NYUSZI jött az ötlettel egy reggel: gyûljön össze az Erdõ minden

Átírás

1 36 Szemle Molnár Vilmos FEJEZET, AMELYBEN BEINDÍTJÁK A HABGYÁRTÁST, KÉSÕBB PEDIG FÉNY DERÜL ARRA IS, HOGY MIKOR TOJIK A SAS A. A. Milne után NYUSZI jött az ötlettel egy reggel: gyûljön össze az Erdõ minden lakója pontban tízkor Róbert Gida háza elõtt, és készítsen mindenki habot. Elõször mindannyian meglepõdtek egy kicsit, de aztán szokatlan lelkesedéssel fogadták az ötletet. Akkor reggel külön-külön mindenki úgy érezte, hogy habkészítésben különösen ki tudja vágni a rezet. Malacka csodálkozott is egy kicsit, hogy ez az ötlet nem neki jutott eszébe, hanem Nyuszinak, akit bár nem szokta hangoztatni nem tartott valami sokra. Füles kezdetben ugyan akadékoskodott egy keveset, esõt, vihart, sõt tornádót jósolt a délelõtt folyamára, de aztán amikor a többiek mind elõrerohantak és õt faképnél hagyták, szaporán õ is utánuk baktatott. Égiháború pedig nem lett. Nyuszi, mint az ötlet tulajdonosa, a továbbiakban sem hagyta kisiklani kezei közül az irányítást, és nagy ügybuzgalommal látott az akció megszervezéséhez: Róbert Gidának van egy nagy fadézsája vette számba az eszközöket, de az Malackának és Zsebibabának túl magas. Jó volna ezért, kedves Kanga, ha ön magával hozná Zsebibaba fürdõteknõjét fordult oda Kangához, aki Zsebibaba fürdõteknõjével felszerelkezve igyekezett a találkahelyre. És természetesen még Zsebibabát is hoznia kell figyelmeztette szívélyesen Nyuszi, mert észrevette a Kanga zsebébõl kikandikáló Zsebibabát. Szappant hozok én folytatta kissé savanyúan, mert látta, hogy azt senki se hoz, ugyanis ennél a mûveletnél a szappan a legfontosabb, nem bízhatom másra tette hozzá némi gõggel. Vizet pedig a többiek fognak majd hordani fejezte be aztán elégtétellel és felvidulva. Na és ki hozza a mézet? érdeklõdött nyugtalanul Micimackó. Mert ha netán neki kell hoznia, akkor feleannyira sem élvezetes az egész. Miféle mézet? kérdezte a gondolatmenetébõl kizökkent Nyuszi. De aztán Micimackóra nézve gyorsan kapcsolt, és mérgesen hozzátette: Az most nem fontos.

2 Szemle 37 Már hogyne volna fontos, a méz a legfontosabb, gondolta Micimackó, de hangosan nem szólt semmit. Nem is rossz így, hogy nem kell hoznia mézet. Bár ha valaki nem õ közben úgy gondolná, hogy mégiscsak hoz egy kis jófajta mézet Mire mind összegyûltek Róbert Gida fájánál kivéve Tigrist, aki késett, de ezen senki sem lepõdött meg, mert a pontosság nem jellemezte Tigrist, már várta õket a fadézsa, és vizet sem kellett hordania senkinek, mert Róbert Gida minden elõkészített. Mosolyogva állt a dézsa mellett és fesztelenül üdvözölte a társaságot. Szervusz, mindnyájan! Nekem most el kell mennem, mert dógom van. Nyuszi és Bagoly majd megmutatnak mindent, õk tudják, hogy mit hogyan kell csinálni. (Nyuszihoz és Bagolyhoz hajolva, súgva: Ugye tudjátok?) Fél tizenkettõre újra itt leszek. Esetleg fél tizenháromra tette még hozzá némileg bizonytalanul. Ezen a fél tizenhármon gondolkozva elindult A Hét Fenyõfák felé. Bagoly önnön fontosságának teljes tudatában fölényes képet vágott, megköszörülte a torkát, és belekezdett: Ami a szappanhabgyártás technológiáját illeti Az enyém volt az ötlet vágott közbe sértõdötten Nyuszi. az úgy történik, hogy veszünk egy