Az első világháborút lezáró békeszerződések 1) A háború alatti békekísérletek A villámháborúnak induló háború állóháborúhoz vezetett, s ez a háború elhúzódásához járult hozzá. Az elhúzódó háború miatt már 1915-től több kísérlet történt az elhúzódó háború lezárására, sikertelenül, mivel a felek nem voltak hajlandók lényegi engedményekre. A közvetítő tárgyalások (dán, amerikai, pápai) szintén hasonló okokból eredménytelenek maradtak. A legjelentősebb békepróbálkozás az 1916-ban Ferenc József halála után trónra lépő IV. Károly nevéhez fűződik, aki 1917 elején fordult az antanthoz (melyben javaslatot tett, hogy a Monarchia megtarthassa területeit), de kísérlete kudarccal végződött - az antant hatalmak elutasították az USA hadba lépése miatt. Wilson amerikai elnök 1918 elején 14 pontból álló békejavaslatot dolgozott ki. A híres wilsoni pontok a szabad kereskedelmet és a nemzeti önrendelkezés elvét hirdették meg, a győztesek igényeinek visszafogott megfogalmazása mellett. A béke tartós megőrzése érdekében Wilson javasolta a Nemzetek Szövetségének (Népszövetség) létrehozását, valamint kiállt a Monarchia egységének a megteremtése érdekében. A békére vágyó tömegek körében népszerű javaslatokat azonban a győzelemre törő ellenfelek egyike sem fogadta el. Később, a háborús vereség küszöbén a központi hatalmak a wilsoni elvekre próbáltak építeni, de természetesen a győztesek mégúgy se hajlottak a megegyezésre. 2) Béketeremtés nehézségei A békekonferencia 1919. január 18-án vette kezdetét, azért mert ekkor alakult meg a Németcsászárság, ez a Németország megalázását jelentette. A konferencián a gyűlések a Párizs környéki kis kastélyokban zajlottak. A legfontosabb döntésekben a négy nagyhatalom vezetői: Georges Clemenceau (francia), David Lloyd George (brit), Vittorio Orlando (olasz), Woodrow Wilson (amerikai) miniszterelnök volt döntő szava. A békekonferencián Japán nem képviseltette magát annak ellenére, hogy győztes ország, egyrészt, mert nem akart beavatkozni az európai ügyekbe, másrészt a Távol-Keleten volt érdekeltsége, ezért az 1921-22-es, washingtoni konferencián vett részt. A békekonferencián jelen voltak a kis győztes országok: Románia, Görögország, Csehszlovákia. Oroszországot (mert a bolsevikok a békéről szóló dekrétumukban elutasították a nemzetközi rendelkezést, és kiálltak a világforradalom mellett) és a vesztes országokat nem hívták meg, csak a békeszerződés aláírására, amit a nagyhatalmak eldöntöttek; ezért a békeszerződés nem más, mint békediktátum. Az első világháborút megelőzően a világhatalmi politikáját öt nagyhatalom (Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Oroszország, Osztrák-Magyar Monarchia) egyensúlya határozta meg. A világháborút követően ez az európai egyensúly szűnt meg: Oroszország és a Monarchia felbomlott, míg Németország a világháború vesztes országa lett. A kontinentális egyensúly újbóli megteremtése érdekében a békekonferenciának számos problémát kellett megoldania:
