Megjegyzések a késő szarmata kerámia kérdéséhez Ács CSILLA A szarmata leletanyag túlnyomó részét a kerámia teszi ki. Ennek csak elenyésző hányada kerül elő sírmellékletként, ahol az egyéb barbár és esetleges import római anyag segítséget nyújt a keltezéshez. Az egyes temetőkön belül néha a temetőre specifikus kerámiamennyiség, ill. minőség mutatható ki, pl. a kézzel formált, ill. korongolt kerámia dominanciája 1. A kárpát-medencei barbaricumban azonban nem különíthető el az ún. sír kerámia. Az viszont tény, hogy a telepek anyagában sok olyan funkcionális típus található meg, ami a sírok anyagából teljesen hiányzik. Pl. hombárok, nagyméretű korsók, ún. felsőfüles edények stb. Általában a nagyméretű darabok funkcióra való tekintet nélkül csak a településanyagokban jelentkeznek. A kerámiaanyag mennyisége, változatossága igen komoly vizsgálati alapot adhat egyes szűkebb korszakok kronológiai problémáinak tisztázásához. Az első lépcsőfokban kiemelhető az eredetét tekintve idegen anyag, amely nagyrészt római import. Ennek keltezése a birodalmon belül, főleg a terra sigillatát illetően kellően kidogozott. Nagyobb nehézség a helyi anyagnál jeletkezik, főleg azokban az esetekben, ill. kronológiai időszakokban, amikor még vagy már nincs jellegzetes római import tömegáru. Tehát, ha szűkebb időintervallumot kívánunk meghatározni, akkor más megközelítési módot kell választanunk. Azaz, az egyes edénytípusokat és variánsaikat a feldolgozott anyagnál vizsgáljuk, mégpedig olyan módszerrel, hogy igyekszünk kiválasztani azokat a formákat és típusokat, amelyek hosszabb időszakra jellemzőek, ill. azokat, amelyek csak egy-egy lelőhelyen és csak bizonyos szűkebb időszakon belül fordulnak elő. Az egy-egy lelőhelyen előkerült ritkaságszámba menő példányoknál ugyan fennáll annak a lehetősége, hogy a kutatottság nem kielégítő mértékű. Ezt a bizonytalanságot ki lehet azonban zárni olyan lelőhelyek esetében, amelyek egy jobban kutatott tájegységhez tartoznak, pl. Csongrád megye. Ha itt megtalálható a ritka edényforma, méghozzá több példányban és több lelőhelyen, akkor a lelőhelyek időhorizont szerint összehasonlíthatók és elemezhetők. A típusok elterjedésénél viszont minden esetben figyelembe kell venni a fentebb említett kutatottsági elmaradottságot. Azaz, ha egy jellegzetes forma hiányzik pl. Bácska, Bánát területéről, ami földrajzilag és politikailag, ill. etnikailag egy azonos időszakon belül ISTVÁNOVITS 1986. 92., ahol két, részben azonos korszakra keltezhető temetőre hivatkozik, Kiskunfélegyháza - Külsőgalambosra, ill. Törökszentmiklós - Surjánra.