tetszõleges alakú edényt, s miután bizonyos szintig feltöltöttük vízzel, szappant És a szappan is az enyém mondta Nyuszi sötét tekintettel. adagolunk hozzá, lehetõleg könnyen oldódó, apró darabokban. Jó néven venném, Nyuszi, ha nem zavarnád az elõadást. De ekkor már tulajdonképpen senki sem figyelt, mert Kanga Zsebibaba fürdõteknõjével kimerített valamennyi vizet a fadézsából, és a magával hozott üvegcsébõl valami színes folyadékot öntött bele. Aztán gyorsan kavargatni meg pancsolni kezdte, miáltal egyszerre soksok szappanhab keletkezett, amelyek színesen csillogtak a fényben. Közben türelmesen magyarázott: Látod, Zsebibaba drágám, így kell szép kis szappanhabocskát készíteni. Csak arra vigyázz, a szappanos lé bele ne menjen a szemecskédbe. Kanga, kérem szólította meg szigorúan Nyuszi, miféle folyadékot öntött ön a vízbe? Folyékony szappant válaszolta Kanga oda se fordulva. És arra is ügyelj, Zsebibaba édes, hogy bele ne ess!

3 38 Szemle Eh, legyintett keserûen és gondolatban Nyuszi. Ebben a pillanatban nagyon át tudta érezni, mit jelenthet az Emberiség Félreállított és Mellõzött Nagy Jótevõjének lenni. Hát érdemes ezekért tenni valamit? Hát érdemes? Hálátlan fráterek! Nyuszi ajkát egyremásra keserû kacajok hagyták el, szintén csak gondolatban. Ha valaki rákérdezett volna, miért is kellene hálásnak lenniük neki, ugyan maga sem tudta volna hirtelenjében megmondani, de abban egészen bizonyos volt, hogy õt most sérelem érte vagy valami. És még ha csak valami, akkor is! De nem fogja hagyni, hogy eluralkodjon rajta a világfájdalom. Õ nem! Mindenre elszántan látott hozzám, hogy beleaprítsa a magával hozott szappant a dézsába. Majd megmutatja õ ezeknek, hogyan kell garantáltan eredeti, igazi-igazi szappanhabot csinálni. Hamisítás kizárva! Akkor tátják majd a szájukat álmélkodva, és jönnek hozzá bûnbánóan tanácsért! De nem tátották és nem jöttek. Nagyon úgy nézett ki, hogy a szappanhab készítéséhez mindenki ért. Malacka ekkor már, ügyesen könyékig feltûrve aprókockás ingét, ott hajladozott a teknõ fölött, Zsebibaba meg Kanga mellett, és buzgón lötybötölt a vízben. Bagoly a fadézsát választotta, annak peremére szállt, és idõnként onnan csapkodta szárnyaival az egyelõre még csak zavaros löttyöt. Vele szemben Micimackó kevergetett-kavargatott nagy ügybuzgalommal. Azzal kapcsolatban, hogy hova álljon, Füles egy darabig habozott, ami, figyelembe véve az ügy természetét, ezúttal igen helyénvaló volt. Végül Kangáékat és a fürdõteknõt választotta, de nem túl nagy lelkesedéssel látott munkához. Habok és más cifraságok mondta lenézõen, afféle modern firlefranc. Egy nagy huszonegyedik századi hûhó. Egykettõre szétpattan, és marad a nagy semmi. Nem egy tartós dolog. Jellemzõ ezekre az újmódi készítményekre. Ma rohannak utána a népek, holnap már a kutya sem emlékszik reá. Csupa hiábavalóság, nem egyéb. Én megmondtam. Mikor? kérdezte udvariasan Malacka. Most! mondta Füles, és csúnyán nézett Malackára. Nyuszinak ez egy kicsit sok volt. Hogy még Füles is blamálni merje a szappanhabot, az tûrhetetlen! Végül is az õ ötlete volt a habgyártás, és még reménykedett abban, hogy vissza tudja szerezni az irányítást. Ezért dühösen kifakadt: Sok a szöveg a teknõ mögött! Termeljünk, kérem, termeljünk!