Német kérdés: a legyőzött Németországot a győztesek továbbra is veszélyes nagyhatalomnak tartották, ezért szerették volna tartósan megfosztani erejétől. A gyengítés mértékében Nagy-Britannia és Franciaország különbözött egymástól: Franciaország arra törekedett, hogy soha többé ne legyen veszélyes számára, sőt Németország meggyengítésével az európai hegemóniát akarták visszaszerezni. Anglia viszont Németországot kevésbé kívánta meggyengíteni, hogy megmaradjon az európai egyensúly. Monarchia felbomlása: A Monarchia felbomlásából több kisállam jött létre: Románia, Ausztria, Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, Lengyelország. A létrejött államok nem jelentettek egyensúlyt Németországgal szemben, mivel az utódállamok között kibékíthetetlen ellentétek voltak az etnikai összetételük (heterogén államok) miatt. Orosz kérdés: a cári birodalom utóda a bolsevik Szovjet-Oroszország a kommunista ideológia alapján elutasította a békerendszert a dekrétum miatt. Vezetői elkerülhetetlennek tartották a világforradalom kitörését, amely elsöpri a békekonferencia által létrehozott nemzetközi rendszert. Vesztes országok helyzete: a háborús pusztításoknak és a nagyhatalmi átrendeződéseknek köszönhetően a vesztes országokban elszabadult az infláció; élelmiszerhiány következett be. Így gazdasági válság és a szélsőséges irányzatok megerősödése is nehezítette a politikai rendezést. 3) A békekonferencia megoldási gyakorlatai és elvei A békekonferencián senki nem kérdőjelezte meg a wilsoni elveket, amit 1918. januárjában tett közzé az USA elnöke. A konferencia a Wilson-i elvek alapján kívánta rendezni a felmerült problémákat: a nemzeti önrendelkezés elvét. A nemzeti önrendelkezés elvének megvalósulását több dolog is befolyásolta: etnikai határok, gazdasági érdekek; stratégiai és politikai megfontolások; valamint történelmi és földrajzi szempontok. A győztesek egyetértettek abban, hogy a vesztes országoknak a tettükért vállalniuk kell a felelősséget, ezért jóvátétel megfizetésével tartoznak a győzteseknek. A jóvátétel kérdését a konferencia nem rendezte teljesen, hiszen nem határozta meg, hogy a győztesek felé mennyit kell majd a veszteseknek fizetni. A vesztes országokat emellett kötelezték flottájuk és légierejük leszerelésére, csak korlátozott létszámú hadsereget tarthattak fenn, el kellett törölniük az általános hadkötelezettséget. A békekonferencián legelőször Németországgal íratták alá a békeszerződést 1919. június 28- án Versaillesben. Németországot területi elcsatolásokkal is sújtották. Elvesztette Elzász-Lotaringiát, amit Franciaország kapott meg; Danzigot szabad várossá nyilvánították. A Saar-vidéket nemzetközi ellenőrzés alá helyezték 15 évre, Franciaország felügyelete alá került. (jóvátétel). A Rajna vidékét demilitarizálták, azaz fegyvermentes övezetté nyilvánították. Kelet-Poroszországot egy korridorral (folyosó) leválasztották Németországról a lengyelek kérésére. Ezek területi veszteségek Németország legfejlettebb gazdasági központjait érintette. Ezzel is Németország gazdasági gyengítése volt a cél. 2
Maximalizálták a német hadsereget 100 ezer főben, megtiltották az általános hadkötelezettséget. 20 milliárd német márka jóvátétel megfizetésére kötelezték, amit 2 év alatt kellett teljesítenie. A fizetés pontos módját a konferencia utánra halasztották. Németország számára megtiltották az egyesülést Ausztriával ez volt az Anschluss tilalma. Ausztriával a békeszerződést Saint Germain-ben íratták alá 1919 szeptemberében. A békeszerződés értelmében Ausztriának el kellett ismernie a Monarchia területéből kialakult államokat. Németországhoz hasonlóan Ausztriát is jóvátétel megfizetésére kötelezték, maximalizálnia kellett Hadseregét, s megtiltották számára is az anschlusst; valamint területeket (Dél-Tirol, az Isztriaifélsziget és Trieszt) csatoltak el, amit Olaszország kapott meg. Bulgária: Elveszítette Dobrudzsát, amit Románia kapott meg, illetve jóvátétel megfizetésére kötelezték, s hadseregét maximalizálnia kellett. 