Az elejtett vad kezelésének és értékesítésének élelmiszer-higiéniai feltételeiről szóló 43/2011. (V.26.) VM rendelet Projekt neve: ÁROP-2.2.10-10-2010-0005 Jogalkalmazás javítása a mezőgazdasági Készítette: Rendszerszervezési és Felügyeleti Igazgatóság Készült: 2011. július 29.
Tananyag információk: Projekt neve: Tananyag címe: Készítette: (regisztrációs szám: ÁROP 2210-10-2010-0005) - Az elejtett vad kezelésének és értékesítésének élelmiszer-higiéniai feltételeiről szóló 43/2011. (V.26.) VM rendelet MgSzH Rendszerszervezési és Felügyeleti Igazgatóság Készült: 2011. július 29. A tananyagot és a hozzá kapcsolódó oktatási segédanyagot elfogadta: Elfogadta: Státusz: Dátum: Aláírás: Dr. Kardeván Endre VM államtitkár Elfogadta: Státusz: Dátum: Aláírás: Dr. Oravecz Márton MgSzH elnök Elfogadta: Státusz: Dátum: Aláírás: Dr. Józwiák Ákos szakmai vezető Elfogadta: Státusz: Dátum: Aláírás: Dr. Pleva György témakör vezető 2
1 Tartalomjegyzék 1 Tartalomjegyzék... 3 2 A projekt keretei és az elérendő cél meghatározása... 5 3 A 43/2011. (V.26.) VM rendelet megalkotásának indokai... 6 4 A 43/2011. (V.26.) VM rendelet megalkotásának célja... 9 5 A 43/2011. (V. 26.) VM rendelet hatálya... 10 5.1 Mikor kell alkalmazni a rendeletet?... 10 5.2 Mikor nem kell alkalmazni a rendeletet?... 11 6 Az elejtett vad forgalomba hozatala... 14 7 A vadászatra jogosult és az élelmiszer birtokosának kötelezettségei... 16 7.1 A vadászatra jogosult bejelentési kötelezettsége... 16 7.2 A vadászatra jogosult egyéb kötelezettségei... 18 7.3 A Helyes Higiéniai Gyakorlatról általában... 20 7.4 A Helyes Higiéniai Gyakorlat tartalmi elemei... 21 7.5 Az elejtett vad forgalmazása az Európai Unió más Tagállamaiba... 21 7.6 Az élelmiszer birtokosának kötelezettségei... 22 8 Az elejtett vad kezelése és vizsgálata... 24 8.1 A vadon élő állatok ante mortem vizsgálata... 24 8.2 A nagyvad post mortem vizsgálata... 24 8.2.1 A nagyvad post mortem vizsgálatának első szakasza... 24 8.2.2 A nagyvad post mortem vizsgálatának második szakasza:... 25 8.2.3 A nagyvad post mortem vizsgálatának harmadik szakasza:... 25 8.3 Az apróvad post mortem vizsgálata.... 25 8.3.1 Az apróvad post mortem vizsgálatának első szakasza:... 25 8.3.2 Az apróvad post mortem vizsgálatának második szakasza... 26 8.4 Eljárások és kötelezettsége a húsvizsgálat során... 26 8.4.1 Az elejtő vadász kötelezettségei... 26 8.4.2 A vadkísérő jegy kitöltése... 26 8.4.3 Az apróvad gyűjtőigazolás kitöltése... 26 8.4.4 Eljárás kifogásolás esetén... 26 8.4.5 Az elejtett vad húsvizsgálati döntésének meghozatala és az ezzel kapcsolatos egyéb teendők:... 27 8.4.6 Húsvizsgálat a vadfeldolgozó üzemben... 28 9 Vadbegyűjtő helyek... 30 9.1 Bejelentési kötelezettségek... 33 9.2 Nyilvántartá... 33 9.3 A vadbegyűjtő helyre vonatkozó részletes szabályok... 34 9.3.1 A létesítés feltételei, és az egyes feltételek magyarázata... 34 9.4 A vadbegyűjtő hely üzemeltetőjének kötelezettségei... 35 9.4.1 A vadbegyűjtő hely vadhűtőjének paraméterei... 36 9.4.2 A vadbegyűjtő hely egyéb feltételei... 37 10 A képesített vadhúsvizsgálókra vonatkozó szabályok... 38 10.1 Ki lehet képesített vadhúsvizsgáló?... 38 10.2 A képesített vadhúsvizsgálók képzése és a tevékenység végzésének engedélyezése 38 10.3 A képesített vadhúsvizsgálók kötelezettségei... 39 3
10.4 A képesített vadhúsvizsgálók szankcionálása... 39 11 Összefoglalás... 40 12 Melléklet - 43/2011. (V. 26.) VM rendelet... 42 4
2 A projekt keretei és az elérendő cél meghatározása Az Államreform keretén belül meghirdetett Jogalkalmazás javítása című pályázati konstrukció célja az volt, hogy az elfogadásra, illetve módosításra kerülő jogszabályok gyakorlati alkalmazását elősegítő képzések megvalósulhassanak, ezzel elősegítve az érintett jogterületeken az egységes és hatékony jogalkalmazást. Pályázatot kizárólag egy vagy több, központi szinten elfogadott és kihirdetett jogszabály, vagyis törvény, kormányrendelet és/vagy miniszteri rendelet végrehajtását közvetlenül szolgáló képzések megtartására lehetett benyújtani. Az MgSzH 2010. szeptember 16-án nyújtotta be pályázatát ÁROP 2210/2010 Jogalkalmazás javítása a mezőgazdasági címmel. A hiánypótló dokumentáció elküldése és a tisztázó kérdések megválaszolása után a Projektet a VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Nonprofit Kft. (mint Közreműködő Szervezet, továbbiakban KSZ) vezetője támogatásra érdemesnek ítélte. A támogatási jogviszony a 2011. január 5-én keltezett támogatói okirattal lépett hatályba. A Projekt megvalósulásának ideje 2011. február 1-től 2011. szeptember 30-ig tart. A Magyarországon és az Európai Unióban is mind társadalmi, mind gazdasági szempontból kiemelt jelentőségű mezőgazdaság és az élelmiszeripar területén bekövetkezett széleskörű joganyag változás alapjaiban formálta át a hatósági feladatellátást. Az MgSzH pályázata elsősorban mezőgazdasági, élelmiszeripari és speciális szakigazgatási jogszabályok végrehajtását közvetlenül szolgáló képzések megtartását célozza. A pályázat célcsoportját az MgSzH vezetői, hatósági tevékenységet végző munkatársai és az érintett ágazatok szereplői alkotják. A projekt fő elemeit a tananyagok elkészítése és azoknak hagyományos, illetve e-leaning formájában megvalósuló oktatása jelenti. A pályázat értelmében a mezőgazdasági szakigazgatást érintő jogszabályok/témák oktatását végezzük el, összesen mintegy 8100 főnek. A projekt keretein belül kerül sor Az elejtett vad kezelésének és értékesítésének élelmiszerhigiéniai feltételeiről szóló 43/2011. (V.26.) VM rendelet oktatására. A képzés során a tananyag a pályázat tárgyaként megjelenő joganyag tárgyi ismertetésén túl kiterjed a kapcsolódó jogszabályi környezet rövid bemutatására, a szabályozás alapjául szolgáló társadalmi környezet és elérni kívánt társadalmi célok megismertetésére, a gyakorlati végrehajtást szolgáló eszközök ismertetésére, továbbá az ügyintézés, illetve tágabban a jogalkalmazás segítésének a módjaira. 5
