Kritikai elméletek és lokalitás

Hasonló dokumentumok
A KRITIKAI ELMÉLETEK MŰVÉSZETTÖRTÉNETI RECEPCIÓJA

Diskurzuselemzés és a nyelvi fordulat

Új földrajzi irányzatok 5. Posztmodern geográfiák, Timár Judit

Helikon Irodalomtudományi Szemle tematikus számok jegyzéke

BEVEZETÉS MIÉRT ÉS HOGYAN BESZÉL(HET)ÜNK FEMINIZMUS ÉS ANTROPOLÓGIA VISZONYÁRÓL

2007. szeptemberétől

Az irodalom feladatai a hatalom szempontjából Finnországban és Magyarországon

A TANTÁRGY ADATLAPJA

Új földrajzi irányzatok 1. Alapfogalmak, előzmények (felfedezések, földrajzi determinizmus, regionális földrajz)

Teljesítendő kreditek a tárgycsoportban. Tárgyfelvétel típusa. Tárgy kredit

A TANTÁRGY ADATLAPJA

Ismeretkörök : 1. Az etika tárgyának definiálása 2. Etikai irányzatok 3. Erkölcsi tapasztalat 4. Moralitás: felelősség, jogok, kötelességek 5.

Fiatal Filozófusok Konferenciája 7.

(Eötvös József Könyvkiadó, Budapest 2012) A könyvet tárgyánál fogva és szerzőjére való tekintettel is ajánlom azoknak az olvasóknak a

OSZTATLAN ANGOL NYELV ÉS KULTÚRA TANÁRA KÉPZÉS TANTERVE (5+1) ÉS (4+1)

Osztatlan angol nyelv és kultúra tanára képzés tanterve (5+1) és (4+1) A képzési és kimeneti követelményeknek való megfelelés bemutatása

A SZOCIOLÓGIA ALAPÍTÓJA. AugustE Comte

Útjelző(k) a társadalomtörténet-írás dzsungelében

KOMMUNIKÁCIO ES KULIURATUDOMÁNYI IANULMÁNYOK ~ REFLEXIÓK) VAGY MÉLYFÚRÁSOK? A KULTÚRAKUTATÁS VÁLTOZATA I A KULTURÁLIS FORDULAT UTÁ N.

GYAKORLATI FILOZÓFIA FILOZÓFIA TANÉV II. ELŐADÁS SZEPT. 18.

A médiapániktól a szakmai közösség megalkotásáig: technológia, újságírás és digitális média a 21. században

SZABAD BÖLCSÉSZET ALAPKÉPZÉSI SZAK

JOBB KÁNON A BALKÁNON

BIRODALOM. Michael Hardt / Antonio Negri ELŐSZÓ. "Minden szerszám fegyver, ha helyesen tartod" Ani DiFranco

Régészet BA - Szakfelelős: Dr. Nagy Levente egyetemi docens

FARAGÓ LÁSZLÓ: A REÁLIS TÉR ELVESZTÉSE ÉS A GYAKORLATI KONSTRUKCIÓKRA VALÓ RÁTALÁLÁS

A TANTÁRGY ADATLAPJA

A rendszerparadigma GYŐRFFY DÓRA KORNAI JÁNOS ÉLETMŰVE KURZUS DECEMBER 3.

Hét Előadás témakörei Szeminárium témakörei

Salát Gergely: Csoma Mózes: Korea Egy nemzet, két ország

Retorika és metafora I. A. Richards és Paul de Man írásaiban

A szláv kultúrák összefoglaló áttekintése

Meleg Férfiak, Hideg Diktatúrák Rend. Takács Mária. Éclipse Film Kft., Civil Művek. Magyar dokumentumfilm, angol felirattal. 100 perc.

Szakmai kompetenciák. Transzverzális. kompetenciák. 7. A tantárgy célkitűzései (az elsajátítandó jellemző kompetenciák alapján)

Bartha Eszter. Egy megkésett párbeszéd? E. P. Thompson újraolvasása

BEVEZETÉS A PSZICHOLÓGIÁBA

2012/2013. tanév II. félév Politikatudományi PhD program órarendje

BEVEZETÉS A PSZICHOLÓGIÁBA

ESZTÉTIKA MESTERKÉPZÉSI SZAK

A hagyomány integrációja a kisiskolások olvasóvá nevelésében

A múzeumi dimenzió Mi tesz múzeumi kurátorrá? A múzeum megújulása képzési rendszerek

