettségek alanya lehet CSELEKVŐKÉPESSÉG: az ember azon képessége, hogy saját cselekedeteivel jogokat és kötelezettségeket szerezhet magának vagy másnak - adekvát fogalom nincs a római jogban, de a fogalom ismert volt - a jogéletben való részvételhez jogképesség és cselekvőképesség kell TARTALMA: - a cselekvőképesség nem jár szükségszerűen a jogképességgel - pl. az önjogú személy nem volt feltétlenül cselekvőképes (serdületlen/elmebeteg), ugyanakkor cselekvőképesek lehettek olyanok, akik részben vagy teljesen jogképtelenek voltak (serdült) - a cselekvőképesség tehát 2 irányú: a) ÜGYLETKÉPESSÉG - az illetőt a jog képesnek minősíti jogügyletek megtételére b) VÉTŐKÉPESSÉG - bűncselekményeiért (delictum) az illető felelősségre vonható - korábban kezdődik, mint az ügyletképesség - a nők ügyletképessége korlátozott, vétőképessége teljes volt - az ember lehet: a) CSELEKVŐKÉPES (elengedhetetlen feltétel: serdült kor, épelméjűség) b) KORLÁTOZOTTAN CSELEKVŐKÉPES c) CSELEKVŐKÉPTELEN II. A CSELEKVŐKÉPESSÉGET BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK 1. AZ ÉLETKOR SZÁMÍTÁSA - az emberek kor szerint 2 csoportba tartoznak: a) serdületlenek (impuberes) [0-12/14] - akik még nem tudnak beszélni (infantis) [0-7] - az infantia koránál idősebb serdületlenek (impuberes infantia maiores) [7-12/14] - ezen belül is önjogú serdületlenek (pupilli) b) serdültek (puberes) [12/14-25] - 25. életév alatti serdült személyek (puberes minores XXV (viginti quinque) annis, minor) - 25. életévüket betöltött nagykorúak (maiores)

12/35 - Iustinianus: a pubertas határát fiúknál a 14. évben, lányoknál a 12. évben, az infantia határát pedig egységesen a 7. életévben határozta meg. 2. AZ ÉLETKOR JELENTŐSÉGE a) INFANTES: teljesen cselekvőképtelen; (0-7) + a beszélni nem tudás miatt képtelenek a verbálaktusok rituális szavait elmondani = érvényes jognyilatkozatokat nem tehettek + delictumaikért nem voltak felelősségre vonhatóak (helyettük szüleik/gyámjuk cselekedett) b) IMPUBERES INFANTIA MAIORES: korlátozottan cselekvőképes; (7-12/14) + szabadon köthettek olyan ügyleteket, melyekből egyoldalúlag csak jogot szereztek (pl. ajándékozás elfogadása); olyanokat viszont, melyekből rájuk részben jogok, részben kötelezettségek háramlottak, csak gyámjuk hozzájárulásával (tutoris auctoritas) hozhattak létre + delictumaikat esetenként vizsgálták, hogy a serdületlen bírt-e belátási képességgel és így vétőképességgel (a serdültséghez közelebb állóknál vélelmezték a vétőképességet) c) PUBERES: teljes cselekvőképesség+gondnok (ha nincs egyéb fogyatékossága); (12/14-24) + a minor sajátos jogvédelmet élvezett + lex Laetoria (~Kr.e. 200): büntetőkeresetet indítottak az ellen, aki becsapott egy minort, a praetor kifogást (exceptio legis Laetoriae) vezetett be; ha a minor már teljesített, in integrum restitutiot adott + a minor a praetortól állandó gondnokot (curator) kapott (Marcus Aureliustól kezdve), hogy annak egyetértése mellett kösse meg a szerződést + kialakult a cura minorum, mely túlvédettségi helyzetbe hozta a minort d) MAIORES: teljes cselekvőképesség; (25<) + nagykorúak voltak a 25. életévet betöltöttek + akiket császári privilégiummal nagykorúsítottak (fiúk 20., lányok 18. életév). 3. A NŐI NEM - tagjai akkor is korlátozottak voltak, ha elérték a serdült kort - az önjogú nő élete végéig gyámság alatt állt - bár vagyonát maga kezelhette, jelentősebb civiljogi jognyilatkozataihoz (perléshez) gyámja hozzájárulás kellett; A nők cselekvőképesség tekintetben csak a IV. századtól kezdve váltak egyenlőkké a férfiakkal 4. ELMEÁLLAPOT - a súlyos elmebajban szenvedők, az őrültek (furiosi) jognyilatkozataik és vétőképességük szempontjából ugyanolyan elbírálásban részesültek, mint az infantes - az elmebeteg világos pillanataiban (lucidum intervallum) nem esik korlátozás alá 5. TÉKOZLÁS - a tékozlókat (prodigi) a praetor (XII táblás tv. alapján) az apai örökségtől eltiltotta, gondokság alá helyezte és impuberes infantia maioresként kezelte őket 6. TESTI FOGYATÉKOSSÁG - a cselekvőképességet nem korlátozták