4) Trianoni békeszerződés Magyarországgal hosszú ideig tartott a békeszerződés megkötése, mivel nem volt az antant által elismert kormánya Magyarországnak a Károlyi rendszer bukása óta. Ilyen volt Tanácskormány, a Peidl Gyula vezette szakszervezeti kormány, és a Friedrich István vezette kormány. Az első kormányt a békekonferencia kommunista jellege miatt nem ismerte el, míg a másik kettőt azért, mert hatalmuk nem terjedt ki az ország egész területére csak az észak-dunántúli területekre. Emiatt a békekonferencia George Clerket angol diplomatát küldte Pestre, hogy olyan kormányt hozzon létre, amellyel a békekonferencia aláírja békeszerződést. Clecknek sikerült megállapodnia az összes politikai erővel, így megalakult 1919. novemberében a Huszár Károly vezette kormány. A kormány megalakulása után a békekonferencia meghívására a 1920 januárjában a kormány elküldte békedelegációját a békeszerződés aláírására. A békedelegáció gr. Apponyi Albert vezetésével utazott el, a delegáció tagja volt még Bethlen István és Teleki Pál. A békekonferencián Apponyi Albert fejtette ki a magyar álláspontot. A magyar álláspont a béketervezet teljes elfogadhatatlanságát és Magyarország területi integritásának szükségességét hangsúlyozta történelmi, földrajzi, kulturális és gazdasági érvekre hivatkozva. A wilsoni önrendelkezés elve alapján Apponyi javasolta, hogy az elcsatolandó területeken népszavazást tartsanak. A békekonferencián Apponyi Albert bemutatta Teleki Pál vörös térkép -ét. A vörös térkép a Kárpát-medence nemzetiségi eloszlását ábrázolta, s a magyarokat vörös színnel jelölte, célja az volt, hogy elérje, hogy az ország határait az etnikai határoknál húzzák meg. A békedelegáció taktikája azonban nem sokat számított. A vesztes Magyarországot a döntéshozatal során nem kérdezték meg, csak közölték a feltételeket, hiszen a győzteseket az utódállamok megerősítésének szándéka vezette. A békeszerződést a magyar kormány nevében Simonyi-Semadam Sándor írta alá 1920. június 4-én Trianonban. A békeszerződés értelmében Magyarország területének 2/3-át veszítette el (282 000 km 2 -ről 93 000 km 2 -re csökkent az ország területe). Magyarország területéből az alábbi területeket csatolták el: Felvidéket és Kárpátalját, amit Csehszlovákia kapott meg; Partiumot, Erdélyt, Bánát keleti részét, Tiszántúlt, amit Románia kapott meg; 3
Bánát nyugati részét, Dalmáciát, Horvátországot, Bácskát, D-Baranyát, Muraközt, amit a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság kapott meg; Burgenland (Őrvidék), ezt Ausztria kapta meg. Burgenland területét az osztrákok nem tudták birtokba venni, mivel a Héjjas Iván és Prónay Pál által vezetett Rongyos Gárda megszállta. A két ország olasz közvetítés révén megállapodott, hogy a Rongyos Gárda kivonul Burgenland területéről, s Sopron esetében népszavazás dönt a hovatartozásról, de ennek az előkészületeit zavarta meg IV. Károly újabb visszatérési kísérlete. IV. Károly második visszatérési kísérlete (1921. okt.). IV. Károly újabb visszatérése során Sopronban ellenkormányt hozott létre, majd a hadserege révén megindult a főváros irányába. Ez a kisantant fellépést váltotta ki: felszólította Magyarországot, hogy tegyen rendet Európa ezen térségében, mert ha nem teszi, akkor ők fognak erről rendről gondoskodni. A nyomaték kedvéért Csehszlovákia és Jugoszlávia mozgósította haderejét. Horthynak és Bethlennek nem volt más választása, fegyverrel szálltak szembe. A kormánycsapatok Budaörsnél ütköztek