nem választható le Csongrád megyéről, akkor óvatosan keli fogalmaznunk a típusok elterjedését illetően 2. A szarmata kerámia problémáinak feldolgozása során nem mellőzhetők Párducz Mihály publikációi. Egyes telepek anyagát, ill. egyes vidéki múzeumok gyűjteményeit közölte és ezek kapcsán foglalkozott egy-egy típussal, pl. az ún. gömbtestű edényekkel (PÁRDUCZ 1937. 144-151.) vagy egyes telepek anyagával, pl. a Hódmezővásárhely környéki telepekkel (PÁRDUCZ 1938., 1943.), Makó (PÁR DUCZ 1939.), Földeák (PÁRDUCZ 1941.) stb. telepanyagaival. Később kronológiai bontásban egy szűkebb korszak, a késő szarmata-hunkor típusaival is foglalkozott (PÁRDUCZ 1959.), valamint ezek keleti eredetével, elsősorban a csongrádi temetők kapcsán. Anyaggyűjtésében itt már kiterjesztette a típusok és formák elterjedését a teljes Alföldre. Viszont éppen egyes unikum jellegű kerámiáknál nem tudott megfelelő eredményt elérni. A kiskunmajsai besimított, sárkányos tál feldolgozása során (PÁRDUCZ 1972.135-136.) keltezése labilis, a formát sem tudja bekötni az alföldi anyagba 3. A kerámián előforduló felületkezelési és díszítési módok vizsgálata további megközelítést tesz lehetővé. Az alföldi szarmata besimított kerámia vizsgálata során az egyes típusok kronológiai bontásban is vizsgálat tárgyát képezték 4. A ritka díszítésmód különféle edénytípusokon, de főleg a meredek falú tálakon volt a következő lépcsőfok a késői kerámia visgálatánál (VADAY 1980/81./a), ahol már további megközelítést tett lehetővé a típusok szétválasztása. Egyúttal itt körvonalazódott egy elterjedési kör is, mely főleg a Dél-Alföld tiszántúli területét érintette. Egy másik speciális kerámiafajta, a szemcsés, csillámos kézikorongolt kerámia vizsgálata is ezt a területet rajzolta körül, bevezetve a szakirodalomba egy eddig ismeretelen, késői típust: a bográcsokat (VADAY 1980/81./b). Hasonlóképpen speciális edényforma a gömbtestű edények késői változata, mely szintén egy telepanyag kapcsán bővítette ki a késői kerámiatípusokat (VADAY 1985.). Itt már nemcsak az öves edények, de a meredek falú tálak és a figurális díszítésű edények is összefonódtak. A következőkben egy kisebb leletanyag kapcsán vizsgálom a késői kerámiaművesség termékeit. Ez a lelőhely Szőreg-Iván téglagyár, ahol Csallány Dezső egy gepida temetőt tárt fel, de a temető területén elszórtan szarmata telepjelenségeket is dokumentált (CSALLÁNY 1961.300-302.). Tulajdonképpen egy gödör és számos szórványanyag került itt elő. Az anyag szerencsére annyira jellegzetes és tipikus, hogy a szórványok is értékelhetők a vázolt megközelítési mód alapján 5. 2 Pl. meredek falú tálak, figurális sárkány-, madármotívumos besimított kerámia az irodalomban csak két helyen szerepel az említett terültekről Lenauheim (Csatád) és Szabadka (Subotica) - Mácskovics téglagyár, de számuk lényegesen magasabb a Bácskában is és a Bánátban is. Ezúton köszönöm meg Vaday Andreának, hogy az említett területről származó anyaggyűjtésébe betekinthettem. A cikkben a tálat a sárkány ábrázolás kapcsán igen hosszú időszakra teszi, egészen az avar korig. A kerámia anyaga alapján a III-IV. századot, - holott a szürke jól iszapolt kerámia a II. századtóljellegzetes az Alföldön - jelöli meg, s ugyanakkor a cikk címe is utal e bizonytalanságra, ti. Nép vándorláskori...stb. ISTVÁNOVITS E.: Szarmata besimított kerámia. Szakdolgozat Budapest, 1981. Kézirat. Ezúton is köszönöm, hogy elolvashattam és felhasználhattam munkámban. A teljes anyag külön cikkben kerül publikálásra. 98
