87 KITAIBELIA IX. évf. 1. szám pp.: 87-91. Debrecen 2004 A szilkés gurgolya (Seseli hippomarathrum Jacq.) aktuális elõfordulása Erdélyben SRAMKÓ Gábor 1 HÛVÖS-RÉCSI Annamária 2 (1) Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék H-4010 Debrecen, Pf.: 14. e-mail: sramkog@delfin.klte.hu (2) H-2840 Oroszlány, Béke út 17. A faj elterjedése Európában A szilkés gurgolya (Seseli hippomarathrum Jacq.) SIMON et al. (1992) besorolása alapján eurázsiai flóraelem. BALL (1968: 337.) Németországból, a volt Csehszlovákiából, Ausztriából, a volt Jugoszláviából, hazánkból, Romániából és Oroszországból jelzi. A növény két alfaja (Seseli hippomarathrum Jacq. subsp. hippomarathrum és S. hippomarathrum subsp. hebecarpum (DC.) Druce in Engler et Prantl) közül földrészünkön a törzsalak terjedt el, areája Kelet-Közép-Európára és Nyugat-Ukrajnára esik; míg utóbbi alfaj csupán a Dél-Uralban fordul elõ. A növény Kárpát-medencei elterjedését tekintve érdekes, hogy a Duna vonalától keletre növényünk igen megritkul. Míg hazánkban a Dunántúli-középhegységben és a Dél-Dunántúlon megfelelõ élõhelyein nem ritka, addig a Dunától keletre csupán a Keleti-Cserhát északi határán és a Duna-Tisza-közén fordul elõ (SIMON 2001). Hazánkban az ilyen elterjedésû fajokat gyakran mint közép-dunai flóraválasztós faj jellemzik. Ennek ellenére sem ZÓLYOMI (1942), sem HORÁNSZKY (1960) nem jelzi felsorolásában, hiszen a növény a Felvidéken nem követi a Duna határvonalát, és szórványosan ugyan, de areája északi szomszédunk déli országrészén végighúzódik: a legtöbb elõfordulása a Kisalföld északi részén és ennek peremvidékén (elsõsorban Podunajská nižina), és ettõl nyugatra a Bécsi-medence Szlovákiába átnyúló részén (Záhorská nižina), valamint a Dévényi-hegycsoport (Devínska Kobyla) és a Honti-medencében (Hontianská kotlina) van; de elõfordul a Szlovák-karszt (Slovenský Kras), a Bodrogközben (a Východoslovensku nižina része) és az Alsó-Szepességben (Stredné Poharnádie) is (BERTOVÁ et al. 1984: 252.). Erdélybõl pedig eddig csupán az Erdélyi-medencébõl, illetve ennek peremterületeirõl ismertük mindössze nyolc lelõhelyét, azonban ezek is mind a XIX. századból származó, meg nem erõsített adatok. TASENKIEVICH (1998) nem jelzi elõfordulását Ukrajnából. Növényünk elterjedése a Kárpát-medencében diszjunkt. A Dunától nyugatra viszonylag gyakori, míg a medence középsõ területeirõl, a Nagyalföldrõl teljesen hiányzik, a Kárpátok vonulatának középsõ és keleti részén pedig igen szórványos, ritka. Korábbi elõfordulások Erdélyben SIMONKAI (1886: 257.), TODOR (1958: 496.), BELDIE (1977: 387.) és CIOCÂRLAN (2000: 481.) összefoglaló flóramûvei, valamint NYÁRÁDY (1944: 397.) regionális flóramûve alapján az alábbi lelõhelyekrõl ismert a növény Romániában: Kolozs (Cluj); Kolozsbós (Boju), Torda (Turda), Aranyos-völgy (Valea Arieºului), Vízakna (Ocna Sibiului), Segesvár (Sighiºoara), Brassó (Braºov), Sebes-völgye (Valea Sebeºului). Moldvában ismert két lelõhelye Holboca és Dumbrava Roºie települések mellett található (1. táblázat, 1. ábra). Ezek alapján a növényt írásban elõször BAUMGARTEN (1816) jelezte Segesvárról és Brassóból. Utóbbi lelõhelyrõl, Kapellenberg bei Kronstadt, jelzi késõbb SCHUR (1866: 256.) a faj hebecarpum alakját. Ugyanekkor közli FUSS (1866: 262.) a növényt a fentiek mellett Vízaknáról, feltehetõleg SIGERIUS Péter XVIII. századi, ezáltal a legkorábbi erdélyi adatára utalva. Az 1870-es évekbõl származó adatait, mindmáig a legtöbb erdélyi adatot FREYN (1877: 108.) közölte a fajról, Kolozsvár tágabb környékérõl. Késõbb, a XX. században csupán egy lelõhelye került elõ Erdélyben, melyet BORZA (1959: 127.) közölt a Sebes-völgyébõl.
