A S Á R O S P A T A K I K I S T É R S É G K Ö Z É P T Á V Ú K Ö R N Y E Z E T V É D E L M I K O N C E P C I Ó J A

A S Á R O S P A T A K I K I S T É R S É G K Ö Z É P T Á V Ú K Ö R N Y E Z E T V É D E L M I K O N C E P C I Ó J A Készítette: MENTO Környezetkultúra Kft. 3525 Miskolc, Széchenyi u. 19 Tel/fax: 46/532-233 e-mail: mentokft@axelero.hu 1

Aláírólap A koncepció összeállításában részt vettek: Kovács Zsuzsa környezetvédelmi szakmérnök Lengyel Attila gépész,-környezetmérnök Turai Zsolt bányamérnök, mérnök-közgazdász Miskolc, 2005. május 30. Hercsik István ügyvezető igazgató 2

Tartalomjegyzék Aláírólap... 2 Tartalomjegyzék... 3 Előszó, bevezető gondolatok... 6 A Sárospataki Kistérség rövid, összefoglaló bemutatása... 11 A kistérségről általánosan... 11 Földrajzi adottságok... 12 1. Bevezető... 14 1.1 A környezet védelméről általánosan... 14 1.2 A fenntartható fejlődés indikátorai... 14 1.2.1 A fenntartható fejlődés gazdasági indikátorai... 14 1.2.2 A fenntartható fejlődés társadalmi indikátorai... 15 1.2.3 A fenntartható fejlődés környezeti mutatói... 15 1.3 Indikátorok a fenntarthatóság kimutatására... 16 1.3.1 A függőségi index... 16 1.3.1.1 A helyi ivóvízkészletek részesedése a vízellátásban... 16 1.3.1.2 Fenntartható vízkészlet-használati index... 16 1.3.1.3 Az egy főre jutó, használatba vont termőföldterületek százaléka az egy főre jutó összes, potenciálisan használható földterület vonatkozásában... 16 1.3.1.4 A helyi közösséghez tartozó összes foglalkoztatott megoszlása aszerint, hogy helyben vagy nem helyben történik a foglalkoztatása... 16 1.3.1.5 Az önkormányzat költségvetésének megoszlása a helyi és a külső bevételek vonatkozásában... 16 1.3.1.6 Az önkormányzati és privát részesedés aránya a közművekben... 16 1.3.2 Relatív fogyasztási index:... 16 1.3.2.1 Egy főre jutó villamos energia fogyasztás a nemzeti átlag viszonylatában... 16 1.3.2.2 Egy főre jutó ivóvízfogyasztás a nemzeti átlaghoz viszonyítva... 16 1.3.2.3 Egy főre jutó összes területhasználat az összterülethez képest... 16 1.3.2.4 A csomagolóanyag-hulladékok egy főre jutó mennyisége a kommunális szilárd hulladékban a nemzeti átlag viszonylatában... 16 1.3.3 Környezettudatosság állapotjelzői... 16 1.3.3.1 A környezet állapotának javulását szolgáló önkormányzati javaslatok, határozatok száma... 17 1.3.3.2 A környezetállapot javulását célzó állampolgári kezdeményezések száma... 17 1.3.3.3 A helyi környezeti konfliktusok indexe... 17 1.3.3.4 A környezet állapotát javító kiadások részesedése az önkormányzat költségvetésében... 17 1.3.3.5 A település területén lévő zöldfelület területi részesedésének változása, és az erre fordított gondozási költség arányának változása a költségvetésben... 17 1.3.3.6 A tömegközlekedést igénybe vevők számának változása... 17 1.3.3.7 A kerékpárutak hosszának és a kerékpárhasználók számának változásai... 17 1.3.3.8 A szelektív hulladékgyűjtésben résztvevő háztartások száma az összes háztartáshoz képest... 17 1.3.3.9 Az összes tanulóra eső környezeti nevelők száma... 17 1.3.4 Környezetminőségi indikátorok... 17 3

1.3.4.1 A környezetminőséggel kapcsolatos lakossági panaszok száma és annak változásai... 17 1.3.4.2 Biodiverzitás-indikátorok... 17 1.3.4.2.1 Relatív élőhely-diverzitási index... 17 1.3.4.3 A természetes élőhelyek aránya az összterület vonatkozásában... 17 1.3.4.4 Az erdők állapotindexe... 17 1.3.5 A helyi társadalom fejlődésének mutatói... 17 1.3.5.1 A helyben és nem helyben foglalkoztatottak aránya... 17 1.3.5.2 A lakosság létszámának alakulása a gyermek-, felnőtt- és idős korosztályokra kivetítve... 18 1.3.5.3 A hivatalos jövedelemmel nem rendelkező családok száma... 18 1.3.5.4 A hátrányos helyzetű, a társadalom egyéb rétegeitől leszakadt családok száma az összes család százalékában... 18 1.3.5.5 A helyi keresetek viszonya az országos átlaghoz... 18 1.3.5.6 A helyi erőforrások kiaknázásában érdekelt vállalkozások száma... 18 1.3.5.7 A vállalkozások tulajdonosainak megoszlása aszerint, hogy helyben élnek-e 18 1.3.5.8 A nyereséges vállalkozások száma... 18 1.3.5.9 Helyben előállított termékek mennyisége... 18 1.3.5.10 A helyben előállított termékek helyi és külső piaci értékesítésének aránya.. 18 1.3.5.11 Az utóbbi tíz évben megszűnt vállalkozások száma... 18 2. Célkitűzések... 19 2.1 A Nemzeti Környezetvédelmi Program céljainak érvényesítése... 19 3. Koncepcionális alapelvek... 19 3.1 A Sárospataki Kistérség környezeti állapotának főbb jellemzői... 20 3.1.1 Levegőtisztaság-védelem... 20 3.1.2 A vízkészletek általános értékelése... 20 3.1.2.1 Felszíni vizek... 21 3.1.2.2 Felszín alatti vizek... 21 3.1.3 Talajállapot... 22 3.1.4 A települési környezet állapota... 22 3.1.4.1 Az épített környezet védelme... 23 3.1.5 Természetvédelem... 23 3.1.5.1 Tájvédelem... 23 3.1.6 Hulladékgazdálkodás... 24 3.1.6.1 Települési szilárdhulladékok... 24 3.1.6.2 Települési folyékony hulladék... 25 3.1.6.3 Termelési és veszélyes hulladékok... 26 3.1.7 Energiagazdálkodás... 26 3.1.8 Turizmus... 27 3.1.9 Közlekedés... 27 3.1.10 Zajvédelem... 27 3.2 A Környezetvédelmi Koncepció irányelvei... 28 4. A környezetvédelmi koncepció megvalósításának stratégiája... 29 4.1 Komplex intézkedést igénylő területek... 29 4.2 A megvalósítás kulcstényezői... 30 4.3 A tervek megvalósításának eszközei... 31 5. A javaslatok összefoglalása... 33 5.1 A sárospataki kistérség optimális környezeti állapotának eléréséhez szükséges intézkedések... 33 5.1.1 Levegőtisztaság-védelem... 33 4

