EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG EBH/1092/7/2011. Ügyiratszám: Az Egyenlő Bánásmód Hatóság A. B. kérelmezőnek a MÁV-START Vasúti Személyszállító Zrt. (1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 54-60.) eljárás alá vonttal szemben az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt előterjesztett kérelme tárgyában lefolytatott eljárásban az alábbi hozta: HATÁROZATOT A Hatóság megállapítja, hogy a MÁV-START Vasúti Személyszállító Zrt. A. B. Kérelmezővel szemben fogyatékosságával összefüggésben közvetlen hátrányos megkülönböztetést alkalmazott és ezzel megsértette az egyenlő bánásmód követelményét. Tette ezt azzal, hogy a vasúton történő utazás előzetes telefonos bejelentését nem ingyenes zöld számon tette lehetővé és így a Kérelmező számára a helyfoglalás többletköltségeket eredményezett, valamint azzal, hogy az emelő berendezésekkel felszerelt Szeged és Kecskemét állomásokon nem biztosította folyamatosan azok szakszerű működtetését ellátó személyzetet. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság elrendeli a jogsértő állapot jelen határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belüli megszüntetését és elrendeli a jogerős határozatának a www.egyenlobanasmod.hu honlapon 90 napi időtartamra történő nyilvánosságra hozatalát. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs. A határozat bírósági felülvizsgálata a kézbesítésétől számított 30 napon belül kérhető a Fővárosi Bíróságnak címzett, de a Hatóságnál 3 példányban benyújtott kérelemmel. A kérelem benyújtásának a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya, azonban a kérelemben a döntés végrehajtásának felfüggesztése kérhető. A vizsgálat során eljárási költség nem merült fel. I n d o k o l á s 1
A. B. (továbbiakban Kérelmező) a Bács-kiskun megyei egyenlő bánásmód referens útján kérelemmel fordult az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, mivel véleménye szerint a MÁV-START Vasúti Személyszállító Zrt. (továbbiakban: MÁV) mozgáskorlátozott utasokkal kapcsolatban kialakított gyakorlata nem felel meg az akadálymentesítés és az egyenlő bánásmód követelményének. Beadványa szerint kerekesszékesként a tervezett utazás előtt napokkal be kell jelentenie, hogy mikor szeretne elutazni Kecskemétről Szegedre, illetve visszautazni, hogy a MÁV technikailag fel tudjon készülni a kerekesszék vonatba történő beemelésére. A MÁV ilyen előzetes és költséges telefonos bejelentés és regisztráció alapján biztosítja a kerekesszékkel közlekedő személyek számára az egyes állomásokon elhelyezett mobil emelők használatára kiképzett személyzet közreműködését és a vasúti kocsikba való bejutást. A Kérelmező szerint ez a helyzet megalázó és a gyakorlatban igen nehézzé teszi az élet megszervezését különös tekintettel arra, hogy egy odafelé utazás még csak-csak tervezhető, de az orvosi kezelések időtartamának váltakozása okán a visszautazás időpontja előre kiszámíthatatlan. Kérelmező tehát az utazás előzetes bejelentése, és a bejelentés térítésköteles volta, valamint a hordozható emelő berendezéseket kezelő személyzet hiánya okán kérte a hatósági eljárás lefolytatást. A hiánypótlási felhívásnak eleget téve a Kérelmező csatolta a védett tulajdonság, jelesül a mozgáskorlátozottság fennállást igazoló orvosi dokumentációt és a hatósági igazolványt. Az eljárás megindítást követően előterjesztett nyilatkozatban a MÁV az Európai Parlament és Tanács 1371/2007/EK rendeletére (2007. október 23.) (továbbiakban: Rendelet) hivatkozással hangsúlyozta, hogy a kerekesszékes személyek utaztatása során mindenre kiterjedően betartja a nemzetközi és a hazai jogszabályokban, valamint az Üzletszabályzatában foglalt rendelkezéseket, gyakorlata az egyenlő bánásmód követelményét nem sérti. Álláspontja szerint az előzetes bejelentési kötelezettség - túl azon, hogy azt a hivatkozott rendelet is lehetővé teszi - éppen, hogy a kerekesszékkel közlekedő személyek érdekében, a segítségnyújtás megszervezése céljából szükséges és indokolt. Az eljárás alá vont nyilatkozata szerint az utasok számára a Társaság semmilyen módon nem számítja fel a segítségnyújtás során keletkezett többletköltségeket. Az emelő berendezést működtető személyzet vonatkozásában az eljárás alá vont előadta, hogy a szegedi állomáson folyamatosan dolgozik olyan munkatárs, aki rendelkezik a szükséges vizsgával, azonban a kecskeméti állomáson csak Cegléd állomásról történő személyzet-átcsoportosítással oldható meg a szakszerű szolgáltatás. Mindezek alapján az eljárás alá vont a kérelem elutasítását kérte. A Hatóság a fenti tényállásra figyelemmel a kérelmet az alábbiak szerint alaposnak találta. 2