88 KITAIBELIA 9 (1): 87-91. 2004. Erdély / Transsylvania 1. táblázat. A Seseli hippomarathrum Jacq. ismert lelõhelyei Romániában, néhány flóramû alapján Tab. 1. Known occurences of Seseli hippomarathrum Jacq. in Romania, considering some flora ennumertions Lelõhely / Szerzõ Site / Author SIMONKAI (1886) NYÁRÁDY (1944) TODOR (1958) BELDIE (1977) CIOCÂRLAN (2000) Kolozs Kolos (Freyn Kolozs (Freyn Cluj Cluj-Napoca - (?) Kolozsbós Boós (Freyn Bós (Freyn Boju Boju - Torda Torda (Freyn Torda (Freyn Turda Turda - Aranyosvölgy - Aranyosvölgy V. Arieºului V. Arieºului - (Freyn 1876) Vízakna Vízakna - Ocna Sibiului Ocna Sibiului - (Sigerus ap. Fuss 1866) Segesvár Segesvár - Sighiºoara Sighiºoara - (Baumgarten 1816) Brassó Brassó (Baumgarten 1816) - Oraºul Stalin Braºov - Sebes-völgye - - V. Sebeºului - - Iaºi - - Holboca Iaºi - Moldva Dumbrava Roºie - - - - Dumbrava Roºie A fenti táblázatból is kitûnik, hogy a növény erdélyi adatai szinte mind a XIX. századból származnak, ráadásul a legtöbb flóramû szerzõje kiemeli, hogy a növény elõfordulási adatai nincsenek megerõsítve, (pl.: TODOR (1958). Romániában jelenleg két, a XX. században meglelt lelõhelyét tartják nyilván. Az egyik a Sebes-völgyében van, melyet közelebbi helymegjelölés nélkül közöl BORZA (1959: 127.). A másik a Karácsonykõ (Piatra-Nemaþ) melletti Dumbrava Roºie település mellett (CIOCÂRLAN 2000: 481. és S. BÃDÃRÃU ex litt.) található. Éppen ezért is tartjuk jelentõsnek a közelmúltban felfedezett gyergyószárhegyi elõfordulását, melynek részletes ismertetését az alábbiakban adjuk. A szilkés gurgolya új lelõhelye Erdélyben 2001. szeptember 21-én BERÁNEK Ábel társaságában a szilkés gurgolya új lelõhelyét fedeztük fel Erdélyben, közelebbrõl a Gyergyói-medencében lévõ Gyergyószárhegy (Lãzãrea Hargita (Harghita) megye) melletti Szármány-hegy keleti oldalán, a Lázár kastély körül. A lelõhely koordinátái Etrex Legend típusú GPS készülékkel mérve, 5 m pontosság mellett: N 46 44 59,6 ; E 25 31 47,3. A növény állománya a lelõhelyen több száz egyedet számlál, és a kastély melletti felhagyott kõfejtõ környékén, valamint a környezõ, meszes alapkõzeten kialakult lejtõsztyepekre koncentrálódik. Ettõl a folttól kelet, délkeleti irányba, a temetõ környékén is található egy kisebb állomány. A kõfejtõ melletti termõhely növényzetét az alábbi cönológiai felvétellel jellemezzük (2. táblázat). A bizonyító herbáriumi példány a Debreceni Egyetem Herbáriumában (DE) került elhelyezésre. Ez az elõfordulás a Dumbrava Roºie mellettitõl légvonalban csupán kb. 80 kilométerre esik. Mivel az Erdélyi-medencében található elõfordulások elsõsorban az Erdélyi Mezõség és környékére koncentrálódnak (1. ábra), ezért elképzelhetõnek tartjuk a gyergyószárhegyi elõfordulás moldvaiakkal szorosabb biogeográfiai kapcsolatát. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy jelenlegi ismeretlensége az Erdélyi-medencében egyáltalán nem zárja ki elõfordulását, sokkal inkább a terület florisztikai szempontú alulkutatottságára utalhat. Mindemellett meggyõzõdésünk, hogy a faj Erdélyben meglehetõsen ritka.
