1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról ELSŐ RÉSZ ÁLTALÁNOS ELJÁRÁSI SZABÁLYOK I. FEJEZET ALAPVETŐ RENDELKEZÉSEK A törvény alkalmazási köre 1. A bíróságok és a jogvitát eldöntő más szervek határozatait, továbbá egyes okiratokon alapuló követeléseket bírósági végrehajtás útján, e törvény szerint kell végrehajtani. 2. A munkabérre és egyéb járandóságra, valamint a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összegre vezetett végrehajtás foganatosítása esetén a bírósági végrehajtás szabályai irányadók akkor is, ha a pénzkövetelést közigazgatási végrehajtás vagy közvetlen végrehajtás útján hajtják be. KGD2009. 129. Az önálló bírósági végrehajtó által árverési vétel hatályával lefolytatott értékesítés is hatósági árverésnek minősül (1990. évi XCIII. törvény 18., 1994. évi LIII. törvény 2-3. ). 3. Ha törvény másképpen nem rendelkezik, a bírósági végrehajtás szabályai irányadók a közigazgatási végrehajtás során foganatosított ingó- és ingatlan-végrehajtás esetén is. KGD2004. 98. Közigazgatási végrehajtási eljárás elrendelésére és foganatosítására - eltérő rendelkezés hiányában - a bíróság nem jogosult [1994. évi LIII. törvény 3., 1990. évi XCI. törvény 87-94., 94/I., 94/F. (1) bek., 79. (2) bek., 1991. évi IV. törvény 56. (1) bek., 1952. évi III. törvény 43. (1) bek.]. BH2005. 69. Az adóhatósági végrehajtás során elrendelt üzletrész-foglalás a bírósági végrehajtás során foganatosított foglalással azonos, így e körülményt is - hivatalból - be kell jegyezni a cégjegyzékbe az adóvégrehajtó megkeresése alapján. Az illetékhivatal is adóhatóságnak minősül, így üzletrész-foglalása is bejegyzendő cégadat [1997. évi CXLV. tv. 12. (3) bek. j) és k) pontja és (6) bek.; 1990. évi XCI. tv. 6. d) pontja, 87. (3) bek.; 1994. évi LIII. tv. 3., 101. ]. BH2003. 461. Közigazgatási végrehajtási eljárás elrendelésére és foganatosítására - eltérő rendelkezés hiányában - a bíróság nem jogosult [1994. évi LIII. törvény 3., 1990. évi XCI. törvény 87-94., 94/I., 94/F. (1) bekezdés, 79. (2) bekezdés, 1991. évi IV. törvény 56. (1) bekezdés, 1952. évi III. törvény 43. (1) bekezdés]. BH2003. 378. Foglalás bejegyzésének nem csak a bírósági végrehajtó értesítése alapján, hanem a közigazgatási végrehajtás kapcsán tett intézkedés alapján is helye van [1997 évi CXLV. tv. 12. (3) bek. j) és k) pont, (6) bek., 1994. évi LIII. tv. 3., 101. (1) és (2) bek., 1990. évi XCI. tv. 87. ]. BH2002. 146. Az árverésen - tehát hatósági határozattal való jogszerzés esetén - nem alkalmazhatóak a Polgári Törvénykönyvnek a szerződéses jogviszonyokra vonatkozó szabályai, így a szerződés feltűnő értékaránytalanságára alapított megtámadási ok sem érvényesíthető [1959. évi IV. törvény 235. (1) bekezdés, 237. (1) és (2) bekezdés, 1994. évi LIII. törvény 3., 141. ]. EBH2001. 520. Az árverésen - tehát bírósági határozattal való jogszerzés esetén - a feltűnő értékaránytalanságra alapított megtámadási ok nem érvényesíthető [Ptk. 235. (1) bekezdés, 237. (1) és (2) bekezdés., Vht. 3., 141. ]. 4. (1) Ha ingóságot (követelést, jogot) vagy ingatlant bírósági és közigazgatási végrehajtás során egyaránt lefoglaltak, az eljárást bírósági végrehajtás útján, e törvény szerint kell tovább folytatni. Ha a közigazgatási végrehajtás során már közzétették az ingóság értékesítéséről szóló hirdetményt, az eljárást az értékesítést és a befolyt vételár közigazgatási eljárásban történő felosztását és kifizetését követően kell - sikeres értékesítés esetén a tartozás kiegyenlítését követően fennmaradó összegre - bírósági végrehajtás útján folytatni.
