Az igazi VFTS-es. Két millió forintot fizettünk érte akkor, amikor egy utcai Kocka Zsiguli 85 ezerbe került. MEGKÉRDEZTÜK BUDAI BÉLÁT

Átírás

1 Az igazi VFTS-es Az egyetlen Magyarországra került gyári Lada VFTS-sel Budai Béla versenyezhetett még a nyolcvanas években. A B csoport betiltás után ő volt az, aki néhány év pihenő után előhúzta a vilniusi típust, hogy előfusson vele, ami végül a H csoport megalkotásához és a VFTS-kultusz feltámasztásához vezetett. Nyugodtan állíthatjuk, hogy Budai Béla őrültsége nélkül nem lenne ennyi VFTS a magyar pályákon. A jubileumi 50. Mecsek Ralira előhúzta az eredeti Brundza építésű Zsigulit és csapatott vele egyet. SZÖVEG: MIHÁLYI CSABA KÉP: KACSÁNDI NORBERT Hogy jött az ötlet, hogy újra versenyautóba ülj? Kérlek szépen, Marcsi lányom Pécsen lakik (Czakó) Janek férjével és ők mondták, hogy az 50. Mecsek Ralira, a rendezők szeretnének meghívni ilyen vén hülyéket, mint amilyen én is vagyok. Marcsi mondta nekem, hogy apa meg kéne csinálni az autót. Hát Csabikám, nem volt egyszerű dolog éve állt itt a garázsban, elég viseletesen és egy hónapunk volt rá, hogy visszaállítsuk az eredeti állapotát. Ma már mindenki szét tuningolt VFTS-sel versenyez, de én azt akartam, hogy olyan legyen, mint amikor a Szovjetúnióból elhoztuk. Na, akkor itt ugorjunk is egy kicsit vissza az időben. Hogyan lehetett akkor hozzájutni egy gyári versenyautóhoz? Manapság sem egyszerű, de biztos vagyok benne, hogy most ha van pénzem, könnyebben tudok egy gyári WRC-t megvenni, mint akkoriban egy gyári Lada VFTS-t. Hát könnyebben. Hozzáteszem, akkor is nagyon sokba került ez az autó, két millió forintot fizettünk érte akkor, amikor egy utcai Kocka Zsiguli 85 ezerbe került. Itthon is lehetett volna építeni egy VFTS-t, de én egy nagyon jót szerettem volna, egy gyárit, amit Vilniusban Brundza épített. Akkor az Elasticban dolgoztam, ami műanyag bevonatokat készített, többek között korházak padlójára. Egy nyugati cég leányvállalata volt. Nagyon jó fej volt a főnököm, látta, hogy itt a magyar mezőnyben vannak gyári Skodák, azt mondta, miért nem veszünk mi meg egy gyári Ladát. 48 RALLY CAFE/11 Na, hát elkezdtük intézni. Három évig tartott, három évig. Először felvettük a kapcsolatot az oroszokkal, hogy vennénk egy ilyen autót. Mondták, hogy semmi akadálya: két lehetőségünk van, vagy beszerezzük hozzá a nyugati alkatrészeket, a Weber karburátort, a Schrick vezérműtengelyt, a rúgókat, a dugattyúkat, a Sachs kuplungot stb, vagy fizetünk érte X ezer dollárt. A pénzünk megvolt rá, de nem találtunk olyan céget, amelyik beváltotta volna dollárra és hivatalosan ki tudtuk volna fizetni az oroszoknak. Két millió forintot fizettünk érte akkor, amikor egy utcai Kocka Zsiguli 85 ezerbe került. Akkoriban nem lehetett csak úgy átutalni a dollárt Moszkvába, vagy egy táskában kivinni. Ááá, le is lőttek volna a határon ennyi dollárral. Végül az lett a megoldás, hogy az Elasticnak a német partnere megvette az alkatrészeket a lista alapján és elküldték nekünk. Na de itt jött a következő probléma, hogy vigyük ki a Szovjetúnióba? Utánajártunk, hogy az Ikarusnak volt egy gyára a Szovjetúnióban, felvettük a kapcsolatot a Mogürttel, ahol a VFTS nyugat-német alkatrészeire ráírták, hogy ezek Ikarus alkatrészek és hogy sürgősen ki kell szállítani őket az elvtársaknak. Én felvittem őket Pestre, a Mogürt küldte ki Moszkvába az Ikarushoz, onnan eljutott az Avtoexporthoz és ők adták át végül Brundzának.