13/35 - szóbeli szerződést (stipulatio) süket (surdus) és néma (mutus) nem köthet - kasztrált személy (castratus) házassági jognyilatkozat tételétől el volt tiltva - vak személy (caecus) tehetett írásbeli végrendeletet, de 8 tanú kellett hozzá 307. A JOGI SZEMÉLYEK I. A JOGI SZEMÉLYEK ÁLTALÁBAN - a római jog emberek egyesüléseit is ruházott fel jogalanyisággal, tett jogképessé - kezdetben közjog, majd a magánjog területén is - jogi személy: jogképességgel felruházott alakzat - 2 fő típusa van: a) JOGKÉPESSÉGGEL FELRUHÁZOTT SZEMÉLYEGYESÜLETEK (universitas personarum): gazdasági, kereskedelmi társaságok b) JOGKÉPESSÉGGEL FELRUHÁZOTT VAGYONTÖMEGEK (universitas bonorum): alapítványok - a római jogalany nem az elvont jogi személy, hanem a jogi személy mint testület mindenkori tagjainak összessége II. A JOGALANYISÁGGAL FELRUHÁZOTT SZEMÉLYEGYESÜLETEK - kialakulása bonyolult folyamat - a jogképességgel való felruházás előzménye: bizonyos közösségek tagjaik változásától független létet nyertek pl. a városok (coloniae), néhány vallási testület (sodalitates), a magánemberek egyesületei (collegia) - a személyegyesülések kezdetben közjogi, majd később magánjogi jellegűek is lettek - nincs közös elnevezés a római jogban: universitas: valamennyi személyegyesülés használták általában corpus, collagium: speciális egyesületfajtákra vonatkoztak societas: olyan személyegyesülés, mely nincs felruházva jogképességekkel (nincsenek jogaik, kötelezettségeik, a tagok vagyonától elkülönült önálló vagyona) - a római állam (populus Romanus): a polgárok összessége, független volt a polgárai személyében beálló változásoktól, önálló vagyonnal és szerződéskötési képességgel is rendelkezett - az állam földje: ager publicus, rabszolgája: servus publicus, vagyontárgya: res publica - az állam minden vonatkozásban a ius publicum szabályai alá tartozott - a köztársasági államkincstár (aerarium) nem volt külön jogképességgel felruházva császári kincstár (fiscus) ügyeiben kezdetben a magánjog szabályai, később a császári delictumok érvényesültek, és egyre inkább a közjog hatálya alá került 1. KÖZTESTÜLETEK A MAGÁNJOG TERÜLETÉN - előzmény: praetor megadta a lehetőséget, hogy a városok (municipia) egy képviselő (actor) útján perben állhatnak ugyanúgy, mint egy magánszemély; később szerződéseket is köthettek - a városok magánszemélyeknek tekintendők Gaius 2. MAGÁNTESTÜLETEK, EGYESÜLETEK - hamar kialakultak, de magánjogi jogképességük jogi rendezésére lassan került sor

14/35 - a köztársasági korban egymás után alakultak ki a kézművesek egyesületei (corpora pistorum), a magistratusok segédszemélyzetének testületei (collegia apparitorum), a temetkezési egyesületek (collegia funeraticia) - e testületek perben állhattak saját vagyonuk keretében képviselőik útján szerződéseket köthettek