3 A 43/2011. (V.26.) VM rendelet megalkotásának indokai A rendelet megalkotását az Európai Parlament és a Tanács (2004. április 29.) az élelmiszerhigiéniáról szóló 852/2004/EK rendeletben (továbbiakban: 852/2004/EK rendelet) megfogalmazott az alábbiakban részletezett tagállami kötelezettség indokolta. A 852/2004/EK rendelet 1. cikk (2) c) pontja kimondja, hogy azt nem lehet alkalmazni a termelők azon tevékenységére, amikor azok kis mennyiségű alaptermékkel közvetlenül látják el a végső felhasználót, vagy a végső felhasználót közvetlenül ellátó helyi kiskereskedelmi létesítményeket. Ugyanakkor a 852/2004/EK rendelet ugyanezen cikkének következő pontja úgy rendelkezik, hogy a tagállamoknak a nemzeti joggal összhangban meg kell állapítaniuk az előzőekben említett tevékenységekre vonatkozó szabályokat. Ezen nemzeti jogszabályokat pedig úgy kell elkészíteni, hogy az azokban foglalt előírások biztosítsák a 852/2004/EK rendelet célkitűzéseit. E célkitűzések, amelyek megtalálhatóak a rendelet preambulumában a teljesség igénye nélkül és csak a legfontosabb általános célokat kiemelve a következők: Az emberi élet és egészség magas szintű védelme. Az élelmiszer-biztonság tekintetében a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítása. Az elsődleges termeléstől egészen a forgalomba hozatalig vagy kivitelig az egységes megközelítés elérése az élelmiszer-biztonság szavatolása érdekében. Az élelmiszerláncban minden élelmiszeripari vállalkozó biztosítsa, hogy az élelmiszerbiztonság ne kerüljön veszélybe. Az előzőekben említett alaptermék fogalmát a 852/2004/EK rendelet 2. cikkének (1) b) pontja határozza meg. Ezek szerint a vadászatból származó termék alaptermék. A vadászatból származó termék pedig nem más, mint az elejtett vad. Az elejtett vadat mindaddig alapterméknek kell tekinteni, amíg azon semmilyen feldolgozási vagy azt előkészítő műveletet nem hajtottak végre a zsigerelést és a trófea eltávolítását leszámítva. Attól a ponttól ugyanis, amikor az elejtett vadat megnyúzzák azt már feldolgozatlan terméknek kell tekinteni a 852/2004/EK rendelet 2. cikkének (1) n) pontja szerint. A 852/2004/EK rendeleten kívül az Európai Parlament és a Tanács (2004. április 29.) az állati eredetű élelmiszerek különleges higiéniai szabályainak megállapításáról szóló, 853/2004/EK rendelete (továbbiakban: 853/2004/EK rendelet) is tesz említést a kis mennyiségű vad vagy kis mennyiségű vadhús közvetlen a végső felhasználónak vagy a végső felhasználót közvetlenül ellátó helyi kiskereskedelmi létesítménynek történő forgalmazásáról. Az e rendeletben meghatározottak szerint a vadászoknak erre a tevékenységére a 6
853/2004/EK rendelet előírásait nem kell alkalmazni, azonban a tevékenység folytatására vonatkozó szabályokat a Tagállamoknak a nemzeti jog keretei között kell megállapítaniuk. E nemzeti jogszabályokat pedig úgy kell megalkotni, hogy azok a 853/2004/EK rendelet célkitűzéseinek elérését támogassák. E célkitűzések közül is hasonlóan a 852/2004/EK rendelethez a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítását érdemes kiemelni. Az eddig elmondottak után még egy a vadászatra, mint termelő tevékenységre vonatkozó az Európai élelmiszerjogban szereplő alapfogalmat kell említeni, nevezetesen az elsődleges termelés fogalmát. A fogalmat az Európai Parlament és a Tanács (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról, és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 178/2002/EK rendelet (továbbiakban: 178/2002/EK rendelet) 3. cikkének 17. pontja határozza meg, amely alapján a vadászat elsődleges termelésnek számít. Az előzőeket összefoglalva tehát a vadászat egy olyan elsődleges termelő tevékenység, amelynek terméke, nevezetesen az elejtett vad alapterméknek számít. A vadászat alanyának arra a tevékenységére, amikor az, az általa megtermelt, azaz elejtett vadnak kis mennyiségét közvetlen a végső felhasználónak, vagy a végső felhasználót közvetlenül ellátó helyi kiskereskedelmi egységnek forgalmazza, nem vonatkoznak sem a 852/2004/EK, sem pedig a 853/2004/EK rendelet előírásai. A Tagállamoknak azonban kötelező ezekre a tevékenységekre vonatkozó nemzeti jogszabályt alkotniuk, amelyek az említett két rendelet célkitűzéseit figyelembe veszik. Mindezek után azt kell tisztázni, hogy hazánkban ki a vadászat alanya, azaz ki végzi az elsődleges termelést, ki az Uniós jogszabályokban említett termelő. Magyarországon a vadonélő állatok tulajdonosa a Magyar Állam, ahogy ezt a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló, 1996. évi LV. törvény (továbbiakban: VTv.) 9. (1) bekezdése kimondja ( A vad az állam tulajdonában van ). Az állam tulajdonában lévő vad azonban annak elejtése, elfogása illetve elhullása után az úgynevezett vadászatra jogosult tulajdonába kerül (VTv. 9. (2)). A vadászatra jogosult fogalmát a VTv. 6. a következőképpen határozza meg: VTv. 6. (1) Önálló vadászati jog esetén vadászatra jogosultnak a vadászterület tulajdonosát kell tekinteni. (2) Társult vadászati jog esetén vadászatra jogosultnak a vadászterület tulajdonosainak közösségét kell tekinteni. A vadászterület határát megállapító határozat alapján az érintett földtulajdonosok vadászati közösséget alkotnak. 7
(3) A vadászati jog haszonbérbeadása esetén vadászatra jogosultnak a haszonbérlőt kell tekinteni. Összefoglalva tehát elmondható, hogy hazánkban a vadászat, mint elsődleges termelő tevékenység során az elejtett vadat, mint alapterméket a vadászatra jogosult termeli. Azaz az Uniós jogszabályokban meghatározott termelő maga a vadászatra jogosult. Végezetül még egy az Uniós élelmiszerbiztonsági jogszabályokban meghatározott tevékenység vadászattal kapcsolatos aspektusát kell tisztázni. A 852/2004/EK rendelet 1. cikkének (2) a) és b) pontjai szerint a rendeletet nem kell alkalmazni a magáncélú házi használatra történő elsődleges termelésre, valamint a magáncélú házi fogyasztású élelmiszerek házi készítése kezelése vagy tárolása során. Ugyanakkor a 852/2004/EK rendelet, e tevékenységek vonatkozásában nem kötelezi a Tagállamokat arra, hogy a nemzeti joggal összhangban állapítsák meg e tevékenységek végzésének szabályait. Hazánkban azonban a vadászatra jogosultat kell elsődleges termelőnek tekinteni, aki viszont, ahogy ezt az előzőekben tisztáztuk nem minden esetben egy személy. Ezért szükséges pontosan meghatározni, hogy a vadászatra jogosult esetében mit kell magánfogyasztásnak tekinteni. Ennek részletes kifejtését a későbbi fejezetekben írjuk le. 8
4 A 43/2011. (V.26.) VM rendelet megalkotásának célja A jogszabály megalkotásnak célja az volt, hogy a vadászatra jogosultak, mint elsődleges termelők által megtermelt, azaz elejtett vad kis mennyiségének, helyben történő értékesítését szabályozott körülmények között lehetővé tegye. A rendelet hatályba lépése előtt a vadászatra jogosultakra nem teljesen ugyanazok az elvek érvényesültek a vonatkozó jogszabályok alapján, mint az egyéb elsődleges termelőkre. Szükséges volt tisztázni, hogy a vadászattal kapcsolatban a haza jogszabályok figyelembe vételével kit kell termelőnek tekinteni, mit kell helyi kereskedelemként, és mit kell kis mennyiségként definiálni. Cél volt továbbá, hogy a vadászatra jogosultak adminisztrációs terhei ne növekedjenek, valamint, hogy a megfogalmazott részletszabályok a hazai vadgazdálkodási gyakorlatoknak megfelelően kerüljenek megfogalmazásra, amelynek köszönhetően egy egyszerű, az érintettek számára érthető és betartható jogszabály szülessen. 9