4 Szemle 39 És akkor egy darabig csend volt és termeltek. Egy idõ után meg is látszott az eredmény, mert egész habdombok és habhegyek emelkedtek ki a dézsából meg a teknõbõl. Malackának valahogy kicsit nehezebben ment, sehogy sem akart növekedni elõtte a habmennyiség. Igaz, nem is nagyon erõlködött. Rájött, ezen a pályán õ nem fogja kifutni legjobb formáját. A szappanhabgyártás nem az õ asztala. A hab, bármilyen szépen csillog is, tulajdonképpen tucatáru, sorozatgyártmány. Egy adag hab temérdek egyforma gömböcskébõl áll, és még azok is összenyomódnak sok kis cellává vagy mi a csudává. Szériamunkával egy mûvészi adottságokkal megáldott lénynek nem szabad foglalkoznia! Malacka érezte, hogy õ egy mûvészi adottságokkal megáldott lény. A habkészítéssel csak elaprózza magát. A szépen megformált, egyedien kidolgozott, egyetlen nagy szappanbuborék az igazi! Lelki szemeivel már látta, hogy egy napon hatalmas, színes buborékot fog majd fújni. Akkorát, de akkorát, hogy szóval nagyon nagyot. A buborék majd egyre nõ, elõbb akkora lesz, mint Malacka maga, aztán mint Micimackó, aztán mint Róbert Gida, aztán mint a fák, aztán még a fáknál is nagyobb, és ott fog himbálózni a Százholdas Pagony felett, és visszatükrözõdik benne az egész Erdõ, és amikor az Erdõ lakói összefutnak, hogy megnézzék, ki van a buborék tövében, aki fújja, aki ott áll lábát jól megvetve, hatalmasra dagadt pofazacskókkal és félelmetesen kivörösödött arccal, mindazonáltal rendületlenül, kit fognak ott találni, na kit? Malacka, beleér az inged a lébe hívta fel rá a figyelmét jóakaratúan Kanga. Mégis nagy kuncogás követte a megjegyzést, jólesett egy kicsit derülni mindenkinek a hosszas hallgatás után. Malacka elvörösödött, de nem szólt semmit. Röhögésileg jól állunk mondta zordan Füles, de arra gondolt-e valaki, mi lesz, hogyha kihûl a Nap? Felelni erre nem felelt senki, viszont Zsebibaba a maga vékony hangján elrikkantotta magát: Nem látom Tigrist! Hol van Tigris? Valóban, akkor vették észre, hogy Tigris nincs ott. Addig fel se figyeltek rá, mert senkinek se hiányzott. Illetve hát mégiscsak hiányozhatott Zsebibabának, ha egyszer felfigyelt rá. Valahogy úgy áll a helyzet Tigrissel, hogy amikor megjelent valahol, olyan benyomást keltett, mintha egyszerre több példányban is jelen lenne. Talán azt, mert annyira szeretett ugrálni, meg odalopózni valakinek a háta mögé és váratlanul belehuhogni az illetõ fülébe. Kicsit olyan volt, mintha

5 40 Szemle mindig vibrálna, lehet hogy az oldalán a csíkok tették. Tény, hogy ezek miatt nem örvendett túlzottan nagy népszerûségnek. Különösen Malacka volt az, aki Tigris közelében mindig úgy érezte, hogy otthon felejtett valami fontosat és azonnal el kell szaladnia érte. És a füle töve is mindig bizseregni kezdett, nem tehetett róla. Pedig Malacka alapjában véve szerette Tigrist. Éppen csak hogy Micimackót sokkal de sokkal jobban szerette. És Zsebibabát meg Kangát is jobban. Meg még Nyuszit is. És hát tulajdonképpen Bagolyt is. Róbert Gidáról nem is beszélve, az más. Jaj, és nehogy elfelejtsük szegény Fülest, hát persze, õt is jobban szerette. Szóba jöhetnének talán még Nyuszi rokonai és üzletfelei, nem is tudom De aztán mindjárt már Tigris következett! Én szóltam neki mondta Nyuszi, még kora reggel szóltam. De tudjátok, milyen Tigris. Olyan impertinens mondta Bagoly választékosan. Olyan