EURÓPAI PARLAMENT 2014-2019 Külügyi Bizottság 28.11.2014 2014/2216(INI) JELENTÉSTERVEZET Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban című 2013. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról (2014/2216(INI)) Külügyi Bizottság Előadó: Pier Antonio Panzeri PR\1042061.doc PE541.530v02-00 Egyesülve a sokféleségben
PR_INI TARTALOM Oldal AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY...3 PE541.530v02-00 2/22 PR\1042061.doc
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban című 2013. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról (2014/2216(INI)) Az Európai Parlament, tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyéb emberi jogi egyezményeire és eszközeire, tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 21. cikkére, tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2012. június 25-én elfogadott, az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre (11855/2012), tekintettel a Tanács által 2014. június 23-án elfogadott, Az EU éves jelentése az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban 2013-ban című jelentésre, tekintettel a Tanács által 2014. július 22-én jóváhagyott, 2013-ban a KKBP fő szempontjairól és alapvető választásairól szóló éves jelentésre, tekintettel a Bizottságnak az Európai Unió fejlesztésre és külső támogatásra vonatkozó politikájáról és annak 2013. évi végrehajtásáról szóló, 2014. augusztus 13-án elfogadott 2014. évi éves jelentésére (COM(2014)0501) és annak kísérő dokumentumaira, tekintettel Az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikája című 2012. évi éves jelentésről szóló, 2013. december 11-i állásfoglalására 1, tekintettel az Európai Unió emberi jogi iránymutatásaira, különös tekintettel a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének előmozdítására és védelmére vonatkozó iránymutatásokra, valamint a vallásszabadság vagy a meggyőződés szabadsága előmozdítására és védelmére vonatkozó iránymutatásokra, amelyeket a Tanács 2013. június 24-én fogadott el, továbbá a 2014. május 12-én elfogadott, az online és offline szólásszabadságról szóló iránymutatásokra, tekintettel az emberi jogi jogvédőkre vonatkozó uniós iránymutatások tizedik évfordulóján 2014. június 23-án elfogadott tanácsi következtetésekre, tekintettel az emberi jogi aktivistákat támogató uniós politikákról szóló, 2010. június 17-én elfogadott állásfoglalására 2, 1 Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0575. 2 HL C 236. E, 2011.8.12., 69. o. PR\1042061.doc 3/22 PE541.530v02-00
tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 25. ülésszaka tekintetében az EU prioritásairól szóló, 2014. március 13-i állásfoglalására 1, tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 69. ülésszaka kapcsán a Tanácshoz intézett 2014. április 2-i ajánlására 2, tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságnak nyújtott uniós támogatásról: a kihívásokkal való szembenézésről és a nehézségek leküzdéséről szóló, 2011. november 17-i állásfoglalására 3, tekintettel az agresszió bűncselekményéről szóló, 2014. július 17-i állásfoglalására 4, tekintettel a demokratizálódást támogató uniós külpolitikákról szóló, 2011. július 7-i állásfoglalására 5, tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról szóló, 2012. december 20-i határozatára (A/RES/67/176), tekintettel a világban a kínzás felszámolásáról szóló, 2014. március 11-i állásfoglalására 6, tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325., 1820., 1888., 1889. és 1960. számú határozatára, tekintettel a Tanács által 2011. május 13-án elfogadott, a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. és 1820. számú ENSZ BT-határozatok uniós végrehajtására vonatkozó átfogó megközelítés európai uniós mutatóiról szóló jelentésre, tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által a 2011. június 16-i 17/4. sz. határozatban elfogadott, a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó ENSZkeretrendszer végrehajtásáról rendelkező, az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó alapelvekre, tekintettel a Bizottság által 2013. június 17-én közzétett, az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek végrehajtásáról szóló IKT (információs és kommunikációs technológiák) ágazati útmutatóra, tekintettel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására 7, tekintettel Az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban című, 2010. november 25-i 1 Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0252. 2 Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0259. 3 HL C 59. E, 2012.2.28., 150. o. 4 Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0013. 5 HL C 33. E, 2013.2.5., 165. o. 6 Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0206. 7 HL C 99. E, 2012.4.3., 101. o. PE541.530v02-00 4/22 PR\1042061.doc
állásfoglalására 1, tekintettel az éghajlatváltozás által támasztott követelmények összefüggésében a nemzetközi kereskedelempolitikáról szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására 2, tekintettel a Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele című dokumentumról szóló, 2012. május 14-i tanácsi következtetésekre, tekintettel A konfliktusok által érintett és magas kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes beszerzése: Az integrált uniós megközelítés kialakítása felé címmel a Bizottság és a Bizottság alelnöke/az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által az Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett, 2014. március 5-i közös közleményre (JOIN(2014)8), tekintettel az ENSZ korrupció elleni egyezményére (UNCAC), tekintettel a Korrupció a köz- és a magánszférában: hatása az emberi jogokra a harmadik országokban című, 2013. október 8-i állásfoglalására 3, tekintettel a Tanácsnak az EU átfogó megközelítéséről szóló, 2014. május 12-i következtetéseire, tekintettel a Tanácshoz intézett, az ENSZ védelmi felelősségre vonatkozó elvéről (R2P) szóló, 2013. április 18-i ajánlására 4, tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére, tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére, tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0000/2014), A. mivel az EUSZ 21. cikke tovább erősítette az EU kötelezettségét aziránt, hogy nemzetközi szintű fellépését a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában, az Európai Unió Alapjogi Chartájában és a nemzetközi jogban foglalt elvek tiszteletben tartásának elvei vezéreljék; B. mivel az emberi jogok egyetemességének és oszthatatlanságának tiszteletben tartása, előmozdítása és védelmezése az EU nemzetközi szintű fellépésének alapja; C. mivel az EU hitelességét a külkapcsolatokban alá fogja támasztani az emberi jogokkal kapcsolatos belső és külső politikák közötti növekvő következetesség; 1 HL C 99. E, 2012.4.3, 31. o. 2 HL C 99. E, 2012.4.3, 94. o. 3 Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0394. 4 Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0180. PR\1042061.doc 5/22 PE541.530v02-00
