SIKERTELEN KÚT VAGY NEM A KELLŐ MÉLYSÉGBEN LEÁLLÍTOTT KUTATÓFÚRÁSOK A BÜKKI TERMÁLKARSZTON

SIKERTELEN KÚT VAGY NEM A KELLŐ MÉLYSÉGBEN LEÁLLÍTOTT KUTATÓFÚRÁSOK A BÜKKI TERMÁLKARSZTON Unsuccessful wells and research drilling halted at incorrect depth in the Bükk Thermal Karst Lénárt László 1 Abstract: Waters warmer than 30 C are categorized as thermal waters in Hungary. Most of the thermal waters of the country originate from porous rocks, but the amount of water originating from karstic rocks is also significant. These are called thermal karst waters. 15 thermal karst water bodies are delineated. Production of thermal karst waters of various temperatures and quality in the Bükkk Thermal Karst takes place from dozens of wells of different depths and a few springs. (The highest temperature of thermal karst water reaching the surface approaches 100 C and wells up from the depth of 2311 meters). The water in the majority of wells is qualified as mineral water or medicinal water. There are four (five) known thermal karst water wells or drillings in the Bükk Thermal Karst water body which don t yield thermal karst water but their water temperature did approach 30 C. Of these, 2 (3) drillings were turned into wells. One drilling has been obstructed illegally (its upper section) and its end was covered to make place for a parking lot. The most recent research drill, which is located in the thickest unbroken limestone layer, was obstructed by the investor, despite all protest from experts, and probably at the threshold of success. In case of each drilling the question arises in experts whether thermal karst water could have been exploited in case of continued drilling, or would that be uneconomic? In this presentation this problem is discussed, regarding the research drills and wells mentioned above. Összefoglalás Magyarországon a 30 C-nál melegebb vizeket nevezzük termálvíznek. A magyarországi termálvizek nagyobbik része porózus kőzetekből származik, de igen jelentős a karsztos kőzetekből kilépő termálvíz mennyisége is. Ezeket termálkarsztvíznek nevezzük és 15 termálkarsztos víztest lett lehatárolva. A Bükki Termálkarszt víztesten több tucat különböző mélységű kútból és néhány forrásból történik a különböző hőmérsékletű és minőségű termálkarsztvíz termelése. (A legmagasabb, felszínre kerülő termálkarsztvíz hőmérséklete megközelíti a 100 C-t, mely 2311 m mélységből származik.) A kutak vizének jelentős része ásványvíz vagy gyógyvíz minősítésű. A Bükki Termálkarszt víztesten négy (öt) olyan "termálkarsztvíz" kutat, ill. fúrást ismerünk, mely végül nem ad termálkarsztvizet, de a vízhőmérsékletük a 30 C-t megközelítette. Ezek közül 2 (3) fúrás kúttá lett kiképezve. Egy fúrás (legalábbis a felső része) az idők folyamán illegálisan el lett tömve és a csonkot egy parkolóban lefedték. Az időben legutolsó, legvastagabb egybefüggő mészkőréteget feltáró kutatófúrást a beruházó minden szakmai tiltakozás ellenére, a valószínű siker kapujában eltömedékeltette. Minden fúrás esetében felmerült a szakmai kérdés, hogy ott továbbfúrás esetén fel lehetett volna-e tárni termálkarsztvizet, avagy azt csak nagyon gazdaságtalan módon lehetett 1 Miskolci Egyetem, Környezetgazdálkodási Intézet, H-3515 Miskolc-Egyetemváros; E-mail hgll@uni-miskolc.hu 16

volna elérni? Az előadásban ezt a kérdéskört vizsgáljuk az említett kutatófúrások, ill. kutak esetében. Bevezetés Magyarországon az EU Víz Keretirányelve szerint a nyílt, hideg vizet adó karsztok területi kiterjedése az országnak 9,9 %-a, viszont a törmelékkel borított, eltemetett, nyomás alatti termálkarsztjaink aránya ennek több, mint duplája. A 185 hazai, felszín alatti víztest közül 15 a termálkarsztos. Teljes területe 22.300 km 2, ami az ország területének 24 %-a, azaz igen jelentős mértékű. (Így Magyarország területének kb. 1/3-án termelünk-termelhetünk karsztvizet.)a karsztos hegységeink előterében hideg-langyos, meleg-langyos és meleg karsztforrások fakadnak, melyeket főleg fürdési, majd gyógyászati célokra hasznosítanak a mai napig is (Lénárt, 2011a). A honfoglalás korából már van termálkarsztvizes fürdőemlékünk Budapest környékéről, Borsodból, amit igen jelentős török kori emlékek követnek pl. Egerből. A törökök kivonulása után a fürdők egy része tönkrement, más részüket karbantartották és a gyógyászati használatuk is megkezdődött a XVIII. sz. második felében. (Észak- Magyarországon ez Markhot Ferenc(1763) és Dombi Sámuel (1766) megyei tiszti főorvosok tevékenységéhez kapcsolódik.) Nem csak a fürdőkről és gyógyító szerepükről közölnek tapasztalatokat, megfigyeléseket, hanem a vizek minőségéről mérési adatokat, valamint utalnak a hideg és meleg komponensek keveredésére, a vízhőmérséklet változására. Ily módon ezeket a dokumentációkat alapvetően hidrogeológiai megközelítésűnek (is) illik tartani.érdekes továbbá az is, hogy az 1700-as évek közepén kataszterezett gyógyfürdők sorsa hogyan alakult, hiszen azok egy része ma már nincs meg, irodalmi adatok alapján, vagy képeslapokról tudunk a létezésükről, esetleg nevük alapján következtethetünk rájuk (Lénárt Szegediné, 2012a). Bizonyos térképeken a fürdők jelentős tájékozódási pontként szerepeltek. Ezek közül kiemelkedőek voltak a katonai térképek(1. ábra). A Habsburg birodalom 1763-ban kezdte meg a területének a katonai felmérését.erdély térképezése 1766-1773 között történt, Magyarországon pedig ennek folytatása 1780-1784 között. A XIX. sz. közepétől magyar nyelvű gyógyvízleírások is megjelentek (pl. Török, 1859), elsősorban a szakmai köröknek, de a kiadványokat az érdeklődők is szívesen forgatták. Ezekben már vízminőségi adatok, utalások is voltak a fürdési, gyógyászati és vízellátási célú információk mellett, ill. vízhozamra, vízhőmérsékletre vonatkozó értékek is előfordultak. (Az ezután kiadott számos hasznos és szakmailag kitűnő kiadvány felsorolásától jelen kutatás keretében eltekintünk.) Természetesen ebből az időből már a magyar fúrásos kutatásokkal feltárt termálkarsztvíz előfordulást is meg kell említenünk pl. a Zsigmondy-féle budapesti fúrások, harkányi fúrások stb. (Halaváts, 1896, Alföldi, 1968). Észak-Magyarországról a legelső igazán hidrogeológiai leírást 1907-ben készítette Papp Károly Görömböly(ma Miskolc)tapolcáról, aki már a termálkarsztvíz ma is használatos keletkezési elméletének az embrionális formáját rajzban is rögzítette. A két világháború között több kutató (pl. Horusitzky, 1932,Schréter, Seemayerin: Halmay-Leszih, 1929, Pávai Vajna 1927-28, 1929, 1930, 1932, 1939, 1942, Papp F. 1939) folytatta a megkezdett munkát, megindultak és részben sikeresek voltak a II. világháború előtti és az azt követő fúrásos termálkarsztvíz kutatások. Új gyógyforrások feltárása érdekében Pávai Vajna 1932-ben Budapesten a Rudasfürdő környezetében jelölt ki 3 fúrást (Pávai, 1932). A fúrások telepítésénél abból az elgondolásból indultam ki, hogyha azokat olyan helyre jelöljük, ahol még a triászkorú dolomitot oligocén budai márgák takarják be, ezek rossz hővezető és részben vízhatlan márgák egyrészt megakadályozzák a hideg csapadék és a Duna-víz keveredését a feltörő termális vizekkel a magasabb hőmérsékletét a fedü felé konzerválják. Szerinte a budai 17