Az Országgyűlés a 2007. évi XCII. törvénnyel elsők között ratifikálta az Egyesült Nemzetek keretében 2006. december 13.-án, New Yorkban elfogadott, a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményt, illetve annak fakultatív jegyzőkönyvét. Az Egyezmény 3. cikkében, általános alapelvei között tartalmazza mások mellett a veleszületett méltóságot, a hátrányos megkülönböztetéstől való mentességet, valamint a hozzáférhetőséget, akadálymentességet is. A hozzáférhetőségről rendelkező 9. cikk kimondja: A fogyatékossággal élő személyek önálló életvitelének és az élet valamennyi területén történő teljes körű részvételének lehetővé tétele érdekében a részes államok megfelelő intézkedéseket tesznek, hogy másokkal azonos alapon biztosítsák a fogyatékossággal élő személyek számára a fizikai környezethez, a közlekedéshez, az információhoz és kommunikációhoz, beleértve az információs és kommunikációs technológiákat és rendszereket, valamint más, nyilvánosan hozzáférhető vagy rendelkezésre álló lehetőségekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférést, mind városi, mind vidéki területeken. Ezek az intézkedések, amelyek magukban foglalják a hozzáférési akadályok és korlátok beazonosítását és felszámolását, többek között a közlekedésre is vonatkoznak. A Magyar Köztársaság Alkotmányának 70/A. (1) bekezdése kimondja, hogy: A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. A (2) bekezdés szerint: Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) alapján a Hatóság az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatti ügyekben jár el. Az egyenlő bánásmód követelménye abban az esetben sérül, ha valamely személy vagy csoport valamely - a törvény 8. -ban rögzített védett tulajdonsága miatt (pl. nem, faji hovatartozás, bőrszín, életkor, családi, egészségi állapot, anyaság, vallási, világnézeti meggyőződés, politikai vagy más vélemény, anyanyelv, nemzetiség, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozás, fogyatékosság, egészségi állapot, egyéb helyzet stb.) más, vele összehasonlítható helyzetben lévő személyhez vagy csoporthoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban részesül. A Hatóságnak a törvény által nevesített védett tulajdonság és a személyes konkrét sérelem esetén van lehetősége az eljárást megindítani. Az Ebktv. 19. az általánostól eltérő, osztott bizonyítási kötelezettséget ír elő az egyenlő bánásmód követelménye megsértése miatti eljárásokban. Ennek megfelelően a jogsérelmet szenvedett félnek kell valószínűsítenie, hogy őt hátrány érte, és a jogsérelem bekövetkeztekor ténylegesen, vagy a jogsértő feltételezése szerint rendelkezett az Ebktv. 8. - ában meghatározott valamely védett tulajdonsággal. Ennek megtörténte esetén az eljárás alá vont akkor 3
mentesülhet a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kérelmező által valószínűsített körülmények nem állnak fenn, vagy, hogy megtartotta, vagy az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (továbbiakban Fot.) világosan és egyértelműen rögzíti a fogyatékossággal élők előnyben részesítési kötelezettségét, hiszen esélyegyenlőségük, önálló életvitelük, társadalmi életben való aktív részvételük biztosítása valamennyiünk kötelessége. A 2. (3) bekezdésében kimondja: A tervezési, döntési folyamatok során kiemelten kell kezelni a fogyatékos személyek sajátos szükségleteit, és figyelemmel kell lenni arra, hogy a fogyatékos személyek a bárki által igénybe vehető lehetőségekkel csak különleges megoldások alkalmazása esetén élhetnek. A 2. (4) bekezdés szerint a fogyatékos személyeket érintő döntések során tekintettel kell lenni arra, hogy a fogyatékos személyek a társadalom és a helyi közösség egyenrangú tagjai, ezért meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik számukra a társadalmi életben való részvételt. A Fot. 3. - a az alapelveknek