4. Területhasználati alkalmasság a Törökszentmiklósi kistérségben 1

4. Területhasználati alkalmasság a Törökszentmiklósi kistérségben 1 4.1. Termohelyi adottságok Míg a kistérség Szolnoki-ártéren fekvo része alacsony fekvésu tökéletes síkság, addig a Szolnok-Túri-sík lösszeru üledékkel fedett hordalékkúp-síksága enyhén magasabban fekszik. A felszín közeli üledék a Tisza mentén elsosorban öntésiszap, öntésagyag, a távolabb fekvo vidékeken jellemzoen löszös agyag, lösziszap. Talajadottságait tekintve is strukturált a kistérség: míg a Tisza mentén elsosorban a nyers-, illetve a réti öntéstalajok dominálnak, addig a Szolnok-Túri-síkon megjelennek a magas mezogazdasági potenciálú réti csernozjomok. Az egész kistérségre jellemzo a szikes foltok elofordulása. A Törökszentmiklósi kistérség kiemelkedo mezogazdasági adottságokkal rendelkezik az eredeti ármentesítési célnak megfelelo szántómuvelési szempontból. Természetesen az összességében jó értéken belül a szántómuvelési alkalmasság tájrészletenként változó: talajainak 57%-a kiváló és jó termoképességu, viszont nagyrészt a belvizesség és másodlagos szikesedés miatt gyenge, igen gyenge szántóadottságú a kistérség 34%-a. Az átlagos földminoség 22,6 AK. A kistérség átlagánál jobb földminoség található, Örményesen és Kengyelen. Földminoség tekintetében a kistérségen belül leghátrányosabb helyzetu Tiszabo (14,8 AK). A térség belvíz-veszélyeztetettsége elsosorban az öblözetekhez kötött: a mély fekvésu öblözetek erosen, vagy jellemzoen, míg a magasabb hátak alig, az alacsonyabbak, illetve a mélyebb területek felé lefolyással bíró magasabb fekvésu öblözetek mérsékelten belvízveszélyesek. Az árvízvédelmi töltések kiépülése óta a területen keletkezo csurgalék-, fakadó-, talajvizek nem tudnak természetes úton a Tiszába folyni. A terep mélyebb fekvésu részein gyülekeznek, néha az árvizekével vetekedo elöntéseket okozva. Belvízi szempontból a kistérség nagy része közepesen veszélyeztetett. Erosen veszélyeztetett területek Fegyvernek, Törökszentmiklós-Örményes, Kuncsorba, térségében találhatók. A Tisza a kistérség nyugati határán folyik, a vizsgált területen csatlakozó állandó természetes vízfolyás nincs. Jelentos mesterséges vízfolyása a Nagykunsági-focsatorna, amely a lecsapolt terület öntözovíz ellátása céljából épült. A terület értékes vízfelületei a tiszai holtágak. A térség vízellátottságára a télvégi, kora tavaszi, illetve a nyárvégi, oszi vízboségek mellett a tavaszi, kora nyári vízhiányok jellemzok. A lehetséges párolgás sok év átlagában jellemzoen meghaladja a tényleges párolgás mértékét. Az évek közti megoszlás alapveto jellegzetessége a Közép-Tiszán a száraz és nedves periódusok váltakozása. A XX. században az éghajlat túlnyomó részben (5) száraz, illetve nedves (32%), s csak a fennmaradó idoszakban (17%) volt kedvezo. A száraz idoszakokban jellemzo a 180-200 milliméteres csapadékhiány, a vegetációs periódusban a csapadék fele hiányzik. A nedves periódusra jellemzo a mély fekvésu területek belvizesedése, ugyanakkor belvíz száraz években is jelentkezhet a csapadék éven belüli szélsoségeinek következtében. Ilyenkor ugyanabban az évben egymást rövid idon belül követheti a belvíz és az aszály. Összességében azt mondhatjuk tehát, hogy a Törökszentmiklósi kistérségbol jellemzoen hiányoznak a jó és a kedvezo vízgazdálkodású természetes rendszerek. A térség nem gazdálkodik az ide érkezo vízzel, ami mind az agrárium, mind a biológiai vízszükségletek felol közelítve annyit tesz, hogy a felhasznált víz mennyisége kevesebb az igényelt és a 1 A törökszentmiklósi kistérség integrált területfejlesztési, vidékfejlesztési és környezetgazdálkodási programja. VÁTI Kht. 2005. 178

