A K A ZÁRI CÁPAFOGAS RÉTEG HALMARADVÁNYAI 'S olt P éter M. Áll. Földtani Intézet, Budapest, Stefánia űt 14. H-1143 ETO: 567.31/38:551.782.1(439.133) Tárgyszavak : hal, cápafog, miocén, Mátra A Mátra hegységtől északnyugatra fekvő Kazár község határában feltárt kárpáti korú congeriás rzehakiás homok tömegesen tartalmaz halmaradványokat. A cápák 80%-a Odontaspidae, 10% Carcharhinus, Scyliorhinus és Galeidae, a csontos halak szinte kizárólag Sparidaek. A brakkvízi faunára jellemző a csökkent termet, a sekélyneritikus és litorális fajok túlsúlya. A Magyar-középhegység miocén tengeri üledékeiből gyűjtött csúcsragadozó porcoshalak közt megfigyelhető dominanciaváltozások: Isurus Lamna Hemipristis (eggenburgi), Odontaspis (kárpáti), Procarcharodon Myliobatis (bádeni). Kazár községtől (Heves megye) északra az Aranyosipusztára vezető mélyút rejti az Egyházasgergei Homokkő Formációba sorolt Kazári Homokkő Tagozat (Hámor G. 1985) típusszelvényét. A feltárásban az ottnangi cardiumos homok legfelső limonitos rétegére diszkordanciával települő (1. ábra) kárpáti congeriás rzehakiás (Bohnné Havas M. 1971) homok alsó 2 8 cm-es sávja tömegesen tartalmaz cápafogakat, rájatüskéket, csontoshalak fogait, csonttöredékeit. A leletek mennyiségére jellemző, hogy egy tenyérnyi felületen sokszor 10 15 db is előfordulhat, ugyanakkor sem az alatta, sem a fölötte levő rétegben nem találtunk egyet sem. Arra a kérdésre, hogy ezt a rendkívül gazdag cápafogas réteget valamely ökológiai faktor hirtelen megváltozása miatt bekövetkezett tömeges pusztulás, vagy a faj súly szerinti üledékosztályozódás, esetleg az árapály (fenékáramlások stb.) révén kialakuló felhalmozódás, netán valami más hozhatta létre, egyértelmű választ még nem adhatunk. A csontok barnásak, a fogak szürkések, barnák, jó megtartásúak, a kopottak aránya 1 % alatt van, koptatottságuk inkább a funkció következménye, távolabbi szállítódás nem valószínű. A területről N oszky J. (1930) említ Lamna fogakat, a gyöngyösi Mátra Múzeumban Legányi Ferenc gyűjtéseinek köszönhetően több mint 1200 halleletet ismerünk (Solt P. 1988) Kazárról. A hetvenes évek végén kezdtünk a Földtani Intézet Ősgerinces gyűjteménye részére komolyabb leletmentésbe (Kordos L. Solt P. 1982), azóta az iszapolásnak köszönhetően 1 2 mm-es fogacskákra is szert tehettünk. Meglepő, hogy az immár 1600-at is meghaladó leletanyagban mindössze egy otolit volt. Az átvizsgált 2600 halmaradványból az alábbi taxonok voltak meghatározhatók: Odontaspis (Synodontaspis) acutissima acutissima (A gassiz) O. (Syn.) cuspidata cuspidata (A gassiz) 0. (Syn.) divergens Solt Isurus desori (A gassiz) 1. hastalis hastalis (A gassiz)
I. retroflexus (A gassiz) Isurus sp. indet. Lamna cattica (Philippi) Lamna sp. indet. Alopecias exigua (Probst) Scyliorhinus distans (Probst) Scyliorhinus sp. indet. Carcharhinus priscus (A gassiz) C. (Scoliodon) taxandriae (Leriche) C. (Prionodon) sp. indet. C. (Hypoprion) acanthodon (Le Hon) Galeocerdo aduncus (A gassiz) Galeorhinus affinis (Probst) Eugaleus minor (A gassiz) Paragaleus pulchelus (Jonet) Sphyrna sp. indet. Squatina subserrata (Münster) Aetobatis arcuatus (A gassiz) Trygon sp. indet. Dasyatis sp. indet. Sparus cincim (A gassiz) Sparus sp. indet. Diplodus cervinus Lowe Diplodus sp. indet. Pagrm sp. indet. Pagellus sp. indet. Dentex sp. indet. Taurinichthys sp. indet. Noha leletszámát tekintve a kazári hallelet nagyságrendileg messze fölülmúlja az összes többi eddig ismert hazai lelőhelyet, ugyanakkor összetételét, az egyes alakok arányát tekintve mégis meglehetősen egyveretű. A cápák több mint 80%-át az Odontaspidae család uralja (I. tábla 1., 2., 3.), amelyek a miocénben gyakoriak, de a kazáriaknál általában nagyobbak. Mai leszármazottaik a homoki