5 A 43/2011. (V. 26.) VM rendelet hatálya 5.1 Mikor kell alkalmazni a rendeletet? Erre a kérdésre a rendelet 1. (1) bekezdésének a) és b) pontjaiban találjuk meg a választ. 1. Ha vadászatra jogosult a vadászterületén elejtett vadat felvásárló és továbbértékesítő vállalkozónak, vagy vállalkozásnak átadja vagy eladja. 2. Ha vadásztara jogosult a vadászterületén elejtett vadat vadfeldolgozó üzemnek átadja vagy eladja. 3. Ha vadászatra jogosult a vadászterületén elejtett vadat helyi étteremnek, helyi közkonyhának, vagy vadhús forgalmazására engedéllyel rendelkező helyi kiskereskedelmi egységnek (pl.: hentes üzlet) átadja vagy eladja. Az, hogy mit értünk a helyi kifejezés alatt a későbbiekben tisztázzuk. 4. Ha a vadászatra jogosult a vadászterületén elejtett vadat végső fogyasztónak minősülő természetes személynek, jogi személynek, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetnek átadja vagy eladja. Az elmondottakkal kapcsolatosan azonban néhány dolog magyarázatra szorul. Az első, hogy mit is értünk azon, hogy végső fogyasztónak minősülő természetes személy, jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet. Végső fogyasztónak azt kell tekinteni, aki a vadászatra jogosulttól származó elejtett vadat nem forgalmazza tovább. Tehát végső fogyasztó lehet bármely magán személy, aki az így megkapott, vagy megvásárolt elejtett vadat saját maga vagy saját háztartása elfogyasztja. De végső fogyasztó lehet egy gazdasági társaság is, aki nem minősül magánszemélynek, azonban az átvett vagy megvásárolt elejtett vadat nem forgalmazza tovább, hanem azt saját háztartásában elfogyasztja. Ebben az esetben például saját háztartásnak kell tekinteni egy gazdasági társaság által rendezett év végi céges vacsorát, ahol az elejtett vad elfogyasztásra kerül. A második, hogy miért kell kihangsúlyozni az átadott, illetve eladott szavakat. Az Európai Unió élelmiszerbiztonsági jogszabályainak alapját adó, 178/2002/EK rendelet, amely a legtöbb élelmiszerbiztonsági alapfogalmat tisztázza forgalmazásnak tekinti az élelmiszer 10
ellenérték nélküli átadását is. Így tehát ha a vadászatra jogosult valamely magán személy tevékenységét fizetőeszköz helyett elejtett vad ajándékozásával kívánja honorálni ugyan úgy élelmiszer-forgalmazást folytat, mintha a vad ellenértékét a vevőtől pénzben megkapná. 5.2 Mikor nem kell alkalmazni a rendeletet? Erre a kérdésre pedig a rendelet 1. (3) bekezdésének a), b) és c) pontjai tartalmazzák a feleletet. 1. Nem vonatkozik a rendelet a vadászatra jogosult vadászterületén elhullva talált vadra. 2. Nem vonatkozik a rendelet a tenyésztett vadra. 3. Nem vonatkozik a rendelet a vadászatra jogosult magánfogyasztása kapcsán felhasználásra kerülő elejtett vadra. 4. Nem vonatkozik a rendelet a vadászjeggyel rendelkező elejtő magánfogyasztása kapcsán felhasznált elejtett vadra. 5. Nem vonatkozik a rendelet az olyan személyek magánfogyasztása kapcsán felhasznált elejtett vadra, amely személy nem azonos ugyan az elejtővel, de a vadászatra jogosult vadászterületén a vadgazdálkodási tevékenységben tevékenyen részt vett. A felsorolás 1. pontja nem szorul további magyarázatra. Mindez elmondható már csak azért is, mert a rendelet a fogyasztásra alkalmas alaptermékkel kapcsolatos szabályokat tisztázza, míg az elhullva talált vad fogyasztásra alkalmatlan állati eredetű mellékterméknek számít. A felsorolás 2. pontja kapcsán azonban pontosítani szükséges, hogy mi minősül tenyésztett vadnak. A tenyésztett vad fogalom magyarázatát a 853/2004/EK rendelet I. mellékletében találjuk, a vadon élő állat fogalmával együtt (I. melléklet 1.6. Tenyésztett vad; I. melléklet 1.5. Vad). A vad a vadon élő patás állatok és nyúlfélék, valamint egyéb, emberi fogyasztás céljából vadászott szárazföldi emlősök, amelyeket az érintett tagállamban alkalmazott jog szerint vadnak tekintenek, beleértve a vadon élő állatokhoz hasonlóan szabad körülmények között, zárt területen élő emlősöket; és az emberi fogyasztás céljából vadászott vadon élő madarak. Tenyésztett vad a tenyésztett futómadarak és azok a tenyésztett szárazföldi emlősök, amelyek nem minősülnek a rendelet fogalom meghatározása alapján háziasított patás állatnak. 11
Hazánkban jelenleg a VTv alapján három kategória ismert a vadon élő állatok zárttéri tartására, nevezetesen a vadaskert, a vadaspark és a vadfarm. Ezen létesítmények közül azonban a vadaskertben és a vadasparkban a vadon élő állatokat a szabad körülmények között élő vadon élő állatokhoz hasonló körülmények között tartják zárt térben így az előzőekben hivatkozott Uniós jogszabály alapján, az ilyen létesítményekben élő vad nem minősül tenyésztett vadnak. Ennek következtében az itt elejtett vadra alkalmazni kell a rendeletet. Nem alkalmazható azonban a rendelet vadfarmon élő vad esetében. A felsorolás 3. pontja egyértelműek azok alapján, amit már a korábbiakban is leírtunk. A vadászatra jogosultnak az a tevékenysége, amelynek során, a saját vadászterületén elejtett vadat magánfogyasztás keretei között, mint végső fogyasztó felhasználja, magáncélú házi használatra történő elsődleges termelésnek számít. Az ilyen típusú tevékenységekkel kapcsolatban az Uniós élelmiszerbiztonsági jogszabályok nem kötelezik a Tagállamokat arra, hogy a nemzeti joggal összhangban állapítsák meg a tevékenységre vonatkozó szabályokat. A felsorolás 4. pontja hasonló az előzőhöz. A vadászat vonatkozásában ugyanis az elsődleges termelő, ahogy azt már a korábbiakban tisztáztuk a vadászatra jogosult. A vadászatra jogosult azonban nem minden esetben egy személy, így szükséges meghatározni, hogy kik azok a személyek, akiket a hazai viszonyok között termelőnek kell tekinteni. Tekintettel arra, hogy az elsődleges termelés e speciális fajtájánál, amilyen a vadászat, a vad elejtése az a tevékenység, amelynek eredménye, azaz az elejtett vad maga az alaptermék. Ebből kiindulva tehát az a vadász is elsődleges termelő, aki a vadat elejti, mert ezzel a vadászatra jogosultnak kvázi megtermeli az alapterméket. Ha viszont az