SRAMKÓ G. HÛVÖS-RÉCSI A.: A Seseli hippomarathrum Jacq. aktuális elõfordulása Erdélyben 89 1. ábra. A Seseli hippomarathrum Jacq. ismert elõfordulásai Erdélyben és környékén, BERTOVÁ et al. (1984), CIOCÂRLAN (2000) és TODOR (1958) alapján. Jelmagyarázat a térképhez adatok 1900 elõtt adatok 1900 után Gyergyószárhegy Fig. 1. The known occurences of Seseli hippomarathrum Jacq. in Transsylvania and the surrounding region after BERTOVÁ et al. (1984), CIOCÂRLAN (2000) and TODOR (1958). Legend for the map data before 1900 data after 1900 Lãzãrea 2. táblázat. Cönológiai felvétel a gyergyószárhegyi Szármány-hegyen a Seseli hippomarathrum Jacq. elõfordulásával. A fajok nevezéktana CIOCÂRLAN (2000) alapján. Tab. 2. Relevé with the occurence of Seseli hippomarathrum Jacq. at Hill Szármány next to Gyergyószárhegy. Nomenclature after CIOCÂRLAN (2000). Felvétel helye / Locality: Gyergyószárhegy / Lãzãrea: Szármány-hegy, Lázár kastély melletti gyep Idõpont / Date: 2003. 05. 18. Kitettség / Exposure: 160. Meredekség / Incline angle: 20-25. Felvétel mérete / Plot size: 2m 2m. Tengerszint feletti magasság / Altitude a. s. l.: 788 m. A felvételt készítette / Recorded by: Hûvös-Récsi Annamária, Magos Gábor, Sramkó Gábor. C szint (Gyepszint / Herb layer): Borítása / Covering: 100%; Magassága / Height: 5-20 cm. Potentilla arenaria Borkh. 22 % Dianthus carthusianorum L. 1,5 % Festuca rupicola Heuff. s.l. 20 % Cerastium arvense L. 1 % Thalictrum minus L. 18 % Koeleria macrantha (Ledeb.)Schult. 1% Seseli hippomarathrum Jacq. 15 % Silene otites L. s.l. 1 % Onobrychis arenaria (Kit.) DC. 10 % Trinia glauca (L.) Dumort. 1 % Poa badensis Haenke ex Willd. 7 % Asperula cynanchyca L. 0,5 % Artemisia campestris L. 5 % Bromus sp. + Medicago cf. falcata L. 3 % Fragaria viridis Weston +a Salvia verticillata L. 3 % Taraxacum erythrospermum Andrz. + Stachys recta L. 2 % Vebascum nigrum L. +a Thymus sp. 2 %
90 KITAIBELIA 9 (1): 87-91. 2004. Összegzés A szilkés gurgolya Erdély egyik igen ritka növénye, melynek a területrõl jórészt csupán a XIX. századból származó, napjainkban meg nem erõsített adatai ismertek. A romániai florisztikai irodalom (CIOCÂRLAN 2000) jelenleg csupán egy lelõhelyrõl tartja számon a növény elõfordulását, a történelmi Erdély területén kívüli, Karácsonykõ (Piatra-Neamþ) mellett. A fentiekben leírt gyergyószárhegyi elõfordulás mely légvonalban az elõbbitõl csupán kb. 80 km-re esik ezért a szilkés gurgolya második, bizonyosan ismert lelõhelye Romániában. Köszönetnyilvánítás Köszönjük Matus Gábornak és Molnár V. Attilának a kézirathoz fûzött értékes észrevételeit. Beránek Ábelt és Magos Gábort a terepmunkában nyújtott segítségükért illeti köszönet. Szintén köszönjük Csergõ Anna-Máriának kalauzolásunkat a kolozsvári Herbáriumban, valamint Alexandru Sabin. Bãdãrãu kollégánknak, hogy a fajjal kapcsolatos ismereteit megosztotta velünk. Köszönetünket fejezzük ki Vojtkó Andrásnak az irodalmak beszerzésében nyújtott segítségét. Summary Current occurence of Seseli hippomarathrum Jacq. in Transsylvania (Romania) G. SRAMKÓ A. HÜVÖS-RÉCSI On 21 st September 2001 the authors discovered a new occurence of Seseli hippomarathrum Jacq. at Lãzãrea (Gyergyószárhegy; Romania, Harghita county), at the western slopes of hill Szármány, around the Castle Lázár. The geographical coordinates measured by GPS device Etrex Legend withan accuracy of 5 meters are: N 46 44 59,6 ; E 25 31 47,3. A few hundred of individuals were detected around the castle. The plants grew on calcareous soil in an abandoned opencast mine and the surrounding calcareus slopes. Some plants can also be found near the cemetery. The vegetation is represented with a coenological relevé (see tab. 2.). Although, the species was described from several localities in the country, mainly from Transsylvania (see tab. 1. and abb. 1.), now it is only reported from a single site in Neamþ county (Moldva) next to Dumbrava Roºie settlement (CIOCÂRLAN (2000: 481.) and S. BÃDÃRÃU ex litt.). Therefore the newly described occurence at Lãzãrea is the second confirmed locality of the species now in Romania. A herbarial specimen is deposited at the Herbarium of the Debrecen University (DE). BALL, P. W. (1968): Seseli L. In: TUTIN, T. G. HEYWOOD, V. M. BURGES, N. A. MOORE, D. M. VALENTINE, D. H. WALTERS, S. M. WEBB, D. A. (eds.): Flora Europaea Volume 2. Rosaceae to Umbelliferae. Cambridge University Press, pp.: 334-338. BAUMGARTEN J. (1816): Enumeratio stirpium Magno Transsilvaniae... Tom. I-III. Vindobonae, 427, 392, 355 pp. BELDIE, AL. (1977): Flora României. Determinator ilustrat al plantelor vasculare I. - Editura Academiei Republici i Socialiste România, Bucureºti 412 pp. BERTOVÁ, L. HLAVAÈEK, A. JASIÈOVÁ, M. ŠOURKOVÁ, M. ZAHRADNÍKOVÁ, K. (1984): Apiales. In: BERTOVÁ, L. (ed.): Flóra Slovenska IV/1. Veda, vydavate¾stvo Slovenskej académie vied, Bratislava, pp.: 170-388. BORZA, AL. (1959): Flora ºi vegetaþia Vãii Sebeºului. Editura Academiei Republicii Populare Romîne, Bucureºti 327. pp. CIOCÂRLAN, V. (1988): Flora ilustratã a României. Vol. I. Editura Ceres, Bucureºti 512 pp. CIOCÂRLAN, V. (2000): Flora ilustratã a României. Irodalom Editura Ceres, Bucureºti 1139 pp. FREYN, J. (1877): Az 1871-1873. évben Magyarország keleti részeiben gyûjtött növények jegyzéke. Mathematikai és Természettudományi Közlemények 13: 65-130. FUSS, M. (1966): Flora Transsilvaniae Excursiora. Cibinii, 864 pp. HORÁNSZKY A. (1960): Über das Problem der Bewaldung in Andesitgebirge. Annales Universitatis Scientiarum Budapestiensis de Rolando Eötvös nominatae sectio biologica 3: 215-224. NYÁRÁDY E. Gy. (1941-44): Kolozsvár és környékének flórája. Erdélyi Nemzeti Múzeum Növénytára, Kolozsvár, 687 pp. SCHUR, F. (1866): Enumeratio plantarum Transsilvaniae. Vindobonae, 948 pp. SIMON T. (2001): A magyarországi edényes flóra határozója. Harasztok virágos növények. Tankönyvkiadó, Bp., 846 pp. SIMON T. HORÁNSZKY A. DOBOLYI K. SZERDAHELYI T. HORVÁTH F. (1992): A magyar edényes flóra értékelõ táblázata. In: SIMON T.: A
SRAMKÓ G. HÛVÖS-RÉCSI A.: A Seseli hippomarathrum Jacq. aktuális elõfordulása Erdélyben 91 magyarországi edényes flóra határozója. Harasztok, virágos növények. Tankönyvkiadó, Bp. pp.: 791-874. SIMONKAI L. (1886): Erdély edényes flórájának helyesbített foglalata. Kir. Magyar Természettudományi Társulat, Bp., 678 pp. TASENKIEVICH, L. (1998): Flora of the Carpathians. Checklist of the native vascular plant species. State Museum of Natural History of NAS of Ukraine, ¼viv,, 13+610 pp. TODOR I. (1958): Umbelliferae Jusl. In: SÃVULESCU, T. (ed.): Flora Republicii Populare Romîne 6. Editura Academiei Republicii Populare Romîne, Bucureºti, pp.: 326-652. ZÓLYOMI B. (1942): A középdunai flóraválasztó és a dolomitjelenség. Bot. Közlem. 32(5): 209-231.