Tartalom Előszó...2 I. Fejezet:...4 1. A büntetőeljárás történeti előzményei és rendszerei...4 II. Fejezet:...8 1. A vádelvről alapvetően...8 2. A funkciómegosztás elve...10 3. A váddal való rendelkezési jog elve...12 4. A bíróság vádhoz kötöttségének elve...14 III. Fejezet:...16 1. A törvényes vád...16 2. A vádirat formai megjelenése...18 3. Vádiratminta...20 4. A törvényes vád követelményei...22 4.1. A vádemelésre jogosultak köre, avagy a vád alaki törvényessége...22 4.2. A vád tartalmi követelményei...24 4.2.1. Pontosan meghatározott és azonosítható személy...25 4.2.2. Pontosan körülírt és meghatározott cselekmény...26 4.2.3. Büntetőtörvény szerinti minősítés meghatározása...27 4.2.4. Bizonyítékok megjelölése...28 4.2.5. Hatáskör és illetékesség...29 IV. Fejezet:...30 1. A törvényes vád hiányának eljárásjogi következménye, valamint az eljárás megszüntetése...30 2. Tartalmi feltételek hiánya...31 V. Fejezet:...32 1. Nemzetközi kitekintés...32 VI. Fejezet:...34 1. Vád és ítélet kapcsolata...34 Záró gondolatok...36 Irodalomjegyzék...37 1
Előszó Mint az már dolgozatom címéből is kitűnik, a témám a magyar büntetőeljárás egyik központi és legmeghatározóbb alapeleme. E nélkül nem is beszélhetünk legális keretek között működő igazságszolgáltatásról. Választásom nem véletlenül esett erre a jogintézményre, hiszen a XXI. század első évtizedében igen csak komoly problémákat vetett fel a jogalkalmazók számára. Bő 6 év telt el azóta, hogy a jogalkotók módosították, és beleültették a jelenleg is hatályos büntetőeljárási törvényünkbe a jogintézmény definíciójának meghatározását. De hogy miről is van szó pontosan? A törvényes vádról. A bírói útnak alapvető rendeltetése a büntetőügyek tekintetében, hogy az állam, egy meghatározott és pártatlan fórumon, közvetett módon büntetőjogi igényét érvényesíteni tudja. Ez a közvetett mód az ügyész személyében testesül meg, leszámítva azokat az eseteket, ahol a magánvádló vagy pótmagánvádló léphet fel. Feladata a büntetőeljárás során a vádemelési szakban is jelentős. A közvádas eljárásokban vádmonopólium kizárólagos jogosultja, vádat emel, képviseli azt, és rendelkezik vele. A vádemelés egy speciális mérföldköve a büntetőeljárásnak. Lezárja a nyomozási szakaszt és megindítja a bírósági tárgyalási szakaszt. Vádemelés nincs törvény vád és vádirat nélkül. A törvényes vád pontos fogalmi meghatározása a 2006. évi LI. törvénnyel került bele a hatályos, büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX törvényünkbe (továbbiakban: Be), figyelembe véve számos Alkotmánybírósági határozatot is. 1 Fontos elhatárolni a közvádat a magánvádtól, e kettő nem ugyanazt jelenti. 2 Későbbi fejezeteimben látni fogjuk a kettő közti különbséget. Különleges változás ez, hiszen még mindig számos kételyt meríthet fel értelmezése, annak ellenére, hogy részletesen kimunkálták. A Fővárosi Törvényszék, valamint a Fővárosi Ítélőtábla büntető kollégium tagjainak többsége szerint az új szabályozásból nem derül ki egyértelműen, hogy a jogalkotó mit kíván változtatni az eddigi jogértelmezésen és bírói gyakorlaton felül. 3 Napjaink büntetőügyeiben számos alkalommal kerül sor a büntetőeljárás befejezésére törvényes vád hiánya okán. Rendkívül fontos a gyakorlati jogalkalmazók számára, elkerülvén az előbb említett esetet, hogy a törvényben rögzített vád alaki és tartalmai követelményeinek 1 9/1992 (I.30.), 14/2002. (III.20), 6/1998. (III.11) AB határozatok 2 Dr. Fázsi László: A pótmagánvád a magyar büntető eljárásjogban és a gyakorlatban, Kézirat, Debrecen, Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, 2011., 42. o 3 Fővárosi Bíróság Büntető Kollégiumvezető 2006.EI.II.C.6/10. számú A 2006. június 12-i kollégiumi ülés alapján készült összefoglaló - Az új Büntetőeljárási Törvény néhány alapvető rendelkezésének értelmezése 2
eleget tegyenek. Éppen ezért a téma rendkívül aktuális az összes büntetőeljárás bírósági szakaszának megindulása, lefolytatása, befejezése, és nem utolsó sorban a jogorvoslati szakasza kapcsán is. Vizsgálódásom célja, hogy felhasználva a hazai tételes jogot és a már kialakult hazai gyakorlatot, bemutassam a jogintézmény létrejöttéhez vezető utat, részletesen elemezzem mibenlétét, tartalmát és a hozzá szorosan tartozó elveket, hiányának következményeit és az ítélettel való kapcsolatát. A dolgozatban felhasznált statisztika alapját az ügyészség által kiadott és bárki számára megtekinthető közfeladatot ellátó szerv tevékenységére vonatkozó, jogszabályon alapuló statisztikai adatgyűjtés eredményei adják. A konkrét tények és szabályok bemutatása mellett azonban konklúziót kívánok vonni dolgozatom zárásában. 3
I. Fejezet 1. A büntetőeljárás történeti előzményei és rendszerei Ahhoz, hogy a jelenlegi szabályozásunkhoz eljussunk és egy átfogó képet kaphassunk a büntetőeljárásunkról, valamint bizonyos, a témámhoz kapcsolódó fogalmakról, jogelvekről és jogintézményekről, szükségképpen fontos szót ejteni ezek kialakulásáról és előzményeiről. A következő rendszerek több ezer éves múltnak örvendenek 4, ezért csak a legfontosabb állomásokat kívánom időrendi sorrendben részletezni dolgozatom első fejezetében. Ezen rendszerek alapvető célja, ahogyan az a maira is jellemző, az igazság kiderítése. Ennek ellenére viszont minden eljárás más-más sajátos jellemzőkkel, sajátos ismertetőjegyekkel bír, mely alapján különbséget tudunk tenni két vagy akár több rendszer között, következtetni tudunk egy adott ország, adott büntetőeljárására vagy akár össze is tudjuk azokat kapcsolni. 