Felelős kiadó: Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány Előkészítés és nyomás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Felelős vezető: Majláth Zsolt László

Nyári élmények 2014

Felelős kiadó: Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány Előkészítés és nyomás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Felelős vezető: Majláth Zsolt László ügyvezető 15.092 Lajosmizse 2015

Tartalomjegyzék Köszöntő......................................... 5 Élménybeszámolók, mesék, képzőművészeti munkák......................... 7 Siteri Regina Réka: Erzsébet gyöngyei.............. 8 Börcsök Janka: Álmodozás a patakparton........... 10 Lévai Nikoletta Bianka: Erzsébet-táborban a nagycsaládos gyerekek, avagy...................... 14 Nyíregyházi Nóra: Utánam, lányok................. 16 Deák Gellért Gedeon: Ivói tábor.................... 17 Kiss Kata, Kiss Péter, Kiss Sára: Kirándulás Zánkáról a Tűhegyre.................... 21 Csizmadia Nóra: Zánka, avagy egy kiképző tábor a XXI. században.................................. 23 Blága Andrea, Hosszú Patrícia, Suba Anna: Erzsébet-tábor..................................... 26 Sonkoly Boglárka: Egy különös éjjel................ 28 Szénási Péter: Magyar Speciális Olimpia Szövetség Labdarúgó Edzőtábora............................ 33 Dínók Alex: Balatoni csend......................... 34 Szitás Flóra: A csodatévő csempedarab............. 36 Kiss Gergő: A földre szállt angyal................... 38 3

Horváth Boglárka: Alkotóművészeti tábor, Zánka.... 40 Récsei Péter István: Az én szörftáborom............. 43 Szabadi Réka: Vár a vár............................ 46 Király Anna: Lesz egy szép, közös emlékünk........ 48 Endzsel Nóra: Balatoni panoráma.................. 49 Székely-Varga Gyopár: Rátaláltam.................. 51 Szeifert Imre: Esti koncert.......................... 54 Majerik Trisztán: Akinek nem volt senkije........... 55 Szántó Alíz: Zánkán mindig kék az ég............... 58 Dudás Kata: Erzsébet-tábor........................ 61 Károssy Dóra: Tábori élmény....................... 62 Gondolatok és hangulatok........................ 65 Díjazottak........................................ 83 Pillanatképek..................................... 89 4

Köszöntő Hinni kell, és a csoda megtörténhet! (Szitás Flóra) Sokszor mondjuk, hogy talán nem csak mi, felnőttek tanítjuk a gyermekeket, hanem ők is tanítanak minket. Ez esett meg a minap is, amikor a Nyári élmények 2014 pályázat munkáit nézegetve, olvasva kezembe került egy debreceni leány írása. A mese Szent Erzsébetről szólt, vagy még inkább azokról, akik közel nyolcszáz esztendő távolából is értik és követni is igyekeznek az Európa-szerte tisztelt és csodált magyar királylány életének üzenetét. Számos képzőművészeti alkotás, élménybeszámoló és mese érkezett az idén is felhívásunkra. A több mint 700 pályázat megerősíti a hitet, hogy az évekkel ezelőtt meg álmodott nyári táboroztatás, a tavaszi és őszi kirándulások feledhetetlen emlékekkel gazdagítják a diákokat határon innen és túl egyaránt. A Nyári élmények 2014 című kiadvány révén a résztvevőkön kívül a családok, az osztály társak, a barátok, az ismerősök is elmerülhetnek a leírt, megrajzolt, megfestett, lefényképezett eseményekben, és az ezek nyomán felbukkanó emlékek varázslatos világában. 5

Mára valóban elmondhatjuk, hogy kétféle magyar iskolás gyermek él a Kárpát-medencében: aki volt már Erzsébet- táborban, és aki még nem. Valljuk, hogy a kézművességgel, a focival, a kajakozással, a honvédelemmel, az önismerettel, a cserkészettel, a lovaglással, a szörfözéssel, a színjátszással és a világ megannyi izgalmas szeletével megismertető, vagy azokat még jobban megszerettető Erzsébet-táborok küldetése, hogy általuk minél több gyermek részesülhessen életre szóló, feledhetetlen élményekben. dr. Guller Zoltán a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány kuratóriumának elnöke 6

