1. A törvényesség elve, az analógia alkalmazásának tilalma. Btk. 1.., Alaptörvény XXVIII. cikk (4) és (5) bekezdés,11/1992. (III. 5.

1. A törvényesség elve, az analógia alkalmazásának tilalma. Btk. 1.., Alaptörvény XXVIII. cikk (4) és (5) bekezdés,11/1992. (III. 5.) AB határozat A törvényesség elve Alapjai: A nullum crimen sine lege elv alapján csak az a cselekmény minősülhet bűncselekménynek, amit az elkövetése előtt a törvény annak nyilvánított. A nulla poena sine lege elve azt fejezi ki, hogy az elkövetővel szemben csak olyan büntetőjogi jogkövetkezmény alkalmazható, amelyet törvény már az elkövetés idején előírt. Ezen elv értelmében a büntető törvény az alapja a büntetés nemének és a mértékének. A törvényesség/legalitás elvéből 4 követelmény következik: - az elkövetéskor hatályos törvény alkalmazásának követelménye és a súlyosabb büntetőtörvény visszaható hatályának tilalma; - a pontos törvényi meghatározottság követelménye és a határozatlan büntetőtörvény (diszpozíció) és jogkövetkezmény (szankció) tilalma; - az írott büntetőtörvény követelménye és a büntethetőséget, illetve szankciót létrehozó vagy szigorító szokásjog tilalma; - a jogalkalmazónak a törvény normaszövegéhez kötéséhez a követelménye és az analógia alkalmazásának tilalma. Alaptörvény, XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el. (2) Senki nem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. (3) A büntetőeljárás alá vont személynek az eljárás minden szakaszában joga van a védelemhez. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt. (4) Senki nem nyilvánítható bűnösnek, és nem sújtható büntetéssel olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog vagy - nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben - más állam joga szerint nem volt bűncselekmény. (5) A (4) bekezdés nem zárja ki valamely személy büntetőeljárás alá vonását és elítélését olyan cselekményért, amely elkövetése idején a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai szerint bűncselekmény volt. (6) A jogorvoslat törvényben meghatározott rendkívüli esetei kivételével senki nem vonható büntetőeljárás alá, és nem ítélhető el olyan bűncselekményért, amely miatt Magyarországon vagy - nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben - más államban törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték. (7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. Az Alaptörvény az igazságszolgáltatáshoz való jogok körében a nemzetközi emberi jogi dokumentumokat követve fogalmazza meg a bírósághoz fordulás jogát, illetve a bíróságok -1-

tisztességes eljárásához való jogot, beleértve az eljárások ésszerű határidőn belüli elbírálásához való jogot is. A megtorló jellegű joghátrány alkalmazásának lehetőségére tekintettel külön kiemel egyes alapvető büntetőjogi, illetve büntetőeljárás-jogi biztosítékokat. Ezek között megfogalmazza az ártatlanság vélelmét, a büntetőeljárás alá vont személy védelemhez való jogát, a bűncselekmények és a büntetések törvényességének elvét, valamint a kétszeres eljárás alá vonás és a kétszeres büntetés tilalmát. Senki nem nyilvánítható bűnösnek és sújtható büntetéssel olyan cselekmény miatt, amely az elkövetése idején a magyar jog vagy más állam joga szerint nem volt bűncselekmény. Főszabályként a cselekmény magyar jog általi bűncselekménnyé nyilvánítását követeli meg, más állam jogát csak annyiban tartja relevánsnak a bűncselekménnyé nyilvánítás tekintetében, amennyiben annak - a bűnössé nyilvánítás, a büntetéssel sújtás, illetve az arra irányuló eljárás során történő - figyelembe vételére nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa Magyarország számára kötelezettséget teremt. Hasonlóképpen szűk értelemben utal más állam jogára a kétszeres eljárás alá vonás és a kétszeres büntetés tilalmának (ne bis in idem elv) megfogalmazása esetében is. A nemzetközi egyezmények által is elfogadott módon az elkövetés idején hatályos belső jogi szabályokra és belső jogi elévülésükre tekintet nélkül lehetővé teszi valamely személy megbüntetését olyan cselekmények miatt, amelyek az elkövetésük idején a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai szerint bűncselekménynek minősültek. Az Alaptörvény elismeri mindenki jogát ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. 11/1992. (III. 5.) AB határozat A jogállam alapvető eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság - többek között - megköveteli a megszerzett jogok védelmét, a teljesedésbe ment, vagy egyébként véglegesen lezárt jogviszonyok érintetlenül hagyását, illetve a múltban keletkezett, tartós jogviszonyok megváltoztathatóságának alkotmányos szabályokkal való korlátozását. Mint azt az Alkotmánybíróság a 10/1992. (II. 25.) AB határozatában kifejtette, a jogszabály alkotmányellenességének következményét elsősorban a jogbiztonságra figyelemmel kell levonni.. A jogbiztonság elvéből főszabályként az következik, hogy lezárt jogviszonyokat sem jogszabállyal, sem jogszabály hatályon kívül helyezésével - származzék ez akár a jogalkotótól, akár az Alkotmánybíróságtól - nem lehet alkotmányosan megváltoztatni. Kivétel ez alól az elv alól csak akkor engedhető meg, ha azt a jogbiztonsággal konkuráló más alkotmányos elv elkerülhetetlenné teszi, és ezzel nem okoz céljához képest aránytalan sérelmet. Ilyen kivétel például a jogerősen lezárt büntetőeljárások felülvizsgálata az elítélt javára, ha az eljárás később alkotmányellenessé nyilvánított jogszabály alapján folyt. Ezt az alkotmányos büntetőjog követeli meg. A jogviszonyok igazságtalan eredménye viszont önmagában nem érv a jogbiztonsággal szemben A mindig részleges és szubjektív igazságosságnál a tárgyi és formális elvekre támaszkodó jogbiztonság előbbrevaló. Az analógia alkalmazásának tilalma Analógia: vmely emberi magatartást a jogszabály nem szabályoz, csak egy hozzá hasonló magatartást. A jogalkalmazó viszont az erre vonatkozó szabályt alkalmazza a nem szabályozott, de hozzá hasonló magatartásra. A jogalkotó úgy találja, hogy joghézaggal áll szemben, és ezt ki kell töltenie. -2-

A joghézagot kitöltő valódi kiterjesztő értelmezés nem más, mint analógia, amikor is a jogalkotó akarata nem terjed ki a kérdéses életviszony szabályozására, ezért a büntetőjogban az alkalmazása tilos. A nullum crimen sine lege elve megköveteli a bűncselekménnyé nyilvánított emberi magatartás pontos meghatározását, amelyen túlmenni a jogalkalmazásnak nem megengedett (az újabb irodalomban van olyan nézet, hogy megengedhető az analógia, ha az elkövető javát szolgálja, amikor is a büntethetőség, illetve a büntetőjogi szankció korlátozásához vezet.) 2. A büntető törvény időbeli hatálya, a büntető törvény visszamenőleges hatályának szabályai. Kivételek az időbeli hatály általános szabálya alól. Btk. 2., 1/1999. Büntető jogegységi határozat, 1/2011. Büntető jogegységi határozat, 53/1993. (X. 13.) AB határozat A büntető törvény időbeli hatálya azt határozza meg, hogy mikortól kezdve és meddig alkalmazható a büntető jogszabály. Az (1) bekezdés meghatározza a büntető törvény időbeli hatályára vonatkozó általános szabályt, míg a (2) és (3) bekezdés megállapítja az általános szabály alóli kivételt. A törvény - a hatályos joggal egyezően - általános szabályként azt írja elő, hogy a bűncselekményt az elkövetés idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni. A nullum crimen sine lege és nulla poena sine lege elvekből következik, hogy az új bűncselekményt megállapító, illetve az elbírálást szigorító büntető törvénynek nem lehet visszaható ereje. A bűncselekményt az elkövetéskor hatályos törvény szerint kell elbírálni és a későbbi törvénynek visszaható hatálya nincs. Az elkövetés idején az az időpont értendő, amikor az elkövetési magatartás utolsó mozzanatát is kifejtették. A törvény a visszaható hatály tilalma alól két kivételt határoz meg: - a később hatályba lépett enyhébb szabályozást = ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, az új, enyhébb törvényt kell alkalmazni; - - bizonyos esetekben - a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmények körét. Előbbi indoka, hogy ha az elkövetés és az elbírálás között eltelt időben megváltozott viszonyok következtében az adott jogtárgy büntetőjogi védelme már nem szükséges, vagy elegendő az enyhébb büntetőjogi szankcionálás, akkor a méltányosság azt kívánja, hogy az elbíráláskor hatályos enyhébb büntető jogszabályt alkalmazzák. Az elbíráláskor hatályban lévő enyhébb büntető törvény visszaható erejét a vonatkozó nemzetközi egyezmények (pl. Emberi Jogok Európai Egyezménye) is előírják. A visszaható hatály kapcsán továbbra is irányadónak tekinthetőek az 1/1999. Büntető jogegységi határozatban foglaltak, miszerint ha a Különös Rész valamely rendelkezése ún. keretdiszpozíció, és az annak keretét kitöltő jogszabályi rendelkezésekben a bűncselekmény elkövetése után olyan mérvű változás következik be, amely a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával az addigi büntetőjogi védelmet megszünteti, e változás - a meghatározott időre szóló jogszabályok kivételével - az elbíráláskor hatályban lévő büntetőjogi szabályozás visszaható hatályú alkalmazását alapozza meg. Az Alaptörvény - a nemzetközi egyezmények által előírt módon - az elkövetés idején hatályos belső jogi szabályokra és belső jogi elévülésükre tekintet nélkül lehetővé teszi valamely személy megbüntetését olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai szerint büntetendő cselekménynek minősült. Erre tekintettel a törvény a visszaható hatály tilalmát e cselekmények vonatkozásában kizárja, ha az az elkövetésekor a magyar büntető törvény szerint nem minősült bűncselekménynek. -3-