5.1.2 A vízkészletek védeleme... 34 5.1.2.1 Felszíni vizek... 35 5.1.2.2 Felszín alatti vizek... 35 5.1.3 Földvédelem... 36 5.1.4 A települési környezet védelme... 37 5.1.4.1 Az épített környezet védelme... 38 5.1.5 Természetvédelem... 39 5.1.5.1 Tájvédelem... 39 5.1.6 Hulladékgazdálkodás... 40 5.1.6.2 Települési szilárd hulladék... 40 5.1.6.2 Települési folyékony hulladék... 41 5.1.6.3 Termelési és veszélyes hulladékok... 42 5.1.7 Energiagazdálkodás... 42 5.1.8 Turizmus... 43 5.1.9 Közlekedés... 44 5.1.10 Zajvédelem... 44 6. Összefoglaló értékelés a tervezési időszakban jellemző, illetve az elérni kívánt környezeti állapot figyelembe vételével... 45 7. A tervek megvalósításának finanszírozási lehetőségei... 47 8. A célkitűzések megvalósításának intézményrendszere... 50 8.1 Környezeti, gazdasági és társadalmi hatások... 51 5

Előszó, bevezető gondolatok A Sárospataki Kistérség Környezetvédelmi Koncepciójának az elkészítése annak a folyamatnak az egyik fontos állomása, amely a nemzeti és megyei környezetvédelmi program elfogadása után kapott különösen nagy lendületet. A sokoldalú előkészítés és szakmai összefogás eredményeként született koncepció a kiindulópontot jelenti a további munkálatokhoz, a környezetvédelmi feladatok pontosításához és a programozáshoz. A kistérség jelenlegi társadalmi-gazdasági helyzetéből kiindulva áttekintettük, elemeztük a ma ismert folyamatokat, változásokat, majd összegeztük a környezetvédelem főbb céljait, lehetséges irányait, prioritásait, meghatároztuk több, egymással szervesen összekapcsolódó, átfogó fejlesztési program lehetőségét, a kistérség egészét illetően. A kistérségi környezetvédelmi koncepció jelen tervezeti szintjén igényli a további széleskörű politikai, szakmai, képviselő testületi egyeztetési folyamatot annak érdekében, hogy az észrevételekkel és javaslatokkal bővített koncepció alkalmas legyen arra, hogy: alapdokumentumként, meghatározott időre irányt szabjon a Sárospataki Kistérség környezetvédelmi feladatainak egységes kistérségi szemlélettel orientálja a környezetvédelmi célú források, támogatások felhasználását, a koncepció alapjain különböző szintű, települési, kistérségi, területi, de akár megyei pályázatok születhessenek, komplex módon, az ágazati, kistérségi és települési szempontokat egyaránt figyelembe véve a környezetvédelem hatásfokának javítása révén hozzájáruljon a Sárospataki Kistérség környezeti, gazdasági, települési fejlődéséhez. Előzmények, célok, időtávok A környezet védelméről szóló törvény, és a törvény nyomán született végrehajtási rendeletek, utasítások hazánkban teljesen új módon, sokszereplős és demokratikus intézményrendszer kiépítésével az euro-regionális fejlesztési elvekkel, szabályokkal összhangban indították útjára a környezetvédelmi tervezés,- fejlesztés sokszínű és bonyolult, szoros együttműködést igénylő folyamatát. A területpolitika által megkívánt szintek közül az első szint a megyei, amely a decentralizált hatáskör-telepítés, a szubszidiaritás elve alapján a megyei önkormányzaton keresztül a területfejlesztési tanács hatáskörébe utalja a megyei környezetvédelmi koncepció kidolgozását és elfogadását, illetve a decentralizált környezetvédelmi célú támogatási alapok elosztásához szükséges prioritások meghatározását, a kistérségi, gazdasági, társadalmi érdekek érvényesítésének biztosításával. 6