2014 Élménybeszámolók, mesék, képzőművészeti munkák 7

Siteri Regina Réka, Debrecen, I. helyezett Mesék (15 18 évesek) Erzsébet gyöngyei A lány a szobájában üldögélt magába roskadva. A szemei becsukva, a feje lehajtva. Pedig ha kinézett volna az ablakon, a nyiladozó tavaszt csodálhatta volna. A fákon már megjelentek az első zöld, zsenge levelek, a sárga nárciszok a nap felé fordították pompás fejecskéjüket. A madarak féktelen trillázásba kezdtek. A megújuló élet a télszürke várost a tavasz üde színeivel vonta be. A lány nem látta ezt a színpompás, élettel teli világot. Sivárságba burkolózott. A fájdalom elől menekült, de bezártságában sem talált menedékre. Összetört élete romjaiba botlott minduntalan, nem találta a világosság felé vezető utat, úgy érezte, önmaga számára is végleg elveszett. Szerette volna, ha megtalálja valaki, gyengéden megfogja a kezét, és olyan helyre vezeti, ahol megtalálja a boldogságot. De nem jött senki. A napok csak a folytonos várakozásról szóltak. Mikor lesz már más? Mikor lesz vége? Csak ezek a kérdések kattogtak a fejében. Járt-kelt, úgy élte mindennapjait, mint egy zombi. Eljárt az iskolába, de nem is értette, mit keres ott. Riadtan rezzent 8

össze, ha valaki megérintette, vagy hozzá szólt. Veszélyt jelentett számára mindenki. Családtagjaiban sem tudott megbízni. Nem tudta szeretni magát sem, idegenként pislogott rá képe a tükörből. Csak halvány emlékei maradtak mindarról, hogy valamikor, egyszer, más volt minden. Tudott örülni, nevetni. Biztonságban érezte magát a világban, volt kinek megfogni a kezét, volt kihez odabújni. Csak álmodta? Oly távolinak, meseszerűnek tűnt a múlt. Nem beszélt senkinek az érzéseiről. Ha kérdezték, ki térő válaszokat adott, vagy hallgatásba burkolózott. Falakat épített maga köré, melyeken át már senki sem közelíthette meg. Pedig mindennél jobban vágyott rá, hogy valaki megtalálja, és szeresse kitartóan, önzetlenül, nagyonnagyon. Az ablakon már a nyári napsugár kukucskált be pajkosan, de nem sikerült a lány szomorúságát elűznie. A kiskertben halvány rózsák nyíltak, édes illatuk betöltötte a teret. Mélyet sóhajtott a lány, s a finom rózsaillat átitatta egész lényét. Mély álomba szenderedett, és csodaszépet álmodott. Egy rózsakert közepén üldögélt egy padon, amikor fehér ruhás asszony közeledett felé, és megszólította: Ne ijedj meg tőlem, Erzsébet vagyok. Nem tudtam tovább nézni a szomorúságodat, ezért a segítségedre 9

siettem. Annyira szeretném, ha végre mosolyognál! Meséld el nekem, mi bánt ennyire! Álmodozás a patakparton (akvarell) Börcsök Janka, Budapest, II. helyezett Képzőművészeti munkák (8 14 évesek) Gyengéden végigsimította a lány arcát, majd melléült, és lágyan megfogta a kezét. A lány lassan felemelte a fejét, és Erzsébet felé fordult. Furcsa bizsergést érzett, majd keservesen sírni kezdett. Minden könnycsepp egy-egy gyönggyé változott, melyek Erzsébet kötényébe potyogtak. Erzsébet összegyűjtötte a gyöngyöket, majd így szólt a lányhoz: Értek mindent. Megígérem neked, minden jóra fordul az életedben. De, hogy ez valóban megtörténjen, nagy 10

szükség van Rád is. Háromszázhatvanöt könnycseppet ejtettél, ennyi gyöngyszem van a kötényemben. A feladatod az lesz, hogy figyelj, és mindennap tegyél valami jót, vagy vegyél észre valami szépet az életedben. Ha ezt megteszed, egy gyöngyszem szétporlad. Amikor az utolsó gyöngy is semmivé lesz, újra találkozunk. Ezután átadta a lánynak a gyöngyöket, megölelte, végigsimította az arcát, és amilyen hirtelen felbukkant, úgy el is illant. Amikor a lány felébredt, már besötétedett. A holdfény bevilágított a kis szobába, az ágyon pedig egy kis zacskóban megcsillantak a gyöngyök. A lány kezébe vette a kis csomagot, és eszébe jutottak Erzsébet szavai. Másnap kedvetlenül ébredt, ugyanúgy, ahogy már régóta minden reggelen. Kinyitotta az ablakot, és meglátta a halvány rózsákat az ablaka alatt. Amikor visszafordult, hogy öltözködni kezdjen, csodálkozva látta, hogy finom porrá vált az egyik gyöngyszem. A napok teltek-múltak, és tényleg úgy történt minden, ahogyan azt Erzsébet mondta. A lány figyelt, és észrevette, milyen sok szépség veszi körül, milyen sok mindennek lehet örülni. Szépnek találta az öreg eperfát az udvaron, boldognak érezte magát, amikor a nagyszüleit meglátogathatta, 11