BH2014. 129. Abban a kérdésben, hogy az 1978. évi IV. törvény hatálya alatt elkövetett, de a jogorvoslat következtében a 2012. évi C. törvény hatályba lépését követően jogerősen elbírálandó bűncselekmény tekintetében az utóbbi törvény alkalmazása kedvezőbb-e, elsősorban a bűncselekmény - e két törvény szerinti - minősítéséhez tartozó büntetési tételek összevetésével kell állást foglalni. Ehhez képest vehetők figyelembe a büntetőtörvények Általános Részeiben írt egyéb, a büntetés kiszabásával összefüggő és az elbírálásra kiható rendelkezések, amelyek a kedvezőbb büntetési tételkeret alkalmazása folytán előálló előnyösebb helyzetet akár közömbösíthetik is, ezzel a főszabály, az elkövetéskor hatályos törvény szerinti elbíráláshoz vezetnek (2012. évi C. tv. 2. ). EBD2014. B.8. II. Határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi, törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés az elbírálás fogalmába tartozik, a vonatkozó jogszabályi rendelkezés megváltozása ezért alapot ad az új Btk. alkalmazására [2012. évi C. törvény 2., 4/2013. (X. 14.) BK vélemény]. 1/2011. Büntető jogegységi határozat: I. A 2010. évi május hó 1. napja előtt jogerősen elrendelt kényszergyógykezelés végrehajtása és felülvizsgálata során a 2009. évi LXXX. törvény 25. -ának (1) bekezdésével módosított Btk. 74. (3) bekezdése nem alkalmazható. II. A 2010. május hó 1. napja előtt jogerősen elrendelt kényszergyógykezelés tartama alatt elkövetett újabb büntetendő cselekmény miatt - 2010. május 1. napját követően - ismételt kényszergyógykezelés elrendelésének nincs helye. III. A 2010. május 1. napja után jogerősen elrendelt kényszergyógykezelést követően elkövetett büntetendő cselekmény miatt, amennyiben annak törvényes feltételei fennállnak, a kényszergyógykezelést ismételten el kell rendelni. IV. Ha ideiglenes kényszergyógykezelést rendeltek el, akkor a kényszergyógykezelés tartamának kezdőnapja az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelésének a napja. A kényszergyógykezelés felülvizsgálata során a Btk. 2. -ában írt időbeli hatály érvényesülése fogalmilag kizárt. Az elkövetéskor, illetve az elbíráláskor hatályban lévő törvény alkalmazása szempontjából kizárólag az elkövetési magatartás vizsgálható. Ez viszont a terhelt felmentésével és a kényszergyógykezelés elrendelésével a jogerős határozat meghozatalával végérvényesen megtörtént. A cselekmény jogerős elbírálása után tehát a Btk. 2. -ában írtak vizsgálatára és alkalmazására már nem kerülhet sor, vagyis a kényszergyógykezelés felülvizsgálata során nem az időbeli hatály dönti el az alkalmazandó jogszabályok körét. 53/1993. (X.13.) AB határozat: A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 33. (2) bekezdése alkalmazásánál alkotmányos követelmény az, hogy a büntethetőség el nem évülését csak azokra a bűncselekményekre nézve lehet megállapítani, amelyek büntethetősége az elkövetés idején hatályos magyar jog szerint nem évül el; kivéve, ha az adott tényállást a nemzetközi jog háborús bűncselekménynek, vagy az emberiség elleni bűncselekménynek minősíti, el nem évülését kimondja vagy lehetővé teszi, és Magyarországot az elévülés kizárására nemzetközi kötelezettség terheli. Az Alkotmánybíróság megállapítja: összhangban van az Alkotmánnyal az, ha a Btk. 33. (2) bekezdését az elkövetés időpontjában hatályos magyar jog elévülési szabályaira tekintet nélkül alkalmazzák a nemzetközi jogban meghatározott alábbi bűncselekményekre: -4-

- a háború áldozatainak védelmére Genfben, 1949. augusztus 12-én kötött egyezményekben meghatározott, az egyezmények közös 2. cikke szerinti nemzetközi jellegű fegyveres összeütközés esetén elkövetett súlyos jogsértésekre ; - a genfi egyezmények közös 3. cikkében a nem nemzetközi jellegű fegyveres összeütközés esetén tiltott cselekményekre. 1. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 33. (2) bekezdése alkalmazásánál alkotmányos követelmény az, hogy a büntethetőség el nem évülését csak azokra a bűncselekményekre nézve lehet megállapítani, amelyek büntethetősége az elkövetés idején hatályos magyar jog szerint nem évül el; kivéve, ha az adott tényállást a nemzetközi jog háborús bűncselekménynek, vagy az emberiség elleni bűncselekménynek minősíti, el nem évülését kimondja vagy lehetővé teszi, és Magyarországot az elévülés kizárására nemzetközi kötelezettség terheli. 2. Az Alkotmánybíróság megállapítja: összhangban van az Alkotmánnyal az, ha a Btk. 33. (2) bekezdését az elkövetés időpontjában hatályos magyar jog elévülési szabályaira tekintet nélkül alkalmazzák a nemzetközi jogban meghatározott alábbi bűncselekményekre: - a háború áldozatainak védelmére Genfben, 1949. augusztus 12-én kötött egyezményekben meghatározott, az egyezmények közös 2. cikke szerinti nemzetközi jellegű fegyveres összeütközés esetén elkövetett súlyos jogsértésekre ; - a genfi egyezmények közös 3. cikkében a nem nemzetközi jellegű fegyveres összeütközés esetén tiltott cselekményekre. A nullum crimen sine lege garanciáját a nemzetközi jog magára érti, s nem a belső jogra. A nemzetközi szokásjog, a civilizált nemzetek által elismert jogelvek, a nemzetek közössége által elismert jogelvek az a lex, amely a magatartást a nemzetek közössége által (nemzetközi szervezetek vagy a közösségbe tartozó államok útján) üldözendőnek és büntetendőnek minősíti - függetlenül attól, hogy a belső jog tartalmaz-e hasonló bűncselekményeket, vagy hogy a megfelelő egyezményeket az egyes országok belső joggá tették-e. A háborús bűncselekmények és az emberiség elleni bűncselekmények súlyossága, az, hogy általuk a nemzetközi béke és biztonság, illetve maga az emberiség kerül veszélybe, nem egyeztethető össze azzal, hogy büntethetőségük nemzeti jogoktól függjön. 3. A területi és személyi hatály, A joghatósági elvek. Btk. 3. A 3. (1) bekezdés a) pontja a hatályos rendelkezéseknek megfelelően határozza meg a területi elvet, amely szerint a magyar állam büntetőhatalma a területén elkövetett minden bűncselekményre kiterjed, tekintet nélkül az elkövető állampolgárságára és arra, hogy mi ellen irányult a cselekmény. Alapja az állam szuverenitása az adott terület felett. A területi elvet/területiség elve (principium territoriale) - a hatályos Btk.-val megegyezően - kiegészíti a quasi területi elv [3. (1) bekezdés b) pont], amely a magyar felségjelű úszólétesítményen és légi járművön elkövetett bűncselekményeket - függetlenül attól, hogy az úszólétesítmény vagy légi jármű az ország területén kívül hol tartózkodik - a belföldön elkövetett cselekménnyel azonos elbírálás alá vonja. A területi elv ilyen alkalmazása megfelel a nemzetközi gyakorlatnak. A Btk. megalkotásakor hatályban volt jogszabály (a hajózásról szóló 1973. évi 6. törvényerejű rendelet) alapján hajónak minősültek a vízijárművek, az úszómunkagépek és az úszóművek, de a jelenleg hatályos, a víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény eltérő fogalmakat használ. A legátfogóbb kategória jelenleg nem a hajó, hanem az úszólétesítmény (víziközlekedésre, vízen való munkavégzésre és azokkal összefüggő tevékenység folytatására -5-