2 RALLY CAFE/11 49

3 Személyesen nem is találkoztatok? Nem. Többször voltam Moszkvában tárgyalni az Avtoexportnál, de csak velük tárgyalhattam, ők közvetítettek. Képzeld el, amikor bemész az irodába, katonák állnak az ajtóban, leültetnek egy szobában, ahol van egy asztal és négy szék, aztán egyszer csak jönnek tárgyalni. Nagyon lassú volt az ügyintézés, de végül sikerült mindent elintézni. A Mogürtnél nagyon aranyosak, segítőkészek voltak. Ez még abban az időben volt, amikor hat-nyolc évet kellett várni egy Zsigulira. Nem úgy volt, hogy van pénzem, bemegyek a szalonba és veszek egy autót. Külön procedúra volt, hogy hivatalossá tegyük, hogyan jutok autóhoz soron kívül. Az Avtoexportnak is meg kellett indokolnia, miért kap ez a kaposvári ember egy kocsit soron kívül. Három év nagyon hosszú idő, nem adtad fel közben soha? Nem, akkor másképp működtek a dolgok. Most elküldesz egy t, felhívsz valakit telefonon, és ha egy óra alatt nem kapsz választ, már idegeskedsz, hogy mi van. Akkoriban hetekig, hónapokig vártunk egy válaszra. Végül hogy került haza az autót? Leszóltak, hogy lehet menni az autóért, melyik héten, melyik nap, hova menjünk. Jött az újabb probléma, honnan vegyünk rubelt? A Mogürtnél végül megoldották, akkor már csak ki kellett menni a kocsiért. De hogyan? Nem volt trélerünk, Maruzsi Lacinak volt egy Ikarus busza, amivel szállította a versenyautóját. Mondtam neki, Laci kijössz velem egy VFTS-ért? Persze, biztos jó buli lesz. Vittünk magunkkal még egy tartalék sofőrt és nekivágtunk Lengyelországon keresztül a Szovjetúniónak. Vilniusba nem léphettünk be, mert valami titkos katonai objektum volt, tengeralattjáró gyár te ezt jobban tudod. Én is hallottam róla, de Brudza azt mondta, hogy nem volt semmi ilyesmi Vilniusban, a helyi Volán telepen volt a műhelye. Na, mindegy, nem mehettünk oda, mondták, hogy az autópályán van egy motel, ott várjunk, két hét múlva kedden. Az autópályát úgy képzeld el, hogy kétszer egy sáv, ötven-hatvan kilométerenként egy őrbódé, ahol le kellett jelentkezünk az őrnek, hogy nem hagytuk el az útvonalat. Megérkeztünk már hétfőn,

4 várjuk őket kedden, nem jönnek, várjuk őket szerdán, semmi, csütörtök, az oroszok sehol. Na, akkor hazatelefonáltunk. De azt ne úgy képzeld el, mint most, hogy előveszed a mobilt. Interurbán vonalat kellett kérni, megvárni míg kapcsolnak, külön procedúra volt. Mondták, hogy ne aggódjunk, jönnek. Nem aggódtunk, jól elmulatoztunk a szállodában. Egyszer csak megjött két fazon, lábon hozták az autót. Mindjárt megvendégeltük őket BB-pezsgővel, Pick szalámival. Akkor az volt a nemzetközi valuta. Mondták, hogy várjunk még egy napot, mert még nincs meg minden alkatrész. Másnap hozták a kartervédőt, mondták, hogy bocs, a váltó nem készült el, azt majd lehozzák nekünk a BBK-futamra. Elindultunk hazafelé. Te Csabi, én azt a negyven órás utat végig ültem a versenyautóban és nem tudtam betelni vele, elhiszed? El persze, három év után és különben is gyári versenyautó! Azt képzeld el, hogy amikor meghozták és láttam rajta a piros, fehér, zöld fényezést. Az oroszok kékkel mentek, nekünk magyaroknak készítették a saját nemzeti színűnkkel, hát az leírhatatlan érzés volt. Gondolom, jobb volt, mint az itthon épített VFTS-ek. Voltak itthon erősebbek, de a mienk nagyon megbízható Én azt a negyven órás utat végig ültem a versenyautóban és nem tudtam betelni vele, elhiszed? és a legkönnyebb volt. Képzeld el, egyszer az egyik versenyen lemérték az összes autót, a mienk 870 kg, csak egy Trabant volt könnyebb nála. Az volt a nagy előnye a gyár VFTS-nek, hogy a karosszériát direkt nekik készítették a Lada gyárban. Amikor a VFTS karosszériáját gyártották, akkor a présgépbe 0,5-ös alumínium lemezt raktak. A karosszéria csak ott volt megerősítve, ahol kellett. Itthon próbálták úgy könnyíteni, hogy lekaparták róla az alvázvédőt, de hát azzal a közelébe sem lehetett jutni az alumínium karosszériának. Nagyon jó kocsi RALLY CAFE/11 51

