1Kir 22,52-54 2Kir 1,1-18 Akházia (Izráel királya) Akházia pedig, az Akháb fia kezde uralkodni Izráelen Samariában, Josafátnak, a Júda királyának tizenhetedik esztendejében, és uralkodék Izráelben két esztendeig. És gonoszul cselekedék az Úrnak szemei előtt, járván az ő atyjának és anyjának útján, és Jeroboámnak, a Nébát fiának útján, a ki bűnbe ejté az Izráelt; És szolgála a Baálnak, és azt imádá és haragra indítá az Urat, Izráel Istenét, mint a hogy az ő atyja cselekedett [ ] És elszakadt Moáb, Akháb halála után, az Izráeltől. És mikor Akházia kibukott az ő felházának korlátján Samariában, és megbetegedék, követeket külde el, a kiknek azt parancsolá: Menjetek el, kérdjetek tanácsot a Baálzebubtól, az Ekron istenétől, hogy meggyógyulok-é e betegségből? Az Úrnak angyala pedig szóla Thesbites Illésnek: Kelj fel, menj el eleibe a Samariabeli király követeinek, és szólj nékik: Nincs-é Isten Izráelben, hogy Baálzebubhoz, az Ekron istenéhez mentek tanácsot kérdeni? Azért azt mondja az Úr: Az ágyból, a melyben fekszel, fel nem kelsz, hanem kétség nélkül meghalsz. És elméne Illés. És mikor a követek visszajöttek ő hozzá, monda nékik: Miért jöttetek vissza? És felelének néki: Egy férfiú jöve előnkbe, és monda nékünk: Menjetek el, térjetek vissza a királyhoz, a ki titeket elküldött, és mondjátok meg néki: Ezt mondja az Úr: Nincs-é Izráelben Isten, hogy te Baálzebubhoz, Ekron istenéhez küldesz tanácsot kérdeni? Azért az ágyból, a melyben fekszel, fel nem kelsz, hanem kétség nélkül meghalsz. És monda nékik: Milyen volt az a férfiú, a ki előtökbe jött volt, és ezeket a beszédeket szólá néktek? És felelének néki: Egy szőr-ruhás ember, derekán bőr övvel felövezve. Akkor monda: Thesbites Illés volt. És hozzá külde egy ötven ember előtt járó főembert, az alatta való ötven emberrel. És mikor ez hozzá felment, ott ült fenn a hegy tetején, és monda néki: Isten embere, a király azt parancsolja: Jőjj le! Felelvén Illés, monda az ötven ember előtt járó főembernek: Ha én Isten embere vagyok, szálljon tűz alá az égből, és emészszen meg téged és az alattad való ötven embert. És tűz szálla alá az égből, és megemészté őt és az ő ötven emberét. És ismét külde ő hozzá a király más ötven ember előtt való főembert, mind az ötven férfival egybe, a ki szóla és monda néki: Isten embere, a király azt parancsolja, hogy hamar jőjj alá! És felele Illés, és monda nékik: Ha Isten embere vagyok, szálljon tűz az égből alá, és emészszen meg téged és a te ötven emberedet. És Istennek tüze szálla alá az égből, és megemészté őt és az ő ötven emberét. És újra elküldött egy harmadik ötven ember előtt járó főembert is, az ő ötven emberével együtt, és felmenvén ez az ötven ember előtt járó főember, elméne és térdre borult Illés előtt, és könyörögvén néki, monda: Óh Isten embere, kérlek, legyen becsülete a te szemeid előtt az én lelkemnek, és ezeknek a te szolgáidnak, ez ötven ember lelkének! Ímé tűz szállott le az égből és megemészté az ötven ember előtt való elébbi két főembert, az ő ötven emberével egybe: Most azért legyen becsülete az én lelkemnek a te szemeid előtt! Ekkor szóla az Úr angyala Illésnek: Menj alá vele, ne félj semmit tőle. És ő felkelvén aláméne vele a királyhoz. És szóla néki: Ezt mondja az Úr: A miért követeket küldöttél tanácsot kérdeni Baálzebubhoz, Ekron istenéhez, mintha nem volna Izráelben Isten, a kinek a beszédéből tanácsot kérdhetnél: azért fel nem kelsz ez ágyból, a melyben fekszel, hanem kétség nélkül meghalsz. És meghalt az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott Illés, és uralkodék Jórám ő helyette, Jórámnak, a Josafát fiának, a Júdabeli királynak második esztendejében; mert Akháziának nem volt fia. Akháziának egyéb dolgai pedig, a melyeket cselekedett, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében? Bevezetés Akháb után a fia, Akházia lett király. (Nem sokkal ezután Júdában is lett egy Akházia nevű király. Akházia után a testvére, Jórám lett Izráelben a király. Ugyanabban az időben Jórám nevű király volt Júdában is, Jeruzsálemben. Ezt figyelembe kell venni mindig, amikor róluk beszélünk.) Akházia életének és halálának sok tanulsága van.