alkalmas úszóképes eszköz, szerkezet, berendezés), ezért a törvény ezt a meghatározást veszi át. A légi jármű fogalmát a légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény tartalmazza. A 3. (1) bekezdés c) pontja az aktív személyi elven alapuló joghatóságot (=honossági elv; principium personale) határozza meg. Ez alapján a magyar állam büntetőhatalma kiterjed a magyar állampolgárok által külföldön elkövetett cselekményekre is. Az aktív személyi elv korlátlanul érvényesül, azaz az állam a külföldön tartózkodó magyar állampolgároktól feltétel nélkül megköveteli a magyarországi büntetőjogban írt szabályok követését, és ezek megsértése esetén korlátozás nélkül alkalmazza a büntetőjogi felelősségre vonást. A törvény - a hatályos Btk.-val megegyezően - főszabály szerint továbbra is csak a kettős inkrimináció (= 3. (2) bek., aa) alpont = a cselekmény a magyar törvény szerint bűncselekmény és az elkövetés helyének törvénye szerint is büntetendő) teljesülése esetén rendeli büntetni a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett cselekményt. Ez alól a törvény három kivételt tesz. Egyrészt nem feltétele a magyar büntető joghatóságnak a kettős inkrimináció állam elleni bűncselekmények esetében (a szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett kémkedés kivételével), e bűncselekményekkel kapcsolatban a magyar joghatóság feltétlen és korlátozás nélküli (= 3. (2) bek. ab) alpont). Ugyancsak nem feltétele a magyar joghatóságnak a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetetett cselekmény esetén a kettős inkrimináció, ha a cselekmény üldözése a feltétlen büntetőhatalom elvéből fakad, amelyet a törvény 3. (2) bekezdés ac) alpontja tartalmaz. Ennek értelmében emberiesség elleni bűncselekmény, háborús bűncselekmény, vagy egyéb olyan bűncselekmény, amelynek üldözését törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés írja elő, büntetendő a magyar jog szerint, függetlenül attól, hogy az elkövetési hely szerinti állam büntetőjoga az adott cselekményt bűncselekménynek minősíti-e. A törvény a joghatósági rendelkezések között - a nemzetközi szerződésekben megjelenő tendenciára figyelemmel - újdonságként előírja a passzív személyi elvet (= 3. (2) bek. b) pont). A passzív személy elv alapján a magyar büntető joghatóság kiterjed azokra a cselekményekre is, amelyeket nem magyar állampolgár külföldön magyar állampolgár vagy a magyar jog alapján létrejött jogi személy, vagy egyéb, jogi személyiséggel nem rendelkező jogalany sérelmére követ el. A büntethetőség feltétele, hogy a cselekmény a magyar törvény szerint büntetendő legyen. A passzív személyi elv lehetővé teszi azoknak a nem magyar állampolgároknak a büntetőjogi felelősségre vonását, akik külföldön magyar állampolgár vagy jogi személy, illetve egyéb jogalany sérelmére követnek el bűncselekményt, cselekményük azonban az elkövetés helyének joga szerint nem büntetendő. Tehát ebben az esetben sem feltétele a joghatóság gyakorlásának a kettős inkrimináció. A törvény a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett bűncselekmények esetében a magyar hatóságok eljárását további feltételhez (legfőbb ügyész döntése) is köti, a külföldi állampolgár vagy hontalan személy által külföldön elkövetett bűncselekmények magyar hatóság által történő üldözése ugyanis Magyarország nemzetközi kapcsolatait érintheti. A törvény erre tekintettel változatlanul fenntartja azt a hatályos rendelkezést, hogy ezekben az esetekben a büntetőeljárás megindításáról a legfőbb ügyész dönt. Állami önvédelem elve (principium reale): a hatály az adott állam büntetőjoga által védett jogi tárgyak elleni bűncselekményekre terjed ki, függetlenül az elkövetés helyétől és az elkövető állampolgárságától. -6-

Feltétlen büntetőhatalom elve (principium universale): büntetni kell a bárhol, bárki által, s bármilyen jogi tárgy ellen elkövetett valamennyi bűncselekményt. 4. A bűncselekmény törvényi fogalma, a társadalomra veszélyesség, a bűntett és a vétség. Btk.4 5. A magyar büntetőjog történetében kezdetben hiányzott a bűncselekmény törvényi fogalma, majd a második világháborút követő törvényekben a bűncselekmény fogalom materiális meghatározása volt jellemző. A törvény abból indul ki, hogy a büntető törvénynek továbbra is meg kell határoznia a bűncselekmény fogalmát, mert ezzel teremti meg a szabályozás szilárd elvi alapjait, és így mozdítja elő leghatékonyabban a helyes gyakorlat kialakulását. A törvény szerinti bűncselekmény-fogalom megegyezik a hatályos Btk.-beli fogalommal, amelynek elemei: a tényállásszerűség (büntetni rendeltség), a társadalomra veszélyesség, és a bűnösség (szándékosság vagy gondatlanság). Ezen elemek közül csak a társadalomra veszélyesség definíciója változik kisebb mértékben: előbb az egyéni jogok, másodsorban Magyarország Alaptörvény szerinti rendjének sérelme, illetve veszélyeztetése jelenik meg a felsorolásban. Büntetni rendeltség: itt jelenik meg a nullum crimen és a nulla poena sine lege elv + kizárja az analógia alkalmazását. Ez az ismérv magában foglalja a tényállásszerűség fogalmát: az adott cselekmény lényeges jogi ismérveinek összessége a törvényi tényállás, mely ismérvek a Btk. Különös Részében meghatározzák az adott bűncselekménytípust, kiegészítve azt az Általános Rész vonatkozó rendelkezéseivel. Társadalomra veszélyesség: ez a bűncselekmény tartalmi, materiális jellemzője és egyben a bűncselekmény fogalmának objektív, tárgyi ismérve, mivel független az elkövető tudatállapotától, személyiségétől. Btk. 4. (2) bek. definiálja. Két fordulata van: sértés és veszélyeztetés. Előbbi esetén a megtámadott életviszony hátrányos megváltozása bekövetkezett, a másik esetben viszont a lehetősége áll fenn. Mindkettőre igaz, hogy a cselekmény társadalomra veszélyessége attól a bűncselekményi tárgytól jogilag védett értéktől függ, mely ellen irányul, amelyet hátrányosan megváltoztat vagy megváltoztathat. Ez az alap. A törvény a hatályos Btk.-val megegyezően a bűncselekményeket súlyuk szerint bűntettekre és vétségekre osztja. Bűntettek = azok a szándékosan elkövetett bűncselekmények, amelyek 2 évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetéssel büntetendők. Vétségek: - minden gondatlanságból elkövetett bűncselekmény, függetlenül büntetési tételétől; - azok a szándékosan elkövetett bűncselekmények, amelyeknek büntetési tétele legfeljebb 2 évi szabadságvesztés, vagy annál enyhébb; - minden elzárással büntetendő bűncselekmény. A bűntett és vétség közti differenciálást annak ellenére fenn kell tartani, hogy a hatályos büntetőeljárásról szóló törvény nem tesz különbséget bűntetti és vétségi eljárás között. A bűntett-vétség megkülönböztetésnek a törvény számos rendelkezése jelentőséget tulajdonít azzal, hogy a vétségekre kedvezőbb, míg a bűntettekre súlyosabb szabályokat állapít meg (pl. a szabadságvesztés végrehajtási fokozatánál, a tevékeny megbánásnál, a próbára bocsátásnál, vagy a mentesítés, jóvátételi munka szabályainál). -7-

