Székely Virág Az avar alatt Egy hvös szi délutánon Berci, az iskolás sün kirándulni indult a családjával. Nagyon szerettek az erdben bolyongani, így gyakran útra keltek. Ilyenkor az anyukája bogyókat, gyümölcsöt és gombát gyjtött, apukája pedig azt tanítgatta, hogyan kell tájékozódni a sr bozótban. Berci leginkább azt szerette, ha el tudott bóklászni egy kicsit, mikor a szülei nem figyeltek, mert bizony már nagy süni volt, aki elég ügyes ahhoz, hogy egymaga boldoguljon. Néha a húga, Manó is vele tartott. Ilyenkor Berci büszkén mesélt neki egy régebbi kalandjáról, amikor egy embergyerek fogságába esett, s ezután teljesen egyedül megszelídített egy hatalmas és félelmetes kutyát, aki azóta a barátja lett. Annak ellenére, hogy nagyon hideg volt, a süncsalád már napok óta barangolt az erdben. Az apuka most is lelkesen magyarázta csemetéinek, mire kell figyelniük a bokrok közt. - Sose felejtsétek, ha veszélyt éreztek, azonnal gömbölyödjetek össze! - És ha nem is tudom, mi közelít felém? Lehet, hogy valami, ami nem is bántani akar vetette közbe Berci. - Fiam, ha nem gömbölyödsz össze, teljesen védtelenné válsz. És jobb félni, mint megijedni. - De nem kellene elbb megnézni, mi közelít felém és csak azután elbújni, hogy látom, hogy veszélyes? kérdezte a kis sün. - A múltkor nem kerültél volna bajba, ha nem kíváncsiskodsz, emlékszel? - Igen. - Akkor légy szíves, tartsd be ezt az egy szabályt, mert így soha nem eshet bántódásod. - Jól van, megpróbálom betartani felelte Berci. Mikor továbbmentek, Manó szólt a szüleinek, hogy nagyon fázik. - Hemperegj az avarba javasolta a sün anyuka. A levelek megóvnak a széltl. A kis sün így is tett, s miután jó alaposan beborította tüskéit levéllel, pont úgy festett, mint egy kisebb bokor. Jót nevetett ezen Berci, de el is ment a kedve a nevetéstl, amint neki is szüksége lett arra, hogy valami melegen tartsa. Nemsokára már négy kis bokornak látszó levélcsomó haladt egymás mögött az ösvényen. Azonban ahogy esteledett, úgy még inkább lehlt az id, és a süncsalád nagyon lassan, fogvacogva bandukolt. Végül az anyuka szólt, hogy ideje lenne megpihenni. - Álljunk meg és keressünk menedéket estére. Ma már biztosan nem érünk haza, aludnunk is kellene, ne menjünk tovább. - Elmegyek, keresek egy alkalmas helyet felelte az apuka és útnak indult. A környéken azonban nem talált olyan üreget, sem odvas fát, ahová bevackolhatták volna magukat éjszakára, így kénytelenek voltak egy kevésbé védett avarkupac alatt meghúzni magukat. Vacsorára megették az anyuka által gyjtött bogyókat, majd nyugovóra tértek. Berci szemére sokáig nem jött álom, s mikor épp elaludt volna, meghallotta szülei suttogását, akik minden bizonnyal azt hitték, mindkét kicsinyük alszik már rég. - Ha ilyen hideg marad az id pár napig, nem lesz elég az élelem mondta aggódva a sün anyuka. - Tudom felelte a sün apuka. Ha nem melegszik, majd én elmegyek ennivalót keresni. De csak ha besötétedik, mert nem ismers ez a környék, bármi ólálkodhat odakint, éjjel viszont nehezebben vesznek észre. 1
Székely Virág S így is tett. Másnap éjszaka óvatosan kidugta orrát a levélkupac alól, s körbeszagolt. Semmilyen furcsa illatot nem érzett, így kimerészkedett. Mikor körbenézett, meggyzdött arról, hogy valóban nem járt még ott azeltt. Óvatosan elbotorkált a legközelebbi bokorhoz, majd onnan az erd srje felé vette volna az irányt. Ám ekkor ugatást hallott és loholó lépteket, így futásnak eredt egy közeli farakás felé. Nem akarta a kutyát az avardombhoz csalni, ami alatt a családja lapult. Bebújt két rönk közé és összegömbölyödött. A kutya odaért a farakáshoz, de nem tudott hozzáférni a sün apukához. Kapart, morgott, ugatott, de tehetetlen volt, csak megszagolni tudta a sünt. Nagyon hosszú id telt el így, az eb nem mozdult onnan, de a sün türelmesen várt, annak ellenére, hogy nagyon félt, mert a kutya folyamatosan ugatott rá. Egy id után az ott lakó emberek megelégelhették