HÍRLAP 2013. NOVEMBER

HÍRLAP 2013. NOVEMBER 1

Külföldi nyaralás IKE-s önkéntesek a Csillagponton Az idei Csillagpont fő témája az identitás volt. Ezt a témakört járták végig az előadások, a kiscsoportos beszélgetések, a reggeli és esti áhítatok, a délutáni interaktív programok. Hogy mi is ide illeszkedjünk, az érzésszínház mélységét és kérdéseit használtuk fel: ki vagyok én, kivé válhatok, milyen lesz az Képaláírás életem, jó döntéseket hozok-e majd, hogyan élek helyesen, van-e Isten a gondok közepette, mi vár rám a halál után? A ránk és érzékeinkre hagyatkozó ember, bekötött szemmel nézhetett szembe saját magával, érzéseivel, félelmeivel, gondjaival, életével és az Isten Igéje által felvetett kérdésekkel. Az önkéntes munka mellett alkalmunk volt belekóstolni a fesztiválos hangulatba, így alakultak meghitt beszélgetések a sejtelmes fényű kávéházban, víg kedvű koncertes bulizások, hangulatos népi táncházolás, imára kulcsolt kezű áhítatok, kiscsoportos beszélgetések új ismerősökkel, merész falra mászások, megvilágosító előadások és falra festős rekordok. Magunkról nyomot hagy tunk a hatalmas színkavalkádban, a magyar rekordként felállított 500 ember által festett óriási falon két faldarab is magán hordja az IKE logóját, melyet rekorderekként büszkén és hálával festettük fel. Ezenkívül nyomot hagytunk annak a pár embernek a szívében, akiknek átadtuk Isten üzenetét, hogy vele és általa boldog lehet az életünk. Ezennel, az Erdélyi IKE tagjaiként felajánlott programpontjainkkal a 900 csillagpontos önkéntes szervezők közé sorolhatjuk magunkat. Nagy Kinga 2

Internationales Begegnungstreffen Innsbruck 08 12. 07. 2013. Ifjúsági vezetőképző konferencia az 1956-os forradalom idején nagyon sok magyar menekültnek adott otthont. A Salzburg Tiroli Evangélikus Egyházmegye ifjúsági irodája szervezésében egy négy országot magába foglaló nemzetközi ifjúsági találkozó zajlott Innsbruckban, július 8 12. között, amelyen a Marosvásárhelyi Főiskolások Ifjúsági Keresztény Egyesülete (Mifike), mint az Erdélyi Református Egyházkerület marosvásárhelyi egyetemista lelkészsége, illetve az erdélyi IKE képviseletében vettem részt. A résztvevők 18 25 éves, evangélikus vagy református, a gyülekezeti ifjúsági munkában aktívan részt vevő fiatalok voltak, összesen 12, amelyből 4 Magyarországról, 4 Ausztriából, 2 Németországból és 2 Erdélyből érkezett. A találkozó célja a különböző országok protestáns ifjúsági programjainak, miszsziós munkáinak ismertetése, ifjúsági munkában szerzett tapasztalatok, élmények megosztása egymás között, a keresztyén értékrend népszerűsítése a fiatalok körében. Ezenkívül kitűzött célpont volt az is, hogy a különböző országokból érkezettek személyes és egyházi kapcsolatrendszereket alakíthassanak ki egymással. A programhoz tartozott az ifjúsági munkát illetően az Európai Unió Fiatalok Lendületben program keretén belüli közös pályázatok, projektek megtervezése is. A találkozó egy csodálatos környezetben, Innsbruckban zajlott, amely Ausztria legjelentősebb idegenforgalmi központja, az Alpok fővárosa. A négynapos rendezvény ideje alatt helyi családoknál voltunk elszállásolva, a konferencia helyszíne pedig az evangélikus Christuskirche templom ifjúsági és vendégháza volt, illetve a közelben található Magyarház, amely Képaláírás A résztvevőknek bemutatókkal és beszámolókkal kellett készülniük a konferenciára, így minden országról egy csapatmunkában elkészített interaktív prezentáció került bemutatásra. Ezenkívül mindenki beszámolt a saját otthoni gyülekezetében zajló ifjúsági misszióról és egy, a szervezők által megjelölt témában kellett előadást tartani. Én a nemzetközi ifjúsági találkozók témát választottam, és az éppen ebben az évben Marosvásárhelyen megszervezett Kárpát-medencei Egyetemi Lelkészségek Találkozóját mutattam be, amely különösen nagyméretű rendezvény volt, és nagy siker a Mifike életében. 3

Nagyon sok érdekes beszámolót és előadást hallottam, számos témát megvitattunk az ifjúsági munka vonatkozásában, és amint kiderült, a jelen helyzetben is talán mi állunk a legjobban a keresztyénség és fiatalok témakörben. Magyarországi társainkkal együtt olyan rendezvényekről számolhattunk be, mint a Csillagpont, Szélrózsa, Válts Irányt, keresztény nyári táborok és fesztiválok, és láthattuk, hogy a nyugati államokban a jólét és a fiatalság elé széles skálán terülő szórakozási lehetőségek megnehezítik a gyülekezeti ifjúsági munkát, és ezekkel harcba szállva próbálják megismertetni a fiatalokkal Istent és a keresztyén értékrendet. Sajnos ez a jelenség az utóbbi időben nálunk is észlelhető, egyre kevesebb fiatal jár egyetemista gyülekezetbe, istentiszteletekre, bibliaórákra stb. A találkozó idején mindennapi programunkat áhítattal zártuk, gitáros dicsőítés során több nyelven énekeltük közös énekeinket, és nagyon nagy élmény volt együtt imádkozni az Úr imáját, hangosan ki-ki a maga nyelvén. A fent említett napirendi pontok mellett bőségesen volt alkalmunk a kikapcsolódásra is, megismerkedtünk a gyönyörű várossal, amelyet a 3000 méteres Alpok ölel körül. Egy egész napos kiránduláson is részt vettünk, amely a környéki hegyekben egy túrázást foglalt magába, láthattuk az Alpok legnagyobb alpesi rózsa mezejét, hegyi menedékházban ebédeltünk, és végül 1500 méter mélység felett libegőztünk. Megismerkedtünk a helyi jellegzetes ételekkel, hagyományőrző fesztiválon, és a helyi gyülekezet, illetve fogadócsaládaink társaságában kerti vendégségeken vettünk részt. Ez a találkozó számomra több szempontból is nagyon hasznos volt, elsősorban lehetőségem adódott új kapcsolatok kialakítására, más országok ifjúsági gyülekezeteinek megismerésére, nemzetközi projektek tervezésére és német nyelvtudásom gazdagítására. Mindezt koronázza Ausztria gyönyörűsége, amelyet az utazásom alatt láthattam, és a kirándulások felejthetetlen élményei, amelyekkel gazdagodtam. Gáll Orsolya, Mifike munkatárs. 5000 fiatal a Prágai Fesztiválon! 4 Idén harmadik alkalommal, augusztus 6 10. között szerevett az Európai IKE Ifjúsági fesztivált Prágában. Az idei fesztivál témája LOVE 2 LIVE (Szeretek élni) volt. Az 5000 résztvevő 5 kontinensről, több mind 70 országból érkezett. A fesztivál programja nagyon gazdag és színes volt, így mindenki talált lehetőséget elcsendesedésre, szellemi és lelki feltöltődésre, sportolásra és szórakozásra is. A fesztivál alkalmával sor került az Európai IKE Szövetség megalakulása 40. évfordulójának megünneplésére is. Az Erdélyi IKE háromfős csapattal vett részt a fesztivál szervezésében. A szervezők november 16.- ra hirdettek meg egy visszatekintő alkalmat Impact Day címmel, mellyel a fesztivál résztvevői szeretnék felhívni a figyelmet az Európai IKE értékeire és munkájára.