5. Egység, többség, halmazat. A törvényi egység fajtái. A bűnhalmazat elméleti kategóriái, a látszólagos halmazat feloldásának szabályai. Az üzletszerűség. Btk. 6., Btk.459. (1) bekezdés 28.pont, 3/2011. Büntető jogegységi határozat, 2/2013.(VII.8.) BK vélemény (BKv.37, BKv. 39, BKv. 87.) A büntetőjog-tudomány egyetlen bűncselekmény megvalósulását egységnek, több bűncselekmény azonos elkövető által történő elkövetését pedig többségnek nevezi. A bűnhalmazat olyan bűncselekmény-többség, amely miatt az elkövetőt egy eljárásban vonják felelősségre. Természetes egység = elkövető egyetlen magatartással valósítja meg a törvényi tényállást. Ezen kívül természetes egységet alkotnak az azonos alkalommal megvalósított olyan részcselekmények, - amelyek ugyanabba a törvényi tényállásba illeszkednek - egységes akaratelhatározásból fakadnak - azonos a sértettjük - az egyes aktusok egymást megszakítás nélkül követik. Például több késszúrással öli meg a tettest. Természetes egység képződik akkor is, ha az egyes részcselekmények önmagukban megvalósítják a bűncselekményt. Pl. belelövi az egész tárat a sértett fejébe. Az egyes cselekmények térben és időben elkülönülhetnek néha. Erre példa a garázdaság, vagy ha lopás esetén több szobából tulajdonít el értéktárgyakat a tolvaj. Az 1/2000. BJE jogegységi határozat szerint az is természetes egység, ha a közokirat hamisítást ugyanarra az okiratra követik el többször. Természetes egységet alkotnak a tartós, folyamatos vagy ismétlődő jellegű bűncselekmények is. Pl. tartós a lőfegyver vagy lőszer engedély nélküli tartása. Az eredmény is egységgé teheti a különböző részcselekményeket. Pl. kiskorú veszélyeztetése vagy a kerettényállások keretkitöltő szabályainak többszöri megszegése, az eredményre tekintettel. Ugyanígy természetes egységet alkotnak a gondatlanságból elkövetett bűncselekmények. Elképzelhető továbbá az is, hogy az elkövető célzata foglalja egységbe a részcselekményeket. Pl. többszöri kötelességszegés jogtalan hátrány okozása céljából, erőszak vagy fenyegetés többszöri alkalmazása kényszervallatásnál. Végül természetes egységet alkotnak a mulasztással elkövetett bűncselekmények. Pl. tartás elmulasztása havonta egyszer. Ha a részcselekmények az alap és minősített esetet is megvalósítják, akkor egységesen minősített esetet kell megállapítani. Törvényi egység: akkor beszélünk róla, ha az egyébként önálló bűncselekményi tényállásokat, amelyeket a cselekmények megvalósítanak, a törvény egyesíti egy bűncselekménnyé. A törvényi egység súlyosító körülmény, s az évülés az utolsó cselekmény befejezésétől kezdődik. a.) Összetett bűncselekmény Az delictum compositum olyan törvényi tényállásokból alkotott törvényi egység, amelyek külön-külön szerepelnek, de a közöttük fennálló cél-eszköz viszonyra tekintettel a jogalkotó új törvényi tényállást hozott létre. Pl. dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás, rablás. -8-

A törvényi egység felbomlik, ha a részcselekményre irányadó büntetés súlyosabb mint a célcselekményé. Pl. lopás és rongálás, s a rongálás a súlyosabban minősülő: ilyenkor valódi alaki halmazat valósul meg. b.) Összefoglalt bűncselekmény A delictum complexum alkotórészei között nincs olyan szoros összefüggés, de együttes megvalósításuk gyakori, és a jogalkotó nem találta elégségesnek a halmazati büntetést. Pl. több emberen elkövetett emberölés, ahol nem lenne lehetőség életfogytiglanra két külön emberölés halmazata esetén. Ilyenek azok a tényállások, amelyek nem tulajdonítanak jelentőséget a sértettek számának. Pl. halálos tömegszerencsétlenséget okozó foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés. c.) A törvényi egység egyes sajátos esetei A bírói gyakorlat alakította ki őket. Jellemzőik, hogy a tényállásokban az erőszak vagy a bántalmazás is szerepel eleve. Ilyen pl. az erőszakos közösülés, a szemérem elleni erőszak, az erőszakos fajtalanság, amelyek szinte szükségszerű velejárója, hogy az elkövető az erőszakos magatartásával 8 napot meg nem haladó gyógytartamú könnyű testi sérülést okoz. Ezekben az esetekben a törvényhozó már a törvényi tényállás megalkotásakor is figyelemmel volt erre a körülményre és a szankciót úgy állapította meg, hogy az elkövetési magatartással ez a könnyű testi sértés okozása is értékelésre került. Ebből következően az előbb jelzett bűncselekmények esetében a bűncselekménnyel bűnhalmazatban nem is állapíthatja meg a könnyű testi sértés vétségét. Halmazat: Az egységet és a halmazatot azért kell elhatárolni egymástól, mert a halmazat esetére az általános részi rendelkezések súlyosabb elbírálást tesznek lehetővé annál, mintha az elkövetőt csupán egyetlen bűncselekmény elkövetése terhelné. Bűnhalmazat esetén egy büntetést kell kiszabni. Bűnhalmazat például, ha a terheltet jogerősen próbaidőre bocsátják, s ezalatt újabb bűncselekményt követ el. Ekkor a két ügyet egyesítik és együtt bírálják el. a.) Alaki halmazat Alaki halmazat, ha az elkövető EGY cselekményével valósít meg több bűncselekményt. aa.) Homogén alaki halmazat Ha az elkövető egy cselekményével többször valósítja meg ugyanazt a bűncselekményt. Pl. elvágja a lift tartókábeleit és emiatt a benne tartózkodó három ember mind súlyos testi sértést szenved el. Ha vagyoni jogokról van szó, és egyidejűleg több sértettje van a cselekménynek, általában halmazatot kell megállapítani. Pl. ellopom a táskát, amiben kettejük pénze van. Ha azonban tartásról van szó, és több gyereket kell tartani, de egy jogosultnak nem fizetek, ergo egy anyától van kettő gyerek, akkor a bírói gyakorlat nem állapít meg halmazatot. Itt ugyanis a jogosult tekintendő sértettnek. Ha hivatalos személyek elleni erőszakot több hivatalos személy ellen alkalmaznak egyszerre, akkor a hatósági eljárás egysége a halmazatot KIZÁRJA. A közokirattal visszaélés annyi rendbeli, ahány okiratot az elkövető jogtalanul megszerez, ez alól azonban kivétel, ha a több okirat csak együtt képes a jogsérelmet előidézni. Rablásnál ha több elkövetőtől lopok, de csak eggyel szemben alkalmazom az erőszakot, egy rendbeli bűncselekményt követek el. Ha azonban több OTP-t rablok ki és mindig más -9-

személy ellen alkalmazok erőszakot, akkor többrendbeli rablásról van szó! (Ergo folytatólagos egység csak akkor lehetséges, ha lopok, és nem rablok.) ab.) Heterogén alaki halmazat Ha az elkövető egyetlen cselekménye egyidejűleg több különböző törvényi tényállást valósít meg. Pl. leütök egy rendőrt, ami hivatalos személy elleni erőszak és könnyű testi sértés. b.) Anyagi halmazat Anyagi halmazat, ha az elkövető TÖBB cselekménye valósít meg több bűncselekményt. ba.) Homogén anyagi halmazat Az elkövető ugyanazt a törvényi tényállást valósítja meg többször. Pl. többször lop, és nem állapítható meg a folytatólagosság, mert más a sértett, sem a bűnszövetség, mert egyedül lop, sem a bűnszervezet, mert nem szervezte be senki, és a természetes egység sem, mert nem egy házba behatolva lop, hanem egyik nap innen, egyik nap onnan. bb.) Heterogén anyagi halmazat Az elkövető több cselekményével több különböző bűncselekményt valósít meg. Itt tulajdonképp csak annyi az összefüggés, hogy együtt varrják be érte. A látszólagos és a valóságos halmazat elhatárolása Valódi halmazat, ha az elkövető bűnösségét több cselekmény miatt lehet megállapítani, azaz a bűncselekmény fogalmi elemei többször valósulnak meg. a.) Látszólagos alaki halmazat esetében az elkövető egy cselekménye egyidejűleg több különböző törvényi tényállást valósít meg, de az egyik törvényi tényállás megvalósulása a másikat kizárja. Ugyanígy kizárja szabálysértés megvalósulását is. A halmazat látszólagosságának megállapítása a jogtudományban kidolgozott értelmezési szabályokon alapul, amelyek a kétszeri értékelés tilalmának különböző változatait részletezik. Ezek a következők: Specialitás elve A több ismérvet tartalmazó rendelkezés megelőzi az általános szabályt, attól függetlenül, hogy melyik törvényi tényálláshoz fűződik súlyosabb büntetés. Pl. emberölés és erős felindulásból elkövetett emberölés, bántalmazás hivatalos eljárásban és kényszervallatás. (Utóbbinál azért verik, hogy valljon, azaz célzat van, az előbbinél meg csak úgy.) Szubszidiaritás elve A kisegítő tényállás csak akkor alkalmazható, ha a súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg. Pl. cserbenhagyás, garázdaság. Azok a bűncselekmények tartoznak ide, ahol a törvény az amennyiben súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg kitételt használja. Alternativitás elve A kisegítő tényállás akkor alkalmazható, ha MÁS bűncselekmény nem valósul meg. Pl. kényszerítésnél azt mondja: amennyiben más bűncselekmény nem valósul meg. Ez már NEM szubszidiáris, mert enyhébb bűncselekményre is vonatkozik, azoknál sem ez alkalmazandó hanem a külön szabály! -10-