kelekótya mondta Kanga elnézõen. Olyan megbízhatatlan mondta Nyuszi megrovóan. Olyan temperamentumos mondta Malacka elgondolkozva. Egyszer Bagolytól hallotta ezt a szót, és örült, hogy most használhatja. Olyan barát mondta Zsebibaba és mosolygott, Tigris a barátom. Olyan csíkos mondta Micimackó, de közben máshol járt az esze. Csíkosnak mindig csíkos tette még hozzá mentegetõzve, amikor látta, hogy a többiek furcsán néznek rá. Olyan dinka mondta Füles megvetõen. Az milyen? érdeklõdött kíváncsian Zsebibaba. Az olyan válaszolta határozottan Füles, mint aki bele szokta lökni az embert a patakba. Olyan nagy szólt hozzá Malacka újra a témához, amely õt különösen foglalkoztatta. Tulajdonképpen nem is olyan nagy mondta Nyuszi, hiszen még csak egy kis kölyöktigris. Annyi csak, hogy az Erdõben élõk többségéhez viszonyítva azért már nem is olyan kicsiny. Sajnos szaladt ki Malacka száján. De majd ki fogja nõni magát jósolta meg Nyuszi. Sajnos mondta újra Malacka. De ha csak diskurálunk egész nap, és nem megy a munka, én nem tudom, mi lesz a vége emelte fel a hangját Nyuszi, aki szeret-

6 Szemle 41 te, ha övé az utolsó szó. Bizonyára a felszólító mondatokat is szerette, mert még hozzátette: Termeljünk, kérem, termeljünk! És akkor ismét termeltek még valamennyit. Lassan már elég sok idõ telt el, amióta elkezdték termelni a habot, és lopva mindenikük körülpillantott, hogy lássa, hogy haladnak vele a többiek. Meglepõdve állapították meg, hogy Micimackó elõtt emelkednek a legnagyobb szappanhabtornyok. Ezen azért is csodálkoztak, mert Micimackó köztudottan nem a szorgalmáról volt híres, õ inkább a költemények szerzésében, meg a mézescsuprok számlálásában jeleskedett. Akkor mi történhetett vele? Pedig egyszerû volt a titok nyitja: Micimackónak már a kezdet kezdetén feltûnt, hogy a sok egymáshoz kapcsolódó habcellácska feltûnõen hasonlít a lépesméz lépét alkotó és mézet tartalmazó sejtecskékhez. Ez annyira lelkessé tette, hogy semmilyen fáradságot nem érzett, miközben mancsaival szaporán csápolta a szappanos vizet, és a habmennyiség növekedésével buzgalma is csak egyre nõtt. Milyen különös alakja van elõtted annak a habnak, Mackó szólította meg álmélkodva Malacka. Valóban ismerte el Micimackó. Valamihez nagyon hasonlít. Olyan, mintha valami lenne, de nem az. Egyáltalán nem az tette még hozzá sajnálkozva. Vannak dolgok, amik prérifarkasnak tûnnek, de nem azok jegyezte meg nagyképûen Bagoly. Én nem a prérifarkasra gondoltam mondta Micimackó csodálkozva, hogy az okos Bagoly is milyen értetlen tud lenni néha. Lárifári, bármihez is hasonlít, úgyis csak hab mondta Bagoly. Errõl van szó: a habképzõdés kiszámíthatóságáról. Ha szappant aprítunk vízbe és folyamatosan pancsolunk benne, nagy valószínûséggel hab képzõdik fejtegette tudálékosan. De mi lenne, ha egyszer valami más képzõdne? tette fel a kérdést ábrándosan Malacka, akinek voltak bizonyos képességei a képzelõdés területén. Ezen mindnyájan elgondolkoztak és mindenki gondolt valamire Bagoly elõtt a dézsában elég soványka habréteg úszkált, amit szégyellt is egy kicsit, de aztán azzal mentegetõzött önmaga elõtt, hogy õ végtére is elméleti szakember, a kétkezi, vagy jobban mondva, kétszárnyi munka idegen tõle. De azért nem szerette volna, ha a többiek felfigyelnek erre, és szóvá teszik a dolgot, ezért figyelemelterelõ hadmûveletbe kezdett.