Területi rendezvények Énekszóval, játékkal, barátsággal halászó fiatalok Több mint 200 személy fordult meg a VII. (MM)IKE Emberhalász-napokon július 11 14. között Vajdaszentiványon. A résztvevők élménydús hétvégét tudhatnak maguk mögött, a programból nem maradhatott ki a horgászás, fürdés, harácsolás, a sok éneklés, a játékok, szoros barátságok kialakulása és a rengeteg nevetés. A tábor ideje alatt 20 szervező igyekezett kordában tartani 180 tomboló, szórakozni vágyó fiatalt. A rohamcsapat már szerdán előkészítette a terepet, a vajdaszentiványi református templom és a szomszédságában levő óvoda épülete és udvara kiváló helyszínnek bizonyult az ifjú emberhalászok elszállásolására, a tevékenységek levezénylésére. Csütörtökön a regisztrálók áradata, a piknik, a sátrak felhúzása már a hivatalos kezdés előtt megteremtette a tábori hangulatot. A helyi polgármester, valamint a főszervezők köszöntője után mindenki a csoportjával ismerkedett, nyolc helyszínen, nyolc játékon való részvétellel: repültek a vízzel töltött lufik, a legváratlanabb testrész-kombinációk érintkeztek, emberekből álló csomókat bogoztak ki a lelkes táborlakók. A délelőttöket Enyedi Csaba Márton és Imre István Zoltán intimitásról szóló előadásai, valamint a napi témával kapcsolatos csoportos beszélgetések töltötték ki, vasárnap pedig Les Zoltán hirdette az igét. A táborlakók részt vehettek a pénteki horgászversenyen, csobbanhattak a halastó vizében, emellett megcsillogtatták kreativitásukat: csoportonként saját indulót írtak, zászlót készítettek. A harácsolás nemcsak a résztvevőket mozgatta meg, szombat délután az egész falu felbolydult, a helyiek készségesen segítettek aranyfogat, kismalacot, kanyarfúrót, kockás hasat, Batmant és egyéb érdekességeket keresni. Az esték tábortűz körüli gitározással, énekléssel, filmnézéssel, társasjátékokkal vagy a kávéház körüli lézengők csevegésével teltek. Az idei tábor volt az eddigi legsikeresebb a Maros megyei Ifjúsági Keresztyén Egyesület (MMIKE) megerősödésének köszönhetően. A tábor sikere abban mérhető, hogy nagyon sok település bekapcsolódott, így az emberhalászás mellett nagyszerű alkalom adódott a találkozásra, ismerkedésre nyilatkozta Sütő Alpár főszervező, majd hozzátette: A nagy létszám a mozgósításkor okozott gondot. Továbbá problémát jelentett a tisztálkodásnál, mivel a későknek nem maradt meleg víz. Szerencsére az isteni gondviselésnek köszönhetően hideg esőt nem kaptunk, esetleg csak hideg zuhanyt. A rendezvény célja a szórakozás, ismerkedés, új barátságok megkötése volt úgy, hogy közben nem feledkeztek meg hálát adni, imával és énekszóval dicsérni Istent, minél több szeretetet osztani egymásnak. Berekméri Gabriella 5

Csendesség a forgásban Az idén első alkalommal megrendezésre kerülő Vásárhelyi Forgatagból a Marosvásárhelyi Főiskolások Keresztyén Egyesülete (MIFIKE) és a Maros Megyei Ifjúsági Keresztyén Egyesület (MMIKE) is kivette a részét, társulva a Református Telefonos Szeretetszolgálattal. A Forgatag programjainak egyik helyszíne a Maros-part volt, ahol számos civilszervezet kapott egy sátrat, hogy lelkes önkéntesei bemutathassák tevékenységüket az érdeklődőknek vagy az arra sétáló kíváncsi forgatagozóknak. Az egyik ilyen sátorban a MIFIKE MMIKE RefTelSz önkéntes csapata várta három napon keresztül Képaláírás 6 az érdeklődőket egy teára, beszélgetésre vagy épp egy kis elcsendesedésre. Minden délelőtt egy csendes sarkot próbáltunk létrehozni, ahol halk keresztyén zene mellett az arrajárók megpihenhettek, elbeszélgethettek az önkéntesekkel, vagy épp egy könyv lapjaiban merülhettek el. A RefTelSz képviselői csodálatra méltó lelkesedéssel ajánlották fel segítségüket a rászorulóknak. Péntek délután Sógor Árpád református lelkipásztor és családterapeuta, eleget téve a meghívásunknak, bemutatta az általa kifejlesztett sakkterápiát. A módszer lényege, hogy a önmegismerésre vágyó egyének vagy akár párok egy sakkjátszma által a terapeutával közösen tárják fel a problémákat és a megoldásokat. A bátor látogatók ki is próbálhatták a sakkterápiát, és tanulságos beszélgetésben lehetett részük. Szombaton a doboz.ro internetes áruház jóvoltából különböző játékokkal vártuk a kicsiket és nagyokat. A MIFIKE MMIKE sátor hamar a vidám, játszani vágyó gyerekek hangjával telt meg, míg a szülők, nagyszülők belelapozhattak a Maros- Mezőségi Kéve legújabb számába, vagy a RefTelSz tevékenységéről tudhattak meg többet. Vasárnap istentisztelettel vártuk az érdeklődőket, amely a MIFIKE hagyományos liturgiáját követte. Az igét Les Zoltán egyetemi lelkész hirdette, míg zenei szolgálattal a MIFIKE zenekara örvendeztette a híveket. A MIFIKE és MMIKE célja, hogy minél több fiatalt vezessen Isten közelségébe és bevonjon a tevékenységeibe, ezért a Forgatag egy kiváló toborzóhelynek bizonyult. Az idősebb korosztályról sem feledkeztünk meg, őket a különböző kiadványok által próbáltuk megszolítani. Reményeink szerint jövőben is részünk lesz a Forgatagban. Kopán Antónia, kommunikáció szakos egyetemista