A bírósági határozatokban és egyéb okiratokban foglalt követelések érvényesítése, kötelezettségek kikényszerítése bírósági végrehajtás útján történik, melyet - mint polgári nemperes eljárást - a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) szabályoz. A bírósági végrehajtás hatékony működése nemcsak a konkrét ügyekben született bírósági határozatok érvényesíthetőségéhez szükséges, de fontos szerepe van a jogbiztonság, a teljesítési fegyelem erősítésében, ennél fogva pedig a jogviták kialakulásának megelőzésében is. A jogérvényesítés polgári peres és nemperes eljárásokban való hatékonyabbá tétele érdekében szükséges törvénymódosítások körében a Kormány ezért a Vht. és egyes kapcsolódó törvények módosítását is kezdeményezte. E törvény (a továbbiakban: törvény) rendelkezései - hasonlóan a polgári peres eljárást érintő módosításokhoz - az eljárások gyorsítását, valamint az igazságszolgáltatás intézményeinek permegelőző, perelhárító, adott esetben a végrehajtással összefüggő jogviták kialakulását megelőző funkcióit erősítik, újabb megoldásokat biztosítva a hatékony jogérvényesítéshez. 1. A törvény jelentős módosításokat tartalmaz a bírósági végrehajtási értékesítések vonatkozásában. A bírósági végrehajtás során az ingatlanok hatósági kényszerrel történő értékesítése alapvetően három módon történhet: a licitálók személyes részvételével zajló árveréssel, az írásbeli licitálást is lehetővé tévő nyilvános pályázattal és az előre meghatározott vevő részére az árverési vétel hatályával történő eladással. Az értékesítések döntő hányada árveréssel történik, kisebb számban végeznek árverésen kívüli eladást; nyilvános pályázati értékesítésre pedig a gyakorlatban kifejezetten ritkán kerül sor. A törvény 2009. január 1-jével olyan módon alakítja át az ingatlanárverés szabályozását, hogy az árverés egyaránt magában foglalja az elektronikus és a szóbeli ajánlattétel lehetőségét. Ennek folytán nem lesz szükség többféle értékesítési formára, hiszen az ingatlan-árverés során ajánlatokat mind az árverésen megjelenve személyesen, mind pedig írásban is lehet tenni: az elektronikus ajánlattétel lényegében az írásbeli ajánlattétel modernebb, az elektronikus kommunikáció lehetőségeit felhasználó, az ügyfelek biztonságát fokozottabban garantáló változata. A törvény ennek megfelelően a nyilvános pályázatra vonatkozó rendelkezéseket hatályon kívül helyezi, az ingatlanárverésre vonatkozó rendelkezéseket pedig módosítja, illetve kiegészíti; az ingatlanértékesítések szabályozása ennek eredményeként komplexebbé, de egyben egyszerűbbé és áttekinthetőbbé válik. A többféle értékesítési módszert ötvöző új árverési értékesítés a törvény értelmében két fő szakaszra tagolódik: az elektronikus árverési hirdetmény közzététele és az árverés napja közötti időszakra, mely során elektronikus úton tehetők az ingatlanra vételi ajánlatok, és a hagyományos árverésre, amely meghatározott helyen és időben zajlik, személyes licitálással. Az árverési értékesítés elektronikus úton történő lebonyolítása számos előnnyel jár: lehetőség nyílik az értékesítések szélesebb körben történő meghirdetésére, az ajánlattevők biztonsága fokozható, ezzel pedig bővül a lehetséges vevőkör, fokozódhat az érdemi licitálás, amely hozzájárul ahhoz, hogy a követelések nagyobb mértékben térüljenek meg. Az értékesítés elektronikus úton történő lebonyolítását a törvény nem csak az ingatlanok, hanem az ingók esetében is lehetővé teszi 2009. január 1-jétől. Az elektronikus eljárás leginkább azoknak a lefoglalt dolgoknak az értékesítésére alkalmas, amelyeket nem szükséges az árverés helyszínén tartani és a vételárukat sem szükséges a vételi szándék kinyilatkoztatását követően egyidejűleg megfizetni. A törvény ezért egyelőre az ingatlanok értékesítésénél vezeti be általános jelleggel az elektronikus ajánlattételt, az ingók esetében pedig akkor teszi lehetővé az elektronikus értékesítést, ha a vagyontárgy jelentősebb értékkel bír és őrzéséről a dolog természeténél fogva nem kell gondoskodni vagy az értékesítésre az fizikailag rendelkezésre áll. A Vht.