Y. ANNALES Ml'SEI NATION A LIS HUNGARICI. 1:07. KRISTÁLYTANI KÖZLEMÉNYEK. Dr. TOBORFFY ZoLTÁN-tÓl. (XI. tábla.) I. Anglesit Broken-Hillfoől. HOPP FERENCZ érdemes hazánkfia legutóbbi utazása alkalmával Ausztráliából többek közt igen szép ásványokat hozott a Magyar Nemzeti Muzeum számára ; ezek közül az anglesiteket óhajtom itt ismertetni. A szóban forgó anglesittufák Broken-Hillből (Willyama). Dél- Ausztrália eme jelentős bányahelyéről származnak, a hol az értékes ezüstérczeknek számos féleségét nyerik. De nemcsak bányászati szempontból fontos e hely, hanem mint valóságos kincstára a legváltozatosabb ásványspecieseknek is, a melyek közül G. SMITH 1 egymaga mintegy negyvenet sorol fel. Az anglesit mint a galenit oxydatioterméke fordul itt elő, igen gyakran pseudomorphálva az utóbbit. A galenit azonban egyrészt cerussittá is alakult, a mely rendszerint úgy a jelen esetben is az anglesitnek alapját képezi, sőt HAMMOND 2 nézete szerint vele keveredik is, s mintegy ólomsulfocarbonátot alkot. Röviden megemlíthetem, hogy e cerussitet részletesebben már MÜGGE :í ismertette. Leírása szerint az igénytelen külsejü kristályok rendesen ikrek az (130) prizma lapjai szerint, s szívalakú külsőt mutatnak. Lapokban nem nagyon gazdagok. Társásványai a vasokkeres alapon : ezüst, embolit, atakamit, azurit, 4 malachit és végül anglesit, a melyről azonban bővebben MÜGGE nem tesz említést. A Magyar Nemzeti Muzeum tulajdonában lévő anglesit kristályai meglehetősen aprók ; a legnagyobbak is alig érik el a 3 mm.-t. Nagy részük tejfehér, zavaros, de igen sok víztiszta, tükörfényes lapoktól csillogó kristály is található. A külső megjelenes tekintetében három, habár egymástól élesen el nem választható változatot észlelhetünk. 1 Zeitschrift für Kryst. Bd 25, p. 291. Zeitschrift für Kryst. Bd 30, p. 91. 3 Neues Jahrbuch für Min. 1S97, II, p. 78. 4 STEINER SZILÁRD, Annales Musei Nat. Hung. 1906, IV. p. 293.
kristálytani közlemények. 495 I. Főleg a nagyobb kristályokat jellemzi az a c véglap szerint táblás kifejlődés, a mely pl. a budai baryt közönséges alakjára emlékeztet, s a legegyszerűbb esetben csak az m és c combinatiójából áll. Ezekhez járulhat ezután az o(011) doma, gyakran úgy kifejlődve, hogy az m lapokkal egyensúlyban áll, s velük egy csúcsban találkozik. Ennek az eredménye egy piramis, a mely első tekintetre zavarba ejtheti a szemlélőt az orientálódásban. Az ilyen egyszerű combinatio azonban eléggé ritka. A legközönségesebb alak az mcaoyzld lapokból áll, a melyekhez esetenkint a X (210) prizma igen keskeny csíkjai csatlakoznak; ezt a combinatiót tünteti fel az 1. ábra távlatilag, a 2. ábra b (OlO)-ra vetítve. II. A második változatnál már a d és / lapok jobban előtérbe lépnek az <t és < rovására, s így a kristály közel elliptikus átmetszetet nyer (4. ábra). E lapok mellett a z (111) is, a mely az előbb csak keskeny szegélyt képezett, nagyobbra fejlődik. A legállandóbb combinatio ennél a változatnál az