7 42 Szemle A napokban kezembe került egy varázslásról szóló könyv kezdte. Igen érdekes ráolvasásokat tartalmaz. Nem mintha én hinnék bennük tette hozzá gyorsan és nyomatékosan, távol áll tõlem mindenféle babona. De ha mint költészeti értéket vesszük, akkor érdemes meghallgatni párat. Hogy már szót ejtsünk a poézisrõl. A miézisrõl? kottyantott közbe Zsebibaba. Akkor most folytatta Bagoly és közben szigorúan fixírozta Zsebibabát, de az nem úgy nézett ki, mint aki észreveszi engedelmetekkel elszavalnék néhányat. Halljuk! kiáltott õszinte örömmel Micimackó. Minden formában szerette a verseket, még akkor is, ha nem õ költötte õket. Halljuk, halljuk! kiabált Zsebibaba is, és nagyon élvezte, hogy õ is hozzá tud szólni a témához, ráadásul õ kétszer is mondta a halljuk -ot, míg Micimackó csak egyszer. Bagoly kihúzta magát, kicsit eltávolodott a szappanleves dézsától (kifundálta, hogy a szavalat végén nem oda fog visszaállni, ahol addig állt), aztán megköszörülte a torkát és belekezdett: Mérges kígyótól marás, Habakuk és Szent Balázs! Hamuban izzó parázs, Szemmel verés, szóvarázs Méhecske vagy lódarázs? csúszott ki akaratlanul is Micimackó száján. Merthogy egyáltalán nem mindegy tette még hozzá magyarázólag. A méz elõállítása szempontjából fejezte be elbátortalanodva, mert látta, hogy közbeszólása nem nyerte el Bagoly tetszését. Bagoly újra nekiveselkedett a mondókájának, de ekkor meg Fülesbõl tört elõ váratlanul a költõ, és hallatta hangját: Istálló vagy lógarázs? recsegte kissé rekedtesen. El lehet tûnõdni rajta! Próbára lehet tenni vele az élesebb elméket! Bezzeg, hogy Füles hol parkol le éjszakára, az mostanság nem érdekli a népeket. Nem azért mondom nézett jelentõségteljesen Malackára, de valahogy ezzel nem foglalkoznak eléggé. Ne vedd a szívedre, kérlek fordult oda Nyuszihoz is, aki egész idõ alatt oda se figyelt, mert két távoli rokona és három régi üzletfele félrehívta megbeszélendõ valamit. Így nem lehet ráolvasást tartani, hogy senki sem figyel! fakadt ki sértõdötten Bagoly, és már be sem fejezte a mondókáját.

8 Szemle 43 Én figyelek, én figyelek! kiabálta lelkesen Zsebibaba, és hozzá még ugrált is egy keveset, mert valamiért úgy gondolta, hogy az ugrálás a megfeszített figyelem jele. Zsebibaba, kedves kezdte Kanga, és azzal akarta folytatni, hogy mindjárt kell menni lefeküdni, vagy mindjárt kell menni ebédelni, vagy mindjárt kell menni, de akkor rájött, hogy még egyiknek sincs itt az ideje. Ezen igen meglepõdött, és egy kicsit el is gondolkozott. Zsebibaba közben tovább kiabált: Nyuszi, hé, Nyuszi, figyelj már ide, ugye én figyelek?! Malacka, hol vagy Malacka, te mit gondolsz, figyelek-e én?! De persze nem kapott választ, mert éppen senki nem figyelt oda. Úgy nézett ki, hogy érdektelenség és figyelem hiánya miatt a szavalat kudarcba fulladt. Ekkor váratlanul megjelent közöttük Tigris. Ez is olyan Tigris-féle dolog volt; egy darabig egyáltalán nem lenni jelen valahol, aztán egyszerre csak