15/35 3. A TESTÜLETEK, EGYESÜLETEK KÖZÖS SZABÁLYAI a) Az egyesületek alapítása - kezdetben nem kellett engedély, de alapszabályaik nem ellenkezhettek a törvényekkel - vagyis csak megengedett célra alakulhattak - lex Iulia de collegiis (Augustus): alapításhoz senatusi engedély kell; min. létszám 3 fő b) Az egyesületek jogi szervezete - ügyintéző (befelé) és képviselő (kifelé) szervek - ügyintéző szervek: -x struktúrában nincs állami szabályzás, de az alapszabály (lex collegii) (hatáskörök megállapítása) alapját képezte a működés engedélyezése iránti kérelemnek -x viszonylag teljes jogképességgel rendelkeztek magánjog területén (pl.: rabszolgákkal rendelkezhetett, ius patronatussal is) - képviselő szervek: (mivel az egyesület cselekvőképtelen) -x kezdetben közvetett, később közvetlen képviseletet jelentett -x szerződéskötés, perbeli eljárás c) A testületek, egyesületek megszűnése - megszűnt a testület, ha 1) a senatus vagy a császár feloszlatta 2) célja meghiúsult 3) tagjainak száma 3 alá csökkent 4) tagsága a felosztást kimondta III. A JOGALANYISÁGGAL FELRUHÁZOTT VAGYONTÖMEGEK 1. AZ ALAPÍTVÁNYOK KIALAKULÁSA - keresztény egyházat (Ecclesia) a római jog I. Constantinustól egyesületnek ismerte el - a püspöki egyházak (eccleasiae) kezdetben mint személyegyesületek bírtak jogalanyisággal - majd vagyonnal rendelkeztek, mely nem a helyi közösségé, hanem az egyetemes egyházé volt, felette a rendelkezési jog pedig a közös elöljárót, a püspököt (episcopus) illette meg 2. A PIA CAUSA SZABÁLYAI - az emberek kezdetben vagyonukat az egyházra hagyták - a V-VI. századtól születtek olyan rendelkezések, melyek a vagyont egy meghatározott kegyes célra (pia causa) rendelték (pl. kórház fenntartása) - ezen vagyontömegeket személyekként kezdték kezelni - a pia causat az alapító okirat létesítette, de lehetett végrendelet is - ez az okirat hozta létre a szervezetet arra hivatkozva, hogy a jogképességgel felruházott vagyon betölthesse célját - megszűnésének döntő oka a vagyon kimerülése volt - éppúgy rendelkezett magánjogi jogképességgel, mint az egyesület - ügylet- és vétőképessége (vagyis teljes cselekvőképessége) neki sem volt, helyette képviselőszervek jártak el

16/35 308. A CSALÁD ÉS A ROKONSÁG A RÓMAIAKNÁL I. A CSALÁDJOGI ÁLLAPOT (STATUS FAMILIAE) 1) KÖZTÁRSASÁGI KOR: A polgárok családjogi állapotuk szerint 2 csoportra oszlottak: a) ÖNJOGÚ SZEMÉLY (PERSONA SUI IURIS) - minden családapa (pater familias) és családanya (mater familias), akik nem állottak családfői hatalom alatt; - a pater familias magánjogilag teljes jogképességgel rendelkezett, jogosítványai: 1. apai hatalom (patria potestas) 2. férji hatalom (manus) 3. rabszolgák feletti hatalom (dominica potestas) 4. bizonyos szabad személyek feletti hatalom (mancipium) b) HATALOMALATTI SZEMÉLY (PERSONA ALIENI IURIS) - a családfőn kívül a család (familia) összes többi tagja: 1. feleség (uxor) 2. gyermekek (liberi) 3. örökbefogadott gyermekek (arogati, adoptivi) 4. fiúgyermek családja (meny: nurus, unoka: proneptes) 5. örökbefogadott fiúgyermek családja - korlátozott jogképességgel bírtak - női családtagok esetén további szűkítések - minden közjogi jogosultsággal rendelkeztek - magánjogi jogosultságok közül csak a ius conubii és a ius commercii illette meg őket - minden jogot a hatalomgyakorlónak szereztek, de: kötelezettségeik csak őket terhelték - családfiú (filius familias) csak apja beleegyezésével köthet házasságot, felesége feletti manus éppúgy a pater familiast illette meg, mint a gyermekek feletti patria potestas 2) CSÁSZÁRKOR: - bizonyos mértékben elismerte a hatalomalattiak önálló vagyoni jogosultságát - pl.: a fiú katonáskodással, állami szolgálattal szerzett vagyona fölött a tulajdonosi jogok teljességét már nem a pater familiasnak, hanem a filius familiasnak biztosította - posztklasszikus + iustinianusi jog már formailag is elismerte a családtagok önálló vagyoni jogalanyiságát 3) A CSALÁDJOG TÁRGYA: - családi viszonyok képezik; azok, amelyek a családon belül, annak tagjai között állnak fenn - ma önálló jogág szabályozza; a rómaiak nem különítették el a személyi jogtól - családi viszonyok 2 fontos formája: a) szülő-gyermek kapcsolat (apai hatalom patria potestas)) b) szülők egymás közti kapcsolata (férji hatalom - (manus)) - a római jogban a családi viszonyok alapvetően hatalmi viszonyok