A korábban idézett irodalmi feldolgozások alapján a következő kép alakul ki (1. kép). A meredek falú tálak, figurális díszítésű edények, csillámos, szemcsés és hasonló anyagú bográcsok erős sűrűsödést mutatnak az Alföld középső sávjában, elsősorban Csongrád, Békés és részben Bács-Kiskun megye keleti részén. Erős ritkulás jelentkezik a Duna-Tisza közének nyugati felén. Ez nem magyarázható kutatottsagi hiányossággal. Elég csak egy pillantást vetni Párducz M. késő szarmata lelőhelyeinek térképére (PARDUCZ 1950. 2-5. ábra). Üresnek tűnik a Körösöktől északra fekvő terület (Jász-Nagykun-Szolnok megye), ill. Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területe. A Közép-Tisza-vidék lelőhelyekben gazdag (425 lelőhely a I. századtól az V. század közepéig: VADAY 1989.), de ezen lelőhelyek nagy része nem takar nagyobb, jelentősebb feltárást. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye anyaggyűjtése és részletes feldolgozása ezt a területet is lelőhelyekkel fedi le (ISTVÁNOVITS 1986.). A régészeti anyag azonban sok vonásban itt eltér az Alföld többi lelőhelyétől. Az Alföld legdélebbi területe a Bácska és Bánát szintén sok lelőhellyel van képviselve, de anyaguk nagyrészt közöletlen, így hozzáférhetetlen számunkra. A szőregi leletek közül ki kell emelnünk a következő típusokat: Jellegzetes meredek falú tálak, melyek már a III. sz. végén megjelennek az alföldi anyagban, itt speciális késői, IV. század végi - V. század eleji példányokkal tűnnek fel. PL: egy világosszürke, sárkányokkal díszített tál (II. tábla 2-3.), vagy egy fekete, fényezett táltöredék (II. tábla 1.), melynek pontos párhuzama a bagi (VADAY 1985. 1. kép 2.) és tiszaföldvári tál (GABLER-VADAY 1986. Abb. 37.6.). Ugyancsak jellegzetesek a meredek és bordázott oldalú tálak (I. tábla 4.,6.), melyek szintén a késői anyag sajátosságai (VADAY 1989. Abb. 41. 40, 4L). Hasonló igen nagyméretű darab ismert Hódmezővásárhely-Solt-Paléról (PARDUCZ 1938. Ab>. 5.6.). A meredek falú tálak külön csoportját alkotja három egyenes és bordázott falú tál. Ezek közül kettő kihajló, síkozott peremű (I. tábla 1-2.), a harmadik enyhén ívesen kihajló profilú (I. tábla 3.). Jellegzetes a függőleges sűrű és vízszintesen futó besimított zegzug vonaldíszítés. A korábbi leletanyagban a tálak inkább csak simított felületűek, a késői anyagban tűnik fel a különféle besimított díszítés. Ez a kerámiatípus déli jellegzetesség, pl. a Közép-Tisza-vidéken teljesen ismeretlen a közölt anyagban. Az ún. csongrádi csoportban jelenik meg egy félgömbös, nyújtott formájú tál (PARDUCZ 1959. XVI. 7-8.). Szőregen belül két irányban sávosan simított, kívülről simított és besimított díszítésű darabja ismert. (I. tábla 5.). Hasonlóképpen késői - díszítését tekintve is - egy lapos, kónikus besimított és simított tál (I. tábla 7.). A késői besimított