Leszámoló Beszámoló Kedves András IV. éves képalkotó diagnosztikai analitika specializációjú hallgató vagyok és az elmúlt szemeszterben Dublinban töltöttem a szakmai gyakorlatomat. Alább kint töltött időmet kívánom bemutatni rövid szinapszisomban. Az Erasmus+ programról először felsőbb évesektől hallottam, ez afféle szájról-szájra dalok szárnyán módjára terjedő információ a képzési központban, ahol tanulok. Az egyetlen angol ajkú Erasmus kapcsolatunk, ennek megfelelően örömmel, és ide, s tova 3 éve készültem erre az utazásra. Tudni illik minden évben 2 hallgatót engednek ki a specializációnkról, tehát túljelentkezés esetén egy pontversenyben kell a legjobbnak lenni. Ennek megfelelően lettem hallgatói önkormányzati tag, szakkollégiumi tag, TDK tag. Minden plusz pont rendelkezésre állt. A történet tragikomédiája, hogy végül egyedül adtam be Erasmus pályázatot, tehát egyedül vágtam bele talán életem egyik legnagyobb kalandjába. Az eddigi években két hallgató ment ki, és az általános egyedüllét kulcsfontosságú lesz a külföldi létemet illetően. Az utazás célja nem volt más: kinti munkavállalás megalapozása akképp, hogy mégse disznófejet aprítani emigráljak egy külföldi nagyvárosi negyedbe, hanem szellemi vágyaimat kielégítő és képességeimet meghaladó szakmámban elhelyezkedő fiatalként tudjak kint új életet kezdeni. Nehézség rengeteg adódott, a nagytöbbségük a lakótársaimmal történő együttélésből fakadt. Fellélegeztem, amikor a nekik adott depositot visszakaptam. A szállás egyéb iránt egy új építésű lakás volt havi 550 euro + rezsi költséggel. Külön öröm volt a kis kutya, akivel együtt laktam, Milly. Ezeken az adódó problémákon túllendülni csak erős lélektani jelenléttel és módfeletti rugalmassággal lehet. Minden nap kilépni egy kicsit a komfortzónából ezzel definiálható a progresszió. 1. ábra Milly a Yorki Elmondható, hogy a városkép igényes és kiegyensúlyozott: hasonló legtöbbször vörös tégla utcafronti burkolattal tarkított 1 emeletes sorházak kis kertekkel. Amolyan Harry Potter-like az egész környék. Erkély nem divat, illetve a magas épületek, felhőkarcolók sem. Ellenben annál magasabbak a buszok! Mindegyik emeletes, ami a kíváncsi magyar imigrancinak pont kapóra jön; minden munkába utazás egy városnézés a két szintes busz tetejéről. Az étkezést én személy szerint munkahelyi kifőzdében oldottam meg, illetve otthoni főzéssel töltöttem ki a keletkező űrt pylorus tájt. A szórakozásról a házigazda ír sörök gondoskodtak, illetve az ír népzenei jegyeket mutató, pubokban szóló élőzene segített bódult állapotokban élvezni az élet apró örömeit. Ezen becsületvesztőkben tanultam meg folyékonyan írül beszélni: Slainte - azaz egészségünkre! Sajnos, mint kiderült, az írek saját nyelve holt nyelv, még ők sem beszélik, ezért ezen a ponton befejeztem az ír nyelvleckéket. 1
A megélhetési költségekről röviden annyit, hogy egyes statisztikákban a legdrágább, de mindenképpen az európai országok közül az első 3 legdrágább város közé sorolják Dublint. Ellenben a víz olcsó! A kormány ingyen biztosítja az ivóvizet. Ebben a bekezdésben tárgyalom az Erasmusos életet is: lévén én dolgozni mentem ki szakmai gyakorlati mobilitással az Erasmus élet csak üres fogalom, a szókapcsolat nem sejtet számomra semmilyen érzést. Semmiféle kontaktom nem volt semmilyen egyéb külföldi hallgatóval huzamosabb ideig. A fogadó intézmény készségesen fogadott és naprakész volt orvosdiagnosztikát tekintve. Maximálisan megkaptam azt a szakmai és szaknyelvi fejlődést, amit vártam. 3 hónapig jártam ugyan abban az kórházba, melynek eredményeképp a végére ismerősöket, cimborákat szereztem. Kedvenc helyem, a diagnosztikai osztályon a PET/CT és a helyszíni röntgen volt. Erasmus program alatt a legjobb az volt, hogy világot láthattam és önállósodtam. A program ideje alatt egyfajta önismereti tréningen is átestem, ami rávilágított mind az erősségeimre, mind a gyengéimre. A mobilitást mindenképpen ajánlom mindenkinek 1 feltétellel: ne menjen ki egyedül! Nem véletlenül találták ki két főre eredetileg a kiutazást, idő után depresszív az ír környezet. 2. ábra Andrew a PET/CT operátor A beszámoló pontjain sorban haladva lassan az utolsó ponthoz érve kerül tárgyalásra, hogy Miért is ajánlanám másoknak? Lássuk: mert ez az a plusz az életemben, amit bánnék, ha elszalasztottam volna. Személy szerint életem egyik szakmai ugródeszkájaként tekinthetek erre a szakmai gyakorlatra, ajánlani is legfőképp szakmai spektrum bővítése végett tudom. Összességében elmondható, hogy Dublin életem élménye, és pénzben nem mérhető lehetőségeket és kulturális gazdagságot tudhatok a zsebemben. A fogadó intézmény állásajánlatával és külföldi-, itthon kamatoztatható szaktudással tértem haza. Szeretem Magyarországot és ide köt a szívem, egyenlőre azt érzem, hogy ide születtem, ezért nekem itt kell helyt állnom. Az itthoni diagnosztikai szolgáltatásrendszer attitűdjének egyik kezét nyugat, másik felét kelet fogja. Ennek megvan a szépsége és a két szemlélet ötvözésével, illetve naprakész szakmai tudásom kamatoztatásával kívánom előre mozdítani az itthoni diagnosztikai folyamatokat. Kelt: Szekszárd, 2017. 12. 15. Kedves András Hallgató 2
3. ábra Dublini éjjel izzik a galagonya 3
4. ábra Szent Jakab Kórház, Dublin 4
5. ábra Cheers, Deer! 5