meg a királypártiakkal, akik rövid tűzharc után visszavonultak. A királykérdés rendezését követően került sor a népszavazásra (1921. december). A népszavazáson a lakosság 65%-os támogatottság mellett Magyarországon való maradás mellett döntött. Mindezért Sopron megkapta a hűség városa (civitas fidelissima) címet. Békeszerződés etnikai hatásai: A békekötés révén a zömében nemzetiségek lakta területek az utódállamokhoz kerültek. Az akkor kb. 10 millió főt számláló magyarság harmada (3,33 millió fő) is idegen fennhatóság alá kényszerült. Mindez azt jelentette, hogy a konferencián nem vették figyelembe az etnikai határt. Különösen fájdalmas és nehezen magyarázható volt, hogy a kisebbségbe került magyarság jelentős része színmagyar területeken, közvetlenül a trianoni országhatár túloldalán élt. A kisebbségi magyarság helyzete bizonytalan volt, atrocitások érték, emiatt a négyszázezret is elérte a szülőföldjét elhagyók száma. Az új határok közé szorított Magyarország ellenben nemzetállammá vált, mert lakóinak 92%-a magyar volt. Az etnikai elvek figyelmen kívül hagyása és a jelentős nemzeti kisebbségekkel rendelkező új államok törekvése a nemzetállam kialakítására előrevetítette annak árnyékát, hogy a béke következtében térség népei közötti szembenállás nem csökken, hanem fokozódik majd. A békeszerződés Magyarországot, mint vesztes országot egyrészt jóvátétel megfizetésére kötelezte, de ennek pontos összegének meghatározását későbbre halasztották. A békeszerződés Magyarország számára súlyos gazdasági következményekkel járt: A béke évszázados gazdasági kapcsolatokat szakított szét. Magyarország nyersanyagforrásokat (fa, szén, vas stb.), veszített el, ugyanakkor egyes ágazatokban a korábbi ország területre méretezett ipari kapacitásai maradtak kihasználatlanul. Különösen igaz ez Budapestre. Szinte az egész ország a világváros vonzáskörzetébe került, ami egészségtelen irányba terelte a magyar településhálózat fejlődését. Nagyvárosok vesztették el vonzáskörzetüket, váltak határ menti, fejlődésképtelen településekké. A borsodi iparvidéken Magyarországé maradtak a szénbányák, Csehszlovákiáé lettek a vasérctelepek. A magyar vasúthálózat jelentős része az utódállamokhoz került, ezáltal több helyen megszűnt vagy bonyolulttá vált egyes országrészek között a vasúti kapcsolat. A vasútvonalak a 4
határ meghúzásában is szerepet játszottak: a Szatmárnémeti Nagyvárad Arad vonal érv volt a terület Romániához csatolása mellett. A számos probléma közül kiemelhetjük a vízgazdálkodást, az árvízvédelmet: a folyók felső szakaszait elcsatolták, emiatt az alsó szakaszokon jelentkező gondokat csak együttműködéssel lehetett volna megoldani. Gazdasági szempontból azonban a legnagyobb csapást az egységes birodalmi piac szétesése jelentette, ami nemcsak hazánkat, de az új államokat is kedvezőtlenül érintette. A gazdasági széttagoltság az egész térség fejlődését visszavetette. Megszűnt a jelentős piac, a tőke és a munkaerő szabad áramlása. A problémát fokozta, hogy az utódállamok mindegyike az önálló, s gyakran az önellátó gazdaság létrehozásával kívánta megerősíteni önmagát. Az elzárkózást fokozták a politikai ellentétek. Az elcsatolt területek magyar és nem magyar lakóinak helyzetét tovább rontotta, hogy az utódállamok hosszú távon az újonnan megszerzett területek rovására fejlesztették törzsterületüket. Békeszerződés katonai előírásai: A trianoni béke a Németországgal kötött megállapodáshoz hasonlóan alkalmatlanná kívánta tenni az