kerámiánál nemcsak tálakon, de hombárokon, korsókon és felsőfüles edényeken is feltűnik az a felületkezelési mód, ahogy a kerámia egyes régióit (perem és nyak, ill. has) más-más, váltakozó irányban haladó sávos besimítással díszítik. A gyakori gömbtestű edények késői változata a meredek falú, vízszintes simítással felületkezelt edénytöredék (III. tábla 1.). Ugyancsak késői a besimított díszítésű, horpasztott falú edény (III. tábla 3.), mely korábbi római Faltenbecherek késői barbár utóéletét képviseli. Szőregen egy jól iszapolt, téglaszínű, tojáshéjszínű bevonatos példánya ismert. Párhuzama Makó-Vöröskereszten került elő 99
1. kép Néhány késő szarmata edénytípus elterjedése: l:ada-komlósi téglagyár, 2:Algyő, 3:Apatin, 4: Bag-Új telep, 5:Békés-Körös part, 6:Bordány-Mezö dűlő, 7:Csengele, 8:Csongrád-Csipai föld, 9:Deszk határa, 10:Endrőd-Ugari dűlő, ll:földeák, 12:Gyoma 133. lelőhely, 13:Gyula, 14:Hódmezővásárhely-Fehértó-Solt- Palé, 15:Hódmezővásárhely-Gorzsa, 16:Kecskemét-Mária város, 17:Kiskundorozsma-Kistemplom tanya, 18:Kiskunmajsa, 19:Lenauheim (Csatád), 20:Makó-Vöröskereszt, 21:Mártély, 22:Nagymágocs-Paptanya, 23:Orosháza-Monor, 24:Orménykút-Puszta dűlő, 25:Pusztamérges, 26:Sándorfalva-Eperjes, 27:Szabadka (Subotica)-Mácskovics téglagyár, 28:Szeged határa, 29:Szeged-Mórahalom, 30:Szentes, 31:Szőreg-Iván téglagyár, 32:Tázlár, 33:Tiszaföldvár-Téglagyár 1. Abb. Verbreitung einiger spätsarmatischer Gefäßtypen: 1: Ada-Komlósi téglagyár, 2: Algyö, 3: Apatin, 4: Bag-Ujtelep, 5: Békés-Körös part, 6: Bordány-Mezö dűlő, 7: Csengéié, 8: Csongrád- Csipai föld, 9: Deszk határa, 10: Endröd-Ugari dülö, 11: Földeák, 12: Gyoma-133. Fundort, 13: Gyula, 14: Hódmezövásárhely-Fehértó-Solt-Palé, 15: Hódmezövásárhely-Gorzsa, 16: Kecskemét- Mária város, 17: Kiskimdorozsma-Kistemplom tanya, 18: Kiskunmajsa, 19: Lenauheim (Csatád), 20: Makó-Vöröskereszt, 21: Mártély, 22: Nagymágocs-Paptanya, 23: Orosháza-Monor, 24: Orménykút-Puszta dülö, 25: Pusztamérges, 26: Sándorfalva-Eperjes, 27: Szabadka (Subotica)- Mácskovics téglagyár, 28: Szeged határa, 29: Szeged-Mórahalom, 30: Szentes, 31: Szöreg-Iván téglagyár, 32: Tázlár, 33: Tiszaföldvár-téglagyár Рис 1: Карта распостранения нескольких позднееарматских типов посуды: 1: Ада- Комлоши тегладяр, 2: Алдьё, 3: Апатии, 4: Баг-Уйтелеп, 5: Бекеш-Кёрёш парт, 6: Бордань-Мезё" дюлё, 7: Ченгеле, 8: Чонград-Чипан фёлд, 9: Деск, 10: Эндрёд-Угари дюлё, 11: Фёлдеак, 12: Дёма 133, 13: Дюла, 14: Ходмезёвашархей-Фехерто-Шолт Пале, 15: Ходмезёвашархей-Горжа, 16: Кечкемет-Мария варош, 17: Кишкундорожма-Киштемплом таня, 18: Кишкунмайша, 19: Ленаухейм (Чатад), 20: Мако-Вёрёшкерест, 21: Мартей, 22: Надьмагоч-Паптаня, 23: Орошхаза-Монор, 24: Ерменькут-Пуста дюлё, 25: Пустамергеш, 26: Шандорфалва-Эпереш, 27: Сабадка (Суботика)-Мачкович тегладяр, 28: Сегед, 29: Сегед Морахалом, 30: Сентеш, 31: Сёрег-Иван тегладяр, 32: Тазлар, 33: Тисафёлдвар-Тегладяр 101