cápák, lándzsafogú cápák a mediterrántól a trópusokig mindenütt megtalálhatók, elsősorban a partközeli (70 m-nél nem mélyebb) vizekben. Kedvelik a folyótorkolatokat, s csak egy fajuk keresi a mélyebb régiókat. Az Isuridák az alsó-miocénben elterjedtebbek, Kazáron keveset találtunk, a mai makocápák csak a trópusi tengerekben élnek, a nyílt vizekben ritkábbak. Az alsó-miocénre ugyancsak jellemző nagy Lamnák hiányoznak, csak néhány kisebb alakjukat találtuk meg, a melegebb vizeket kerülő heringcápák a nyílt óceánok lakói. A kék cápák számos ma élő faja szintén nyílt vízi. Kisebb fajaik keresik föl a partközeli területeket. Ez utóbbiak (I. tábla 5.) kerültek elő a lelőhelyről. A tigriscápák (Galeocerdo) főként az Indopacifikum szubtrópusi-trópusi neritikus régióiban, a pörölycápák (Sphyrna) a hideg zónák kivételével mindenütt előfordulnak; itt csak néhány fog utal rájuk. Viszonylag sok apró fogacska jelzi a macskacápák (Scyliorhinus) (I. tábla 6.), a nyestcápák, a sima cápák (Mustelus) és a kutyacápák (Galeorhinus) (I. tábla 4.) jelenlétét. Ezek a kistermetű halak Európa partjain is gyakoriak. Az angyalcápák (Squatina) mérsékelt és meleg tengerek sekély litorális régiójának aljzatán élnek. A fenéklakó tüskés ráják (Dasyatis) (I. tábla 7.) némelyike a trópusi folyókba is felúszik. A csontoshalakat szinte kizárólag a Sparidák képviselik, a tengeri keszegek, durbincsok az európai sekély vizek jellegzetes lakói, trópusi fajai nagyobbak. Teljesen hiányoznak a bathiális Hexanchusok (hatkopoltyús cápa), nincs jelen az alsómiocénben gyakori Hemipristis, sem a bádeniben elteijedt Procarcharodon (a fehér cápa őse),
i [ n n ^ seei ee g 7EE3 s 4 1. á b ra. A cápafogas réteg helyzete Kazár útbevágásnál 1. Humusz, 2. slír, 3. keresztrétegzett homok, 4. congeriás rzehakiás homok, 5. limonitos diszkordáns felület, 6. cardiumos homok, 7. agyag, 8. cápafogas réteg F ig. 1 Position of the shark-tooth-bearing bed at the Kazár roodcut 1 Soil, 2 schlieren, 3 cross-bedded sandstone, 4 Congeria Rzehakia-bearing sand, 5 limonite-coated surface of unconformity, 6 Cardium-bearing sand, 7 clay, 8 bed with shark teeth hiányoznak a nagy sasráják (Myliobatis). A faunaképen megfigyelhető az a váltás, mely a szűkebb területen (Észak-Cserhát, Nyugat-Mátra) a miocénen belül néhány lelőhellyel különösen jól reprezentált. Az eggenburgit (Ipolytarnóc) jellemzőlsurus Lamna Hemipristis dominanciát a bádeni zátonyfáciesekben (Mátraszőlős) jelentkező Procarcharodon Myliobates többségtől a kazári kárpáti korú rétegekben az Odontaspisok hegemóniája választja el (1. ábra). A bathiális fajok hiányoznak, a pelagikusok alárendelt szerepet töltenek be, a sekély neritikusok és a litorálisok kerülnek előtérbe. Megfigyelhetünk egy jelentős méretcsökkenést is, mely talán a csökkentsósvízi, brakkvízi környezet következménye. Az indopacifikus Tethysalakok közé atlantiak keverednek ( 1. táblázat). A Budapest környéki kárpáti korú rétegekben (Cinkota, Fót, Dunakeszi, Mátyásföld, Rákosszentmihály, Sashalom) nagyobb számban és méretben található nyílt vízi alakok azt sejtetik, hogy a kazári terület nyílt tengeri kapcsolatait a kárpátiban ebben az irányban is nyomozhatjuk. A felső-ausztriai Schárding am Inn ottnangi rétegeiből írt le O. Schulz (1972) a kazánhoz hasonlóan gazdag halfog-breccsát. Itt is az Odontaspisok dominálnak, a cápák több mint 90% -át teszik ki. Utánuk következnek az Isurusok, van néhány Carcharhinus és Squatina (ez utóbbiak a hiányzó ráják ökológiai helyét foglalják el). Ismertek erről a lelőhelyről krokodil- és sziréna-leletek is, Kazáron eddig csak halakat találtunk. A Bécsi-medence kárpáti emeletéből írt le R. Brzobohaty (1967) otolitokat. Ott a fauna majd 99%-a litorális és sekélyneritikus.