D. mivel a Bizottság új alelnöke/az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője kijelentette, hogy az emberi jogok egyik átfogó prioritását fogják adni, és iránytűként kívánja használni az emberi jogokat a harmadik országokhoz fűződő valamennyi kapcsolatában; mivel megismételte az EU amelletti elkötelezettségét is, hogy kivétel nélkül a külkapcsolatok valamennyi területén előmozdítja az emberi jogokat; mivel 2015 elején az EU napirendjén lesz az emberi jogokra és demokráciára vonatkozó új uniós cselekvési terv elfogadása, valamint az EU emberi jogi különleges képviselője megbízatásának megújítása; E. mivel 2014. június 23-án a Tanács elfogadta az EU éves jelentését az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban 2013-ban, amely felöleli az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keret és cselekvési terv végrehajtásának első teljes évét; mivel 2013 egyben az EU emberi jogi különleges képviselője megbízatásának az első teljes éve is volt; F. mivel az EU éves jelentése, valamint a beszámolási időszakát követő események kérlelhetetlenül emlékeztetnek arra, hogy milyen súlyos emberi ára van, ha nem tartják be az emberi jogokat; mivel az emberi jogok be nem tartása miatt komoly anyagi és költségvetési költségek hárulnak az EU-ra, amikor az emberi jogok tiszteletben tartásának elmulasztása és a legitim demokratikus részvétel hiánya instabilitáshoz, bukott államokhoz, humanitárius válságokhoz és fegyveres konfliktusokhoz vezet, olyan jelenségekhez, amelyekre az EU köteles reagálni; G. mivel a hatékony multilateralizmus iránti uniós elkötelezettség melynek sarokkövét az ENSZ képezi az Unió külpolitikájának szerves része, és abban a meggyőződésben gyökerezik, hogy az egyetemes szabályokon és értékeken alapuló többoldalú rendszer a legalkalmasabb a globális válsághelyzetek, kihívások és fenyegetések kezelésére; H. mivel az Európai Unió és tagállamai létrehozása óta rendíthetetlen szövetségesei a Nemzetközi Büntetőbíróságnak, pénzügyi, politikai, diplomáciai és logisztikai támogatást nyújtva számára, miközben előmozdítják a Római Statútum egyetemességét, és a Bíróság függetlenségének erősítése érdekében védelmezik annak sérthetetlenségét; I. mivel 2014. július 17-i állásfoglalásában a Parlament megismételte a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma többek között az agresszió bűntettével kapcsolatos kampalai módosításainak elfogadása melletti erőteljes támogatását, és felszólított valamennyi uniós tagállamot, hogy ezeket ratifikálja és építse be nemzeti jogszabályaiba; mivel az agresszió bűncselekményével kapcsolatos módosítás hozzá fog járulni a nemzetközi szintű jogállamisághoz, valamint a világ békéjéhez és biztonságához azáltal, hogy visszatartó szerepet játszik az erőszak jogellenes alkalmazásával szemben, és ezáltal proaktívan hozzájárul az ilyen bűncselekmények megelőzéséhez és a tartós béke megszilárdításához; J. mivel az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságának New Yorkban, 2015. március 9 20-án tartandó 59. ülésszakának fő témája a Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Platform nyomon követése lesz, beleértve a végrehajtását akadályozó jelenlegi kihívásokat is, és ezért az ülésszak a nemek közötti egyenlőség elérésére és a nők társadalmi szerepvállalásának növelésére, valamint arra is összpontosít, hogy milyen lehetőségek vannak a nemek közötti egyenlőség elérésére és a nők társadalmi PE541.530v02-00 6/22 PR\1042061.doc
szerepvállalásának növelésére a millenniumi fejlesztési célok 2015 utáni menetrendjében; K. mivel egyértelmű kapcsolat van a korrupció és az emberi jogok megsértése között; mivel az állami és magánszektorban előforduló korrupció megteremti és súlyosbítja az egyenlőtlenségeket és a megkülönböztetést, és következésképpen megakadályozza a polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogok egyenlő gyakorlását; mivel bebizonyosodott, hogy a korrupciós cselekmények gyakran összekapcsolódnak az emberi jogok megsértésével, a hatalommal való visszaéléssel és az elszámoltathatóság hiányával; L. mivel a munkajogok és a szakszervezeti jogok világszerte súlyos támadásoknak vannak kitéve, miközben a vállalatok működési módja mély hatást gyakorol a munkavállalók, a közösségek és a fogyasztók jogaira Európán belül és kívül; mivel a nemzetközi emberi jogi normák kötelezik az államokat az emberi jogok oltalmazására, valamint annak biztosítására, hogy a joghatóságuk alá tartozó vállalatok ne sértsék meg az emberi jogokat, és hogy az áldozatok számára hatékony jogorvoslati formák álljanak rendelkezésre; M. mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 16. cikke rögzíti, hogy a nagykorú férfiak és nők fajon, nemzetiségen vagy valláson alapuló korlátozás nélkül jogosultak házasságot kötni és családot alapítani, és a férfiakat és nőket egyenlő jogok illetik meg a házasság tekintetében, annak tartama alatt és felbontásakor; N. mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 14. cikke elismeri, hogy mindenkinek joga van az üldözés elől más országban menedéket keresni; mivel a menekültek helyzetéről szóló ENSZ-egyezmény egyértelműen megállapítja, hogy minden menekült különleges védelemre jogosult, és egyetlen állam sem utasíthat ki vagy küldhet vissza menekülteket olyan területre, ahol üldözéssel vagy életük vagy szabadságuk veszélyeztetésével szembesülnek; O. mivel az éghajlatváltozás hatásai, így a hőmérséklet-emelkedés, a tengerszint emelkedése és a szélsőségesebb éghajlat, súlyosbítani fogják a globális instabilitás által támasztott kihívásokat, és ebből adódóan a súlyos emberi jogi jogsértések veszélyét; mivel az éghajlati menekült jogi fogalmát, amely azokat az embereket írja le, akik az éghajlatváltozás következményeként kénytelenek elmenekülni otthonukból és menekültstátuszért folyamodni külföldön, a nemzetközi jogban vagy a jogilag kötelező erejű nemzetközi megállapodásokban még nem ismerték el; P. mivel ez a jelentés miközben a Tanács által elfogadott uniós éves jelentésre adott válasz az ezen a szakpolitikai területen folytatott uniós tevékenységek előretekintő elemzése; mivel az előző éves jelentésekről és az EU emberi jogi stratégiájának felülvizsgálatáról szóló állásfoglalásaiban a Parlament hangsúlyozta annak szükségességét, hogy folyamatosan vizsgálja az emberi jogok dimenziójának a tevékenységeibe való beépítésével és a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság megsértése tekintetében elfogadott sürgős állásfoglalásainak nyomon követésével kapcsolatos saját gyakorlatait; Az emberi jogok központi helye az EU külső politikáiban PR\1042061.doc 7/22 PE541.530v02-00
