Óratervezet Tantárgy: Erkölcstan Korosztály: 9-10 éves kortól Témakör: Közösségben és egyedül a társaim és én Téma: A fogyatékkal élők és a másság elfogadása. A helyes önértékelés kialakulásának támogatása. Előkészítő tevékenység: Minden gyermek megkapta Max Lucado: Értékes vagy c. írását. Előzetes feladat volt a mese elolvasása (Melléklet) Fejlesztési célok, feladatok, kompetenciafejlesztés: Értsék meg, hogy mind mások vagyunk. Egyikünk sem értéktelenebb, vagy értékesebb a másikunknál, így ne értékeljék kevésbé egymást, a fogyatékkal élőket sem! Merüljön fel bennük annak az igénye, hogy segítsék a sérült vagy fogyatékkal élő embereket! Legyen számukra világos a helyes emberi magatartás, ha sérült vagy fogyatékkal élő emberrel kerülnek kapcsolatba! Szókincsbővítés (aktív és passzív szókincs fejlesztése). Mondatalkotás gyakorlása képről. Beszédfejlesztés. A szociális érzékenység, a szociális magatartás erősítése. Az empátia, az együttműködési készség fejlesztése, egymásra figyelés gyakoroltatása közös tevékenység közben. Képzelet és a kreativitás fejlesztése. Önismeret, önértékelés fejlesztése. Az óra típusa: vegyes típusú óra Munkamódszerek, eljárások és munkaformák: megbeszélés, vita, reflektálás, cselekedtetés, szemléltetés, kooperatív módszerek, élménypedagógia, játék, értékelés, ellenőrzés,, egyéni, páros Munkaeszközök: Róbert Fisher: Tanítsuk gyermekeinket gondolkodni játékokkal c. könyv, Oroszlány Péter: Tanulásmódszertan, mese lapon, projektor, interaktív tábla, névkártyák, csipeszek, információgyűjtő kártyák az órán elhangzottakról, internetről gyűjtött rajzok, képek, fotók, jelképek, írólapok, előre nyomtatott feladatlap Kapcsolódó tantárgyak: Magyar nyelv és irodalom, Környezetismeret Készítette: Csóriánné Áj Margit
Az óra menete, tanítói kérések, utasítások. I. Előkészítő rész. Szervezési feladatok. 1. Hangulati előkészítés. Köszöntő dalt és verset fogunk egymásnak énekelni, mondani. Fő rész: Az óra témájának feladatainak ismertetése. Ma a másságról, és a fogyatékkal élőkről lesz szó. Tanulmányaitok során már találkoztatok egy-egy szép, megható olvasmányban pl. A kis bicebócával, és beszélgettünk róla. Ma bővítjük az ismereteiteket a témában. Motiváció: Szeretném, ha ma adnánk egymásnak valamit, tudást, felismerést. Jobban megismernénk a másikat, azt, hogy mindenki más. Mindenki tud adni valamit a másiknak, ami nem kerül semmibe, és a másik több lesz tőle. Találjuk meg a jó szavakat, mint, ahogy az előbb a versben szavaltuk: legyen jó a szó. Tanulói tevékenység Felszerelés előkészítése: tolltartó, kooperatív kosár (babzsákkal, borítékokkal) Jelentés. Éneklés. Jő a hajnalelmúlt az éj, ébredj a nappal, és vidáman élj! Versmondás babzsák adogatással párokban. Füleden berepül, a szádon kirepül, ha nem vagy egyedül. Elkapja pajtikád, issza is, vissza is hajítja, úgy repül mint a parittya, ha jó, - a szó. Figyelem. Időterv Eszközök Munka formák 2 perc babzsák páros 2 perc 2. Nekem pl. máris adtatok valamit: figyelmet, és cserébe ti is kaptok tőlem, jókedvet és mosolyt. A mese" felolvasása. Előzetes feladatotok volt egy történet elolvasása. Én is felolvasom nektek. Beszéljük meg! Mi alapján ítélték meg egymást a mesében a foltmanók? Mi alapján értékelték önmagukat? Mi a helyes magatartás a többiekről való véleményalkotás során? Figyelmes mesehallgatás. Önálló véleményalkotások. Vita. Szereplők azonosítása, megnevezése. 8 perc és egyéni