Zavodszky Geza. Törtenelem 111. a közepiskolak szamara. Nemzeti Tankönyvkiad6,

MŰVÉSZETTÖRTÉNETI FÜZETEK

Szabad bölcsészet BA - Szakfelelős: Dr.Weiss János egyetemi tanár

I/01 a designkultúra folyóirata _megközelítések

TARTALOM. 1. Bevezetés 2. A viselkedés genetikája 3. A viselkedés evolúciója

Romanisztika BA Francia szakirány - Szakfelelős: Dr. Oszetzky Éva egyetemi docens

Válogatás Rézler Gyula 1932 és 1999 között megjelent írásaiból. Szerk. Tóth Pál Péter, Budapest, Gondolat Kiadó, 2011, 302 o.

Olivier Messiaen kései alkotói korszaka

A holokauszttéma filmekben

A HATALOM ÉS AZ URALOM FOGALMA

Magyarországi és határon túli múzeumok kortárs művészeti gyűjteményezése. Vizuális művészetek kollégiuma Képzőművészeti Kollégium 2016-

A nemiségtudományok múltjáról, jelenéről és jövőjéről

SYLLABUS. Partiumi Keresztény Egyetem, Nagyvárad Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszék. Nők az irodalomban 1.

UTAK: Zene és zenehallgatás társadalomtudományi kutatásokban I.

MAGYAR ŐSTÖRTÉNET Tudomány és hagyományőrzés

A 19. és 20. század eleji kulturológia fejlődési tendenciái és irányzatai

Molnár Csilla. Bevezetés. KOMMUNIKÁCIÓ, KÖZVÉLEMÉNY, MÉDIA 2015/4. szám

O L V A S Á S S Z O C I O L Ó G I A

A Jel és jelentés konferencia programja (A konferencia helyszíne: Budapest, VI. kerület, Lendvay u. 5.) október 29.

12. évfolyam. Célok és feladatok: Éves óraszám : Heti otthoni óraszám :

Szeminárium-vezet ő tanár: dr. Hunyadi Attila adjunktus,

Osztályozó- és javítóvizsga Történelem tantárgyból

A mesterképzési szakon szerezhető végzettségi szint és a szakképzettség oklevélben szereplő megjelölése:

Kvalitatív eszközök a városi terek kutatásában II. Berki Márton PhD-hallgató

A történelmi gondolkodás fejlesztése és értékelése

DOKTORI (PHD) ÉRTEKEZÉS TÉZISEI. Érfalvy Lívia. Nyelviség és textualitás: az én-konstrukció útjai Kosztolányi Dezső írásművészetében

A fordítás váratlan fordulatai

BESZÁMOLÓK, HÍREK. Thalassa (14) 2003, 2 3:

Szociológia mesterszak. Pótfelvételi tájékoztató Miskolci Egyetem, BTK, Szociológiai Intézet, 2015.

A felsőoktatás változásának tendenciái Előadások az európai oktatáspolitika köréből.

Tantárgy adatlap Szociológiai elméletek I.

HU Egyesülve a sokféleségben HU A8-0156/153. Módosítás. Isabella Adinolfi, Rosa D'Amato, Rolandas Paksas az EFDD képviselőcsoport nevében

Kurzuskód: PEDM-F16 Kreditértéke: 2. Szak és szint: Neveléstudomány MA Képzési forma: nappali

Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Szerkesztők: SZABÓ G. Zoltán. Nyitólap:

A helyi gazdaságfejlesztés elméleti megközelítésének lehetőségei

Kant időfelfogása TELEGDI ÁRON

KÖZGAZDASÁGI KAR Szabadka

Interkulturális kommunikáció. Interkulturális szemlélet a nyelvoktatásban

KÖNYV. Vicky Lebeau: Pszichoanalízis és mozi. Az árnyak színháza. Thalassa (15) 2004, 3: találásának rendszerezõ leírása, történeti

Új földrajzi irányzatok

ÉLETKEZDETI ÉS ÉLETVÉGI DÖNTÉSHELYZETEK

IDŐTERV. ANKO01 English Language Development

A szorongás apoteózisa. Finta Edit kiállítása és könyvének bemutatója a budapesti Vármegye Galériában

Dr. habil. Molnár László publikációs jegyzéke

Európai utas. Találkozások. Berecz András mesemondó adott nagy sikerű estet Határtalan mesék címmel május 17-én a Közép-európai Kulturális Intézetben.