Országos nyári rendezvények Algyógyi angoltábor Nagy sikert aratott az Algyógyi Gyermek Angoltábor: július 7 13. között 55 gyerek és 11 felügyelő lehetett részese az élménydús eseményeknek. Idén is egy 6 főből álló észak-írországi csapat csatlakozott a szervezőkhöz. A program nemcsak angol nyelvtanulásból, hanem szórakoztató játékokból, strandozásból és sporttevékenységekből állt. Vasárnap a csendes táborhely életre kelt. Az érkező gyerekek élettel töltötték meg a központot. Este a program ismerkedési játékokkal kezdődött. Ezeket a gyerekek végtelen energiával és lelkesedéssel játszották végig. Az ismerkedés hamar elkezdődött: a villanyoltás ellenére, a szobákból késő estig beszélgetés hallatszott. A gyerekek sokszor még a felügyelőket is beszélgetésbe keverték, így a lefekvés nagyon későig húzódott. A reggel tornával kezdődött, és reggeli után a gyerekeket szembesítettük a szabályokkal és a napi programmal. Minden reggel egy rövid áhítat mondanivalója által próbáltuk a gyerekeket megismertetni, közelebb vinni Istenhez. Az előadó saját életéből és a Bibliából példázva tanította a gyerekeket a helyes életmódról és az Isten országáról. Ezek után, mindenki lelkesen énekelte az angol dicsőítő énekeket. Angol tudása szerint, mindegyik gyerek egy-egy csoportba volt beosztva, és a társaival naponta kétszer angolórára ment. Minden csoportnak két tanára volt, akik a gyerekek angol tudását próbálták bővíteni. Emellett a résztvevők új dolgokat tanultak Nagy-Britanniáról, és megismerték az ott élő emberek szokásait. A délutáni programok párhuzamosan folytak, mindenki szabadon választhatott a különböző kézimunkák, sporttevékenységek és társasjátékok között. Így mindenki kapott magának egy találó programot, és senki sem unatkozott. Az esti program egy rövid áhítatból állt, ami a reggeli alkalomhoz hasonlóan folyt le. Csoportos kvízekkel, tehetségkutató stílusú versenyekkel és más hasonló játékokkal folytatódtak az esték. Utolsó éjszaka a tábortűz volt a fő attrakció, ami sok éneklés és játék mellett zajlott. A tábor célja nemcsak az angoltudás fejlesztése volt, hanem az ismerkedés és a barátkozás is. Nagyon jó volt megfigyelni, hogy a gyerekek örömmel vesznek részt minden programban. De a legnagyobb örömöt a szervezőknek az hozta, hogy a tábor végéig mindenki egy teljesen más elképzelést alakított Istenről, és sokkal erősebb hittel tért haza. Így a szervezők nyugodtan elmondhatják, hogy az ez évi tábor is elérte céljait. Kovács Attila, MKT-s gyakorlatozó 7

Algyógyi ifjúsági angoltábor Amikor a szüleim először megemlítették, hogy beirattak az angoltáborba, sajnos nem lelkesedtem túlságosan. Amikor kiderült, hogy egyik barátom is ott lesz, javult picit a helyzet, azonban nem fűztem nagy reményeket az egészhez, azt mondogatva, hogy mit tartogathat nekem, a profi angolosnak, egy ilyen tábor. A tartózkodásom, idegenkedésem ellenére, kellemes, néha kicsit rideg hangulatban telt el az első estém. Meglepetés volt számomra az, hogy a táborlakók egy része angol volt. Angol tudásunk szerint négy csoportba osztottak minket, két angliaival és két magyar vezetővel. Lassan kezdtem felengedni, rájönni hogy nem is olyan rossz ez az egész. A feladatok nem sok írást igényeltek, inkább játékos, tudásunkhoz mért feladatok voltak. Kifejezetten érdekes volt megtudni Angliáról és az ott élő emberekről új dolgokat. Azt hiszem, nekem, a tábor lényegét nem ezek a feladatok adták, hanem az angolok, ahogy mi hívtuk őket, nem sértően, hanem csak megszokásból. Gyakorlatilag minden szabadidőnket velük töltöttük, megszoktuk őket, megbarátkoztunk velük, jókat beszélgettünk. Nagyon jó volt folytonosan angolul beszélni velük. A végére már nagyon természetes volt ez a nyelvhasználat. Egyik kedvenc tevékenységem a strandolás volt. Itt barátokként mentünk már, vicceltünk egymással, felszabadultnak éreztük magunkat egymás társaságában. A legnagyobb meglepetés számomra az volt, amikor két angol vezetőm megkért vegyek nekik egy-egy shaormát azonban a pulthoz érve, nehezemre esett románul megszólalni, kevertem a nyelveket. Teljesen megszoktam, hogy angolul kell beszélnem. Az esti imák meghatározóak voltak. Az angliaiak meséltek magugról, arról, hogyan kezdtek el hinni Istenben, hogyan gyakorolják hitüket. Hallhattunk érdekes, megrázó történeteket is. A tábor vége felé urrá lett rajtunk egyfajta szomorúság, nem tudtam mi történik velem, miért ez az érzés, hiszen nem is akartam eljönni. Ez volt életem legjobb tábora. Szóban vagy írásban ki sem tudom fejezni az érzéseimet, hogy megértse bárki, annak ott kell lennie, át kell élnie. A búcsúzkodás fájdalmat okozott, még soha nem voltam ennyire letörve egy búcsú miatt. Hetekkel a tábor után is volt bennem egyfajta hiányérzet. Bármit megadtam volna még egy hét Algyógyért. KMN 2013 Az idei Kolozsvári Magyar Napokon a MIT tagszervezeteivel együtt az IKE is képviseltette magát. A háromnapos programsorozatot az IKE és a MIT közösen 8 dolgozta ki. Az eseményeket kerekasztalbeszélgetéssel nyitottuk meg, azután különböző tevékenységek folytak párhuzamosan: óriás puzzle, élő könyvtár, újrahasznosítható anyagokból barkács. Szombaton az érdeklődők társasjátékokkal tölthették el az időt, majd Kocsis Dávid és Márton Előd standup comedyját hallgatthatták. Vasárnap egy mobilis mini mezitlábas parkot alakítottunk ki az udvarhelyi mezitlábas park mintájára, aminek a megálmodói és megalkotói méréseket is végeztek. A program ezzel a mozzanattal zárult, mivelhogy a tervezett vetélkedőt elmosta az eső.