3. Nézzétek meg a kapott és a kivetítőn is látott két képet! Karikázzátok be a két kép között felfedezett különbségeket az interaktív táblán! 4. 5. 6. A való életben hogy fog bejutni a hivatalba kerekes székes? Miért nem ül szívesen a színes bőrű mellé a fiatal lány? Mi a különbség két ember találkozásánál, ha az egyik esetben a férfi virágot hoz napszemüvegben, a másik esetben vak és a fehér botot fogja? Képeket, jelképeket fogok kivetíteni nektek, és szeretném, ha párokban elmondanátok a véleményeteket egymásnak! Közöttünk is van szemüveges, asztmás, allergiás, liszt érzékeny. Emiatt az állapotuk miatt nem gondoljuk őket kevesebbnek, nem értékeljük kevésbé őket, nem becsüljük le őket betegségük, vagy másságuk miatt. Nehéz lehet nekik szemüveg nélkül tornázni, futni, vagy mindig mást ebédelni, mint a többiek. Nem mindannyian tudunk egyforma gyorsan futni, olvasni, írni, szépen rajzolni, énekelni. Még nehezebb lehet azoknak, akik tolókocsiban ülnek, vagy nem látnak, vagy nem hallanak. Vajon hogyan tudod segíteni a fogyatékkal élő embereket, vagy Tanuló vélemények meghallgatása. Vélemények, gondolatok elmondása, majd közös összegzése. Kiscsoportos beszélgetés. A téma megvitatása. 3 perc kivetítő és egyéni 1 perc majd 2 perc kivetítő páros munka majd 3 perc csoportmunka majd
7. 8. azokat a társaidat, akik valamilyen területen fejlesztésre és segítségre szorulnak? Élménypedagógia: csipeszes játék Mindenki húzzon egy nevet a kezemben lévő kosárkából! Ne áruld el kit húztál, és kérlek ne is látszódjék az arcodon, hogy örülsz vagy sem a kihúzott névnek, mert már ezzel megbánthatsz másokat! Gondolj ki egy rá jellemző jó tulajdonságot! Adok rá kis gondolkozási időt, majd kérlek benneteket, alakítsunk kört sorban menjetek oda a kihúzott társatokhoz, óvatosan csíptessétek fel a ruhájára a csipeszt, majd a szemébe nézve fejezzétek be a következő mondatot: Én nagyra értékelem benned', hogy... Mindenkinek lett csipesze, nem úgy, mint a mesében pontja a manóknak. Mindenki mástól értékes tagja az osztályunknak. (Olyan sem volt, akinek nem jutott, és olyan sem volt, akinek több jutott.) Mondat befejezése kötőszók után! El tudom fogadni, hogy mindenkiben más az érték; mert... El tudom fogadni, hogy mindenkiben más az érték:. El tudom fogadni, hogy mindenkiben más az érték, és... El tudom fogadni, hogy mindenkiben más az érték, ezért... A négy mondat közül válassz egyet, és írásban fejezd be! Aki szeretné fel is olvashatja, de ez nem kötelező. Szövegalkotás megadott szempontoknak megfelelően. Átadják egymásnak a csipeszeket, meghallgatják egymás véleményét, majd reflektálhatnak az elhangzottakra. Mindenki a saját képességei és véleménye alapján fejezi be azt a mondatot, amelyiket választja. Aki szeretné, felolvassa a mondatát. névkártyák csipeszek 10 perc írólap 3 perc egyéni majd II.A/ 9. Házi feladat Az előző feladattal a házi feladatot is előkészítettük. A kapott lapra a kivetítőn látható formában mindenki írja fel a saját nevét, és egy osztálytársa nevét és tulajdonságokat kell írnotok! Lehetnek közötte olyan tulajdonságok is, melyeken javítani szeretnél. pl. hirtelen haragú, sértődékeny Az enyém pl. így hangzana: mosolygós, agyafúrt, reménykedő, gátlásos, óvatos A gyerekek kérdéseket tehetnek fel a képecske kivetítő 3 perc
10. A kivetítőn segítséget fogok adni délután ehhez a munkához, hogy minél jobban megismerhessétek egymást és önmagatokat. Összefoglalás Kit láttok a képen? Ő Sors Tamás olimpiai aranyérmes. A fogyatékkal élőknek külön rendeztek olimpiát. Büszkék lehetünk rájuk! A másik képről mi jut eszetekbe? Fogalmazd meg mit tanultál a mai órán! Mivel lettél több, és gazdagabb? házi feladattal kapcsolatban. Összegzés, a tanultak megfogalmazása. 