Konszumpció elve A súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett tényállás elnyeli az enyhébbet, feltéve hogy találkozásuk szükségképpeni. Ilyenkor a súlyosabb bűncselekményben értékelik az enyhébbet. Amit a tankönyv nem írt, de ide tartozik: ehhez az is szükséges, hogy a két tényállás azonos jogi tárgyat sértsen! Pl. a nemi erőszakba beleértik törvényi egységben a könnyű testi sértést. A cselekmény egyértelműen a testi épséget is sérti ugyanis, azaz jogalkotó azt is védeni rendeli vele. Bántalmazás hivatalos eljárásban bűncselekmény esetén azonban nem feltétlenül szükséges a sérelem, mert a bántalmazás más testének jogellenes céllal való érintése. b.) Látszólagos anyagi halmazat (= az elkövető több cselekménye több törvényi tényállást valósít meg, de az egyik törvényi tényállás megvalósulása a másikat kizárja) Az előcselekmény marad büntetlenül: - ha az előcselekmény kisebb mértékben sérti ugyanazt az életviszonyt, mint az utócselekmény - ha a két cselekmény között szükségszerű összefüggés van. Büntetlen eszközcselekmény és utócselekmény: - ha az utócselekmény már nem növeli tovább azt a sérelmet, amit az előcselekmény okozott - ha az elkövető az utócselekményre azért kényszerül, mert a jogszerű magatartás az önfeljelentést eredményezné. Anyagi halmazatnál lehetséges. Pl. kettős házasságnál a közokirat hamisítás, utócselekmény esetében pedig pl. nem követ el rongálást a tolvaj, ha utóbb megsemmisíti a lopott dolgot, vagy pénzhamisításnál a hamis bankjegyet forgalomba hozza. Szintén ilyen, ha azért követ el bűncselekményt a tettes, mert különben az önfeljelentésnek tenné ki magát. Ha azonban a cselekmény más jogi tárgyat is sért, AZONNAL valódi halmazatról beszélünk. Önállótlan részcselekmény Anyagi halmazatnál lehetséges. Ilyen, ha valaki többszörösen működik közre ugyanabban a bűncselekményben. Felbujtó és tettes is például. Csak a súlyosabbért büntetendő, a halmazat látszólagos. Ugyanígy nem vonható felelősségre bűnkapcsolatért sem elkövetőként. Folytatólagosság: A bűnhalmazat fogalmához szorosan kapcsolódik a folytatólagosság meghatározása, amely egy, a jogalkotó által létrehozott kategória. Lényege, hogy ha az elkövető ugyanazt a cselekményt rövid időközönként többször követi el egységes akarat-elhatározással, azonos sértett sérelmére, akkor nem bűnhalmazatot kell megállapítani, hanem bűncselekményegységet (törvényi egység). A cselekmény szó használata lehetővé teszi az üzletszerűség egységébe tartozó egyes szabálysértések vétséggé minősítését. A folytatólagosság a többmozzanatú természetes egység és a homogén anyagi halmazat között helyezkedik el. A folytatólagosság egységébe UGYANOLYAN részcselekmények tartoznak. Ugyanolyannak tekintendőek a cselekmények, ha ugyanannak a bűncselekménynek a törvényi tényállását valósítják meg. Lehet az egyik alapeset, a másik pedig privilegizált, ez nem akadály. Folytatólagos egységbe tartozik ha kísérletet és befejezett bűncselekményt valósítanak meg a részcselekmények, vagy tettesi és részesi elkövetést. Mindkét esetben a súlyosabban minősülőt kell megállapítani, azaz tettességet és befejezett cselekményt, s a többi részcselekmény a büntetés kiszabása körében értékelendő. -11-

A többszöri elkövetés azt jelenti, hogy az elkövető legalább két cselekménye önmagában is megvalósítja valamely bűncselekmény törvényi tényállását. Azaz szabálysértés bűncselekménnyel nem állhat folytatólagos egységben! Alanyi feltétel a folytatólagosságnál az egységes elhatározás, ebből az következik, hogy csak szándékos részcselekményekre lehetséges ez a fajta egység. Gondatlan cselekményekre KIZÁRT. Ez nem azonos a minden részcselekményre kiterjedő elhatározással, mindössze azzal, hogy minden cselekmény az eredeti elhatározásból fakad. Pl. elhatározom, hogy lopni fogok. Lopok egyet, lopok még egyet, meg még egyet. Arra nem gondolok, még hányat fogok. Plussz kitétel, hogy mindig ugyanattól lopok. A rövid időközökben elkövetés határolja el a folytatólagosságot a többmozzanatú természetes egységtől. Utóbbi részcselekményei között ugyanis eltelhet bizonyos idő, de csak annyi, amennyit a természetes szemlélet még folyamatos cselekménynek tekint. Folytatólagosságnál ez az idő lehet akár néhány hónap is. Ha azonban az egységes elhatározás már nincs meg, akkor homogén anyagi halmazatról beszélünk! Üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik; A törvény nem változtat az üzletszerű elkövetés fogalmán. Az üzletszerűség megállapításának változatlanul két együttes feltétele van: a tárgyi oldalon az ugyanolyan vagy hasonló bűncselekmények elkövetése, az alanyi oldalon pedig ennek révén rendszeres haszonszerzésre törekvés. A rendszeres haszonszerzésre törekvésnek nem feltétele, hogy az elkövető ténylegesen hozzá is jusson a haszonhoz, ha a cselekmény például a rossz értékesítési lehetőségek miatt nem vezet nyereséghez, ez nem zárja ki az üzletszerűen történő elkövetés megállapítását, elegendő az erre irányuló törekvés. Az üzletszerű elkövetésnél a rendszeres haszonszerzésre irányuló törekvés az elkövető olyan célja, amely vagy a büntetőjogi felelősségre vonás, vagy a megvalósult bűncselekmény súlyosabb minősítésének feltétele. Az üzletszerűen elkövetett ugyanolyan vagy hasonló cselekmények esetében bűnhalmazat állapítandó meg, ha az üzletszerűség minősítő körülmény, vagy a szabálysértés az üzletszerűség miatt válik bűncselekménnyé. Nincs helye viszont halmazat megállapításának, ha - a cselekmények a folytatólagosság egységébe tartoznak - az üzletszerűség az alaptényállás eleme - az elkövetési magatartás folyamatos jellegű. Üzletszerűség megállapítható egy cselekmény elkövetése esetén is. Az üzletszerűség az alapcselekmény része pl. zugírászatnál, és minősítő körülmény pl. lopásnál, orgazdaságnál. 3/2011. (X.14.) Büntető jogegységi határozat: Azok a részesi cselekmények, amelyek a folytatólagosság körébe nem vonható több ugyanolyan tettesi alapcselekményhez kapcsolódnak akkor sem alkotnak folytatólagos törvényi egységet, ha a részesi magatartások kifejtésére rövidebb időszakon belül került sor, a részesi akarat-elhatározás egységes volt, és a tettesek cselekményei is rövid időközökkel ugyanazon sértett sérelmére valósultak meg. A részes bűncselekményeinek rendbelisége és minősítése a tettesi alapcselekményekhez igazodik. Amennyiben a felbujtó rendszeres haszonszerzésére törekedve több tettest bír rá ugyanolyan vagy hasonló egy-egy olyan bűncselekmény elkövetésére, amelynek az üzletszerű elkövetés a minősítő körülménye, e minősített esetért felelősséggel csak akkor tartozik, ha az üzletszerűség a tettesi bűncselekmény tekintetében is megállapítható. Egyébként a felbujtó ilyen magatartása kizárólag a büntetés kiszabása körében értékelendő. Ez az elv -12-