TÖRTÉNELEM MESTERKÉPZÉSI SZAK MINTATANTERVE NAPPALI TAGOZAT Érvényes a 2016/2017. tanévtől

SZEXPOLITIKAI TESTTÖRTÉNET

A kísérteties szerepe a társadalmi kirekesztés folyamatában

2013/2014 őszi és tavaszi szemeszter (Budapest, ELTE BTK)

PESTI BÖLCSÉSZ AKADÉMIA

Szalay Gábor 4363 ÉV KULTÚRKINCSE. irodalom, filozófia

Önéletrajz. Személyi adatok: Szakmai tapasztalat: Tanulmányok: Egyéni készségek és kompetenciák: Szakmai vizsgák: Jogi szakvizsga 1996.

Curriculum Vitae Személyes adatok Díjak, elismerések Tanulmányok p o l i t i k a i d i s k u r z u s k u t a t ó k ö z p o n t

A szöveggenetika elmélete és gyakorlata

Keleti Nyelvek és Kultúrák Intézete 2016/2017-es tanév őszi félév

GAZDASÁGI ANTROPOLÓGIA

Osztatlan angoltanár képzés tanterve (5+1) és (4+1) A képzési és kimeneti követelményeknek való megfelelés bemutatása

Zsidó irányzatok, modern értékek

Átírás:

Kritikai elméletek és lokalitás A tudás termelése és a tudásról, annak jelentéséről, működéséről való gondolkodás az elmúlt ötven-hatvan évben jelentős változásokon ment keresztül, ami a művészettörténetet sem hagy - ta érintetlenül. A hetvenes nyolcvanas években az angolszász területeken megjelent a kritikai és az új művészettörténet elmélete és gyakorlata. 1 A humántudományok felől érkező kritikai impulzusok és az új társadalom- és tudományelméletek kikezdték a kanonizált művészettörténetet is, ami nemcsak a művészet fogalmának és intézményének újraértékelését eredményezte, hanem a tudománytörténet újraolvasását is maga után vonta. Az európai kezdetek után a marx izmus, a pszichoanalízis és a feminista kritika eszköztárának alkalmazása az USA hatalmas egye - temi életében talált a legtermékenyebb táptalajra nem függetlenül a hatvanas években felerősödő feminista és polgárjogi mozgalmaktól, de attól sem, hogy az avantgárd művészethez hasonló módon az USA a művészettörténetben is át akarta venni a stafétabotot az öreg kontinenstől. Az új, kritikai művészettörténet amerikai sikertörténete ezen túl annak is köszönhető, hogy az ottani akadémiai élet kifejezetten kompetitív, és ráadásul szolgáltató jellegű. Magára valamit is adó egyetem ugyanis nem engedheti meg, hogy ne kövesse, netán ignorálja a diskurzust, avagy professzorai révén ne formálja azt látványosan és innovatívan. Ráadásul ezen a gazdag és hibrid amerikai táptalajon már az ötvenes években sarjadni kezdtek azok a művészeti és képzőművészeti kezdeményezések is, amelyek nemcsak a klasszikus, hanem a modern művészet fo - galmát és intézményrendszerét is átírták a konceptuális művészettől az új típusú, közérdekű (new genre public art) művészeti gyakorlatokig ívelően, amelyek már annak tudatában működnek, hogy nem pusztán reprodukálják vagy reprezentálják a társadalmi, politikai és tudomá - nyos aktivitást, hanem tevékenyen részt is vállalnak abban, mely reflexivitás többek között a kri tikai teóriák és gyakorlatok egyik kritériuma. 2 A művészettörténetnek így az elmúlt ötven-hatvan évben nemcsak a diszciplináris helye, hanem a tárgya is megváltozott. 3 E változásokkal függ össze az is, hogy a magas művészet és az esztétika korábbi primátusa számos egyetemen és kutatóhelyen átadta helyét a tágabb értelemben felfogott tárgyi és vizuális kultúra interdiszciplináris kutatásának, amely 1 Das Kunstwerk zwischen Wissenschaft und Weltanschauung. Hrsg. Martin Warnke. Gütersloh, Bertelsmann, 1970; Kurt W. Forster: Critical History of Art, or Transfiguration of Values? New Literary History, 4. 1972. 1. 459 470; The New Art History. Eds. Frances Borzello A. L. Rees. London, Camden Press, 1986; Jonathan Harris: The New Art History. A Critical Introduction. London, Routledge, 2001. 2 Suzanne Lacey: Mapping the Terrain. New Genre Public Art. Seattle, Bay Press, 1995; Grant Kester: Conversation Pieces: Commu - nity and Communication in Modern Art. Berkeley, Los Angeles, University of California Press, 2004. 3 Donald Preziosi: The Art of Art History. A Critical Anthology. Oxford, Oxford University Press, 1998.