5 perc kivetítő önálló és III. Előzetes feladat a következő órára A mai órán tanultak és tapasztaltak A kiadott lapokon be kell fejezniük a alapján fejezd be a következő órára az mondatokat. alábbi mondatokat! Mi lenne, ha az égre egy üzenetet festhetnél mindenkinek. Mit írnál? Egy gonosz dolgot szüntethetnél meg a világon. Mi lenne az? Másképp csinálhatnál valamit, amit rosszul tettél. Mi lenne az? Értékelés Vélemények meghallgatása, Ha úgy érzed, hogy tanultál ma értéke lés. valami újat, hasznosat, akkor rajzolj A kártyácskákat névvel ellátva egy + jelet a lapodra. min denki elhelyezi a megfelelő Ha nagyon sok kérdésed lenne még a ábrához a táblán. témáról, többet szeretnél tudni, vagy nem értettél valamit pontosan, vagy még kérdésed volna, akkor rajzolj egy? jelet! Ha rosszul, kellemetlenül érezted magad valami miatt az órán, akkor rajzolj egy! jelet! A csapatok együttműködésének tanítói értékelése. 1 perc lapok 2 perc információs kártyácskák névvel tábla önálló, egyéni
Zárókép a kivetítőn
Melléklet Az előzetesen kiadott és az órán feldolgozott történet. Max Lucado: Értékes vagy Forrás: Max Lucado: You Are Special (In: Punchinello and thewemmicks) A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alólkerültek ki. A mester műhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a foltmanók kicsi falujára. Mindegyik manó másmilyen volt. Egyiknek nagy volt az orra, a másiknak a szája. Némelyek magasak voltak, mások pedig alacsonyak. Egyesek kalapot hordtak, míg mások kabátot viseltek. Két dolog azonban közös volt bennük: ugyanaz a fafaragó készítette őket és ugyanabban a faluban laktak. A foltmanók egész életükben, minden áldott nap matricákat osztogattak egymásnak. Minden manónak volt egy doboza tele arany csillag matricával, és egy másik doboza tele szürke pontokkal. Naphosszat a falut járták, és mást sem csináltak, mint csillagokat vagy pontokat ragasztgattak egymásra. A csinosak és jóvágásúak, akik szépen csiszoltak és fényesre festettek voltak, mindig csillagot kaptak. De akik érdes fából készültek, vagy már pattogott róluk a festék, azok bizony csak szürke pontra számíthattak. A tehetségesek is csillagot kaptak. Némelyikük könnyedén a feje fölé emelt hatalmas fa rudakat vagy átugrott magas dobozok fölött. Mások bonyolult szavakat használtak vagy gyönyörű dalokat énekeltek. Őket mindenki elárasztotta csillaggal. Némely foltmanónak az egész testét csillagok borították! Persze mindig nagyon jól érezték magukat, amikor csillagot kaptak. így aztán újabb és újabb dolgokat találtak ki, hogy ismét kiérdemeljék a csillagot.
Mások viszont nem voltak olyan ügyesek. Nekik mindig csak szürke pont jutott. Pancsinelló is egy ilyen foltmanó volt. Próbált magasra ugrani, de mindig csak nagyot esett. Erre persze rögtön köré gyűltek néhányan, hogy ráragasszanak egy-egy szürke pontot. Néha eséskor megkarcolta a testét. Ilyenkor újabb pontokkal halmozták el. Aztán, ha megpróbálta kimagyarázni az esetet, biztos valamit bután fogalmazott meg, amiért persze még több pontot ragasztottak rá. Egy idő után olyan sok szürke pont lett rajta, hogy már az utcára sem mert kimenni. Félt, hogy valamit megint elügyetlenkedik, például elfelejt sapkát húzni, vagy belelép egy tócsába, és ezzel még több rossz pontot szerez. Sőt, néha már minden ok nélkül is ráragasztottak egy-egy szürke pontot, pusztán ezért, mert látták, hogy már úgyis olyan sok van rajta. - Sok szürke pontot érdemel - mondogatták egymásnak. - Ő aztán tényleg nem jó foltmanó! Egy idő után már maga Pancsinelló is elhitte ezt. - Nem vagyok jó foltmanó - gondolta. Amikor nagy ritkán kiment az utcára, csak olyan manókkal lófrált, akiken szintén sok szürke pont volt. Köztük jobban érezte magát. Egy nap találkozott egy olyan manóval, aki egészen más volt, mint a többi. Nem volt rajta sem csillag, sem pont. Egyszerűen famanó volt. Lúciának hívták. Nem mintha az emberek nem ragasztottak volna rá matricákat - csak azok egyszerűen nem maradtak meg rajta! Némely manó emiatt felnézett rá és ragasztott rá egy csillagot. De a csillag leesett! Mások lenézték, mert nem volt egy csillaga sem, és raktak rá egy szürke pontot. Ám az is leesett!