-ban elsőként az ingóárverés kerül szabályozásra (Ingóvégrehajtás - VI. fejezet), ezért az elektronikus árverési rendszer működésének szabályait teljes körűen itt helyezi el a törvény, az ingatlan-végrehajtást szabályozó VII. fejezetben már csak az eltérő rendelkezések találhatók. Az elektronikus ajánlattétel lehetővé tétele az árverés több szabályának módosítását is igényli, emellett néhány, a szóbeli eljárást is ésszerűsítő szabályt is beépít a törvény a Vht.-ba. 2. Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa 2006. december 12-i 1896/2006/EK rendelete az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról egy újabb uniós jogi norma, amely teljesíti a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerésére irányuló közösségi programot. A rendelet célja az európai fizetési meghagyások tagállamok közötti szabad áramlásának lehetővé tétele, mely szükségtelenné teszi - a nem vitatott követelésekre vonatkozó szabályozáshoz (805/2004/EK rendelet) hasonlóan - az elismerést és végrehajtást megelőző köztes eljárásokat a végrehajtás szerinti tagállamban. A bírósági határozatok európai uniós tagállamok közötti szabad áramlása szempontjából hasonló rendeltetésű az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa 2007. július 11-i 861/2007/EK rendelete a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről. Ez a rendelet a - 44/2001/EK tanácsi rendeletben foglaltakhoz képest - jelentősen egyszerűsíti a kis értékű követelések európai eljárása keretében valamely tagállamban hozott határozatok másik tagállamban történő elismerését és végrehajtását. Ennek keretében a rendelet
kimondja, hogy az ítéletet a többi tagállamban végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás és az elismerés kifogásolásának bármilyen lehetősége nélkül el kell ismerni, és végre kell hajtani. Az 1896/2006/EK rendelet és a 861/2007/EK rendelet közvetlenül alkalmazandó jogi normák, azokat hazai alkalmazhatóságukhoz a belső jogba nem kell átültetni. Meg kell ugyanakkor alkotni azokat a belső jogi, a rendeletekben foglaltakhoz képest kiegészítő szabályokat, amelyek rögzítik a hazai hatóságoknak a rendeletek alkalmazásával összefüggő feladatait, s a belső jogi környezetben is alkalmazhatóvá, értelmezhetővé teszik a bennük foglalt rendelkezéseket; a törvény e célból módosítja, illetve kiegészíti a Vht.-t. E rendelkezések részben hatásköri, illetékességi szabályokat állapítanak meg, részben megjelölik, hogy a rendeletekben foglalt kérelmeket, illetve követelményeket hogyan, milyen eljárás keretében teljesítik a bíróságok (pl. a végrehajthatóságot végrehajtható okirat kiállításával, a biztosítási intézkedésekre korlátozást egy speciális hatályú felfüggesztéssel, a végrehajtás adós kérelmére történő megtagadását pedig a végrehajtási lap visszavonásával biztosítja a Magyar Állam). Az 1896/2006/EK rendeletet 2008. december 12-étől, a 861/2007/EK rendeletet pedig 2009. január 1-jétől kell alkalmazni. A törvény általános hatályba lépési időpontja 2009. január 1-je, ezért azok a rendelkezések, amelyek az 1896/2006/EK rendelet alkalmazásával (is) kapcsolatosak, 2008. december 12-én lépnek hatályba. A törvény a jogkeresők tájékoztatása érdekében kiegészíti továbbá a Vht. 317. -át az európai közösségi rendeletek végrehajtására szolgáló törvényhelyeket felsoroló jogharmonizációs záradékkal. 3. A zálogjogosulti igényérvényesítés a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 255. -ában foglalt főszabály szerint bírósági végrehajtás útján történik. Az elmúlt évek során e szabály alól a jogalkotó egyre több kivételt teremtett, és jogosította fel közvetlenül a zálogjogosultat a zálogtárgyból való kielégítésre. Az egyre nagyobb lakossági adósságállomány, a lakhatási feltételek védelme ugyanakkor azt indokolja, hogy az állam fokozza szerepvállalását a gazdaságilag gyengébb fél védelme érdekében, ehhez pedig az szükséges, hogy a tisztességes eljáráshoz, jogorvoslathoz való jogot érvényesítő, megfelelő