A halak dominanciaváltása a magyarországi miocénben Change of fish dominance in the Hungárián Miocéné 1. tá b l á z a t - T a b le 1 Taxon Kor Eggenburgi Ottnangi Kárpáti Alsó-bádeni Feisö-bádeni Szarmata H e x a n c h m O d o n ta s p is Isurus L a m n a P r o c a r c h a r o d o n S c y lio r h in u s A lo p e c ia s C a r c h a r h in u s C. ( S c o li o d o n ) C. ( P r io n o d o n ) C. ( H y p o p r io n ) G a le o c e r d o H e m ip r is tis - - -...... - - - -... - - - -... S p h y r n a S a u a tin a D a s y a tis M y lio b a tis A e t o b a tis S p a m s D ip lo d u s P a g r u s P a g e llu s D e n t e x IRODALOM - REFERENCES B r z o b o h a t y R. 1967: Dic Otolitcnfauna dér Karpatischen Serie. Chronostratigraphie und Ncostratotypen miozán dér zentralen Paratethys. M, Kárpátién.: 231 243. H á m o r G. 1985: A nógrád cserháti kutatási terület földtani viszonyai. Geol. Hung. ser. Geol. 22. K o r d o s L. S o lt P. 1984: A magyarországi miocén tengeri gerinces faunaszintek vázlata. Földt. Int. Évi Jel. 1982-ről: 347-351. N o s z k y J. 1930. A Magyar-középhegység ÉK-i részének oligocén miocén rétegei. II. A miocén. Ann. Mus. Nat. Hun. XXVI.: 159-351. J o n e t S. 1978: Le tortonien supérieur (TVII b) des environs de Fonté datelha (Peninsulede Setubal) et ses faunes. Com. Sérv. Geol. Port. 63.: 13 51. S c h u l z O. 1972: Eine Fischzahn-Brekzie aus dem Ottnangien (Miozán) Oberösterreichs. Ann. Nat. hist. Mus. 76.: 485-490, Wien. S olt P. 1988a: A Mátra Múzeum őslénytani gyűjteményének halmaradványai. Föl. Hist. nat. Mus. Matra 13.:43-46. 1988: Odontaspis (Synodontaspis) divergens n. sp. a csillaghegyi oligocénből. Földt. Int. Évijei. 1986-ról: 519-533. S t e u b e n K. S c h. 1978: Die Haie dér Sicben Mecre.
FISH FOSSILS OF THE SHARK-TOOTH-BEARING BED AT KAZÁR by P. S olt Hungárián Geological Institute Budapest, Stefánia út 14. H-1143 Key-words : fish, shark teeth, Miocene, Mátra Mts (Hungary) UDC: 567.31/.38:551.782.1(439.133) The Karpatian Congeria Rzehakia-bearing sands at the village Kazár, situated NW of the Mátra Mts is extremely rich in fossil fish remains. Some 80% of the sharks are Odontaspidae, 10% are Carcharhinus, Scyliorhinus and Galeidae, while the osteous fish fauna consist almost excusively of Sparidae. Characteristic of the brackish-water fauna is the smaller body and the predominant proportion of shallow-neritic and littoral species. Among the top-predatory cartilaginous fish collected from the Miocene sediments of the Hungarian Central Range changes in predominance can be observed as follows: Isurus Lamna Hemipristis (Eggenburgian), Odontaspis (Karpatian), Procarcharodon Myliobatis (Badenian).
I. tábla Plate I 1. Odontaspis (Synodonlaspis) acutissima acutissima ( A gassiz) első alsó fog, külső oldal természetes nagyság. 2. Odontaspis (Syn.) cuspidata cuspidata ( A gassiz) oldalsó felső fog, belső oldal 0,5-ös kicsinyítés. 3. Odontaspis (Syn.) divergens Solt oldalsó felső fog, belső oldal természetes nagyság. 4. Galeorhinus affinis (P robst) oldalsó fog, belső oldal, N =5X 5. Carcharhinus priscus (A gassiz) ' oldalsó felső fog, külső oldal, N =5X 6. Scyliorhinus distans (P robst) oldalsó fog, külső oldal, N =5X 7. Dasyatis sp. indet, N =5X 8. Diplodus cervinus Lowe, N = 5X 9. Dentex sp. indet, N =5X