Gitártábor Ha valaki valaha becsöppen az algyógyi g itártábor búcsúnapjára, arra gondolhat, hogy hónapok óta tartó rendezvény végére érkezett, s a könnyek közt búcsúzó táborozókat többéves kapcsolat fűzi egymáshoz. Pedig a tábor csupán egy hetet tart. De tény, hogy az egymástól nehezen elszakadó fiatalok többségét sokéves barátság fűzi egymáshoz. Idén is Erdély minden csücskéből jöttek fiatalok a táborba. Többségükben viszszatérők. Hiszen aki egyszer belekóstolt ebbe a hangulatba, az nehezen szakad el a társaságtól, évről évre viszszajárnak. És ami nagyon jó, hogy az újonnan érkezőket is mindig hamar befogadja a csapat meséli Kató Kata, az Algyógyi Ifjúsági Keresztyén Központ vezetője. Idén amúgy nem csupán a résztvevők, de a szervezők csapata is bővült. Ez alkalommal a Hunyad Megyei Ifjúsági Keresztyén Egyesület, a HIKE is besegített a szervezésbe. Ők pályázták meg a Bethlen Gábor Alap támogatását, amely lehetővé tette, hogy idén is megszervezzük a hagyományos IKE gitártábort mondja Kató Kata. Miközben beszélgetünk, lassan kiderül, hogy a gitártábor szinte csak alibi arra, hogy a fiatalok egy nagyszerű hetet tölthessenek együtt, ahol a zenei oktatáson túl rengeteg lelki, szellemi élményben van részük. A hét folyamán többször megállapítottuk, hogy ez a tábor már régen nem csupán a gitároktatásról szól. Nem mintha ez nem lenne fontos. De emellett rengeteg minden belefér: kiadós beszélgetések, közös éneklések, tapasztalatok, élmények megosztása. És sok esetben ez fontosabb a gitártanulásnál is. Nem csupán sokkal közelebb kerülnek egymáshoz a fiatalok, hanem önmagukat is jobban megismerik meséli a táborvezető. Képaláírás A gitároktatás persze nem szorult ki a táborból. A fiatalok igényük, tudásuk szerint kapcsolódhattak be valamelyik oktató csoportjába. Volt, ahol a technikán volt a hangsúly, volt alkotó csapat és volt, ahol a tudás elmélyítésén fáradoztak. Igyekeztünk úgy megszervezni az oktatást, hogy ne csupán a technikáról szóljon. Próbáltuk beleszőni a kultúrát is. Például Lackfi-verseket zenésítettek meg a Suhancos együttes reppes dallamára. Fontosnak tartjuk azt, hogy a fiatalok megérezzék: a kultúra, az irodalom, a népzene, a klasszikusok nem valami elavult poros tárgyak, melyek beszűkítik a mozgásterüket. Hanem épp ellenkezőleg. Ezek ismerete rendkívül sok 9

lehetőséget ad a kibontakozásra mondja Kató Kata. A fiatalok hamar felismerték az önkifejezés lehetőségét a különböző zenei stílusokban. A záróestre tolódott gálán a Szoknyások, Nyakkendősök, Sminkesek, Gatyások, Bőrszerkósok csapata jobbnál jobb musical-eket produkált. Pedig a feladatuk nem volt egyszerű. Volt csapat, amelyiknek a Meseautó történetét kellett megzenésítenie, népzenei elemek felhasználásával, volt, amelyik a János vitézt vitte színre az alternatív magyar zene stílusában. A Bőrszerkósoknak Vuk története jutott, amit rockos ritmusban kellett színpadra vinni, a Sminkesek pedig a Csodaszarvast mutatták be a feltörekvő tehetségekre jellemző stílusban. Az előadóest hangulatát nehéz lenne papírra vetni. Tény, hogy az előadók és közönség egyaránt jól mulatott. S a próbák idején még szorosabbra szövődő barátság volt az oka, hogy másnap sűrű könnyek közepette történt az elválás. Persze nem annyira tragikusan, mint Kukorica Jancsi és Iluska esetében. Hiszen alig léptek ki a fiatalok a kapun, már beindult az sms-áradat, ami otthon facebook-os levelezésre váltott. S miközben azóta is az Eső előtt, eső után dallamára kelnek és fekszenek a résztvevők, türelmetlenül számolják, hogy hány nap választja el őket a jövő nyári gitártábortól. Gáspár Barra Réka Algyógy, 2013. aug. 1 4. Levélke a táborlakóknak XIII. IKE-találkozó soksok tervezgetés, álmatlan éjszaka, megbeszélés, ötletelés, találkozás, telefonálgatás és várakozás sorozata. Nekem legalábbis decembertől kezdve mindig ott volt a tudatom mélyén, hogy valami készül, valami történni fog, valami nagy dolog közeledik. Amikor csak egy szabad percem volt, mindig eszembe jutott, hogy most éppen a találkozóval kellene foglalkozzak, hogy biztosan mindig van valami elintéznivaló, valami, amit meg kell beszélni, amit 10 le kell szögezni, amit véglegesíteni kell. Mindig volt, akit felhívni, együttesek, áhítat- és fórumtartók, munkatársak, lelkészek és még sok ember. Mindig volt valami újdonság, ami változtatta a programot, ami gondolkodóba ejtett, ami várakozásokkal vagy éppen aggodalommal töltött el. De hál Istennek, mindig voltak emberek rajtam kívül, akik nem hagyták, hogy összecsapjanak a hullámok a szervezés fölött, mindig készek voltak segíteni, feláldozni a szabadvagy éppen munkaidejüket azért, hogy valami jó, valami még jobb történjen ebben a táborban. A találkozó témája az Erdélyi IKE éves mottója alapján pattant ki a fejünkből, a fiatalság erő kapcsán azt próbáltuk feldolgozni, hogy a fiatalság bolondság! Ezt senkinek nem kell keserű szájízzel fogadnia, mivel azt hiszem, mindannyian egyetérthetünk abban, hogy a fiatalsággal jár egy nagy adag lazaság, nyitottság, rugalmasság, és persze egészséges mértékű bolondság. Ebben éppen az a szép, hogy vannak dolgok, amiket talán az ember idősebb korban már nem enged meg magának, éppen azért, mert bolondnak tekintenék érte, de ugyanez egy ifjabbnak még