hőforrásoktól az adott esetben 30-100 m-re található fúrásoknak nem lesz hatása a források vizének mennyiségére, minőségére. A budapesti melegforrások és fúrások vélt vagy valódi kapcsolatrendszerének ügye a szakmát is megosztotta. Pávai Vajna (1939) szerint probléma esetén a fúrást el kell tömedékelni. Papp Ferenc (1939) szerint az óvatosság és a mértékletesség indokolt. Szerinte az utóbbi időkben csökkentek a forráshozamok, az előírt összefüggés vizsgálatok néhány hónapos időtartama kevés, a régi, viszonyítási adatok megbízhatósága kérdéses. Indokolatlannak tartja az új fúrások mélyítését akkor, amikor a források vize sincs kellően kihasználva. Magyarországon a II. világháború után gyakorlatilag az összes karsztos területünk peremi részein történtek termálkarsztvíz kutatások és feltárások, de a szénhidrogén kutatás következtében az Alföldről is számos termálkarsztos információ került elő. Az 1960-as évektől a karsztos hegységeink előterében lévő termálkarszt létével, hidrogeológiai viszonyaival egyre több kutató foglalkozott. Ennek következtében a meleg és forró vizeket adó termálkarsztok térbeli lehatárolása, a keletkezési viszonyok, az áramlási törvényszerűségek, a hideg és meleg karsztvizek kapcsolatrendszere, a termálkarsztvíz felhasználhatósági lehetőségei egyre tisztultak. Az alábbi szerzők neveit feltétlenül meg kell említeni a magyarországi termálkarsztok kutatásával kapcsolatban:kessler, 1964, Alföldi et al, 1968, Szlabóczky, 1974,Szilágyi et al, 1980, Böcker Vecsernyés, 1983, Dövényi Horváth, 1988, Izápy Sárváry, 1992, Lexa et al, 2000, Liebe, 2002, 2009, Albert, 2002, Lorberer, 2003, Lénárt 2004, 2005, 2008, 2010, 2011abcd, Smaragd-GSH, 2004, Kovács et al, 2006, Lénárt Hernádi, 2012, Lénárt Szegediné, 2012a, 2012b, 2013a, 213b, Lénárt et al 2014. A fentebb felsorolt munkákban szereplő információk alapján (természetesen kiegészítve az aktuális geológiai, hidrogeológiai, geofizikai információkkal) célzott termálkarsztvíz feltárások indultak szerte az országban. De mivel a jelen dolgozat címében lehatároltuk a kutatási területünket, ezért csak a Bükki Termálkarszton mélyített"problémás" termálkútra, kutatófúrásra vonatkozóan dolgozunk fel néhány, zömmel kéziratos adatot, kútfúrási információt a probléma továbbgondolása, jó esetben megoldása céljából. A vizsgált terület Bükk-térség Észak-magyarországon található. A Bükk nyílt (hideg vizes) karsztjának a területe 207 km 2, a vízgyűjtő nagysága 230 km 2. A Bükk-térségi termálkarsztvíz rendszer (ami a Bükki Termálkarszt keleti része) 1.000 km 2 -re becsülhető, határai nagyon pontatlanul adhatók meg. (Az EU normák szerint létrehozott bükk-térségi, 2 db hideg karsztos víztest együttes területe 823 km 2, a Bükk Mátra Cserhát előterében (és részben a Mátra alatt is) lévő, összefüggő Bükki Termálkarszt víztest területe 4.286 km 2, 2. ábra). A Bükk legnagyobb hidegvizű forrása Miskolctapolcán fakad a 127 mbf-i szinten. A karsztvíz legmagasabban a Nagymező alatt található, maximális értéke 547 mbf-i volt, 2010- ben. A Bükk hegységben a hideg és meleg karsztvíz határfelülete (ami "hivatalosan" a 30 Cos izoterma) 900-1.400 m mélységben található, a Bükk pereme felé haladva a felszínhez egyre közelítő értékkel. A miskolctapolcai forrásszintekre vonatkoztatva a Bükkben maximálisan 420 m-es (42 bar-os), a hideg karsztvíz által létrehozott víznyomás határozható meg. (Ha a 30 C-os izoterma mélységét vesszük figyelembe, akkor ez az érték akár a duplája is lehet.) A hideg karsztvíz egy része kifolyik a hegységperemi forrásokon, de a jelentős része a víznyomás és a vízzáró/vízrekesztő riolit, riolittufa hatására hőszigetelő törmelékes összlet alatt húzódó karbonátos kőzetek karsztosodott zónáiban folyamatosan távolodik a Bükktől, ahol útja során felmelegszik. (A termálkarsztvíz termelése során a hideg-meleg karsztvíz határfelülete valószínűleg változik, de ennek egyértelmű meghatározása további, részletes és hosszan tartó kutatásokat kíván meg.) 18

