Tisztelt Olvasók! Mivel sokfelől, több visszajelzést kaptam, ezért azt gondoltam, hogy folytatom a tapasztalatok megosztását a helybéliek és a más tájakon lakó érdeklődők számára. Ez ugyan nem egy szakmai fórum, de ha szép fekvésű településünk Önkormányzata lehetőséget biztosít a kölcsönös tapasztalatcserére, tanulásra, akkor éljünk is vele. A szőlőről Az elmúlt év sommás tapasztalata, hogy bioszőlő termesztés még ezen a viszonylag száraz, részben Dél-Cserháti jelleget is mutató területen sem lehet. A tavalyi esős nyár bizonyította, permetezés nélkül nincs szüret, a termés 98%-a menthetetlenül tönkrement, nem egészen egy hét alatt. A kreatív magyar elme persze rögtön kitalálta, hogy A bioszőlész éjjel permetez! Komolyra fordítva a szó, feltehetik a kérdést: Mi a megoldás? Első a helyes fajtaválasztás. Vannak rezisztensebb, vagy teljesen ellenálló fajták. Amennyiben csemegeszőlőben, vagy kettős hasznosítású fajtákban gondolkodunk, - emlékeztetőül: a csemegeszőlő ültetéséhez nem kell engedély, kvóta, stb. - ez viszonylag egyszerűbb, ilyenek pl. a Bianka, az Irsai Olivér, a Néró, a Pölöskei muskotály,, stb. Borszőlőkben, nagyapáink ismert szőlőit részben direkt termő fajtákat - már nem lehet telepíteni, de a ház körül még meglévő tőkéket érdemes megkímélni, gyümölcsfogyasztásra, vagy szőlőlé készítésére tökéletesen alkalmasak. Pl., Csiri-Csuri, Delavár fajták, Góhér, Otelló, (Penci) Mézes Fehér, Tökszőlő, stb. Természetesen a direkt termőknek van egy kis Labruska mellékízük, de van, aki ezt szokta meg gyermekkorában. A rezisztensebb borszőlő, vagy kettős hasznosítású fajták jók, ha nem akarunk országos, vagy nemzetközi borversenyeken indulni. Baráti társaságokban, családi összejöveteleken kiváló bort lehet felvezetni belőlük a présház előtt, vagy a kerti sütő-főző helyeken, vagy akár a diófa alatt. Enni is jó, a maradék pedig feldolgozható házilag szőlőlének, vagy bornak Amennyiben ez a büszkélkedés elegendő a számunkra, jó választás lehet például: Bianca, Irsai Olivér, Kunleány, Medina, Néró, Olasz Rizling, Ottonel Muskotály, Pölöskei Muskotály. A felsoroltaknál fontos 1 / 5
szempont volt a szerényebb talajigény, a fagy és a szárazságtűrés. Nagyon fontos a jó alanyválasztás, amikor az oltványtermelővel egyezkedünk. Mivel borszőlő telepítésnél - a korábbi részekben leírt nagyságtól - már talajvizsgálat is kell, tudni fogjuk, mire kell figyelni. Magánvéleményem, tapasztalatom szerint a szárazságtűrésre, és a mésztűrésre. Ahol gyengén fogott meg a szőlő, a napos, de nagyon száraz domboldalon - ott engedélyt kértem a cserére, fajtaváltásra a hegybírótól. Ott már ilyen alanyra - Ferkálra - kértem oltani az új szőlőket. Ezeket fogjuk ott újra telepíteni. A permetezésről Valamennyit kénytelenek vagyunk permetezni még a felsoroltaknál is, igaz a régi direkt termőknél ez is elmaradhat. Erről majd a télvégi időszakban részletesen konzultálhatunk. A fagytűrésről Érdekes tapasztalatom volt a fagyokkal kapcsolatban. A téli fagytól sokan féltek, részben joggal, de egy biztos. Az általam telepített fehérborszőlő fajták, Leányka, Ottonel muskotály, Szürkebarát, Tramini gond nélkül viselték a korábbi telek átlag -10-15 C-os, sőt az elmúlt télen mért -27 C os hideget is. A kékszőlők úgyszintén. Fontos tapasztalatom viszont, hogy a korán zsendülő szőlőket a tavaszi, áprilisi fagy keményen elkapta. Amelyiken már 3-4 levélke volt, az menthetetlenül barnára fagyott. Pl. a Tramini. Ma már felületes szemlélő nem látja, mert szépen regenerálódott, de sem, virág sem fürt nincs rajta egy sem. Így most a jövő évi veszőket neveljük rajta. A Leányka részben fagyott el, ott a tavalyi fürtmennyiség negyede található. Azok a szőlők, amelyeket a fagy még bimbós állapotban talált, azok gond nélkül átvészelték ezt a kései hideget is. Ezeken egyelőre rekord mennyiségű fürtkezdemény található. Ez a Medina, a Blauburger, a Kékoportó, a Bianca, az Ottonel Muskotály, a Néró, a Pölöskei Muskotály. Amikor borsószem méretet elérték egy válogatást, terméskorlátozó ritkítást lehet végezni a jó minőség érdekében. A szélről 2 / 5