eljárási garanciákat kínáló eljárásokban történjen a zálogjogosulti igényérvényesítés. Szem előtt kell tartani ugyanakkor azt is, hogy a versenyképességünk megtartását az igényérvényesítés kevésbé bürokratikus, egyszerű, olcsó útjainak biztosítása jelentheti, ezért a bírósági végrehajtás keretében is kell olyan sajátos - egyszerűsített - behajtási lehetőséget kínálni a zálogjogosultaknak, amely mindkét említett követelményt teljesíti, s amely valódi alternatívát jelenthet a közvetlen igényérvényesítéshez képest. A klasszikus behajtással szemben az ilyen eljárás gyorsaságát az biztosíthatja, hogy nem kell a végrehajtható vagyon felkutatása iránt intézkedni és azzal kapcsolatban tulajdoni viták sem merülnek fel, az értékesítés ugyanakkor többféle módon lehetséges és a jóval előnyösebb árverés hatályával történik, de bírósági törvényességi kontroll mellett, s ugyanez vonatkozik az értékesítést követő - emberi jogi, illetve szociális szempontból különösen érzékeny területet jelentő - lakáskiürítésre is. Az ilyen eljárás harmadik haszonélvezője a zálogtárgy vevője, aki tehermentes, hatósági döntésen alapuló tulajdonjogot szerez, birtokba kerülése pedig ugyancsak biztosított, hiszen a végrehajtási eljárás részét képezi az értékesített vagyontárgy birtokbaadását szolgáló eljárás is (tipikusan a lakáskiürítés). Emiatt a törvény a különleges eljárások körében egy új fejezet beiktatásával egy - kifejezetten a zálogtárgy értékesítésére szolgáló - egyszerűsített eljárást vezet be, melynek szabályai között a pénzkövetelés végrehajtásához (Vht. II. Rész) képest speciális rendelkezéseket állapít meg. A zálogjogosult követelésének bírósági végrehajtási úton történő behajtására két módon kerülhet sor: egyrészt ha a követelése végrehajtási szakba jut, akkor az általános szabályok szerint kérhet végrehajtást, ha pedig ez még nem következett be, de más jogosult tartozásának behajtása veszélyezteti a követelésének megtérülését, kérheti a végrehajtásba történő bekapcsolódás engedélyezését és a zálogtárgyból való kielégítést. A törvény módosítja, pontosítja a bekapcsolódásra irányuló eljárás szabályozását: egyrészt kiegészíti a bekapcsolódás engedélyezésének feltételeit szabályozó rendelkezést, másrészt szabályozza a bekapcsolódással keletkező végrehajtási ügy viszonyát a bekapcsolódást követően indult újabb eljárásokhoz, illetve a befejeződő eljárásokhoz. A törvény akként alakítja át továbbá a bekapcsolódás szabályozását, hogy a zálogjoggal terhelt ingatlan lefoglalása esetén nem a foglalást (a végrehajtási jog bejegyzését) követően, hanem a becsérték közlésével egyidejűleg történik meg a zálogjogosultak felhívása a végrehajtásba történő bekapcsolódásra. Így hosszabb ideig érvényesül az adóssal szemben az alacsonyabb követelés-összeg, és a Vht. 7. -ának (2) bekezdésében foglalt feltételek nem kell, hogy rövid időn belül bekövetkezzenek (nagyobb az esély arra, hogy a kisebb összeg más vagyonból megtérüljön, s így elkerülhető legyen az adós ingatlanának eladása), másrészről számos bekapcsolódási eljárás lefolytatása elkerülhető, ha az adós időközben teljesít, vagy behajtják tőle a követelést. Nem sérülnek ezzel a zálogjogosult érdekei sem, hiszen ingatlan-végrehajtás esetén az eljárásban - zálogjogosulti pozíciója folytán - már a bekapcsolódást megelőzően is minden fontos intézkedésről értesül, azokkal kapcsolatban jogorvoslati kérelmet terjeszthet elő. A bekapcsolódás valódi