A felmelegedett karsztvíz a hegység peremén törések mentén meleg és langyos forrásokként emelkedik a felszínre (Eger, Kács, Miskolctapolca, Miskolc-Diósgyőr). A Bükk peremétől távolodva a meleg és forró karsztvizet 310-2.311 m mélységű fúrt kutak vezetik a felszínre Egerben, Egerszalókon, Demjénben, Andornaktáján, Mezőkövesden, Bogácson, Mályiban, Miskolcon, Arnóton, Bőcsön.(Az általunk e munka keretében vizsgált kutakat, kutató fúrásokat régebbi térképünkön 4 ágú sárga csillagokkal jelöltük a 3. ábrán.)a termálkarsztvíz a régebbi elnevezésével karsztos hévvíz felhasználása zömmel fürdési, rekreációs és gyógyító céllal történik, de a 33-83 C-os hőmérsékletű vizek fürdési hőmérséklet feletti hőmennyiségét fürdők, szállodák, éttermek, gombatelep, wellness lakópark hőigényének kielégítésére használják fel. Miskolc számára a Mályi-Kistokaji Geotermikus Rendszer keretében kinyert hőmennyiséget lakásfűtésre, vízmelegítésre, a lehűlő félben lévő, a kutaknál lévő hőcserélőkhöz visszavezetett vizet fóliasátrak fűtésére használják fel. A hideg és meleg karsztvízrendszer csak egységes rendszerként kezelhető. Ha hosszú távon használni kívánjuk mind a meleg, mind a hideg karsztvizeinket, akkor mindkettő kitermelésére és a kitermelés hatásainak ellenőrzésére igen komoly gondot kell fordítani.(a szakma erősen megoszlott abban a tekintetben is, hogy elegendők-e a jelenlegi figyelő kútjaink, ill. azok megfelelően vannak-e kialakítva.) A Bükk-térségi folyamatok ellenőrzésére szolgál egyrészt a Bükki Karsztvízszint Észlelő Rendszer (BKÉR), amely az 1992-es indítása óta több, mint 80 helyről mintegy 16,5 millió adatot szolgáltatott, valamint a BKÉR-hez lazán kapcsolódó, 2012-ben indult Mályi- Kistokaji Geotermikus Rendszer Hidrogeológiai Monitoring(MKGR-HM) a 6-10 helyről származó mintegy 2,5 millió adatával. A BKÉR esetében havi és évi jelentések, a MKGR- HMesetében havi adatszolgáltatás és negyedévi 2018-tól félévi jelentések készülnek. 1992-1995 között a miskolci termálkarsztvíz kivételi helyeket érintő, 2004-2011 között a bükki termálkarsztvíz kivételi helyeket érintő figyelő rendszer is működött, de azt mindkét esetben csak Miskolc támogatta, s az ő támogatásának hiányábamint rendszer megszűnt. (A vizsgálatok egy része, ill. az azt biztosító mérőhelyek a MKGR-HM rendszerébe épültek be.) A dolgozatunk további részében 2 olyan kutatófúrást és3 olyan kutat mutatunk be, mely az eredeti, deklarált célját megfelelő mennyiségű, minőségű, hőmérsékletű termálkarsztvíz feltárását csak részben, vagy egyáltalán nem érte el a lefúrás mélységében. (A tervekhez képest nem teljes értékű kutak még vannak még a Bükk-térségben, de azokkal pillanatnyilag nem tudunk foglalkozni.)a vizsgálandó kutatófúrások, termelő kutak problémáinak bemutatása az alábbiak sorrendjében történik: A Pávai-félefúrás (Miskolc-) Lillafüreden A fejezetcímben jelzett kutatófúrás tipikus példája annak, hogy a múlt ismerete nélkül a mában nem lehet reális jövőt tervezni! Azaz egy csaknem elfelejtett, sikertelennek elkönyvelt fúrás is adhat olyan földtani-vízföldtani információt, ami előremutató lehet a további kutatások, sikeres vízfeltárások számára.pávai Vajna Ferenc geológus itt tárgyalt, 1926-1929 között elvégzett munkája termálkarsztvíz feltárása szempontjából fizikailag ugyan befejezett, de a szakmai értékei szempontjából részben befejezetlen, a tényleges, hasznosítható értékelése zömmel az utókorra maradt, amivel vagy tudunk élni, vagy nem. Pávai Vajna Ferenc alapvető elképzelése (4.-5. ábra)az volt, hogy Lillafüreden (ami akkor még nem volt Miskolc része) termálvizet lehet találni, azt a lillafüredi idegenforgalom azon belül is elsősorban a Palota Szálló fejlesztésére lehet felhasználni. (Mivel a termálvíz felhasználására vonatkozó gondolatok a mai időkben is reális, vagy kevésbé reális rendszeres kérdésként merülnek fel beruházók, politikai vezetők részéről, így nem lehet csodálkozni azon, hogy Pávai az akkori szakmai elképzelése helyességéről valószínűleg nem teljesen meggyőződve is felvállalt egy a mai szemmel nézve, a ma rendelkezésre álló információk szerint kockázatos kutatást, ami eredeti célját tekintve sikertelen lett.) De arról 19

sem szabad megfeledkezni, hogy ez a kutatás később számára hasznos szakmai információkkal bírt a termálkarsztos munkái során, ill. a lillafüredi kutatásáról, eredményeiről és eredménytelenségéről a szakmai köröket szóban és írásban is tájékoztatta! Pávai Vajna Ferenc lillafüredi mélyfúrásával kapcsolatos hivatalos indulás 1926 november 28-án kezdődött, amikor a magyar királyi Földmívelésügyi Miniszter kérte a Pénzügyminisztert, hogy tárcája terhére a kutatásokat engedélyezze.a Pávai által elvégzett előzetes geológiai kutatások és a fúráskitűzés után a tényleges munka 1927 május 5-én indult. A kutatás mélységét 1000 m-ben határozták meg, ennek megfelelő fúróberendezéssel vonult fel Mazalán Pál bányamérnök, fúrási vállalkozó, s a műszaki ellenőr Faludi Béla bányatanácsos volt(pávai, 1929). A fúrás 14 -os vezércsővel indult és 1928 december 22-én jutott ki a mészkőből 727,7 m mélységben. (Az alsó 100 m 7 -os csöve el lett cementezve a maximum 24 C hőmérsékletű langyos víz kizárása céljából.) 1929. január 5-én 32 C talphőmérsékletet mértek (6a. ábra), de a víz kis mennyiségű volt, nem emelkedett a felszínre. A jelzett ábrán viszont nem látszik, hogy 1926.12.26-án, a pala elérésekor a talphőmérséklet 24 C volt és a hőmérséklet ezt követően az alábbiak szerint változott: 1929.01.02. 26,6 C fúrási tevékenység nem volt 1929.01.03. 28,0 C fúrási tevékenység nem volt 1929.01.04. 29,5 C fúrási tevékenység nem volt 1929.01.05. 32,0 C fúrási tevékenység nem volt 1929.01.08. cementezés 1929.01.23-26. cement kifúrása talpig (734, 5 m-ig) 1929.01.26. 24,5 C 1929.01.30.- 02.25 cementezés, a cement nem köt 1929.03.01.-09 saru kiszabadítási kísérlet, sikertelen 1929.06.21-ig fúrási tevékenység nem volt 1929.07.08,18, kanalazás, vízmintavétel 1929.07.19. 28,0 C fúrási tevékenység nem volt 1929.07.25. 22,0 C" fúrási tevékenység nem volt A fúrást nem folytatták, végül csak 734,5 m mélységig fúrták le, a talp tektonikusan összetört pirites palában volt. A fúrásban 1929 októberében vízhozam növelő beavatkozásokat (kanalazásokat) végeztek, de azokat sikertelenek értékelték, s ezért a fúrást befejezték, mielőtt a tervezett talpmélységet elérte volna. (Pávai a fúrás befejezésekor is meg volt győződve arról, hogy a talpon a pirites palából kismennyiségű, 28-32 C-os hőmérsékletű, bór nyomokat is tartalmazó melegvizet tárt fel, ezért a fúrás befejezése szerinte indokolatlan volt.) Amikor ezt a termálvíz feltárása céljából mélyült fúrást vizsgáljuk, nem feledkezhetünk meg Pávai azon bükki munkásságáról, mely elvezetett ennek a fúrásnak a kitűzéséhez. Pávai Vajna Ferencnek meggyőződése volt, hogy a bükki barlangok jelentős részében (Szent István-barlang, Szeleta-barlang, tapolcai Tavas-barlang ahol ma a barlangfürdő van Diósgyőrtapolcai-barlang) a barlangot létrehozó folyamatok a termálvizek hatására következtek be. (Ennek bizonyítására még a fúrás során használt gőzgépet is felhasználta. A gőztérbe mészkődarabokat helyezett s azok rövidesen úgy néztek ki, mint amilyen kőzetdarabokat a jelzett barlangokban is lehet találni.) Úgy vélte, hogy ha régen volt termálvíz, ma is van. Lehet, hogy mélyebben, de akkor fel lehet fúráson át tárni. Ennek bizonyítására szánta a lillafüredi fúrást. (A jelzett barlangok részben termálkarsztvizes keletkezését egyre több szakember fogadja el, többek között új barlangok feltárása során nyert képződmények alapján.) Az igaz, hogy Lillafüreden ma sincs termálvíz, de Diósgyőrben 20