elejtő vadász is elsődleges termelő, és az általa elejtett vadat magánfogyasztás keretei között, mint végső fogyasztó felhasználja, akkor tevékenysége hasonlóan az előző pontban elmondottakhoz magáncélú házi használatra történő elsődleges termelésnek számít. A vadászjeggyel való rendelkezés kitétel, azért került bele a rendeletben, mert vadászjeggyel csak magyar állampolgár rendelkezhet. Miután pedig ez a rendelet a hazai elsődleges termelőkre vonatkozó részletszabályokat kell, hogy tartalmazza, félreértéseket okozott volna, hogy egy másik ország állampolgárát egy magyar jogszabály elsődleges termelőnek minősít. A felsorolás 5. pontjának magyarázata az, hogy a vadászat, mint termelő tevékenység nem csak a vad elejtésére korlátozódik, hanem az alaptermék megtermelését, azaz a vad elejtését még sok egyéb vadgazdálkodási esemény megelőzi. Ezeket a tevékenységeket azonban mind a termelés részének kell tekinteni. Hasonló ez a helyzet a baromfitartó elsődleges termelő tevékenységéhez. Az ő esetében az alaptermék a vágott baromfi. Termelő tevékenysége azonban nem csak abból áll, hogy levágja a baromfit, hanem azokat ezt megelőzően etetni, 12
itatni, gondozni is kell. Éppen ezt a logikát követve határozta el a hazai jogszabályalkotó, hogy a vadászat vonatkozásban is termelőnek kell tekinteni azokat a személyeket is, akik a vadgazdálkodási tevékenységekben tevékenyen részt vesznek. Konkrétan tehát mindazok, akik a vad gondozásához és elejtéséhez kapcsolódó műveletekben részt vesznek. Egy szemléletes példával élve a könnyebb megértés érdekében tehát termelőnek kell tekinteni azt a traktorost, aki a vadászterület léniáit szárzúzóval kitisztítja és ez által a vadászat sikeréhez hozzájárul. Nem lehet azonban termelőnek tekinteni azt a traktorost, aki a vadászház kertjében vágja le a füvet. Abból a tényből, hogy a harmadik, negyedik és ötödik esetekre a rendeletet nem kell alkalmazni, az is következik, hogy ezen tevékenységekre a következő szakaszban meghatározott forgalmazható kis mennyiségek sem vonatkoznak. Tehát a vadászatra jogosult magánfogyasztás keretei között akár az általa, vagy más a területén vadászó elejtő által elejtett vad teljes mennyiségét felhasználhatja, mint végső fogyasztó, vagy annak teljes mennyiségét átadhatja a vadászjeggyel rendelkező elejtőknek, vagy a vadászterületén a vadgazdálkodási tevékenységekben tevékenyen részt vevő az elejtőtől eltérő személyeknek. 13
6 Az elejtett vad forgalomba hozatala A rendeletnek ez a szakasza tisztázza többek között a kis mennyiség fogalmát. A kis mennyiség meghatározásakor a jogalkotó azt a logikát követte, hogy a kis mennyiség két szempontból is meg lehet határozni. Egyrészt meg lehet határozni azt a mennyiséget, amelyet eleve kis mennyiségű vadnak kell tekinteni. Másrészt viszont azt is meg lehet határozni, hogy a nagy mennyiségű vadnak mekkora része tekinthető kis mennyiségnek. Vannak ugyanis olyan vadászatra jogosultak (termelő), akik kis vadászterületen, éves szinten csak kevésszámú vadat ejtenek el. Annak érdekében azonban, hogy a nagyobb vadászterületen nagyszámú vadat elejtő vadászatra jogosultak előtt is nyitva álljon a közvetlen értékesítés lehetősége, meg kellett határozni, hogy az éves szinten elejtett nagy mennyiségű vadnak mekkora részét kell kisebb mennyiségnek tekinteni. Ennek köszönhető a rendelet ezen részének első pillantásra kissé bonyolultnak tűnő megfogalmazása. Az a vadászatra jogosult, aki vadászterületén évente 100 nagyvadnál, illetve 5000 apróvadnál kevesebbet tervezett hasznosítani kis mennyiséget termel, és ezért az általa megtermelt, vagyis elejtett vad teljes mennyiségét forgalmazhatja közvetlen értékesítés útján. Az a vadászatra jogosult, aki évente 100 darab nagyvadnál, illetve 5000 apróvadnál többet tervezett hasznosítani, nagy mennyiséget termel. A rendelet alapján ez utóbbi kategóriába tartozó vadászatra jogosultak is értékesíthetnek éves szinten 100 darab nagyvadat és 5000 darab apróvadat, valamint az ezen túl elejtett nagyvad darabszám 40%-nak illetve az ezen felül elejtett apróvad darabszám ugyancsak 40%-nak megfelelő vadat. Röviden az ilyen nagymennyiséget termelő vadászatra jogosult közvetlen értékesítés útján forgalmazhat 100 darab nagyvadat + az ezen felül elejtett nagyvad darabszámának 40%-át, illetve 5000 darab apróvadat + az ezen felül elejtett apróvad darabszámának 40%-át. A rendeletnek ez a szakasza kimondja azt is, hogy a vadfeldolgozónak, vagy vadfelvásárlónak történő értékesítésre nincsenek mennyiségi korlátok meghatározva. Ehhez a szakaszhoz tartozik logikailag, de részben a rendelet fogalom meghatározásai között szerepel a helyi kiskereskedelmi vagy vendéglátó egység definíciója. Ennek alapján helyi kiskereskedelmi vagy vendéglátó egységnek az minősül, amely a vadhúsvizsgálat helyétől közúton legfeljebb 60 km távolságon belül és legfeljebb 1 óra alatt elérhető. Ezt úgy kell érteni, hogy 1 óra alatt mindenképpen a felhasználás helyére kell érni, függetlenül a tényleges földrajzi távolságtól. Az 1 órás időkorlát bevezetését az a tapasztalati tény indokolta, hogy ez az, az időintervallum, amely alatt az elejtett vad húsának a fogyaszthatóságot befolyásoló romlása még a legnagyobb nyári kánikulában sem indul meg, még akkor sem, ha a szállítás, 14
hűtés nélküli szállítójárművel történik. A rendeletnek ez a fogalom meghatározása tartalmaz azonban egy kivételt is. Ez pedig nem más, minthogy a rendelet alapján a hűtött rakterű gépjárművel történő szállítás esetén a vadászatra jogosultat nem kötik az előzőekben megadott földrajzi és időbeli korlátok, és termékét az ország teljes területén belül forgalmazhatja közvetlen értékesítés keretében. A hűtött rakterű gépjárművel való szállítás további részletes szabályait a rendelet második szakasza pontosítja (3 (3)), amely szerint a szállító jármű rakterének hűtését aktív hűtési rendszernek kell biztosítania, amely biztosítja továbbá, hogy a szállított elejtett nagyvad hőmérséklete teljes tömegében 0-7 C, az elejtett apróvad hőmérséklete teljes tömegében 0-4 C legyen a szállítás teljes időtartama alatt. Aktív hűtési rendszerre azért van szükség, mert csak így lehet elérni, hogy a raktér hűtése akkor is biztosítva legyen, amikor a gépjármű motorja leáll. 15