1. emlékeztet arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának preambuluma megerősíti, hogy az EU tevékenységei középpontjába az egyént állítja ; hangsúlyozza, hogy ezt nem elvont fogalomnak szánták, hanem éppen ellenkezőleg, ezek a szavak arra utalnak, hogy a valódi életre, a létezés konkrét aspektusaira és arra helyezik a hangsúlyt, hogy az alapvető szükségleteket minden egyes személy sérthetetlen méltóságára épülő alkotmányos alapokra helyezzék; 2. felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy az emberi jogokat kezeljék központi elemként az Unió valamennyi harmadik országhoz fűződő kapcsolataiban, beleértve a stratégiai partnereket is, és minden magas szintű nyilatkozatban és találkozón; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU emberi jogi politikáját hatékonyan, következetesen és koherens módon, az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkében és az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keretben meghatározott egyértelmű kötelezettségekkel összhangban hajtsák végre; üdvözli, hogy a Bizottság új alelnöke/az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője őszintén kinyilvánította szilárd elkötelezettségét ezen elvek végrehajtása mellett; 3. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az uniós tagállamok egységesen lépjenek fel az emberi jogok oszthatatlanságának és egyetemességének támogatása mellett, és ratifikálják az ENSZ által elfogadott valamennyi nemzetközi emberi jogi okmányt; felhívja az EU-t, hogy az EUSZ 21. cikkével összhangban tartsa fenn az emberi jogok oszthatatlanságát, beleértve a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában rögzített jogokat is; felhívja az EU-t, hogy a harmadik országokkal és regionális szervezetekkel kezdeményezett kapcsolatának alapjaként mozdítsa még inkább elő az egyetemes emberi jogokat, mind a politikai, mind pedig az emberi jogi párbeszédekben; 4. rámutat arra, hogy az emberi szenvedésen túl az EU-nak figyelembe kell vennie az emberi jogok be nem tartásának anyagi és költségvetési költségeit is, amennyiben az emberi jogok tiszteletben tartásának elmulasztása és a legitim demokratikus részvétel hiánya instabilitáshoz, bukott államokhoz, humanitárius válságokhoz és fegyveres konfliktusokhoz vezet, olyan jelenségekhez, amelyekre az EU vagy a tagállamai kötelesek reagálni a biztonságpolitika területén; e tekintetben üdvözli az EU arra irányuló közelmúltbeli erőfeszítéseit, hogy az emberi jogi jogsértéseket felvegye a válságmegelőzéssel kapcsolatos riasztási mátrixába; mindazonáltal határozottabb megelőző fellépésre szólít fel, és sürgeti az alelnököt/főképviselőt, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki egy emberi jogokon alapuló válságmegelőzési komponenst, amelyet be kell illeszteni az a külső konfliktusokkal és válságokkal kapcsolatos átfogó uniós megközelítésbe; Az EU éves jelentése mint az Unió emberi jogi és demokráciapolitikájának jelentéstételi eszköze 5. üdvözli, hogy a Tanács elfogadta Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban című 2013. évi éves uniós jelentést; felkéri az új alelnököt/főképviselőt, hogy kötelezze el magát amellett, hogy a jövőben részt vesz a Parlament plenáris ülésén kifejezetten az EU emberi jogi és demokráciapolitikájáról tartandó két éves vitán, hogy PE541.530v02-00 8/22 PR\1042061.doc
előterjeszti az uniós jelentést, és választ ad a Parlament jelentésére; 6. üdvözli, hogy a Külügyi Szolgálat és a Bizottság átfogóan és egyértelműen beszámol a jelentéstételi időszakban végrehajtott uniós fellépésről; megismétli azonban azon véleményét, hogy különösen az országjelentéseknek egy mutatókészleten alapuló szigorúbb kerettel kell rendelkezniük, amely lehetővé teszi viszonyítási pontok meghatározását a pozitív és negatív trendek, valamint az uniós fellépés hatékonyságának értékelése céljából, továbbá hogy megteremtsék az alapját annak, hogy az uniós támogatás szintjét az emberi jogok, a demokrácia, a jogállamiság és a jó kormányzás terén tett előrelépéshez igazítsák; megjegyzi, hogy az ilyen nyilvános mutatók használata összhangban lenne az emberi jogokra és demokráciára irányuló uniós cselekvési tervben említett több célkitűzéssel, és következetesebbé tehetné az emberi jogi feltételesség végrehajtását vagy az uniós politikák emberi jogi hatásának értékelését; 7. fenntartja azt a véleményét, hogy az uniós intézményeknek együttesen kellene törekedniük a jelentés formátumának javítására azzal a céllal, hogy kibontakoztathassa a kommunikációs eszközként benne rejlő lehetőséget, miközben nem veszítheti el az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keret és cselekvési terv végrehajtási jelentéseként rá jellemző átfogó jelleget; megismétli, hogy készen áll az uniós intézmények között a jövőbeli jelentések elkészítése során folytatott aktív és konstruktív együttműködésben való részvételre; Az uniós stratégiai keret és cselekvési terv végrehajtása 8. ismételten kifejezésre juttatja, hogy nagyra értékeli a Tanács által 2012-ben elfogadott, az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keretet és cselekvési tervet, amelyet fontos fejleménynek tekint a szakpolitika fejlődésének megújításában, valamint az EU Szerződésből eredő azon kötelezettségvállalásának megerősítésében, hogy kivétel nélkül általánosan érvényesíti az emberi jogokat az EU valamennyi külső politikájában; 9. felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy készítsen megfelelő végrehajtási jelentést az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó első uniós cselekvési tervről (2012 2014), és felhívja az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t, hogy vonja be a tagállamokat, a Bizottságot, a Parlamentet és a civil társadalmat a 2015 elején hatályba lépő új cselekvési terv elfogadásához vezető felülvizsgálatba és konzultációkba; üdvözli az arra irányuló vitákat, hogy az új cselekvési tervben a célkitűzéseket jobb fontossági sorrendbe állítsák, azonban óva int attól, hogy kevésbé törekedjenek az emberi jogok általános érvényesítésére az uniós szakpolitikai területeken; 10. aggodalmának ad hangot különösen a stratégiai keretben vállalt azon kötelezettség végrehajtásával kapcsolatban, hogy az emberi jogokat központi elemként kezelik az Unió minden harmadik országhoz fűződő kapcsolataiban, beleértve a stratégiai partnereket is; ezért sürgeti az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet e kötelezettségvállalás végrehajtására és annak biztosítására, hogy az emberi jogokat általánosan érvényesítsék az EU stratégiai partnereihez fűződő kapcsolataiban olyan központi jelentőségű összefüggésekben, mint a csúcstalálkozók és a tanácsi következtetések; PR\1042061.doc 9/22 PE541.530v02-00