(PÁRDUCZ 1939. Abb. l.,2.). Horpasztott falú, durvább anyagú, szemcsés példányok Északkelet-Magyarország területén is előfordulnak (ISTVÁNOVITS 1986.). Első pillanatra valóban a római Faltenbecherekkel hozhatók ezek az edények kapcsolatba, de azok mind díszítétlenek. A Csernyahovi kultúra területén igen sok helyen feltűnik a horpasztott falú üvegedényeket utánzó kerámia körében a szőregiéhez hasonló díszítésmód és formaalakítás. Sokszor bepecsételt és beszurkált mintával is felbukkan. Az ún. felsőfüles edények, ill. kantáros fazekak késői változatai a következő darabok (III. tábla 2., 4-5.). Ezek tipikus edények a Barbaricumban, korábbi időszakban is előfordulnak, de elvétve Pannoniában is feltűnnek a limes mentén (VADAY 1989. 157-158. a további irodalommal). A késő szarmata anyagban azonban ezek nemcsak középméretben, de nagyméretben is előfordulnak és igen gyakran besimított díszítésűek, ami a korábbi időszakokban ennél a típusnál eddig ismeretlen 6. A felsőfüles edényekhez hasonlóan már a szarmata kor korábbi fázisában is ismert az ún. söröskupa alakú egyfülü korsó. (VADAY 1989. 144-145. további irodalommal.) (IV. tábla 1-2.). A késői anyagban ezek különféle besimított és simított változatokban fordulnak elő, így Szőregen is, ahol a sima, sűrű függőleges besimítás mellett a bordákkal tagolt plasztikus felületalakítás is feltűnik. Hasonlóképpen korábban már ismert a hordóedény (VADAY 1989. 158-160. további irodalommal.), (IV. tábla 3.), ami a késői telepek sajátossága is, azonban a késői anyagban gyakoribb a felület sávos simítása. (VADAY 1989. 158-160. további idrodalommal) 7. A késő szarmata telepeken a fazekak körét bővíti a csillámos-szemcsés, kézikorong olt, gyakran síkozott és fedőhornyos peremű edényfajta. Szőregen ennek sima díszítetlen változatai mellett fésűs sávos, hullámos, ill. fésűs beszurkált díszítésű darabjai is feltűnnek (IV. tábla 4-5., V. tábla 1-4., VI. tábla 1.), de egy benyomott lencsesorral díszített darabja is előfordult (V. tábla 3.). Korábban ha ilyen töredék előkerült, Párducz nem választotta ki a kézzel formált és durva kerámia köréből. Egyes példányait pedig a szarmata anyagtól idegen volta miatt megkísérelték germánnak, gepidának meghatározni. A Szeged környéki terepbejárások során ez a kerámiafajta mindig együtt került elő a szokásos szürke, korongolt késő szarmata anyaggal. A Kiskundorozsma-Kistemplom tanyai lelet publikálása során Párducz Mihály csak a leletanyag egy részét közölte (PÁRDUCZ 1950. CXXII. tábla 33., 34.), valójóban előkerült itt egy csillámos-szemcsés, kézikorongolt nagy fazék is beszurkált, ill. fésűs dísszel (KÜRTI 1976/77. 20.). A leletanyag újbóli feldolgzása során már együtt szerepel ez a fazék a szokásos kézzel formált edények és a késő szarmata-hunkori kannelúrás és becsiszolást utánzó kerámiával együtt (VÖRÖS 1987. 2-7.). Megkísérelték ezt a csillámos-szemcsés, díszített fazekat a gepidához kötni, ugyanakkor ez a leletegyüttes is bizonyítja, hogy hunkori, keleti elemeket tükröző, de helyi szarmata kerámiával együtt található meg. A leletegyüttes két 7 102 Nagyméretű és besimított díszü példányai gyakoriak pl. Tiszaföldvár-Téglagyár telepanyagában. VADAY 1989. óta egy újabb nagykiterjedésű telep, Gyoma 133 feltárása során a korai példányok között is találtak besimított díszű darabokat, ezek azonban formailag némileg különböznek a késői példányoktól. Az adatot Vaday Andreának köszönöm.