elnézhető. Szeretnénk, ha mi, fiatalok megértenénk, hogy éppen így vagyunk értékesek Istennek, és hogy ez a fiatalság, tapasztalatlanság nem lehet akadálya a Vele való kapcsolatnak. Éppen ezt a kapcsolatot próbáltuk építeni azáltal, hogy az előző évekhez hasonlóan bibliai témát biztosítottunk alapul a tábornak. Dávid történetén keresztül igyekeztünk szemléltetni, hogy az emberek szemében jelentéktelen fiatalokból is lehet valaki, Isten segítségével túl lehet lépni a hibákon, tévedéseken, hiányosságokon, és lehet az Urat teljes értékű emberként szolgálni. A fiatalokat is bevontuk egyegy téma megbeszélésébe, így a fórumok során nemcsak kapnak, de adhatnak is egymásnak valamit a saját véleményükből, meglátásaikból. Emellett próbáltuk színessé, változatossá tenni a délutáni programokat, hogy a pihenés forró óráiban is tartalmasan lehessen eltölteni az időt. Figyeltünk arra, hogy biztosítva legyen a mozgás Képaláírás (sportvetélkedők), a kreativitás (barkács), valamint az elcsendesedés és a lelki feltöltődés is (csendkör). Ehhez a lelki feltöltődéshez járultak hozzá az áhítatok és a reggeli dicsőítés, valamint az esti koncertek is. Személy szerint az egyik kedvenc pillanatom az volt, amikor este eltöltött az együtt éneklés áldása, az, hogy együtt dicsérhetjük az Urat. Az esti programok az eddigi évekhez hasonlóan magukba foglalták a táncházat, az érdeklődésre való tekintettel idén is volt láthatatlan színház, és a filmklubban is elgondolkodtató képkockák kerültek kivetítésre. Összességében véve nagyon reméljük, hogy a sokszori vízhiány és technikai bakik ellenére is sikerült az igényeknek és elvárásoknak megfelelő színes programot összeállítani, mely ugyanakkor élményeket és tartalmas pillanatokat tudott adni Isten közelségében. Ezért reménykedem, kedves táborlakók, hogy jövőre ugyanitt! Sok szeretettel, Gál Adél, főszervező 11

Istennek nem a külső fontos, a szívekbe néz Modelleket kell keresnünk, a nagyokra kell tekinteni, de fontos, hogy olyan példaképünk legyen, akinek az élete teljes, nyitott könyv előttünk. mondta Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke augusztus 1-én a XIII. IKE-tábort megnyitó áhítatában. A táborban idén annak jártunk utána, hogy hogyan hívja el Isten az embert. A püspök Dávid történetén keresztül mutatott rá arra, hogy sokszor az ismeretlenből jövünk, Dávid sem sztár volt, csak egy egyszerű fiatal, aki Képaláírás 12 a mezőn vigyázott a juhokra. Isten nem a testvéreit választotta királynak, akik erősek, magasak voltak, hanem a legfiatalabbat, Dávidot, aki ráadásul egy olyan családban nőtt fel, amelyiket Izráelben nem tartották különösebben számon. Sokan gondolkodnak azon, hogy Isten mit szán nekik, különösen nagy kérdés, hogy Isten hogyan szól bele az életünkbe, hogyan vezet? Isten azonban arra kér, hogy bízzuk rá magunkat, még akkor is, ha a sokmillió ember között kicsinek és értéktelennek érezzük magunkat. Dávid példájából tudjuk, hogy a kisemberek is tudnak nagy dolgokat véghezvinni. Még ha nem is leszünk királyok, a saját területünkön tudunk maradandót alkotni. Kató Béla elmondta, hogy minden foglalkozás válhat hivatássá, minden szolgálatban lehet Istent dicsőíteni. A református egyháznak az igazi nagy hatása a keresztyén világra abban volt, hogy elindította azt a fajta munkát, amelyet az emberek Isten dicsőségére végeztek, de nem kellett ehhez kolostorba vonulniuk, mint a középkorban. Dávid életében, miután Sámuel próféta felkente, semmi sem változott. Ott maradt a mezőn, továbbra is a juhokat őrizte. Mi is így élünk, évekig, hogy semmi sem történik az életükben. Dávid türelmesen várta, hogy eljöjjön az ő ideje, nem szervezett puccsot Saul ellen. Keresztyén fiataloknak ez plusz, ha tudják, hogy ha Isten el akarja vezetni őket, akkor megteszi, csak türelmesek kell lenni hozzá. Isten arra biztat az igében, hogy tekintsünk bármit, amit tőle kapunk ajándéknak, és ha az ember így fogja fel a munkát, bármi is legyen az, akkor igazán megszenteli a munkát.