Az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének megbízatása 11. elismeri az EU emberi jogokkal foglalkozó első különleges képviselője megbízatásának és az általa eddig elvégzett munkának a fontosságát; arra ösztönzi az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjét, hogy növelje az Unió láthatóságát és szerepvállalását a multilaterális és regionális emberi jogi mechanizmusokban (az ENSZben, az Európa Tanácsban, az EBESZ-ben, az ASEAN-ban, az Afrikai Unióban, az Iszlám Együttműködés Szervezetében), mozdítsa elő az EU alapvető tematikus prioritásait, beleértve azokat is, amelyek visszaköszönnek a nemrégiben elfogadott uniós emberi jogi iránymutatásokban, munkálkodjon világszerte a civil társadalom felelősségvállalásának ösztönzésén, és járuljon hozzá az EU emberi jogi politikájának általános érvényesítéséhez, koherenciájához, következetességéhez és hatékonyságához; 12. felhívja a Tanácsot, hogy általános elvként fogadja el azt a gyakorlatot, hogy a földrajzi területekért felelős uniós különleges képviselők megbízatásába módszeresen beépítik az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjével folytatott együttműködést; 13. kéri, hogy a Tanács intézményesítse az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének pozícióját, hogy az állandó tisztséggé válhasson; Az EU emberi jogi és demokráciapolitikájának belső és külső koherenciája 14. hangsúlyozza, hogy az Unió emberi jogi politikájának következetesen összhangban kell állnia a Szerződésből eredő kötelezettségekkel, biztosítva a belső és külső politikák közötti összhangot, és elkerülve a kettős mérce alkalmazását; ezért kéri, hogy a Külügyek Tanácsa fogadjon el következtetéseket a stratégiai partnerek tekintetében az emberi jogokról; ebben az összefüggésben határozzanak meg a tagállamok és az uniós tisztviselők számára közös küszöbértékeket azon emberi jogi aggályokkal kapcsolatban, amelyeket minimumként fel kell vetniük a stratégiai partnereik előtt; Az EU emberi jogi politikai eszközei Emberi jogi országstratégiák és az uniós küldöttségek szerepe 15. megdicséri az EKSZ-t az emberi jogi országstratégiák első ciklusának sikeres befejezéséért, amelyet úgy dolgoztak ki, hogy erőteljesen hangsúlyozták az uniós küldöttség felelősségvállalását; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy az országstratégiák tartalma továbbra sem átlátható; ösztönzi az EKSZ-t, hogy fogadjon el mutatókat a hatékonyság értékelésére, és az éves jelentés országokról szóló fejezeteit még határozottabb módon kezelje úgy, mint az országstratégiák végrehajtási jelentéseit; 16. üdvözli, hogy az uniós küldöttségekben csaknem teljesen kiépült az emberi jogi kapcsolattartó pontok és az emberi jogi jogvédők összekötő tisztviselőinek hálózata; felhívja az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t, hogy dolgozzanak ki egyértelmű műveleti iránymutatásokat ezek küldöttségeken belüli szerepére vonatkozóan, hogy teljes mértékben ki tudják használni lehetőségeiket, hogy hiteles normákat állítsanak fel, és elkerüljék az uniós küldöttségek között a következetlenségeket; Emberi jogi párbeszédek és konzultációk PE541.530v02-00 10/22 PR\1042061.doc
17. megismétli, hogy támogatja a kifejezetten az emberi jogokról folyó párbeszédeket mint az uniós emberi jogi politika eszközeit; elismeri annak értékét, ha emberi jogi témákról párbeszédet kezdeményeznek olyan országokkal is, ahol súlyos emberi jogi problémák vannak; hangsúlyozza azonban, hogy az EU-nak le kell vonnia az egyértelmű politikai következtetéseket, ha az emberi jogi párbeszéd nem vezet pozitív eredményre, és ezekben az esetekben nagyobb hangsúlyt kell helyeznie a nyilvános diplomáciára annak biztosítása érdekében, hogy az EU emberi jogi politikájának hitelessége ne kerüljön veszélybe a nyilvánosság előtt; óva int továbbá attól, hogy az emberi jogi kérdéseket levegyék a magas szintű politikai párbeszéd napirendjéről; Az emberi jogokról szóló uniós iránymutatások 18. üdvözli, hogy a Tanács elfogadta a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogaira vonatkozó uniós iránymutatásokat és a vallásszabadságról és a meggyőződés szabadságáról szóló uniós iránymutatásokat, mindkettőt a 2013-as beszámolási évben, továbbá hogy 2014-ben elfogadta az online és offline szólásszabadságról szóló iránymutatásokat; 19. mindazonáltal emlékezteti az EKSZ-t és a Tanácsot a következetes végrehajtás jelentette kihívásra és ebből adódóan arra, hogy országszinten értékelni kell az uniós iránymutatások végrehajtását; arra is bátorítja az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy kezdeményezzenek továbbképzést és tájékoztató programokat az EKSZ és az uniós küldöttségek személyzete, valamint a tagállamok diplomatái körében, annak biztosítása érdekében, hogy az uniós emberi jogi iránymutatások elérjék a szándékolt hatásukat a helyben folytatott tényleges politika formálásában; A demokratizálódás és a választások támogatására irányuló európai uniós politikák 20. hangsúlyozza a választási megfigyelő missziók jelentései és ajánlásai nyomon követésének fontosságát, az érintett országban a demokrácia felé vezető menetrend részeként használva ezeket, és megbízva a választási megfigyelők vezetőjét, hogy a Parlament átfogó demokráciatámogatási megközelítésének koherens részeként és a Parlament állandó szerveinek (a Demokrácia-támogatási és Választási Koordinációs Csoportot is beleértve) támogatásával töltsön be különleges szerepet az ajánlások végrehajtásának nyomon követésében; 21. felhívja az EU-t, hogy folytassa a bevált gyakorlatok meghatározásával kapcsolatos munkát ezen a területen, hogy támogassa és konszolidálja a demokratikus folyamatokat; ösztönzi azon politikai és műveleti eszközök kialakítását, amelyeket a kiemelt országokban kell alkalmazni annak érdekében, hogy az emberi jogi és demokráciatámogatási intézkedéseket, a konfliktusmegelőzési intézkedéseket és a közvetítést is beleértve, koherens, rugalmas és hiteles módon beépítsék az uniós megközelítésbe; 22. üdvözli a kilenc uniós küldöttség által az országokban eddig végzett kísérleti munkát, hogy fokozzák a demokráciatámogatás koherenciáját az EU külkapcsolataiban, ahogy azt a 2009-es és 2010-es tanácsi következtetésekben kezdeményezték, 2012-ben pedig beépítették az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keretbe és cselekvési tervbe; PR\1042061.doc 11/22 PE541.530v02-00
23. felkéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy fokozzák az uniós fellépés koordinálását a kísérleti országok második generációja tekintetében, annak biztosítása érdekében, hogy a Parlament átfogó demokráciatámogatási megközelítésével összhangban valamennyi uniós intézmény részt vegyen a demokrácia hatékony támogatásában a harmadik országokban, és egyesítse szakértelmét; Az emberi jogi jogvédőknek nyújtott uniós támogatás 24. üdvözli az emberi jogi jogvédőkre vonatkozó uniós iránymutatások tizedik évfordulóján a kifejezetten az emberi jogi jogvédőkről elfogadott tanácsi következtetéseket; üdvözli továbbá, hogy a Bizottság egyre nagyobb mértékben használja a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének forrásait arra, hogy szükséghelyzeti támogatást nyújtson a közeli veszélynek kitett emberi jogi jogvédőknek, és ösztönzi a Bizottságot, hogy a továbbiakban is keressen új módszereket az emberi jogi jogvédők támogatására; 25. megismétli az EKSZ-hez intézett felhívását, hogy folytassa a nem kormányzati szervezetek, emberi jogi jogvédők és a civil társadalom aktivistáinak védelmezését az uniós emberi jogi párbeszédek hatékonyságának növelésén és az EU tematikus prioritásainak és emberi jogi iránymutatásainak előmozdításán keresztül; ebben az összefüggésben ösztönzi az olyan kampányok megszervezését, amelyek célja, hogy az EU politikai célkitűzései elérésének elősegítése érdekében a harmadik országok távoli térségeiben dolgozó emberi jogi jogvédőket is elérjék; 26. felkéri az EKSZ-t és az uniós küldöttségeket, hogy kezdeményezzenek pragmatikus politikai párbeszédet az emberi jogi jogvédőkkel, amelyek arra irányulnak, hogy megtalálják a munkájukat támogató környezet elősegítésének legjobb módjait; felkéri az EU-t, hogy fokozza a harmadik országokban folytatott aktív diplomáciáját, és erősítse meg az emberi jogi kapcsolattartó pontok pozícióját annak érdekében, hogy általánosan érvényesítsék az emberi jogokat az uniós küldöttség mindennapi politikai munkájában, mégpedig azáltal, hogy módszeresen felvetik a politikai fogva tartottak nevét, kezdeményezik a tárgyalások nyomon követését, és látogatásokat tesznek a börtönökben; hangsúlyozza, hogy az EU-nak fel kell használnia a nyilvános diplomáciát az emberi jogi jogvédők támogatására, és követelnie kell a fogva tartott emberi jogi aktivisták szabadon bocsátását; Az egyetemes emberi jogok és a multilaterális emberi jogi szervezetek számára nyújtott uniós támogatás 27. megismétli a Parlament és az Emberi Jogi Albizottság kötelezettségvállalását, hogy támogatja egy erős multilaterális emberi jogi rendszer létrehozását az Egyesült Nemzetek égisze alatt, amely felöleli az ENSZ Közgyűlés harmadik bizottságát, az Emberi Jogi Tanácsot (EJT), az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosának Hivatalát, valamint a témával foglalkozó szakosodott ENSZ-ügynökségek, például az ILO által végzett munkát; 28. emlékeztet határozott álláspontjára, hogy intézményesíteni kívánja jelenlétét az ENSZ Közgyűlésének ülésszakain, ahogy azt az Emberi Jogi Tanáccsal kapcsolatos uniós prioritásokról szóló, 2013. február 7-i állásfoglalásában is megfogalmazta, és elengedhetetlennek tartja annak a gyakorlatnak a folytatását, hogy európai parlamenti PE541.530v02-00 12/22 PR\1042061.doc
delegációkat küldjön az EJT és az ENSZ Közgyűlés megfelelő üléseire; 29. megismétli annak fontosságát, hogy az EU aktívan részt vegyen az ENSZ valamennyi emberi jogi mechanizmusában, nevezetesen a Közgyűlés harmadik bizottságában és az Emberi Jogi Tanácsban; bátorítja a tagállamokat erre a részvételre, a határozatok végrehajtásának társszponzorálása és vezetése, a vitákban és az interaktív párbeszédekben való aktív részvétel és nyilatkozatok kibocsátása révén; határozattan támogatja az EU régiókon átívelő kezdeményezésekkel kapcsolatos, egyre gyakrabban alkalmazott gyakorlatát; 30. ismételten hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az emberi jogi kérdésekben hatékony koordináció és együttműködés jellemezze az Európai Külügyi Szolgálat, a Bizottság és az EU tagállamai közötti kapcsolatokat; szorgalmazza, hogy az Európai Külügyi Szolgálat különösen az EU genfi és New York-i küldöttségének közreműködésével megfelelő időben tartott tartalmas konzultációk alapján fokozza az EU koherenciáját, és egységesen mutassa be az Unió álláspontját; 31. megerősíti annak fontosságát, hogy az ENSZ Közgyűlés, a harmadik bizottság és az Emberi Jogi Tanács keretében New Yorkban és Genfben végzett munkát a koherencia biztosítása érdekében beépítsék az EU megfelelő külső és belső tevékenységeibe; A nemzetközi büntetőjoggal és a Nemzetközi Büntetőbírósággal kapcsolatos európai uniós politika 32. megismétli, hogy teljes mértékben támogatja a Nemzetközi Büntetőbíróság munkáját arra vonatkozóan, hogy megszűnjön a nemzetközi közösség szempontjából legsúlyosabb bűntettek elkövetőinek büntetlensége; továbbra is éberen figyeli a Nemzetközi Büntetőbíróság legitimitásának aláásására irányuló törekvéseket; véleménye szerint a részes államok számának emelkedése fontos előrelépés a Nemzetközi Büntetőbíróság egyetemes jellegének megerősítése felé, üdvözli, hogy Elefántcsontpart 2013 februárjában ratifikálta a Római Statútumot; 33. sajnálja, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát még nem vették fel az új GSP-rendeletben rögzített, a GSP+ státusz megszerzéséhez szükséges egyezményeket tartalmazó listára; felhívja a figyelmet arra, hogy a GSP+ státuszra jelentkezők között vannak olyan országok (pl. Örményország és Pakisztán), amelyek nem részes államai a Statútumnak, és nem is erősítették meg azt; megismétli azon ajánlását, hogy a Római Statútumot a jövőben vegyék fel az egyezmények nevezett listájára; 34. megismétli az EU-hoz intézett felhívását, hogy fogadjon el közös álláspontot az agresszió bűntettéről és a kampalai módosításokról, és felhívja az Unió tagállamait, hogy nemzeti jogszabályaikat gyorsan hozzák összhangba a kampalai módosítások fogalommeghatározásaival, valamint a Római Statútum szerinti egyéb kötelezettségekkel, hogy lehetővé tegyék a tagállamok által végzett nemzeti nyomozásokat és büntetőeljárásokat, és fokozzák az együttműködést a Bírósággal; Az Európai Unió fellépése a halálbüntetés ellen 35. megismétli, hogy egyöntetűen ellenzi a halálbüntetést, és bátorítja az Európai Uniót és PR\1042061.doc 13/22 PE541.530v02-00