országot a katonai visszavágásra. Megtiltották az általános hadkötelezettséget, s maximálták a toborzott hadsereg létszámát (35 000 fő), megtiltották a modern fegyvernemek (páncélosok, repülők) rendszerben tartását. Még azt is figyelembe vették, hogy az új államhatárok jobban védhetőek legyenek az utódállamok felől. Például a Salgótarján felé vezető fővonalon a dupla sínpár egyikét felszedették, hogy nehezítsék a magyar katonai felvonulást a határra. A rendelkezések és a szomszédok erőteljes fegyverkezése következtében Magyarország haderejét az utódállamok hadseregei külön-külön is többszörösen felülmúlták. A békeszerződés katonailag kiszolgáltatta Magyarországot a vele ellenséges hatalmaknak utódállamok katonai tömböt (Kisantant) hoztak létre Magyarország ellen, mely tiltotta a külön megegyezést Magyarországgal. A béke nyilvánvaló igazságtalanságai megnehezítették az azóta is trianoni traumának nevezett problémakör feldolgozását. Magyarországon egyetlen politikai erő sem fogadta el a békét, hanem saját szempontjai, eszme- és érvrendszere alapján ítélte el. Hangoztatták gazdasági hátrányait, a nemzeti önrendelkezés megsértésé, vagy akár mint imperialista békét bélyegezték meg Trianont. A béke felülvizsgálatának, revíziójának az igénye általános volt. Tömegesen alakultak a civil szervezetek, melyek a béke ellen agitáltak (MOVE, Magyar Területvédő Liga). A kormányzat aláírta a békét, ezért nyíltan nem léphetett fel ellene, de támogatta a szervezkedéseket, és a kormánytagok révén ezek a szervezetek sokszor komoly befolyásra tettek szert. A revízió módját és mértékét illetően már nem volt egység. A helyzetből fakadóan is nyilvánosságot elsősorban a békés revízió gondolata kapott, bár az utódállamok magatartása ennek realitását megkérdőjelezte. A beszédekben, kiáltványokban és plakátokon hol a teljes revíziót, vagyis az egész történelmi Magyarország visszaállítását, hol csak a béke igazságtalanságainak korrigálását, a magyarlakta területek visszacsatolását követelték. A hatalomra kerülő politikai elit gyakran használta fel a revízió kérdését a polgári demokratikus vagy baloldali erők háttérbe szorítására, máskor a belső feszültségek elkendőzésére. 5) Köztes-Európa átalakulása Köztes-Európa a Németország és az Oroszország közötti terület foglalja magában. A békeszerződés hatására a Köztes-Európában új államok alakultak ki. Az új államok a francia érdekeknek 5
megfelelően alakultak ki, s így franciabarát államok jöttek létre, mivel az amerikai küldöttség távozását követően a francia álláspont érvényesült. A franciabarát államok létrehozásának kettős célja volt: egyrészt Németország elbizonytalanítása, másrészt a kommunizmus terjedésének megakadályozása. Az orosz birodalomtó vált függetlenné: Finnország, a balti államok, így Észtország, Lettország, Litvánia. A békeszerződés kötelezte Szovjet-Oroszországot az új államok elismerésére. A csekély népességű államok be tudtak kapcsolódni a világkereskedelembe, a Nyugathoz kívántak csatlakozni, de a belső ellentmondások csak korlátozott parlamentáris rendszerek kiépülését tették lehetővé. A békeszerződés keretében az ukránok és a beloruszok önálló államot akartak létrehozni, de ez nem valósult meg, mivel a beloruszok és az ukránok kisebbik része a szovjet-lengyel háborút követően Lengyelország, míg nagyobbik részük Szovjet-Oroszország fennhatósága alá került; így egészen 1991-ig nem jött létre az önálló Ukrajna és Belorusszia. A békeszerződés hatására nyerte vissza