területre ténylegesen jutó víz mennyiségénél. A különbözet kisebb részben természetes folyamatok (párolgás, elfolyás), nagyobb részben emberi beavatkozások (belvízelvezetés) következtében elvész, és a hiány vegetációs periódusban ritkán és töredékében pótolható. A talajadottságok a térség vízellátottságához igazodnak. A belvízveszélyes területek általában nem vagy csak korlátozottan alkalmasak szántómuvelésre, míg a hátak talajai - melyek kialakulásában a víz nem, vagy csak kis mértékben játszott szerepet - általában szántóként jól hasznosíthatók. 4.2. Jelenlegi területhasználat és agrárstruktúra A kistérség területének 58%-át 28 nagybirtok használja. A középbirtokok száma 141, míg a kisbirtokoké 4128. Az átlagos földhasználati birtokméret 12 ha, a kisbirtokoknál 3 ha, a közepeseknél 52, a nagybirtokoknál pedig 1 033 ha. A kistérség összterületének 86%-a mezogazdasági terület, 80%-a szántóföld, ezen belül 70% nagytáblás szántó, a táji adottságoktól független, és inkább a társadalmi, települési sajátosságokkal összefüggo elhelyezkedésben. A szántóterületek dominanciája fentiek alapján túlno a területi alkalmasságon. A gyenge és igen gyenge termoképességu földeken ez a gazdálkodás felülvizsgálatának szükségességét veti fel. Természetes erdok vizenyos területen Komplex muvelési szerk. ép. nélkül Intenzív legelok 3% Természetes gyepek 2% Erdo ültetvények 4% Nagytáblás szántóföld 58% Területhasználat Szárazföldi mocsarak, természetes tavak Halastavak Folyóvizek Beépített terület 6% Állandóan öntözött szántó területek 2% Kistáblás szántoföld 20% Forrás: FÖMI Corine 50 000 A vetésszerkezet a megyei tendenciához hasonlóan leegyszerusödött. Ez a gazdálkodás sérülékenységét, kárérzékenységét fokozza. Az összes vetésterület 71,6 %-át búza, kukorica és napraforgó adja. A szántóterületen belül a gabonafélék aránya 41,9 %. A gabonafélék közül a búza aránya 83,6 %, az oszi- és tavaszi árpa együttes aránya 14,7 %. Ki kell emelni a repce magas arányát a vetésszerkezetben (5,9 % körüli), melynek termelési biztonságát a csapadékszegény idojárás és a fagyérzékenység veszélyeztetheti. A jelenlegi tulajdonfelfogás és földhasználati struktúra nem felel meg sem a lakossági megélhetés, sem a hatékony gazdálkodás, sem a gazdaságos termelés követelményeinek. Változtatás nélkül nem képzelheto el hatékony és fenntartható fejlodés. A zöldségtermesztés fejlesztési lehetoségeket kínál, a termesztési adottságok megfeleloek, de hiányzik az integráció, a termékpályás szervezettség és a feldolgozóüzemek. Jelenleg a Fegyverneken lévo helyi konzervüzem nem üzemel, a termelok számára a legközelebbi 179

értékesítési helyek Szolnok, illetve a Kecskeméti Konzervgyár, de ezek felvevo kapacitása a piac szukülése miatt korlátozott. Ennek ellenére a kertészeti termelés elotérbe került (csemegekukorica, fuszerpaprika, zöldpaprika, uborka) és további növekedése várható. Hasonlóan a zöldségtermesztéshez, a gyümölcstermesztésben is van fejlodési lehetoség. A rét és legelogazdálkodást alapvetoen meghatározta a földprivatizáció. Mivel a kárpótlás folyamán e területekre volt legkevésbé igény, a részarány tulajdon nevesítése során e muvelési ág maradt utoljára. A 2.100 ha körüli gyepterület egy részét feltörték és bevonták a szántó muvelési ágba helytelenül, mert