értelemszerűen vonatkozik arra az esetre is, ha a többszöri felbujtás olyan alapcselekményeket vált ki, amelyeket társtettesek nem üzletszerűen követnek el, továbbá arra a bűnsegédre is, akinek cselekménye nem üzletszerűen elkövetett tettesi alapcselekményekhez kapcsolódik. Indoklás: A részes cselekménye a tettesi, társtettesi cselekménnyel szemben alárendelt, mert tettesi bűncselekményt feltételez. Nem lehet részességről beszélni, ha nincs legalább kísérleti szakba eljutott tettesi alapcselekmény. Ez a felfogás tükröződik abban: ha a felbujtás lényegét jelentő rábírás annak részéről, akire ez irányul, nem vezet a törvényi tényállás megvalósításának megkezdéséhez sem, a rábíró cselekmény - egyéb feltételek mellett - csak büntetendő előkészület. Ugyanígy, a bűncselekmény elkövetését megelőzően kifejtett célzatos segítő tevékenység csak akkor értékelhető bűnsegélyként, ha a tettesi cselekmény már kísérleti szakba lép, egyébként előkészület. Ezekből az összefüggésekből egyenesen következik a részesi bűncselekmény járulékos jellege. Ebben az fejeződik ki, hogy a részesi cselekmény ebben a minőségében (tehát eltekintve azoktól a tényállásoktól, amelyeknél a fogalmilag részesi cselekmény sui generis bűncselekmény) - csak annyiban büntethető, amennyiben az alapcselekmény is büntethető, - a jogi minősítés tekintetében is osztja a tettesi alapcselekmény sorsát, és végezetül - a részesi cselekményre is a tettesi bűncselekmény büntetési tétele vonatkozik (parifikáció). A részes felelősségének a terjedelmét mindig a tettesi cselekmény, annak büntetendősége és minősítése határolja be. A részesi felelősség általában véve a tettesi cselekmény minősítésének megfelelő büntetési tételkeretek között érvényesül, kivételképpen lehet a tettesi bűncselekmény minősítésénél enyhébb, de a tettesi bűncselekménynél súlyosabb megítélésű cselekményért a részes nem felelhet. A Btk. vonatkozó rendelkezésből egyértelmű: kizárólag ugyanannak az elkövetőnek több ugyanolyan bűncselekménye értékelhető a folytatólagosság folytán egy bűncselekményként. A gyakorlatban előforduló azokban az esetekben tehát, amikor a részesi cselekmények több tettes (társtettes) által egymástól függetlenül elkövetett egy-egy ugyanolyan törvényi tényállás alá eső bűncselekményhez kapcsolódnak, - azaz, amikor az egyedüli felbujtó akár azonos, akár különböző alkalmakkor több tettest bír rá arra, hogy egy-egy ugyanolyan bűncselekményt kövessen el, illetőleg a bűnsegéd, a pszichikai vagy fizikai segítő magatartásával különböző tettesek által végrehajtott egy-egy ugyanolyan bűncselekmény elkövetését mozdítja elő - a különböző tettesi bűncselekmények folytatólagossága fogalmilag kizárt. Nincs jelentősége ebből a szempontból annak, hogy a tettesek (társtettesek) által elkövetett ezeknek a bűncselekményeknek a sértettje azonos, és a bűncselekmények rövid időközökkel elkövetettek. A részesi elkövető felelősségének a részesség járulékossága folytán - az előzőekben kifejtett elvek szerint - a tettesi alapcselekmény jogi minősítése határt szab. Minthogy a különböző tettesek egy-egy ugyanolyan bűncselekménye sem vonható a folytatólagosság körébe, nem értékelhető folytatólagos bűncselekmény-egységként, a részesnek ezen tettesek nem folytatólagos alapcselekményéhez kapcsolódó cselekvősége sem, függetlenül attól, hogy a részes akarat-elhatározása egyébként egységes volt, a tettesi alapcselekmények és a részesi magatartások rövid időszakon belül történtek, továbbá attól is, hogy az alapcselekmények sértettje is azonos. A részesi bűncselekmény jogi minősítése - a rendbelisége is - a tettesi alapcselekmény(ek)hez igazodik. Mindezek következtében, amennyiben a jogi minősítés szempontjából a tettesek által elkövetett bűncselekményeknél az elkövetési értéknek, kárnak, vagyoni hátránynak, vagy más mennyiségi kritériumnak jelentősége van, ez a mennyiség a részesi cselekmény jogi minősítése szempontjából sem összegeződik. 2/2013.(VII.8.) BK vélemény (BKv.37, BKv. 39, BKv. 87.) -13-

BKv37: Az üzletszerűen elkövetett - ugyanolyan vagy hasonló - cselekmények egy eljárásban elbírálása esetében bűnhalmazatot kell megállapítani, ha az üzletszerűség a bűncselekmény minősítő körülménye, vagy ha a szabálysértési értékre elkövetett cselekmény az üzletszerűség folytán bűncselekmény. Nincs helye viszont bűnhalmazat megállapításának, ha a) a cselekmények a folytatólagosság egységébe tartoznak, b) az üzletszerűség az alaptényállás eleme, vagy c) a cselekmények elkövetési magatartása folyamatos jellegű. Az üzletszerű elkövetésnél a rendszeres haszonszerzésre irányuló törekvés az elkövető olyan célja, amely vagy a büntetőjogi felelősségre vonás, vagy a megvalósult bűncselekmény súlyosabb minősítésének a feltétele. Ha a rendszeres haszonszerzésre irányuló törekvés - az üzletszerű elkövetés - az alaptényállás eleme, akkor a törvényi tényállás többszöri megvalósítása ellenére bűncselekményegység létesül. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyszeri elkövetés esetén ne lehetne ezen bűncselekmény megvalósítását megállapítani, amennyiben fennáll a rendszeres haszonszerzésre törekvés. Amikor a törvény az üzletszerű elkövetést a bűncselekmény minősített eseteként szabályozza, a már megvalósult bűncselekmény elkövetéséhez többletként olyan alanyi ismérv is társul, amely súlyosabb megítélést von maga után. Az üzletszerű elkövetés tehát ezekben az esetekben a fokozott társadalomra veszélyességet fejezi ki, s hatásában ugyanolyan, mint az egyéb minősítő körülmények. BKv39: A törvény értelmező rendelkezése hiányában, az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében, iránymutatás szükséges abban a kérdésben, hogy az üzletszerűség megállapítása szempontjából melyek a hasonló jellegű bűncselekmények. I. Az üzletszerű elkövetés a zugírászatnál [Btk. 286. ] az alaptényállás eleme, más bűncselekményeknél pedig minősítő körülmény. A zugírászat esetében az üzletszerűség a büntetőjogi felelősségre vonás feltétele, egyébként pedig e bűncselekmény csak olyan hasonló jellegű bűncselekmények vonatkozásában vehető figyelembe, amelyeknél az üzletszerűség minősítő körülmény. Azokban az esetekben, amikor az üzletszerű elkövetés minősítő körülmény, valamint amikor a szabálysértési értékre elkövetett lopást [Btk. 370. (2) bek. b) pont bc) alpont], sikkasztást [372. (2) bek. b) pont bc) alpont], csalást [373. (2) bek. b) pont bc) alpont] és orgazdaságot [379. (2) bek. b) pont] az üzletszerű elkövetés teszi bűncselekménnyé, fokozott gonddal kell vizsgálni, hogy a bűncselekmények jelleghasonlósága fennáll-e. A rendszeres haszonszerzésre törekvés megállapítása szempontjából a hasonló jellegű bűncselekményeket egymással összefüggésben kell értékelni, függetlenül attól, hogy az együttesen elbírált valamennyi bűncselekménynek minősített esete-e az üzletszerű elkövetés. Az együttesen elbírálásra kerülő bűncselekmények jelleghasonlóságának megállapítása szempontjából a rendszeres haszonszerzésre törekvés mellett figyelembe veendő a törvényi tényállások hasonlósága, mely rendszerint a jogvédte érdekek, az elkövetési magatartás és az elkövetési mód összevetése alapján állapítható meg. Ennél eligazító lehet a különböző bűncselekményeknek a Btk. Különös Részében való rendszertani elhelyezése, így az azonos fejezetben szabályozás, de a jelleghasonlóság megállapítása nem korlátozható kizárólag erre, mivel a törvény az azonos érdekeket eltérő módon és különböző célokból részesíti büntetőjogi védelemben. II. A Kúria az előbbiekben előrebocsátott általános elvek alapján az üzletszerű elkövetés megállapítása szempontjából a következő bűncselekményeket tekinti hasonló jellegűeknek: A) - a pénzhamisítást (Btk. 389. ), - a pénzhamisítás elősegítését (Btk. 390. ), -14-