17/35 II. A CSALÁD ÉS A ROKONSÁG 1. AZ ARCHAIKUS KORI CSALÁDI VISZONYOK - a jogviszonyokat (szülő-gyermek, házasság, stb.) csak hatalmi viszonyként tudta tükrözni - a családtagokat és a rokonokat egymáshoz fűző jogi kötelék a családfő hatalmában volt a) család: jogi értelemben e g y a z o n pater familias hatalma alatt álló személyek összessége (familia proprio iure) b) rokonok (agnatio): civiljogi értelemben azok a személyek, akik a z o n o s pater familias hatalma alatt állnak vagy állnának, ha a közös pater familias még élne c) vérrokonság (cognatio): a rokonság természetes fogalma, minimális jogi jelentősége van 2. A CSALÁD (FAMILIA PROPRIO IURE) - szociológiai szempontból kezdettől fogva monogám házasságon alapult - jogi szempontból a familia a családfő (pater familias) hatalma alatt álló személyek közösségét jelentette - szűkebb értelemben vett család - nem érzelmi és vérrokoni, hanem vagyoni, gazdasági, kultikus házközösséget jelentett - a házközösség tagjai, akik a pater familias halála után a házközösségi vagyont megszerezték, nem a pater familias utódainak, hanem a saját maguk örököseinek (sui heredes) minősültek - amíg a hagyaték az örökösök között nem került szétosztásra, addig a család tagjai ún. családi vagyonközösségben maradtak egymással - a familia proprio iure magába foglalja mindazokat, akik a pater familias férji vagy apai hatalma alatt állottak, vagyis: a) A FELESÉG (UXOR IN MANU) a pater familias férji hatalma (manus) alatt áll a pater familias viszonylatában egy leánygyermek helyén (filiae loco) a gyermekei vonatkozásában a nővér helyén (sororis loco) helyezkedett el b) A GYERMEK (fiú: FILIUS FAMILIAS, lány: FILIA FAMILIAS) a pater familias apai hatalma (patria potestas) alatt áll c) A HATALOM ALATTI FIÚ FELESÉGE (meny: NURUS) a hatalomalatti fiú manusos házasságot kötött felesége d) A HATALOM ALATTI FIÚ GYERMEKEI, UNOKÁI (NEP(O)TES, PRONEP(O)TES) e) AZ ÖRÖKBEFOGADOTT GYERMEKEK (arrogati és adoptivi) f) AZ ÖRÖKBEFOGADOTT FIÚGYERMEKEK MANUSOS HÁZASSÁGOT KÖTÖTT FELESÉGE ÉS GYERMEKEI - a családfői hatalom a családfő ill. a hatalomalatti élete hosszáig fennállott; - a családfő életében csak az ő akaratából szűnhetett meg

18/35 - a családapa halálával a familia proprio iure is felbomlott; és mindazok, akik azelőtt közvetlenül az apa hatalma alatt állottak, önjogúvá váltak (persona sui iuris)