való megfelelés érdekében általános felhatalmazást nyújt az előnyben részesítésre is. A törvény 8. - a szerint a közlekedési rendszereknek, továbbá a tömegközlekedési eszközöknek, utasforgalmi létesítményeknek beleértve a jelző- és tájékoztató berendezéseket is alkalmasnak kell lenniük a fogyatékos személy általi biztonságos igénybevételre. A Fot. 4. h) pontja alapján a közszolgáltatás egyenlő eséllyel hozzáférhető akkor, ha igénybevétele - az igénybe vevő állapotának megfelelő önállósággal - mindenki, különösen a mozgási, látási, hallási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült emberek számára akadálymentes, kiszámítható, értelmezhető és érzékelhető; - továbbá az az épület, amelyben a közszolgáltatást nyújtják, mindenki számára megközelíthető, a nyilvánosság számára nyitva álló része bejárható, vészhelyzetben biztonsággal elhagyható, - valamint az épületben a tárgyak, berendezések mindenki számára rendeltetésszerűen használhatók és a szolgáltatások egyformán igénybe vehetők. Jelen ügyben Kérelmező védett tulajdonságaként igazolta mozgáskorlátozottságát, így fogyatékosságát, hátrányként pedig pontosan meg nem határozható időpontban a MÁV vonalain a vasúti utazásokban, illetve azok megszervezésében való akadályozottságát. Ennek megfelelően a Hatóság az eljárásban azt vizsgálta, hogy eljárás alá vont a Kérelmező által valószínűsített körülmények cáfolatával vagy az általános kimentési lehetőségekkel igazolni tudta-e a sérelmezett gyakorlatot. Az eljárás alá vont kimentésként adta elő, hogy gyakorlata minden vonatkozásban megfelel a jogszabályokban foglalt kötelezettségeknek, az 4
előzetes bejelentést követően a Társaság a vasútüzemi viszonyoktól függően kielégíti a segítségnyújtásra vonatkozó igényt, azonban ezt a Hatóság elfogadni nem tudta. A Hatóság a döntése meghozatalakor figyelemmel volt arra, hogy a vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény 87. (12) bekezdése alapján az egyenlő esélyű hozzáférés feltételeit a közforgalmú menetrend alapján végzett személyszállításban részt vevő vasúti járműveken, továbbá a pályaudvar, a vasútállomás és a megállóhely személyforgalom lebonyolítására és kiszolgálására szolgáló részében fokozatosan, de legkésőbb 2013. január 1-jéig meg kell teremteni. A döntés meghozatalakor alapul vette azt is, hogy az eljárás alá vont által is hivatkozott közvetlen hatállyal bíró és végrehajtható, az Európai Parlament és a Tanács 1371/2007/EK rendelet (2007. október 23.) 24. cikk a) pontja a segítségnyújtás feltételeként az arra való igény - annak 48 órával a szükségessége előtt - történő bejelentését írja elő. Kimondja azonban a Rendelet 24. cikk c) pontja azt is, hogy amennyiben nem kerül sor az a) pontnak megfelelő értesítésre, a vasúttársaság és az állomás üzemeltetője minden ésszerű lépést megtesz annak érdekében, hogy segítséget nyújtson a fogyatékkal élő vagy a csökkent mozgásképességű személy számára az utazás lehetővé tétele érdekében. Mindezekre tekintettel a Hatóság álláspontja szerint - noha az előzetes bejelentésről jogszabály rendelkezik annak esetleges elmaradása esetén sem mentesül a Társaság a segítségnyújtás feltételei megteremtésének kötelezettsége alól. Nyilvánvalóan nem várható el a MÁV-tól, hogy a komplex akadálymentesítést évekkel az erre törvényben meghatározott határidőt megelőzően valamennyi állomás vonatkozásában végrehajtsa, ugyanakkor a már meglévő emelők és berendezések használatát folyamatosan és nehézségek nélkül kell biztosítania. A jóhiszemű joggyakorlás követelményével ellentétes az a felfogás, amely a fokozatos megvalósítást előíró törvény rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva pusztán a végső határidő betartására koncentrál, azt fogadja el kötelezőként és számonkérhetőként. A fokozatos megvalósítás követelményének ellenőrzése során a Hatóság nem vizsgálja az eszközök és a közlekedési rendszert alkotó elemek akadálymentesítettségének arányát, ugyanakkor ellenőrzi, hogy az akadálymentesítés céljából már beszerzett, rendelkezésre álló eszközök valóban felhasználásra kerüljenek, funkciójukat el tudják látni. Az állomási emelő berendezések működtetése nem minősíthető olyan bonyolult, nagy tudást igénylő tevékenységnek, ami lehetetlenné tenné, hogy