ugrándozott örömében, amikor leesett az első hó. Jó érzés járta át, amikor segített bevásárolni a szomszéd néninek, vagy mosolyt csalt régóta beteg nagynénje arcára. Tudott örülni a testvére sikerének, nagyra értékelte, hogy édesanyja milyen sokat tesz érte. Észrevette, ha valaki megdicsérte, és igyekezett viszonozni a kedves szavakat. A gyöngyök pedig egyre csak fogytak. Elolvadt az utolsó hó, a színpompás tavasz helyét pedig lassacskán átvette a féktelen nyár. Már csak három gyöngyszem maradt. A lány pedig hosszú útra készült. Csomagolt, nyaralni indult. Nagyon izgatott volt, olyan régóta várt már erre a pillanatra. Megérkezett a tóparti táborba. Csodálkozott, milyen gyorsan sikerült összebarátkozni a táborlakókkal. Nemcsak a tó habjaiban lubickolt önfeledten, hanem a közös feladatok minden percében is. A harmadik nap nem maradt már egy sem a gyöngyökből. Este szeretett volna egy kicsit egyedül lenni, leült a tóparton, gyönyörködött a nap lemenő sugaraitól aranyló víztömegben. Békesség, nyugalom járta át. A messzeségből, a habokból egy ismerős nőalak emelkedett ki, Erzsébet. Ahogy ígértem, újra eljöttem hozzád. Bánatod könnycseppjeit sikerült egytől-egyig szétmorzsolnod. Nagyon 12

büszke vagyok rád! Soha ne feledd, elég erős vagy, hogy leküzdd a nehézségeket. Jutalmul én mindig veled leszek, hogy örökre emlékezz szavaimra. Ott leszek az ég kékjében, a ragyogó napfényben, a szivárványban, az arcodat simogató szélben, a hűsítő esőben, a mosolyban, a vidámságban, egy kedves szóban, egy ölelésben. Nagyon köszönöm, Erzsébet! integetett hálásan a lány. Erzsébet visszaintett, és eltűnt a lemenő nap fényében. A gondtalan táborozás napjai lassan véget értek. Sok új élménnyel felvértezve tért haza a lány. Az élete most sem gondtalan, valami mégis örökre megváltozott. Nem tudja az édesapja betegségét meggyógyítani, sem anyagi biztonságot nyújtani sok nehézséggel küzdő családjának. De ha csak mások egy-egy bánatgyöngyszemét sikerül szétmorzsolnia, máris boldogság járja át a szívét, és eltörpülnek saját gondjai. Meg aztán mindig vannak újabb és újabb tervei. Nemrégiben például a fejébe vette, hogy nyaralni viszi a családját a tóhoz, szeretné őket is bemutatni Erzsébetnek. Ezért nekiült, s megírt egy szép történetet, abban bízva, hogy ezzel is sikerül széttörnie valakiknek egy-egy bánatgyöngyszemét. 13

Lévai Nikoletta Bianka, Tiszavasvári, III. helyezett Írásos élménybeszámoló (8 14 évesek) Erzsébet-táborban a nagycsaládos gyerekek, avagy Szörnyeteg Lajos vendégeiként a zánkai Négyszögletű Kerek Erdőben Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsiny csapat, amely nagy-nagy izgalommal, lelkesedéssel, és gigan tikus bőröndökkel egy hajnalon elindult a Magyar Tenger felé. Mentek, mendegéltek útközben háromszor cseréltek vasparipát, amíg elértek az Üveghegyen túli Zánkafürdő mesebeli vidékére, a zánkai Négyszögletű Kerek Erdőbe, Szörnyeteg Lajos birodalmába, ezer gyerek varázslatos országába. Az erdőben 7+3 próbát kellett kiállniuk. Ehhez alaposan felkészültek, csapatneveket választottak maguknak. A Tavi rózsák, a Vasvári bajnokok, a Vegyesek felvették erzsébetes egyen-napszemüvegüket, hipp-hopp, hármat fordultak, s máris indultak a nagy próbatételekre. 1. A Balaton habjai közé vetették magukat; voltak, akik sellő fiúvá vagy lánnyá változtak, mások vízi tündérek lettek. 14