az uniós tagállamokat, hogy kiemelt politikai kérdésként törekedjenek a halálbüntetés globális eltörlésére; sürgeti az EKSZ-t, hogy maradjon éber a világ összes országában történő fejleményekkel kapcsolatban, és használja az összes rendelkezésére álló befolyásolási eszközt; 36. aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a bejelentések szerint 2012 és 2013 között globális szinten nőtt a kivégzések száma, jóllehet kivégzéseket az országok egyre szűkülő kisebbségében hajtanak végre; felhívja az EU-t, hogy tegyen megfelelő lépéseket azzal kapcsolatban, hogy Kínában és Iránban folyamatosan magas a kivégzések aránya, 2013-ban Indonéziában, Kuvaitban, Nigériában és Vietnamban újrakezdték a kivégzéseket, Irakban és Szaúd-Arábiában pedig észrevehetően nőtt a bejelentett kivégzések száma; 37. megjegyzi, hogy az Egyesült Államokban új lendületet vett a vita a halálbüntetés önkényes természetéről és arról, hogy magában hordozza a tévedés lehetőségét, hogy kampány folyik a kivégzéshez használt anyagok Európából az Egyesült Államokba való szállításának megállítására, és hogy 2013-ban Maryland állam eltörölte a halálbüntetést; arra bátorítja az alelnököt/főképviselőt, az EU különleges képviselőjét és az EKSZ-t, hogy vegyék fel a kapcsolatot az Egyesült Államok szövetségi kormányával és állami kormányaival annak érdekében, hogy felgyorsítsák a halálbüntetés megszüntetésének folyamatát az Egyesült Államokban, ahol 2013-ban mind a 80 halálos ítéletet az ország összes megyéjének mindössze 2%-ában adták ki, és mind a 39 kivégzést az összes megye mintegy 1%-ában hajtották végre; 38. arra bátorítja az Bizottságot, hogy használja ki a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze által most biztosított rugalmasságot a halálbüntetés eltörléséért folyó kampány új módjainak feltárása és olyan intézkedések támogatása érdekében, amelyek célja a halálbüntetés vagy a kivégzések elkerülése; A kínzás és más kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód vagy büntetés elleni uniós fellépés 39. sürgeti az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t, hogy annak fényében, hogy az utóbbi időben világszerte egyre nagyobb számban számolnak be a kínzás és a visszaélések széles körben elterjedt gyakorlatáról, fokozza a kínzás és más kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód vagy büntetés elleni küzdelemre irányuló uniós erőfeszítéseket; 40. arra bátorítja az EKSZ-t, hogy részletesen kísérje figyelemmel Egyesült Nemzetek Szervezete Kínzás Elleni Bizottságának és az Európa Tanács kínzás megelőzésével foglalkozó bizottságának az országokra vonatkozó következtetéseit, és módszeresen vesse fel ezeket az aggályokat az érintett országokkal folytatott politikai párbeszédekben és a nyilvános nyilatkozatokban; arra is felhívja az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki hatékonyabb végrehajtási tervet a kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel kapcsolatos uniós iránymutatások tekintetében; Emberi jogok az EU kereskedelmi megállapodásaiban és egyéb nemzetközi megállapodásokban PE541.530v02-00 14/22 PR\1042061.doc
41. megismétli arra irányuló felhívását, hogy az emberi jogi záradékokat rendszerszinten építsék be az EU harmadik országokkal kötött nemzetközi megállapodásaiba, köztük a kereskedelmi megállapodásokba is, és kéri ezek alkalmazásának hatékony nyomon követését, valamint a megállapodások emberi jogi szempontjairól szóló jelentés benyújtását a Parlament illetékes bizottságának; Az üzleti vállalkozások és az emberi jogok 42. határozottan támogatja az üzleti és emberi jogokra vonatkozó ENSZ-irányelvek végrehajtását; emlékeztet annak fontosságára, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalást elő kell mozdítani, többek között az EU-n kívüli üzleti műveletek esetében is, és hogy annak tiszteletben tartását a teljes ellátási láncon belül biztosítani kell; meggyőződése, hogy az európai vállalatoknak és azok leányvállalatainak és alvállalkozóinak kulcsfontosságú szerepet kell játszaniuk az üzletre és az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi normák előmozdításában és terjesztésében a világon mindenütt; 43. kéri, hogy a Bizottság és az EKSZ világszerte ösztönözze az uniós küldöttségeket az uniós vállalkozásokkal való kapcsolatfelvételre, hogy előmozdítsák az emberi jogok tiszteletben tartását, és biztosítsák, hogy az üzleti vállalkozások és emberi jogok kérdését felvegyék a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) helyi pályázati felhívásainak kiemelt témái közé; 44. megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy tegyen rendszeresen jelentést az üzleti és emberi jogokra vonatkozó ENSZ-irányelvek uniós tagállamok általi végrehajtásáról, beleértve nemzeti cselekvési terveiket is; sajnálja, hogy a Bizottság nem tett előrelépést az Európai Parlament azon felkérését illetően, hogy tegyen javaslatot olyan jogszabályra, amely megköveteli az uniós vállalatoktól annak biztosítását, hogy beszerzéseik ne támogassák a konfliktusok kiváltóit vagy súlyos emberi jogi jogsértések elkövetőit; 45. felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy indítson el határozott kezdeményezéseket annak érdekében, hogy javítsa az EU-n kívüli üzleti műveletekhez kapcsolódó emberi jogi jogsértések áldozatainak az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését; 46. felhívja az EU-t az olyan kialakuló kezdeményezések támogatására, amelyek célja egy üzleti és emberi jogokra vonatkozó, jogilag kötelező erejű nemzetközi okmány megkötése az ENSZ rendszerének keretében, továbbá felhívja az EU-t, hogy már korai szakaszban vegyen részt az erről a kérdésről folyó vitában; Az Unió fellépése az online és offline szólásszabadság biztosítása és a megfigyelési technológiák emberi jogokra gyakorolt hatásának korlátozása érdekében 47. elismeri, hogy az információs és kommunikációs technológiák gyors fejlődése világszerte átalakította a szólásszabadság gyakorlásának környezetét, nyilvánvaló előnyöket és komoly aggályokat is felvetve; ebben az összefüggésben üdvözli, hogy a Tanács 2014 májusában külön iránymutatásokat fogadott el az online és offline szólásszabadságról; PR\1042061.doc 15/22 PE541.530v02-00