274 közel sem csak a kortárs művészetet érintette, hanem kiterjedt az uralkodói reprezentációtól és a főúri gyűjteményektől a politikai propagandáig és a globalizáció kritikájáig. 4 A művészettörténet is olyan tudománnyá vált, amely Niccolò Machiavelli, Karl Marx, Lukács György, Theo - dor Wiesen grund Adorno, Antonio Gramsci, Michel Foucault, Louis Althusser, Judith Butler, Jacques Ran cière és Giorgio Agamben nyomdokain nem kerülheti meg a hatalom és a hatalomgyakorlás alapvető és zsigeri perspektíváinak tanulmányozását. Ebben a diffúz perspektívában válik igazán plasztikussá az is, hogy a művészeti produk - tum, a vizuális reprezentáció mindig és minden körülmények között politikai tett, legyen szó akár köztéri megbízásról, akár a műterem magányában festett képről, vagy akár egy személyes naplójegyzetről. Ha pedig politikai tettről van szó, akkor a művészeti alkotás nem értelmezhető pusztán formai és stiláris konvenciók alapján, sőt maguk az esztétikai alapokon álló formai és stiláris konvenciók is politikai tettnek minősülnek és elemzésre szorulnak. Ez egyfajta behatárolt, de körülírható pozíció elfoglalását jelenti a változó hatalmi erőviszonyok mindenkori konstellációjában, szemben valamilyen apolitikus, állandó és érdekmentes univerzális tudás tételezésével az elméletben és a gyakorlatban. Egykoron erre a feladatra, a politikai, társadalmi érintettség letapogatására dolgozták ki az ikonológia módszerét, és ilyen intenciók szerint alkalmazták a társadalomtörténet, a művészetszociológia és az ideológiakritika metodikáját is a művészettörténetben. Mégis újabb és újabb forradalmak és fordulatok deklarálására volt szükség ahhoz, hogy ne kopjon meg az eredeti kritikai él, és ne menjenek veszendőbe a leírások útvesztőjében a kritikai meglátások. Egészen pontosan azok a meglátások szorulnak folyamatos ápolásra és gondozásra, amelyek nem pusztán egy testetlen, ikonografikus képkultúra hagyományán belül jelölik ki a művek helyét, hanem visszaillesztik azokat a társadalom testébe. Ezen igény újbóli előtérbe kerülése és tudatossága tette szükségessé a gondolkodásmód kritikai jelzővel való ellátását és elkülönítését az önmagába záródó, a társadalmi folyamatok felett lebegő, s autonómiát tételező üveggyöngyjátéktól. A kritikai él és önreflexivitás sürgősségénél fogva a kritikai elmélet fogalma maga is folyamatosan változik, és egyre inkább kikerül Marx, Adorno és Marcuse frankfurti örökségének árnyékából. 5 E változás legfontosabb sarokpontjai, vagy inkább menekülési útvonalai a hatalom fogalmának és értelmezésének mentén tapinthatók ki a leginkább. A kritikai elmélet ugyanis egyre személyesebbé vált az idők során, egyre inkább kivált, vagy inkább kiszökött az ember egyetemes és androgün fogalmának tudományos gettójából. Marx és Freud nyomán még a fiatal Michel Foucault és a fiatal Jacques Lacan is igyekezett enciklopédikus értelemben kezelni az ember tudományát, de a feminista kritika és a Gender Studies (majd annak nyomdokain a Queer Studies) nagyon gyorsan hibridizálta és a maga képére formálta Foucault és Lacan egymásra sem igazán hasonlító univerzális Emberét. 6 Valamikor a hatvanas években ez az egyetemes tudás 4 Visual Culture. Images and Interpretations. Eds. Norman Bryson Michael Ann Holly Keith Moxey. Hanover London, Wesleyan University Press, 1994. 5 Max Horkheimer: Hagyományos és kritikai elmélet. In: Tény, érték, ideológia. Szerk. Papp Zsolt. Budapest, Gondolat, 1976. 43 116; Max Horkheimer Theodor W. Adorno: A felvilágosodás dialektikája. Filozófiai töredékek. Ford. Bayer József Geréby György Glavina Zsuzsa Vörös T. Károly. Budapest, Atlantisz, 1990; Lois Tyson: Critical Theory Today. A User-Friendly Guide. London, Routledge, 1998; Visual Culture. The Reader. Eds. Jessica Evans Stuart Hall. London, Sage, 1999. 6 Michel Foucault: A szavak és a dolgok. Ford. Romhányi Török Gábor. Budapest, Osiris, 2000; Jacques Lacan: Les quatre concepts fondamentaux de la psychanalyse. Paris, Seuil, 1964.