Sámuel próféta, amikor Isai házába bement, akkor a kinézetére figyelt. Az emberek sokszor a szemnek akarnak tetszeni, azonban Isten a szívekbe néz, az alapján dönt és hív el. És ha mi erre a hívásra igennel válaszolunk, akkor boldog emberek lehetünk mondta áhítata végén Kató Béla. Képaláírás Dániai önkénteskedés, papírtrükkök, keresztyén újságírás és szociális projektek első nap Kilenc hónapos dániai önkénteskedés után Visky Janka, Fiatalok a nagyvilágban címmel tartott fórumbeszélgetést. Személyes tapasztalatokon alapuló élménybeszámolója választ adott, kérdéseket vetett fel a jelenlevőkben. Miért érdemes külföldön önkénteskedni? Hogyan győzhetjük le a félelmeinket? Mi kell ahhoz, hogy a külföldön töltött idő hasznos és gyümölcsöző lehessen személyiségünkre és életünkre nézve? Súlyos kérdésként mindvégig ott feszengett az is, hogy az erdélyi fiatal otthon érezheti-e magát a nagyvilágban? Szecsődi Árpád olyan szemléltetőeszközöket próbált bemutatni, amelyeket gyerekmunkában, ifjúsági munkában lehet használni. Ezek közé tartoznak a papírtrükkök: hogyan lehet egy A4-es papír segítségével egy vallásórát bevezetni, vagy egy kartonlap segítségével egy olyan eszközt készíteni, amivel le lehet vezetni egy tanítást. Ugyanakkor bemutatott néhány bűvésztrükköt, amit használni lehet gyerekmunkában, főleg figyelemfelkeltésre. Beszélt arról, hogy mit csinál valójában egy keresztyén tanító, és tisztázta az eszközök használatát. Kiss Gábor, miután tisztázta, hogy melyek egy újságírónak az alapvető etikai kötelezettségei, a keresztyén újságíró felelősségéről is szólt, elmondta, hogy a keresztyén újságíró elsődleges etikai kódexe maga a Biblia, és meg kell vizsgálnia azt, hogy az, amit leír, az Isten dicsőségére van, vagy sem. A beszélgetés során az egyházi média jövőjéről is szó esett, a résztvevők is egyetértettek abban, hogy a fiatalokat a legkönnyebben a szociális hálón lehet elérni, tehát az internetes médiára kellene a hangsúlyt fektetni. A HIFA Románia Segítség Mindenkinek Egyesületet Kelemen Attila mutatta be. Beszámolójából kiderült, hogy Maroszentkirályon lakik a szüleivel, a HIFA-nál önkéntes. A HIFA-Parkról is szó esett, egy olyan hely lenne, 13

ahol a fogyatékkal élő emberek, a minőségi ellátás, munkalehetőség, a teljes értékű lelki, szellemi, kulturális és szociális élet mellett lehetőséget teremt arra, hogy lakói felismerjék saját képességeiket, önálló életet élve, közösségben, együtt dolgozva másokkal és másokért, nyitottakká váljanak egymás felé, egymást segítve. A Park területén, önálló házegységekben, családi környezetben, külső segítséggel, de önállóan élhetnek majd a mozgássérültek. Olyan beépített természetes és egészséges környezetet szeretnének, amely biztosítaná lakóinak az akadálymentes közlekedést, a nyugalmat és a harmóniát. A délután folyamán szabadidős tevékenységek voltak, a fiatalok nagy élvezettel vettek részt a sporttevékenységekben, mind a kosárlabdameccsek, mind a röpladbameccsek órákon át tartottak. Este Komlósi- Rif Szilvia tartott áhítatot, és egyben koncertet is, amelyet táncház, filmnézés, illetve láthatatlan színház követett. Győzelem, felülkerekedés, sikerélmény második nap Mai társadalmunk egyénei félőlényekké alakulnak át, hangzott el Paizs József, segesvári gyakornok lelkipásztor második nap KO-félelem! címmel tartott fórumbeszélgetésén. Előadásában szó esett a félelem típusairól, Képaláírás 14 okairól, következményeiről, és arról, hogy hogyan lehetséges enyhíteni, elnyomni vagy legyőzni a félelmeket, melyek egyre inkább helyet kapnak a mindennapjainkban, életünkben, családjainkban, kapcsolatainkban. No, milyen volt az óvodában? Anya, ne viccelj, még wifi sincs. Ehhez és hasonló, vicces, de a mai helyzetet reálisan tükröző karikatúrákat mutatott be a XIII. IKEtalálkozó második napján Bustya János lelkipásztor. Bustya János arról beszélt, hogy a generációk közötti szakadék egyre nagyobb lesz, az X és Y generáció, a digitális bevándorlók és digitális bennszülöttek közötti különbségek is tágulnak, és az oktatásban is tartani kellene a lépést. A háziolvasmányok jegyzetelése ma már nem vonzó egy diák számára, de ha arra kérjük, hogy írjon blogot, akkor már felcsillan a szeme. Bustya János személyes tapasztalatai alapján leszögezte: Digitáliában is