langyos karsztvizek fakadnak, Miskolctapolcán langyos és meleg forrás emelkedik a felszínre, a városban több helyen termálvíz kitermelése történik, de mindenkor a mészkőből fakadó forrásokból, ill. törmelékes összlettel fedett triász mészkőből. Azaz van termálkarsztvíz Miskolc környékén, bár nem mindig ott, ahol azt szeretnénk(3. ábra) Én egyetemista koromban (1969-1974 között) még láttam a földből kb. 30 cm magasan kiálló vezércső-darabot. Akkor geofizikai vizsgálatot akartak benne végezni mivel a fúráskor ez nem történt meg de 18 m-nél mélyebbre nem tudták a szondákat beengedni, azok a bedobált törmeléken megakadtak. Ily módon ma nem tudunk igazán semmit a fúrás 1929-ben történt befejezte utániállapotáról. Jó lenne a mélyfúrást legalább kitisztítani és figyelőkútként hasznosítani. Gondolkodni kellene a továbbfúrás lehetőségének a megteremtéséről is, de ennek nyilván súlyos szakmai és anyagi feltételei vannak. Ma a fúrás még éppen látható része (7. ábra) egy csatorna fedlappal van levédve, valamint tőle néhány m-el egy szakmainak nem mondható emlékművel és egy jó információs táblával van megörökítve. (A fedlapon állva tőlünk szemben, Ny-ra a Szent István-barlang s egy mellette lévő kis barlang látható s így érthető, hogy a Szent István-barlang és a feltételezett termálvíz között miért vont párhuzamot Pávai Vajna Ferenc. A fúrás során a leginkább vizsgálandó a mészkő és a pirites pala határán történő igen jelentős hőmérsékletváltozás. Néhány nap alatt 8 C-os hőmérsékletemelkedés és fél év alatt 10 C-os hőmérsékletcsökkenés igencsak elgondolkodtató. (A hőmérsékletemelkedés esetleg lehet a pirit oxidációjából felszabaduló hő következménye, a lehűlés pedig a leszálló karsztvíz miatt jöhetett létre, de mindkét estben részletesebb számításokat kellene végezni.) Véleményünk szerint a kiindulásnak tekintett Bükkaljai termális vonal és/vagy hatása nem lehetett az adott helyszínen meghatározó. Viszont a tervezett 1.000 m-es mélység már erősen megközelíthette volna vagy meg is haladhatta volna a 30 C-os izoterma határát. A fúrással feltárt pirites palaösszlet ma Szent IstvánhegyiMetaandezit vastagsága mintegy 350 m, amit ha hozzáadunk a 724 m-es feltárási mélységhez, akkor kb. 1.100 m mélységet kapunk, ami alatt a dolomitból vagy mészkőből már kaphatunk termálkarsztvizet. (Az elképzelhető termálkút kb. 40 C-os termálkarszvízzel 1.800-2.000 m mélységben már elképzelhető, de természetesen a feltárás lehetősége és a valószínű termálkarsztkút működtetése is igen jelentős kockázattal járna. Ezen túlmenően a geotermikus gradiens is nagyon rossz lenne, de a felhasználás döntené el, hogy a fúrás megérte-e?) Mindent összevetve Pávai Vajna Ferenc kutatását jelentős mértékben pozitívan kell(ene) értékelni az utókornak, főleg annak fényében, hogy a tervezett mélység elérésére nem volt lehetősége, anyagi és emberi megfontolások miatt. A Parki-kútMiskolctapolcán A Parki-kút eredendően a miskolctapolcai strand termálkarsztvízzel való vízellátásának céljára készült 1970-ben, az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat tervezésében és kivitelezésében. A kiinduló elképzelés az volt, hogy a Barlangfürdőt ellátó Termál-forrásnál melegebb víz kerüljön felszínre, ill. a Termál-forrást részben tehermentesítsék. A kút talpmélysége 240 m mélységig ismert, de egy hivatkozott, régi dokumentációban 243,1 m szerepel. Átmérője a talpon 165 mm (fölötte volt 213 mm is), nyitott 74,5 m-től, a kőzetanyag mészkő. 74,5 m felett csövezett 241/228 mm a törmelékes üledéket zárja ki. (A geofizikai vizsgálatok alapján valószínűsíthető, hogy a palástcementezés és a sarucementezés hiányzik.) A Parki-kút első műszeres felülvizsgálata 1998-ban történt, amit a 2003-ban és 2005- ben elvégzett geofizikai mérések dokumentumaiból ismerünk (Geoservice Kft, 2003, 2005). A hőmérsékletre utaló geofizikai vizsgálati részt a 8a,b,c ábrákon mutatjuk be, melyek sajnos eléggé gyenge minőségűek, de a hőmérsékleti viszonyok ennek ellenére értelmezhetők. 21