5 A büntetőeljárás fejlődése során alapvetően három igazságszolgáltatási rendszer alakult ki. A sorrendiséget követve az első, a processus accusatorius, azaz az akkuzatórius eljárás (vádelvű eljárás) 6. A római jogi gyökerének köszönhetően valósulhatott meg az, hogy egészen a XIII. századig, Európa akkori birodalmainak uralkodó eljárási rendszeréül szolgálhatott. A vádelvű rendszerben a büntetőeljárásnak csak egy szakasza volt, ez pedig nem más, mint a bírósági tárgyalás. Az eljárási feladatok megoszlottak, elkülönült a vád, a védelem, és az ítélkezésben résztvevő személyek köre is. 7 Az eljárás jogtörténeti fejlődése során két főbb vádelvűség alakult ki. Az előbbit tiszta magánvádnak nevezzük, ahol is a vádló vádja alapján indulhatott meg az eljárás. 8 A vádló, a per ura (dominus litis) 9, a bűncselekmény károsultja mindig a sértett, vagy annak közeli hozzátartozója, mint magánszemély volt, ezért a mai értelemben vett vádhatóság intézményéről egyáltalán nem is beszélhettünk. Összességében elmondhatjuk tehát, hogy meghatározott személyi kör alapján, a vádban meghatározott személy, és tett alapján indulhatott meg akkoriban az eljárás. A későbbi fejlődés során, amikor is a büntetőjog közjogi jellegét magára varhatta, bizonyos bűncselekmények közérdekből való üldöztetése szükségessé tette, hogy a magánvád mellett 4 Király Tibor: Büntetőeljárási jog, Osiris Kiadó Kft., Budapest, 2008, 31. o. 5 Farkas Ákos - Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2007, 29. o. 6 Király Tibor: Büntetőeljárási jog, Osiris Kiadó Kft., Budapest, 2008, 31. o. 7 Király Tibor: Büntetőeljárási jog, Osiris Kiadó Kft., Budapest, 2008, 31. o. 8 Kereszty Béla, A vádelv és vádrendszer története, Ügyészségi Értesítő, XXVII. évfolyam, 1991/2. szám, 1. o. 9 Kereszty Béla, A vádelv és vádrendszer története, Ügyészségi Értesítő, XXVII. évfolyam, 1991/2. szám, 1. o. 4
az actio popularis létrejöhessen. 10 Az actio popularis, vagyis a népvád jogintézménye a közbűntettek üldözésére szolgált, így az állampolgárok, akik nem közvetlenül voltak érintve ezen ügyekben is hivatottak voltak fellépni, ha arról tudomással bírtak. A bíró feladata, napjaink ítélkezéséhez hasonlóan az elfogulatlan ítélkezés volt, viszont passzívan vett részt a procedúrában. 11 A bíró tisztán formális bizonyítékokra és nem pedig ténybizonyításra alapozva hozta meg a bűncselekmény megtörténtével és elkövetőjének bűnösségével kapcsolatos döntését. Az esküdtszéki eljárás, a maga 12, a nép bizalmával bíró laikus esküdtével különleges módon épült be az akkuzatórius rendszerbe, hiszen elég nagy teret hódított Európa egész területén, ezért nem véletlen, hogy a common law országaiban még a mai napig megtalálható. 12 Független polgári testületből a fokozatos modernizálást követően alakulhatott át olyan kiforrott intézménnyé, ahol tény- és tanúbizonyítás alapján - a szóbeliség és nyilvánosság megtartásával - döntöttek a bűnösség kérdésében. Igazi, észrevehető változást csak a 18. század hozott. Megjelent a vádlott beismerő vallásának büntetőper alakító hatása, ezáltal csökkent a bíróságok terhe, az ügyek érdemi elbírálása pedig felgyorsult. 13 A modernizálás szabad utat adott a szakképzett ügyészi vádképviselet és vádhatóság kialakulásának. A vádelvű eljárással teljesen ellentétes processus inquisitio, azaz az inkvizitóius eljárás (nyomozóelvű eljárás 14 ) lényege a nyomozásban, vagyis a bűncselekmény és a rendelkezésre álló bizonyítékok pontos feltárásában, a valóság tényszerű megállapításában állt. Létrejötte a katolikus egyházhoz kapcsolódik, III. Ince pápa idején forrta ki magát általánosan elfogadott egyházi bíráskodássá. Míg az akkuzatórius eljárás egyik fél akarata alapján, addig itt ex officio, azaz hivatalból indult meg. 15 Az eljárási funkciók az előzőtől eltérően nem váltak el egymástól, a nyomozást és ítélkezést egy és ugyanazon személy, az inkvizítor végezte. Az ítélkezés alapját a nyomozás során összegyűjtött iratok, akták képezték, ennek eredményeként pedig az eljárást az írásbeliség és titkosság jellemezte. 16 A bizonyítási teher a vádlott vállára nehezedett, neki kellett bizonyítani az ártatlanságát. Mai rendszerünkből kiindulva igen csak furcsának tűnhet a vádlott bűnösségének vélelme. Ezt a kötött bizonyítás során teljes és nem teljes bizonyítékokkal lehet cáfolni, vagy önkéntes, 10 Kereszty Béla, A vádelv és vádrendszer története, Ügyészségi Értesítő, XXVII. évfolyam, 1991/2. szám, 1. o. 11 Király Tibor: Büntetőeljárási jog, Osiris Kiadó Kft., Budapest, 2008, 31. o. 12 Farkas Ákos - Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2007, 30. o. 13 Farkas Ákos - Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2007, 31. o. 14 Király Tibor: Büntetőeljárási jog, Osiris Kiadó Kft., Budapest, 2008, 32. o. 15 Kereszty Béla, A vádelv és vádrendszer története, Ügyészségi Értesítő, XXVII. évfolyam, 1991/2. szám, 2. o. 16 Farkas Ákos - Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2007, 32. o. 5
beismerő vallomás segítségével elismerni. Ha az előbbiek hiányoztak, a bíró nem állapíthatta meg a vádlott bűnösségét, annak ellenére sem, ha arról szubjektív módon meg volt győződve. 17 Végezetül az előző két eljárás, az akkuzatórius és inkvizitórius eljárás elemeit ötvöző vegyes eljárási rendszerrel kell megismerkednünk. 18 Az esküdtszéki eljárások sorozatosan szűntek meg az európai országokban, erősítve ezzel a bírói pozíciót és aktív szerepét az eljárásokban. A francia forradalmat követően, a XVIII. századi kontinentális igazságszolgáltatás modernizálódása tette szükségessé a két rendszer közötti kapocs létrehozását és annak segítségével a megfelelő elemek transzplantálását egy teljesen új szemléletű eljárási rendszerbe. A nyomozás a nyomozó elven, míg a tárgyalás alapvetően a vádelven alapult. Elválasztotta egymástól a vizsgálatot és a vádemelést. 