mcuoyzldgpvh III. A harmadik változaton az / (104) makrodoma az uralkodó alak, s ezáltal a kristály a brachytengely irányában erősen kiékül, mint azt az 5. és ö. ábrában jeleztem. A prizma még inkább háttérbe szorul s helyette az o, y és z jutnak túlsúlyra. A g-t, p-t ez esetben egyáltalán nem észlelhettem, s a v-t is rendesen a p pótolja. A [dz] övben is egy újabb forma, a p jelenik meg. a mely az előbbi esetekben nem szerepelt. A három féleségen észlelt összes alakokat csoportosítva tehát, a brokenhilli anglesit kristályformái a következők : f (001) 1 a (100) J veglapok ' m (110) I.?. (210) / prizmak ' 1 (104) I. orthodomak, d (102) J o (011) klinodoma, 2 (111) 9 (U3) V (lá'2) >' (212) /< (124) P (342) p (324) piramisok. E kristályalakok közül //, o, p, I, d és a a legjobb lapokat tüntetik fel ; főleg a kisebb egyéneken tükörfényesek, teljesen simák. A többi lap mindig érdes, s köztük m leginkább, olyannyira, hogy egyes esetekben alig ad reflexet. Kivételt csak r képez, mert ez inkább rostos a
d? toborffy zoltán makrotengely irányában. Hogy a mért szögértékek a KOKSCHAROW tengelyarányából (a : b : c = 0"78öl6 : 1 : 1*28939)* számítottakkal mennyire egyeznek, annak feltüntetésére szolgáljon az alábbi néhány szögadat: Számított : Mért : cl 001. 104 22 29V2' 22 27' cd 001. 102 39 23V2' 39 17V2' CO 001. 011 52 12V4' 52 22' 00 011. 0ÏÏ 75 35 1 /2 / 75 0 28V 2 ' ).). 210. 2Ï0 42 52' 42 30' ca mm 110. 110 76 16VÍ 75 44 yy' 122. Ï22 53 25' 53 24' zz' 111., Il 1 90 22' 90 26' y 122.011 26 43' 26 47' zo 111.011 45 11' 45 16' pz 324. 111 13 33' 13 30' pm 324..110 36 48' 36 24' pl 324.. 102 24 29' 24 39' y 122.342 20 45' Ojo mg 110.342 17 10' 17 30' ca on 011. 124 26 55' 26 58' W 113. 124 11 39' 11 42' mv 110. 212 13 38' 13 37' II. Sphalerit és calcit Bojczáról. Az erdélyi aranyterületre tett kirándulásom alkalmával a bojczai aranybánya igazgatóságának szívességéből néhány ásványdarabhoz jutottam, a melyek az ottani zöldkőandesit érczteléreiből származnak. Ezek közül hármat óhajtok itt ismertetni a rajtuk található csinos sphalerit- és calcit-kristályok miatt, a melyeknek feldolgozása folytán néhány újabb adattal járulhatok hazánk ásványainak ismeretéhez. Az egyik példány túlnyomóan érczekből áll. Alapja apró piritkristályokkal sürün behintett tömör quarc, a mely a felületen a pirittel egyetemben nagyobb, mintegy 2 3 mm.-es kristályokká fejlődött ki. Ezekre helyenkint skalenoëderes termetű, erősen rostozott s goniometrikus mérésre alkalmatlan chalkopiritek telepedtek. Az utóbbiaknál sokkal tökéletesebbek a velük egykorú galenit- és sphaleritkristályok, a melyek tükörfényes, jól kifejlődött lapjaikkal tűnnek ki. A galenit 2 3 mm.-es kristályai a közönséges hexaëder-oktaëder combinatiót mutatják, rendszerint egyensúlyban kifejlődött lapokkal. A sphalerit mennyiségre is felülmúlja a galenitet, de kristályai is nagyobbak, s helyenkint 7 8 mm. nagyságot érnek el. Színe a rod- * Min. Russl. 1853.