1.) Apja és anyja útján járt (1Kir 22,53). Az Ige azt jegyzi meg: És gonoszul cselekedék az Úrnak szemei előtt, járván az ő atyjának és anyjának útján, és Jeroboámnak, a Nébát fiának útján, a ki bűnbe ejté az Izráelt (53. v.). (1) Az Írás az anyját is megemlíti Érdekes, hogy az Írás az anyját, Jézabelt is megemlíti. Igen ritka, hogy a Biblia hivatkozik arra, hogy az anyja bűnös útján is járt. Általában csak annyit mond az Ige, hogy járt az ő atyjának útján. Jézabel kiemelkedően gonosz volt. A Jelenések könyvében is említi az Úr (Jel 2,20). Az anyjának a gonoszsága tette még gonoszabbá Akhábot, és a fiára, Akháziára is nagy hatással volt. Tanulság: Az apának és az anyának az élete nem múlik el nyomtalanul a gyermekekben. Nyomot hagy, akár rosszat, akár jót. Még a nagyszülők, a felmenők is valamilyen hatással vannak a gyermekekre. Ezzel a felelősséggel kell élnünk, nehogy megbotránkoztassuk a kicsinyeket. Azt mondta az Úr: A ki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közűl (Mt 18,6). A jó hatás is meglátszik a gyerekeken: Eszembe jutván a benned levő, képmutatás nélkül való hit, a mely lakozott először a te nagyanyádban Loisban és anyádban Eunikában; meg vagyok azonban győződve, hogy benned is (2Tim 1,5). Ezzel a bizalommal lehetünk, hogy a jó is hatással lesz a gyermekeinkre. (2) Miben mutatkozott meg az apjának és anyjának a gonosz befolyása Akházia életében? Azt olvassuk: És szolgála a Baálnak, és azt imádá és haragra indítá az Urat, Izráel Istenét, mint a hogy az ő atyja cselekedett (54. v.). Jeroboámtól, a Nébát fiától a két aranyborjúnak az imádatát örökölte. Ez végig ott volt Izráelben, de Jézabel és Akháb egy új bálványt hozott be, a Baál tiszteletét (1Kir 16,30-34). Akházia is Baált szolgálta, mint az apja és az anyja. Haragra indítá ez az Urat, Izráel Istenét. Ami a Kármel hegyen történt Illés idejében, amikor ott volt Akháb és az egész nép. Látták, hogy milyen tehetetlenek a Baál papok (1Kir 18,26-29). A Baál isten semmi, csak egy bálvány, és az élő Isten kicsoda. Tűz szállt alá az égből, és az egész nép felkiáltott, hogy az Úr az Isten. Megölték a Baál papokat (1Kir 18,38-39). Ennek a hatása hamar eltűnt egész Izráelnek az életéből, mert a későbbiekben is folytatódott Baál imádata. Eltűnt Akháb életében is ennek a hatása és nyoma sem maradt a fiának, Akháziának az életében. Súlyos következménye lett, és Akháziának is a végzetévé vált: kibukott a felházának korlátján, baleset történt, de nem halt meg azonnal (2Kir 1,2). 2.) Akházia balesete és betegsége (1) Miért nem ölte meg Isten azonnal Akháziát? Illés által Isten megígérte, hogy Akhábnak a házanépét, gyermekeit, az utolsó kutyáig mindenkit ki fog pusztítani (1Kir 16,11). Mintha nem történt volna semmi, a fia lett a király, kiesett az emeletről, és megbetegedett, ágyba került. Úgy látom, hogy Isten azért nem ölte meg azonnal Akhábnak a fiait, Akháziát sem, mert várt türelemmel, hátha megtér. Tanulság: Isten nagy türelmű, nem csak nekünk hívő embereknek mondja, hogy mi is legyünk ilyenek, mert a szeretet türelmes (2Tim 3,10). Annyira szereti az embert, hogy nem gyönyörködik a halálában, vár, hogy térjen meg (Ez 18,32). Időt adott Akháziának is. Isten a türelmes várakozásban bebizonyította azt, hogy Akháb fiai, később látjuk több is volt, Akházia is méltó arra, hogy kipusztítsa Isten. Nem az apjuk bűnéért bűnhődtek, a saját gonosz cselekedeteik, istentelenségük, bálványimádásuk miatt Isten kipusztította, megölte őket. Bebizonyította Isten azt is, hogy Ő nem igazságtalan.