19 A perek során a funkciómegosztás elvén túl, a nyilvánosság, szóbeliség és közvetlenség elve is érvényesült. Büntetőper csak a megindítására jogosult személy (állami vádhatóság képviseletében az ügyész, fő- vagy pótmagánvádló) által összefoglalt vád alapján kerülhetett sor, s az ítélkezés során a bírónak, ha a felek nem éltek a bizonyítás lehetőségével, hivatalból is kötelessége volt az igazság kiderítése érdekében mindent megtenni. 20 Témám szempontjából csak a legfontosabb állomásokat szeretném megemlíteni a hazai fejlődés kapcsán is. Kezdetben a fejlettebb európai országok jogától függetlenül, de később a nyugati országok mintájából átvett hazai vádelv fejlődése igen csak cizellált szabályozáson keresztül nyerte el mai formáját. Már az Árpád-házi királyok korára is jellemző volt a vádrendszer szerű büntetőeljárás, mely általában magánvádra indult meg, a hivatalból való eljárás pedig igencsak ritkának volt tekinthető. 21 A vegyesházi királyok uralkodása alatt fennálló eljárási rendszer még továbbra is a vádelviséget követte, a bűncselekmények nagy része továbbra is a sértett vádja folyamán került a bíróságok elé. A mohácsi vészt követően néhány évszázadon át a nyomozó elviség, és a nemesekkel szembeni vádalapú eljárás jellemezte hazánk büntetőeljárását. 22 A XVII.-XVIII. század hozta magával a változást, hiszen kifejlődni látszott a jelenlegihez, a vádrendszerre jellemező közvádlói intézmény. 23 A közvádló szerepét a vármegyei tiszti ügyész töltötte be. Tovább haladva a XIX. század felé a 17 Farkas Ákos - Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2007, 32. o. 18 Kereszty Béla, A vádelv és vádrendszer története, Ügyészségi Értesítő, XXVII. évfolyam, 1991/2. szám, 1. o. 19 Farkas Ákos - Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2007, 33. o. 20 Király Tibor: Büntetőeljárási jog, Osiris Kiadó Kft., Budapest, 2008, 33. o. 21 Kereszty Béla, A vádelv és vádrendszer története, Ügyészségi Értesítő, XXVII. évfolyam, 1991/2. szám, 4. o. 22 Kereszty Béla, A vádelv és vádrendszer története, Ügyészségi Értesítő, XXVII. évfolyam, 1991/2. szám, 4. o. 23 Kereszty Béla, A vádelv és vádrendszer története, Ügyészségi Értesítő, XXVII. évfolyam, 1991/2. szám, 5. o. 6
büntetőeljárásban a vádelv követelményei közül csupán a személy- és tettazonosság elve érvényesült (csak olyan személy és csak olyan tett miatt volt büntethető, aki ellen, s amely miatt a vádló vádat emelt), a többi elv, így a perbeli hatáskörök szétválasztása, a vádló függetlensége nem érvényesült. 24 A kiegyezést követően rengeteg javaslat került napvilágra a büntetőeljárás törvényi szintű, pontos szabályozása kapcsán. Ezek a javaslatok vezettek el az első és egységes 1896. évi XXXIII. büntető perrendtartásunk (továbbiakban: Bp.) megalkotásához. 25 Felhasználta a vádelv, mai formájához hasonló, főbb rendelkezéseit, miszerint az érdemi bírósági eljárás csak vád alapján indulhatott meg, a vád képviseletét egy, a bíróságtól független testület képviselte stb. 26 A Tanácsköztársaság fennállása alatt a Bp. háttérbeszorult, viszont a 20-as évek alatti jogalkotás újra visszaemelte az eljárási rendszerbe és közel 50 évig szolgálta ki országunkat. Az 1949. évi XX. törvény megalkotása fordulópontot jelentett hazánk számára. A Magyar Népköztársaság Alkotmánya jó néhány alapelvet tartalmazott, melynek köszönhetően az 1951. évi III. törvény az új büntető perrendtartásról el tudott készülni. 27 Vegyes rendszerű törvény volt, bár a vádelv az alapelvek között nem jelent meg benne, viszont az eljárást szabályozó bizonyos rendelkezései között megtalálható volt. A vádrendszerből megtartotta mindazt, ami az egyéni szabadság védelmére szolgált. A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény szolgált elődjeként a hatályos büntetőeljárási törvényünknek 28, alátámasztván ezt, a 9. deklarálta, hogy bírósági eljárás csak törvényes vád alapján indulhat. A bíróság csak annak a személynek a büntetőjogi felelősségéről dönthet, aki ellen vádat emeltek, és csak olyan cselekmény alapján, amelyet a vád tartalmaz. A vádrendszer, a vádelv egyetemes és hazai jogtörténeti fejlődése megfelelő áttekintést nyújthat a dolgozatom további megértéséhez. 24 Kereszty Béla, A vádelv és vádrendszer története, Ügyészségi Értesítő, XXVII. évfolyam, 1991/2. szám, 6. o. 25 Farkas Ákos - Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2007, 41. o. 26 Kereszty Béla, A vádelv és vádrendszer története, Ügyészségi Értesítő, XXVII. évfolyam, 1991/2. szám, 7. o. 27 Király Tibor: Büntetőeljárási jog, Osiris Kiadó Kft., Budapest, 2008, 66. o. 28 Farkas Ákos - Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2007, 41. o. 7
II. Fejezet 1. Vádelvről alapvetően A bűnvádi perjog nagy reformja, az első büntető perrendtartások, büntető novellák megjelenése óta a jogalkotásnak és jogalkalmazásnak egyik elsőrendű gondja a vád alá helyezés intézményének oly irányú tökéletesítése, hogy az a tisztességes per útjába ne, és mint határvonal álljon a szabadsághoz való jog és ítélkezés között. Dolgozatom címének vizsgálata a vádelven alapuló eljárásokban juthat főszerephez. 29 Először is meg kell vizsgálnunk, hogy mi is az a vádelv, mit jelent, egyáltalán tekinthető-e alapelvnek. A vádelvű eljárás alapja nem meglepő módon, a vádelven nyugszik, ez az elv határozza meg az eljárási rendszer természetét. A vádelv az 1896. évi Bp.-vel jutott a magyar büntetőeljárási jog csúcsára. 30 Ha meg szeretnénk ragadni a definíció lényegét, akkor azt mondhatjuk, hogy a vádelv, a bűnvádi eljárás olyan vezérelve, amely szerint bűnvádi ügyben bírói eljárás csupán vád alapján indítható. Pásztor István gondolata szerint a vádelv a törvényesség biztosítéka. 