19/35 3. A FÉRFIÁGI, APAI ÁGI ROKONSÁG (AGNATIO, FAMILIA COMMUNI IURE) - a civiljogi rokonság alapját egyfelől a leszármazás (apai ági rokonság) képezte - másfelől az agnatio hatalmi köteléken alapuló rokonságot jelentett - agnát rokonok azok, akiket férfiak által közvetített rokonság fűz egybe, vagyis az azonos apától származó rokonok Gaius - a feleség (még ha manus alatt is áll) nem tartozott az agnatioba csak a familia proprio iure-ba, a pater familias általános potestasa révén összetartozó családba AZ AGNATIO-BA TARTOZTAK: (3 CSOPORT: REND (ORDO)) a) a szűkebb család tagjai (familia proprio iure) a feleség (uxor in manu) kivételével b) a közelebbi agnát rokonok (proximi agnati): azonos pater familias hatalma alatt állnának, ha a közös családfő még élne, de nem tartoznak ide az anyai és női felmenők c) a legtávolabbi rokonság, a nemzetség tagjai (gentiles): akiknek ősei valamikor közös patria potestas alatt álltak - az agnát rokonság mindaddig fennált, amíg a rokoni kapcsolat megállapítható volt - a családfő halála az agnatiora semmilyen hatással nem volt, mivel az agnát rokonságot nemcsak az aktuálisan létező, hanem az egykor fennállott patria potestas is közvetítette - az örökbeadás vagy manusos házasság folytán kikerült családtag nemcsak a familia proprio iure, de a familia communi iure (agnatio) kötelékéből (a gensből) is kivált - a familia proprio iuret az különbözteti meg az agnatiotól, hogy a családot jogilag összetartó családfői hatalom alatt nemcsak a patria potestas, hanem a manus is értendő, és a patria potestas a családi köteléket csak a pater familias életében tartja fent 4. A VÉRROKONSÁG (COGNATIO) - tisztán vérségi kapcsolat szerinti rokonság - az agnatio a civiljogi, a cognatio a ius naturale szerinti rokonság A COGNATIO-BA TARTOZTAK: a) egyenes ági rokonok: az egyik a másiktól közvetlenül (szülő és gyermek) vagy közvetve (nagyszülő, unoka) egyenes ágon származott felmenők - ascendentes; lemenők descendentes b) oldalági rokonok: egy közös őstől származók (testvérek, unokatestvérek) (cognati colleterales) - közös apától és anyától származók, teljes testvérek (germani) - csak közös apától/anyától származók, féltestvérek (consanguinei, uterini) - apaság vélelme: az anya mindig biztos, még akkor is, ha házasságon kívül esett teherbe; az apa pedig az, akit a házasság annak mutat Paulus - a rokonság fokát a nemzés határozta meg, pl. nagyapa és unoka egymás II. fokú egyenes ági rokonai ( annyi fok, ahány nemzés ) - a sógorság fokát a kognát rokonság határozza meg: amilyen fokban kognát rokona valaki az egyik házastársnak, ugyanolyan fokban sógora a másik házastársnak, pl. az anyós vejének I. fokú egyenes ági sógora - a császárkor törvényes öröklési joga egyre jobban háttérbe szorította az agnatiot, a iustinianusi korban pedig a törvényes öröklés már teljesen a kognát rokonságon épült fel

20/35 309. A PATRIA POTESTAS TARTALMA, KELETKEZÉSE, MEGSZŰNÉSE I. A PATRIA POTESTAS FOGALMA ÉS TARTALMA 1. FOGALMA - apai hatalom (patria potestas): a családfőnek a családjához tartozó szabad személyek fölötti teljes magánjogi uralma - kezdetben korlátlan, később ezt a mos szabályai korlátozták (pl. megtiltotta, hogy a pater familias megölje gyermekét a családi tanács (consilium propinquorum) beleegyezése nélkül:) 2. SZEMÉLYI TARTALMA a) POZITÍV JOGOSULTSÁGAI 1. ius vitae necisque: a gyermek élete és halála feletti rendelkezés 2. ius exponendi: gyermekkitétel joga (az elsőszülöttek kivételével) 3. ius vendendi: gyermekeladás joga; teljes vagy részleges rabszolgaságba kerülést eredményezett, vagy pedig ideiglenes hatalom alá, mancipiumba kerüléssel járt 4. ius noxae dedendi: a delictumot elkövető gyermeknek a sértett részére történő noxaba adása (a családapát terhelő poena megfizetése helyetti lehetőség) b) NEGATÍV, JOGVÉDELMI JOGOSULTSÁGAI 1. a gyermeket visszatartó személlyel szembeni fellépés joga tulajdonjogi kereset alapján (vindicatio filii) 2. majd a praetori interdictum de liberis exhibendis et ducendis útján is - az ősi paraszti házközösség bomlása = pater familias jogai gyermekei felett csökkennek - pl.: Ha az apa fiát 3x eladta, a fiú szabaduljon az apai hatalom alól. (XII táblás törvény) - a patria potestas tartalma teljesen leszűkült, jogosultságai lassan megszűntek, a családgyermek felett korlátozott családfői hatalommal bírt csak 3. VAGYONJOGI TARTALMA - vagyonilag a családgyermek sokáig nem volt jogalany (mindent apjának szerzett) - PREKLASSZIKUS KOR: a pater familias által a gyermek kezelésébe adott különvagyon (peculium profecticium) a családfő tulajdona maradt jogilag (~rabszolga peculiuma) - KLASSZIKUS KOR: Caesar/Augustus rendelete: a családgyermek katonáskodás (peculium castrense) és szellemi munkával (peculium quasi castrense) szerzett vagyonrészén az apai tulajdon névlegesség vált - POSZTKLASSZIKUS KOR: egy rendelet a családgyermek anyjától örökölt vagyonára (bona materna) előírta, hogy azt a pater familias el nem idegenítheti, halála után pedig a gyermeké lesz, de nem mint apai örökség, hanem a gyermek saját jogán. Iustinianus szerint a gyermek minden vagyona, amely nem az apától ered: jövevényvagyon (bona adventicia), azon az apát csak a haszonélvezet illeti meg - a gyermek által vállalt kötelezettségeket a praetori jog peresíthetővé tette az apával szemben (actiones adiectitiae qualitatis)