(2) A balesete Isten próbája és figyelmeztetése volt Isten próbaként szánta Akháziának, hogy kiesett a korláton. Figyelmeztetés volt, mert nem halt meg rögtön. Úgy kieshetett volna, hogy azonnal meghal. Isten várta, hogy mit fog tenni a nyomorúságában. Istenhez fordul, vagy még inkább megkeményedik. Sajnos Akházia elfordult Istentől. Tanulság: Az Úr Jézus idejében is voltak balesetek, most is vannak. Emlékszünk, amikor hírt vittek az Úr Jézusnak, hogy Siloámban leomlott egy torony, és tizennyolc embert megölt. Az Úr felhívta a figyelmét az embereknek arra, hogy akiket megölt a torony, nem voltak gonoszabbak a többi embernél (Lk 13,4-5). Isten figyelmeztetése ez, a többiek is elpusztulnak, ha meg nem térnek. Most is vannak ilyen balesetek, és ezek által Isten szól hozzánk. Vannak természeti csapások is. A hívő embereket is érnek balesetek. Egy jó hónappal ezelőtt megbotlottam, beütöttem az egyik lábamat. Még most is egy nagy seb van rajta, nagyon lassan gyógyul. A balesetek által lesz nyilvánvalóvá, hogy mi van a szívünkben. Hogyan fogadjuk, kihez megyünk segítségért, kiben bízunk? 3.) Akházia nem az Úrhoz, hanem a bálványistenhez fordult, akiben ő bízott (1) Akházia nevének a jelentése Azt jelenti magyarul, hogy az Úr megtart, az Úr birtokol, az Úré vagyok. A nevében ez volt benne, és most, amikor a legnagyobb szüksége lett volna rá, hogy megtartsa Isten, más úr után futott segítségért, nem Istenhez ment. A nevével ellentétesen cselekedett. Utálatos bálványhoz, a Baálzebubhoz, az újszövetség Belzebubnak írja, ment segítségért, a tanácsát kérte. Mi a nevünknek megfelelően, ahhoz méltóan cselekszünk, vagy nem? Tanulság: A mi nevünk az, hogy keresztyén, krisztusi. Krisztus tulajdona vagyunk, áron vétettünk meg (1Kor 6,20). Ehhez méltóan kell gondolkoznunk és cselekednünk: járjatok méltóan az Úrhoz (2Kol 1,10), Krisztushoz. A bajban, a nehéz helyzetekben is ehhez méltóan kell viselkedni: Mert az Úr szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, a kik ő hozzá teljes szívvel ragaszkodnak (2Krón 16, 9). Asa király idejében mondta az Úr, de ez igaz akkor is, és most is. Áttekinti az Úr az egész földet, lát minden embert, figyeli mindenkinek a szívét. Aki Őhozzá teljes szívvel ragaszkodik, annak az életében megmutatja az Ő hatalmát. Akházia nem így cselekedett, de mi így teljes szívvel ragaszkodhatunk az Úrhoz, és bízhatunk Benne a bajokban is. Asának mondta, de már ugyanitt azt olvassuk: És megbetegedék Asa, királyságának harminczkilenczedik esztendejében lábaira, annyira, hogy igen súlyos volt az ő betegsége; mindazáltal betegségében is nem az Urat keresé, hanem az orvosokat (2Krón 16,12). Szabad orvoshoz menni, az Úr Jézus is beszélt orvosról. Szabad gyógyszert is szedni, de az Urat kell keresni, és az Úrban kell bízni. Nem az orvosban, nem a gyógyszerben, nem valami más istenben, amiben Akházia bízott, a Baálban. (2) Tanács Baálzebubtól, Ekron istenétől Akházia követeket küldött Baálzebubhoz, Ekron istenéhez (2Kir 1,16). Ekron filiszteus város volt. Amikor a Baálokról szóltam bővebben láttuk, hány fajta névben megjelenik a Baál. A Baálzebub, azt jelenti magyarul, hogy a Legyeknek, a zümmögve szálló legyeknek az istene. Nem a Bibliában, csak rabbinikus hagyományban van, hogy annak idején, amikor Izráel népe a Baált, és különösen, amikor Baálzebubot imádta, akkor a zsebükben hordtak egy kis