kristálytani közlemények. 497 naiéra emlékeztető fekete, de egyes kristályok barnák, sőt egészen gyantasárgák is találkoznak. A goniometrikus mérés adatai szerint a combinatiót hordó főalak rendszerint* a (ill) negativ tetraéder, a melynek fényes lapjait az élekkel párhuzamos homályos sávok, háromszöges rajzok jellemzik. Csúcsait néha csak p (111) ellentetraëder teljesen sík lapjai tompítják le, rendszerint azonban a /I (110) rhombtizenkettős, /'(331) deltoiddodekaëder és n (332) trigondodekaeder is résztvesz a combinatióban. Az idevonatkozó mérési adatok a következők : Számítolt : Mért : n>' 111. Ill = 70 31'44" 70 31' pd 111. 101 = 35 15'52" 35 13' dv 101.313 = 13 15'52" 13 24' rp 313.. 111 = 22 0'0" 22 0' vn 313. 322 = 18 öov2 I8V2 0 ca pn 111. 322 = 11 25V2 IIV2 0 ca A rhombtizenkettős és deltoiddodekaéder lapjai, mint a szögértékek igen jó egyezése is mutatja, simák és jól tükröznek, a háromszögtizenkettőséi azonban erősen legömbölyödtek, s legtöbbször csak a [313.331] és 113.133: övek metszéséből adódnak ki. A sphaleritkristályok alakját a tábla 7. rajzán ábrázoltam.* Mint utolsó képződmény a felsorolt ásványokra sárgásfehér dolomit rakódott le, az ismeretes, nyeregszerűen hajlott lapú apró rhomboëderekben. A másik két gyűjtött darabon is ugyanezeket az ásványokat lelhetjük fel, hasonló paragenetikus sorrendben, de azzal a különbséggel, hogy itt az érezek mennyisége elenyésző csekély s a kristályok zömét a quarc, dolomit s főleg az erre telepedett en leit alkotja. A calcit 10 12 ram. hosszú kristályai rendszerint tejfehérek, csak a csúcson átlátszók, s többnyire úgy fekszenek a dolomit rhomboëdereken, hogy mindkét végükön kiképződhettek. A combinatiót alkotó kristályalakok a következők :.l/(4<>41), e (01Î2), n (4153), r (1011), /(0445), //(3251), (5273)? A főalak az M, a melynek lapjai mindig egyenetlenek s legömbölyödöttek, de azért kielégítő pontossággal mérhetők. Az e negatív rhomboëder M után a legnagyobb kiterjedésű. Mint apró tompítás mutatkozik az r, az en és Mr] övek metszésében. A mindig jelen levő * A bojezai sphaleritről M. J. ACKNER tesz inár említést»mineralogie Siebenbürgens» czímű munkájában, de a kristályalakot nem részletezi. Annates Musei Xationalis Hunqarici. V.
498 d! toborffy zoltán n skalenoëderen az nr éllel párhuzamos gyenge rostozás látható. Bitkán lépnek fel az l rhomboeder fényes lapocskái, ferdén tompítva az nn' skalenoëder élt, valamint nem g}'akori az y sem. A lépcsőzetesen tördelt skalenoëderlapok mérésekor az [nr] övben /?-től mintegy 7 50'-nyire is észleltem egy esetben egy elég jó reflexet, a mely az egyszerűbb jelű alakok közül valószínűleg az (5273) skalenoëdernek felel meg. A meghatározásra szolgáló szögadatok : Számított : Márt: ce 0112..1012= 45 3' 45 0' er 0112., Olli = 70 51W 70 52' rr 1011. 01Ï1 = 74 55' 74 55' m 10Î1. 4153 = 14 15' 13 53' nn 4153..5143 = 18 7' 17Vs ca rm 1011. 4041 = S^IO 1 2' 31 3' el 01Ï2..0445 = 12 2' 12Vs ca ny 4153.3251 = 23 1' 22Vs ca 4153.5273 = 8 14' 7 50 ca. A bojczai calcitról az irodalomban már találunk említést és pedig BREITHAUPT ásványtanában, 1 a hol a «4. Species, Carbonites eugnosticus» fejezetében van felsorolva e termőhely mészpátja is. E «species» jellemzésében BREITHAUPT az R 2 (2131)-et említi mint uralkodó formát; kívüle még az \R\2134). or(mo), ifi(0112), i? (7189), 7í (5164),ii 4 (5382), Ji (10Î1) és 4R (4041) vannak felsorolva. F. X. ZIPPE monográfiája ~ a ±R-1 (0551) említi meg. mint a bojczai mészpát uralkodó alakját, BENKŐ 3 pedig az Ri (2131) skalenoëdert, a mely 4R (4041), \H (0112), 27/ (2021) alakokkal van combinálva. A tőlem ismertetett calcit ezek egyikével sem egyezik meg. A bojczai calcit alakját a 8. ábrán tüntettem fel. 1 2 Vollständiges Handbuch der Mineralogie, 1841, II. Bd, p. 211. Übersicht der Krystallgestalten der rhomboëdrischen Kalkhaloides. Értesítő az erd. Muzeumegylet orv. term. tud. szakoszt. Kolozsvár, 1883.
Ann.Mus. Hung V. (1907). Tab. XI. Sphalei'il Boicza Calcit. Ny Grand V jtódai Budapest