- a bélyeghamisítást (Btk. 391. ), - a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz hamisítása (Btk. 392. ) - a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélést (Btk. 393. ), - készpénz-helyettesítő fizetési eszköz hamisításának elősegítését (Btk. 394. ), - a társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással visszaélés (Btk. 395. ) - a költségvetési csalást (Btk. 396. ), - a jövedékkel visszaélés elősegítését (Btk. 398. ), - a pénzmosást (Btk. 399. ). Ezek a bűncselekmények a pénzügyi érdekeket sértő magatartásokat foglalják magukban, amelyeknél az elkövetési magatartások egymáshoz közelállók, a cselekmény eszköze és célja pedig gyakran azonos. B) - a rablást (Btk. 365. ), - a kifosztást (Btk. 366. ), - a zsarolást (Btk. 367. ), - a lopást (Btk. 370. ), - a sikkasztást (Btk. 372. ), - a csalást (Btk. 373. ), - a gazdasági csalást (Btk. 374. ), - az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalást (Btk. 375. ), - az orgazdaságot (Btk. 379. ), - az uzsora-bűncselekményt (Btk. 381. ), - a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértését (Btk. 385. ), - a védelmet biztosító műszaki intézkedés kijátszását (Btk. 386. ), - az iparjogvédelmi jogok megsértését (Btk. 388. ), - a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélést (Btk. 393. ), - a rossz minőségű termék forgalomba hozatalát (Btk. 415. ), - a megfelelőség hamis tanúsítását (Btk. 416. ). Ezeknek a bűncselekményeknek a hasonló jellege abban áll, hogy a vagyoni viszonyokat haszonszerzési célból támadják. C) - a szexuális visszaélést (Btk. 198. ), - a kerítést (Btk. 200. ), - a prostitúció elősegítését (Btk. 201. ), - a kitartottságot (Btk. 202. ), - a gyermekprostitúció kihasználását (Btk. 203. ), - a gyermekpornográfiát (Btk. 204. ), - az emberkereskedelmet (Btk. 192. ). E bűncselekmények hasonlóságának megállapítását a prostitúcióhoz való szoros kötődésük - mint jellemző körülmény - indokolja. D) - a vesztegetést (Btk. 290. ), - a vesztegetés elfogadását (Btk. 291. ), - a hivatali vesztegetést (Btk. 293. ), - a hivatali vesztegetés elfogadását (Btk. 294. ), - a vesztegetést bírósági vagy hatósági eljárásban (Btk. 295. ), - a vesztegetés elfogadását bírósági vagy hatósági eljárásban (Btk. 296. ), - a befolyás vásárlását (Btk. 298. ), - a befolyással üzérkedést (Btk. 299., 300. ). -15-

E bűncselekmények hasonlóságának a megállapítását az teszi indokolttá, hogy mindegyik a közélet tisztaságát sérti, illetőleg veszélyezteti. III. Az előbbieken túlmenően is vannak olyan bűncselekmények, amelyek hasonló jellegük miatt az együttes elbírálás során megalapozhatják az üzletszerű elkövetés megállapítását. Ezekről kimerítő felsorolás nem adható, hanem mindenkor az elkövetés konkrét körülményei alapján kell eldönteni, hogy az előzőekben kifejtett feltételek fennállnak-e. A bűncselekmények hasonló jellegének megállapítására sor kerülhet például a következő esetekben: - magzatelhajtás (Btk. 163. ) és kuruzslás (Btk. 187. ) és emberi test tiltott felhasználása (Btk. 175. ), - emberi test tiltott felhasználása (Btk. 175. ) és emberkereskedelem (Btk. 192. ), - zugírászat (Btk. 286. ) és befolyással üzérkedés (Btk. 299., 300. ), - befolyással üzérkedés (Btk. 299., 300. ) és csalás (Btk. 373. ), - csődbűncselekmény (Btk. 404. ) és csalás (Btk. 373. ), - csalás (Btk. 373. ), gazdasági csalás (Btk. 374. ), információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás (Btk. 375. ), társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással visszaélés (Btk. 395. ), költségvetési csalás (Btk. 396. ) egymás mellett, - robbanóanyaggal vagy robbantószerrel visszaélés (Btk. 324. ) és lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés (Btk. 325. ) és nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel visszaélés (Btk. 326. ), és haditechnikai termékkel vagy szolgáltatással visszaélés (329. ) egymás mellett. IV. A bíróságnak az együttesen elbírált bűncselekmények viszonylatában az I., a II. és a III. részben megjelölt körön kívül is lehetősége van a hasonló jelleg megállapítására; viszont - indokolt esetekben - a jelleghasonlóság hiánya folytán a III. részben felsorolt bűncselekményeket illetően is mellőzheti az üzletszerű elkövetés megállapítását. Bkv87: A 2012. évi II. törvény 177. (6) bekezdése alapján az (1) bekezdés a)-c) pontjában megjelölt szabálysértések érték-egybefoglalása folytán létrejött bűncselekmény törvényi egység, amely az egybefoglalt érték (kár, vagyoni hátrány) szerint minősül. Folytatólagos elkövetés megállapítására szabálysértések esetén nincs törvényes alap, ezért az azonos sértett sérelmére elkövetett szabálysértések is csak érték-egybefoglalás folytán alkothatnak bűncselekményt. A folytatólagosság [2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 6. (2) bekezdése] törvényi fogalmából következően bűncselekmény és szabálysértés folytatólagos egységet nem alkothatnak. Érték-egybefoglalás tárgya csak szabálysértés lehet. A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs.tv.) 177. (6) bekezdése szerint az elkövetési érték, kár, illetve okozott vagyoni hátrány összegének megállapítása céljából értékegybefoglalásnak van helye, ha az eljárás alá vont személy az (1) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott ugyanolyan cselekményt több alkalommal, legfeljebb egy éven belül követte el és ezeket együttesen bírálják el. Nincs helye érték-egybefoglalásnak, ha az üzletszerű elkövetés megállapítható. E rendelkezésekből az következik, hogy a bűncselekmény megállapítása végett a szabálysértések érték-egybefoglalása nemcsak lehetőség, hanem kivételt nem tűrő kötelező szabály, amennyiben tehát az érték-egybefoglalás anyagi jogi és eljárásjogi feltételei fennállnak: bűncselekmény megállapításának van helye. A szabálysértések érték-egybefoglalása csak a jogszabályban meghatározott cselekményekre vonatkozik. További feltétel, hogy csak az ugyanolyan szabálysértések érték-egybefoglalására -16-

kerülhet sor, ilyennek pedig azok tekintendők, amelyek ugyanabban a törvényi tényállásban vannak meghatározva. Az érték-egybefoglalás eljárásjogi feltétele, hogy a bíróság az elkövető által megvalósított és az érték-egybefoglalás szempontjából figyelembe jövő szabálysértéseket egy eljárás keretében bírálja el. Ha a bíróság az ugyanazon elkövető által véghezvitt több szabálysértés tekintetében a bűncselekmény megállapítása végett érték-egybefoglalást alkalmaz: a több, önállóan szabálysértést megvalósító cselekmény egy rendbeli bűncselekményt alkot. Az értékegybefoglalás tehát a bűnhalmazat megállapítását kizáró törvényi egységet eredményez. -17-