legyet, azt időnként elővették és csókolgatták. Rettenetes, utálatos valami volt. Az Úr Jézus idejében is élt ez a rabbinikus hagyomány, és micsoda sértés, és gyalázatos volt az Urat azzal vádolni, hogy Belzebub, a Baálzebub által űzte ki az ördögöket. Egyes források Baálzebub helyett Baálzebult írnak, a szó végén b helyett l betű van. Baálzebul azt jelenti, hogy a bálványáldozatok ura. A legelterjedtebb a Belzebub, a Legyek ura. Amikor Akházia hozzá küldött követeket, akkor nyíltan megvetette Istent. Nyíltan semmibe vette, hogy Izráelnek van élő Istene. Nem érdekelte Isten tanácsa, szava.
Tanulság: Amikor a mai emberek varázslókhoz, jósokhoz, jövendőmondókhoz, halottidézőkhöz, kártyavetőkhöz, spiritisztákhoz, horoszkóphoz, és ehhez hasonlókhoz fordulnak tanácsért, hogy mondja meg a jövendőt, akkor nyíltan megvetik Istent. Nem érdekli őket Isten szava. Isten azt kérte, és ezt a keresztyén világban tudni kell az embereknek, hogy Hozzá forduljunk segítségért. Így szól az Úr [ ] Kérdezzétek meg a jövendőt tőlem... (Ézs 45,11). Őt meg lehet kérdezni, de az embereket nem érdekli. Nem érdekli a Biblia, az érdekli, hogy mit mondanak a gonosz szellemek, a közvetítő médiumok. (3) Akháziának azért kellett meghalnia, mert Belzebubhoz fordult segítségért Akházia nem abban halt meg, hogy kiesett a korláton. Abból felgyógyulhatott volna. Világos az Igéből, elolvasom:... Nincs-é Isten Izráelben, hogy Baálzebubhoz, az Ekron istenéhez mentek tanácsot kérdeni? Azért azt mondja az Úr: Az ágyból, a melyben fekszel, fel nem kelsz... (2Kir 1,3). Amikor a követek visszamentek, azt mondták a királynak: Egy férfiú jöve előnkbe, és monda nékünk: Menjetek el, térjetek vissza a királyhoz, a ki titeket elküldött, és mondjátok meg néki: Ezt mondja az Úr: Nincs-é Izráelben Isten, hogy te Baálzebubhoz, Ekron istenéhez küldesz tanácsot kérdeni? Azért az ágyból, a melyben fekszel, fel nem kelsz, hanem kétség nélkül meghalsz (6. v.). Még világosabb, amikor maga Illés mondta el a királynak: És szóla néki: Ezt mondja az Úr: A miért követeket küldöttél tanácsot kérdeni Baálzebubhoz, Ekron istenéhez, mintha nem volna Izráelben Isten, a kinek a beszédéből tanácsot kérdhetnél: azért fel nem kelsz ez ágyból, a melyben fekszel, hanem kétség nélkül meghalsz (16. v.). A bálványimádása miatt, mert Isten semmibe vette, kikerülte, ezért kellett végül meghalnia. A baleset próba volt, ami ezt hozta ki belőle, hogy a Baálban bízik, nem az Úrban. Tanulság: Tudjuk, hogy Isten féltőn szerető, féltékenyen szerető Isten. A bálványokra úgy tekint, mintha Isten lenne népének a férje, és a bálványok, egy idegen férfi. Velük paráználkodik a nép, ha hozzájuk megy segítségért, és azokat imádja. Féltékenyen szerető Isten. Abban gyönyörködik, ha bízunk Benne. Nem tűri el, ha idegen istenekben, vagy bálványokban bízzunk. Nem tűri el ma sem, az Ő népe életében sem. Nézzük meg, milyen Isten! (4) Annak ellenére, hogy Akházia nem Őhozzá fordult, Isten mégis küldött hozzá követet. Elküldte Illést. Először Illés követeihez, azután elment magához Akháziához. Elment Illés, az Úr követeként. Általa Isten megüzente a jövőt is Akháziának. Kemény volt, hogy meg fog halni, fel nem kel az ágyból. Mégis Isten külön kegyelme, hogy a bálványimádó, haszontalan, gonosz emberhez, akire haragudott az Úr, mégis elküldte a követét. Mit tehetett volna Akházia, amikor meghallotta Istennek