függetlenségét Lengyelország. A függetlenné vált Lengyelország arra törekedett, hogy a középkorban és az újkorban birtokolt valamennyi területét viszszaszerezze, ezért 1918 és 1921 között hat háborút vívott szomszédaival. Ezek közül a háborúk közül a legjelentősebb az 1920/21-es orosz-lengyel háború volt. Ezt a háborút Rigai béke zárta le, s a békeszerződésben figyelembe vették a lengyel érdekeket, így az ukrán és beloruszok által lakott területek kerültek az országhoz. Az ország területén korridor létrehozása került sor Németország és Kelet-Poroszország között, Danzigot függetlenné nyilvánították, mivel a lengyelek attól tartottak, hogy a Németországhoz tartozó Danzig elvághatja őket a tengertől. A háborút követően Lengyelország a térség legnagyobb és legnépesebb államává vált, ugyanakkor soknemzetiségű állammá is. A társadalmi és etnikai feszültségek a Piłsudski marsall vezette tekintélyuralmi rendszer kiépítéséhez vezettek. Új államként jött létre Csehszlovákia. Cseh emigráció vezetői - Thomas Masaryk és Eduard Benes tárgyaltak az antanttal a világháború során az ország létrehozásáról. Sikerült meggyőzni az antantot, hogy szükség van a csehek és a szlovákok új államára. Az antant célja az új állam létrehozásával, népességileg homogén és demokratikus állam jöjjön létre. A háború után létrejött új állam: Csehországból, a morva területekből, Felvidékből és Kárpátaljából alakult meg. Népességileg nem lett homogén, hiszen a 15 millió fős népességéből 9 millió főt a csehek és szlovákok, 3 millió főt a németek (Szudéta vidék), 1 millió főt a magyarok, 0,5 millió főt a ruténok (kárpát, ukrán, ruszin) tettek ki. a megalakult Csehszlovákia határai népeket vágott ketté, így állandó konfliktusba került szomszédaival pl.: Lengyelországgal vagy Magyarországgal. Az etnikai sokszínűsége miatt belpolitikai konfliktusok is sújtották. A megalakult Csehszlovákia legfejlettebb része a cseh területek, míg a legfejletlenebb része a Felvidék, Kárpátalja volt. Csehszlovákia megörökölte a Monarchia legiparosodottabb részeit. A mezőgazdasági jellegű volt magyarországi területek melyeken az ipart visszafejlesztették piacot biztosítottak a fejlett cseh iparnak. Így a térség többi államához képest itt magasabb volt az életszínvonal, ami az etnikai ellentétek ellenére lehetővé tette a polgári demokrácia fenntartását. Szerb-Horvát-Szlovén Királyság: a Balkán területén új államként jött létre, mely 1929-ben vette fel a Jugoszlávia nevet. Az állam létrehozásakor elvben az volt a cél, hogy az államot alkotó népek egyenrangúak legyenek, de ez nem valósult meg, mivel a politikai életben szerb túlsúly 6
érvényesült. Az új délszláv állam végletesen eltérő fejlettségű és kultúrájú népeket fogott öszsze, és az országban a szerbek dominanciája érvényesült. A királyság fejletlen területeit az egykori Szerbia, Montenegró, a fejlettebb részét Horvátország és a Magyarországtól elcsatolt Délvidék, valamint a korábban Ausztriához tartozó Szlovénia alkotta. A horvátok és a szlovének nem törődtek bele alárendeltségükbe, s abba, hogy erőforrásaik rovására kívánják fejleszteni Szerbiát. Szeparatista szervezetek alakultak, melyek közül a legerősebbé az usztasa mozgalom vált. A sokszínű országot a széthúzó erők ellenében demokratikus kormányzással nem lehetett egyben tartani, így az országban királyi diktatúra alakult ki. Románia: a háborút követően Románia területe megduplázódott, mivel győztes államként került ki a világháborúból. A békeszerződések