ezek csak legeloként hasznosíthatók. Egy részükön fu és egyéb aprómagvak vetomagtermesztése is megvalósítható lenne. A jelenleg öntözésre berendezett terület (12-15.000 ha) a kistérség a mezogazdasági területének mintegy harmadára terjed ki, a ténylegesen öntözött terület pedig ennek mintegy a fele. A minoségi szántóföldi kultúrák termelésbiztonságának igénye megkövetelné az öntözési lehetoségek kihasználását. Az öntözés költségét azonban csak a valóban igényes és egyben magas jövedelmezoségu termelés tudja kigazdálkodni, melynek alkalmassági feltételei (talaj termoképesség és vízgazdálkodás, vízkészlet, technológia, piac, jövedelem, felkészültség, integráltság és toke) nem állnak rendelkezésre mindenütt és állandóan egyformán. Az állatállomány létszámában a 90-es évek minden állatfajnál nagy zuhanás következett be. A szarvasmarha-, sertés- és juh ágazatban megvannak az állomány növelésének lehetoségei (meglévo üres állatférohelyek, rét, legelo és gyepterületek, valamint a növénytermesztés által biztosított takarmánynövények, melléktermékek). A mai legeloterületek zömének hasznosítására alkalmas szektorok bovítése szükséges olyan ágazatokkal, mint pl. a húsmarha, juh. A Törökszentmiklósi kistérségben erdosítés szempontjából kedvezo adottságú talajok találhatók. A kistérségben az erdosültség aránya az alacsony megyei átlagnál is rosszabb. Az 5,5%-os erdoborítottság az intenzív mezogazdasági muveléssel összefüggésben alakult ki. A kistérség javarészt fátlan, kevés a táblafásítás, ami a széltörést és a keletkezett pára megtartását szolgálná. A meglévo erdokben evés az elegykombináció. A megtalálható fafajok közül a nemes nyarasok és a hazai nyarasok a legjelentosebbek. Az ártéren kocsányos tölgyek és nemes nyarasok találhatók a következo megoszlásban: 80% nemes nyár, 10% tölgy, 10% galéria erdo. A jelenlegi tájhasználat jövedelemtermelo képessége változó, de a kedvezotlen természeti hatások miatt csökkeno tendenciát mutat, mert a kedvezo adottságú területeken és a kedvezo idoszakokban megtermelt - esetenként magas - jövedelmeket felemésztik az arra alkalmatlan területek muvelésbe vonása érdekében szükséges beruházások, az e területek muvelése során jelentkezo többlet költségek, illetve a természeti szélsoségekbol fakadó károk. Ennek következtében a táj népességeltartó ereje csekély. 4.3. Az optimális tájhasználat térségi szempontrendszere A kistérség tájhasználata alig illeszkedik a térség tagolt domborzatához. A nagytáblás szántómuvelés egyaránt jelen van a mélyebb öblözetekben, és a hátságokon. A táblákra jellemzo a tagolatlan felszínborítás. Hiányoznak az erdo, és a gyepsávok, jellemzo a faltólfalig szántás. Az erdomuvelés faültetvényekre korlátozódik. A kistérségi mezogazdasági termelés egyik legjelentosebb kockázati tényezoje a vízhiány (a vegetációs periódus csapadékhiánya, a talajok vízháztartása, kis felszíni vízhozam, aszály, légköri aszály, s mindez döntoen magával a vízmentesítésen alapuló gazdálkodással szoros 180