a szavát? Előttem világos, hogy megalázkodhatott volna. Nem azért küldött Isten követet, hogy csak tudja, meg fog halni. Megölhette volna Isten e nélkül is. Azért küldött követet, mert szerette volna, ha megalázkodik, és megtér. Amikor a követek jöttek Illés üzenetével, akkor visszaküldhette volna őket Illéshez azzal, hogy megbánta, hogy megvetettem Izráel Istenét. Megbánta, hogy Belzebubhoz küldött követeket. Kérhette volna, hogy jöjjön Illés, könyörögjön érte az Úrhoz. Ne vessen meg, és bocsásson meg neki Ezt megtehette volna. Ha megteszi, Isten állja a szavát. A kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak kegyelmet ad (Jak 4,6). Akházia nem ezt tette. Más követséget küldött. Ötven katonát és egy parancsnokot, hogy fogják el Illést, és vigyék oda hozzá. Azt mondták Illésnek, hogy Isten embere, a király azt üzeni, hogy jöjj alá. A hegyen ült Illés. Tudta Illés, hogy mit akarnak. Tudta az Úr is. A parancsnok, király is azt mondta, Illés az Isten embere. Illés azt válaszolta, ha Isten embere, akkor szálljon alá az égből tűz, és emésszen meg őket (9-12. v.). 4.) Tűz az égből Ez a tűz általi ítélet túl szigorúnak látszik. Azt gondolhatja valaki, hogy ez a kétszer ötvenegy, azaz százkét ember ártatlanul halt meg, amikor Illés tüzet küldött rájuk. Nézzünk a
történet mélyére, hogy miért volt ez így. (1) Akházia és ezek a katonák is tudták, hogy Illés Istent képviseli Isten követeként akarták elfogni. Ki tudja, még mit akart vele tenni a király. Illés Isten embere volt, a király meg a bálványistenben bízott. Itt az történt, hogy a bálványt szolgáló király parancsolja az élő Istent szolgáló Illésnek, hogy jöjjön, és el akarja fogatni. Ez egy nagyon visszás dolog, különösen, ha meggondoljuk, hogy mindez a Kármel hegyi események után történt. Tűz szállott alá a Kármelen is. Tudhatták, hogy Illés imádságára tűz szállhat alá az égből. A Kármelen az áldozatot emésztette meg Isten (1Kir 18,38). Itt azokat emésztette meg, akik semmibe vették azt, amit a tűzáldozat által Isten kijelentett. Ő az Úr, Ő az élő Isten, és nem a Baál. Ezt vették semmibe. A Kármel hegyen is Isten a hatalmát tűz által mutatta meg. Most nem az áldozatot, hanem azokat emésztette meg a tűz, akik nyíltan ellene álltak Istennek. Ennek is nagyon komoly tanulsága van a számunkra. Tanulság: Isten haragjának a tüze a Golgotán Urunkat, Jézust sújtotta. Az a bűn miatti haragjának a tüze volt. Ott mutatta meg Isten a Golgotán a bűn iránti olthatatlan gyűlöletét, de egyúttal az irántunk való felfoghatatlan szeretetét is. Aki megveti Istennek ezt a szeretetét, amit Krisztusban felkínált, a kegyelmet, amit hozott, azt el fogja érni Isten ítéletének olthatatlan tüze. Ezt jelképezik ezek az emberek, akiket megemésztett a tűz. Tudták, nem régen történt, akár a saját szemükkel is láthatták, hogy Isten elfogadta az áldozatot. Az Úr az Isten, és most ez ellene törtek. Ha nem kellett az áldozat, a kegyelem, akkor Isten olthatatlan haragjának a tüze száll le. (2) A harmadik ötven ember parancsnoka megalázkodott, és kegyelmet nyert A király nagyon kemény volt, ez látszik abból, hogy amikor az első ötvenegy embert megemésztette a tűz, nem rettent meg. Küldött másik ötvenegy embert. Mikor azokat is megemésztette a tűz, még akkor sem rettent meg. Semmi nyoma nem volt a megalázkodásnak. Nem volt az istenfélelem benne. Harmadszor is küldött ötvenegy