révén megszerezte Erdélyt, Partium területét, a Tiszántúlt, és a Bánát keleti részét. A megalakuló Nagy-Romániában is nagy létszámú nemzeti kisebbségek éltek, bár a románok aránya meghaladta a 70%-ot. A nemzetiségi ellentéteken túl az eltérő gazdasági és kulturális hagyományú területek összekovácsolása is nehézséget jelentett, főként miután a gazdagabb Erdély rovására fejlesztették a régi romániai területeket. Románia alkotmányos királyság volt, azonban az állam az alkotmányosságot a korrupció és a társadalmi ellentétek miatt egyre kevésbé biztosította polgárainak. 6) Az Oszmán Birodalom átalakulása Törökország 1920 augusztusában Sevresben írta alá a békeszerződést. Az aláírt békeszerződés rendkívül hátrányos volt Törökországra nézve, mivel elveszítette a teljes arab területeket. Az arab területeket francia és brit protektorátus (védnökség) alá helyezték, vagyis a lényeget tekintve gyarmataikká tették. Jelentős területek átadásával a törökök rovására akarták kielégíteni a görögöket és az olaszokat is, valamint a tengerszorosok nemzetközi ellenőrzés alá kerültek volna. A békeszerződés ellenzői Kemal Musztafa vezetésével harcot indítottak Törökország megmentéséért. A mozgalom során Ankarában létrehozták a Nagy Nemzetgyűlést, mely egyedüli hatalommá nyilvánította magát, valamint érvénytelennek nyilvánította a békeszerződést, mivel azt az angol fogságban lévő szultán írta alá. Ezért a görögök támadást indítanak a békeszerződésben nekik ígért területekért, de vereséget szenvednek. A felkelés során 1923-ban kikiáltották a Török Köztársaságot. Kemal hajlandónak mutatkozott elismerni a tengerszorosok nemzetközi elismerését, ezért még ugyanebben az évben 1923-ban Lausanne-ban módosították a békeszerződést: Kis-Ázsia területét a török állam megtarthatta, de elveszítette a tengerszorosokat és semlegessé nyilvánították. A Lausanne-i békeszerződés nem engedélyezte a kurd kisebbség számára az önálló állam létrehozását, illetve mandátum területeket hozott létre, amely azt jelentette, hogy az adott területek valamely nagyhatalom (Anglia, Franciaország) ellenőrzése alá kerültek. A mandátum tehát álcázott gyarmatosítást jelentett. Kemal Musztafa ezért a tevékenységéért megkapta az Attatürk, azaz a török állam atyja nevet, mai Törökország megteremtőjeként. 7) A békeszerződés garanciái Nemzetek Szövetsége (Népszövetség): a wilsoni javaslat alapján került sor a létrehozására. A Népszövetség létrehozásával a cél az volt, hogy segítse a nemzetközi fegyveres konfliktusok békés kezelését. A Népszövetségnek azonban nem voltak meg a megfelelő eszközei pl. katonai 7
ereje, hogy az agresszorokat megfékezze. A konfliktusok kezelése a nagyhatalmakra hárult. A Népszövetség megalakulásakor tagjai eleinte csak a győztesek lehettek, a vesztes országok az 1920-as években csatlakoztak pl.: Magyarország 1922-ben. Az USA javaslata ellenére sem volt a Népszövetség tagja az izolacionalista politika miatt. Kisebbségvédelmi Szerződés: A Párizs környéki békék kisebbségvédelmi szerződést kényszerítettek az új államokra, részben Wilson amerikai elnök nyomására, részben azért mert a kisebbségek/nemzetiségek elnyomása nem szűnt meg. A kisebbségvédelmi szerződés biztosította a nemzetiségek számára az önrendelkezés jogát, a szabad nyelvhasználatot a magán, vallási- és üzleti életben, tiltotta a nemzetiségi alapon történő hátrányos megkülönböztetést, illetve biztosította a nemzetiségek számára a Népszövetséghez való fordulást jogsérelem esetén. 8