a ricsajt, mert kimentek, hogy elzárják a jószágot éjszakára, hátha a helyén megnyugszik majd. A sün apuka várt még egy kicsit, s miután úgy érezte, végleg elhárult a veszély, gyorsan besurrant az erdbe, ott keresett egy kis eleséget és visszasietett a családjához, akik már nagyon várták t. - Képzeljétek, mi történt! Alig tettem ki a lábam innen, máris megtámadott egy véreb! kezdte mesélni. - Nem történt semmi bajod? kérdezte a sün anyuka. - Szerencsére nem sérültem meg. A kutya végig a sarkamban volt, de még épp idben el tudtam bújni elle. Látjátok, ezért mondom mindig, hogy azonnal össze kell kuporodni! Miután az emberek elvitték ezt a vérebet, már csak egy kevés élelmet tudtam szerezni. - Nem baj, Apu, az a fontos, hogy jól vagy mondta Manó. Én különben sem vagyok éhes. Persze tudták, hogy ez nem egészen így van és megosztották az élelmet egymás közt, de Manó ragaszkodott ahhoz, hogy kevesebbet kapjon. Ám sajnos még így sem tartott ki sokáig az a pár falat, amit a sün apuka összegyjtött, így az éjszaka hátralév részében mind korgó gyomorral kuporogtak a levelek alatt. Berci nagyon megsajnálta kishúgát, és elhatározta, hogy is keresni fog maguknak elemózsiát. Megvárta hát a reggelt, és mikor senki nem figyelt, kilopózott a halom alól. Ekkor látta meg, hogy nagy baj van. Azt vette ugyanis észre, hogy egy ember tornyosul az avar fölé és épp készül meggyújtani azt. Már indult volna, hogy szóljon a családjának, amikor hirtelen nagyon hangos kutyaugatás zavarta meg. Felé rohant az eb, így gyorsan összekuporodott, ahogy az apjától tanulta. Ez volt a szerencséje, mert így az ember figyelme eltereldött arról, amire épp készült. - Mi a baj, Bobó? kérdezte, de már meg is látta a kis sünt, aki miatt zajt csapott a kutyája. Jaj, te kis sün, hát hogy kerültél ide? Majdnem bajba keveredtél, még jó, hogy Bobó ilyen hangosan ugatott. Berci nem tudta megállni, és apja tanításai ellenére csak kidugta az orrát, hogy megnézze, mi történik. S amint meglátta a kutyát, rögtön megismerte: a barátja volt az, akivel az erdben szokott találkozni! Nagyon elámult. Ideje sem volt észbe kapni, s máris meghallotta a kislány hangját is, aki régebben meg akarta t tartani, mikor eltévedt. - Bobó, miért futottál el? Nem akarsz játszani? kérdezte, majd is megpillantotta Bercit. Nagyon elcsodálkozott. Kicsi süni, te vagy az? Visszajöttél hozzám? S örömében már föl is kapta volna elveszettnek hitt barátját, de Berci a levélkupac alá szaladt, hogy megmutassa, nincs egyedül, nehogy az ember elkezdje égetni az avart. Bobó kutyának több se kellett, azt hitte, ismét játszani szeretne vele a kis sün, és uzsgyi, a levelek közé vetdött is. Ugrált benne, széthordta ket, és boldogan vakkantgatott közben, csak úgy röpködtek a szép sárga, piros és narancsszín levelek, egészen addig, míg a gondosan összesöprögetett avar beterítette az egész kertet. Még a gazdái sem tudták t 2
Székely Virág megfékezni. Mikor észrevette, hogy Berci eltnt, abbahagyta a játékot és körbenézett a kupac romjain. Egy ideig sem, sem az emberek nem láttak semmit. Végül észrevették a négy pici, reszket levélkupacot a földön. A süncsalád volt az, akik, hogy álcázzák magukat, ismét teletzdelték falevéllel a tüskéiket még Berci is, mert megijedt a kutya hirtelen ugrálásától. A kislány nagyon megörült a sünöknek és próbálta ket elcsalogatni, de csak nem sikerült neki, még azután sem, hogy Bobó kutyát elzárták. Így végül szerzett pár gyümölcsöt, egy kis tálkába vizet tett a sünöknek, és édesapjával együtt visszament a házba. Egy ablakból nézte, ahogy a kis tüskések bátortalanul elbújnak, megebédelnek és végül elindulnak haza, az erd felé. Másnap segített a szüleinek ismét összegyjteni a leveleket, majd gondosan ellenrizték, hogy biztos nincs alatta senki és hozzáfogtak az avarégetéshez. Bercit édesapja hazafelé nagyon megdicsérte, és azt is belátta, hogy néha bizony hasznos dolog elmerészkedni a rejtekhelyrl. 3