7 A vadászatra jogosult és az élelmiszer birtokosának kötelezettségei 7.1 A vadászatra jogosult bejelentési kötelezettsége Amennyiben a vadászatra jogosult élni kíván azzal a lehetőséggel, hogy a területén elejtett vadat végső fogyasztónak minősülő természetes személynek, jogi személynek, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetnek vagy a végső fogyasztót közvetlenül ellátó helyi kiskereskedelmi vagy vendéglátó egységnek is forgalmazhassa, a tevékenységének megkezdését köteles bejelenteni a területileg illetékes élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóság kerületi hivatalának. A bejelentési kötelezettség a tevékenység megkezdése előtt egyszeri alkalommal kötelező. Tehát a tevékenység megkezdése meghatározás alatt nem azt kell érteni, hogy minden egyes vad esetében fel kell keresni az illetékes kerületi hivatalt. A bejelentésnek, a rendeletben meghatározott, a vadászatra jogosult pontos azonosításához szükséges alapadatokon kívül, azt is tartalmaznia kell, hogy a vadászatra jogosult pontosan milyen tevékenységeket kíván folytatni. Ez alatt azt kell érteni, hogy a bejelentő megadja, hogy a fent felsorolt forgalmazási csatornák közül melyeket kívánja alkalmazni. A vadászatra jogosult azonban nem csak a tevékenységének megkezdését, hanem annak megszüntetését is köteles bejelenteni ugyan annál a területileg illetékes kerületi hivatalnál, ahol a tevékenységének megkezdését is bejelentette. Mindkét bejelentést, (mind a tevékenység megkezdését, mind pedig annak megszüntetését) a konkrét eseményt követő nyolc napon belül meg kell tenni. A kerületi hivatalban a vadászatra jogosultak bejelentései alapján nyilvántartást vezetnek. A helyzet tehát egyszerű azon vadászatra jogosultak esetében, amelyek vadászterülete csak egy adott kerületi hivatal illetékességi területén belül helyezkedik el. Előfordulhat azonban, hogy egy vadászterület egyszerre két vagy akár több megye területére is kiterjed. Ezekben az esetekben a vadászatra jogosultnak ahhoz a kerületi hivatalhoz kell tevékenységét bejelentenie, amelynek illetékességi területe nagyobb részben fedi le a vadászterületet. Tehát ha egy 3500 hektáros vadászterületből 1500 hektár Pest megyében van, míg 2000 hektár már 16
Nógrád megye területén helyezkedik el, akkor a bejelentést a Nógrád megyei területileg illetékes kerületi hivatalához kell eljuttatni. A rendelet két kiemelt esetet határoz meg, amikor az élelmiszerlánc-biztonsági hatóságnak a vadászatra jogosulttal kapcsoltban szankciót kell alkalmaznia. Az egyik, amikor a nyilvántartásba vett vadászatra jogosult a rendeletben meghatározott forgalmazható mennyiséget bizonyíthatóan túllépi. A másik eset, amikor a nyilvántartásba vett vadászatra jogosult tevékenységével a fogyasztók egészségét sérti vagy veszélyezteti. E két eset bármelyikének előfordulásakor az illetékes kerületi hivatal a vadászatra jogosult bejelentett tevékenységének végzését egy évre megtiltja, amely tiltás tényét nyilvántartásában feltünteti. PÉLDA Bejelentés Alulírott Velemi Szt. Vid Vadásztársaság, Az elejtett vad kezelésének és értékesítésének élelmiszer-higiéniai feltételeiről szóló, 43/2011. (V. 26.) VM rendelet 4. (1) bekezdése szerinti nyilvántartásba vételét kéri az alábbiakban részletezett tevékenységekre. A vadászatra jogosult Neve: Velemi Szent Vid Vadásztársaság Lakóhelye vagy székhelye: 9005 Velem, Pákó dűlő Levelezési címe: 9012 Szombathely, Borostyán körút 5. Vadászati hatóság által adott kódszáma: 234567 A vadászterület helye: 4800 hektáros terület, melynek nyugati határa az államhatár. Délről a Bozsok Velem községek közötti köves út, keletről a Velem és Cák községek közötti földes út és töltés, (mely a velemi Diófa utcát köti össze a cáki Tölgyfa utcával) határolja. Északi határát pedig a 865-ös számú köves út adja. Az elejtett vad húsvizsgálatának helye: 9005 Velem, Pákó dűlő A vadászatra jogosult bejelentés köteles tevékenységének pontos megjelölése: 1. elejtett vad forgalmazása természetes személyeknek 2. elejtett vad forgalmazása közvetlen a végső fogyasztónak értékesítő helyi vendéglátó egységeknek A vadbegyűjtő hely címe: 9005 Velem, Pákó dűlő Szombathely, 2011. augusztus 24. 17
7.2 A vadászatra jogosult egyéb kötelezettségei Amennyiben a vadászatra jogosult a területén elejtett vadat végső fogyasztónak minősülő természetes személynek, jogi személynek, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetnek vagy a végső fogyasztót közvetlenül ellátó helyi kiskereskedelmi vagy vendéglátó egységnek is forgalmazza, és e tevékenységét az előzőekben elmondottak szerint a területileg illetékes kerületi hivatalnak bejelentette, köteles gondoskodni a következőkről is: Gondoskodnia kell arról, hogy az elejtett vadat hatósági állatorvos 48 órán belül a vadbegyűjtő helyen megvizsgálja. Ebből pedig egyrészt az következik, hogy azt az elejtett vadat, amelyet a vadászatra jogosult az előbb említett valamelyik forgalmazási csatornán keresztül kívánja értékesíteni köteles beszállítani a vadbegyűjtő helyre. A hatósági állatorvosi húsvizsgálat ugyanis csak itt végezhető el, terítéken történő húsvizsgálatra nincs mód. Másrészt pedig azt a következtetést is le lehet vonni, hogy a vadászatra jogosultnak az elejtés után a lehető leghamarabb értesítenie kell a területileg illetékes kerületi hivatalt, hogy az előírt hatósági húsvizsgálat az elejtést követő 48 órán belül megtörténhessen. Ennek érdekében célszerű az értesítés során a kerületi hivatalnak megadni az elejtés órára pontos idejét is. A vadászatra jogosultnak, amennyiben a fenti forgalmazási csatornák valamelyikén kívánja értékesíteni a területén elejtett vadat, és az adott vad húsa trichinella parazitát tartalmazhat, biztosítania kell, hogy a hatósági állatorvos laboratóriumi vizsgálat céljára a szükséges mintát levehesse. Ennek érdekében például egy elejtett vaddisznó, mint az egyik legismertebb vadászható vadfaj melynek húsában trichinella paraziták fordulhatnak elő zsigerelésekor, nem szabad eltávolítani sem a nyelvet sem pedig a tonsillákat, mivel ezek hiányában a trichinella minta levétele nem lehetséges. Célszerű ezért a nyelő és légcsövet a gége magasságában átvágni és a zsigerelést ettől a ponttól megkezdeni, így ugyanis biztos, hogy a tonsillák épek maradnak. Természetesen a tonsilla az állat elejtésekor is megsérülhet (pl.: toroklövés), éppen ezért nem szabad a nyelvet eltávolítani a zsigereléskor, mert így még mindig rendelkezésre fog állni ez a szerv, mint a trichinella kimutatása szempontjából fontos predilekciós hely. Ezt követően a trichinella vizsgálati mintát a vizsgálat elvégzésére alkalmas laboratóriumba kell juttatni. A vizsgálati mintát elszállíthatja a laboratóriumba a vadászatra jogosult, vagy ha erre nincs módja, akkor a laboratóriumba juttatás érdekében a hatósági állatorvos segítségét kérheti. A trichinella vizsgálatot a rendelet alapján vagy trichinella vizsgálatra akkreditált laboratórium, vagy az MgSzH által erre 18