A megyei környezetvédelmi koncepció és környezetvédelmi program megvalósításának pénzügyi keretei még nem teljesen és pontosan tisztázottak, így feltételezhető, hogy a gyorsan változó gazdasági, társadalmi, politikai körülmények miatt hosszabb távon: csak a folyamatos tervezés, a környezet védelmében érintett szerepelők, partnerek közös, érdemi fellépése, a különböző tartalmú és szintű (települési, kistérségi, megyei) részletes programok kibontása, azok fejlesztési és tervezési feltételeinek a fokozatos megvalósítása után lehet igazán sikeres. A környezetvédelmi koncepció fő célja, hogy a kistérségi környezetvédelem valamennyi lehetséges szereplője számára, a megye és a kistérség sajátosságaiból, adottságaiból, tradícióiból, a jelen és a jövő lehetőségeiből kiindulva elősegítse az elvi, stratégiai, koncepcionális alapokon nyugvó, folyamatos tervezés során továbbgondolt prioritások, fejlesztési célok, ágazatokra, kistérségekre, településekre bontott programok, projektek komplex szemléletű kidolgozását, illetve azok megvalósításával generálja az egész kistérség környezeti, gazdasági, társadalmi, települési fejlődését. A környezetvédelmi és a kapcsolódó fejlesztési koncepció kidolgozását az alábbi fő helyzetértékelő tényezőkből lehet elindítani: A kistérség jelentős természeti, turisztikai értékeiből, jelentős vízbázisaiból Kiemelkedő komparatív - az adottságok összevetésében mutatkozó - előnyöket jelentő, komoly hagyományokkal rendelkező agrár-adottságaiból és mezőgazdasági termeléséből, valamint erdőgazdálkodásából, Különleges a kis- és középüzemi méretű gazdasági vállalkozások befogadására alkalmas településhálózatából, Előremutató, kialakult kistérségi társulási kapcsolatokból Az előnyös adottságokra építő fő fejlesztési irányok, a pozitív kistérségi jövőkép, az előre menekülő taktika segítheti talán leginkább a kistérség és a települések felzárkózását, környezeti problémáinak felszámolását is. Ezt kizárólag komplex, egyes esetekben a kistérség hatáskörét, lehetőségeit és területét meghaladó, együttműködésben megvalósítható környezetvédelmi fejlesztésekkel lehet elérni. Mindezek alapján szükségesnek látszik, Hogy a kistérség saját környezetpolitikája alulról építkező, a településekre támaszkodó és a kistérségi adottságoknak megfelelően sokszínű legyen, Ugyanakkor szükséges az is, hogy legyenek valóban közös, valamennyi településre kiható, a gazdaság ágazati szektorai, valamint a kistérség intézményi, társadalmi és civil szereplői, tehát az egész kistérség számára elfogadható, felvállalható céljai, prioritásai. Mindezeken túl a kistérség egészére érvényesíthető, közvetlenül nem vagy csak részben környezetvédelmi stratégiai célokként, azonban azzal összefüggésben rögzíthető alapelvek: 7

Az életkörülmények közvetlen vagy közvetett környezetvédelmi fejlesztéseken és közvetlen közüzemi infrastruktúra-fejlesztésen alapuló javítása A történelmi okok következtében is erősen tagolt, sokoldalú településállomány értékeinek megőrzése és megújítása; A települési, kistérségi és megyei összefogás (kohéziójának, partneri viszonyrendszerének) erősítése A kistérségi, települési kötődések (identitástudat) erősítése és annak cselekvő társadalmi erővé való transzformálása, a lakossági és civil szervezeti kezdeményezőkészség fejlesztése A kistérség és települései közös és egyedi értékeket felmutató jövőképének, arculatának megformálása, fejlesztése A kistérség és települései területi és nemzetközi kapcsolat,- és együttműködési rendszerének javítása. A kistérség népességmegtartó képességének erősítése A mező és erdőgazdálkodás többirányú, környezetvédelemmel, energetikával összefüggő fejlesztése és a jelenleginél nagyobb közvetett és közvetlen támogatása A környezetvédelmi háttéripar termelő és szolgáltató gazdasági ágazatainak befogadása, fejlesztése A kistérségi környezetvédelmi koncepciónak igazodnia kell a területfejlesztési alapelvekhez azokat a megvalósításban alkalmaznia kell nevezetesen: Csekélyebb mértékű állami hozzájárulás esetén: az önerőre támaszkodás elve; Komplexen koordinált és koncentrált források esetén: a gazdaságot és a humán szférát együttesen átható, megújító-befogadó (innováció-orientált) fejlesztés elve; A kistérség karakteres települési különbségeiből kiindulva, elsősorban címzett és céltámogatási források esetén: az alulról építkező települési összefogás és fejlesztés elve; A minőségi vidékfejlesztés elve, megfelelő környezetvédelmi, infrastruktúrális, információs és kommunikációs rendszerek kiépítésével. A koncepció időtávjai: A stratégiai célokból következő feladatok, programok egy részének megvalósíthatósága már rövidtávon (2-3 év) is eredményes lehet, A fő célok egy részét tekintve a középtáv (4-7 év) tekinthető reálisnak, A teljes megvalósulás elsősorban hosszú távú (7 éven túl) cél lehet. Lehetséges kapcsolódási területei és az azokból levonható következtetések Az európai regionális politikai, területfejlesztési előírások és kívánalmak rendszeréhez való igazodás és kapcsolódás a megyének, így benne a Sárospataki Kistérségnek is alapvető érdeke. Az uniós csatlakozás elvi esélyt adott mind a környezetileg különösen érzékeny területek támogatására, mind a fenntartható fejlődést biztosító (rurális) mezőgazdasági területek programjaihoz való kapcsolódásra. 8

