MEGKÉRDEZTÜK BÖGÖS SÁNDORT 52 RALLY CAFE/11
A különc Versenyzett vonatról leesett Moszkviccsal, harckocsinak beillő kartervédővel, épített B-s Polonezt, aminek a kedvéért még lengyelül is megtanult, de ment Tavriával is, szóval ha volt a raliban különc, akkor Bögös Sándor egész biztosan közéjük tartozik. SZÖVEG: MIHÁLYI CSABA
MEGKÉRDEZTÜK BÖGÖS SÁNDORT Volt szerencsém pár alkalommal a Jazzy Rádió stúdiója előtt várakozni Bögös Sándorral, ami normális esetben az egyik legbosszantóbb dolog, hiszen autós műsorának a felvétel pont ketté vágta a napot és olyankor minden fölöslegesen eltöltött perc égetően bosszantó volt. Azonban ilyenkor lehuppantunk egy kanapéra és csak úgy mellesleg belefogott egy sztori mesélésébe. Elképesztő történetei vannak, kezdve azzal, hogy egyszer a szovjet hadsereg mini alakulata megjelent a zuglói háza előtt egy markolóval és egy tartályautóval, amit el akartak ásni a kertben, hogy ne kelljen mindig marmonkannában hordaniuk a benzit a laktanyából. De az autói is mindig különlegesek voltak. Ő az, aki képes egy 1,5 tonnás teherautóval közlekedni a városban, pusztán azért, mert szereti vezetni, és akit a mai napig imába foglal az a spanyol Fiat kereskedő, akitől megvette az évek óta a szalonban álló, eladhatatlan Multiplát, vagy ahogy Bögi hívta, a Csőrikét. Szóval, amikor az interjút leegyeztettük, gondoltam, könnyű dolgom lesz, de azért azt nem, hogy ennyire. Ezúttal a lakásában ültünk le egy kanapéra befelé menet megint eltűnődtem, hogy a zsebkendőnyi előkertbe hová akarták elásni a tartálykocsit, Bögi maga alá húzott egy puffot és mesélt. Szinte nem is kellett kérdeznem, és bevallom, hogy a cikkbe szereplő kérdések nagy részét is utólag szúrtam be. A nézők rohantak, hogy na ezek felborultak, meghaltak, mert irgalmatlan csattogás volt, bokrok repültek, de amikor a por eloszlott csak a távolodó üveghangunkat lehetett hallani. Mindenki mondta: ez tényleg egy hülye. Szóval hogyan kezdődött? 1975-ben vettem egy Moszkvicsot, ami leesett a vagonról. Nullkilométeres volt, de már kiképezték a versenyzésre, mert rögtön tetőre esett és az oldala is össze volt törve. A Röppentyű utcából szóltak, hogy van egy ilyen autó, lehet érte futni aki hamarabb rácsapta a személyiét, az vehette meg, én meg gyalog is gyors voltam, úgyhogy az enyém lett, nagyjából féláron. Kinyomkodtuk a tetejét meg az oldalát, beraktunk egy bukócsövet és feleségemmel a jobb egyben mentünk is vele a 54 RALLY CAFE/11
Mecsek Ralira, ahova a szakosztályvezetőnk nem nevezett be minket, mert nem hitte volna, hogy két nap alatt tényleg összerakok egy autót. A következő versenyig több időnk volt, gondoltam, hogy akkor készítek rá egy masszív kartervédőt. Vettem húsz centi széles tízes laposvasat, abból kettőt rátettem a Moszkvicsra, plusz, biztos, ami biztos alapon, ráhegesztettem ötös vaslemezt. Tökéletes kartervédő volt, tanknak kiváló lett volna, viszont, onnantól kezdve soha sem lehetett elfordítani, mert az autó eleje önálló életet élt. Mindig tolta az orrát, ha pedig leért, akkor szánkóztunk rajta. Na eljött a Volán Rali, a farkasgyepűi gyorsasági, ami akkor egy legenda volt, alig vártam, hogy én is mehessek rajta. Elindultunk, toltuk rettenetesen a Moszkvicsnak, mint az