kijelölt laboratórium végezheti el. A trichinella vizsgálat eredményének megérkezéséig a vadászatra jogosultnak kell biztosítani az elejtett vad megfelelő körülmények közötti tárolását. Megfelelő körülmények alatt a rendeletben meghatározott feltételekkel rendelkező vadbegyűjtő helyet kell érteni, ahol az elejtett vadat temperált körülmények között kell tárolni úgy, hogy annak a fogyasztók egészségét sértő, vagy veszélyeztető romlását, vagy szennyeződését megakadályozzák az idő alatt is, amíg a laborvizsgálati eredményközlést a vadászatra jogosult meg nem kapja. A vadászatra jogosultnak nyilvántartást kell vezetnie, amennyiben a területileg illetékes kerületi hivatalnak az előzőekben részletezett módon bejelentett értékesítési tevékenységet folytat. Az előző vadászati évre vonatkozó nyilvántartást a következő év március 20-ig kell eljuttatni a vadászterület helye szerint illetékes megyei élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóságnak. Ennek alapján a megküldött nyilvántartás az előző év március elsejétől a folyó év február hónap utolsó napjáig terjedő időszakban folytatott értékesítéseknek a rendeletben előírt, az alábbiakban részletezett, kötelezően nyilvántartandó adatait kell, hogy tartalmazza: elejtett vad darabszáma, faja elejtett nagyvad azonosító jel száma, vagy az elejtett apróvad apróvad gyűjtőigazolás sorszáma a közvetlenül végső fogyasztót ellátó helyi kiskereskedelmi, vagy vendéglátó egységnek forgalmazott elejtett vad pontos rendeltetési helye Mindezek alapján azt is el kell mondani, hogy a vadászatra jogosult által vezetett nyilvántartás formáját a rendelet nem szabályozza, így arról minden vadászatra jogosult saját maga dönthet. A papír alapon vezetett nyilvántartás tehát éppen úgy elfogadható, mint az elektronikus nyilvántartás, a lényeg csak az, hogy a kötelező tartalmi elemek megtalálhatók legyenek benne. A március 20-i dátum azért került meghatározásra, mert a vadászatra jogosultaknak az egyéb, a vadászati hatóságnak küldött jelentési kötelezettségeire is ez a határnap vonatkozik, ennek alapján célszerűnek látszott ezt a jelentési kötelezettséget is hozzá igazítani az összes többihez. A vadászatra jogosultnak az eddig elmondottakon kívül rendelkezésére kell, hogy álljon legalább egy a rendelet 12. és 13. -aiban szabályozott feltételeknek megfelelő vadbegyűjtő hely. A vadbegyűjtő helynek lehet akár a tulajdonosa a vadászatra jogosult, de minimum üzemeletetője kell, hogy legyen. 19
Végül, de nem utolsó sorban a vadászatra jogosultnak úgynevezett Helyes Higiéniai Gyakorlatot kell tevékenységére kidolgoznia és működtetnie. 7.3 A Helyes Higiéniai Gyakorlatról általában A vadászatra jogosult köteles a rendeletben előírt tartalmi elemekkel bíró úgynevezett Helyes Higiéniai Gyakorlatot bevezetni és működtetni elsődleges termelő tevékenysége során. De mit is jelenthet ez a fogalom? A rendelet fogalom meghatározása szerint a helyes higiéniai gyakorlat a vadászatra jogosult által folytatott elsődleges termelés szintjén jelentkező élelmiszer eredetű veszélyeket azonosító, valamint az azonosított veszélyek szabályozására kidolgozott útmutató. Most pedig lássuk ezt egy kicsit részletesebben. A vadászatra jogosult tehát egy elsődleges termelő tevékenységet folytat, amelynek végterméke az elejtett vad. Ez a termelő tevékenység azonban több egymást követő és egymásra épülő munkafolyamatból áll. Ezeknek a munkafolyamatoknak a gyakorlati kivitelezése során a termék fogyaszthatóságát veszélyeztető számos tényező előfordulása valószínűsíthető. Ezeket a tényezőket összefoglaló néven veszélyeknek nevezzük, amely veszélyek három kategóriába sorolhatók: Ennek megfelelően megkülönböztetünk, fizikai, kémiai és biológiai veszélyeket. A vadászatra jogosult feladata, hogy az egyes munkafolyamatok vonatkozásban meghatározza, hogy a saját körülményei között és a saját gyakorlatát folytatva milyen veszélyek előfordulása valószínűsíthető. Ez után elemeznie kell, hogy a valószínűsíthető veszélyek közül melyek azok, amelyek akár a körülmények akár a gyakorlat módosításával kizárhatók. Az ezek után is valószínűsíthető veszélyek esetében pedig olyan gyakorlati útmutatókat kell készítenie, amelyekkel azok előfordulása kizárhatóvá válik, vagy ha nem, akkor is azok a termék fogyaszthatóságát lényegesen nem fogják befolyásolni. Ezeknek a gyakorlati útmutatóknak az összessége a helyes higiéniai gyakorlat. A kérdés már csak az lehet, hogy miért került bele a rendeletbe ez a követelmény? 20
A választ a kérdésre megint csak a 852/2004/EK rendeletben fogjuk megtalálni. Ezen rendelet alapján ugyanis a Tagállamoknak a nemzeti joggal összhangban meg kell állapítaniuk többek között a vadászatra jogosultak azon tevékenységére vonatkozó szabályokat is, amelyek során azok a területükön elejtett kis mennyiségű vaddal a végső fogyasztót, vagy a végső fogyasztót közvetlenül ellátó helyi kiskereskedelmi egységet ellátják. Ezen nemzeti jogszabályokat pedig úgy kell elkészíteni, hogy az azokban foglalt előírások biztosítsák a 852/2004/EK rendelet célkitűzéseit. A 852/2004/EK rendelet legfőbb célkitűzéseit annak preambulumában találjuk meg, amelyek közül az egyik éppen a helyes higiéniai gyakorlatokról szóló útmutatók alkalmazása a származási gazdaságok szintjén: 852/2004/EK preambulum (11) A veszélyelemzés, kritikus szabályozási pontok (HACCP) elveinek alkalmazását az elsődleges termelésben általánosan még nem lehet megvalósítani. A származási gazdaság szintjén azonban a helyes gyakorlatról szóló útmutatókkal kell ösztönözni a megfelelő higiéniai gyakorlat alkalmazását. Ezeket az útmutatókat szükség szerint az elsődleges termelésre vonatkozó különleges higiéniai szabályokkal kell kiegészíteni. Helyénvaló, hogy az elsődleges termelésre és az azzal összefüggő műveletekre vonatkozó higiéniai követelmények eltérjenek a többi műveletekre vonatkozóktól. 7.4 A Helyes Higiéniai Gyakorlat tartalmi elemei 1. a vadászatra jogosult által az elsődleges termelés szintjén folytatott tevékenységének részletes leírása 2. az egyes tevékenységek kapcsán az élelmiszerbiztonsági veszélyek azonosítása 3. az azonosított veszélyek kockázatbecslését, és a kockázatbecslés alapján besorolt kockázati megszüntetése vagy elfogadható szintre való csökkentése érdekében bevezetett és alkalmazott intézkedések 4. az elsődleges termelő tevékenység szintjén felmerülő kockázatok megelőzése érdekében bevezetett és alkalmazott helyes gyakorlati útmutatók 7.5 Az elejtett vad forgalmazása az Európai Unió más Tagállamaiba Az első és legfontosabb megállapítás, hogy az Európai Unión belüli forgalmazás belföldi forgalmazásnak számít. Ennek következtében, ha a vadászatra jogosult a területén elejtett vadat bármely más Tagállamában lévő vadfeldolgozónak, vagy vadfelvásárlással és tovább értékesítéssel 21