Az Országos Területfejlesztési Koncepció elvrendszere megfelel az általános EU területpolitika elveinek. A koncepciónak a megyére vonatkozó konkrét részeit figyelembe vettük. Az OTK alapján elsősorban környezetfejlesztési (hulladékgazdálkodási, szennyvízkezelési, természetvédelmi) programok, s a területi kiegyenlítés elve mellett a különböző beavatkozási szintekkel meghatározható, de felépítésében és végrehajtásában komplex szemléletű, sokoldalú fejlesztési programok támogatása remélhető. A megyei területfejlesztési tervek irányelveiből az következik, hogy a környezetvédelmi fejlesztéseket a kistérség jelentős környezeti érzékenységének, az ökológiai és az ökonómiai feltételeknek, a tájhajlamnak, tájpotenciálnak és a lokális társadalom adaptív készségének és lehetőségeinek egyszerre megfelelve kell megtervezni és végrehajtani. A Sárospataki Kistérség Környezetvédelmi Koncepciójának megvalósítása akkor lehet sikeres, ha megvan hozzá a szükséges adaptivitás, ha az azokban foglaltakat a kistérség környezetvédelemben érintett szereplői is a maguk képére formálják, s alulról építkezve, koncepcionálisan összekapcsolják elképzeléseiket, terveiket. Az előbbiek miatt is fontos, hogy legyen a kistérségnek egyetértésben elkészített, a terület adottságaiból kiinduló, ahhoz igazodó, világos elvekre építő, a lehetséges stratégiai irányokat vázoló, a sikeres végrehajthatóságot (majd a programok szintjén is) biztosító környezetvédelmi koncepciója. Ennek hatálya túl kell mutasson a politikai ciklusokon, ágazati és települési részérdekeken, s nyitottnak kell lennie a folyamatos aktualizálás igényeire is. A kistérség helyzete a komplex szemléletű környezetvédelmi fejlesztés szempontjából számba vehető folyamatok tekintetében ellentmondásos. Egyszerre vannak jelen a kedvező, dinamikus irányú változások és a kedvezőtlen elemek. A legtöbb mérhető tényezőt tekintve a kistérségen belül az egyes települések között is számottevő különbségek tapasztalhatók. Párhuzamosan kell tehát a fejlesztéseket, intézkedéseket dinamizálni, az elfogadható általános környezetvédelmi állapotot megteremteni. A demográfiai folyamatokat tekintve megindult az egyébként az egész megyére jellemző lassú öregedés. Sajnos - részben a munkanélküliség miatt - az aktív keresők száma is csökkent az elmúlt nyolc év alatt. A demográfiai folyamatokat együttesen tekintve a megyei humán erőforrások jobb kihasználása és az új munkahelyek teremtése alapvető fejlesztési iránya kell, hogy legyen a környezetvédelmi fejlesztési koncepciónak, amit a kistérség helyi társadalma is igényel. A kistérség egyes településeit jellemző periférikus helyzetből, az infrastrukturális elmaradottságból és a sajátos térszerkezetből következő folyamatokból megállapítható, hogy bizonyos területeken jelentős felzárkózásban van a kistérség egésze, de ezen változások még sajnos nem ösztönzik eléggé a komolyabb környezetvédelmi szemléletváltást. Rendkívül nagy a vízkivétel, azonban ellentmondásosak például a csatornázottság mutatói (a közműolló nyitottsága az érzékeny és veszélyeztetett környezet miatt igen fontos elem). Jogos és általános vélemény a megyében, és a kistérségben is hogy az elérhetőség és a közúti közlekedés minősége, áteresztőképessége, biztonsága nem elégséges, fontos hidak hiányoznak például a Bodrogon is, az átmenő forgalom nagyságához viszonyítva. Mindezekből az következik, hogy az infrastrukturális lemaradás fokozatos felszámolását a közelmúltban megindult ütemben szükséges folytatni, de azt jobban közelíteni kellene a gazdasági szféra remélhetően növekedő igényeihez, s a lakosság keresletéhez, teherbíró-képességéhez. Fontos az is, hogy általában és önmagában az infrastruktúra fejlesztése nem vált ki gazdasági 9

szerkezetváltást vagy növekedést, de elmaradása esetén nem is remélhető, hogy a gazdaság élénkül. A megye és a kistérség mezőgazdasága a nagy piacvesztés sokkja után csak részben stabilizálta termelését. A mai szintet tartva és az integrációt lényegesen növelve valószínűsíthető, hogy a mezőgazdasági termelést más, kiegészítő tevékenységekkel (pl. energetikai alapanyag termelés) lehet újabb fejlődési pályára állítani. A kistérség humán erőforrásainak jelentős része Sárospatakba koncentrálódik. Ebből mind a gazdaság, mind az infrastruktúra fejlesztése tekintetében kedvező hatékonyságú megoldások kínálkoznak. Ugyanakkor az egyes településeken növekszik az elöregedés, csökken a népességmegtartó képesség, nő az egyes társadalmi csoportok jövedelmi elkülönülése, ami a szociális gondoskodást-foglakoztatást, illetve a közmunka-rendszer, többek közt környezetvédelmi célú növelését teheti szükségessé. Ha a fenti főbb folyamatokat települési elrendeződésükben is megvizsgáljuk, akkor válik igazán láthatóvá és érzékelhetővé, hogy a kistérség környezetvédelmi koncepciójának egyszerre több elvet kell követnie, a különféle kidolgozható és megadható prioritásokat az egyes településeken más-más hangsúllyal szükséges alkalmazni, a településeken jelentősen eltérő beavatkozási, fejlesztési, cselekvési programok kidolgozására van szükség, a kistérségi környezetvédelmi koncepció és az egyes települések környezetvédelmi programjainak figyelembe vételével. A kistérség településeinek demográfiai, foglalkoztatási, gazdasági, infrastrukturális és általános környezeti helyzetét, a fajlagos adatok alapján, az egymáshoz viszonyítva elfoglalt rangsorhelyük minősítő besorolásai szerint vizsgálva megállapítható, hogy a kistérségben szinte alig vannak minden tekintetben hasonló, homogén, azonos besorolást, s ebből következően hasonló beavatkozást igénylő területek. Ez megnehezíti a környezetvédelmi célú fejlesztési elképzelések közös nevezőre hozását. A fentiekből, vagyis a kistérség differenciált adottságaiból, fejlődési esélyeiből és annak számos korlátjából kiindulva a Sárospataki Kistérség környezetvédelmi koncepciójának sokoldalúnak, de a főbb irányok szintjén mégis kellően aggregáltnak, szintetizáltnak kell lennie. Tekintettel az erőteljes és sok tekintetben tartós folyamatokként még nem értékelhető, bizonytalan környezetvédelmi változásokra, a stratégiai irányok és prioritások csak a legfontosabb működési területeket tekintve rögzíthetik azokat a környezetvédelmi fejlesztési elképzeléseket, amelyek a környezetre, a gazdaságra, a műszaki és a humán infrastruktúrára, a társadalomra, valamint a településszerkezetre építő kistérségi fejlődést a mai ismereteink szerint az elvárható, kedvezőbb, harmonikus irányok felé segíthetik, terelhetik. 10