minden ezekkel felszerelt állomáson legyen műszakonként egy, a szükséges vizsgával rendelkező munkavállaló. A Hatóság fentiekre tekintettel kötelezi az eljárás alá vont Társaságot, hogy Kecskemét és Szeged állomásokon akár személyátcsoportosítással, akár a humán erőforrás kiképzésével - biztosítsa folyamatosan az emelőszerkezetek biztonságos és szakszerű működtetését különös tekintettel arra, hogy az eljárás alá vont nyilatkozata értelmében az átcsoportosítás csak Kecskemét állomáson szükséges. A közlekedéshez való jog körében a Rendelet a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek szállítása vonatkozásában 5
megkülönböztetésmentes hozzáférési szabályokat állapít meg. Ebben a körben a 19. cikk 2) pontja kifejezetten akként rendelkezik, hogy a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára többletköltségek nélkül kell helyfoglalást és menetjegyet kínálni, így hátrányos megkülönböztetést valósít meg a MÁV, amikor az előzetes helyfoglalás telefonköltségét a Kérelmezőre hárítja. Alaposnak találta a Hatóság a Kérelmező abbéli sérelmét, miszerint aránytalan nehézség rá nézve az alkalmanként akár 20 percet is igénybevevő, helyi tarifával hívható 06 40 494949 számú telefonvonal hívása és költség viselése figyelemmel arra, hogy az összehasonlítható helyzetben lévő, különleges segítségnyújtást nem igénylő, ép személyeknek ilyen jellegű kiadásokkal a helyfoglalás, illetve az utazás során nem kell számolnia. A Hatóság ebben a vonatkozásban elrendeli a jogsértő állapot megszűntetést akként, hogy a Társaság az előzetes bejelentést díjmentesen biztosítsa a védett tulajdonsággal (fogyatékossággal) rendelkező szolgáltatást igénybe vevők számára. A személyes adatok felvételével, kezelésével és tárolásával kapcsolatban a Hatóság elfogadta az eljárás alá vont, jogszabályokra hivatkozással történt kimentését, így a Kérelmező, és a hozzá hasonló helyzetben lévő panaszos kénytelen minden egyes foglalás alkalmával bejelenteni a kért személyes adatokat. Mindezek alapján a Hatóság álláspontja szerint az eljárás alá vont nem tudta megfelelően bizonyítani, hogy a megkülönböztetésnek tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka lett volna. A már meglévő akadálymentesítési eszközök felhasználásának kívánalma semmiképpen nem tekinthető az eljárás alá vontra nézve aránytalanul megterhelő követelménynek. Fenti jogszabályokat és nyilatkozatokat figyelembe véve a Hatóság megállapította, hogy az eljárás alá vont MÁV azzal, hogy a közlekedési rendszerek akadálymentesítésére már beszerzett, rendelkezésre álló eszközök használatához nem biztosított megfelelő személyzetet, illetve azzal, hogy az utazás bejelentése csak többletköltség megfizetésével volt megvalósítható, a Kérelmezővel szemben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét. A szankciók alkalmazásával kapcsolatban a Hatóság azt állapította meg, hogy jelen esetben azok teljes közlekedési szektort érintő preventív, visszatartó hatásának eléréséhez a jogsértő állapot megszüntetésének elrendelésén túl szükséges a határozat nyilvánosságra hozatala is, ezért az eljárás alá vonttal szemben az Ebktv. 16. a), és c) pontjaiban meghatározott szankciókat alkalmazta. Mivel sem a vizsgálat, sem a jogkövetkezmények alkalmazása során a Hatóság nem terjedhet túl a kérelemben foglaltakon, az eljárás alá vont magatartását kizárólag a Kérelmező vonatkozásában vizsgálhatta és állapíthatta meg a jogsértést. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az előzetes bejelentés díjmentessé tétele széles körben érinti kedvezően más mozgáskorlátozott személy egyenlő esélyű hozzáférését. 6
A Hatóság a határozatát az Ebktv. 15. (1) bekezdés a) pontjában biztosított hatáskörében eljárva hozta meg. A Hatóság az ügyben a tárgyalás tartását az Egyenlő Bánásmód Hatóságról és eljárásának részletes szabályairól szóló 362/2004. (XII.26.) Korm. rendelet 9. (2) bekezdésének b) pontja alapján mellőzte. A végrehajtás felfüggesztéséről a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 110. -a rendelkezik. A határozat elleni fellebbezést az Ebktv. 17. (1) bekezdése zárja ki. A határozat bírósági felülvizsgálatát Ebktv. 17. (3) bekezdése biztosítja. Budapest, 2011. december Dr. Honecz Ágnes elnök S. K. 7