állat. Egyértelmű volt, hogy ember nincs a földön, aki nálunk gyorsabban megy az erdőben. Ez úgy tartott kb. a gyorsasági feléig, amikor a Gyabronkáék elsuhantak mellettünk, negyed óráig kő potyogott az égből, őt pedig egy másodpercig láttam, aztán eltűnt a messzeségben. Akkor kiderült, hogy mégis van ember, aki gyorsabb nálunk. De a Moszkviccsal nem versenyeztél sokáig. Nem, egy idő után elegem lett belőle, kivittem a piacra eladtam, és azzal a lendülettel átmentem a Röppentyű utcába, futottam magamnak egy leharcolt Zsiguli taxit. Ezen is volt egy kis fénysérülés, kikalapáltuk, raktunk bele bukócsövet és még a 180 ezer kilométeres motorral is kétszer olyan gyorsan ment, mint a Moszkvics. A Zsigulinak az volt a varázsa, hogy ugyan nulláró százra egy nap alatt gyorsult fel, de ha már felgyorsult, akkor 150-et lehetett autózni vele. A szomszédban lakott Csadó Péter barátom, aki mondta, hogy beülne mellém. Így is lett. Lementünk a Bükk Kupára. A BKV-nál dolgozott trolibusz sofőrként. Előtte egyfolytában éjszakás műszakokat vállalt, hogy elengedjék a versenyre. Ennek az lett a következménye, hogy etapon aludt és a kevésbé húzós gyorsaságikon is bealudt. Cserébe, amikor felébredt, nem tudta, hogy hol tartunk. Kérdeztem tőle, hogy mi jön? Jött is a válasz: nem mondom meg, mert akkor szarul mész. Ennek a fényében indultunk a Casco Ralin. Akkor is toltuk mint az állat, 150-nel megérkeztünk, az egyenes végében ültek a RALLY CAFE/11 55
MEGKÉRDEZTÜK BÖGÖS SÁNDORT nézők és mivel feltörekvő ifjonc voltam, nem nagyon tudták, hogy ki jön. A szomszédunkban lakott egy srác, aki szintén Zsigulival versenyzett, de a Casco Ralin nem tudott indulni, mert összetörte a Ladát. Na ő ott kommentálta a nézőknek, hogy jön az én haverom, aki egy komplett idióta, úgy fog megérkezni, hogy beesik az árokba, de majd jól nem fogja elvenni a gázt, bár nem tudom miért, de soha sem ver ki fát, kilométerkövet, soha nincs ott semmi. Mondták neki, hogy na persze. Mi meg jöttünk az egyenesbe, kérdeztem, hogy mi jön? Ne érdekeljen menjél. Mondtam neki, hogy elindultak a nézők. Biztos vége a versenynek, mennek haza. De már nagyon futnak. Jó, akkor jobb három fogod, rajta ugyanaz balra is. Hát ahogy a barátom megjósolta, beestünk, álltam a gázon, mert ha egyszer elveszed, soha sem gyorsul fel, kiugrottunk az árokból, hogy rögvest beessünk a másikba. Mindenkit teleszórtunk porral kővel. A nézők rohantak, hogy na ezek felborultak, meghaltak, mert irgalmatlan csattogás volt, bokrok repültek, de amikor a por eloszlott csak a távolodó üveghangunkat lehetett hallani. Mindenki mondta: ez tényleg egy hülye. Bár volt más navigátorod is, sokáig versenyeztél a feleségeddel, ami miatt ezúton is a legmélyebb tiszteletem neki. Annyira jól mentünk, hogy felkerültünk másod osztályba, találtam hirdetőket, a Malévot, az Expresszt, Szépen leültünk a vasárnapi ebédhez, amikor hallom, hogy nyílik a kapu, jön a srác és kiabál, fú ezt nagyon összetörtétek, fúúú apám, baromi nagyon estetek. Na, a család felállt, hogy akkor hol az autó? Nem tudtuk tovább titkolni. a Polimert, akik kazettákat gyártottak. Bementem a Hungaroszervizbe, hogy lehetne-e boltolni valamit. Bejutottam Plocz úrhoz, ő volt a cég igazgatója. Kiderült, hogy látott valamelyik versenyen, azt mondja, maga a Bögös? Mert ha igen, pénzt ugyan nem tudok adni, de a műhelyben megcsinálhatják az autót, kapnak alkatrészt is. Mi gyönyörűen ráfényeztük az Expresszt az autó oldalára, akkor még nem volt fóliakivágás, megcsináltuk a Zsigulit, lementünk Volán Ralira. Farkas- 56 RALLY CAFE/11