2. A térképes tájékozódási versenyen bejárták a rengeteget, válaszoltak a furfangos kérdésekre. 3. A vízi vetélkedő során is derekasan helytálltak, kötelet húztak, labdákat gyűjtögettek, matracot tologattak, s elnyerték a Balatoni Fele Királyságot. 4. A Duna Művészegyüttes táncmestereinek, a Bonbon Matiné meseszövőjének és Hevesi Tamás dalmester előadásainak (inter)aktív részesei lehettek. 5. A Kalandparkban csúsztak-másztak, dobtak, táncoltak, megmutatták eszüket és logikájukat, együttműködésüket és csapatösszetartó erejüket. 6. A Tábori Olimpián strandröpiztek, strandfociztak, kislabdát dobtak, diszkoszt vetettek, és a váltófutás során úgy futottak, hogy még Ló Szerafin sem érte volna utol őket. 7. Az egyik éjjel egy félelmetes bátorságpróbán még a legkisebb hercegek és hercegnők is megmutatták, hogy a sötétben sem félnek ( csak egy kicsikét ). +1 Kreatív rajzaikkal, képeikkel üzentek a jövő táborozóinak. +2 Az Erzsébet-vetélkedőn Erzsébet királyné életével, hőstetteivel ismerkedtek meg. A hallgatóságot a Vasvári ferencesek operarészletükkel, a Hódító tatárgyerekek egy tragédia részletének előadásával kápráztatták el. 15

+3 A Ki mit tud?-on mind a harminc gyerek megmutatta tehetségét zenés verses műsorukban. Három kis dalos pacsirta még egyszer a színpadra állt, gyönyörű hangjukkal varázsolva el a völgylakókat. Utánam, lányok! (pasztellrajz) Nyíregyházi Nóra, Mátészalka, I. helyezett Képzőművészeti munkák (8 14 évesek) Közben volt sok-sok túra, fürdés, játszótér, foci, jégkrém, új barátok, nevetés, korán kelés, elmaradt szobaszemle és reggeli torna, kitartás, pihenés, szorgalom, móka Köszönjük a birodalom kapitányának és apródjainak fáradhatatlan munkájukat, a kedvességet, a segítőkészséget, a sok szuper programot. Jövőre is jövünk!!! 16

Deák Gellért Gedeon, Kovászna (Románia), II. helyezett Írásos élménybeszámoló (8 14 évesek) Ivói tábor Egy júliusi reggelen édesanyám belépett a szobámba, és megzavarta legszebb álmomat. Aggódva próbált felébreszteni. Nem értettem, hogy mi történt, miért kellett felkelni ilyen korán, hiszen vakáció van. Csukott szemmel hallgattam, amint felvilágosított a tényekről, hogy július 13-a van, indulni kell, ha nem akarok lábbusszal menni a táborba. Anyukám már tűkön ült, hisz majdnem fél 10 volt, és én még mindig a pihe-puha ágyikómban nyújtózkodtam, a szokásos reggeli szertartást végezve. Mindenkinek van rossz szokása. Az enyém az, hogy ébredés után mindig tartok magamnak egy kis reggeli tornát, ami abból áll, hogy két percig le-föl mozgatom a jobb szemhéjamat, majd ugyanezt megismétlem a ballal is. Aztán mikor már ezt is elintéztem, felöltöztem, megreggeleztem, s kovásznai társaimmal együtt autóval Sepsiszentgyörgy felé vettük az irányt. Két óra múlva megérkeztünk Ivóba. Amint beléptünk a tábor területére, azonnal a tábordal, a szervezők és egy kis ajándékcsomag fogadott bennünket. Ezt követően kiosztották a szobákat. Boldogan igyekeztünk a lépcsőn felfelé. Úgy éreztem magam, mintha egy tündérmesébe csöppentem volna, és én lennék a királyfi, 17

aki éppen tróntermébe siet, hogy közölje úrnőjével: megnyerték a csatát. Ez két okból is igaz: Az épület tényleg elbűvölő volt, mint egy palota, és olyan tiszta, hogy akár a földről is lehetett volna enni. Az utazás nagyon fárasztó volt, és olyanok voltunk, akár a csatából hazaérkezett ifjú harcosok. A szoba küszöbét átlépve elbűvölő dolgot láttunk. A teremben minden új volt. Azonban nem gyönyörködhettünk sokat a szoba szépségében, hisz egy még jobb dolog közeledett lassan a lépcső irányából. Minden szobába bement. És végre elérkezett hozzánk is. Mellém lopódzott és megcsiklandotta az orrom hegyét. Ez a titokzatos vendég nem volt más, mint az ebéd mennyei illata, amit elfogyasztása után egyhangúlag ízkölteménynek szavaztunk meg. Ezt követően pólófestéssel töltöttük az időt. Estefelé sor került a tábornyitó ünnepélyre is. Himnuszaink eléneklése után a táborvezető átadta a tábor zászlaját, és elmondta, hogy mi vagyunk az elsők, akik itt nyaralunk, ezért vigyázzunk mindenre, hogy mások is élvezhessék. Továbbá felhívta figyelmünket, hogy ha halljuk a Tábordalt, akkor gyülekeznünk kell, mert valamilyen program fog kezdődni. Erre a napra már csak a lefekvés maradt gondolta mindenki. Ám szerencsére a szervezők gondoltak arra, 18