275 lelepleződött mint a fehér, angolszász, protestáns férfi által a saját képére formált domináns tudás, amelyből mindenféle más hang, kultúra, tudás kirekesztődött. Az új kritikai elméletek megjelenését a hatvanas hetvenes években a kisebbségi kultúrák megjelenésével és önérvényesítésével szokás összekötni. Tudományos konszenzus van afelől, hogy a feminizmus volt a zászlóvivője a folyamatnak, amely nemcsak új tudományos diszciplínák (Gender Studies, Women s Studies, Men s Studies, Postcolonial Studies etc.) és új egyetemi tanszékek megjelenését generálta, hanem a kritikai gondolkodás és a megsokasodott szubjektumpozíciók a hagyományos társadalom- és történelemtudományt is erodálták, annak szemléletváltását stimulálták, és bizonyos részterületek (Holocaust Studies, Nationalism Studies, Transitology etc.) kiválását, illetve önállósodását eredményezték. A szigorúan vett empíriától való elszakadás önreflexivitással járt együtt, amely a természetesnek és adottnak tételezett entitások történelmileg, társadalmilag eltérő, konstruált voltát és diszkurzív jellegét tételezte. A fehér, középosztálybeli feminizmus későbbi kritikája a női nézőpontú tudás osztódását és a különböző feminizmusok létrejöttét eredményezte, majd e diskurzus további kiterjesztésével a nem fehér bőrű (afrikai-amerikai, latino) és nem heteroszexuális férfi és nő számos, korábban arctalan és hangta - lan figurája is artikulálta a maga specifikus nézőpontját és tudását. Remélhetőleg lassan eljutunk mindenfajta populizmustól mentesen a magyar, roma, leszbikus, művész, nő vizuális kultúrá jának adekvát értelmezéséhez is. A társadalmi nemi szerepek problematizálásával párhuzamosan a humántudományo - kon belül a hatalmi szerepek megítélése is erőteljesen átalakult: az osztályok helyét ugyanis átvették a kultúrák és a szubkultúrák, illetve a gazdasági élet materiális és immateriális struktúrái. Ha a társadalmi nemi szerepeket tudományosan leginkább az én pszichológiája és pszichoanalízise felől alakították át, akkor a nemzetek, a népek és a rasszok politikai és kulturális differenciálása során az etnológia és az antropológia eredményeit kell kiemelnünk. Miközben persze az is igaz, hogy a posztkolonialista perspektívát a legerőteljesebben formáló Frantz Fanonra és Edward Saidra legalább annyira hatott Lacan és Foucault, mint Claude Lévi-Strauss és Mar - cell Mauss munkássága. 7 Lacantól és Foucault-tól ráadásul még azt is meg lehetett tanulni, hogy az ismeretek elmélete legalább annyira függ a leírt ismeretektől, mint magától a leírás nyelvé - től. Az persze már egy másik kérdés, hogy ők miként tanulták ezt meg Sigmund Freudtól és Friedrich Nietzschétől, akiknek szintén megvoltak a maguk mesterei egészen Platónig és Arisztotelészig visszamenően. A filozófia és az ismeretelmélet nyelvi fordulatát általában Richard Rortyhoz szokták kötni, aki a német filozófiai hagyomány pragmatikus vizsgálata során jutott el a filozófia nyelvelméleti fordulatának kinyilatkoztatásához. 8 Létezik azonban a nyelvi fordulatnak egy tágabb ér - telmezése is, ahol az irodalomelméleti dekonstrukció (Jacques Derrida, Paul de Man) 9 és a tudományfilozófiai konstruktivizmus (Thomas Kuhn, Paul Feyerabend, Bruno Latour) 10 tapaszta- 7 Frantz Fanon: Peau noire, masques blancs. Paris, Gallimard, 1952; Edward Said: Orientalizmus. Ford. Péri Benedek. Budapest, Európa, 2000. 8 The Linguistic Turn. Essays in Philosophical Method. Ed. Richard Rorty. Chicago, University of Chicago Press, 1967. 9 Jacques Derrida: Grammatológia. Ford. Molnár Miklós. Párizs, Magyar Műhely Szombathely, Életünk, 1991; Paul de Man: Blindness and Insight. Essays in the Rhetoric of Contemporary Criticism. Minneapolis, University of Minnesota Press, 1971. 10 Thomas S. Kuhn: A tudományos forradalmak szerkezete. Ford. Bíró Dániel. Budapest, Gondolat, 1984; Paul Feyerabend: A módszer