A Sárospataki Kistérség rövid, összefoglaló bemutatása A kistérségről általánosan A kistérség 16 településén, 478 km 2 területen összesen 29.074 fő él. Az élveszületések száma kismértékben, a halálozásoké -jelentősebben csökkent, a vándorlási veszteség 120-ról 24-re apadt. Az ezer lakosra jutó élveszületések száma alacsonyabb, a halálozásoké magasabb, a vándorlási veszteség jóval kisebb volt a megyei átlagnál. A térség gazdasági szerkezete viszonylag kiegyensúlyozott. Az aktív keresők 26 %-a az iparban és az építőiparban, 33 %-a a mezőgazdaságban, 41 %-a a többi gazdasági ágban dolgozik. A kilencvenes évek gazdasági, társadalmi átalakulási folyamatai kisebb arányú ipari létszámleépítésekkel jártak, mint a kistérségek többségében; de az iparban foglalkoztatottak ezer lakosra jutó száma így is 72-ről 50 alá csökkent. A mezőgazdaság jelentős szerepet tölt be a térség gazdaságában: ezer lakosra több mint 250 mezőgazdasági egyéni gazdálkodó jut, de a földek aranykorona értéke alacsony, mindössze 10-12 ak. A kistérségben bejegyzett társas vállalkozások által foglalkoztatott mintegy 3.000 fő, 19 %- át a mezőgazdaságban, 36 %-át az iparban, 14 %-át az építőiparban és 21 %-át a kereskedelemben alkalmazzák. A regisztrált munkanélküliek száma a kilencvenes évek közepét jellemző cca. 3.400-ról 2.500-ra csökkent, a munkanélküliségi arány 20 %-ról 15 %-ra javult, a mutató értéke a megye kistérségei között közepesnek tekinthető. A lakásállomány a kilencvenes évek végén és napjainkban alig gyarapodott. Ebben az is szerepet játszott, hogy jelentős számban szűntek meg lakások. Száz lakásra mintegy 270 lakos jut, a megyei átlaggal csaknem azonosan. A közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások száma folyamatosan bővül, arányuk 80 % fölé emelkedett. A csatornázottság viszonylag alacsony mértékű, a megyei átlag alatti. A vezetékesgázt fogyasztó háztartások aránya a lakásállományban a kistérségek között az egyik legalacsonyabb. A telefonellátottság -a nagyarányú fejlődés ellenére- elmarad a megyei átlagtól, a személygépkocsi-állomány az utóbbi években alig nőtt, ezer lakosra számítva a megyei átlaggal azonos. A kiskereskedelmi boltok száma az elmúlt években másfélszeresére gyarapodott, 57 %-uk egyéni vállalkozás keretében működik. A kereskedelmi szállásférőhelyek bővülése kiegyensúlyozottnak mondható. A vendégek száma összességében sajnálatosan stagnál, a külföldieké csökkent. Hasonló mértékű a vendégéjszakák csökkenése is. Ennek ellenére a kistérség idegenforgalma továbbra is jelentős, az ezer lakosra jutó szállásférőhely és vendégéjszaka - a mezőkövesdi kistérség után - a miskolcihoz hasonlóan itt a legmagasabb. Egy háziorvos a megyei átlagnál kevesebb, mintegy 1.400 lakost lát el. Az óvodák, a férőhelyek és a gyermekek száma az elmúlt években lényegében nem változott, száz férőhelyre ebben a kistérségben jut a legkevesebb (95) gyermek. Ezer lakosra 110, egy osztályteremre 19 általános iskolai tanuló jut. Az előbbi hárommal több, az utóbbi kettővel kevesebb, mint a megyei átlag. A középiskolák száma kettőről háromra gyarapodott, a középiskolai tanulóké 31 %- kal nőtt. A középiskolások ezer lakosra jutó száma a miskolci 11

kistérség után itt a legmagasabb, ebben tükröződik Sárospatak, mint iskolavárosnak a központi szerepe. Az idősek ellátását segítő intézményi férőhely ellátottság -népességszámra vetítve- a megyei átlagnál kedvezőbb. A jogi személyiségű vállalkozások száma az elmúlt években másfélszeresére, a betéti társaságoké közel kétszeresére emelkedett, az egyéni vállalkozásoké 18 %- kal gyarapodott. A működő jogi személyiségű vállalkozások 26 %-a ipari, 23 %-a a kereskedelmi, 20 %-a mezőgazdasági tevékenységet folytat. A kistérségben bejegyzett társas vállalkozások nettó árbevételének 43 %-át a 21 főnél kisebb, 30 %-át a 101-300 fõs szervezetek realizálták. Az árbevétel 18 %-a származott a mezőgazdaságból, 28 %-a az iparból, a kereskedelem részesedése 30 %. A társaságok kistérségi szinten mintegy 4 %-os adózás előtti eredményt értek el. Az összes eredmény negyedét a mezőgazdaság, 28 %-át az ipar produkálta. Társult önkormányzatok száma: 16 Bodrogolaszi, Erdőhorváti, Gyöngytarló, Háromhuta, Hercegkút, Kenézlő, Komlóska Makkoshotyka, Olaszliszka, Sárazsadány, Sárospatak, Tolcsva, Vajdácska, Vámosújfalu, Viss, Zalkod, Földrajzi adottságok A kistérség a Zempléni-hegység lába és a Bodrog völgye által közbezárt területen fekszik. A táj talajviszonyait elsősorban a vulkáni kőzetek alakították. Az andeziten kialakult szelvények az erdős területeken agyagbemosódásos barna erdőtalajok, melyeket csupán néhány helyen vált fel a podzolos barna erdőtalaj. Tolcsva környékén, ahol az andezit és andezittufa málladékának, a nyiroknak a talajait találjuk, már több a barnaföld, de még a talajok jelentős része az agyagbemosódásos barna erdőtalajok közé tartozik. A pszeudoglejes barna erdőtalajok rossz vízgazdálkodásának ellensúlyozására - a nyugati országrész azonos talajtípusain alkalmazott - bakhátas művelést alkalmazzák. A kistérség hegyvidéki részén Kishuta, Nagyhuta felett erősen savanyú, nem podzolos barna erdőtalajokat is találunk, leromlott, elnyíresedett, csarabos erdők alatt. A hegységet kísérő peremlépcsőkön, ahol vastagabb löszrétegen képződtek a talajok, csernozjom barna erdőtalajok, csenozjomok és a mélyedésekben szikesek fordulnak elő. A Bodrog völgyében savanyú, nyers öntéstalajok találhatók, amelyek főként szántóként hasznosítottak. A kistérség legnagyobb agrárterületei így főként a Bodrogközben találhatók. Jelentőségük mezőgazdasági értékük, termőképességük miatt számottevő. Talajaik a síkvidéken, egykori 12