tipikus kannelúrás és öves edényét már Alföldi András (ALFÖLDI 1932.XVIII.t.3. és 9.) is hunkorinak határozta meg. Nemcsak a korszak meghatározása és a kerámia egyéb jellegzetessége zárja ki a gepida azonosítást, hanem az a tény is, hogy a lelőhelyek, amelyeken együtt fordul elő a késő szarmata-hunkori besimított gyorskorongolt kerámia evvel a fazéktípussal a hun központi szállásterületen található. Ugyancsak késői a csillámos-szemcsés bogrács, ennek egy változata Szőregen is előkerült (VI. tábla 2.) 8. Nemcsak a barbár leletanyag, hanem a késő római, ill. a késő római időktől római mintára működő barbár műhelyek áruja is megtalálható ebben az időszakban. Szőregen előkerült egy késő római folyatott díszű üvegpohár töredéke. Míg a korábbi időszakban a teljes szarmata barbaricumban meglehetősen kevés az üvegáru, addig a késői telep- és temetőanyagokban gyakorivá válik a késői mázas dörzstálakkal együtt. Ilyen egybeesés tapasztalható Tiszaföldvár-Téglagyár anyagában, ahol becsiszolt üvegpohár töredékek, mázas dörzstál töredékek fordultak elő a besimított sárkányos díszítésű tállal együtt (GABLER-VADAY 1986. Abb. 87.). Temetőben előkerült hasonló poharak, pl. Sándorfalván (VÖRÖS 1982/83. IV. tábla 3.), Lászlófalván (PÁLOCZI 1976. 6.) stb., de a különféle folyatott és rátett sötétkék, ill. fekete pettyes üvegpoharak is a korszak leletsorát bővítik (PARDUCZ 1959. 365-366.). A késői becsiszolt üvegpoharakkal - elsősorban síranyagok alapján - Rau foglalkozott (RAU 1972.). Késői példányai nemcsak a Dnyeper vidékén és északon, de a szarmata Barbaricumban és részben a Dunántúlon is megtalálhatók. A szőregi anyag alapján kiegészíthető a korban több irányú megközelítésben kirajzolt magyarországi Dél-Alföld olyan régiója, ahol a korábbi szarmata kerámia mellett, annak továbbfejlesztett keleti stílusú és díszítésű változatai mellett újabb edénytípusok is feltűnnek bizonyítva, hogy a hunkorban a szarmata lakosság továbbélt és kézműiparával, gazdaságával háttérgazdaságot nyújtott a nomád és katonai támadó hadjáratokat vezető hunok számára 9. ö 9 Korábbi elterjedésre VADAY 1980/81/b. és MRT 1989. 44. tábla 1-3., 6. BÓNA 1965. 114-117., VADAY 1989. 209. 103
IRODALOM ALFÖLDI 1932. Alföldi, A.: Leletek a hunkorszakból és ethnikai szétválasztásuk. (Funde aus der Hunnenzeit und ihre ethnische Sonderung.) AH 9. 1932. BONA 1965. Bona, I.: Későrómai és népvándorlás korszak. In.: Orosháza története. I. Orosháza 1965. 114-121. CSALLANY 1961. Csallány, D.: Archäologische Denkmäler der Gépiden im Mitteldonaubecken. ЛЯ 38. 1961. GABLER-VADNAY 1986. = Gabler, D. - H. Vaday, A.: Terra sigillata im Barbaricum zwischen Pannonién und Dazien. FontesAH Budapest 1986. ISTVANOVITS 1986. = Istvánovits, E.: Északkelet-Magyarország területének rómaikori története. Kandidátusi értekezés 1986. KÜRTI 1976/77. = Kürti, В.: Móra Ferenc ásatása Dorozsmán. MFMÉ 1976/77. 7-26. MRT 1989. = Magyarország régészeti topográfiája 8. Békés megye régészeti topográfiája. A szarvasi járás IV/2. Budapest 1989. PALOCZI 1976. = Pálóczi-Horváth, A.: Késő szarmata sír Lászlófalván. (Spätsarmatenzeitliches Grab in Lászlófalva. Позднесарматская могила в Ласлофалва.) Cumania 4. 1976. 