lehet tanulásra ösztönözni a gyerekeket, csak meg kell találni a nekik is megfelelő módszereket és felületeket. Lőrincz Attila vállalkozó elmesélte egy sikeres, keresztyén körülmények között működő vállalkozás történetét. Társvállalkozóként olyan céget vezethet, ahol a munkatársak nemcsak robotok egy hatalmas gépezetben, hanem emberi tulajdonsággal felruháztatott emberek, akik a keresztyén lelkület és szeretet érzékelése folytán szinte ideális környezetet vontak maguk köré, munkájukat Isten áldásával végzik, így az eredmények sem maradnak el. Lőrincz Attila elmondta, a munkabírás, tenni akarás, többre vágyakozás mellett mindig szem ellőtt kell tartani a keresztyén normákat, a becsületességet, egyenességet. A második nap, a kicsi győzelme a nagy felett témakörök köré épített fórumok elindították azt a felismerési folyamatot, amelyen rájöhetünk, nem kell hatalmasnak, erősnek, csodaszépnek lennünk ahhoz, hogy Isten segítségével sikerüljenek terveink, legyőzhessük Góliátot. Elbukás, sikerek, zuhanás, misszió harmadik nap A XIII. IKE-találkozó harmadik napjának témája a bukás volt. Ezt a témát körbejárva, Kató Kata, Sztárok bukása címmel tartott fórumbeszélgetést, melyen mai hírességek vonzerejét, befolyását mutatta be. A folytonos megfelelés, újítás, hajsza a magasból a legmélyebb pontokra tudja őket repíteni. Felhívta a figyelmet, hogy az illúziós sztárság felett Jézus Krisztus az igazi sztár, akinek hírneve nem pecsételődött meg, aki igazi példakép lehetne a mai fiataloknak, méltó arra, hogy kövessék, imádják és utánozzák. Lőrincz István a 12 éves börtönlelkészi szolgálata folyamán összegyűjtött tapasztalatait osztotta meg. A marosvásárhely-alsóvárosi lelkipásztor a börtönmiszszióról beszélt a fiataloknak. Elmondta, régen is voltak igazgyöngyhalászok, akik Képaláírás időt, energiát fektettek abba, hogy megkeressék az igazgyöngyöket. Ma sincs ez másképpen, és a börtönben is találhatunk igazgyöngyöket, ha türelmesek vagyunk. 15

Az ózdi Terápiás Központ munkatársai Legjobb pia a terápia című fórumbeszélgetése interaktív tevékenységekkel, drogdealerek és fogyasztók közti éles vitával világított rá a függőség veszélyeiről, a központ munkásságáról és az alkalmazott terápiákról is megosztott pár információt. Felfelé bukni így hangzott Márton Előd lelkipásztor fórumbeszélgetésének címe, melyről megtudtuk, hogy a politikában használatos kifejezés. Bukás mindenki retteg tőle, fél kudarcot vallani, csalódást okozni. A beszélgetés során fény derült arra, hogy ez szükségtelen, hisz Isten mindenkit alkalmassá tesz a szolgálatra, valamire kinevezett, elhívott, megbízott egy feladattal, és segít véghezvinni azt. Megtudtuk, hogy a bukásokat pozitívum is követheti. Egy sikeres ember vállalja a kudarcot, megéli, elkönyveli, feldolgozza azokat, majd épül, fejlődik, tanul belőle. Az idő elteltével Istentől pedig mindenre választ kap. A bukás témáját körbefogó napot személyes következtetések sora zárta: merjünk elbukni, ugyanakkor tanuljunk belőle, hiszen minden bukás egy lépcsőfok a fejlődésünkben. Isten pedig mindig ott lesz a jobbunkon, kinyújtva felénk segítő karját. Az MKT valóságából 16 Először ők kapják a mocskos munkát, mindenhol ott vannak, sürögnek-forognak, kapkodják a fejüket, mert nem mindig tiszta a feladatuk, sokan vannak és mindig kedvesen és készségesen válaszolnak bármilyen kérdésre. Ők az MKT önkéntes csapata, az IKE képzésén résztvevők, akik három alkalmon keresztül sajátítják el a szervezés képességeit, és a képzés végén ezt gyakorlatba ültethetik egy-egy IKE-s rendezvényen. Kíváncsiak voltunk, hogy menynyire különbözik az amit tanítanak, attól, amit igazán átélnek egy-egy ilyen szervezés alatt, és mennyire tudják felhasználni a tanultakat, amikor feladatokat kell megoldjanak, és ezért majd felelősséget vállaljanak. Összefoglalt élményeiket, tapasztalataikat itt olvashatjátok. Az MKT-s képzés alatt elsajátítottunk olyan képességeket, amelyek idővel gyakorlatba ültethetünk, munkálkodva egy keresztyén szervezeten belül. Ez a képzés egy stabil alapot nyújt, azonban mindehhez szükségesek a saját tapasztalataink is, melyek segítségével élesben is megállhatjuk helyünket. Ez a két, közhelyesnek tűnő, elmélet és gyakorlat teszi lehetővé, hogy idővel saját rendezvényeinken, táborokban, gyülekezeti alkalmakon is munkálkodni tudjunk. Míg az MKT-képzés rengeteg élményt és kikapcsolódást ad, addig a gyakorlat tudatosítja bennünk azt, hogy felelősek vagyunk azért, amit ránk bíztak, és elvárják, hogy jól teljesítsünk. A munkálkodás más élményeket nyújt. A képzés megtanított arra, hogyan dolgozzunk együtt hatékonyan, egy ideális környezetben. A gyakorlat, amikor a dolgok élesben mentek, soha sem mentek olyan simán, mint azt eredetileg elképzeltük. Akkor, amikor egymás kreativitására, képességeire hagyatkozunk, mindig akadnak problémák, be nem számított tényezők, csú-

szások, meglepetések. Ezek a helyzetek mutatják meg igazán azt, hogy kiben mi rejlik, akkor amikor munkáját végzi, ki milyen személyiség és milyen tehetséget kapott. Azonban, mindezek felett itt mutatkozik meg az igazi segítőkészség, csapatszellem, munka közben mélyülnek el a kezdetleges barátságok, alakulnak ki újak. Még akkor is, ha a nap végén fáradtan hajtjuk le fejünket, sikeres napokat tudhatunk magunk mögött, imánkban ott van a hálaadás a fáradságos munkáért, a barátokért, elejtett mosolyokért, hálás ölelésekért. Így megéri! Találkozó a ti szemetekkel Meleg nyári napsütés, harmatos reggeli kávék, sportszellem, jókedv, hitbeli megerősödés, életbeli felismerések, imára kulcsolt kezek, vidáman éneklő tömeg, új barátságok, göngyölt papírdarabkák, sztárvendéges rádió, nevetéses vetélkedők, okos fórumbeszélgetések, meghitt áhítatok, korán kelés és felháborodás, álmos reggeli torna, utolsó perces célba érések, szolidan álló sátrak, vízkorlátozás, fiatalság bolondság, Dávid története, XIII. IKE-találkozó, Algyógy. Ez maradt meg nekem az idei táborból, azonban kíváncsiak voltunk, hogy mi az, ami nektek, résztvevőknek megmarad, megtetszik, lefoglal, kifordít a normálisból. Több kérdőívet osztogattunk a táborlakóknak, amit nagy lelkesedéssel és névtelen őszinteséggel ki is töltöttek. Annak ellenére, hogy sokan először vettetek részt a találkozón, könnyedséggel feltaláltátok magatokat, élveztétek a programokat, szívesen beszélgettetek egymással és nyitottsággal hallgattátok az előadásokat. Válaszaitokból kiderült, hogy kedvetekre voltak a fórumok, és ti is jónak láttátok azt, hogy megszólalhattok, hogy együtt juthattok a felismeré- Képaláírás sekhez, és hogy a humorral fűszerezett beszélgetések ébren tudnak tartani. Az éneklés jóleső pihenés volt, sokan kifejezetten a koncerteket választották kedvenc tevékenységüknek, ezt bizonyította a színpad előtt összegyűlt, Istennek örjöngő, a zene dallamaira tomboló fiatalság. Azt, hogy az este már éjfélkor lejárt, nem mindenkinek volt ínyé- 17