A két mérés hidrogeológiai szempontból nagyon eltérő viszonyok között készült.2003- ban a kút kitisztítása 157 m-től kezdődően talpig (240 m-ig) megtörtént és ezt követően 1 heti folyamatos termelés utáni történtek a mérések. A kútban 2003-ban mérhető legmagasabb hőmérséklet 31 C volt, ez a tartós termeltetés után 92,0 m-ben adódott.a vízmozgásos szakasz alján, 208 m-ben 26,3 Cvolt a vízhőmérséklet, a talpon pedig 23 C.A kút legfelső részén az induló vízhőmérséklet 17-18 C volt, amit a termeltetés erősen befolyásolt. (A geotermikus gradiens nagy és negatív előjelű: - 10 C/100 m.) 2005-ben a kút pozitív volt, folyamatosan túlfolyással működött, a vízbelépés 163 m- ig 27-28,5 C hőmérséklettel történt. 206 m alatt hidegvíz beáramlás volt valószínűsíthető, a talpi hőmérséklet ez estben is 23 C-nak adódott. A később említendő Hejő-kutatófúrás adatai alapján valószínűsíthető, hogy a Parki-kút hőmérséklete csak jelentős mélységben (1.400-1.800 m-ben) emelkedne a Termál-forrás 31 C-os hőmérséklete fölé, mivel Ny felől (a Bükk legkeletibb nyúlványa alatt) igen intenzív hideg karsztvíz áramlik az Alföld felé, melynek hatékonyabb felmelegítése a Bükktől távolodva történik meg kisebb mélységekben. A fentiek miatt valószínű, hogy a meglévő kút lefúrt mélységének akár duplájára való növelésesem adott volna melegebb vizet, az adott helyen csakis lényegesen nagyobb mélységig hatoló termálkarsztkút adhat egy melegvizű strand üzemeltetéséhez megfelelő hőmérsékletű vizet. (Úgy tűnik, Pávai és Papp Ferenc vitájában, miszerint egy termálforrás környékén sekély vagy közepes mélységű fúrással nem lehet érdemben melegebb vizet feltárni, Papp Ferencnek volt igaza. Természetesen egy nagy mélységű fúrás esetén a magasabb hőmérséklet reális alternatíva.)a pozitív kút lényegében tartalékkút, jelenleg nem termelik, termálkarsztos figyelőkútnak használják, időnként a csőben lévő víz kicserélésére rövid ideig patakra folyatják. A Hejő-kutatófúrásMiskolctapolcán 2016 elején a Miskolci Városfejlesztési Kft. vezetésével szakmai megbeszélések kezdődtek egy új, miskolctapolcai termálkarsztkút (hévízkút) létesítési lehetőségeiről, melynek elsődleges célja a miskolctapolcai fürdőfejlesztési (ebbe beleértve a barlangfürdői) tervek megvalósításának segítése. A nagyfokú földtani-vízföldtani bizonytalanságok miatt az az elképzelés körvonalazódott, hogy először egy vízföldtani kutatófúrást kell fizikailag lemélyíteni, ami ha adja a szükséges mennyiségű, minőségű és hőmérsékletű termálvizet (hévizet), akkor a kutatófúrást víztermelő kúttá kell kiképezni. (A vízjogi eljárás gyorsítása érdekében a vízjogi létesítési engedélyt már a reménybeli hévízkútra kértük meg úgy, hogy valójában egy földtani kutatófúrással kezdünk, amelyet siker esetén víztermelő kúttá alakítunk.) A fúrás a továbbiakban Hejő-kutatófúrás néven lett tervezve, ill. kivitelezve (Lénárt, 2016a). A Hejő-kutatófúrása Hejő-völgyben van (3. ábra),a miskolctapolcai Termál-forrástól (mely a Barlangfürdő vízellátását biztosítja) ÉK-re, attól mintegy 800 m-re.a már említett Parki-kúttól ÉK-re 525 m-re, az 1960-ban fúrt Szerelem-szigeti kúttól 450 m-re (9. ábra). (Ez utóbbi egy sekély kút 14 m-es talpmélységgel, ahol 10,9 m-ben érték el a triász mészkőfelszínt, s a pozitív kútból 29 C-os termálkarsztvíz termelhető, de jelenleg nem üzemel, termálkarsztos figyelőkútként működött, ill. működni fog.) A Hejő-kutatófúrástólÉKre 1.800 m távolságra található az egymás mellett lévő két egyetemi termálkarsztkút. Az 1-es kút ma figyelőkútként működik, vízkivétel a 2. kútból van az egyetem részére. Mindkettő pozitív, hőmérsékletük 31-34 C. (Mint látjuk, a Hejő-völgyben 4 termálkarsztkút található, de csak egyből történik tényleges és tartós vízkivétel.) A terület vízföldtani célú, földtani felépítését alapvetően a területen lévő termálkarsztkutak (hévízkutak) dokumentációi alapján lehet értelmezni. Erre azok 22

hiányosságai ellenére elsősorban azért van szükség, mert a Bükk legfrissebb földtani dokumentációi éppen a tervezett hévízkút helyéig tartanak. Másrészt a Hejő-völgyben a földtani felépítés 4 hévízkút adatai, valamint a tervezett kúthely környezetében elvégzett geofizikai vizsgálatok alapján gyakorlatilag ismert a mészkőtetőig, ill. néhány 10 m mélységig a mészkőben. Harmadrészt a Hejő-kutatófúrás esetében egy nem szokványos kutatási koncepció alapján nem a legfelső vízadó mészkőtető elérése (és onnan termálkarsztvíz termelés) a cél, hanem a több, egymás alatt (egymásba fogazódó) mészkőrétegben több száz m mélységben feltételezett, nem karsztos kőzetekkel egymástól elválasztott karsztosodott termálkarszt vízadó. (Az ötletet az adta, hogy a Mályi 1-es hévízkút 516 m vastag mészkőréteget harántolt, amiket nem karsztos palák és metabazalt tagolt. Így valószínűleg több mészkőformációt is átfúrt, s valószínűleg a alsóból történik a termelés. A feltételes mód igencsak indokolt, mivel a vízadóból még furadékminta sem áll rendelkezésre!) A Hejő-kutatófúrás 800 m mélységűre lett tervezve, amihez tartalékként ott volt a 15 % továbbfúrási lehetőség külön engedély nélkül. A fúrás helyét a 11. ábra,környezetét a 12. ábramutatja be.a kutatófúrás 192 m-ben érte el a riolittufa alatt a mészkőfelszínt, de az utolsó 50 m inkább mészkőtörmelékes agyag (töbörkitöltés vagy barlangi kitöltés). Onnan 915 m-ig mészkő fúrása történt (nagyon sok fúrásműszaki problémával), de azt tagoló pala vagy metabazalt nem került megfúrásra. A részben balöblítéses fúrás következtében nagyobb mészkődarabok és sok, akár a 2 cm-t is elérő kalcitkristály-töredék is felszínre került (13. ábra), valamint egy sikeres magminta vétel is segítette a fúrás értékelését (14. ábra). Mivel a fúrási engedély maximum 920 m-ig szólt (benne a 15 % továbbfúrási lehetőséggel), és a tervezett hőmérsékletet a fúrás nem érte el, így tervezői javaslatra (Lénárt, 2017) a továbbfúrási engedély bírtokában a fúrás 1048 m-ig továbbmélyült. (Ott a kivitelező jelentős fúrásműszaki kockázatra hivatkozva a fúrást önhatalmúlag befejezte, s ezt a beruházó tudomásul vette.) A 16. ábra tanúsága szerint ez hidrogeológiailag rossz döntés volt, mivel 700 m környékétől a kőzethőmérséklet egyértelműen és határozottan emelkedett, a fúrás leállításakor az eredeti cél 40-45 C-os termálkarsztvíz elérése reális közelségbe került, amennyiben a fúrást tovább mélyítik, maximum a kért és engedélyezett 1.500 m mélységig. Az 1048 m-es talp elérése után a beruházó (Miskolc MJ Város Önkormányzata) fúrást eltömedékeltette, holott a létesítési engedélyben szerepelt afigyelőkúttá való átalakításának a lehetősége is, mely utóbbit a hidrogeológus szakma egyértelműen támogatott. A Hejő kutatófúrás esetében a nagyfokú földtani bizonytalanság miatt eleve nagyobb mélységre kellett volna tervezni, de amikor nyílvánvalóvá vált, hogy a tervezett hőmérsékletű termálkarsztvíz feltárása reális közelségbe került nagyobb mélységben, a fúrást folytatni kellett volna. (Az külön sajnálatos, hogy a Bükk olyan fúrása lett elcementezve nem kellő alaposságú geológiai leírás után, mely abükk legvastagabb egybefüggő mészkőösszletét tárta fel az átfúrt 856 m vastag mészkővel.) Viszont az is igaz, hogy a geotermikus gradiens a legjobb esetben is jelentősen a földi átlag alatti lett volna. Az Egri Csillagok termálkutak Egerben A Megbízó a tervezett üdülő-rekreációs létesítményekhez megfelelő hőmérsékletű, minőségű és mennyiségű termálvizet (hévizet) biztosító kutat kívánt létesíteni. A termálkút a helyi tulajdonviszonyokat is figyelembe véve a meglévő termálkutakhoz és a hideg, ill. langyosvizű kutakhoz képest úgy lett megtervezve, hogy a tervezett kút termelésbe állítása során az a beszivárgási és a felszín alatti áramlási viszonyokat a lehető legminimálisabb mértékben zavarja meg, a meglévő vízkivételeket pedig érdemben neváltoztassa meg (Lénárt, 2016b). Akútneve atovábbiakban Egri Csillagok termálkút (3. ábra). 23