73-78. PARDUCZ 1937. Párducz, М.: A hódmezővásárhelyi ref. gimnázium régiséggyüjteménye. (Die Alterthümersammlung des ref. Gymnasium in Hódmezővásárhely.) Dolg. 13. 1937. 120-194. PARDUCZ 1938. Párducz, M.: Rómaikori lelőhely Hódmezővásárhelyen Solt- Paléban. (Ein römerzeitlicher Fundort in Solt-Palé bei Hódmezővásárhely.) Dolg 14. 1938.90-123. PÁRDUCZ 1939. = Párducz, M.: Rómaikori telep Makó mellett. (Eine Siedlung der Römerzeit bei der Stadt Makó.) Dolg 15.1939. 133-145. PARDUCZ 1941- Párducz, M.: Szarmatakori telep és temető Földeákon. (Die Siedlung und das Gräberfeld der Sarmatenzeit bei Földeák) Dolg. 7. 1943. 90-101. PARDUCZ 194З. Párducz, M.: Szarmatakori telep Hódmezővásárhely Kopáncson. (Eine Siedlung der Sarmatenzeit zu Hódmezővásárhely-Kopánes) Dolg. 19. 1943. 164-169. PARDUCZ 1950. = Párducz, M.: A szarmatakor emlékei Magyarországon. III. Denkmäler der Sarmatenzeit in Ungarn III. AH 30. 1950. PARDUCZ 1959. Párducz, M.: Archäologische Beiträge zur Geschichte der Hunnenzeit in Ungarn. AAH 11. 1959.309-398. PARDUCZ 1972. Párducz, M.: Kiskunmajsai népvándorláskori lelet. (Völkerwanderungszeitlicher Fund aus Kiskunmajsa.) Cumania 1. 1972. 131-136. 104
RA U 1972. = Rau, G.: Körpergräber mit Glasbeigaben des 4. nachchristlichen Jahrhunderts im Oder-Weishsel Raum. ActaPraeArch 3. 1972. VA DAY 1980/81 /a = H. Vaday, A.: Bemerkungen zur Frage der eingeglätteten Keramik mit Figuraler Verzierung. MittArchlnst 10-11. 1980/81. 121-130. VADAY 1980/81/b. H. Vaday, A.: Késő-szarmata agyagbográcsok az Alföldön. (Spätkaiserzeitliche Tonkessel von der Tiefebene.) MFMÉ 1980/81. 31-42. VADAY 1985. = H. Vaday, A.: A bagi lelet. Újabb adat a későszarmata besimított kerámia kérdéséhez. (Der Fund von Bag. Weiterer Beitrag zur Frage der spätsarmatischen eingeglätteten Keramik.) AE 112. 1985. 25-35. VADAY 1989. H. Vaday, A.: Die sarmatischen Denkmäler der Komitats Szolnok. Ein Beitrag zur Archäologie und Geschichte des saramtischen Barbaricums. Antaeus 17-18. 1989. VOROS 1982/83. Vörös, G.: Hunkori szarmata temető Sándorfalva Eperjesen. (Eine sarmatische Begräbnisstätte aus der Hunnenzeit in Sándorfalva- Eperjes.) MFMÉ 1982/83. 129-172. VOROS 1987. Vörös, G.: Későszarmata edénylelet Kiskundorozsma-Kistemplomtanya lelőhelyről. (Gefässfunde aus der späten Sarmatenzeit an dem Fundort Kiskundorozsma-Kistemplomtanya.) MFMÉ 1987-1. 11-23. К вопросу о позднесарматской керамике Подавляющее большинство сарматского археологического материала состоит из керамики. Датировка керамики до сих пор сопряжена с трудностями. В то же время количество, качество, разнообразие керамики может послужить серьёзной основой для разрешения вопросов об определении хронологии. Датировка импортного римского материала достаточно разработана. Местная керамика проблематична, если в ней ещё не присутствуют провинциальные товары. В этом случае можно применить следующий подход: исследуя уже разработанные материалы выделить те типы, формы, которые характерны долгое время, или же те, которые встречаются только в течение узкого отрезка времени (принимая во внимание отсталость исследований в некоторых регионах). Исследование методов украшения поверхности и орнаментации керамики создает возможность для нового подхода. Следующей ступенью изучения керамики, где уже произошло выделение типов, было изучение уникальной орнаментации на различных типах сосудов. На основании описанного метода я провожу исследование небольшого керамического материала из поселения Серег, Иван тегладяр. Чилла A4 105