rendeltetése a zálogtárgy vételárából való előnyös részesülés lehetővé tétele (ennek előfeltétele az, hogy az ingatlan-árverési hirdetményben végrehajtást kérőként feltüntessék a zálogjogosultat); ez pedig - a végrehajtás bekapcsolódás miatti felfüggesztése [Vht. 50. (4) bekezdés] miatt akkor is garantált, ha a zálogjogosult a becsérték közlését követően kapcsolódik be az eljárásba. Hasonló törvény-módosításra tett javaslatot az állampolgári jogok országgyűlés biztosa is a 4027/2006. számú ügyben készített ajánlásában, rámutatva arra, hogy a végrehajtási kényszer arányos alkalmazásának elvét olyan szabályozás teljesíti, amely valóban csak a legszükségesebb esetekben ad lehetőséget az ingatlan-értékesítésre, és csak a lehető legszükségesebb mértékben növeli az adós végrehajtási költségeit. A Vht. 4. -a értelmében ha az adós vagyontárgyát bírósági és közigazgatási végrehajtás során egyaránt lefoglalták, az eljárást bírósági végrehajtás útján, a Vht. szerint kell tovább folytatni. Az írásbeli (és elektronikus) licitálás lehetővé tétele az ingóság értékesítését a meghatározott helyen és időpontban lebonyolított árverés helyett egy hosszabb időtartam alatt lezajló eljárássá tette, mely a közigazgatási végrehajtás és a bírósági végrehajtás találkozása esetén követendő eljárás tekintetében is igényli a szabályozás differenciálását. Az adóhatóságok az ingóságokat nyilvános pályázati és elektronikus árverési úton is értékesítik; melyek előkészítése adott esetben jelentős költségekkel járt, az ingóság őrzéséről is gondoskodni kell, az esetlegesen megtett érvényes licitek pedig már nagy valószínűséggel előrevetítik az értékesítés sikerét. Ezekben az esetekben - a költségek nagyságrendekkel történő megemelkedését megelőzendő - nagyobb érdek fűződik ahhoz, hogy az adóvégrehajtási ügy sikeres árveréssel fejeződjék be, ne kelljen a hirdetményt az ügy átadása miatt visszavonni. Erre az esetre - tehát az ingók értékesítésére - ezért a törvény a Vht. 4. -át úgy egészíti ki, hogy a hatásköri összeütközés esetén is megtartható és befejezhető legyen a közigazgatási végrehajtási eljárás, ha pedig az adótartozás kiegyenlítése után marad fenn felosztható összeg, ezt kell a bírósági végrehajtási eljárásban befolyt összegként kezelni. (2) Az (1) bekezdésben foglalt esetben, vagy ha a közigazgatási végrehajtást törvény rendelkezése alapján bírósági végrehajtó foganatosítja, a végrehajtás a közigazgatási végrehajtás alapjául szolgáló végrehajtható okirat alapján folytatódik. Ha a közigazgatási végrehajtást bírósági végrehajtás útján kell folytatni, a követelés jogosultjára e törvénynek a végrehajtást kérőre vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni, a követelés jogosultját azonban a közigazgatási végrehajtásra irányadó szabályok szerinti jogok is megilletik. A végrehajtási kényszer alkalmazása 5. (1) A bírósági végrehajtás során állami kényszerrel is el kell érni, hogy a pénzfizetésre, illetőleg az egyéb magatartásra kötelezett (a továbbiakban: adós) teljesítse a kötelezettségét. (2) Az állami kényszer - e törvény keretei között - elsősorban az adós vagyoni jogait korlátozhatja, kivételesen az adós személyiségi jogait is érintheti. (3) Az adós személye elleni kényszercselekményt - a bíróság, illetőleg a bírósági végrehajtó (a továbbiakban: végrehajtó) intézkedése alapján - a rendőrség végzi el. A rendőrség jogosult és köteles mindazokat a kényszerítő intézkedéseket megtenni és kényszerítő eszközöket alkalmazni, amelyek a rendőrségről szóló jogszabályok szerint megtehetők, illetőleg alkalmazhatók, és az adott esetben a végrehajtás eredményes befejezéséhez szükségesek. (4) A bírósági végrehajtó által foganatosított eljárás során az adós (kötelezett) és az eljárásban részt vevő más személy a végrehajtó felszólítására köteles a személyazonosságát okirattal igazolni. Ha a bemutatott okirat a személyazonosság igazolására nem alkalmas, a végrehajtó felhívja az érintettet megfelelő okirat bemutatására; ha ez az okirat sem megfelelő, vagy annak alapján is kétséges a személyazonosság, illetve a személyazonosság igazolását megtagadják, a végrehajtó intézkedhet a személyazonosságnak a rendőrség közreműködésével történő megállapítása iránt. A végrehajtó a személyazonosság megállapítására irányuló eljárási cselekményt és