foglalkozó élelmiszeripari vállalkozásnak kívánja értékesíteni, akkor az elejtett vadat csak a nyomon követhetőséget biztosító dokumentumoknak és a kereskedelmi okmányoknak kell kísérnie a rendeltetési helyig. A nyomon követhetőséget biztosító dokumentum szerepét jelen esetben a vadkísérő jegy, illetve az apróvad gyűjtőigazolás tölti be. A vadászatra jogosult a más Tagállamba értékesített elejtett vad vadkísérő jegyéről, illetve apróvad gyűjtőigazolásáról valamint valamennyi a szállítmányt kísérő kereskedelmi dokumentumról másolatot kell, hogy készítsen. A dokumentum másolatokat pedig a rendeletetési hely pontos megadásával a szállítást követő 24 órán belül meg kell küldenie a területileg illetékes élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóságnak. Erre azért van szükség, mert bármely a vadállományt érintő járványhelyzetben a járványügyi nyomozáshoz valamint a szükséges járványügyi intézkedések megtételéhez a hazai hatóságnak pontosan tudnia kell, hogy az adott területről hova, mikor és milyen fajú elejtett vad került kiszállításra. 7.6 Az élelmiszer birtokosának kötelezettségei Ezzel kapcsolatban azt kell tisztázni, hogy mit értünk az élelmiszer birtokos fogalma alatt. Ez a fogalom általánosan használt az élelmiszerhigiéniai szakzsargonban. Jelentése: az a természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet akinek, vagy amelynek az adott élelmiszer, esetünkben az elejtett vad a birtokában van. Ez azonban nem jelenti azt, hogy akinek az elejtett vad a birtokában van az egyúttal annak tulajdonosa is. Mindössze annyiról van szó, hogy az élelmiszer birtokos felügyeli és biztosítja az adott élelmiszer biztonságát. Az élelmiszer birtokosának számít tehát a vadászatra jogosult a vad elejtésétől mindaddig, amíg azt a végső fogyasztónak, a végső fogyasztót közvetlenül ellátó helyi kiskereskedelmi vagy vendéglátóhelynek, a vadfelvásárlással és továbbértékesítéssel foglalkozó élelmiszeripari vállalkozónak, vagy vállalkozásnak, illetve vadfeldolgozónak át- vagy el nem adja. Ettől kezdve viszont az előbb felsoroltak válnak az élelmiszer birtokosává. 22
1. Az élelmiszer birtokosa felelős az általa szállított, tárolt, forgalomba hozott élelmiszer biztonságáért, a nyomon követhetőség biztosításáért és dokumentálásáért, valamint az egyéb vonatkozó jogszabályi előírások megtartásáért. 2. A rendelet 3. melléklete szerinti hússzállítási igazolást, vagy annak a hatósági állatorvos által hitelesített másolatát a helyi kiskereskedelmi vagy vendéglátó egység üzemeltetőjének az árusítás helyén kell tartania. 3. Az élelmiszer birtokosa felhasználásig köteles biztosítani, hogy az elejtett nagyvad hőmérséklete teljes tömegében 0-7 C, az elejtett apróvad hőmérséklete teljes tömegében 0-4 C legyen. 4. Az elejtett vad szállítása során az élelmiszer birtokosának meg kell akadályoznia annak szennyeződését. Az elejtett vadat egymásra halmozva szállítani tilos. A felsorolt kötelezettségek közül talán csak a harmadik szorul némi magyarázatra. Ezen belül is azt kell pontosítani, hogy az egyes élelmiszer birtokosok esetében mit is értünk felhasználás alatt. Ezt egy táblázat formájában tesszük szemléletessé. Élelmiszer birtokosa vadászatra jogosult végső fogyasztó végső fogyasztót közvetlenül ellátó helyi kiskereskedelmi egység végső fogyasztót közvetlenül ellátó helyi vendéglátó egység vadfelvásárlással és továbbértékesítéssel foglalkozó élelmiszeripari vállalkozás vadfeldolgozó Az elejtett vad felhasználása az elejtett vad átadása eladása az elejtett vad konyhai feldolgozása az elejtett vad értékesítése a végső fogyasztónak az elejtett vad vendéglátó ipari feldolgozása az elejtett vad továbbértékesítése az elejtett vad feldolgozása 23
8 Az elejtett vad kezelése és vizsgálata Az elejtett vad vizsgálata hasonlóan a háziasított állatók húsvizsgálatához alapvetően az ante mortem, azaz élőállat vizsgálatból és a post mortem, vagyis az élet kioltását követő vizsgálatból áll. Az azonban egyértelmű. hogy egy vadon élő állat elejtésének és az elejtett vad kezelésének mozzanatai nem egyeznek meg a háziasított állatok vágóhídon történő levágásának menetével. Éppen e speciális helyzetből adódóan a vadon élő állatok esetében ante mortem és a post mortem vizsgálat fogalma alatt is mást kell érteni, mint ahogy ezt tesszük a háziasított állatoknál. 8.1 A vadon élő állatok ante mortem vizsgálata Tekintettel arra, hogy a vadászható vadfajok esetében az elejtés előtt tényleges élőállat vizsgálat nem értelmezhető, így esetünkben ennek szerepét az elejtő vadász megfigyelései töltik be. Az elejtő vadásznak az elejtés előtt meg kell figyelnie az állat élő állapotban tanúsított viselkedését. Például, hogy észrevehetők voltak-e az állaton valamilyen rendellenes a normálisan az adott fajra jellemző viselkedésformák. De ezen kívül a vadásznak az elejtett vad környezetét is vizsgálnia kell. Ennek során az esetleges környezeti szennyeződések lehetőségét kell kizárnia. Ilyenek lehetnek például a látható vegyi szennyeződések, vagy kihelyezett mérgek jelenléte a vad élőhelyén. 8.2 A nagyvad post mortem vizsgálata 8.2.1 A nagyvad post mortem vizsgálatának első szakasza A post mortem vizsgálat nagyvadnál a zsigereléssel kezdődik. Ezt rendszerin még az elejtő vadász végzi, akinek, ennek során különös figyelmet kell fordítania az elejtett vadtesten és a zsigereken észlelhető elváltozásokra, illetve az azokon vagy azokban észlelhető rendellenességekre. 24