48. aggodalmának ad hangot a megfigyelési és szűrési technológiák terjedése miatt, amelyek egyre növekvő fenyegetést jelentenek az emberi jogokkal és demokráciával foglalkozó aktivisták számára az autokratikus országokban, a demokratikus országokban pedig aggasztó kérdéseket vetnek fel a magánélethez való joggal kapcsolatban, még akkor is, ha legitim célok, például a terrorelhárítás vagy a bűnüldözés ürügyén használják fel azokat; 49. üdvözli, hogy a Bizottság 2013. júniusban közzétette az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek végrehajtásáról szóló IKT (információs és kommunikációs technológiák) ágazati útmutatót; továbbra is aggasztja azonban az olyan termékek és szolgáltatások forgalmazása, amelyek célja az internet-hozzáférés megtagadása vagy az internetes adatforgalom és a mobilkommunikáció tömeges megfigyelésének vagy nyomon követésének lehetővé tétele, illetve a magánbeszélgetésekbe való behatolás; ezért általános export-ellenőrzési iránymutatások elfogadását kéri ebben az ágazatban az EU által egyedi esetekben hozott hasonló intézkedések tapasztalatai alapján; 50. felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a digitális biztonsági technológiák kifejlesztésével és terjesztésével kapcsolatos kezdeményezések támogatását annak érdekében, hogy biztonságos adatgyűjtési, titkosítási és adattárolási mechanizmusokat nyújtson az emberi jogi jogvédők számára, hogy el tudják kerülni az elnyomó kormányok általi megfigyelést; A civil társadalom és a gyülekezési és egyesülési szabadság számára nyújtott uniós támogatás 51. súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a világ számos országában zsugorodik a törvényes civil társadalmi fellépés tere; úgy véli, hogy a szabad civil társadalom az emberi jogok és a demokratikus értékek védelmezésének és támogatásának egyik alapköve valamennyi társadalomban; 52. felhívja az EU-t és tagállamait, hogy kísérjék szorosabban figyelemmel, és egyértelműen és gyorsan ítéljék el a gyülekezés és egyesülés szabadságának minden korlátozását, beleértve a civil társadalmi szervezetek betiltását, a rágalmazásra vonatkozó és egyéb korlátozó jellegű büntetőjogi intézkedések agresszív alkalmazását, a túlzott regisztrációs és jelentéstételi követelményeket, a külföldi finanszírozást túlzottan korlátozó szabályokat, illetve azt is, hogy megtiltják a nem kormányzati szervezeteknek, hogy politikai tevékenységekben vegyenek részt, illetve kapcsolatot ápoljanak külföldiekkel; 53. megismétli arra vonatkozóan adott jóváhagyását, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze forrásainak többségét fordítsák világszerte az emberi jogi jogvédők és a civil társadalmi fellépések támogatására; A gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadság, valamint a meggyőződés szabadsága 54. elítéli a valláson vagy meggyőződésen alapuló erőszak és megkülönböztetés minden formáját; súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy világszerte folyamatosan érkeznek a hírek a vallási kisebbségekkel szembeni erőszakról és megkülönböztetésről; PE541.530v02-00 16/22 PR\1042061.doc
hangsúlyozza, hogy a gondolat, a lelkiismeret, a vallás vagy a meggyőződés szabadsága alapvető emberi jog, amely kölcsönösen összefügg más emberi jogokkal és alapvető szabadságokkal, és egyaránt jelenti a hithez és a hit elutasításához való jogot, valamint a teista és nem teista hit vagy az ateista meggyőződés gyakorlásának szabadságát, valamint a választott meggyőződés elfogadásához, megváltoztatásához és feladásához, vagy az ahhoz való visszatéréshez való jogot; 55. üdvözli, hogy a 2013-as beszámolási évben elfogadták a vallásszabadság vagy a meggyőződés szabadsága előmozdítására és védelmére vonatkozó uniós iránymutatásokat, és felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet ezen iránymutatások végrehajtására mind a nemzetközi és regionális fórumokon, mind pedig a harmadik országokhoz fűződő kétoldalú kapcsolatokban; A nők és lányok jogai 56. üdvözli, hogy az EU támogatja a nemi kérdésekben elfogadott ENSZ-határozatokat, nevezetesen a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló határozatot, a nők elleni megkülönböztetésről szóló határozatot, a véleménynyilvánítás szabadsága által a nők társadalmi szerepvállalásának növelésében betöltött szerepről szóló határozatot, valamint az ENSZ korai és kényszerházasságról és a női nemi szervek megcsonkításáról kiadott nyilatkozatait; 57. felhívja az EU-t, hogy aktívan vegyen részt az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságának 59. ülésszakán, és folytassa a küzdelmet minden olyan kísérlettel szemben, amely arra irányul, hogy aláássa az ENSZ Pekingi Cselekvési Platformját többek között az oktatáshoz és egészségügyhöz való hozzáférés mint alapvető emberi jog, valamint a szexuális és reproduktív jogok tekintetében; 58. ismételten elítéli a nők elleni erőszak és bántalmazás minden formáját, különösen a nemi erőszak háborús fegyverként történő alkalmazását és a családon belüli erőszakot; ennek megfelelően felhívja az Európa Tanács tagállamait, hogy írják alá és ratifikálják a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzéséről és az azzal szembeni küzdelemről szóló egyezményt; felhívja magát az EU-t, hogy tegyen lépéseket az egyezményhez való csatlakozás érdekében, hogy biztosítsa a koherenciát az EU nők elleni erőszakkal kapcsolatos belső és külső fellépései között; 59. határozottan elítéli a nőkkel szembeni nemi erőszak mint háborús taktika alkalmazását, nevezetesen a tömeges nemi erőszakot, a szexuális rabszolgaságot, a kényszerprostitúciót, a nemi alapú üldöztetést, ideértve a női nemi szervek megcsonkítását, az emberkereskedelmet, a korai és kényszerházasságokat, a becsületgyilkosságokat és a nemi erőszak bármely más, hasonlóan súlyos formáját; e tekintetben továbbra is súlyosan aggasztja az afrikai Nagy-tavak térségben kialakult helyzet; támogatja a UN Women, az ENSZ-nek a nők elleni erőszakkal, annak okaival és következményeivel foglalkozó különleges előadója, valamint az ENSZ-nek a konfliktusok során előforduló szexuális erőszakkal foglalkozó különleges képviselője munkáját; PR\1042061.doc 17/22 PE541.530v02-00