A tervezett Egri Csillagok termálkút -tal szemben minimális elvárásként a 400 l/p-es (576 m 3 /nap-os) vízhozam lett megjelölve, legalább 40 C-os vízhőmérséklettel, ásvány- és gyógyvízzé minősíthető Ca-(Mg)-hidrogénkarbonátos vízminőséggel. A kutat pozitív kútként vártuk. (A megjelölttől eltérő, de ásványvízként vagy gyógyvízként használható, eltérő minőségű víz kitermelhetősége esetén a feltárt víz nem jelent automatikusan sikertelen kútfúrási tevékenységet!) A kút950 m-re lett tervezve (a 15 % engedély nélküli továbbfúrási lehetőségével 1092,5 m-ig), de a felszínen jelölt, nagy vastagságú nem karbonátos júra összlet (17. ábra) alatti mészkőben lévő termálkarsztvíz feltárására. A fúrás során kiderült, hogy a térképen jelzett, nagy kiterjedésű júra összlet egyáltalán nincs meg a területen, azaz a számunkra döntő földtani térkép a vizsgálati területen nem volt kellően pontos. Ezen túlmenően a fenti térképen jelzett vetőkből viszont nagy valószínűséggel sikerült legalább az egyiket a fúrással feltárni. A vetőből igen nagy mennyiségű, 3 bar körüli nyomású túlfolyó víz került a felszínre, valamint dúsan pirites törmelék (18-22. ábrák), ami természetesen bárhonnan bekerülhetett a felszín alatti vízmozgás hatására a fúrásba. A fúrás során a talphőmérséklet 380 m-ig szépen emelkedett, de onnan olyan erős hidegvíz beáramlás történt a fúrásba, hogy kb. 650 m-ig csaknem állandó hőmérséklet alakult ki (23. ábra), mely hőmérséklet onnan tovább emelkedett kb. olyan mértékben, ahogy az 380 m-ig történt. A feltárást bonyolította, hogy a fúrószerszám 839 m-ben megszorult, az árboc derékszögbe meghajolt és végül a többszöri mentési kísérlet ellenére az alsó 122 m-nyi fúrószár a fúróval, súlyosbítóval a felszín alatt maradt. A veszteségek minimalizálására a fúrócsőben ellenőrző geofizikai vizsgálat történt, majd a fúrás 411 m-ig eltömedékelésre került, ill. fölé egy szűrőrakat lett beépítve, 388-401 m között ablakos szűrővel, a nagy hozamú mészkövet szűrőzve (Lénárt, 2017). A kút ugyan nem ad termálvizet nem is a tervezett mélységre lett szűrőzve de a beruházás számára hasznosítható langyos karsztvizet termel, pozitív formában. Az üzemeltetési engedély megkérése folyamatban van. A Beruházó az eredeti terv szerint új vállalkozóval, új berendezéssel az elszerencsétlenedett kút melléfúrásos megvalósítása Egri Csillagok 2. termálkút mellett döntött (Lénárt, 2018). Ez a fúrás júra kőzeteket szintén nem tárt fel, viszont 1.000-1.138 között elérte a SzentistvánhegyiMetaandezit Formációt s az alatta lévő Hámori Dolomit Formációt, mely a talpig, 1.534,6 m-ig tartott. (Valószínűsíthetően, mert 1.515m-től teljes iszapveszteség miatt furadékminta nem volt.) Ebben a dolomitban vagy a dolomit alatti összlet és a dolomit határán 36,7 C-os hőmérsékletű termálkarsztvíz került feltárásra 1.481,1-1.534,6 m között, s ennek a termálvíznek a termelésbe állítása folyamatban van. A hőmérséklet szempontjából ez a kút nem igazán volt sikeres. 620-670 m között a hőmérséklet 9,5 C-t emelkedett mészkőben, onnan viszont talpig mindössze 3 C-t! A termeltetés és a lezárás utáni hőmérsékletgörbék a 24. ábrán láthatók. Az Egri Csillagok termálkút nagy mélysége és az alacsony vízhőmérséklete alapvetően a nem kellően pontos földtani térkép áldozata lett. (Ehhez még hozzá veendő, hogy a hidrogeológiai jellegű térképek sem ilyen nagy mélységben jelezték atermálkarsztvizet.) Összességében a mészkőperemhez ilyen közel az eddigieknél is nagyobb óvatossággal, ill. kockázattal kell számolni tervezéskor, kivitelezéskor. Tanulságok A fentiek alapján a Bükk-térségben a termálkarsztvíz feltárására az alábbiak szerint látunk lehetőséget: 24

Magas (40 C feletti) hőmérsékletű termálkarsztvíz csak a Bükk peremétől távol (minimum kb. 2 km), a törmelékes üledékkel fedett, leszorított tükrű karsztokból tárható fel nagy biztonsággal. Nagy vastagságú mészkőből, dolomitból a hegység pereméhez közel csak akkor tárható fel alacsony (30-40 C közötti) hőmérsékletű termálkarsztvíz, ha a karbonátos összletet nagy vastagságú nem karbonátos összlet tagolja. Meleg- és langyosvizű források környezetében a források hőmérsékletéhez hasonló hőmérsékletű termálkarsztvíz tárható fel, de így adott esetben a koncentráltabb vízkivételre is van lehetőség. A Bükkben, a hideg, nyíltkarsztos terület alatt csak igen nagy (1.500-2.500 m) mélységben tárható fel használható (40 C körüli) hőmérsékletű termálkarsztvíz, de a termelés során a hidegkarsztvíz vízszintje, ill. a termálkarsztvíz hőmérséklete kialakultkapcsolatának a számot tévő megváltoztatását is kockáztatjuk. Irodalom A Bükki Termálkarszt víztest (OVF, 2017) A Habsburg Birodalom területének I. katonai térképezése (1763-1784) ALBERT, K. (2004): Vízkészletgazdálkodási Atlasz. VITUKI, Budapest. ALFÖLDI, L. et al. [szerk.] (1968): Budapest hévizei. VITUKI, 365 o. Budapest BÖCKER, T. VECSERNYÉS, Gy. (1983): Miskolc város vízellátására foglalt karsztforrások védőidomának víz-és környezetvédelmi atlasza. HUNGALU, Budapest. DEÁK, J. SZLABÓCZKY, P. (1978): Borsod és környékének vízföldtani atlasza. KFH MÁFI megbízásából Vízügyi Dokumentációs és Továbbképző Intézet, Budapest. DOMBI, S. (1766): Relatio de mineralibus inclyti Comitatus Borsodiensis aquis facta ad excelsum consilium regium locumtenentiale. Bader Imre Felix kiadás, 23 o.vindobonae. DÖVÉNYI, P. HORVÁTH, F. (1988): A review of temperature, thermal conductivity, and heat flow data for the Pannonian basin. In: ROYDEN, L.H., HORVÁTH, F., (Eds.), The Pannonian Basin. A study in basin evolution.aapg Memoir, 45, 195-233. ELGI (2001-2006): Gravitációs Bouguer maradék anomália térképek a kutatási területről. GEO-LOG Kft. (2017): A Hejő-kutatófúrás geofizikai mérései. GEO-LOG Kft. (2017-2018): Az Egri Csillagok kutak geofizikai mérései GEOSERVICE KFT. (2003 és 2005): A Tapolca-Strandkút (helyesen: Miskolctapolca, Parkikút) komplex műszeres vizsgálata. GEOSZIGNÁL Kft (2017): Az Egri Csillagok 1. kút geofizikai mérése fúrócsőben. HALAVÁTS, Gy. (1896): A magyarországi artézi kutak. 103 o. Budapest. HALMAY, B. LESZIH,A. [szerk.] (1929):Magyar városok monográfiája. Miskolc. HORUSITZKY, H. (1932): Budapest székesfőváros hidrogeológiai viszonyai = Hidrológiai Közlöny, 12. évf. pp. 19-45. Budapest. IZÁPY, G. SÁRVÁRY, I. (1992): Tájékoztató a karsztos termálvizek állapotáról. Miskolctapolca, Mezőkövesd. VITUKI, Budapest. KESSLER, H. (1964):Jelentés a Miskolc-Tapolca-i fürdőforrások elapadásával kapcsolatban végzett vizsgálatokról. VITUKI, szept. 29, Budapest. KOVÁCS, B. LÉNÁRT, L. TAMÁS, J. BÍRÓ, T. (2006): Determination of the hydrogeologic protection area of the cold and warm karstic water regime of Miskolctapolca using numerical methods, COST629 WG1 Workshop, September 4-5, CAGLIARI Sardinia. 25