Anmerkungen zur Frage der spätsarmatischen Keramik Den überwiegenden Teil des sarmatischen Fundgutes macht die Keramik aus. Die Datierung der Keramik stößt noch immer auf Schwierigkeiten. Wiederum kann die Menge, Qualität, Vielfältigkeit des Keramikmaterials eine ernsthafte Untersuchungsgrundlage zur Klärung der chronolischen Fragen einzelner engerer Epochen abgeben. Die Datierung der römischen Importware ist entsprechend ausgearbeitet. Probleme treten beim einheimischen Material dann auf, wenn es noch oder bereits nicht mehr provinzielle Ware mit datierendem Wert ist. Bei dem erwähnten Material könnte die Annäherungsweise folgende sein: Unter den aufgearbeiteten Stücken jene Typen, Formen auszuwählen, die über eine längere Zeit charakteristisch sind, bzw. jene, die nur innerhalb eines engeren Zeitraums vorkommen (die schwache Erforschtheit dabei in Betracht ziehend). Die Untersuchung der auf der Keramik vorkommenden Oberflächenbehandlungs- und Verzierungsweisen machte eine weitere Annäherung möglich. Die nächste Stufe bei der Keramikuntersuchung war die besondere Verzierungsweise auf den unterschiedlichen Gefäßtypen, wo die Trennung der Typen bereits geschehen war. Auf der Grundlage der skizzierten Annäherungsweise untersuche ich im Zusammenhang mit einem kleineren Material - Szőreg-Iván téglagyár - die Produkte des späten Kermikhandwerks. Csilla ÁCS Dobó István Vármúzeum Eger (Pf. 10. H-3301) 106
I. tábla: Szőreg-Iván téglagyár 1-7: táltöredékek I. Tafel: Szőreg-Iván téglagyár 1-7: Schüsselfragmente Табл. I: Сёрег-Иван тегладяр 1-7: фрагменты мисок 107
II. tábla: Szöreg-Iván téglagyár 1-3: meredek falú tálak II. Tafel: Szöreg-Iván téglagyár 1-3: Steilwändige Schüsseln. Табл II: Сёрег-Иван тегладяр 1-3: миски с вертикальными стенками 108
III. tábla: Szőreg-Iván téglagyár 1: gömbtestű edény, 2,4-5: felsőfüles edények, 3: horpasztott falú edény III. Tafel. Szőreg-Iván téglagyár 1: Gefäß mit Kugelkörper, 2, 4-5: Gefäße mit oberrandständigem Henkel, 3: Gefäß mit eingedrückter Wand Табл III: Сёрег-Иван тегладяр 1: сосуд с округлым туловом, 2, 4 5: сосуды с верхней ручкой, 3: Faltenbecher 109
IV. tábla: Szőreg-Iván téglagyár 1-2: söröskupák", 3: hordóedény, 4-5: szemcséscsillámos fazekak IV. Tafel: Szöreg-Iván téglagyár 1-2: Bierhumpen", 3: Tragegefäß, 4-5: körnig-glimmerartige Töpfe Табл. IV: Сёрег-Иван тегладяр 1-2: "пивные кружки", 3: бочковидный сосуд, 4-5: горшки из глины с примесью гальки и слюды 110
V. tábla: Szőreg-Iván téglagyár 1-4: szemcsés-csillámos töredékek V. Tafel: Szöreg-Iván téglagyár 1-4: körnig-glimmerartige Fragmente Табл. V: Сёрег-Иван тегладяр 1-4: фрагменты керамики с примесл>ею гальки и слюды 111
VI. tábla: Szöreg-Iván téglagyár 1: szemcsés-csillámos fazék, 2: bogrács VI. Tafel: Szöreg-Iván téglagyár 1: körnig-glirnmerartiger Topf, 2: Kessel Табл. VI: Сёрег-Иван тегладяр 1: горшок из глины с примесью гальки и слюды, 2: глиняный котёл 112