gyepűn van a Tornyai kanyar, ahol le lehet esni vagy kilenc méter mélyre és ha elég ügyes vagy, akkor még a tóba is beleesel. Ne nevess, mi nem voltunk ennyire jók, kiütöttünk két fát, ráestünk egy sziklára, középen úgy meghajlott a tető, hogy nem láttuk egymást, de a tóig nem jutottunk el. Amikor megálltunk, kapcsoltam egy rükvercet, hogy akkor kitolatunk. Feleségem, Éva összeszedte a papírokat, fellapozta az itinert. Fentről meg üvöltenek, hogy ne menj hátra, mert ott a tó. Mondom, akkor nincs menekvés, kiestünk. Ezalatt viszont lejött a hegyről vagy ezer ember, az egyik néző behajolt az ablakon és egy centire az arcomtól üvöltötte, hogy tol-jad ne-ki, tol-jad ne-ki, felviszünk, rohadt jól jöttetek. Én meg toltam neki, bár nem bíztam benne, hogy látjuk még az utat, de felvittek valahogy máig sem értem hogyan. Mondták, hogy egy fa lóg ki az autó alól, de ne foglalkozzatok vele. Egy négyméteres facsemete volt a híd és a kaszni között. Úgy mentünk ki a gyorsról, hogy Éva az egyik kezével tartotta a szélvédőt, de a végén még be is jöttünk pontszerzőnek. Ez volt azonban az utolsó versenye a Bögös Bögösné párosnak. Miután célba értünk, elmentünk anyósomékhoz, ők vigyáztak mindig a gyerekekre. A romot egy utcával lejjebb raktuk le, ott lakott egy autókrosszos srác. Szépen leültünk a vasárnapi ebédhez, amikor hallom, hogy nyílik a kapu, jön a srác és kiabál, fú ezt nagyon összetörtétek, fúúú apám, baromi nagyon estetek. Na, a család felállt, hogy akkor hol az autó? Nem tudtuk tovább titkolni. Anyósom mondta, hogy többet nem vigyáz a gyerekekre és az egész családot körbe hívja, hogy ők se vállalják. Így Éva befejezte a versenyzést. De a profi pályafutásod csak akkor kezdődött Kérdés, hogy mit nevezünk profinak. Utána ült be mellém Vingler Laci, aki rutinos navigátor volt már akkor. Az első tréningen lediktáltam neki a pályát, azt mondja, hogy szerinte ez szar, de meglátjuk, menjünk rajta végig még egyszer. Mondtam, dehogy megyünk, egy pályát csak egyszer írunk fel, megyünk a következőre. Mondta, sehova, megyünk még egyet. Elkezdi diktálni, eljutunk négy kilométert, egyszer csak szól, hogyha elveszett valami, keressük meg, utána menjünk gyorsabban, mert ez borzasztó, amit csinálok. Milyen érdekes, hogy azt hiszed magadról, hogy tán te vagy a titkos favorit, a csodafegyver, és amikor beül melléd valaki, aki ért is hozzá, kiderül, hogy az autóba sem tudsz rendesen beszállni. Azt mondta: na figyelj, átírtam az itinert és úgy fogunk menni, hogy amíg azt mondom, hogy kint tartod, addig kint tartod, aztán amikor leszarod a bokádat, akkor még mindig kint tartod és amikor mondom, hogy na most behúzod, akkor viszont behúzod, mert ha nem, akkor én is leszarom a bokámat, de előtte lecsaplak. Mellette tanultam meg aszfalton menni és azt is, hogy a felírt itinert mindenképpen le kell ellenőrizni. Cserébe, a sáros földúton én hoztam rá a frászt, így