21/35 - SC Macedonianum: a filius familias részére folyósított pénzkölcsön az apa halála után sem vot peresíthető, vagyis ez naturalis obligatiot eredményezett (ha a teljesítés elmaradt, a hitelező pert indított, a fiú pedig védekezhetett) II. A PATRIA POTESTAS KELETKEZÉSE Háromféleképp keletkezhetett: 1. TÖRVÉNYES RÓMAI HÁZASSÁGBÓL VALÓ SZÜLETÉSSEL (matrimonium iuris civilis) 2. ÖRÖKBEFOGADÁSSAL (arrogatio, adoptio) 3. TÖRVÉNYESÍTÉSSEL (legitimatio) 1. TÖRVÉNYES RÓMAI HÁZASSÁGBÓL VALÓ SZÜLETÉS (matrimonium iuris civilis) - eredetileg az apa beleegyezésével, később önmagától is apai hatalmat eredményezett - a gyermek törvényes házasságból születettnek volt tekintendő, ha a születés a házasság megkötésétől számított 182. napon túl, illetve a házasság megszűnése után 300. napon belül következett be = vélelem (praesumptio iuris): a gyermek apja az anya férje 2. ÖRÖKBEFOGADÁS (arrogatio, adoptio) - az apai hatalom mesterségesen jött létre - mindig állami közreműködést igényelt, szabályozása kógens volt - előfeltétel (Iustinianus): örökbefogadó az örökbefogadottnál min. 18 évvel legyen idősebb, önjogú római polgár az arrogator gyermektelen legyen és min. 60 éves - nők csak a posztklasszikus korban fogadhattak örökbe (császári engedéllyel), de ez patria potestast nem eredményezett, csak jogot az öröklésre - 2 fajtája van: a) arrogatio - önjogú személy örökbefogadása - eleinte a comitia calata előtt, a pontifex maximus közreműködésével történhetett - örökbefogadni kívánó előadta, hogy nem lehetne gyermeke, majd népgyűlési szavazás - az örökbefogadottat a filius familias személyi és vagyoni helyzetébe juttatta (meglévő feleségével, vagyonával együtt) - arrogator: arrogatio útján örökbefogadó férfi - császárkor: az arrogatio rescriptum útján ment végbe, amiből már a nők és a serdületlenek sem voltak kizárva b) adoptio - hatalomalatti személy örökbefogadása - a pontifexek interpretatioja fejlesztette ki - a 3x-i színleges eladással (mancipatio, leánynál és unokánál 1x), majd színleges perrel (vindicatio filii) ment végbe: a praetor az örökbefogadónak ítélte a gyermeket - posztklasszikus kor: peren kívüli eljárás; lehetővé tette az örökbefogadandó nemtetszésének kifejezését; az örökbeadó bíróság előtti nyilatkozatával jött létre; az örökbefogadó és az örökbefogadandó jelenlétében kellett megtennie - iustinianusi jog: az adoptio akkor eredményezett apai hatalmat, ha az örökbefogadó az örökbefogadott felmenője volt (adoptio plena), ellenkező esetben csak öröklési jogot biztosított az örökbefogadó után (adoptio minus plena)=végrendelkezési forma

22/35 3. TÖRVÉNYESÍTÉS (legitimatio) - csak concubinatusból született természetes gyermekeknek (liberi naturales) lehetséges, - nem a futó nemi kapcsolatokból születettek részére (spurii, vulgo quaesiti) - 3 forma: 1. utólagos házasságkötés; 2. császári kegyelmi aktus; 3. fiú curialisi szolgálatba III. A PATRIA POTESTAS MEGSZŰNÉSE - az apai hatalom életének végéig fennállott, kivétel: jogmegszüntető okok - a gyermek életkora nem bírt jelentőséggel - megszüntette az apa hatalmát: a) az apa halála vagy capitis deminutio-ja b) a gyermek halála vagy capitis deminutio ja c) a gyermek örökbeadása (Iustinianusnál csak az adoptio plena) d) a gyermek emancipatio-ja: az apa által eszközölt 3x-i mancipatio 502-ben Anastasius császár rendelete: lehetővé tette, hogy az apa bíróság előtti jognyilatkozatával kieszközölje az emancipatiót, de ehhez a császár engedélye és a gyermek egyetértése kellett e) büntetésből, ha a pater familias gyermekét 3x (lányát/unokáját 1x) eladta vagy kitette f) bizonyos papi méltóság, a keresztény kortól püspöki, patriciusi cím elnyerése folytán