hogy minket nagyon érdekel a focivébé döntője, és ezért kivetítették nekünk. Másnap reggel fura zajra ébredtünk. Valaki a szobák között sétált, és ébreszteni próbált bennünket. Gyorsan összeszedtük magunkat, lementünk az udvarra, és nekifogtunk tornászni. Viszont itt nemcsak a szemhéjat kellett mozgatni, hanem mindenünket bemelegítettük. Torna után megreggeliztünk, hogy tele gyomorral nekivághassunk az aznapi kihívásoknak. A napot vadaspark látogatással kezdtük. Állítólag sok állat él ott, mi csak őzekkel meg egy kis vaddisznóval találkoztunk. Nagyon meglepődtünk, hogy az őzek milyen bátrak: engedték, hogy megsimogassuk őket. Mindenki megehült (megéhezett a szerk.) a sok sétában. Persze minden nap volt ötször étkezés, amelyek mennyei ízét nem győzöm hangsúlyozni, és olyan bőséges, hogy legtöbbször meg sem bírtuk enni az egészet. Ebéd után csendes pihenővel folytattuk a napot. Ekkor mindenki azt csinálhatta, amihez éppen kedve volt. Ezt a napot tábori játékokkal folytattuk. Mire az összeset kipróbálhattuk, estére járt az idő, megvacsoráztunk, és álmosan tértünk nyugovóra. A másnap ismét a szokásos ébresztővel, tornával, reggelivel indult. Aztán Korondra utaztunk, ahol különféle mesterségekkel ismerkedtünk meg (szövés, cserépedény készítése, taplógomba megmunkálása). Egyik helyről a másikra 19

szekéren utaztunk. Ez eltartott délig, majd ebéd és csendes pihenő volt a következő program. Aztán asztali tenisz verseny következett. Én is beneveztem az egyik osztálytársammal. Sajnos kiestünk, de nem szomorkodtunk. Másnap már egy új nap virradt az Erzsébet-tábor lakóira. Ezen a napon megtapasztalhattuk, milyen érzés egy olimpián részt venni. Nem volt egyszerű teljesíteni a próbákat, de a lényeg, hogy jól szórakoztunk. Kifáradva mentünk ebédelni, utána pedig a focimeccsre gyakoroltunk. Lassan elérkezett az igazi megmérettetés ideje. Nagyon küzdöttünk a győzelemért, végül két döntetlennel és egy győzelemmel másodikak lettünk. Mindenki gratulált a többieknek, egy közös fénykép erejéig még felsorakoztunk a kapu elé. Ezen a napon került sor a bátorságpróbára is. A sötétben egyetlen zseblámpa segítségével kellett végigmennünk a tábor területén kijelölt helyeken. Egész végig attól tartottunk, hogy valaki egyszer csak ki fog ugrani a bokorból, és bevisz az erdőbe, hogy megijesszen, ám ettől feleslegesen tartottunk, mert nem következett be. A legfélelmetesebb az volt, amikor be kellett mennünk egy pajtába, ahol elmesélték, hogy ez egy gyilkosság helyszíne, és megkérdezték, ki olyan bátor, hogy lefeküdne a földre, amíg körbe rajzolják krétával. 20

Persze mindenki jelentkezett, hogy ő ilyen bátor, és meg meri tenni. Ebben a pillanatban azonban kartondobozok estek ránk. Egyik osztálytársam fenékre ült ijedtében. Lassan a bátorságpróbának is vége lett, ismét elfoglaltuk éjjeli lakóhelyünket, az ágyat, és mindannyian elbóbiskoltunk. Kirándulás Zánkáról a Tűhegyre (vegyes technika) Kiss Kata, Kiss Péter, Kiss Sára, Debrecen Elismerés közösségi munkáért Talán a csütörtök ígérkezett a legjobbnak: Erzsébetvetélkedő, számháború, Ki mit tud? és végül a díjkiosztó. A számháború alatt két csoportra voltunk osztva, mi nyertünk, de még örülni sem tudtam a győzelemnek, mert a ki mit tud?-ra kellett gyakorolnom, ahová két osztálytársammal, Helgával és Szilvivel jelentkeztem. 21