teljes egészében és nyomatékosan jelen lenni ugyanott. Õ tudja, hogy csinálta. Na, lesz itt ugrálás mindjárt mondta borongva Füles, ajánlom mindenkinek, hogy álljon minél távolabb a pataktól. (Pedig nem is volt a közelben patak.) Ugrálni én is tudok mondta büszkén Zsebibaba és ugrált. Tigris nem is annyira ugrálós jegyezte meg halkan Malacka, mint inkább ráugrálós. De Tigris ezúttal igen csendesen viselkedett. Az elején legalábbis. Figyelmét teljesen lekötötték a fürdõteknõben meg a dézsában úszkáló habcsomók. Élénk fantáziája különbözõ izgalmas alakzatokat vélt felfedezni bennük. Lopakodó mozdulatokkal óvatosan becserkészte a fadézsát, aztán hirtelen felpattant és supsz! és püff! és loccs!, nagyokat sózott a habcsomók közé. Mindezt Zsebibaba örömteli ujjongására, és a többiek nagy megbotránkozására. Jé, hogy ez a Tigris milyen jópofa! lelkendezett Zsebibaba. No de Tigriském! méltatlankodott Bagoly, miközben a szemét törölgette, amely telement szappanos lével. Tigris! próbálta felelõsségre vonni Nyuszi. Te tulajdonképpen rongálod a habot! De ez nem volt igaz. Minél jobban csapkodott Tigris a dézsában, annál több hab keletkezett a szappanos vízbõl. Végül már neki volt a legtöbb habja. Akkor leállt a csapkodással, és megpróbált úgy tenni, mintha kezdettõl ez lett volna a célja.

9 44 Szemle Így szoktak a Tigrisek habot csinálni mondta mintegy mellékesen, és igyekezett szerénynek látszani. Füles, aki minden habellenszenve mellett szép csendesen megpróbált elsõ lenni a habtermelésben, de vajmi kevés eredménnyel, Tigris sikerét látva keserûen kifakadt: Hamarmunka: fusermunka jelentette ki megvetõen. Hogy néz ki a habod, Tigris? Ezt nevezed te habnak?! Még ránézni is rossz! Nézzétek meg az én habomat: ez hab! Formás és takaros! Ezt neveztem én habnak! tekintett körül kihívóan, de senkit nem érdekelt Füles habja. Pedig ahol én álltam, különösen nehéz volt habot termelni! Pont ott mindenféle szöszmöszt vagy miafrancot fútt belé a szél! Nem mintha valami sokra értékelnék bármiféle habot is tette még hozzá méla undorral. Egyáltalán nem mintha! Micimackó elgondolkozva szemlélte saját habját, és próbált rájönni, milyen is az övé. Már elhessegette maga elõl azt a kényszerképzetet, hogy a lépesmézhez hasonlít. Mert minek kínozni magát? De akárhogy bámulta is a habot, nem jutott más eszébe róla, mint az, hogy: habos. Lassan az egész habgyártás kezdte elveszíteni a varázsát, ami kezdetben azért volt neki. Kangát túlságosan is emlékeztette egy nagymosásra, Zsebibaba meg idõnként úgy érezte, hogy elvész a szappanhegyek között. Igaz, nem lett volna túlságosan ellenére, hogy elvesszen egy kicsikét, eddig úgysem veszett el még soha. Micimackó belátta, hogy nagy a különbség a lépesméz és egy adag szappanhab között, Malacka viszont az egyéni mûvészi stílus híve volt. Nyuszinak rosszul esett, hogy ötletgazdaként eléggé a szélre szorult, Bagoly pedig ráébredt, hogy õ az elmélet területén van igazán otthon. Fülesnek amúgy