A szél a barátunk! A jól telepített szőlőben a szél komoly segítség, mert nem tudnak kialakulni párás zugok, ahol a gombabetegségek vidáman tenyésznek. Persze ennek ára is van, hiszen a nagyra növő zöldtömegbe az erős szél igen komoly károkat okozhat, de jó metszéssel, kötözéssel, rendszeres heti felügyelettel a károk gond nélkül megelőzhetőek. A porzásról se feledkezzünk meg, azt is a szél végzi. Az eső Tavasztól őszig a vegetációs időszakban a szőlőnek is kell víz. Nálunk ugyan nem jellemző, korábban pedig egyenesen tiltott volt a szőlő öntözése, pl. csepegtetéssel. Alapvetően a szőlő, ha jól telepítették, akkor hosszú gyökereket ereszt, és igyekszik megtalálni a vizet. Fiatalon azonban meghálálja, ha segítünk neki. A sok eső az viszont sok peronoszpóra, és lisztharmat. Ettől azonban Penc környékén nem kell félni, igaz a tavalyi extrém esők erre rácáfoltak. Jakus tanár úr helytörténeti könyve alapján ez olykor-olykor a régi időkben is előfordult, olyan mértékben, hogy eső után a gazdák szekérrel hordták vissza a lemosott földet a szőlőkbe. Ezt én úgy oldottam meg, hogy a sorokban folyamatosan nyírt zöld, alapvetően fű van, és csak a soraljak vannak gyomtalanítva, kapálva. Így még sosem fordult elő talajerózió, még a meredek oldalon sem. Feltehetik a kérdést: Minek ennyit kínlódni? Nem egyszerűbb a bort levenni az üzletek polcairól? Bizonyára egyszerűbb. Érdemes kínlódni az időjárással, a szőlővel? Azt gondolom fárasztó, de érdemes. Ez a föld a mienk, akkor marad az, ha belekapaszkodunk! Az elmúlt 10 évben sok szorgalmas penci és keszegi emberrel találkoztam, azt gondolom nem idegen tőlük ezek a gondolatok. Gyönyörű ez a mi környékünk, éljünk vele jó gazda módjára! A szüreti előkészületekről két fontos dolog. Először is hetente figyeljük a szőlő érését. Legegyszerűbb a kóstolás, ha már édesnek tűnik, akkor már érdemes mérni, mert úgy 15-16 cukorfok körül járhatunk. Egyik módszer a refraktométer. Többféle dologra is használható a ház körül, de egy csepp a bogyóból, és jó közelítő értéket láthatunk a nézőkén keresztül. Annyit érdemes tudni, hogy csak az adott szőlőszemről kapunk információt, és 1-1,5 fokkal többet mutat a valóságnál. Másik módszer a próbaszüret. Egy közepes lábast teleszedünk szőlővel, lebogyózzuk, egy villával nagyjából összetörjük, majd pl. egy krumplinyomóval kipréseljük. Mintegy 2,5 dl 3 / 5
szükséges, amit egy mérőhengerbe, vagy hasonló üvegbe öntjük. Boltban kapható mustfokolót teszünk bele óvatosan, és leolvassuk a mutatott értéket. Olyat érdemes venni, amin hőmérő is van, mert 20 Celsius hőmérsékleten kapunk pontos eredményt. Az illatos fajtákat már 18 fok körül érdemes szüretelni, így az illatanyagok megmaradnak a borban. Egy részét érdemes a tőkén hagyni, úgy 22 fokig. Ez adja majd az alkoholfokot, a testességet. De erről majd később, ez egy újfajta eljárásmód. A szüreti előkészület másik része az edényzet, hordók, a feldolgozó helyiségek takarítása, a pince rendezése, kénezése. Nem utolsó sorban a szüretelők meghívása, a szüret megszervezése, beleértve az esti vacsorát, és mulatságot is. Végezetül jelzem, a kérdések alapján legközelebb a szüretről, a mustkezelésről, a régi, és az új pincékről, pinceépítésről osztjuk meg a tapasztalatokat. Fotók: Az Ottonel Muskotály és a Medina Pencen, 2017 nyarán. Címem: drmajorlaszlo@freemail.hu 4 / 5
5 / 5