276 lata alapján jutunk el oda, hogy a történelmi és a művészettörténeti tény -ek a tudományos ered ményekhez és az irodalmi művekhez igen hasonló konstrukciók. Hayden White-tal szólva a tény -eket valaki, valamilyen intenció és valamilyen rendszer szerint szinte mindig cselek mé - nyesíti (enplotment), ami nemcsak egy nyelv, hanem egy bizonyos sztori, egy bizonyos nar ratíva használatára is utal. 11 A kritikus, avagy a kritikai művészettörténész feladata pedig nem más, mint hogy ezeket a tény -eket (ezeket a narratívákat és nyelveket) dekonstruálja, felmutassa azok rejtett mozgatórugóit, a velük kapcsolatos vágyakat és ambíciókat, amelyeket a tudomá - nyos, művészeti objektivitás igénye és retorikája eltakar, továbbá lokalizálja a művek helyét a művészet és a politika egymással összefonódó számtalan története között. 12 Ezt a munkát az általunk képviselt tudományos paradigma (Kuhn), illetve az általunk megélt tu dás (Haraway) 13 felől egyaránt nevezhetjük kritikai elméletnek. Ugyanakkor a tudás, a nyelv és a kultúra elmélete és gyakorlata is afelé mutat, hogy a magyarországi kritikai elmélet mi közben lokalizálódik, és jó esetben a hazai közegben is diskurzust generál más lesz, mint a töb bi. Amikor erre gondolunk, vagy éppen erről gondolkodunk, akkor jön be igazán erőteljesen a teóriába a tudás és a hatalom mátrixa mellett annak primér eszköze: a nyelv, illetve maga a fordítás gyakorlata, amely mindig is, és már eleve interpretáció és legitimáció. 14 A magyar (nyelvű) kritikai elméletnek ugyanis valahogyan reflektálnia kell arra, hogy képviselői annak gyakorla tát nem az USA-ban, és nem az Egyesült Királyságban folytatják, de még csak nem is a világ vala melyik globalizált metropoliszában egy imac előtt, hanem legjobb esetben is közbül, félúton New York és Budapest között, de leginkább Budapesten, Pécsett, Szegeden, Debrecenben vagy Zebegényben, ahol elsősorban a magyar, illetve a magyarországi művészet és kultúra esemé nyeinek elemzését várja el tőle a tudományos szcéna. A kritikai elméletek lokalizálása korántsem egyszerű feladat; az Ars Hungarica e számának szerkesztői és szerzői már csak terjedelmi okoknál fogva és a sporadikus előzmények miatt sem mernének erre vállalkozni. Létezik azonban nálunk is egy bizonyos hallgatólagos tudás a tekintetben, hogy mi számít kritikai elméletnek, és mit értünk lokalitáson. Ez a hallgatólagos tudás természetesen maga is diffúz, helyzete és állapota sem írható le egykönnyen. Mi mégis erre a magyar tudásra építünk, és ezt a tudást próbáljuk meg körvonalazni a művészettörténet terré - numán belül. Ha már lokalitásról és lokalizációról van szó, azt is érdemes ismételten leszögezni, hogy ma már a művészettörténet helye nem olyan egyértelmű a humántudományok rendszerében, mint ahogy azt az akadémiai osztályok rendszere sugallja. Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának léte az adminisztratív meggondolásokon túl azt is sugallja, hogy a képzőművészet története összeolvasható a zene, az irodalom, a néprajz, a filozófia és a történetírás ellen. Ford. Mesterházi Miklós Miklós Tamás Tarnóczy Gabriella. Budapest, Atlantisz, 2002; Bruno Latour: Sohasem voltunk modernek. Szimmetrikus antropológiai tanulmány. Ford. Gecser Ottó. Budapest, Osiris, 1999. 11 Hayden White: Metahistory. The Historical Imagination in Nineteenth-Century Europe. Baltimore, Johns Hopkins University Press, 1973. Ahogy Foucault-n át felsejlik Nietzsche és Platón, úgy White-on át is láthatóvá válik Giambattista Vico és Arisztotelész. 12 A művészettörténet nyelvi fordulat -ához kiváló : Robert S. Nelson Richard Shiff: Critical Terms for Art History. Chicago, University of Chicago Press, 2003. 13 Donna J. Haraway: Situated Knowledges. The Science Question in Feminism and the Privilege of Partial Perspective. Feminist Studies, 17. 1988. 4. 575 599. 14 Boris Buden: Cultural Translation. Why it is important and where to start with it. Lásd http://eipcp.net/transversal/0606/buden/ en (letöltés ideje 2013. október 24.).