23/35 310. A CSALÁDTAGOK VAGYONI ÖNÁLLÓSÁGÁNAK KIALAKULÁSA I. A CSALÁDTAGOK VAGYONI HELYZETE a) PATER FAMILIAS teljes vagyoni önállóság b) FILIUS FAMILIAS kialakult a családgyermek önálló vagyoni jogosultsága; a munkával szerzett vagyona felett az apai tulajdon névlegesség vált c) ARROGÁLT SZEMÉLY (önjogú örökbefogadott) a filius familias személyi és vagyoni helyzetébe juttatta (meglévő feleségével, vagyonával együtt). d) MANUS ALÁ KERÜLT NŐ: vagyonjogi jogképessége megszűnt ha önjogú volt, vagyona férjére szállt ha apai hatalom alatt állt, a férji hatalom alá adó pater familias bizonyos vagyonrészt adott a férjnek; ez a vagyon a hozomány (dos), mely a férj vagyonába olvadt bele e) MANUS NÉLKÜLI HÁZASSÁGOT KÖTÖTT NŐ a nő vagyonjogi képessége megmaradt, mivel nem került férje hatalma alá II. A CSALÁD (FAMILIA PROPRIO IURE) VAGYONI HELYZETE - familia: családtagok és a családi vagyon jelentése - vagyoni, gazdasági, kultikus házközösség - tagjai, akik a pater familias halála után a házközösségi vagyont megszerezték, nem a pater familias utódainak, hanem a saját maguk örököseinek (sui heredes) minősültek - amíg a hagyaték az örökösök között nem került szétosztásra, addig a család tagjai ún. családi vagyonközösségben maradtak egymással III. AZ APAI HATALOM (PATRIA POTESTAS) VAGYONJOGI TARTALMA - vagyonilag a családgyermek sokáig nem volt jogalany (mindent apjának szerzett) - PREKLASSZIKUS KOR: a pater familias által a gyermek kezelésébe adott különvagyon (peculium profecticium) a családfő tulajdona maradt jogilag (~rabszolga peculiuma) - KLASSZIKUS KOR: bizonyos értelemben elismerte a hatalomalattiak önálló vagyoni jogosultságát; Caesar/Augustus rendelete: a családgyermek katonáskodás (peculium castrense) és szellemi munkával (peculium quasi castrense) szerzett vagyonrészén az apai tulajdon névlegesség vált, a tulajdonosi jog a filius familiasé lett - POSZTKLASSZIKUS KOR: egy rendelet a családgyermek anyjától örökölt vagyonára (bona materna) előírta, hogy azt a pater familias el nem idegenítheti, halála után pedig a gyermeké lesz, de nem mint apai örökség, hanem a gyermek saját jogán. Iustinianus szerint a gyermek minden vagyona, amely nem az apától ered: jövevényvagyon (bona adventicia), azon az apát csak a haszonélvezet illeti meg; formailag is elismerte a családgyermek különvagyonát - SC Macedonianum: (E. Claudius császár) a filius familias részére folyósított pénzkölcsön az apa halála után sem vot peresíthető, vagyis ez naturalis obligatiot eredményezett (ha a teljesítés elmaradt, a hitelező pert indított, a fiú pedig védekezhetett)