A közönség taps viharral jutalmazta előadásunkat. A várva várt díjkiosztón két nagy meglepetés ért: az egyik az volt, hogy elsők lettünk az olimpián. A másik pedig az, amikor a szoba- tisztasági versenyt díjazták: Minden előítéletet félretéve az egyik első díj egy fiúszobáé, a 102-é. Nem hittünk a fülünknek: Mi lennénk az elsők? csodálkoztunk. Aztán a foci második helyért megkaptuk az ezüstérmet. Másnap reggel már nem a szokásos ébresztést hallottuk, hanem a kolozsvári táborozók költöttek a Republic Jó reggelt! című dalával. Reggeli torna sem volt, így érzékeltették velünk, hogy vége a tábornak. Rengeteg élménnyel gazdagodtam, de ami még jobb, igaz barátokat szereztem, akiket sosem fogok elfelejteni. Ez volt a legjobb tábor, amelynek küszöbét valaha átléptem. Köszönöm mindenkinek, aki bármit is tett annak érdekében, hogy az Erzsébet-tábor ilyen jó és elbűvölő lehessen. Kívánom, hogy az Erzsébet-program továbbra is működhessen, bővülhessen, minél több hasonló programot szervezhessen a felnőttek és a gyerekek számára. 22

Csizmadia Nóra, Dunaföldvár, III. helyezett Írásos élménybeszámoló (15 18 évesek) Zánka, avagy egy kiképző tábor a XXI. században Az idén immár harmadik alkalommal vettem részt Erzsébet- táborban. Először Alkotóművészeti táborban voltam Fadd-Domboriban, ahonnan a korom miatt kiöregedtem (16 kemény év!), így másodjára a Túlélő tábort választottam ugyanott. Ebben az évben a Honvédelmi tábort szemeltem ki magamnak, ahová sikerült is eljutnom negyven csapattársammal együtt. A helyszín ezúttal Zánka volt. Már rutinos táborozónak tartottam magam, mégis izgalommal vártam ezt a nyaralást is. A speciális kellékek (zseblámpa, iránytű, szemetes zsák, kötöző zsineg, zsebkés, gyufa, öngyújtó) beszerzéséhez és az ajánlott felszereléshez listát kaptunk, ami nagy segítség volt a készülődés során. Kicsivel több, mint kétórás utazás után megérkeztünk Zánkára, ahová az egész családom elkísért. A regisztrációt követően a táborvezetők a szálláshelyünkre kísértek, ahol a bemutatkozás után rövid programismertetőt tartottak. A szüleim és a testvéreim elindultak haza, 23

nekem pedig megkezdődött az izgalmasnak ígérkező Balaton-parti nyaralás. Szépen felújított, tiszta, kényelmes szobában laktunk, ahol emeletes ágyakon pihentük ki a nap fáradalmait: még a fürdő is a szobából nyílt. A szobatársak igazán jó fejek voltak, gyorsan összeismerkedtünk, de volt jó pár ismerős arc az előző táborokból. A honvédelmi táborban nagyon kemény kiképzést kaptunk, amihez a mai, modern diák nincs hozzászokva. Az első pár alkalom olyan nehéz volt, hogy azt hittem, nem is bírom végigcsinálni a gyakorlatokat, de ahogy teltek a napok, egyre jobban tudtam teljesíteni. Nem akartam alulmaradni a társaimmal szemben. Különféle katonai feladatokat kaptunk. Az egyik éjszaka a nagy sötétségben, az erdőben egy iránytű, térkép és elemlámpa segítségével kellett tájékozódnunk, és mielőbb visszatérni a táborba. Máskor észrevétlenül kellett megközelíteni az őrséget. Megtanultunk koszos vízből ihatót csinálni. Lőtéren célba lőttünk. Öt méter magas falról kellett földet érni. Nagyon sokat futottunk, guggoltunk, fekvőtámaszoztunk. Korán reggel, mikor még mindenki aludt, mi már az ébresztőt követő reggeli tornán vettünk részt. A közeli étteremben dolgozó konyhás nénik naponta változatos, energiadús, finom ételekkel biztosították, hogy 24

legyen erőnk végigcsinálni ahogy mi mondtuk a kiképzést. Minden nap kényeztettek bennünket gyümölcscsel vagy pudinggal, sőt még jégkrémmel is. Az idei nyár elég esős volt, nem volt olyan meleg sem, mint szokott, így hát nekünk is jutott a borult időből. Minket ez annyira nem zavart, mert könnyebb volt elvégezni a feladatokat, mint a kánikulában. A Balaton is csak először tűnt hidegnek, aztán nagyon jól esett benne a fürdés. Olyan szép, tiszta kék vize volt és nagyon friss illata. Voltunk egy katonai eszközöket bemutató parkban is, ami a tüzérség, a páncélos-, a gépjárműtechnika és a repülő műszaki csapatok munkáját mutatja be. Az embereknek a sorkötelezettség megszűnése óta kevés lehetőségük van arra, hogy a katonasággal kapcsolatba kerüljenek. Ez a park kiválóan alkalmas arra, hogy megismerkedjünk a múlttal. A tábor iszonyúan nagy területen fekszik, így több száz gyerek is tud egyszerre nyaralni, mégsem zavarják egymást. A biztonságról külön porta és őrző-védő szolgálat gondoskodik. Van egy ajándékbolt is, ahol szép kis emlékeket tudtam vásárolni a családom számára. Az én emlékem a szívemben van, amit kitörölni onnan soha nem lehet. Remélem, hogy Zánka és a tábor tovább fog élni, és nem úgy kell kezdenem majd az unokáimnak a mesét, hogy mikor a mama Zánkán, 25