annak eredményét feltünteti a jegyzőkönyvben. A törvény rendelkezései részben az ingatlanokkal, bérlakásokkal kapcsolatban feltárt visszaélések megakadályozása, az úgynevezett lakásmaffia-tevékenység visszaszorítása érdekében szükséges kormányzati intézkedések végrehajtását szolgálják. A törvény azt kívánja elérni, hogy az állampolgárok hatékonyabban védekezhessenek a lakásmaffia-tevékenységként ismertté vált jelenség ellen, illetve a jogi szabályozás általánosságban fokozottabban garantálja a jogügyletek biztonságát, megelőzve azt, hogy a polgárok áldozatul essenek okiratokkal és ingatlanokkal kapcsolatos visszaéléseknek. Az ingatlanokkal kapcsolatos visszaélések egyik tipikus elkövetési magatartása az okirat hamisítás, amellyel az elkövető a lakás tulajdonosa nevében hamis vagy hamisított okmányok felhasználásával olyan tartalmú nyilatkozatot tesz, amely az ingatlan-nyilvántartásban a valóságnak nem megfelelő jogok bejegyzését, illetve tények feljegyzését eredményezi. A hatályos jogszabályok az okirati formában létrejött
szerződések megkötésénél a szerződés érvényességi kellékeként többek között ügyvédi ellenjegyzést, vagy közokirati formát követelnek meg, ezért az ingatlanokkal kapcsolatos visszaélések megelőzése érdekében a törvény a közjegyzői okiratszerkesztésre, illetve az ügyvédi, közjegyzői eljárásra vonatkozóan is tartalmaz rendelkezéseket. Az ügyvéd és a közjegyző a jogügylet létrejötte előtt köteles meggyőződni a fél ügyleti képességéről és jogosultságáról, valamint valódi szándékáról, továbbá köteles tájékoztatni a felet a jogügylet lényegéről és a jogi következményeiről. Az ügyvéd az okirat ellenjegyzésével bizonyítja, hogy az okirat tartalma a felek akaratának és a jogszabályoknak megfelel, illetve, hogy az okiratban megjelölt fél az okiratot előtte, vagy helyettese előtt írta alá, illetőleg aláírását előtte, vagy helyettese előtt saját kezű aláírásának ismerte el. Az ügyvéd és a közjegyző a gyakorlatban a nyilatkozatot tevő fél személyazonosságáról a fél által rendelkezésre bocsátott, aláírással és fényképpel ellátott hivatalos igazolványból győződik meg. A jogügyletben résztvevő felek által felmutatott okiratban szereplő adatok valódisága azonban nem ellenőrizhető az ügyletkötés helyszínén gyorsan és pontosan. Az elmúlt években jelentősen megnőtt az okiratokkal való visszaélések, valamint az ügyvédek, közjegyzők által készített okiratból eredő jogviták száma. A módosításokkal ezért lehetőség nyílik arra, hogy az ügyvéd és a közjegyző a jogügyletek biztonságának előmozdítása érdekében a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (a továbbiakban: Hivatal) nyilvántartásaihoz elektronikus úton csatlakozva összevesse a fél személyazonosításra szolgáló adatait a Hivatal nyilvántartásaiban szereplő adatokkal; ezáltal elkerülhetővé válik az elveszett, ellopott, megsemmisült, láthatóan hamisított, illetve a nyilvántartásban nem szereplő igazolványok adatigazolásra történő felhasználása. Ugyancsak lehetővé teszi a törvény a személyazonosság igazolására szolgáló okirat és adatainak ellenőrzését a bírósági végrehajtási eljárás során, mivel ez esetben is szükséges a felek, eljárási cselekmény során nyilatkozatot tevő személyek pontos beazonosítása. Tekintettel arra, hogy az állampolgárok személyazonosságukat a személyazonosító okmányon túl úti okmányukkal és fényképes járművezetésre jogosító okmányukkal is igazolhatják, a törvény a fél személyazonosságának ellenőrzése érdekében a személyi adat- és lakcím-, a járművezetői engedély-, az úti okmány-, valamint a központi idegenrendészeti nyilvántartáshoz való csatlakozás lehetőségét teremti meg. A külföldi úti okmányok esetében az elveszett külföldi útiokmányok nyilvántartásába való betekintés válik lehetővé, mely természetesen csak azon felek esetében eredményezheti a visszaélések megelőzését, akikről, vagy akiknek