31 Vád alatt törvényes vádat kell, hogy értsünk. A vád törvényessége, mely a maihoz nagyon hasonló elemekkel bír a XIX. században alakult ki. A vádiratban részletes tényleírás mellett, pontosan hivatkozni kellett a törvényszövegre. A vád törvényességét dolgozatom egyik, későbbi fejezetében részletezni fogom. Mit értünk alapelv alatt? Alapelv-e a vádelv? Az alapelvek a büntetőeljárásban olyan általános tartalmú normák (szabályok), amelyek áthatják az egész büntetőeljárást, meghatározzák a rendszerét, az eljárásban résztvevők jogainak és kötelességeinek lényeges elemeit. 32 Finkey Ferencz szerint a vádelv a vádrendszer legfőbb alapelve. 33 A vádelviséget nem találjuk meg sem a szervezeti, sem a működési alapelvek között. Ezen alapvető elv 29 Dr. Jagusztin Tamás: A törvényes vád mint a büntetőeljárás perjogi előfeltétele, Ügyészek Lapja, 2006/5. szám, 54. o. 30 Király Tibor: Büntetőeljárási jog, Osiris Kiadó Kft., Budapest, 2008, 51. o. 31 Pásztor István: Problémák a vádelv gyakorlati érvényesülése köréből, Ügyészségi Értesítő, XV. évfolyam 1975. 1. szám, 1. o. 32 1998. évi XIX. törvény indokolása a büntetőeljárásról, Alapvető rendelkezések 33 Finkey Ferencz: A magyar büntetőjog perjog tankönyve, Grill Károly Könyvkiadó Vállalata, Budapest, 1916, 88. o. 8
azonban nem itt, hanem a törvénynek más, olyan rendelkezései között találhatóak, amelyek már a tényleges alkalmazásra vonatkoznak. Fontossága abban mutatkozik meg, hogy a többi elvvel szoros kapcsolatban van. Rendeltetése abban áll, hogy iránymutatást ad, és határokat szab a jogalkotó és az eljárásban résztvevő személyek, különösen az ügyész és az ítélkező, azaz a bíró számára. A bíróságnak a vádelv szerint a megvádolt személy (és csak az ő) felelősségének kérdésében kell döntenie, továbbá a bíróságnak ki kell merítenie a vádat a vád tárgyává tett cselekményekkel kapcsolatban is. 34 A történetileg változó tartalmú és eltérő eljárási keretek között alkalmazott vádelv lényegét a hatályos Be. szerint alapjában véve három elem alkotja: a perbeli funkciók megosztása, a vádló váddal való rendelkezési joga, a bíróság vádhoz kötöttsége mind az eljárás bírósági szakaszának megindítása, mind annak lefolytatása, mind pedig az ítélethozatal során. 35 A fejezet hátralévő részét ezen elvek részletezésével fogom kitölteni. 34 Kadlót Erzsébet dr. (szerk.): Büntető eljárásjog - Kiegészítve jogegységi határozatokkal és a bírói gyakorlattal, Novissima Kiadó, 2011, 5. o. 35 Király Tibor: Büntetőeljárási jog, Osiris Kiadó Kft., Budapest, 2008, 123. o. 9
2. A funkciómegosztás elve Ahhoz, hogy a bíróság a peres felek vitáját mindkét vonatkozásban, tudniillik a tény és a jogkérdés vonatkozásában egyaránt helyesen eldöntse, szükség van arra, hogy a bíróság a bizonyítékokat elfogulatlanul mérlegelhesse, és a jogi következtetések levonásában se legyen elfogult. Ha ugyanaz a személy, aki a bűncselekmény elkövetését és annak részleteit kinyomozza, egyúttal ítéletet is mond az ügyben, máris nincs biztosítva a bíró elfogulatlansága, mert az ügy kinyomozása őt könnyen elfogulttá teheti. Az elfogulatlanság biztosítása érdekében szükséges tehát, hogy a bűnvádi perben a vádlói és bírói funkció másmás személy kezében legyen. Hasonló okból szükséges a bírói funkció elkülönítése a védelmi funkciótól is. írja Heller Erik tankönyvében. 36 Ahogyan a korábbi eljárási rendszerekből is láthattuk, az eljárási feladatok megoszlása nem új keletű dolog. Már az 1986. évi Bp. is a vádelvű büntetőeljárást preferálta. A vádelvből szorosan következik az eljárási feladatok megoszlása. A 1998. évi XIX. törvény rögtön az első fejezet, első szakaszában leszögezi: A büntetőeljárásban a vád, a védelem és az ítélkezés egymástól elkülönül. A bűnüldözés, a vád, a védelem és az ítélkezés szervezetszerű és személyi különválasztása egy tisztességes eljárás lefolytatása érdekében szükségképpen fontos. Az eljárási feladatok megoszlása az egész eljárás során érvényesülő szabály. Jó néhány részletszabály biztosítja a zökkenőmentes érvényesülését. Ilyenek például a vádló kötelezettségeinek pontos meghatározása, a védelem és a vádlott számára törvényben biztosított jogok, vagy éppen a bíró feladata és hatásköre a büntetőügy során. Ez a vádelv következetes keresztülvitele a törvényen. A funkciómegosztás elve 3 dolgot feltételez. 37 Először is a vádelv érvényesülése kapcsán vélelmezzük, hogy a vádló által indítványozott vádról egy különálló fórum döntsön, azaz legyen egy olyan személy, aki a vádat pártatlanul, a tisztességes eljáráshoz való követelmények betartása mellett, érdemben elbírálja, és abban ítéletet/határozatot hozzon. Másodszor lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a vádlott a váddal szemben, védő segítségével a büntetőeljárás alá vont személynek az eljárás minden szakaszában joga van a védelemhez- védekezni tudjon. Ezzel a kettővel a tulajdonképpeni Be. 1. -a megvalósulni látszik, hiszen ezek által el tud különülni a vád, a védelem, és a döntéshozó (ítélkező) is. Végezetül, harmadszor, az eljárási funkciómegosztás megosztja a büntetőhatalmat. 38 Ez feltételezi egyrészt azt, hogy a vádló legyen az az ügyész, magánvádló vagy akár pótmagánvádló- egyedül nem dönthet a vádban 36 Heller Erik: A magyar büntetőtörvénykezési jog tankönyve. Grill Károly Könyvkiadó Vállalata, Budapest, 1947, 15. o. 37 Király Tibor: Büntetőeljárási jog, Osiris Kiadó Kft., Budapest, 2008, 123. o. 38 Király Tibor: Büntetőeljárási jog, Osiris Kiadó Kft., Budapest, 2008, 123. o. 10