60. felhívja a figyelmet arra, hogy a szexuális jellegű bűncselekmények és a nemi erőszak bűncselekményei a Római Statútumban háborús bűncselekménynek, az emberiesség elleni bűncselekménynek, illetve a népirtás vagy a kínzás bűntettét kimerítő cselekményeknek minősülnek; üdvözli ezzel összefüggésben az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2106 (2013). számú, a konfliktusok során elkövetett nemi erőszakról szóló, 2013. június 24-én elfogadott határozatát, amely leszögezi, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság kulcsfontosságú szerepet játszik a nemi erőszak és más, szexuális jellegű bűncselekmények elkövetőinek büntetlensége ellen vívott küzdelemben; felhívja az EU-t, hogy maradéktalanul támogassa ezen elvek érvényesítését; 61. emlékeztet az EU azon kötelezettségvállalására, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának mérföldkőnek számító, a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. és 1820. számú határozatával összhangban átvilágítja a KBVP-misszók emberi jogi és a nemi szempontú vonatkozásait; e tekintetben megismétli az EU-hoz és tagállamaihoz intézett felhívását, hogy a fenntartható megbékélés kialakításának folyamata során támogassa a nők békefolyamatban való rendszerszintű részvételét mint alapvető elemet, és ismerje el, hogy a kofliktusmegelőzésben, a békefenntartó műveletekben, a humanitárius segítségnyújtásban és a konfliktus utáni újjáépítésben általánosan érvényesíteni kell a nemi szempontokat; Az emberi jogok és a korrupció 62. emlékeztet arra, hogy a korrupció az emberi jogok megsértésének egy formája, és hogy az Európai Unió kizárólagos hatáskört kért az ENSZ Korrupció elleni Egyezményének (UNCAC) aláírása tekintetében; 63. sajnálja, hogy eddig nem követte cselekvés a Parlament alelnökhöz/főképviselőhöz intézett felkérését, hogy terjessze elő a korrupció elleni uniós cselekvési tervet az UNCAC ajánlásainak hatékony nyomon követése érdekében, beleértve a részes államok azon kötelezettségét is, hogy tegyék közzé és terjesszék a korrupcióval kapcsolatos információkat, alakítsák ki a jogsértések bejelentésének csatornáit, és hozzanak létre megfelelő jogi keretet a tanúk védelme és a civil társadalom e területen folytatott tevékenységei számára; 64. felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki innovatív pénzügyi mechanizmusokat a költségvetési reformok végrehajtásához, és erősítse a korrupció, az illegális pénzmozgások és az adóelkerülés elleni küzdelmet; ebben az összefüggésben arra bátorít, hogy mérlegeljék a köz- és magánszféra közötti partnerségek igénybevételét, a támogatások és kölcsönök vegyítését és a fejlődő országok segítését a hazai erőforrások jobb mobilizálásában; kiáll a pénzügyi tranzakciókra kivetendő nemzetközi adó mellett, amely további finanszírozási forrásként működhetne a fejlesztés tekintetében, és emlékezteti a tagállamokat, hogy már megállapodtak a pénzügyi tranzakciós adó belföldi bevezetéséről, és elkötelezték magukat amellett, hogy a megszerzett források egy részét globális közjavak, köztük a fejlesztés finanszírozására különítik el; 65. megismétli az EU-hoz és tagállamaihoz intézett felhívását, hogy támogassák egy különleges ENSZ-előadó kinevezését, aki a pénzügyi bűncselekményekkel, a korrupcióval és az emberi jogokkal foglalkozna; PE541.530v02-00 18/22 PR\1042061.doc
Az LMBTI-személyek jogai 66. rámutat arra, hogy 78 országban a homoszexualitás még mindig büntetendő, és ebből hét országban halálbüntetéssel sújtják; határozottan elítéli, hogy az utóbbi időben világszerte, de különösen Nigériában és Ugandában nő a szexuális orientációjuk és nemi identitásuk alapján a személyek ellen irányuló megkülönböztető törvények és gyakorlatok, valamint erőszakos cselekmények száma; ösztönzi a nigériai, ugandai, indiai és oroszországi helyzet szoros figyelemmel kísérését, ahol az új törvények vagy a legutóbbi jogi fejlemények súlyosan fenyegetik a szexuális kisebbségek szabadságát; ismételten kifejezésre juttatja, hogy támogatja az ENSZ emberi jogi főbiztosának folyamatos munkáját, amelynek célja a hátrányosan megkülönböztető jogszabályok és gyakorlatok elleni küzdelem, valamint támogatja azt a munkát, amelyet az ENSZ általánosabb értelemben e téren végez; 67. üdvözli, hogy 2013-ban uniós iránymutatásokat fogadtak el a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének előmozdítására és védelmére vonatkozóan; felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy vessék fel az LMBTI-jogok kérdését a harmadik országokkal folytatott politikai és emberi jogi párbeszédekben és a multilaterális fórumokon; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság és az EKSZ továbbra is felvesse az LMBTI-jogok kérdését a politikai és emberi jogi párbeszédekben, és a demokrácia és az emberi jogok európai eszközét felhasználja az LMBTI-jogokat védelmező szervezetek támogatására, eszközt adva számukra a homofób törvények és az LMBTI-személyekkel szembeni megkülönböztetés megtámadásához, tudatosítva a nyilvánosság körében az eltérő szexuális irányultságú személyek által elszenvedett megkülönböztetést és erőszakot, és biztosítva a sürgősségi segítségnyújtást a támogatásra szoruló személyek számára (a pszichoszociális és orvosi segítségtől kezdve a közvetítésig és az újrabeilleszkedési támogatásig); 68. üdvözli, hogy a világon egyre több országban, jelenleg tizenhét országban van jogszabály az azonos neműek közötti házasságról és polgári élettársi kapcsolatról; bátorítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy politikai, szociális, valamint emberi és polgárjogi kérdésként továbbra is járuljanak hozzá az azonos neműek közötti házasság és polgári élettársi kapcsolat elismeréséhez; 69. üdvözli, hogy 2013 októberében megsemmisítették azt a moldovai törvényt, amely megtiltotta a házasságtól vagy családtól eltérő minden egyéb kapcsolat hirdetését, és felszólítja Litvániát és Oroszországot is a moldovai példa követésére; sajnálja a 2013. decemberi horvátországi népszavazás kimenetelét, amely megerősítette az azonos neműek közötti házasság alkotmányos tilalmát; hangsúlyozza, hogy az ilyen népszavazások hozzájárulnak a homofóbia és a megkülönböztetés légkörének kialakulásához; úgy véli, hogy az LMBTI-személyek alapvető jogai nagyobb valószínűséggel érvényesülnek, ha ők is hozzáférhetnek az olyan jogintézményekhez, mint az együttélés és a bejelentett élettársi vagy házastársi viszony; A fogyatékossággal élő személyek jogai 70. üdvözli a fogyatékkal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény (CRPD) ratifikálását; megismétli annak fontosságát, hogy mind a tagállamok, mind pedig az uniós PR\1042061.doc 19/22 PE541.530v02-00