24/35 311. A HÁZASSÁGI KÖTELÉK I. A RÓMAI HÁZASSÁG ÁLTALÁBAN (MATRIMONIUM, NUPTIAE) A) A MANUSOS HÁZASSÁG (MATRIMONIUM+MANUS) - a házasság ősi római formája - összefonódott a férji hatalommal, (manus) a férj korlátlan uralma felesége felett - a feleség capitis deminutio minima-t szenvedett el - a patria potestas alatt álló nő apja hatalma alól férje hatalma alá került (minden vagyona a férj tulajdonába ment át és a továbbiakban csak neki szerzett) - az önjogú nőt a manus létrehozása megfosztotta önjogúságától (0vagyonjogi változás) B) A MANUS NÉLKÜLI HÁZASSÁG - ~ XII táblás törvények idejétől - nem kapcsolódott hozzá férji hatalom (manus) - a feleség nem szenvedte el a házassággal a capitis deminutio minima-t - a patria potestas alatt álló nő megmaradt agnatiójában - az önjogú nő megtartotta önjogúságát és ezzel együtt vagyonát is - nem csak agnat rokonná nem vált, de civiljogi értelemben a családnak (familia proprio iure) sem lett tagja, így sem ő nem örökölt gyermekei után, sem azok utána - a római jogszemlélet a házasságot csak hatalmi viszonyként tudta felfogni, hiszen a manus nélküli házasságot is csak bizonyos joghatásokkal (jogi reflexhatásokkal) járó ténynek tekintették, mely sohasem emelkedett jogi intézménnyé II. AZ ELJEGYZÉS (SPONSALIA) - ELJEGYZÉS: a régi jogban kölcsönös stipulatio formájában tett házassági ígéret, mely a házasság megkötésére kötelezett; a kései köztársaság korában formátlan kölcsönös ígéret, amelyből a házasság megkötésére nem származott jogi igény - az eljegyzést felbontó fél I. Constantinus óta köteles volt a jegyesétől kapott ajándékokat visszaadni, illetve amit ajándékozott, azt nem követelhette vissza - posztklasszikus kor: (K) eljegyzési foglaló (arrha sponsalicia), melyet a házasságtól kellő indok nélkül visszalépő fél elvesztett, ill. 2x értékében volt köteles visszaadni III. A HÁZASSÁG KELETKEZÉSEI ÉS FAJTÁI - 2 változat aszerint, hogy a házasságot kötő felek rendelkeztek-e római házasságkötési képességgel (conubium) vagy sem: 1) civiljogi házasság (matrimonium iustum / legitimum) 2) idegenek házassága (matrimonium non legitimum) 1) CIVILJOGI HÁZASSÁG (matrimonium iustum / legitimum) - csak 2 conubiummal rendelkező római polgár köthetett (vagy római polgárok és olyan latinjogúak, akiknek városa és Róma között létrejött szerződés conubiumot biztosított) - conubiummal a hatalomalatti is rendelkezett - férji és apai hatalom (manus és patria potestas) általában csak ehhez a házassághoz kapcsolódhatott - ún. r ó m a i h á z a s s á g, 2 fajtája volt: a) manusos házasság (matrimonium cum manu)

25/35 b) manus nélküli házasság (matrimonium sine manu)

26/35 a) manusos házasság (matrimonium cum manu) - az archaikus jog szemléletével adekvát házasság - a matrimonium és a manus még szorosan összetartoztak: férji hatalom nélkül nem is volt házasság A manus létrejöttének módjai: 1. CONFARREATIO: - a patríciusok köreiben szokásos manust keletkeztető szertartásos aktus - 10 tanú jelenlétében ünnepélyes szóbeli formulák elmondásával zajlott le - ősi vallási szertartást középpontjában az áldozati kenyér (panis farreus) elfogyasztása állt - a pontifex maximus és a flamen Dialis közreműködésével Iuppiter farreus tiszteletére mutatták be - bizonyos papi tisztség betöltése csak ilyen házasságból származó személyeknek 2. COEMPTIO: - mancipatióval ment végbe - előbb valóságos, majd színleges vételi szerződés volt - melyet a férj a nő pater familiasával / gyámjával, utóbb az önjogú nővel kötött - a confarreatio és a coemptio a klasszikus kor végéig maradt fenn 3. ELBIRTOKLÁS (usus): - ha a manust keletkeztető aktust a felek elmulasztották/formahibásan ment végbe - a férj a manust elbirtoklás útján is megszerezte és ezáltal a civiljogi házasság is létrejött - ehhez 2 feltétel együttes fennforgása kellett I. állandó házassági együttélés szándéka (affectio maritalis) II. az együttélésnek (a manus elbirtoklásának) 1 évig kellett tartania - az elbirtoklás megszakadt, ha a nő 3 egymás utáni éjszakát (trinoctium) férje házán kívül töltött - affectio maritalis nélkül megkezdett együttélés csak ágyasság (concubinatus) - az intézmény a köztársaság végén szűnt meg b) manus nélküli házasság (matrimonium sine manu) - a felek kölcsönös házassági szándék (affectio maritalis) alapján létrejött megegyezése, tehát a házassági szándékkal létrehozott életközösség - külső jelei 1. nőnek a férj házába való bevezetése (deductio in domum mariti) 2. censor előtti eskü 3. hozományi okirat kiállítása - a férji hatalom a nő számára igen komoly terhet jelentett - a manus nélküli házasságok fokozatosan kiszorították a manusos házasságokat - a férji hatalom usus révén történő megszerzése - manusos házasságok eltűnése női beleegyezés (consensus) fontosságát a házasság hatalmi jellegének háttérbe szorulását eredményezte - A házasságot nem az elhálás, hanem a megegyezés hozza létre. Ulpianus