a honvédelmi táborban volt, akkor ez meg ez történt. Ne csak elbeszélésekből ismerjék meg a helyet, hanem tapasztalatból! Milyen szép is volna Ajánlom mindenkinek az Erzsébet-tábort! Bármelyiket is választjátok, önfeledt kikapcsolódásban lesz részetek. Garan tált a jókedv, sok nevetés és móka. Ja, és az Erzsébet- tábor családtagja leszel, ami azért jó, mert rengeteg ismerősre tehetsz szert határon innen és túl. És mint tudjuk, a mai világban a kapcsolatok nagyon jól jönnek, és különösen jó érzés, ha egy idegen helyen majd Erzsébet-tábor (pasztellrajz) Blága Andrea, Hosszú Patrícia, Suba Anna, Balmazújváros, Elismerés közösségi munkáért 26

ismerősként üdvözölnek a nagyvilágban. Ajánlom mindenkinek a honvédelmi tábort is, aki szereti a sportot, az egészséges életmódot, aki szeretné megismerni a hadtörténelmet, a honvédelmet, aki színvonalas, tartalmas kikapcsolódásra vágyik egy önfeledt Balaton-parti nyaralás közepette. Szeretnék jövőre is elmenni a negyedik Erzsébettáboromba, mert három a magyar igazság meg egy a ráadás tartja a mondás, és utána már nem mehetek, mert betöltöm a nagykorúság számjegyét. Kár, hogy nem előbb találták ki ezt a fajta táborosdit! 27

Sonkoly Boglárka, Szarvas, II. hely Mesék (8 14 évesek) Egy különös éjjel Karácsonyeste volt. A fenyő már díszektől csillogott, az ünnepi asztalon finomságok sorakoztak, a fa alatt pedig ünneplőbe öltözött ajándékok vártak arra, hogy kicsomagolják őket. A vacsorának, úgy tűnt, soha nem lesz vége, még sosem éreztem ennyire hosszúnak. Mintha az óramutató visszafelé járt volna. Ám végre eljött az én időm, és elérkezett az este legjobban várt pillanata, az ajándékbontás. A sok kedves meglepetés között egy nagy, lapos csomagot is találtam. Már megint egy könyv, parfümnek jobban örültem volna! gondoltam. A mi Szent Erzsébetünk, magyar virág Európában olvastam a borítón. Legalább a divatról szólna, de sebaj, elfér a polcon sóhajtottam magamban. Pár nappal később elkezdett szállingózni a hó, először csak apró pelyhekben, később egyre erősebben hullott és hullott. Éppen a számítógép előtt ültem, amikor hirtelen elment az áram. Hát ez igazán remek, se net, se TV, most mégis mit csináljak? Fel s alá járkáltam a szobámban, egyszer csak szemem a karácsonyra kapott könyvre tévedt. Végül is, úgy sincs jobb dolgom, gondoltam. Leemeltem a szekrényről, 28

és kényelembe helyeztem magam a fotelban. Hamarosan elnyomott az álom. Bogi kisasszony, Bogi kisasszony! A hercegnő hívatja. Jaj, anya, hagyj már aludni! mormogtam, és próbáltam a másik oldalamra fordulni. Mielőtt visszaaludtam volna, kezek érintették a vállam, és ismét hallottam, hogy valaki szólít. Már aludnom sem lehet bosszankodtam, és dühösen nyitottam ki a szemem. Majd becsuktam. Ismét kinyi tottam. Hol a csudában vagyok? A fejem felett baldachin, a sarokban hatalmas fésülködőasztal, az ágy mellett pedig egy szolgálóruhás asszony. Ez valami vicc? Mi történik itt? Bogi kisasszony! Erzsébet hercegnő hívatja. Hát, ha hívat, megyek, gondoltam, amikor kezdtem magamhoz térni a sokkból. Álmélkodva követtem a szolgálót a palota zegzugos épületében. A folyosón fáklyák világítottak, az őrség tagjai éberen járőröztek mindenfelé. Hamarosan megálltunk egy nagy faajtó előtt. Bent már vártak rám. Erzsébet egészen máshogy nézett ki, mint ahogyan egy királynét elképzelnénk. Nem volt rajta korona. Egyszerűen, feltűnésmentesen öltözködött, egész lényéből sugárzott a szerénység és a jóság. Rám mosolygott, majd halkan így szólt: 29