- Én is ilyen akarok lenni! - gondolta Pancsinelló. - Nem akarom, hogy mások jeleket rakjanak rám! Megkérdezte a matrica nélküli famanót, hogyan lehetséges az, hogy neki nincs egyetlen matricája sem. - Ó, nem nagy ügy! - válaszolta Lúcia. - Egyszerűen csak mindennap meglátogatom Élit. -Elit? - Igen, Élit, a fafaragót. Jót ücsörgők a műhelyében. - De miért? - Majd megtudod! Menj el hozzá, fel a hegyre! Ezzel a matrica nélküli famanó megfordult és elment. - Szerinted egyáltalán szóba áll majd velem? - kiáltott utána Pancsinelló. De Lúcia ezt már nem hallotta meg. így aztán Pancsinelló hazament. Leült az ablak elé, és nézte, hogyan rohangálnak ide-oda a manók, csillagokat és szürke pontokat osztogatva egymásnak. Ez így nincs rendjén" - suttogta, és elhatározta, hogy elmegy Élihez. Felkapaszkodott a hegytetőre vezető keskeny ösvényen, és belépett a nagy műhelybe. Szemeszája elállt a csodálkozástól az óriási bútorok láttán. A hokedli a feje búbjáig ért. Lábujjhegyre kellett állnia, hogy rálásson a munkapadra. A kalapács nyele olyan hosszú volt, mint az ő karja. Pancsinelló nyelt egy nagyot, és elindult kifelé. Ekkor meghallotta a nevét. - Pancsinelló! - hallatszott egy mély, erős hang. Pancsinelló megállt. - Pancsinelló! Örülök, hogy látlak! Gyere közelebb, hadd nézlek meg! Pancsinelló lassan megfordult, és ránézett a nagydarab, szakállas mesterre.
- Te tudod a nevemet? - kérdezte a kis manó. - Persze, hogy tudom! Én alkottalak! Éli lehajolt, felemelte és maga mellé ültette a padra. - Hm... - szólalt meg a mester elgondolkozva, miközben a szürke pontokat nézte. - Úgy látom, gyűjtöttél néhány rossz pontot! - Nem akartam, Éli! Tényleg nagyon próbáltam jó lenni! - Gyermekem, előttem nem kell védekezned. Én nem foglalkozom azzal, hogy mit gondolnak rólad a foltmanók. - Tényleg? - Tényleg. És neked sem kellene. Hát kik ők, hogy jó vagy rossz pontokat osztogassanak? Ők is ugyanolyan foltmanók, mint te. Amit ők gondolnak, az semmit sem számít, Pancsinelló. Csak az számít, amit én gondolok. És szerintem te nagyon értékes manó vagy! Pancsinelló felnevetett. - Én értékes?! Ugyan mitől? Nem tudok gyorsan járni. Nem tudok magasra ugrani. A festék repedezik rajtam. Mit számítok én neked? Éli Pancsinellóra nézett, rátette kezét a kis favállakra, majd nagyon lassan így szólt: - Az enyém vagy! Ezért vagy értékes nekem. Pancsinellóra még soha senki nem nézett így - különösen nem az, aki alkottaőt. Nem is tudta, mit mondjon. - Mindennap vártam, hogy eljössz! - folytatta Eli. - Azért jöttem el, mert találkoztam valakivel, akin nem voltak matricák -mondtapancsinelló. - Tudom. Mesélt rólad. - Rajta miért nem tapadnak meg a matricák? A fafaragó nagyon kedvesen beszélt:
- Azért, mert elhatározta, hogy neki fontosabb az, amit én gondolok róla, mint az, amit mások. A matricák csak akkor ragadnak rád, ha hagyod. - Micsoda? - A matricák csak akkor ragadnak rád, ha fontosak neked. Minél jobban bízol az én szeretetemben, annál kevesebbet aggódsz a matricák miatt. Érted? - Hát, még nem nagyon... Éli elmosolyodott. - Idővel majd megérted. Most még tele vagy szürke pontokkal. Egyelőre elég, ha minden nap eljössz hozzám, hogy emlékeztethesselek rá, mennyire fontos vagy nekem. Éli letette Pancsinellót a földre. - Ne felejtsd el - mondta, miközben a foltmanó elindult az ajtó felé -, hogy nagyon értékes vagy, mert én alkottalak! És én sohasem hibázom! Pancsinelló nem állt meg, de magában ezt gondolta: - Azt hiszem, komolyan mondja! És miközben ezt gondolta, már le is gurult róla egy szürke pont.