kiderült, valamit csak jól tudok. Aztán megnyertétek a másod osztály a Zsigulival és amikor mindenki VFTS-t épített, te akkor különc módon egy Polonezbe fogtál. Vingler Laci megtanított aszfalton menni, és beprotezsált Juhász Sanyihoz, aki épített végre egy komoly motort az autómba, amivel később a Mecsek Ralin, akkor már Lakatos Imivel a bajnokság utolsó futamán megnyertük a rali 2-t. (Juhász) Sanyi mondta, hogy építsünk egy VFTS-t, ha jól összerakjuk, azzal akár bajnokok is lehetünk az első osztályban. Megvolt a kiutalásunk a karosszériára, mentünk nagy boldogan érte az Autótechnika telepére, az ember ránéz a papírunkra, mondja, hogy jött egy elvtárs, akinek erősebb papírja volt és elvitte. Pedig egy évet vártunk rá. Legjobb esetben a következő év júniusára lett volna kaszni. RALLY CAFE/11 57
MEGKÉRDEZTÜK BÖGÖS SÁNDORT Letaglózva oldalogtunk ki, amikor Imre megszólalt, hogy nézd már mi a nyavalya lehet ez, Passat? De már mondta is! Te ez egy Polonez kaszni. Kiderült, hogy a jugoszláv követségen dolgozott egy pali ott is gyártottak a Polonezeket összetörte az autóját és rendelt a lengyelektől egy karosszériát. Az FSO gyárról tudni kell, hogy nem voltak kapkodósak. Amire megjött a kaszni, fél évvel előtte Jugoszláviában megcsinálták az autóját, így neki már nem kellett. Miután Magyarországon nem forgalmaztak Polonezt, nagyjából száz év múlva volt esedékes a következő vevőjelölt. Mondom az embernek, hogy a Polonez karosszériát nem adják el? A palinak felcsillant a szeme, elkezdett mosolyogni: érdekli? Adna érte pénzt? Mennyit adna érte? 80 ezer forint volt a Polonez karosszéria a Zsiguli 25 ezer lett volna, mondtam, hogy ennyit adok érte. Gyorsan felhívtam Almássy Tibit az Autó-motornál, ő volt az aki akkor járta a világot, autószalonokat, és ismerte az FSO-gyár igazgatóját is. Megkérdeznéd tőle, hogy ha építünk egy ilyen autót, akkor kaphatunk rá valami minimális támogatást. Öt perc múlva csörög a telefon, hogy álltok ti a bajnokságban? Hát vezetjük. Azt mondta a Panufnik, hogy ha megnyeritek a (másodosztályú) bajnokságot, akkor meghív benneteket a Mecsek Rali utáni héten a Varsó Ralira, ha ott jól szerepeltek, akkor van támogatás. Így megvettük a karosszériát. Pécsen megnyertük a bajnokságot és irány a Varsó Rali. Megérkeztünk a Zsigulival a gépátvételre. Kérdezték, homologizációs lap? Mi az a homologizációs lap? Mondták, hogy ami alapján össze van építve az autó. Makogtunk magyar szabályról, meg a BBK-ról. Mondták, hogy ez Eb-futam, ezzel itt nem mehetünk. Mondtuk, de minket a Panufnik úr hívott meg. Telefon haza Almássynak, ő ki Panufniknak, aki megérkezett a gépátvételre és közölte, hogy a magyarok elindulnak. Bedugtak valami hazai hobbi kategóriába, és ott mehettünk. Ha kijövök Lengyelországba a gyárba segítséget kérni, akkor a legkevesebb, hogy megtanulok lengyelül. Bartos csendben nézett egy darabig, utána odaszólt a mérnöknek. Jó, vigye le őket a sportosztályra, mutassanak meg mindent. Elindultunk. Jött a vízválasztó, a Gutovói erdő. Volt egy szakasz, ahol a fák annyira közel voltak az úthoz, hogy az ajtót nem tudtuk kinyitni. Két autót megfogtunk, a harmadikat a célban értük utol. Utána kérdezték a lengyelek, mit jöttünk? Mondtam, hogy 150 