megjelölt bűncselekmény ügyében, másrészt feltételezi azt is, hogy a bíróság sem dönthet és ítélkezhet az ügyben törvényes vád hiányában. A vádlott felelősségre vonást az ügyész, csak és kizárólag a bíróság előtt érheti el, a bíróság pedig az ügyész vádja nélkül, nem ítélheti el a bűncselekmény elkövetőjét. A törvény világosan kifejezi, hogy ezek a feladatok nem keveredhetnek. Az Alaptörvény XXVIII. cikkelyének első bekezdése is kimondja, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el. A funkciómegosztás érvényre jutása azonban nem mondható abszolútnak. Ezt a következőkkel támasztom alá. A Be. 305. (1) bekezdése szerint, ha a bíróság a bizonyítás eredményéhez képest az ügy teljesebb felderítését tartja szükségesnek, hivatalból vagy indítványra további bizonyítás felvételét, illetőleg bizonyíték megszerzését rendelheti el. A Be. 268. (1) bekezdése szerint a bíróság hivatalból vagy az eljárásban részt vevő személyek indítványára intézkedik aziránt, hogy a bizonyítási eszközök a tárgyaláson rendelkezésre álljanak. Az ügyész megkeresése a vádirat hiányosságainak pótlására, bizonyítási eszköz felkutatására és biztosítására irányulhat. A funkció-megosztás elvével kapcsolatos 14/2002. évi AB határozat szerint a bíróság számára széles körben előírt figyelem felhívási kötelezettség és jog azonban azt is jelenti, hogy a bíróság olyan jelentős befolyást szerezhet a vád felett, amely lehetővé teszi, hogy a vád kereteit előzetesen saját elképzelésének megfelelően tágítsa ki. 39 Korábbi említésem megalapozottnak látszik, tehát nem feltétlenül és abszolút módon tud elválni az ügyészség és bíróság feladata. Ha a bíró a bírsági eljárás menete során a büntetőügybe beavatkozik a vád oldalán, a funkciómegosztás megbomolhat. A két funkció közti szabad út egyúttal sérti meg a tisztességes eljárás követelményét, valamint a vád tartalmi törvényességét is. Ezen lehetőség kételyeket ébreszthet a bíróságba vetett bizalom és hit kapcsán, ez pedig azon alapvető és az Alkotmánybíróság által is leszögezett elv ellen hat, hogy a bírónak nem csak pártatlannak kell lennie, hanem pártatlannak is kell látszania. Ezt deklarálja az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Emberi Jogok Európai Egyezmény 6. cikke is, miszerint mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és határozatot hozzon polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak 39 Dr. Kardos Sándor: A perbeli funkciók elkülönüléséről, 2008, http://www.debreceniitelotabla.hu/doc/bunteto/kardos/perbelifunkciokelkulonuleserol.pdf, 2012, október 31-i állapot, 6. o. 11
megalapozottságát illetően. 40 Összességében tehát a vádlói és az igazságszolgáltatási funkciók (a témám szempontjából kevésbé fontos védelem mellett) szétválasztása eredményezi a vádelv első elemét. 3. A váddal való rendelkezési jog elve A második elem szerint, az állami büntető igény érvényesítése az ügyész alkotmányos kötelezettsége. Az ügyész elsődleges feladata a Magyar Köztársaságban elsősorban a vádfunkció ellátása. Az Alaptörvényünk ügyészségről szóló cikkének 2./b pontja is igazolja, hogy a közvádat a bírósági eljárásban az ügyész képviseli. Itt meg kell állnunk egy pillanatra. Dolgozatom csakis a törvényes közvádra koncentrál. Azonban röviden említést kell tennem a magánvád intézményéről is. A Be. a hat, magánindítványra üldözendő bűncselekmények (könnyű testi sértés, magántitok megsértése, levéltitok megsértése, rágalmazás, becsületsértés, kegyeletsértés) esetén lehetővé teszi, hogy a vádat a magánvádló, mint sértett képviselje. 41 A magánvádas eljárás tehát magánindítványra indul, ezért ez külön eljárásnak tekinthető. Ebben az esetben nem az ügyész képviseli a vádat a bíróság előtt, de a vád képviseletét az eljárás bármely szakaszában átveheti. Speciális helyet foglal el a pótmagánvádló intézménye is a büntetőeljárásban. Az új Be. lehetőséget ad a sértettnek, hogy az ügyész helyébe léphessen és annak jogait korlátozottan gyakorolva a vádat képviselje. Erre akkor kerülhet sor, ha a feljelentést elutasították, a nyomozást megszüntették, a vádemelést részben mellőzték vagy pedig a vádat elejtették. Az ilyen hibák kiküszöbölésére szolgál tehát a pótmagánvádló jogintézménye. Ezzel a szükségképpeni kitérővel jutunk újra vissza a közvádlóhoz. Az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény 19. -ának (1) bekezdése szerint közvádlóként az ügyész dönt a vádemelésről, vagy az eljárás más, a büntetőeljárási törvényben meghatározott módon történő befejezéséről. Az ügyész közvádlói funkciójának gyakorlása során az ügyészi szakma felelősség követelményeit is szem előtt tartva köteles eljárni. 42 A vádfunkcióból következő feladatok gyakorlása a közvádas eljárások során az ügyész feladata, őt illeti meg a váddal való rendelkezési jog, az ebből fakadó eljárási feladatok elmulasztása pedig az ő hivatali felelősségén nyugszik. 43 Az ügyész döntése azt a meggyőződést fejezi ki, hogy bűncselekmény történt és azt a terhelt követte el, akinek felelősségre vonása nem 40 http://www.echr.coe.int/nr/rdonlyres/01bd2c9f-96c5-4ac7-a4f6-389a89acee24/0/hun_conv.pdf, 2012. október 29-i állapot 41 Dr. Sléder Judit: A büntetőeljárás megindítása, PhD értekezés tézisei, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar Doktori Iskola Bűnügyi Tudományok, Pécs, 2010, 14. o. 42 34/B/1996. AB határozat 43 Dr. Jagusztin Tamás: A törvényes vád mint a büntetőeljárás perjogi előfeltétele, Ügyészek Lapja, 2006/5. szám, 62. o. 12