ártereken savanyú, agyagos vályog fizikai féleségű üledéken, vagy löszös üledékeken képződött réti, illetve öntés réti talajok ott, ahol a talajvízhatás érvényesül. A sík területek talajtakaróját színezik a kis területi részaránnyal, mozaikos előfordulásban megjelenő szikes, (szolonyeces réti) talajok. A Tisza-Bodrog köze a holocén alluviális üledékeken kialakult Felső-Tisza-vidék része. A Bodrogköz az északról érkező vízfolyások hordalékaiból épül fel, talajai főként öntésanyagon alakultak ki. A magas talajvízállás miatt a talajok nagy része hidromorf bélyegeket mutat. A kistájat borító talajtakaró közel felét agyag fizikai féleségű réti talajok alkotják. A talajtakaró másik két fő eleme a Bodrog mentén található öntés réti és nyers öntés talajok, valamint az északkeleti részen lévő lápos talajok. A szórványosan előforduló homokszigeteken barna erdőtalaj a jellemző. Az alacsonyan fekvő térszíneken a tájat jellemző magas talajvízállás és az áradások nehezítik a szántóföldi művelést. 13

1. Bevezető 1.1 A környezet védelméről általánosan Hazánk uniós csatlakozásával a környezetünk védelmére, a megelőzésre fordított energia hangsúlyosabb alapokra helyeződött. Magyarországot az 1980-as évektől jellemző és a kelet európai térségben egyébként élenjáró, azonban sajnálatos módon elsősorban az érintett hatóságokat jellemző környezettudatosabb szemlélet és cselekvési mód mára szükségszerűen gyökeresen átalakult, folyamatosan és szabályozott keretek között fejlődik. Ezen fejlődést természetesen mindenekelőtt az uniós csatlakozásunkkal a magyar jogrendbe, jogalkotásba, joggyakorlásba, illetve mindezeken túl a mindennapok feladatainak végrehajtásába átültetett európai szemléletmód, az uniós direktívák, ajánlások betartása okozza. Általános célként mindenképpen megfogalmazható és kívánatos lenne, ha tevékenységünk végzése, a környezeti elemek használata, terhelése közben nem elsősorban az előírások szigorú betartása, betartatása miatti kötelezettség, hanem saját igényességünk, jól felfogott érdekünk vezérelne minden egyes embert, csoportot, gazdasági, politikai szervezetet. Ezen az úton kell elindulnunk, csak ez vezetheti el a társadalmi,- gazdasági élet szereplőit abba az optimális állapotba, mely a környezettudatosságot a mindennapi gondolkodás részévé teszi, ennek érdekében cselekedni akar és képes, tevékenységében mindez vezérelvként jelenik meg, így a kapcsolódó feladatokat sem kényszerként éli meg. Ennek a munkának sajnos még csak az elején járunk, az eredmények néha még meglehetősen ellentmondásosak, azonban a környezettudatosság, az aktív környezetvédelem terén talán visszafordíthatatlanul megindultunk a jó irányba. A helyes irány meghatározásában komoly segítséget és egyfajta sorvezetőt nyújtanak a vonatkozó uniós irányelvek, direktívák és mindenekelőtt az eddig elfogadott öt akcióprogram, melynek legutóbb jóváhagyott ötödik elemében már meghatározó irányelv a fenntartható fejlődés, mely a közös társadalmi, gazdasági, környezetvédelmi tényszerűségek, realitások, célkitűzések egységes vizsgálatát, elérését, ezek párhuzamos és szoros kapcsolatban történő megvalósítását tűzte zászlajára. Az 1983-ban, a harmadik akcióprogram keretében (1983-87) megfogalmazott legfőbb alapelv, a megelőzés elve, kiegészülve a fenntartható fejlődés elvével, valamint a negyedik akcióprogram (1987-92) időszakában végrehajtott jogharmonizáció együttesen jelentős eredmények elérését tették lehetővé a bővítést megelőzően az unión belül. A fentiek hazai gyakorlatba való átültetése, megvalósítása hosszú és rendkívüli energiát igénylő feladat, a példa azonban minden hibájával együtt adott. 1.2 A fenntartható fejlődés indikátorai 1.2.1 A fenntartható fejlődés gazdasági indikátorai 1. Fejenkénti GDP 2. A befektetések részesedése a GDP-ben 14

3. A gyáripar részesedése a GDP-ben 4. Fejenkénti energiafogyasztás évente 5. A megújítható energiaforrások aránya a fogyasztásban 6. Az energiatartalék élettartama 7. Környezetvédelmi kiadások a GDP százalékában 8. Külföldi befektetések 9. Az adott vagy kapott fejlesztési segély (ODA) összege a GDP százalékában 1.2.2 A fenntartható fejlődés társadalmi indikátorai 1. Népességnövekedési ráta 2. Migrációs ráta 3. Termékenységi ráta 4. Gyermekhalandóság 5. Születéskor várható élettartam 6. Egészségügyi kiadások aránya a GDP százalékában 7. Munkanélküliségi ráta 8. 100 férfira jutó nők aránya az aktív dolgozók körében 9. A nők átlagos keresetének aránya a férfiak keresetéhez viszonyítva 10. Népsűrűség 11. Az urbanizált területen élő népesség aránya 12. A városi lakosság növekedésének aránya 13. Egy főre jutó lakótér 14. A motoros közlekedési eszközök egy főre jutó üzemanyag fogyasztása 1.2.3 A fenntartható fejlődés környezeti mutatói 1. Az ózonréteget károsító anyagok használata 2. Üvegházhatást okozó gázok kibocsátása 3. Kén-oxid-kibocsátás 4. Nitrogén-oxid-kibocsátás 5. A légszennyezettség csökkentésére fordított költségek 6. Egy főre jutó vízfogyasztás 7. Szennyvízkezelés 8. A felszíni és talajvizek éves vízkitermelése 9. Egy főre eső művelt területek 10. A földhasználat változása 11. Energiafelhasználás a mezőgazdaságban 12. Műtrágyák használata a mezőgazdaságban 13. Növényvédő szerek használata a mezőgazdaságban 14. Ipari és kommunális szilárd hulladék 15. Hulladékkezelési kiadások 16. Az újrahasznosítás mértéke 17. Az erdők területének változása 18. A fakitermelés intenzitása 19. Veszélyeztetett fajok 20. Védett területek aránya 15