160-nál többet nem megy a Zsiguli. Kérdezték, hogy az elején is negyedik padlót jöttünk? Na akkor tudtuk meg, hogy ott éveken keresztül szenet hordtak teherautókkal és a szénport begyalogolták a talajba, ami ettől folyamatosan mozog, ezért életveszélyes rajta menni, de amiről nem tudsz, az nincsen. Lement a verseny, jó helyen végeztünk. Megérkezett Jacek Bartos, az FSO-gyár sportfőnöke. Ő sem értette, mit keresünk ott és ki akart óvni. Kinyitották a gépháztetőt, akkor már ott voltak az FIA-sok is. Nézik, ebben nincs Weber-karburátor? Mondtuk, hogy nincs, minden széria benne. Megkérdezték Bartost, hogy ezek után ragaszkodik-e hozzá, hogy szétszedjék az autót? Először ő is csak nézett, 58 RALLY CAFE/11
de aztán nem ragaszkodott. Fél óra múlva megérkezett Panufnik, aki már tudta, hogy nem vagyunk normálisak, mert a többiek mondták, hogyan közlekedtünk. Nagyon elégedett volt és mondta, hogy akkor bemutatja a sportosztály vezetőjét, Jacek Bartost. Hát nem volt jó a belépőnk. Kaptunk egy homologizációs lapot, hogy abból kezdjük el itthon építkezni, aztán ha már haladtunk vele, menjünk ki. Elkezdtük összerakosgatni, eljött a nagy nap, irány Lengyelország, a sportosztály. Én meg elkezdtem lengyelül tanulni. Miközben itthon dolgoztam a hidraulikus présen, feltettem rá egy lengyel könyvet, kerestem egy lengyel rádióállomást és azt hallgattam. Sok dolgot értettem és voltak sémák, amiket megtanultam, és jól is jött ez a tudás. Szóval kint voltunk a sportosztályon, Bartossal, tolmácson keresztül németül beszélgettünk. Már vagy öt perc eltelt, amikor odaszólt lengyelül az emberének, hogy semmit sem kaphatunk, semmit nem mondhatnak nekünk, ha valaki segít, azt kirúgja. Jelentős részét értettem. Mondtam, hogy akkor elköszönnék. Nem értette Bartos, hogy mi történt? Mondtam lengyelül, hogy most mondta, semmit sem kapunk, akkor öszszerakjuk magunk. Nézett rám. Maga beszél lengyelül? Én meg rögtön elővettem amit megtanultam és mondtam is: Ha kijövök Lengyelországba a gyárba segítséget kérni, akkor a legkevesebb, hogy megtanulok lengyelül. Bartos csendben nézett egy darabig, utána odaszólt a mérnöknek. Jó, vigye le őket a sportosztályra, mutassanak meg mindent, írják össze milyen alkatrész kell, amiben tud, segít. Tehát valami elindult, de később amikor kint voltunk versenyen, ki volt adva, hogy a mi autónkhoz a lengyel szerviz nem nyúlhat. A gyári csapaton kívül egyébként egyetlen lengyel versenyző sem kapott semmit az FSO gyártól, de ezt úgy képzeld el, hogy még egy szélesítést sem lehetett kivinni a gyárból. Nem is volt privát B-s Polonez. Persze pénz híján a mienk is csak félig volt B-s, sok alkatrészt nem tudtunk megvenni. Az első versenyen fel kellett hegeszteni a felniket, mert az átalakított agyra nem ment fel a gyári felni. Ha kaptunk volna egy defektet, akkor ki is esünk. Egy vergődés volt az első verseny. RALLY CAFE/11 59