ütközik akadályban. 44 Ezen rendelkezési jog nincs túlszabályozva, és ez aggodalomra adhat okot. 45 A váddal való rendelkezés 5 elemben teljesedik be. Az ügyész vádat emelhet a bíróság előtt, ha ahhoz a ténybeli és jogi feltételek fennállnak. 46 Az ügyész a bizonyítás eredményéhez képest a határozat meghozatala céljából tartott tanácsülésig a vádat elejtheti, viszont a vád elejtését ez esetben indokolni köteles. Az ügyész akkor ejti a vádat, ha úgy látja, hogy nincs bűncselekmény vagy azt nem a vádlott követte el. A vádelejtés nem jelenti azt, hogy az ügyésznek a teljes vádat kell elejtenie. Az ügyésznek lehetősége van a több vádlott közül egy, vagy több vádlottal szembeni vádelejtésre, illetve egy vádlottal szemben több vádpont közül egynek, vagy többnek az elejtésére is. A vádelejtés nem tévesztendő össze azzal, amikor az ügyész a vádlott felmentését indítványozza. Ebben az esetben a bíróság az ügyész indítványához nincsen kötve, a bíróság a törvényes vád alapján a vádról köteles dönteni. Az ügyész a bírósági eljárásban már nem tulajdonosa, hanem csak képviselője a vádnak, ezért a vádelejtés joga kérdésessé válhat. Az ügyész váddal való rendelkezési jogosultsága nincs kellően szabályozva. Bár a vádelejtés csupán jogosultság, azonban perorvoslatnak helye nincs ellene. Ha az ügyész elejti a vádat, a bíróság köteles jogerősen az eljárást megszüntetni. Amennyiben az eredeti vádemelés után valamely új elem (új bizonyíték vagy a tények jogi megítélésének módosulása) indokolja, a vád megváltoztatható. Ha az ügyész úgy látja, hogy a vádlott más bűncselekményben bűnös, vagy más bűncselekményben is bűnös, mint amely miatt vádat emelt, a fenti tanácsülésig a vádat megváltoztathatja, illetőleg kiterjesztheti, vagy pótvádirat benyújtása végett a tárgyalás elnapolását indítványozhatja. A vádmódosításnak a vád törvényességére nincs kihatása, mivel a bíróság nem az ügyész jogi minősítéséhez, hanem a vádirati tényálláshoz van kötve, azt köteles kimeríteni, de azon túl nem terjeszkedhet. 47 Tehát az ügyész akkor változtathatja meg a vádat, ha a vádlott más bűncselekményben bűnös, azaz a minősítést érinti. Kiterjesztés esetén pedig akkor terjesztheti ki, ha a vádlott más bűncselekményben is bűnös, tehát a tényeket érinti. Ha a vád kiterjesztésének törvényi előfeltételei teljesültek, akkor közömbös, hogy a kiterjesztésre okot adó tény miként jutott az ügyész tudomására. 48 Kiterjesztés esetén a bíróság erre az ügyész figyelmét nem hívhatja fel. A bíróság nincs olyan jogi eszközök birtokában, amelyekkel a vádemelést vagy a vádmódosítást akár véletlen, akár vétkes mulasztás esetén kikényszeríthetné. 44 Farkas Ákos - Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2007, 249. o. 45 Fenyvesi Csaba - Herke Csongor - Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Nordex Kft. Dialog Campus Kiadó, 2004, 131. o. 46 Király Tibor: Büntetőeljárási jog, Osiris Kiadó Kft., Budapest, 2008, 390. o. 47 BH2011. 189. 48 BH2010. 114. 13
4. A bíróság vádhoz kötöttségének elve Végezetül, a harmadik elem szoros kapcsolatban áll a vád jelentőségével. A vádirat főrendelkezési része, azaz vádformula fogja meghatározni a bírósági eljárás keretét. 49 A vádhoz kötöttség érvényesülését, vagy annak hiányát az dönti el, hogy mi a vád tárgya. A vád tárgyává tett cselekmények történeti tényállásának leírása határozza meg a vád kereteit. 50 A vád a bírósági eljárás conditio sine qua non -ja. 51 A bíróság ítélkezése során, csakis törvényes vád alapján járhat el. fejti ki a Be. 2. (1) bekezdése. A bírósági eljárás és az ezt lezáró ítélkezés alapját csak a vád, méghozzá a törvényes vád képezheti. Ez a törvényesség nélkülözhetetlen biztosítéka, és egyben a védelem érvényesítésének is fontos feltétele. Bírósági eljárás csak addig tarthat, amíg a törvényes vád fennáll. A vád egyfelől negatív kerete az bírósági eljárásnak, azaz a bíróság csak azzal a személlyel szemben járhat el, aki ellen vádat emeltek és csak azon cselekmény miatt, amelyet a vád tartalmaz. 52 A bíróság vádemelésre nem kötelezheti az ügyészt, továbbá a vád kiterjesztésére sem hívhatja fel az ügyész figyelmét. A vádtól eltérő minősítés lehetősége biztosítja a bíróság számára, hogy megállapítsa a vád tárgyává tett cselekmény a vádirati minősítéstől eltérően hogyan minősülhet, és ebben az esetben határozhat a bíróság tanácsa elé utalásról, az áttételről, az egyesítésről, az elkülönítésről, az eljárás felfüggesztéséről és az eljárás megszüntetéséről. A vád másfelől a bírósági eljárás pozitív kerete is egyben, hiszen a bíróságnak vádkimerítési kötelezettsége van. 53 Ez azt jelenti, hogy valamennyi vádlottal szemben, valamennyi vád tárgyává tett cselekmény miatt el kell járnia. Nem értékelhető a törvényes vád hiányaként és a vádon túlterjeszkedésként sem, ha a vádhoz képest az elkövető kilétét és valamely bűncselekmény törvényi tényállásába illeszkedő elkövetési magatartás lényegét illető változatás nélkül, tehát a tettazonosság keretei között a bíróság a vádiratban le nem írt tényt pl. egy másik bűncselekmény törvényi tényállásának részét alkotó eredményt- is megállapít, és a cselekményt ennek figyelembevételével értékeli. 54 Ez jelenti a tulajdonképpeni tettazonosság elvét. A tettazonosság követelménye megkívánja, hogy a vádbeli és az ítéleti 49 Cséka Ervin Szilágyi József: A vádirat. Közzéteszi a Legfőbb Ügyészség Tanulmányi Csoportja, Ügyészi Kiskönyvtár, Franklin Nyomda, Budapest, 1960, 23. o. 50 BH2006. 281. 51 Fenyvesi Csaba - Herke Csongor - Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Nordex Kft. Dialog Campus Kiadó, 2004, 134. o. 52 Fenyvesi Csaba - Herke Csongor - Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Nordex Kft. Dialog Campus Kiadó, 2004, 134. o. 53 Fenyvesi Csaba - Herke Csongor - Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Nordex Kft. Dialog Campus Kiadó, 2004, 135. o. 54 BH2009. 5. 14
tényállás a releváns tényekben megegyezzen, részletkérdésekben azonban eltérés lehetőségét engedni. 15