1.3 Indikátorok a fenntarthatóság kimutatására 1.3.1 A függőségi index A felhasznált helyi és nem helyi erőforrások aránya 1.3.1.1 A helyi ivóvízkészletek részesedése a vízellátásban 1.3.1.2 Fenntartható vízkészlet-használati index A helyi ivóvízbázisok fenntartható használatuk esetén, hány fő igényét elégítenék ki az adott fogyasztási szinten. 1.3.1.3 Az egy főre jutó, használatba vont termőföldterületek százaléka az egy főre jutó összes, potenciálisan használható földterület vonatkozásában Ez a mutató utal arra, hogy milyen ökológiai tartalékokkal rendelkezik egy-egy közösség. Minél kisebb a tartalék terület, annál nagyobb a függőség. 1.3.1.4 A helyi közösséghez tartozó összes foglalkoztatott megoszlása aszerint, hogy helyben vagy nem helyben történik a foglalkoztatása 1.3.1.5 Az önkormányzat költségvetésének megoszlása a helyi és a külső bevételek vonatkozásában A fenntarthatóság szempontjából a direkt bevételek szerkezetét is vizsgálnunk kell (pl. iparűzési adó). 1.3.1.6 Az önkormányzati és privát részesedés aránya a közművekben 1.3.2 Relatív fogyasztási index: A relatív fogyasztási index azt mutatja meg, hogy egy helyi közösségben, egy főre milyen átlagos erőforrás fogyasztások jutnak egy nagyobb közösség tagjaihoz képest. Itt nagyobb közösségen érthetünk kistérségi megyei, országos, Európai Uniós, globális átlagfogyasztásokat is. 1.3.2.1 Egy főre jutó villamos energia fogyasztás a nemzeti átlag viszonylatában 1.3.2.2 Egy főre jutó ivóvízfogyasztás a nemzeti átlaghoz viszonyítva 1.3.2.3 Egy főre jutó összes területhasználat az összterülethez képest 1.3.2.4 A csomagolóanyag-hulladékok egy főre jutó mennyisége a kommunális szilárd hulladékban a nemzeti átlag viszonylatában 1.3.3 Környezettudatosság állapotjelzői A helyes környezeti tudat kialakítása érdekében tett erőfeszítés a leghatékonyabb befektetés a fejlődés érdekében. 16

1.3.3.1 A környezet állapotának javulását szolgáló önkormányzati javaslatok, határozatok száma A benyújtásra került és megvalósult, végrehajtott javaslatok számaránya. 1.3.3.2 A környezetállapot javulását célzó állampolgári kezdeményezések száma Az előző a döntéshozók, ez utóbbi pedig az állampolgárok környezeti érzékenységét mutatja. Mindkettő tudatosságát kifejezi, ha megvizsgáljuk, hogy a benyújtott állampolgári javaslatok közül hány valósult meg. 1.3.3.3 A helyi környezeti konfliktusok indexe A felmerült és a meg nem oldott konfliktusok arányát mutatja. 1.3.3.4 A környezet állapotát javító kiadások részesedése az önkormányzat költségvetésében 1.3.3.5 A település területén lévő zöldfelület területi részesedésének változása, és az erre fordított gondozási költség arányának változása a költségvetésben 1.3.3.6 A tömegközlekedést igénybe vevők számának változása 1.3.3.7 A kerékpárutak hosszának és a kerékpárhasználók számának változásai A kerékpárutak hosszának növelése a döntéshozók, a kerékpárhasználók számának növekedése a lakosság tudati fejlődését indikálja. 1.3.3.8 A szelektív hulladékgyűjtésben résztvevő háztartások száma az összes háztartáshoz képest 1.3.3.9 Az összes tanulóra eső környezeti nevelők száma 1.3.4 Környezetminőségi indikátorok 1.3.4.1 A környezetminőséggel kapcsolatos lakossági panaszok száma és annak változásai 1.3.4.2 Biodiverzitás-indikátorok 1.3.4.2.1 Relatív élőhely-diverzitási index A potenciális és valós állapot viszonya (táj, ökoszisztémák, fajok szintjén). 1.3.4.3 A természetes élőhelyek aránya az összterület vonatkozásában 1.3.4.4 Az erdők állapotindexe A degradált és természetes erdők aránya. 1.3.5 A helyi társadalom fejlődésének mutatói 1.3.5.1 A helyben és nem helyben foglalkoztatottak aránya 17

1.3.5.2 A lakosság létszámának alakulása a gyermek-, felnőtt- és idős korosztályokra kivetítve 1.3.5.3 A hivatalos jövedelemmel nem rendelkező családok száma 1.3.5.4 A hátrányos helyzetű, a társadalom egyéb rétegeitől leszakadt családok száma az összes család százalékában 1.3.5.5 A helyi keresetek viszonya az országos átlaghoz 1.3.5.6 A helyi erőforrások kiaknázásában érdekelt vállalkozások száma 1.3.5.7 A vállalkozások tulajdonosainak megoszlása aszerint, hogy helyben élnek-e 1.3.5.8 A nyereséges vállalkozások száma 1.3.5.9 Helyben előállított termékek mennyisége 1.3.5.10 A helyben előállított termékek helyi és külső piaci értékesítésének aránya 1.3.5.11 Az utóbbi tíz évben megszűnt vállalkozások száma 18