6. A bűnösség (a szándékosság és a gondatlanság). Felelősség az eredményért, mint minősítő körülményért. Btk. 7 9. A bűncselekmény fogalmi eleme a bűnösség: az adott cselekményt bűnösen kell elkövetni ahhoz, hogy bűncselekményről beszéljünk (nullum crimen sine culpa). A magyar büntetőjog a bűnösséget az elkövetőnek a cselekményéhez fűződő pszichés viszonyaként értelmezi. Ez a viszony a valóságban többféle lehet, de a büntetőjog e pszichés kapcsolatnak csak két fajtáját értékeli: a szándékosságot és a gondatlanságot. A hatályos Btk. a bűnösségnek két fő formáján belül különbséget tesz egyenes (dolus directus) szándék (= kívánja a magatartás következményeit) és eshetőleges szándék (dolus eventualis) (= belenyugszik a magatartás következményeibe), valamint tudatos (luxuria) és hanyag gondatlanság (negligentia) között. Szándékosság: a tudati oldala egyrészt a tények tudatát, másrészt a cselekmény társadalomra veszélyességének (materiális jogellenességének) a tudatát jelenti. Az elkövetőnek nem a törvényi tényállás jogi megfogalmazását, hanem az egyes tényállási elemek mögötti életbeli valóságot kell ismernie. A cselekmény társadalomra veszélyességének tudata szempontjából az elkövető tudatának át kell fognia a cselekménye társadalmi elvárásokkal szembeni jellegét. Akarati-érzelmi oldal = kívánja/belenyugszik. A rögtönös szándék (dolus repentinus) megállapítására kerül sor, ha az ölésre irányuló szándék kifejlődése és a cselekmény végrehajtása között viszonylag rövid idő telik el. A szakirodalomban ismert a tényszándék is (= a tények tudata és az ahhoz kapcsolódó kívánás/belenyugvás), ahol hiányzik a cselekmény társadalom veszélyességének tudata, legfeljebb gondatlan bűncselekmény elkövetésének megállapítására kerülhet sor. Sértő szándék: át kell fognia a tényállásban szereplő sérelmet (pl. emberölés esetén a halál bekövetkezését). A veszélyeztető szándék csak a veszélyhelyzet előidézésére terjedhet ki, a bekövetkező halálra már nem, mert akkor szándékos emberölés, befejezett vagy kísérleti alakzat. Limitált veszélyeztetési szándék: a szándékos veszélyeztetési bűncselekmények körében használatos. A Bkv.41. értelmében szándékos veszélyeztetési bűncselekmények esetében az elkövetőnek a veszélyhelyzet előidézésén túl a minősített alakzatokba foglalt bármely káros eredményre kizárólag csak a gondatlansága terjedhet ki. A halált okozó közúti veszélyeztetés esetén a közvetlen veszélyre az elkövető limitált veszélyeztetési szándéka, a veszélyhelyzettel okozati összefüggésben beálló sérelemre az elkövető tudatos gondatlansága terjed ki (limitált veszélyeztetési szándékkal párosuló luxuria). Gondatlanság: Tudatos gondatlanság: Tudati oldal: a magatartás lehetséges következményeinek előrelátása Érzelmi oldal: e következmények elmaradásában való könnyelmű bizakodás. Hanyag gondatlanság: mind a tudati, mind az érzelmi oldal hiányzik. A tőle elvárhatóságnak 2 ismérve van: 1. objektív = gondossági kötelesség: mértékét az írott szabályok, íratlan, de követett szakmai szokások, a mindennapi élet elvárásai jelentik. Az átlagemberrel szemben támasztott követelmény alapján kell megítélni, hacsak az elkövető nem áll vmely meghatározott hivatás vagy foglalkozás szabályainak hatálya alatt. Megítélése bírói mérlegelés körébe tartozik. -18-

2. szubjektív = gondosságra való képesség: mindenkinek a tőle elvárható figyelmet és körültekintést kell tanúsítania. Felelősség az eredményért mint minősítő körülményért Vegyes bűnösségű bűncselekményekről legáltalánosabb értelemben akkor beszélünk, ha az objektív tényállási elemek egy részére az elkövető szándékossága, míg más részére az elkövető gondatlansága terjed ki. Ennek egy speciális esete az ún. szoros értelemben vett vegyes bűnösség (praeterintencionális bűncselekmény), amikor a szándékos bűncselekmény minősítő körülménye eredmény, amire az elkövetőnek csak a gondatlansága terjed ki. Ilyenek pl. azok a szándékos bűncselekmények, amelyek minősítő körülménye a halál, pl. a halált okozó testi sértés. Kizárólag vegyes bűnösség áll fenn az ún. limitált veszélyeztetési szándékkal megvalósuló bűncselekmények esetén, nemcsak halált okozó közúti veszélyeztetés, hanem a BKv 41 szerint a súlyos testi sértést vagy maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget okozó közúti veszélyeztetés megvalósulásakor is. 7. A kísérlet és az előkészület Az alkalmatlan kísérlet. Büntethetőséget megszüntető okok a kísérlet és az előkészület körében. Felelősség a maradék-bűncselekmény miatt. Btk. 10 11., 5/1999. Büntető jogegységi határozat Az előkészület Az előkészület objektív elemei 5 elkövetési magatartás: 1. felhívás: az elkövető oldaláról megnyilvánuló egyoldalú aktus (akárcsak az ajánlkozás, vagy a vállalkozás). Más személy felé irányul, annak felvetése, hogy a másik személy a bcs.-t elkövesse. 2. ajánlkozás: a potenciális elkövető maga nyilvánítja ki a bcs. elkövetésére való hajlandóságát. 3. vállalkozás: hasonlít az előbbihez, de itt egy 3. személy részéről sor kerül egy előzetes felhívásra is, erre érkezik a potenciális elkövető igenlő válasza. 4. közös elkövetésben való megállapodás: egy legalább két személy között létrejövő, a bcs. elemeire kiterjedő szándéknyilatkozat. 5. A bcs.-hez szükséges vagy azt könnyítő feltételek biztosítása: célzatos és általában tevőleges magatartást jelent. Az előkészület szubjektív eleme a magatartás célzatossága. Ennek valamennyi előkészületi magatartásforma esetén fenn kell állnia. 5/1999. BJE határozat alapján a törvény külön rendelkezése alapján büntetendő előkészületi cselekmények általában attól függően minősülnek egy vagy többrendbeli előkészületnek, hogy az előkészületi cselekmények alanyának célja egy vagy több bcs. elkövetésére irányul. Így pl. az emberülés előkészülete akkor minősül többrendbelinek, ha az elkövető célja több ember megölésére irányul. -19-

Az előkészület csak akkor büntetendő, ha a törvény külön elrendeli, általában a súlyos, nagy társadalomra veszélyességű magatartások körében fordul elő. Büntetés mindig enyhébb, mint a befejezett bcs.-é. Sui generis előkészületi deliktum: a törvény az előkészületi magatartást vagy annak valamely elemét önálló bűncselekményi rangra emeli, azaz az előkészületnek megfelelő cselekményt mint befejezett tényállást határozza meg, minthogy a magatartás már önmagában veszélyeztet jelentős mértékben bizonyos társadalmi értéket. Pl. Btk. 198. (2) bek. Lehet kísérlete. Pl. a hamis tanúzásra felhívás, amikor az elkövető ilyen irányú, ismerősnek szánt felkérő levele szabaduló cellatársától lefoglalásra került. Vannak olyan bcs.-k, ahol mind a valódi, mind a sui generis forma büntetendő. Pl. Btk. 315. (1) + 318. (1) bek. Btk. 27. b): Az elévülés kezdő napja kísérlet és előkészület esetén az a nap, amikor az ezeket megvalósító cselekmény véget ér. Önkéntes visszalépés előkészületnél: Jellemzői: 1. önkéntesség: lényeges, hogy a személy visszalépése mögött döntően saját, belső akarat-elhatározása álljon. Ettől még más közrehathat. 2. végleges tervfeladás 3. személyhez kötött büntethetőségi akadály: mindig csak az adott elkövető vonatkozásában áll fenn. Ezért a bíróság minden egyes elkövető esetén külön vizsgálja a feltételeket. 4. maradék-bűncselekményért való felelősség. Pl. engedélyhez kötött lőfegyver illegális beszerzésével már megvalósulhat a lőfegyverrel való visszaélés bűncselekménye. Ha az elkövető ugyan felhagy az eredetileg tervbe vett bűncselekmény elkövetésével, de a visszalépésig megvalósított cselekménye önmagában is kimeríti valamelyik bűncselekmény törvényi tényállását, úgy maradék-bűncselekményről beszélünk. Felhívás esetén szükséges, hogy az arra vállalkozó személy is tudomást szerezzen a felhívó szándékának megváltozásáról. Több elkövető esetén kell a felhívás, ajánlkozás, vállalkozás az elkövetés elhárítása céljából egyértelmű és kifejezett visszavonása, a többi közreműködő az elkövetéstől elállásra való rábírása. Az erre való törekvés akkor is büntethetőséget kizáró ok, ha a kísérleti szakaszba belépés végül egyéb, az elkövetőn kívül álló körülmény miatt hiúsul meg. Akkor is mentesülhet az elkövető a felelősségre vonás alól, ha az előkészületet a hatóságnál feljelenti, de még olyan időben, hogy a bcs. megakadályozható. Az előkészülettől való visszalépés valamennyi formája esetén fenn kell állnia e feltételnek. A kísérlet A 10. (1) bekezdése a kísérlet fogalmát határozza meg, amelynek lényeges ismérvei: a szándékosság, a bűncselekmény elkövetésének megkezdése, és annak be nem fejezése. Szándékosság: az elkövető szándéka a bűncselekmény befejezésére irányul. A bcs.elkövetésének megkezdése: a törvényi tényállás tárgyi oldalának részbeni megvalósulása. -20-