okmányáról a nyilvántartás adatot kezel: ezek a személyek azok a külföldiek lehetnek, akik a külföldön kiállított úti okmányuk elvesztését Magyarországon bejelentették. A törvény értelmében az adatlekérdezési és ellenőrzési szolgáltatás elektronikus úton történik: az erre irányuló megkeresést a lekérdezőnek elektronikus aláírásával kell ellátnia. Ez lehetővé teszi azt is, hogy a Hivatal a megkeresés teljesítése előtt az elektronikus aláírás tanúsítvány érvényességének ellenőrzésével meggyőződjék meg arról, hogy valóban ügyvéd, közjegyző, bírósági végrehajtó megkereséséről van szó. A nyilvántartásokhoz való csatlakozás érdekében a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvényben (a továbbiakban: Kjtv.), az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvényben (a továbbiakban: Üvtv.) és a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényben (a továbbiakban: Vht.) egyaránt szabályozásra kerül, hogy milyen nyilvántartásból, milyen adatokat lehet igényelni. A törvény számos olyan garanciális szabályt fogalmaz meg, amelyek biztosítják, hogy a nyilvántartásokból történő adatszolgáltatásra kizárólag a törvényben pontosan körülhatárolt célból kerüljön sor. A jogügyletek biztonságának erősítése nemcsak az ingatlanokkal kapcsolatos ügyletek esetében érvényesítendő célkitűzés, így a törvény a személyazonosság on-line ellenőrzésének lehetőségét sem csak ezekre korlátozza. A visszaélések szempontjából kiemelt ügycsoportot képeznek továbbá a cégügyletek, ezért a törvény részletesen szabályozza azt is, hogy a társasági szerződést ellenjegyző ügyvédnek, illetve közokiratot készítő közjegyzőnek milyen módon kell meggyőződnie arról, hogy a cégingatlan megjelölésére a jogszabályoknak megfelelően kerül sor. A közjegyzői okirat-szerkesztési eljárás a gyakorlatban számos elméleti, de a gyakorlatot is komolyan befolyásoló kérdést vetett fel, ezért a törvény pontosítja a Kjtv. közjegyzői okiratokkal kapcsolatos számos rendelkezését. Az úgynevezett lakásmaffia elleni fellépés megköveteli, hogy teljesen egyértelművé váljanak a közjegyzők közjegyzői okirattal kapcsolatos feladatai. A Kjtv. 1. -ának (2) bekezdése a közjegyző tevékenységét úgy határozza meg, hogy a közjegyző a jogügyletekről és a jogi jelentőségű tényekről közokiratot állít ki, azonban a közjegyzői törvénynek a közjegyzői okiratok fogalmával és előkészítésével kapcsolatos szabályozása eddig nem tett egyértelmű - az elhatárolást minden esetben segítő különbséget - az ügyleti okiratok és a ténytanúsító okiratok között. A jogügyletek létrehozásánál a közjegyző az ügyfelek ügyleti szándékának, valamint a jogszabályoknak megfelelő okiratot szerkeszt, a ténytanúsítványnál viszont a tanúsítvány tartalma a tanúsítványban szereplő cselekmények leírása, mely nem az ügyfelek akaratától,
hanem a közjegyző személyes tapasztalásától függ. A kétféle eljárás eltérő okirat-szerkesztési feltételeket igényel, melyeket az egyértelmű jogalkalmazás biztosítása érdekében a törvény pontosan rögzít, ugyancsak részletesebb szabályozást ad a törvény - többek között - a közjegyző közreműködési kötelezettségének korlátaira, továbbá a kiadmány, másolat készítésére is. A törvény módosítja a Vht.-t és néhány egyéb, a végrehajtók eljárását érintő törvényt is. E módosítások célja kettős: egyrészt segítséget nyújtani az adósoknak lakhatási feltételeik védelmében, másrészt hatékonyabbá tenni az eljárást az elektronikus ügyintézés feltételeinek megteremtésével. Lényeges rendelkezései a törvénynek a végrehajtási eljárás során történő személyazonosság megállapításra vonatkozó rendelkezések, illetve e körben - az ügyvédekhez és a közjegyzőkhöz hasonlóan - a személyazonosság igazolására bemutatott okirat és adatainak on-line ellenőrzése. A Vht. 5. -ának (4) bekezdése tartalmaz rendelkezéseket arra vonatkozóan, hogy mi a teendője a végrehajtónak akkor, ha a