277 történeteivel és elméleteivel. És a sort nyugodtan lehetne folytatni a szociológia és a pszicholó - gia irányában; már csak azért is, mert az új, kritikai művészettörténet a hatvanas évek Német Szövetségi Köztársaságában és a hetvenes évek Egyesült Királyságában éppen a társadalom elmélet és a pszichoanalízis irányából kapta a legerőteljesebb elméleti impulzusokat. Az Ars Hungarica jelenlegi tematikus számában a Kritikai elméletek munkacsoport mutatkozik be esettanulmányokkal. Az egyes tanulmányok célja az, hogy valamilyen kritikai elmélet(ek) segítségével elemezzen egy modern vagy kortárs művészeti produktumot, amely magán viseli keletkezésének helyét és körülményeit. A hét szövegben felvonultatott kritikai elméletek ter mé - szetesen nem adnak ki egy nagy Kritikai Elméletet; nemcsak azért, mert a kötet tanulmá nyai nem fedik le az össze kurrens kritikai elméletet (a posztstrukturalizmust, a dekonstruk ciót vagy a pszichoanalízist csak érintőlegesen vagy áttételesen használják az írások, míg további elméle - tek említésre sem kerülnek), hanem azért sem, mert az univerzális érvényű, nagy elméletek, az átfogó narratívák kora leáldozott. A tudás termelésében napjainkban éppen a lokalitáson van a hangsúly, hiszen a globális struktúrák működése csak glokális kontextusban értelmezhető és prognosztizálható, ami létérdeke nemcsak az ökológiának és az ökonómiának, hanem az olyan kritikai és kreatív praxisnak is, amelyben az egykor volt művészet művész -einek meg kell találniuk a maguk helyét, ha fenn akarnak maradni a kultúra felszínén. Más szóval, régiónk, és benne a szűkebb pátria művészete csak akkor válik láthatóvá, értelmezhetővé és egyálta - lán érdekessé a külvilág számára, ha azon a nyelven beszélünk róla, amelyen manapság művészetről beszélnek szerte a világban. Nehézséget jelent, hogy míg a kritikai teóriák szülőföldjén, avagy olyan területeken, amelyek hamar felvették az aktuális és ennyiben releváns közbeszéd fonalát, azaz hamar bekapcsolódtak a párbeszédbe, adott tudásként tételezhetik az egyes elméletek körül folyó diskurzusokat, addig nálunk nemcsak hogy esetlegesen lefordított, s hézagos tudásra támaszkodhatnak az egyes szerzők, de diskurzus sem igazán létezik e teóriák és azok lokális adaptálása kapcsán. Minthogy a művészettörténészek közül is csak egy szűk kör követi az elméleti diskurzus alaku - lását, illetve használja a kritikai elméletek módszereit, a művészettörténészek többsége számára idegen ez a terület, ami szükségessé tette az egyes diszciplínák kialakulásának, kérdésfelve - téseinek vázlatos bemutatását is. Az egyes kritikai teóriák nem válnak el hermetikusan egymástól, egymásból nőttek ki, vagy egymásra reflektálnak, az interdiszciplinaritás lényegi elemük, ami a tematikus szám tanulmányaiban is leképeződik. Van olyan szerző, aki a kritikai kultúraku - tatás eszköztárát ötvözi a feminista kritikával (Timár Katalin), míg más feminista kritikával illeti a nemzet és a nacionalizmus fogalmát (András Edit), miközben egy harmadik szerző a történettudomány és az eszmetörténet olyan vidékein mozog, amely a történelem egy adott fejezeté - nek (a holokausztnak) a kutatásához mozgósította a Gender Studies, a történelem és a pszichológia eszköztárát (Turai Hedvig). Van, aki a fennálló tudományos és kulturális rend dekonstrukciója felől közelít a posztkolonialista kultúra produktumainak leírásához (Junghaus Tímea), vagy éppen az immateriális, kreatív munka fogalmának adaptálására tesz kísérletet (Timár Katalin, Maja és Reuben Fowkes), míg más a női háztartási munkával foglalkozó művek elemzé - séhez használja a feminista művészettörténet-írás eszközeit (Tatai Erzsébet). Mindez együtt jár azzal is, hogy le kell fordítani (szó szerint és átvitt értelemben is) és lokalizálni kell az angol-