LEXA, J. BEZÁK, V. ELEČKO, M. MELLO, J. POLÁK, M. POTFAJ, M. VOZÁR, J. [editors] (2000): Geological Map of Western Carpathians and adjacent areas. M = 1 : 500.000. Geological Survay of Slovak Republic, Bratislava. LÉNÁRT, L. [2004]: Termálkarsztok Észak-Magyarországon és Dél-Szlovákiában, hévizes barlangképződésre utaló nyomok e területek barlangjaiból. Hévizes barlangok genetikája és képződményei. MKBT, 2004. június 21-24, pp. 54-60, Budapest. LÉNÁRT, L. (2005): Some aspects of the 3E s (Economics-Environment-Ethics) model for sustainable water usage in the transboundary Slovakian and Aggtelek karst region based on ome examples from the Bükk mountains. PhD Thesis Work, Kassa/Košice. LÉNÁRT, L. (2008):Hideg, langyos és meleg karsztvíz-zónák a Bükkben és környezetében. Mineral waters in the Carpathian Basin.5th Int.Scien.Conf. pp. 41-50.Csíkszereda. LÉNÁRT, L. (2010):The Interaction of Cold and Warm Karst Systems in the Bükk Region. Proceedings of the 1th Knowbridge Conference on Renewables, pp. 111-118, Miskolc. LÉNÁRT, L. (2011a): Adatok a magyarországi termálkarsztok kutatástörténetéhez. XIII. Bányászati, Kohászati és Földtani Konferencia [13th Mining, Metallurgy and GeologyConference], Gyergyószentmiklós - Gheorgheni, március 31 - április 3, pp. 233-236. LÉNÁRT, L. (2011b): A bükki termálkarszt Egerszalók-Demjén-i része feltártsága = A Miskolci Egyetem Közleménye, A sorozat, Bányászat, 81. kötet, pp. 17-25, Miskolc. LÉNÁRT, L. (2011c): A bükk környéki termálkarszt lehatárolásának tudománytörténeti áttekintése 1907-től napjainkig = Karsztfejlődés XIV. pp. 9-20, Szombathely. LÉNÁRT, L. (2011d): Hol van termálkarsztvíz a Bükk-térségben? = A Miskolci Egyetem Közleménye, Multidiszciplináris kutatások, 1. kötet, 1. szám, pp. 291-298, Miskolc. LÉNÁRT, L. (2016a):Vízjogi létesítési engedélyezési tervdokumentációa Miskolc 45575/15 hrsz.-ú ingatlanra tervezett kutatófúrás, ill.hejő-hévízkút létesítése céljából. Karsztvízgazda Bt, Miskolc. LÉNÁRT, L. (2016b): Magyar Pályázati és Marketing Iroda Kft. Eger, 2371/12 és a 1255/19. hrsz.-ú ingatlanokon tervezett"egri Csillagok termálkút"vízjogi létesítési engedélyezési dokumentációja. Karsztvízgazda Bt, Miskolc. LÉNÁRT, L. (2017): Tervezői javaslat az Egri Csillagok elszerencsétlenedett termálkút felszámolásához / hasznosításához. Karsztvízgazda Bt, Miskolc. LÉNÁRT, L. (2018): Az Egri Csillagok elszerencsétlenedett termálkút helyett melléfúrásos technológiával készülő új termálkút továbbfúrási engedélykérelme. Karsztvízgazda Bt. LÉNÁRT, L. (2017): Tervezői állásfoglalás a 45575/15 hrsz-ú ingatlanon létesítendő termálkút 920 m alatti továbbfúrási engedélykérelméhez. Karsztvízgazda Bt, Miskolc. LÉNÁRT, L. HERNÁDI, B. (2012): A bükki termálkarsztvíz hőmérsékletének morfológiai, földtani és vízföldtani okai. A Kárpát-medence ásványvizei IX. nemzetközi tudományos konferencia, 2012.08.30-09.01, pp. 25-36, Herkulesfürdő, Románia. LÉNÁRT, L. SZEGEDINÉ DARABOS, E. (2012a): A Borsod és Heves vármegyékben 1762-ben nyilvántartásba vett ásvány- és gyógyvíz források mai helyzete. A Kárpátmedence ásványvizei IX. nemzetközi tudományos konferencia, 2012.08.30-09.01, (ISBN 978-973-7625-37-3) pp. 79-90, Herkulesfürdő, Románia. LÉNÁRT, L. SZEGEDINÉ DARABOS, E. (2012b): The hydrogeological relations of the thermal karst of Bükk mountains (Northern Hungary). Proceedings of the 13th National Congress of Speleology, 29.Sept.-1. Okt.2012, Speleodiversity, (ISBN 978-2-88374-021-1, ISSN 0069-8911, EAN 9782883740198) pp. 209-214, Muotathal, Schweiz. LÉNÁRT, L. SZEGEDINÉ DARABOS, E. (2013a): Hydrodynamics of cold and warm karst systems in the Bükk region. Proceedings of the IAH Central European Grundwater Conference 2013.Geothermal Applications and Specialities in Groundwater Flow and Resources May 8-10, 2013 Mórahalom, Hungary.pp. 156-159. 26