embert. Azok parancsnoka már másképpen gondolkozott. Leborult Illés előtt, és kegyelmet kért, és kegyelmet is nyert. Érdekes, amit mondott:... térdre borult Illés előtt, és könyörögvén néki, monda: Óh Isten embere, kérlek, legyen becsülete a te szemeid előtt az én lelkemnek, és ezeknek a te szolgáidnak, ez ötven ember lelkének! [...] Most azért legyen becsülete az én lelkemnek a te szemeid előtt! (13-14. v.). Legyen becsülete a lelkének. A lélek életet is jelentett. Becsülje meg Isten a lelkét, vagyis legyen drága, becsülje sokra az életüket és a lelküket. Ne oltsa úgy ki, mint az előző százkét emberét, Isten megkegyelmezett neki. Először is láthatjuk, hogy milyen fontos még ötven embernek is, hogy milyen a vezetője. A vezető szívében született meg, hogy boruljanak le. Megtette, és az ötven embere is megmenekült, szemben a másik kétszer ötven emberrel. Nem hiába mondja az Ige, hogy imádkozzunk a vezetőinkért, mert nem mindegy, milyen vezetőink vannak. Olyan, aki meghajlik Isten előtt, vagy aki vakmerő, és úgy tesz, mint Akházia. Ez a kérés, hogy legyen becsülete, becsüld sokra a lelket, ez maga is igei, azért hallgatta meg az Úr. Tanulság: Micsoda az ember - mondom - hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá? Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt! (Zsolt 8, 5-6). Isten előtt ilyen nagy becsben van minden ember. Minden ember, mi is. Azt mondta az Úr Jézus: Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, ő magát pedig elveszti vagy magában kárt vall? (Luk 9,25). Azt mondja ezzel az Úr, hogy többre becsüli az embert az egész világnál. Semmit sem ér, ha az egész világ megmarad, vagy megnyerjük, de a lelkünk elvész, vagy kárt vallunk. Olyan sokra értékelte az embert Isten, hogy kész volt Jézus Krisztust halálra adni értünk. Ilyen sokra értékelte, tehát van becsülete az embernek Isten előtt, sokra becsüli. Amikor kifejezi a sokra becsülését azzal, hogy értünk adta az Úr Jézust, akkor mi is becsüljük az értünk adott áldozatot. Azáltal becsüljük meg, hogy elfogadjuk, és követjük Őt.
Értékeljük Isten szeretetét, a Golgotán bemutatott áldozatát. Aki ezzel nem törődik, semmiképpen meg nem menekülhet. A hitetlenség miatt jön Isten haragja az emberre, a hitetlenség fiaira. Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét... (Róm 11,22). Elmondja, hogy kikben tekinthetjük meg Isten kegyességét, és kiben tekinthetjük meg a keménységét. Jó, ha ezt a szívünkre vesszük. Isten nem csak kegyes, hanem kemény is. Isten olyan kegyes volt a haszontalan Akháziához is, hogy elküldte hozzá Illést üzenettel. Amikor nem kellett neki, akkor a keménységét láthatjuk Akházia, meg a százkét ember életében is. Kegyes volt ahhoz az ötvenegy emberhez, aki leborult előtte. Kegyes volt az Úr Jézus is, amikor a tanítványok Illéshez hasonlóan tüzet kértek a samáriai falura, amelyik nem fogadta be őket, amikor Jeruzsálembe mentek. Az Úr nem engedte, hogy tűz szálljon alá (Lk 9,55-56). Az Ő kegyességét mutatta meg. Később sírt Jeruzsálem felett: Jeuzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat (Mt 23,37). Elsorolja, hogy mit tettek, ezért: pusztán hagyatik néked a te házad! (Mt 23,38) Jön az ellenség, kő kövön nem marad. Feldúlja. Amikor Jeruzsálemet elfoglalták, megmutatta Isten az Ő keménységét, mert nem kellett az Ő kegyessége. Az Úr nem engedte meg a tüzet a Samáriára, most sem bocsát tüzet az emberiségre, pedig megérdemelnénk. Tűr és vár, hogy az ember Krisztust a szívébe fogadja üdvösségére, megtartására. Akii ezt nem teszi, eljön az idő, amikor megemészti Isten ítéletének a tüze. Az egész világ tűznek van fenntartva (Hab 2,13). Mert a mi Istenünk megemésztő tűz (Zsid 12,29). 