Mint már tudod, holnap reggel elhagyom a palotát, hogy gyermekeimmel szabadon élhessek. Boldogult férjem testvérei cudarul bánnak velem. Mielőtt azonban elmennék, van még egy fontos feladatom, szeretném udvarhölgyem, ha elkísérnél. Öltözz át a szolgálóm ruhájába, és gyere velem! Percek múlva két szolgálóruhás nő hagyta el Erzsébet lakosztályát. Halkan, nesztelenül osontunk a palota folyosóin, egészen az éléskamráig. Erzsébet itt egy kosarat vett magához, utána egy oldalajtón elhagytuk az épületet. Éjfélkor a kamarás bezárja ezt a kaput, addigra vissza kell érnünk - suttogta. De hova megyünk most? Emlékszel Jánosra, a patkolókovácsra? Ő is elkísérte férjemet, Lajost a keresztes háborúba. Nyolc gyermeke maradt itt félárván. Szeretnék gondoskodni róluk, mielőtt elmegyek. Vigyázva, a fal mellett lopakodva közelítettünk célunkhoz. Óvatosan megkocogtattuk a kovács házának ajtaját. Egy fáradt és összetört asszony nyitott ajtót. Először nem ismerte fel Erzsébetet, később teljesen összezavarodott attól, hogy ki kereste fel ilyen késői órán. Úrnőm, hogy kerülsz ide? Nagyon veszélyes ilyenkor kimerészkedni a palotából! 30

Szeretnék gondoskodni rólatok szólt Erzsébet, miközben a kosarát az asztalra tette és felnyitotta. Kenyér, sajt és szalonna volt benne. Ez egy különleges kosár. Csak nektek ad élelmet, és folyamatosan újratermelődik. Ha illetéktelenek emelik fel a fedelét, akkor rózsaszirmokat találnak benne. Vigyázzatok rá, és akkor egész életetekben el fog látni benneteket. A szegény asszony nem győzött hálálkodni. Felébresztette a gyerekeit is, akik boldogan falták a finomságokat. Úrnőm, hamarosan éjfél, sietnünk kell súgtam oda Erzsébetnek. Kióvakodtunk az ajtón és siettünk vissza a palotába. Hirtelen zajt hallottunk. Ez az éjszakai őrjárat! Gyorsan, bújjunk el ide, a szénakazal mögé! szólaltam meg halkan. Hamarosan már az őrjárat távolodó lépteit hallottuk. A harangozó azonban már felment a toronyba és megkondította a harangot. Egy, kettő visszhangoztak a kondulások a fejemben. Fussunk! Mindjárt zárja a kamarás a kaput. Ha nem érünk oda, kint kell éjszakáznunk súgta Erzsébet. Szaladni kezdtünk, közben számoltam a harangszót: hét, nyolc, szerencsére már látszott a kapu. Minden erőnket beleadva rohantunk. A tizenegyedik kondulásnál 31

beléptünk rajta, s egy nagy csattanással máris bezáródott mögöttünk. Mi volt ez a zaj? ugrottam ki a fotelből. A lábam mellett megláttam a leesett könyvet, melyről egy ismerős arc mosolygott rám. De furát álmodtam! Vagy talán nem is volt álom gondoltam, miközben lesöpörtem ruhámról a rózsaszirmokat. 32

Szénási Péter, Győr, Különdíj fogyatékkal élők részére Írásos élménybeszámoló Magyar Speciális Olimpia Szövetség Labdarúgó Edzőtábora Zánka, 2014 Vasárnap hajnalban Márk, Bence, Gábor és én Miklós bácsi vezetésével Győrből busszal elindultunk Zánkára. A sikeres megérkezést követően már aznap délután edzettünk, meleg, de kifejezetten jó idő volt. Hétfőn a déli órákban csatlakozott csapatunkhoz Gombos Martin, aki az edzésen hamar felhívta magára a figyelmet. Aztán úgy tűnt, hogy kedden este mi is kimehetünk Felcsútra a Magyarország Portugália U19-es meccset megnézni, de végül nem kerültünk be az utazó keretbe. Kedden borongós, esős nap köszöntötte a labdarúgókat, sajnos nem hagyott alább a csapadék, nem kímélte a Felcsútra utazókat sem. A portugálok ellen a magyar U19-es csapat 6:1-es vereséget szenvedett, amit persze este a tv-ből követtünk, de a Debrecen Cliftonville BL-selejtező meccs még ennél is jobb volt, mert 2:0 arányban nyertünk otthon. 33