III. Fejezet 1. A törvényes vád A vádemelés fontos része a büntetőeljárásnak. Itt dől el, hogy a nyomozásból lesz-e bírósági eljárás. 55 Tehát, ha az ügyész, úgy érzi, hogy a nyomozás adataiból, illetve a megszerzett bizonyítékokból fakadóan bűncselekmény megtörténte valószínűsíthető, akkor vádat emel. Ezzel egyidejűleg a nyomozási szakaszt le is zárja, a bírósági eljárást pedig megnyitja. Vádemelés nem létezhet a vádemelésre jogosult vádja nélkül. Nem is olyan régi ez a jogintézmény, mint gondolnánk. Természetesen az eljárásokban mindvégig jelen volt, a bírói gyakorlat következetesen alakította azt, viszont törvényi szabályozásban csak az előző évtizedben jelent meg. A vádelv érvényesülésének elsődleges feltétele a törvényes vád determinálása. A törvényes vád meghatározása a 2006. évi LI. törvénnyel került beiktatásra a jelenleg is hatályos büntetőeljárásunkról szóló 1998. évi XIX. törvényünkbe. 56 A bírói gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a törvényes vád fogalma, csak a 2006. évi július havának 1. napja után benyújtott vádiratokra alkalmazható. 57 Értelemszerűen a korábbiakra nem. A módosítás nem váratlan, hiszen a törvényes és megalapozott vád a büntetőügy bírósági eljárási szakaszának kulcsfontosságú kérdése. A szó legszorosabb értelmében a vádlott jövője, egy tisztességes és pártatlan eljárás, valamint a jogbiztonság is függhet tőle, így hát nem véletlenül létfontosságú a jelentősége. Alapvető állami érdek fűződik a vádhoz, ezért a törvényi követelményeknek eleget kell, hogy tegyen. A fentebb említett törvényi módosítás előtt a Be. nem tartalmazta a törvényes vád fogalmát és kritériumait, bár ennek elődjét az Alkotmánybíróság a 14/2002. AB határozatában szépen összegezte. Az elmúlt évek gyakorlatából kiindulva nem kizárólag attól törvényes egy vád, ha az a vádemelésre jogosult személyétől származik. Egy közvádra üldözendő bűncselekmény esetén az állam büntetőjogi igényét az ügyész fogja érvényesíteni a büntetőeljárásban, ő rendelkezik a vádmonopóliummal. A törvényes vád alaki legitimációjánál részletezni fogom, hogy milyen más opciók jelenhetnek még meg. Mint, ahogyan azt az előbb is megjegyeztem, ez önmagában azonban nem elégséges. A törvényes vád kritériuma, hogy a minimális, törvényben meghatározott tartalmi követelményeknek is megfeleljen. 58 Törvényes vád 55 Fenyvesi Csaba - Herke Csongor - Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Nordex Kft. Dialog Campus Kiadó, 2004, 439. o. 56 Király Tibor: Büntetőeljárási jog, Osiris Kiadó Kft., Budapest, 2008, 123. o. 57 BH2007. 78. 58 Farkas Ákos - Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2007, 251. o. 16
hiányában nem lehet megindítani és nem lehet lefolytatatni bírósági eljárást. Közvádló vádján kívül, magánvádló és a pótmagánvádló vádja esetében is a törvényi minimális követelményeknek eleget kell tenni. 59 De mikor beszélhetünk törvényes vádról? A Be. 2. - ának (2) bekezdése így fogalmaz: Törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi. A törvény kizárólagosan csak a legminimálisabb követelményeket említi. 60 A fogalom megalkotásával a jogalkotó bizonyos kapukat bezárt, bizonyos kapukat pedig még továbbra is nyitva hagyott a jog alkalmazói számára. Véleményem szerint helyesebb lenne egy még pontosabb fogalom meghatározására. Talán ezzel a fogalommal a nyitva hagyott kapukat képesek lennénk bezárni. Törvényes a vád, ha azt a bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja miatt a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában, pontosan meghatározott és azonosítható személy, pontosan körülírt és a releváns tényeket maximálisan tartalmazó (elkövető személye, elkövetési hely, idő, eszköz, mód, indíték), a cselekmény elbírálása idején hatályos büntető törvénybe ütköző cselekménye miatt, a törvényesen begyűjtött és megszerzett bizonyítékok alapján és azok megjelölésével, továbbá a büntetőtörvény szerinti minősítésének pontos megjelölésével, a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíráságnál a bírósági eljárás lefolytatásának kezdeményezése iránt előterjeszti. A megalapozatlan vád önmagában nem eredményezi a törvénytelenséget, ez érdemi döntés tárgya. 61 Ez tükrözte az eddigi bírói gyakorlat is a definíció hiányától függetlenül. 62 A Be.-ben található bíróság elé állítás alkalmával a szóban előterjesztett vádnak is tartalmaznia kell ezeket a minimum elemeket, amit a törvény említ, bár erről írásos jegyzőkönyv mindig készül. Dolgozatom következő passzusában a törvényes vád alaki és tartalmi kellékeit részletesen ki fogom fejteni. Törvényes vád hiányában a Be. 267. (1) bekezdés j) pontja, illetve a 332. (1) bekezdés d) pontja biztosítja azt, hogy a bírósági eljárás ne legyen megindítható és ne legyen lefolytatható. A törvényesség további alapvető követelménye, hogy a bíróságnak az ügydöntő határozatában a vádat ki kell merítenie, az eljárási feladatok külön választásából pedig az fakad, hogy a vádon túl nem terjeszkedhet. 2 szempontból kell vizsgálnunk a definíciót. Jogosulti oldal 59 BH2009. 140. 60 Farkas Ákos - Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2007, 251. o. 61 BH2012. 86. 62 Gellér Balázs József: A vád törvényességének egyes aspektusai, In: Jogtudományi Közlöny, 66. évf. 9. sz. / 2011, 460. o. 17
(alaki), és tartalmi követelményei szerint. 63 Még mielőtt ezeket részletezném, előtte a formai megjelenését fogom kifejteni. 2. A vádirat formai megjelenése Be. 217. -a szerint az ügyész a vádirat bírósághoz történő benyújtásával emel vádat. Mind szerkezetét, mind tartalmi kellékeit tekintve a vádirat szigorú alakszerűségeket követel meg. A vádirat két szempontból is formabontó. Egyfelől a Be. 257. -ában megjelölt négy rész sorrendjét tekintve is eltérő, mert a vádiratnál az indoklási rész megelőzi a rendelkezést. Másfelől viszont az alaputasítás négynél több részről szól, minthogy a rendelkező részt tulajdonképpen kettébontja fő- és mellékrendelkezésekre. 