278 szász, a spanyol, vagy éppen az olasz elméletet a magyarországi kulturális, politikai és antropo - lógiai viszonyokra. Ehhez képest a képek képtudományi (Hornyik Sándor) vagy fotóelméleti szituálása látszólag egyszerű feladatnak tűnik, már ha nem számolunk a fordítás aktusának összetettségével, hiszen maguk a művészek, a képalkotók is fordítanak, és az sem mindegy, hogy milyen nyelvből teszik ezt, hiszen a magyar művészet története megírható lenne akár a fordítás kultúrtörténeteként is a latintól a németen és a francián át az angolig. A sokszoros fordításból adódóan a lokalizálás tehát talán még összetettebb és diffúzabb kérdés, mint a kritika maga. Viszont sikerekre csak a kettő ötvözésével lehet számítani, ahogy ezt a kortárs magyar vizuális kultúra olyan elismerései is mutatják, mint a magyar nemzeti pavilonnak járó 2007-es velencei Arany Oroszlán, 15 Ősz Gábor 2010-es nagydíja a legjelentősebb európai fotókiállításon, a Paris Photón, vagy Mundruczó Kornél és Kocsis Ágnes szereplése Cannes-ban. 16 De ebbe az irányba mutatnak azok a globális jelenségek is, hogy olyan közép-keleteurópai képzőművészeti teoretikusok (Piotr Piotrowski, Artur Żmijevski, WHW kurátori csoport) érnek el komoly nemzetközi sikereket, akik számot vetnek a posztszocialista, illetve posztkommunista helyzettel, 17 és számvetésüket valamilyen kritikai nyelven, valamilyen kritikai teória men - tén fogalmazzák meg, és képesek arra, hogy személyes ízt adjanak az egyre személytelenebb és professzionálisabb kritikai elméletnek. 18 Erre a belátásra alapozunk, amikor közreadjuk írá - sainkat egy olyan közegben, amely meglehetősen bizalmatlanul és elutasítóan viszonyul a kritikai teóriákhoz, abban a reményben, hogy tanulmányainkkal és a felhasznált teóriák magyar nyelvű irodalmának összegyűjtésével, továbbá az ezekre alapozó könyvek recenzeálásával felkelthetjük az érdeklődést ezen új megközelítések iránt, illetve stimulálhatjuk a kritikai elméletek megismerését, és diskurzust generálhatunk ezen elméletek hazai művészetre való alkalmazásával. András Edit Hornyik Sándor 15 Andreas Fogarasi Kultur und Freizeit című kiállításának kurátora Timár Katalin volt. 16 Mundruczó 2008-ban a Delta című filmjéért kapta a FIPRESCI díjat, Kocsis pedig 2010-ben a Pál Adriennért. Tarr Béla jórészt egész életművére kapta a 2011-es Ezüst Medvét a Torinói lóért. 17 Boris Buden: Zone des Übergangs. Vom Ende des Postkommunismus. Frankfurt a. M., Suhrkamp, 2009; Boris Groys: The Communist Postscript. London, Verso, 2009; Piotr Piotrowski: Art and Democracy in Post-Communist Europe. London, Reaktion Books, 2012. 18 Żmijevski a 2012-es Berlini Biennále kurátora volt, a What, How, and for Whom kollektíva (Ana Dević, Sabina Sabolović, Nataša Ilić és Ivet Ćurlin) pedig a 2009-es Isztambuli Biennáléé.