5.) Isten utolsó üzenete Akháziához Ezek után azt mondta az Úr angyala Illésnek, most már bátran menjen el azzal az ötvenegy emberrel, és bátran álljon a király elé. El is ment Illés, és szemébe mondta Akháziának Isten üzenetét (4. v.). Isten ilyen kegyelmes volt. Hallhatta Illés szájából az Úr üzenetét. Ugyanazt mondta, amit korábban a követeknek is. Amiért Belzebubhoz küldött, mintha nem volna Isten Izráelben, ezért nem kel fel az ágyból, meghal. Nincs feljegyezve Akházia válasza, nem tudjuk, hogyan reagált. Biztos, hogy még ekkor sem alázkodott meg. Meggyőződésem, ez lett volna az utolsó lehetősége, ha Isten még Illést odaküldte a betegágyához. Annyi van feljegyezve, hogy úgy lett, ahogy Illés mondta, meghalt (17. v.). (1) Akháziának volt egy utolsó üzenete Istentől Utoljára Illés által üzent neki Isten (3. v.). Minden ember számára van Istennek egy utolsó üzenete. Isten többször is üzenhet, de egyszer utoljára szól. Ha erre az utolsó üzenetre Akházia megalázkodik, megbánja a tetteit, ha az lett volna a szívében, hogy lerontja Baál oltárait, és helyreállítja Izráel Istenének a tiszteletét az Úr felgyógyította volna. Nem ez volt benne, és meg kellett halnia. Nem mutatott rá készséget. A környezete még Isten ítéletéből is tanulhatott. Tanulság: A saját életünkben is eljön, amikor Isten utoljára szól hozzánk. Azután már nincs lehetőség megtérni, megalázkodni, a dolgainkat rendbe hozni. Nem tudjuk, hogy mikor van ez az utolsó alkalom. Fontos az, amit az Ige mond: Ma, ha az Ő szavát halljátok, Meg ne megkeményítsétek a ti szíveiteket (Zsid 3,78). Ha meghalljuk az Úr szavát, rögtön lágyuljon meg a szívünk, így fogadjuk az Igét, ne keményítsük meg! Befejezés 1.) Akházia folytatta a bálványimádást, Jeroboám aranyborjúit is, és a Baált is imádta. Különösen a Baál imádata indította haragra az Urat. Félelmetes, amikor az Úr haragszik. haragra ingereljük az Urat? avagy erősebbek vagyunk-é nálánál? (1Kor 10,22). 2.) Azt írja az Ige: És elszakadt Moáb, Akháb halála után, az Izráeltől (2Kir 1,1). Akházia elvesztette az adófizetőjét, Moábot. Ez az egyik üzenet, csapás volt rajta, de a másik a testében érintette, balesete volt, kibukott az emeletről. Ez megmutatta, hogy mi volt a szívében, a bálványimádás.
3.) Minden bűne és az Úr haragja ellenére is, Isten olyan irgalmas és kegyelmes volt, hogy törődött vele, Illés által üzent neki. Ő nem törődött Istennel, nem alázkodott meg előtte. Meghalt, mindössze két évig uralkodott (17. v.). 4.) Nem volt gyermeke (17. v.). Ez abban az időben csapás volt. Ma, akinek nincs gyermeke, nehogy azt gondolja, hogy ez csapás. Abban az időben, ha egy férfi utód nélkül halt meg, kitörölték a nevét Izráelből. Ha egy királynak nem volt fiú utóda, az ítélet volt. Helyette az öccse, Jórám lett Izráel királya (2Kir 3,1). 5.) Legnagyobb tanulság, hogy soha ne forduljunk tanácsért gonosz szellemekhez, csak az Úrhoz. Ne ingereljük ezzel haragra az Urat, mert Ő szeret bennünket, és készségesen eligazít minden kisebb-nagyobb könnyű, vagy súlyosabb ügyben is. Ámen. Debrecen, 2012. szeptember 12.