A NÖVÉNYI SEJT FELÉPÍTÉSE A növényi sejt alapvetően két részre tagolható: 1. sejttest v. protoplaszt: citoplazma, sejtmag, színtestek, mitokondriumok 2. sejtfal
PROTOPLASZT az életfolyamatok színtere benne megvalósul az életfolyamatok zavartalansága, az enzimreakciók időbeni egymásutánisága rendezettséget mutat ezt a sejt belső hártyái biztosítják membránrendszerek
1. Körülveszi a sejtet A BIOLÓGIAI MEMBRÁNOK 2. a sejten belül kiterjedt membránrendszert alkot (endoplazmatikus retikulum) 3. sejtorganellumokat határol (Golgikészülék, lizoszómák, vakuólumok, mitokondriumok, színtestek, sejtmag) Funkciója: a. zárt reakciótereket határol el b. biokémiai transzportrendszerek anyagáramlás a membránon át.
A biológiai membránok permeálbilisak az olyan molekulákra, amelyek nélkülözhetetlenek a sejt azámára, ugyanakkor az olyanokra is, amelyek feleslegessé váltak. A kis molekulák, úgy mint az oxigén, a szén dioxid és a víz szabadon áramolhatnak a membrán két oldala között, de a nagyobb molekulák pl.: aminosavak, cukrok áramlása szigorúan szabályozott folyamat
A CITOPLAZMA Két részből áll: 1. alapállomány (citoszol) 2. citoplazma organellumok Legkülső rétege a sejthártya (plazmalemma).
CITOPLAZMA ORGANELLUMAI Szabadon vannak a citoszolban, vagy más sejtalkotókhoz kötve. Meghatározott pályákon, a plazmaáramlás irányába mozdulhatnak el.
ENDOPLAZMATIKUS RETIKULUM
Az eukarióta sejtek legjellemzőbb sajátsága, hogy a citoplazmán belül membránnal körülzárt terek vannak, amelyek biztosítják azt, hogy a sejten belül akár egy időben is, egymással versengő molekuláris események játszódhassanak le.
Az egyik legfontosabb sejtalkotó az endoplazmatikus retikulum (ER), mely főleg a sejtmag közelében található. Egyes helyeken csöves vagy tubuláris, máshol inkább lemezesnek tűnő, laposra összenyomott, egymással közlekedő üregeket alkotó, ciszternális rendszer. Egyik formája a sima felszínű endoplazmatikus retikulum (SER), melynek felszínén nem ülnek riboszómák. A SER általában csöves szerkezetű
A SER elektromikroszkópos képe
Az endoplazmatikus retikulum granuláris (szemcsés) formája a durva felszínű endoplazmatikus retikulum (DER), ami általában lemezes, ciszternális felépítésű. A DER szemcsés megjelenését a felszínén található riboszómák adják. A DER az intenzív fehérjeszintézis helye.
MITOKONDRIUM A mitokondrium egy sejtalkotó, melyből minden eukarióta sejtben legalább egy darab van. Feladata a sejt energiaellátását biztosítani. Minél aktívabb egy sejt, azaz minél intenzívebb anyagcserét folytat, annál több mitokondrium található benne. Működését tekintve hasonlít a zöld testekhez, csak éppen ellentétes munkát végeznek. A színtestek felépítő, a mitokondriumok lebontó folyamatokat végeznek, mindkettőben ATP szintézis folyik.
A mitokondrium felépítése A mitokondrium bakteriális alakú (henger vagy gömb) és méretű (néhány mikrométer), kettős membránrendszerű sejtszervecske. Az eukarióta sejtekben legalább egy, de akár több ezer példányban fordul elő. Az intenzív anyagcserét folytató sejtekben találhatunk belőle többet, ami összefügg a sejtszervecske feladatával: a sejt energiatermelő központja. Felépítésére jellemző, hogy külső membránja sima, feszes felületű, míg belső hártyarendszere erőteljesen megnövelve felületét, redőzött.
Származása A mitokondrium kialakulásának magyarázására több elmélet is született. Mivel van saját DNS-e, önállóan képes szaporodni, baktérium méretű, és riboszómái is kisebbek mint egy eukarióta sejté, felmerült hogy a mitokondrium valójában egy prokarióta sejt. Feltehetően egy ősi eukarióta bekebelezett egy prokariótát, ám nem emésztette meg azt, hanem szimbiózis alakult ki köztük. Ez az endoszimbióta elmélet.
A SZÍNTEST SZERKEZETE
A színtest A színtestek (plastis) csak a növényvilágban előforduló, de zöld színű formájuk fotoszintézise] révén az egész élővilág számára kulcsfontosságú sejtszervecskék. A mitokondriumokhoz hasonlóan saját örökítő anyaguk van és kettős membránnal határoltak. Az eukarióta sejtekben a törzsfejlődés folyamán valószínűleg bekebelezett prokariótákként jelentek meg (endoszimbionta elmélet). Az azóta eltelt idő alatt genetikai önállóságukat részben elveszítették. Számos, egymásba átalakulni képes típusukat ismerjük, melyek között színtelenek és pigmenteket tartalmazó színesek is előfordulnak.
A színtestek szerepe A gránumokban játszódnak le a fénymegkötés és az ún. fényreakció folyamatai, amelyeknek eredményeképpen NADPH-, valamint ATP-molekulák keletkeznek. Az említett folyamatokban nagy szerepet játszik a fotoszintetikus membránok aszimmetrikus felépítése, aminek alapja a külső és a belső lipidrétegeik különbözősége.
SEJTNEDVÜREG (Vakuólum) A vakuólum vizes oldata a sejtnedv, amely, szerepet játszik: 1. a pillanatnyilag felesleges anyagok raktározásában 2. ártalmas gyűjtő és közömbösítő helye 3.mivel töményebb a talajoldatoknál, szerepe van a vízfelvételben endozmózis 4.részt vesz a sejtek turgor állapotának kialakításában 5. pusztuló sejtekben a protoplaszt megemésztésében
A sejtnedvben sok szerves és szervetlen anyag halmozódik fel: ásványi sók szénhidrátok szerves savak aminisavak, fehérjék glikozidok Alkaloidok illóolajok, balzsamok, gyanták polifenolok tejnedv
ÁSVÁNYI SÓK Jelenlétük miatt a vakuólom ionkoncentrációja eltér a citoplazmáétól. A protoplaszt a Na, K és Cl ionokat aktivan transzportálja be, a protonok aktiv beszállitással savassá (ph5.5) teszik a vakuolumot. nn SZÉNHIDRÁTOK A sejt tartaléktápanyagai, energiaforrásai. Monoszacharidok közül a 6 C atomos szőlő és gyümölcscukor, diszaharidok közül a szacharóz és a maltóz a jelentős. Poliszaharidok: inulin, glikogén( gombákban), nyálka ( pozsgásokban ).
SZERVES SAVAK Leggyakoribb: almasav, oxálsav, citromsav, borkősav, borostyánkősav, propionsav, sokszor a savak só formájában vannak jelen pl. (kálciumoxalát, magnézium oxalát, kálciumkarbonát kristály zárványok)