összefüggésben). Az éghajlati elorejelzések szerint várhatóan emelkedik azon területek aránya, ahol öntözés nélkül tovább no a szántóföldi termelés kockázata, ugyanakkor számolni kell a szélsoségek növekedésével és rendkívüli vízkárokkal. A felszínborítottságot tekintve a szántómuvelésu haszonnövények a legrosszabb vízgazdálkodású társulások. Velük közel azonos kategóriájúak a fa- és a gyümölcsültetvények. Ezek a kultúrák jellegzetesen vízfelhasználók, mégpedig abban az idoszakban no meg a vízigényük különösen a szántók esetében - amikor a társégben amúgy is vízhiány van. Kérdésessé vált az elöntözheto víz mennyisége. A vizsgálatok arra utalnak, hogy a Tisza kisvízi hozama mellett a lehetséges tározókapacitásokra is figyelemmel a rendelkezésre álló víz mennyisége a potenciális öntözési igények töredékét képes csak kielégíteni. Ez meg is jelenik az öntözovíz árában. A kistérség a megye leginkább felszántott területe, a hajdani pusztákból és mocsarakból mára alig maradt. Természet közeli, védendo állapotban a tervezési terület csak mintegy 5%-a van. A folyó mentén a holtágakból több helyen halastavak váltak, a hullámtéri kubikgödrök nagy többsége az ártéri társulásokba illeszkedo vizes élohely. A Tisza-parti értékes hullámterek a kistáj területén meglehetosen keskeny sávban maradtak meg, azonban a kisebb mocsárrétek, lápok, tocsogós erdok, holtágak így is értékes növény- és madárvilágot rejtenek. Értékes, de védettséget nem élvezo élohelyek még a Fegyverneki Holt-Tisza illetve az elszórtan eloforduló ex lege védett kunhalmok. Az aszály elleni védekezés jelenleg megoldatlan. A Törökszentmiklósi kistérségben az aszálykárokat már az úgynevezett légköri aszály is súlyosbítja. 4.4. Földhasználati javaslatok A rendszermuködést tekintetbe véve arra kell felhívni a figyelmet, hogy a szárazabb idoszakok vízhiánya részben a tavaszi vizek visszatartásával, részben jó vízgazdálkodású természetes rendszerek telepítésével és fenntartásával oldható meg. Itt egyfelol a Tisza-tó vízmérlegére, másfelol a felszínt borító növénytársulásokra kell odafigyelni. A gyenge-igen gyenge alkalmasságú szántóterületek egy részén elkerülhetetlen a muvelési ág változtatás 4500 5000 ha szántó terhére, a legelo-, erdo muvelési ágak növelésével és mesterséges vízfelületek gazdasági célú létesítésével. A mezogazdaság kitörési pontjait a környezetkímélo technológiák és a biogazdálkodás, illetve a vetomag- és zöldségtermesztés elterjedése, valamint a feldolgozottsági fok növelése és az agrár-környezetgazdálkodás irányába való elmozdulás jelentheti. A növénytermesztésben az adottságok a növénystruktúra tág meghatározására adnak lehetoséget. Ezen belül a GOFR kultúrák közül a gabona- és ipari növények termesztésének kismértéku csökkentése indokolt a kukorica vetomagtermesztés és a fehérje növények javára. A kistérség vidékfejlesztésének jelentos potenciálja lehet a II. pillér lehetoségeinek kihasználása, a zöldség- és gyümölcsfélék-, valamint a biotermesztés bovítése a meglévo és kihasználatlan feldolgozó és huto kapacitások újrahasznosításával, illetve kis- és közepes méretuek megépítésével kistérségi TÉSZ program keretében. Állattenyésztés vonatkozásában ugyancsak jelentos lehet a minoségi sertéstartás mellett a kettos hasznosítású szarvasmarha tartás, a kistérség nyugati részére jellemzo öntés- réti talajú területeken húsmarhatartás extenzív visszahonosítása, a juhtartás, valamint a 181

törökszentmiklósi baromfifeldolgozó kapacitásának újbóli hasznosítása a baromfifélék tenyésztésének visszaállításával. A kistérségben jók az erdosítés lehetoségei, az erdo nagy vízigénye kielégítheto lenne, és a telepítésre alkalmas területek nem futnak bele a szikesekbe. A kocsányos tölgy visszatelepítése megkezdodött, a cser tölgy telepítése azonban jobb eredményt hozhat, mert jó minoségu fatermék állítható elo belole, és csak 80 év a vágásfordulója. Lehetoség van az egyéb energetikai aprítékok, és az ámorfa (gyalogakác) felhasználására is. 182