2. Célkitűzések 2.1 A Nemzeti Környezetvédelmi Program céljainak érvényesítése A Nemzeti Környezetvédelmi Programban (NKP) megfogalmazott főbb célkitűzéseket, összhangban a kistérség településeinek elfogadott környezetvédelmi programjaival jelen koncepció összeállításánál is figyelembe kellett venni, nevezetesen: Az egészséges környezet feltételeinek megteremtése, az emberi egészséget károsító, veszélyeztető hatások csökkentése, megszüntetése, valamint a megfelelő életminőséghez szükséges környezeti állapot megőrzése, javítása és helyreállítása. Az élő és élettelen környezet természet-közeli állapotának megőrzése, a természetes rendszerek és természeti értékek megóvása, fennmaradásának biztosítása. A természeti erőforrásokkal való gazdálkodásban, a fenntartható fejlődés elveinek figyelembe vétele, a vízzel, földdel, levegővel való takarékos, értékvédő gazdálkodás. A gazdasági fejlődés és a környezet harmonikus viszonyának megteremtése a hatékony környezet-igénybevétel és a minimális környezetkárosítás alapján. Mindezek alapján a Sárospataki Kistérség környezetvédelmi koncepciójának hosszú távú célkitűzései a következők: A fenntartható fejlődés elvének a környezettudatos gondolkodásmódba történő átültetése, takarékos gazdasági fejlődés megvalósítása, elsősorban preventív környezetvédelmi eszközökkel. A fejlesztéseknél, beruházásoknál a környezetbarát és elérhető legjobb technikai szintnek megfelelő technológiák (BAT) alkalmazása. A felhalmozott, u.n. öröklött károk felszámolására megoldások keresése, a kármentesítés megvalósítása. Az önkormányzatoknak, mint a környezetvédelmi koncepció végrehajtásában elsősorban érdekelt szervezeteknek a rendelkezésére álló összes eszközzel törekedniük kell a humánus környezet kialakítására. 3. Koncepcionális alapelvek Jelen környezetvédelmi koncepció alapot kíván biztosítani a kistérség dinamikus fejlődéséhez és a hosszú távú gondolkodás előtérbe helyezésével, az igények ésszerű fenntartható fejlődésen alapuló kielégítésére törekszik. Tekintettel a koncepció tervezési szintjére, elsősorban összefoglaló, a kistérség minden települése és területe számára értelmezhető, a települési szintű tényadatokat koncepció szintjén rendező tanulmány készítése a cél. Ennek megfelelően a koncepció megfelelő felhasználása, értelmezése nem mellőzheti A környezetvédelem általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. Törvény illetve ennek végrehajtási utasításaiban vázolt települési környezetvédelmi programok meglétét, párhuzamos használatát. A környezetvédelmi tervezés alapja, kistérségi szinten még hatványozottabban igaz ez, a nemzeti és megyei környezetvédelmi programok kell legyenek, mely programok az alábbi alapokon nyugszanak: 19

1990. évi LXV. Törvény Az önkormányzatokról 1995. évi LIII. Törvény A környezet védelmének általános szabályairól 1995. évi XCIII. Törvény A védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról 1996. évi LIII. Törvény A természet védelméről 1996. évi LIV. Törvény Az erdőről és az erdő védelméről 1997. évi LXXVIII. Törvény Az épített környezet átalakításáról és védelméről 83/1997. (IX. 26) Országgyűlési határozat a Nemzeti Környezetvédelmi Programról Nemzeti Környezetvédelmi Program I-II Borsod-Abaúj-Zemplén megye Környezetvédelmi Programja Regionális és megyei területfejlesztési program Tényként állítható, hogy összességében fokozódik a kistérség lakosságának igénye és érzékenysége a tiszta, egészséges és szép környezet iránt. A kistérség lakosságának alapvető emberi joga, hogy egészséges, biztonságos környezetben éljen. 3.1 A Sárospataki Kistérség környezeti állapotának főbb jellemzői 3.1.1 Levegőtisztaság-védelem A Sárospataki Kistérség gazdasági szerkezete, elhanyagolható mértékű ipari jellegű terhelése miatt levegőminőségi szempontból nincs határérték közeli vagy azt elérő immissziós állapot a kistérség területén. Jelentősebb, vizsgálatot igénylő légszennyezést kizárólag az egészségügyi szempontból nagyobb kockázatot jelentő szállóporterhelés jelent a lakott területeken. A kistérségben általában jó a levegő minősége, a településeken fűtési időszakban tapasztalható levegőminőség romlás mérséklődik a gázellátás terjedésével. Jelentős levegőszennyező források nem létesültek az utóbbi időszakban, a tervezett nagyobb beruházások megvalósulása esetén, elsősorban lokális terhelésnövekedés prognosztizálható. A közlekedés levegőminőség-alakító hatása egyre jelentősebb, ezzel a főbb közlekedési utak mentén számolni kell, azonban sem a lakott területeken sem Sárospatak Város, mint kistérségi központ forgalmasabb csomópontjai közelében nem várható középtávon tartósan határértéket elérő vagy meghaladó szennyezettség. Célállapot: Alapcélkitűzés a jelenlegi jó levegőminőség fenntartása, határérték túllépés nélküli immissziós levegőminőség biztosítása. 3.1.2 A vízkészletek általános értékelése A kistérség jelentős vízkészletekkel rendelkezik, amelyek megőrzése nemcsak helyi, hanem nemzeti érdek is, azonban a területi adottságok miatt a vízvédelmi intézkedések természetesen nem korlátozódhatnak kizárólag a kistérség területére. Az egy főre jutó vízfogyasztás csökken (Sárospatakon 110-140 l/fő/nap, az egyéb településeken 40-60 l/fő/nap), a vízfelhasználás még meglehetősen pazarló. A kistérségen áthaladó Bodrog folyó és a kisvízfolyások jelentős része szabályozott és árvízvédelmi töltésekkel különböző mértékben és műszaki színvonalban 20