MEGKÉRDEZTÜK BÖGÖS SÁNDORT Aztán felakasztottad a Polonezt egy hídra. A Nagykanizsa Rali utolsó gyorsaságiján. Pempőék voltak előttünk a Renault 5-tel, őket akartuk megfogni és a végére totál lekopott utcai gumival beleszaladtunk a szakadó esőbe. Felúszott az autó, elkaptunk egy kilométerkövet, az megfordított minket és keresztben érkeztünk meg a hídra, amit előtte adtak át. Három pilont kiütöttünk. Persze indítottam a motort, kapcsoltam egy egyest, de semmi. Szálltam kifelé, Imi még rám is szólt, nehogy levedd a sisakot (mert akkor kizárnak). Hátranézett, utána felnézett, azt mondta, hmm nincs meg a szemüvegemben az üveg, de hol van az overallod ujja? A tűzállónak vállból leszakadt az ujja, de úgy, hogy meg sem találtunk, a sisak oldala beszakadt, de mi jól voltunk. De nem lett vége teljesen az autónak, mert utána még mentetek vele Lengyelországban. Igen, na ott aztán minden volt, kiszakad a motor, a váltó, a lengéscsillapító. Egy dupla bukkanóban akkorát repültünk, hogy átugrottuk Bublewicz autóját, akik fejtetőn álltak a bukkanó aljában. A szervizautóval írtuk fel, az nem ugrott el, a Polonezzel kétszáz felett, teljesen irreális tempóval jöttünk ki az erdőből. Amikor földet értünk, a gátló kettétépte a felső trapézt és kiesett, elhagytuk a kipufogót, a kormánymű tropa Mondom neki, hogy te, valami nem stimmel, mert a hídkorlát bejött az ülésem mögött és bent van a kardán alagútnál. lett A lengyelek valahogy odahegeszteték, drótozták a rugót a lengőkarhoz, de mondták, hogy óvatosan menjünk vele, mert nem fogja bírni, és a kormány is csak éppen hogy működött. De nem voltam soha kiállós típus. Apránként elfogyott a mezőny a gyilkos gyorsokon és kiesett az utolsó gyári Polonez is. Akkor Bartos kiadta: a magyarokat be kell hozni a célba. Addigra már negyven litert evett a Polonez, és csoda volt, hogy még ment. 138-an indultunk a versenyen, és talán ha 32-en értünk célba. Lejöttünk az utolsó gyorsaságiról, már csak be kellett érnünk, de Imre annyira ideges volt, hogy eltévedtünk, de úgy, hogy fogalma sem volt, hol vagyunk. El is sírta magát: végigverekedtük magunkat, nem törtük ki a nyakunkat és akkor ő eltéved. Mondtam, semmi baj, megfordulunk és megyünk vissza. Elindultunk vissza, robog szembe egy 60 RALLY CAFE/11
szervizautó, kiugrálnak a lengyelek, mi van? Mondom semmi, eltévedtünk. Mondták jó, az egyik szervizautó megy előttünk, a másik mögöttünk, ha kell az ölükben visznek. Beértünk a célba, ami egy stadionban volt, addigra már híre ment, hogy a magyar páros behozta a Polonezt, jöttek tévések, rádiósok, mondta a szpíker, hogy itt van a Bögös Lakatos páros, akik megmentették a Polonez becsületét. Éljenzés, ujjongás, előástak még egy magyar himnuszt is, és bevallom, ott bőgtünk a színpadon. Akkor Bartos is elfogadott minket. De aztán hamar vége lett a Poloneznek. Az Aranyhomok Ralin voltunk, amikor kaptuk a hírt, hogy meghaltak Toivonenék a Korzika Ralin és hogy betiltották a B csoportot, mi is már csak féltávot mehettünk. Ezzel vége lett a Poloneznek. Még nagyon sok mindenről akartam veled beszélgetni, de így is ki fogok kapni, hogy már megint hosszabb az interjú, mint amennyi helyet szántunk neki, pedig a Tavriáról még nem is beszéltünk. Az egy nagyon jó autó volt. Talán a ti két raliautótok volt a két működőképes Zaporozsec utód. Én nagyon szerettem vele menni, gyári versenyautó volt, egyedül az 1,1-es motor lehetett volna erősebb, de Havasi Peti így is csodát tett vele. Készítettek belőle egy 1,6-ost is, azzal nagyot lehetett volna menni Na, akkor ezt még egyszer megvitatjuk. RALLY CAFE/11 61