személyazonosság igazolására szolgáló felhívása eredménytelen marad. E szabályozás a módosítással differenciáltabbá válik: ha a bemutatott igazolvány nem személyazonosság igazolására szolgál, úgy fel kell hívnia a végrehajtónak az érintett személyt megfelelő igazolvány felmutatására és csak azt követően kerül sor rendőri intézkedés kezdeményezésére. Kiemeli továbbá a törvény azt, hogy a személyazonosság megállapítására irányuló eljárási cselekmény olyan, amelyet a végrehajtási cselekményről készített jegyzőkönyvben kifejezetten fel kell tüntetni [összhangban a Vht. 35. -a (2) bekezdésének g) pontjával]. 6. BDT2009. 1972. Biztosítási intézkedésnek akkor már nincs helye, ha a végrehajtás törvényben meghatározott általános feltételei fennállnak. BDT2008. 1918. Az azonnali beszedési megbízás ugyan nem bírósági végrehajtás, de a bírósági végrehajtás előfeltétele és a Vht. szabályozza, ebből következően az 1991. évi XLIX. törvény 38. -ának hatálya alá tartozik, azaz a felszámolás elrendelését követően jogszerűen azonnali beszedési megbízás útján a követelés nem érvényesíthető. A visszakövetelésre mint pénzkövetelésre a jogalap nélküli birtoklás szabályai nem alkalmazhatóak. BDT2008. 1856. A jogerős fizetési meghagyásban megítélt pénzkövetelést elsődlegesen azonnali beszedési megbízással kell behajtani. A pénzintézet az azonnali beszedési megbízás teljesítése során nem köteles vizsgálni, hogy a jogosult jogerős, végrehajtható határozaton alapuló követelése elévült-e, a kötelezett pedig ezen eljárás keretében az ügylet jellegénél fogva elévülési kifogását érvényesíteni nem tudja. BDT2007. 1633. I. Pénzforgalmi bankszámlával rendelkező gazdálkodó szervezet esetén e szervezetet marasztaló bírósági határozat végrehajtásának elsődleges módja a pénzügyi intézménynél kezelt számlájáról azonnali beszedési megbízás útján történő behajtás. Ennek sikertelensége megalapozza a fizetésképtelenség megállapítását. BDT2004. 967. Ha az adós a pénzforgalmi bankszámláját egyáltalán nem közölte, de a Vht. 6. (3) bekezdésén alapuló eljárás során számos pénzforgalmi bankszámla válik ismertté vagy több pénzforgalmi bankszámlát közöl, de nem jelöli meg, hogy melyiken van kellő fedezet, úgy a jogosult nem köteles az összes pénzforgalmi bankszámlánál a követelés behajtását beszedési megbízással megkísérelni, elegendő azt az adatok alapján sikerrel kecsegtető pénzforgalmi bankszámlákra érvényesíteni. BDT2002. 728. Nem tekinthető eredményesnek a pénzkövetelés végrehajtása iránti azonnali beszedési megbízás, amikor az adós a több mint egy éve fennálló tartozásából csak a tőketartozás elenyésző részét egyenlítette ki, a lejárt késedelmi kamat is jelentős összeget tesz ki. A végrehajtási lap kiállítási kérelem ilyen esetben megalapozott, függetlenül attól, hogy időközönként az adós bankszámlájáról kisebb összegeket eredménnyel emelnek le. A Vht. 189. (1) bekezdése értelmében a végrehajtási lap kiállítása után a bíróság az adós beltagjával szemben biztosítási intézkedést rendelhet el. BDT2002. 618. Az elévült végrehajtási joggal érintett igény érvényesítése. BDT2001. 544. Nem tekinthető eredményesnek a pénzkövetelés végrehajtása iránti azonnali beszedési megbízás, amikor az adós a több mint egy éve fennálló tartozásából csak a tőketartozás elenyésző részét egyenlítette ki, és a lejárt késedelmi kamat is jelentős összeget tesz ki. A végrehajtási lap kibocsátási kérelem ilyen esetben megalapozott, függetlenül attól, hogy időközönként az adós bankszámlájáról kisebb összegeket eredménnyel emelnek le. A végrehajtási lap kiállítása után a bíróság az adós beltagjával szemben biztosítási intézkedést rendelhet el. BDT2000. 118. Amennyiben a bankszámlára vezethető-végrehajtás eredménytelennek bizonyult, a végrehajtást kérő az adós teljes - ingó és ingatlan - vagyonára kérhet bírósági végrehajtást, végrehajtási lap kiállítása útján.