sem tetszett soha semmi, talán az egy bogáncsot kivéve. Tigris, szokása szerint, egyszerûen elunta az egészet. Ráadásul egy rakoncátlan szellõcske széthordta a habcsomókat, amelyek lassan elfolyva nyálkás maszattá változtak át. Õszintén szólva elég ramatyul nézett ki a környék. Ilyenkor jön elõ az a hangulat, amikor jólesne belökni Fülest a patakba, vagy rosszat mondani Kangának Zsebibabáról, vagy rémisztõen nézni Malackára. Esetleg valami olyannal hozakodni elõ, amitõl a többieket eszi a sárga irigység. Emlékszem, pár évvel ezelõtt Engelbert unokabátyám kezdte múltba révült tekintettel Bagoly, aki sas volt, amíg nyugdíjba nem ment (nem tévesztendõ össze megboldogult Róbert nagybácsimmal!), egy borús õszi napon

10 Szemle 45 Mit csinál egy sas, amíg nyugdíjba nem megy? kíváncsiskodott Zsebibaba, és Bagoly ez egyszer nem haragudott a közbeszólásért, sõt, tulajdonképpen még örült is neki. A sas a madarak királya jelentette ki ünnepélyesen Bagoly. Rövid szünetet tartott, hogy mindenki át tudja érezni a kijelentés súlyát, majd folytatta. Õ repül a legmagasabban minden madár közül. Nagyjából ezt a kettõt is csinálja: királykodik és repül. De csak nappal! Mert úgy is lehet mondani, hogy felosztottuk egymás között a napot: õ nappali repülõ, én éjjeli. S tulajdonképpen sokkal nehezebb éjszaka repülni, mint nappal. Nem akárki lenne rá képes. Ismét rövid szünet következett, majd Bagoly halkan, átszellemülve, felfedte a titkot: Én képes vagyok rá. Éjszaka én aludni szoktam jegyezte meg szerényen Micimackó. S mert érezte, hogy valamivel még illene elõrukkolnia, hozzátette: De ahhoz én is nagyon értek. Az én unokabátyám, Leonárd szólt bele Tigris is, mert nem tûrhette, hogy, bár õ lett a habtermelés gyõztese, így háttérbe szorítják életében oroszlán volt. Éjjel is és nappal is. Minden állat fölött uralkodott tette még hozzá látszólagos nemtörõdömséggel. De nem a madarak fölött! csattant fel Bagoly, akit bagoly létére elfutott a pulykaméreg. Minden állat fölött mondta Tigris unottan, és úgy tett, mintha elfojtana egy ásítást. De nem a sasok fölött! hörögte Bagoly, és arca lassan lila színt öltött. Minden állat fölött mondta Tigris, közben csekély érdeklõdéssel szemlélt egy bárányfelhõt a magasban. A helyzet meglehetõsen feszültté vált, ami fõleg Malacka idegeit viselte meg. Malacka egyáltalán nem szerette az indulatoktól terhes pillanatokat, õ a csendes, békés pillanatokat szerette, amikor mindenki mosolyog és zavartalanul nõ a kukorica. Nem is igazán értette, hogy ilyen távoli rokon, mint egy unokabáty, hogyan képes viszályt szítani. Különösen, hogy jelen sincs. Talán csak az a baj jegyezte meg Malacka bátortalanul, de békítõ szándékkal, hogy túl nagy a rokonság. Az nem baj! förmedt rá Tigris, és hozzá még csúnyán is nézett. Hogy baj lenne, azt tulajdonképpen nem lehet mondani tûzte hozzá észrevételét Nyuszi is, aki úgy általában a rokonságügyben szintén érdekelve volt. És persze, õ is csúnyán nézte Malackát.