re, főleg a fiúknak nem, akik azért panaszkodtak, hogy nem flörtölhettek kora hajnalig a lányok sátora előtt. Viszont abban mindenki megeggyezett, hogy a kelés igenis korán volt. Abban sem egyeztek meg a résztvevők, hogy mennyi a megfelelő szabadidő, mennyi a programbírói képessége a mai fiatalnak, mennyi az, amit kötelezhetünk. Így a szervezők számára a kérdés nyitott maradt, hogy milyen is a tökéletes program. A tábor sokszínűségéből mindenki szippanthatott magába valamit, a csomagokon kívül rengeteg emléket, barátságok biztonságát, vetélkedők mozgékonyságát, áhítatok csendességét, a kávéház gyertás hűvösségét és a zene dicsőségét viszik haza, mélyen a szívükbe raktározva. Összevetve, egy nagyon színes társaság gyűlt öszsze az idei táborozáson, megeggyező vagy eltérő véleményeket is összevetve, bizonyosan jövőre is találkozunk a találkozón, hisz ebben az egyben teljes egyetértés volt, igenis, még egyszer eljönnétek, sőt többet is maradnátok. Akkor tehát a viszontlátás reményében! 18

Beszámolók Halászat Hajóútra küldtük a 2013-as Munkatársképző Tanfolyam végzőseit, hiszen immár emberhalászok: talentumaikat felhasználva segíthetnek a gyülekezeteikben az ifjúsági munkában, a szolgálatban, amelyre elhívattak. Az idei MKT-ról annyi minden jut eszembe: az a sok lelkes fiatal, a rengeteg élmény, amelyet a három szeminárium adott, az előadások, amelyekből mi, szervezők is, minden évben újabb dolgokat tanulunk, éneklés, játékok, rengeteg nevetés. Ugyanakkor volt idő az elcsendesedésre, az imára, a beszélgetésre, az áhitatra is. Érdekes volt látni azt, ahogyan hónapról hónapra változtak, lelkesedtek, feltöltődtek és feltöltöttek, közben pedig igazi csapattá kovácsolódtak. Az utolsó szemináriumot Kolozsváron szerveztük, mivel fontosnak tartottuk, hogy a munkatársak, mert most már azok, megimerjék a központi iroda működését, dolgozóit, önkénteseit. Az utolsó hétvége folyamán a gyakorlati kérdésekre fektettük a hangsúlyt. Próbáltunk olyan témákról beszélni, Képaláírás amelyek mindennaposak az ifjúsági munkások életében: rendezvényszervezés, a zene szerepe, eszközkészítés, lelkigondozás, illetve szó esett az itthoni ifjúsági munka helyzetéről és jövőbeli tervekről is. Nyilván, az MKT csak a kezdő lökést adja meg, segít a vízbe dobni a horgászzsinórt, de az, hogy ki mennyire kamatoztatja a talentumait, ki mennyire ülteti a gyakorlatba a tanultakat, ki tölti meg roskadásig a halászcsónakot, az egyéni döntéseken is múlik. Ezúton szeretnénk megköszönni mindazoknak a segítségét, akik miatt az idei képzés ilyen áldásos szolgálat lehetett, akik gondolataikba és imáikba foglalták az emberhalászatot. Jövőre ismét lesz képzés, ismét lesznek előadások, játékok, lesz még nevetés, éneklés, elcsendesedés, és lesznek emberek. 19

OBV Az Erdélyi IKE tizenegyedik alkalommal szervezte meg az Országos Bibliaismereti Vetélkedőt, október 19-én, Kolozsváron, az IKE-klubban. A program kezdetén a résztvevők megismerkedhettek egymással, közösen énekelhettek, játszhattak. Az idei országos bibliaismereti vetélkedőn hat egyházmegyéből tizenhárom csapat vett részt. Képaláírás A megmérettetés első felében a versenyzőknek a megadott a válaszok közül kellett kiválasztani a helyeset, aranymondásokat kellett kiegészíteniük, míg a második felében a Szentírás tanítását megőrizve, kreatív fogalmazásokat kellett írni. A próbák során a fiatalok bebizonyították, hogy nem csupán a tananyagból készültek fel, de nagyon kreatívak is tudnak lenni. A 6 egyházmegyéből a 13 csapat: Brassói Egyházmegyéből: Nagy moha (két csapattal), Dési Egyházmegyéből: Meleg földvár és Szent máté, Maros-Mezőségi Egyházmegyéből: Székelykövesd, Marosvásárhely IV. Alsóváros, Kalotaszegi Egyházmegyéből: Jákótelke, Kalotaszentkirály-Zentelke és Mákófalva, Kolozsvári Egyházmegyéből: Kolozsmonostor, Új-alsóváros, Küküllői Egyházmegyéből: Székelyabod, Szőkefalva. Az idei nyertesek: I. díj: Gyerkes Izabella és Klozer Csilla (Nagymoha, Brassói Egyházmegye); II. díj: Kovács Hajnalka és Simon Andrea (Nagymoha, Brassói Egyházmegye) III. díj: Kis Mihály Boglárka és Okos Rebeka-Júlia (Kalotaszentkirály-Zentelke, Kalotaszegi Egyházmegye). Köszönjük, hogy eljöttetek, és mindenkinek szívből gratulálunk! 20