5 volt. Akkoriban csak Ferjáncznak volt gyári autója, meg nekünk. BBK-futamokon bármikor beállhattunk a szovjet szervizbe, mindenben segítettek. Az abszolút helyezésekért mentünk vele. Voltak a mezőnyben Ferjáncz régi Renault-i, de mi így is mindig az első ötben autóztunk vele, pedig nem volt ritka, hogy 25 VFTS indult egy versenyen. Aztán betiltották a B csoportot, Magyarországon az 1600 alatti kategória kapott még két évet, de végül félre kellett tenni a VFTS-eket. Ameddig lehetett menni vele, mi használtuk, aztán beraktuk a garázsba. Próbáltunk A-s autóval menni, de nem volt az igazi. Aztán Csizi bácsi (Csizmadia Gábor a Ralisport Bizottság akkori vezetője) keresett meg minket, hogy lennénk-e előfutók. Akkoriban még nem volt ennyi előfutó. Kecskeméti Zoli navigátorommal az volt a feladatunk, hogy minden pályán végig mentünk, megnéztük, rendben van-e, jó helyen van-e az állomás. Akkor vettük elő a VFTS-t és két évig előfutottunk vele. Nagyon élveztük. Aztán a lejárt homologizációjú autók H csoportját is részben miattatok hozták létre. Igen, talán ebben is volt részem, amikor először kiírták, mi azonnal indultunk a VFTS-sel, kétszer nyerünk vele bajnokságot, aztán megvettük a Toyotát. A VFTS pedig bekerült a garázsba. Jó hosszú időre. Többször is meg akarták venni, merthogy ez egy eredeti gyári VFTS. Tárgyaltam a Közlekedési Voltak itthon erősebbek, de a mienk nagyon megbízható és a legkönnyebb volt. Múzeummal is, hogy betesszük oda, de nem tudtak volna neki állandó helyet biztosítani, így maradt itthon. A Mecsek Rali előtt volt vele dolgunk, négy ember dolgozott rajta egy hónapig. Mindent eredeti állapotba akartunk hozni, a csíkok ugyanúgy fényezve vannak, mint annak idején, nem engedtem matricázni. Nagyon nagy sze-

6 retettel csináltuk. Vizin Laci bácsitól kaptam hozzá ruhát én is mentálisan nagyon komolyan készültem De megérte. Hát meg. Úgy mentünk vele, mint régen, nem olyan gyorsan, de ugyanolyan szeretettel. Nagyon büszke vagyok rá, hogy talpra állítottuk ezt az autó. Nekem nagyon sokat jelentett és hát azért nem láthat az ember mindennap egy eredeti gyári VFTS-t. A városban is elterjed a hír, hogy itt ez az autó, sokan bejöttek hozzánk a szalonba megnézték. Jó érzés volt, hogy másoknak is meg tudtuk mutatni. Nagyon sokan fogtak össze, hogy ott lehessünk Pécsen, szerintem átérezték az őrültségünket. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki segített újra ilyen állapotba hozni az autót. Mi lesz a sorsa? Eddig is úgy kezeltük, mint egy családtagot, ez után is az marad, ha valaki szeretné látni, annak szívesen megmutatom. RALLY CAFE/11 53