11 46 Szemle Vizsgálódásaim során arra a következtetésre jutottam, hogy az bajt nem képez jelentette ki Bagoly ellentmondást nem tûrõen. Odafordult Malackához és szigorúan végigmérte. Malacka elhatározta, hogy többet nem jár társaságba, hanem már délután elmegy remetének, vagy beáll szerzetesnek, lehetõleg a karthauziakhoz. Malacka szólt rá keményen Füles is, ne keverd a bajt! A karthauziakhoz vagy a trappistákhoz, gondolta életuntan Malacka. Nem fog õ többet szóba állni senkivel. Ekkor Micimackó jelentkezett szólásra. Úgy gondoltam, vagyis hát, arról van szó, ugyanis, hogy írtam egy verset vágta ki végül. Nem mondott senki semmit, de ezt úgy értelmezte, hogy senkinek sincs kifogása az ellen, hogy elszavalja. Valahogy azért több biztatást várt volna. Mikor kezdte Micimackó. Hangosabban, hangosabban! kiabálta Zsebibaba, pedig õ állt legközelebb Micimackóhoz, és nagyon jól hallott mindent, de jelezni akarta, hogy õ is itt van és figyel, és figyeljenek rá is. tojik a sas? fejezte be Micimackó. Ez a címe: Mikor tojik a sas? tette hozzá magyarázólag. Írta Micimackó. És akkor most: A sas a madarak királya. Az oroszlán az állatok királya. Akkor az oroszlán a sasnak is királya? De a sas tojik reája. Ennyi tette még hozzá végül, mert olyan furcsán hallgatott mindenki, mintha azt várnák, hogy jön még valami. De nem jött. Másrészt Micimackó is úgy érezte, tényleg jöhetne még valami. Taps vagy ilyesmi De az sem jött. A helyén maradt minden, ha ugyan ott volt a helye, ahol volt. Van, amirõl jobb verset tudnék írni mentegetõzött Micimackó, és ha kérdik, azt is meg tudta volna mondani, hogy mirõl. De még mindig nem szólt senki semmit. Bagoly úgy vélte, õ túlságosan is érdekelt a témában, semhogy illendõ lenne véleményt nyilvánítson. Füles sohasem is volt valami nagy véleménnyel a költészetrõl, kivéve, ha éppen nem az õ versérõl volt szó. Malacka még ott tartott, hogy többé nem veszi gyenge vállaira e hívságos világi élet dolgainak terhét. Kanga Zsebibabával volt

12 Szemle 47 elfoglalva, akinek idõközben sikerült véletlenül lenyelnie valamit, amitõl majdnem megfulladt, szerencsére Kanga idejében észrevette, és addig püfölte a hátát, míg végül is nem lett semmi baj. Tigrisnek egyszerûen nem volt véleménye, a költészet nem érdekelte. Nyuszi pedig, Nyuszi épp készült hozzászólni, annál is inkább, mert Bagoly hallgatását úgy értelmezte, hogy a nagyokos ezúttal nem képes megfelelõ színvonalú mûelemzésre, na nem baj, majd õ, Nyuszi megmutatja, amikor megpillantotta a Méhecskék Fája felõl közeledõ Róbert Gidát, és egyszerre már nem is volt olyan fontos, hogy elmondja a véleményét. Ott jön, ni, Róbert Gida! szólt oda a többieknek, mert azt azért nem szerette volna, ha valaki más szól, mikor pedig õ vette észre elsõnek. Fogadjunk, Füles, hogy nem tudod, hány óra van most! kiabált Zsebibaba szelesen. És mielõtt Füles még bármit is tudott volna válaszolni, diadalmasan kivágta: Fél tizenhárom! Na ugye! A mélyen felháborodott Füles szavai már elvesztek a nagy zsibongásban, amellyel körülvették az érkezõ Róbert Gidát. Ott tülekedtek mindannyian körülötte és egyszerre beszélt mindenki, mert szemmel láthatólag mindenkinek akadt mondanivalója, észrevétele, panasza, kérése, vagy csak egyszerûen üdvözölni akarta õt. Róbert Gida csak mosolygott, és meghallgatott mindenkit. Aztán amikor egy kicsit elcsitult a zaj, megszólalt: Szervusz, mindnyájan! Dógom vót, de most már itt vagyok. Egyszer valaki vadgalamb vót az illetõ azt mondta, idézem: bár az egész dologban a másik a hibás, de azért nem kell mellre szívni. Különben mit szólnátok egy jó kis estélyhez, amit én fogok adni? Amikor egy idõ után elült a nagy üdvrivalgás, továbbrta is mosolyogva folytatta: Ott rendeznénk azon a helyen, Ahol Estélyeket Lehet Rendezni. Hiszen tudjátok. Összegyûl majd az egész banda, és lesz mindenféle sütemény: mézes, meg kukoricás, meg bogáncsos, meg még csukamájolajas sütemény is lesz mondta, látva Tigris nagy, esdeklõ szemeit. De tejszínhab nem lesz rajtuk tette még hozzá némi megfontolás után, és másmilyen hab se, semmi. (Hitel, 2002/1.)