LÉNÁRT, L. SZEGEDINÉ DARABOS, E. (2013b): The Hydrogeological Relations of thethermal Karst of the Bükk MountainsBasedon Monitoring Data Geosciences and Engineering, Vol. 2. No. 3. pp. 91-99. LÉNÁRT, L. HERNÁDI, B. SZEGEDINÉ, D. E. DEBNÁR, ZS. CZESZNAK, L. TÓTH, K. TÓTH, M. (2014): Bükk-térséget is bemutató termálvíz térképek pontosítási lehetőségei a legújabb fúrások adatai alapján (Enhancingthepreciseness of thermalwatermapsshowingthe Bükk region, basedonthedata of the most recentdrillings). A Kárpát-medence Ásványvizei X. Nemzetközi Tudományos Konferencia, 2014.08.29-31, (ISBN 978-973-7625-63-2) pp. 40-52, Csíkszereda, Románia. LIEBE, P. [Editor] (2002): Guide groundwater s in Hungary. Compiled by the Hydrological Institute of VITUKI Plc. Ministry of Environment and Water, Budapest. LIEBE, P. (2009): A termálvíztestek mennyiségi állapota. http://www.vizeink.hu/files/vizeink.hu_0580_lp_vgt_termal_2.pdf LORBERER, Á. (2003): Adalékok a hazai hévízkutatás történetéhez.http://docplayer.hu/2175323-adalekok-a-hazai-hevizkutatas-tortenetehezdr-lorberer-arpad-1.html#show_full_text MARKHOT, F. (1763):Aquarum Mineralium Thermarum nempe et Acidularum, In Comitatu Hevesiensi et exteri Szolnok unicis reperibilium. Manuscript, Agria. OVF (2017): Magyarország víztestjei PAPP, F. (1939): Válasz dr. Pávai Vajna F.: Miért kell fúrni, hogy jobb és olcsóbb termális forrásokkal gazdagítsuk Budapest melegvízkincsét c. cikkére = Földtani Értesítő. 4. sz. pp. 124-127. Budapest. PAPP, K. (1907): Miskolcz környékének geológiai viszonyai = A Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve, XVI. 3. pp. 91-135. Budapest. PÁVAI VAJNA, F. (1927-28): Magyarország hévizei. Lehet-e Budapestből fürdőváros = Hidrológiai Közlöny, 7-8. évf. pp. 17-25. Budapest. PÁVAI VAJNA, F. (1929): A lillafüredi kutató mélyfúrás eddigi története és geológiai viszonyai = Hidrológiai Közlöny, 9. évf. pp. 38-50. + 9 fénykép, Budapest. PÁVAI VAJNA, F. (1930): A forró oldatok, gőzök és gázok szerepe a barlangképződésnél = Hidrológiai Közlöny, 10. évf. pp. 115-122, Budapest. PÁVAI VAJNA, F. (1932): Új gyógyforrások Budán = Hidrológiai Közlöny, 12. évf. pp. 98-109. PÁVAI VAJNA, F. (1939): A budapesti melegforrások kérdése: Miért kell fúrni, hogy jobb és olcsóbb termális forrásokkal gazdagítsuk Budapest melegvízkincsét = Földtani Értesítő, 4. sz., pp. 120-124. Budapest. PÁVAI VAJNA, F. (1942): A sűrű mélyfúrások lehetséges káros hatásai a Magyar-Horvát medencében = Hidrológiai Közlöny, 22. évf. pp. 361-363. Budapest. SMARAGD-GSH Kft. (2004): Egerszalók De-42 (K-4, 9-2) és De-42/A (K-7, 9-84) jelű hévízkutak védőidomának meghatározása. Kézirat. SZILÁGYI, G. BÖCKER, T. SCHMIEDER, A. (1980): A Bükk-hegység regionális hidrodinamikai képe és karsztvízforgalma = Hidrológiai Közlöny, 60. évf. 2. szám, pp. 49-96. SZLABÓCZKY, P. (1974): Karsztvíz tározó rendszer termohidraulikai vizsgálata Miskolc környéki adatok alapján = Hidrológiai Közlöny, 54 évf. 11 füz. pp 516-523. TÖRÖK, J. (1859):A két magyar haza első rangú gyógyvizei és fürdőintézetei. Városi Könyvnyomda, 288 o. II. kiadás, Debrecen. 27

1. ábra: (Miskolc)tapolca = Bad Tapolca az I. Katonai felmérés lapján(1780-1784 között) 28

2. ábra: A Bükki Termálkarszt víztest (OVF, 2017) 29

3. ábra: Termálkarsztvíz termelési helyek a Bükk-térségben (ELGI Bouguer maradék anomália térkép és Dövényi Horváth hőáram térkép alapján Lénárt Hernádi, 2014,Sárga jel Lénárt, 2018) 30

4. ábra:lillafüred és környékének vázlatos földtani szelvénye (Pávai, 1929) 31

5. ábra: "A Bükkalji hévvizek útjainak vázlatos szelvénye" (Pávai, 1930) 32

6a,b. ábra: APávai-féle fúrás szelvénye és a fúrási hőmérséklet változása (Deák Szlabóczky, 1978) és a 2008-ban állított emléktábla (Fotó: Lénárt, 2018) 7. ábra: A Pávai-fúrás helye és emlékműve (Fotó: Lénárt, 2007, 2018) 33

8a,b. ábra: Parki-kút geofizikai szelvényei 2003.01.31, 2003.01.31, 8c. ábra 2005.12.15 (Geoservice Kft) 2003-ban a kút kitisztítása talpig és 1 heti folyamatos termelés utáni mérés. 2005-ben a kút pozitív volt, folyamatosan túlfolyással működött, a vízbelépés 163 m-ig 27-28,5 C hőmérséklettel, 206 m alatt hidegvíz beáramlás, talp 23 C. 34

9. ábra: A Parki-kút és a Szerelem-szigeti-kút helye, valamint a Termál-forrás (Lénárt, 2007) 10. ábra: A Parki-kút tájba illesztett kútaknája (Fotó Lénárt, 2010) 11 ábra: AParki-kút és ahejő-fúrás helye (Google alaptérképen Lénárt, 2016) 35

12. ábra: A Hejő-kutatófúrás helye,a fúrólyuk elcementezés előtt (A vezércső lezárása a felszn alatt 30 cm-el, a kiálló csőszakasz csak a fúrás helyét jelöli.) (Fotó Lénárt, 2018) 13. ábra: Kalcit kristályok és töredékek a Hejő-kutaófúrásból (Fotó: Lénárt, 2018) 36

14a,b. ábra: A Hejő-kutatófúrás magfúrása 483 m mélységből, kavernával, kalcitbevonattal és tektonikai elmozdulási nyommal (Fotó: Lénárt, 2017) 15. ábra: A Hejő-kutatófúrás magfúrása 483 m mélységből, kavernával (Fotó: Lénárt, 2017) 37

16. ábra: A Hejő-kutatófúrás hőmérsékleti szelvényei a fúrás különböző szakaszaiban (Geo-Log-Kft., 2017) 38

17. ábra: Az Egri Csillagok 1-2kutak környezete földtani-tektonikai felépítése (Haas, 2010 után) 18. ábra: Az Egri Csillagok 1 kút, furadékminta, erősen pirites (Fotó Lénárt, 2017) 19a,b. ábra: Az Egri Csillagok 1 kút, furadékminta, mikroszkópi vizsgálat, pirit (Fotó Földessy, 2017) 39

20-22. ábra: Az Egri Csillagok 1 kút, furadékminta, BSE vizsgálat, markazit, pirit, szfalerit (Fotó Szakáll, 2017) 40

23. ábra: Egri Csillagok 1 kút hőmérséklet görbéi (Geo-Log Kft. és Geoszignál Kft., 2017) 41

24. ábra: Egri Csillagok 2 kút hőmérséklet görbéi a kút elkészülte után (Geo-Log Kft., 2018) 42