8.2.2 A nagyvad post mortem vizsgálatának második szakasza: A zsigerelést követően a forgalmazásra szánt minden nagyvadat az úgynevezett képesített vadhúsvizsgálónak, vagy egy hatósági állatorvosnak, vagy egy magán állatorvosnak kell megvizsgálnia. Ez a vizsgálat megtörténhet még a terítéken vagy a vadbegyűjtő helyen is. Amennyiben azonban a terítéken a képesített vadhúsvizsgáló, vagy a hatósági vagy magán állatorvos nem végezte el a test és a zsigervizsgálatot, akkor a vadbegyűjtő helyre az elejtett vaddal együtt annak zsigereit is be kell szállítani. Amennyiben lehetőség volt arra, hogy a test és zsigervizsgálatot az előbb felsorolt személyek valamelyike elvégezze, úgy a vadbegyűjtő helyre elegendő csak az elejetett vadtestet beszállítani. Természetesen ezzel kapcsolatban azt is el kell mondani, hogy a terítéken történő test és zsigervizsgálat csak megfelelő fényviszonyok mellet végezhető el. Megfelelő fényviszonyok alatt általánosságban az olyan erősségű világítást kell érteni, amelynél már a kezdődő romlás jelei is megállapíthatók. A pontos fényerősségre jogszabályi előírás nincsen, azonban a szakirodalom és a korábbi, azóta hatályon kívül helyezett élelmiszerhigiéniai jogszabályok az 540 lux fényerőt jelölik meg, az előzőekben leírt általános követelmények teljesülését biztosító fényerőként. 8.2.3 A nagyvad post mortem vizsgálatának harmadik szakasza: Ez konkrétan a húsvizsgálati döntés meghozatalának a szakasza. A post mortem vizsgálatnak ezt a szakaszát csak hatósági állatorvos végezheti és ez a szakasz csak vadbegyűjtő helyen végezhető el. A hatósági állatorvos, amennyiben a vadászatra jogosult az elejtett nagyvadat a végső fogyasztónak minősülő természetes, jogi személynek, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetnek vagy a helyi kiskereskedelmi vagy vendéglátó egységnek átadásra vagy eladásra szánja a vadászatra jogosult értesítése alapján az elejtést követő 48 órán belül kell, hogy azt megvizsgálja. Ez a vizsgálat több dologra terjed ki. Egy felöl meg kell vizsgálni az elejtett vadtestet abból a szempontból, hogy azon felismerhetők-e a fogyaszthatóságot befolyásoló elváltozások. Más felöl az ante mortem vizsgálat tapasztalatait és a post mortem vizsgálat első két szakasza során tett megállapításokat is elemezni kell. 8.3 Az apróvad post mortem vizsgálata. 8.3.1 Az apróvad post mortem vizsgálatának első szakasza: Az apróvad elejtését követően nem történik meg azonnal a zsigerelés. A post mortem vizsgálatnak ezt a szakaszát hasonlóan a nagyvad post mortem vizsgálatának második szakaszához a képesített vadhúsvizsgáló, a hatósági állatorvos, vagy a magán állatorvos végezheti el. A vizsgálat során azonban nem kell tényleges testvizsgálatot végezni valamennyi elejtett apróvadon, hanem csak egy úgynevezett reprezentatívnak tekinthető számú elejtett 25
apróvadat kell az összes közül kiválasztani, amelyeket szemrevételezéssel és tapintással kell vizsgálni. 8.3.2 Az apróvad post mortem vizsgálatának második szakasza Ez a szakasz lényegében megegyezik a nagyvadnál elmondottakkal. 8.4 Eljárások és kötelezettsége a húsvizsgálat során 8.4.1 Az elejtő vadász kötelezettségei Az elejtő vadász köteles tájékoztatni a képesített vadhúsvizsgálót, vagy hatósági, vagy magán állatorvost az ante mortem vizsgálat és nagyvad elejtésekor a post mortem vizsgálat első szakasza kapcsán tett megállapításairól. 8.4.2 A vadkísérő jegy kitöltése A képesített vadhúsvizsgálót, vagy hatósági, vagy magán állatorvos saját és az elejtő vadász megállapításai alapján kitölti a vadkísérő jegyet, amennyiben semmilyen a fogyaszthatóságot kizáró, vagy kérdésessé tevő körülmény nem áll fenn. A vadkísérő jegyre rá kell vezetni az elejtett nagyvad azonosító jelének számát is ugyanis ez fogja a továbbiakban a vad és a kísérő dokumentum összetartozását és így a nyomon követhetőséget biztosítani. 8.4.3 Az apróvad gyűjtőigazolás kitöltése A képesített vadhúsvizsgálót, vagy hatósági, vagy magán állatorvos a vadász ante mortem vizsgálata és a saját megállapításai alapján, amennyiben semmilyen a fogyaszthatóságot kizáró, vagy kérdésessé tevő körülmény nem áll fenn, kitölti az apróvad gyűjtőigazolást. Az apróvad gyűjtőigazolás egyedi sorszámmal ellátott nyomtatvány szemben a vadkísérő jeggyel. Apróvad esetében azonban lévén egyedi megjelölés nem létezik csak tétel szerinti nyomon követhetőségre van mód a kísérő dokumentum alapján. 8.4.4 Eljárás kifogásolás esetén Amennyiben a képesített vadhúsvizsgáló, vagy a magán állatorvos saját vizsgálatai vagy az elejtő vadász megfigyelései alapján olyan megállapításra jut, hogy az adott elejtett vad nem minősíthető kifogásmentesnek, azonnal értesíti a hatósági állatorvost. 26
A hatósági állatorvos az értesítés alapján haladéktalanul megvizsgálja a kifogásolt elejtett vadat annak valamennyi zsigerével együtt. Ebben az esetben a hatósági állatorvosnak be kell mutatni az elejtett vad csonkítatlan testén kívül annak valamennyi zsigerét is. Ezzel kapcsolatban azonban meg kell jegyezni egyrészt, hogy nem minősül trófeás vad esetében csonkításnak a trófea eltávolítása. Másrészről azt is pontosítani kell, hogy mit értünk valamennyi zsiger alatt. Abban a helyzetben, amikor a tapasztalt elváltozás nem érinti a gyomor bélrendszer, akkor azt nem kell bemutatni a hatósági állatorvosnak. Ha viszont a kifogásolás alapját adó elváltozás, vagy rendellenesség érinti a gyomor béltraktust is, akkor természetesen ezeknek is rendelkezésre kell állniuk a hatósági állatorvosi vizsgálat során. Harmadsorban az a rendelkezés is magyarázatra szorul, hogy a rendelet miért nem határozza meg pontosan, hogy a hatósági állatorvosnak mennyi idő belül és hol kell megvizsgálnia a kifogásolt vadat. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy mindig az adott bejelentés alapján kell, hogy a hatósági állatorvos a szakma és a járványügyi szituáció alapján eldöntse egyrészt, hogy milyen gyorsan száll ki a helyszínre, másrészt, hogy az elejtett vadat el lehet szállítani az elejtés helyéről, vagy nem. 8.4.5 Az elejtett vad húsvizsgálati döntésének meghozatala és az ezzel kapcsolatos egyéb teendők: Az elejtett vaddal kapcsolatos húsvizsgálati döntést csak hatósági állatorvos hozhat. A hatósági állatorvosnak kétféle döntési lehetősége van. Az egyik, hogy a megvizsgált elejtett vadat fogyasztásra alkalmasnak találja. Ebben az esetben kitölti a hússzállítási igazolást. A vadkísérő jegyet illetve az apróvad gyűjtőigazolást bevonja és visszajuttatja az azt kibocsátó élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóságnak. A másik lehetséges döntés, hogy az elejtett vadat, vagy annak bizonyos részeit fogyasztásra alkalmatlannak minősíti. Ebben az esetben a hatósági állatorvosnak újabb két körülményt kell mérlegelnie. Az egyik, hogy fenn áll-e annak a gyanúja, hogy az elejtett vad, emberre vagy állatra átvihető járványos betegséggel fertőzött. Amennyiben igen, akkor a fogyasztásra 27