64 Együttesen 5 részre bonthatjuk a vádirat küllemét. Bevezető részből, indokolási részből, főrendelkezésből, mellékrendelkezésekből és keltezésből áll, részletesen a Be. 217. (3) bekezdése sorolja fel tételesen az alábbiakat. A bevezető rész tartalmazza az illetékes ügyészség megnevezését, a büntetőügy számát, illetve a Vádirat középre igazított megjelölését. Ezeken felül magában foglalja még a vádlott személyi adatait, oly módon, hogy abból a vádlott kiléte pontosan megállapítható legyen, valamint hogy ki, esetleg kik ellen, és milyen bűncselekmény vagy bűncselekmények miatt indított büntetőügyről van szó. 65 Eshetőleges tartalmi kelléke a szabadságkorlátozó kényszerintézkedés megjelölése és a minősítésre kiható korábbi büntetések tételes felsorolása, feltéve, hogy a vádlott korábban már büntetve volt. 66 Az indoklási rész szükségszerű tartalmi eleme, hiszen a vád tárgyával tett bűncselekmény rövid, releváns tényeit tartalmazó leírása - a tettazonosság biztosítása végett figyelemmel a bűncselekmény elkövetési helyére, idejére, indítékaira, elkövetési módjára, elkövetési eszközére és a bűncselekmény által kiváltott következményekre -, és az ehhez kapcsolódó bizonyítási eszközök itt jelennek meg. 67 63 Dr. Jagusztin Tamás: A törvényes vád mint a büntetőeljárás perjogi előfeltétele, Ügyészek Lapja, 2006/5. szám, 54. o. 64 Fenyvesi Csaba - Herke Csongor - Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Nordex Kft. Dialog Campus Kiadó, 2004, 441. o. 65 Fenyvesi Csaba - Herke Csongor - Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Nordex Kft. Dialog Campus Kiadó, 2004, 441. o. 66 11/2003. (ÜK. 7.) LÜ utasítás 67 Fenyvesi Csaba - Herke Csongor - Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Nordex Kft. Dialog Campus Kiadó, 2004, 441. o. 18
A főrendelkezési rész, azaz a vádformula kulcsfontosságú kelléke a vádiratnak. Ez a rész tartalmazza a vád tárgyává tett bűncselekmény Btk. szerinti minősítését, a bűncselekmény stádiumának és társtettes, vagy részes esetén pedig az elkövetői alakzatának megnevezésével. Formai kellékként szerepel ezzel kapcsolatban a vádolom kifejezés kiemelése. 68 A negyedik a mellékrendelkezési rész, mely a bejelentések és indítványok hadát foglalja össze. Ez a legtöbb kötelező és esetleges tartalmi kelléket tartalmazó része a vádiratnak. Kötelező kellékek a bíróság hatáskörére és illetékességére vonatkozó jogszabályok meghatározása, a tárgyalásra idézendők indítványozása, a bizonyítási tény és eszközök megjelölése és a tárgyaláson való bizonyítás felvételének sorrendjére vonatkozó rendelkezések. Az esetleges tartalmi elemek közül csak egynéhányat említenék. Ha a gyanúsított a vádirat benyújtásakor személyi szabadság elvonásával vagy korlátozásával járó kényszerintézkedés hatálya alatt áll, ennek fenntartására indítványt ebben a részben kell megtenni. A vádiratnak tartalmaznia kell, ha az ügyben polgári jogi igényt jelentenek be, vagy ha az ügyben a nyomozás során bűnügyi költségek merültek fel. 69 nevét. A záró rész tartalmazza a vádirat keltezését, illetve a kiadmányozásra jogosult ügyész 68 Fenyvesi Csaba - Herke Csongor - Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Nordex Kft. Dialog Campus Kiadó, 2004, 442. o. 69 Farkas Ákos - Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2007, 253. o. 19
3. Vádiratminta BUDAÖRSI VÁROSI ÜGYÉSZSÉG B. 259/2011/4-I. V Á D I R A T a lopás vétsége miatt Csanádi Attila ellen indult bűnügyben A szabadlábon lévő: CSANÁDI ATTILA (szül: Budapest, 1692. július 5. anyja neve: Oláh Erzsébet lakik: 1201 Budapest, Vörösmarty utca 9. II/11. szig. szám: 413471CA büntetlen előéletű magyar állampolgár) vádlottat Budapest XI-XXII. Kerületi Ügyészség 2009. október 28. napján jogerős B.XI.8991/2008. számú határozatával sikkasztás vétsége miatt megrovásban részesítette. Csanádi Attila 2011. január 8. napján 12 óra körüli időben a budaörsi Decathlon áruházban magához vett, majd a táskájába rejtett 1 darab ütőfát (8.190,- Ft), 2 darab ütőfa borítást (11.900,- Ft/darab, összesen: 23.800,- Ft.), melyek együttes értéke 31.990,- Ft, majd az eladótérből fizetés nélkül távozott. A vádlott cselekményére a biztonsági szolgálat felfigyelt, tőle a mindösszesen 31.990,- Ft. értékű árut visszavette. A tényállást a helyszínen felvett jegyzőkönyvvel, tanúvallomással és a vádlott gyanúsítotti kihallgatása során tett beismerő vallomásával bizonyítom. A fenti tényállás alapján Csanádi Attilát v á d o l o m 20
1 rb. a Btk. 316. (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés I. fordulata szerint minősülő elkövetett lopás vétségével. Közlöm, hogy: - A bírósági eljárás lefolytatására a Be. 15. -a és 17. (1) bekezdése alapján a Budaörsi Városi Bíróságnak, a vádirat benyújtására és a vádképviseletre a Be. 30. (1) bekezdése alapján a Budaörsi Városi Ügyészségnek van hatásköre és illetékessége. - Az eddigi eljárás során bűnügyi költség nem merült fel. Indítványozom, hogy a bíróság: a Be. 544. (1) bekezdése alapján tárgyalás mellőzésével - a Btk. 51. -a alapján a vádlottal szemben pénzbüntetést szabjon ki. - amennyiben tárgyalás tartására kerülne sor, arra idézze meg: vádlottként: Csanádi Attilát a közölt címről tanúként: Balogh Györgyöt adatai zártan kezeltek értesítse: a Budaörsi Városi Ügyészséget Budaörs, 2011. február 11. dr. Szécsényi Tibor vezető-helyettes ügyész 21
4. A törvényes vád követelményei 4.1. A vádemelésre jogosultak köre, avagy a vád alaki törvényessége A magánvád közvádtól való elválása következetesen érinti a vádemelésre jogosultak körét, így a vád fajai között is kettőt különböztetünk meg, a közvádat és a magánvádat. A vád akkor törvényes, ha az a vádemelésre jogosulttól származik. Be. 2 (2) bekezdése szerint törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult ( ) bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi. A büntetőtörvény a vádemelés szempontjából további lehetőségeket is biztosít. A törvény, és ezáltal a vádló elsődleges rendeltetése az állam által üldözött bűncselekmények üldözése, melyek sértik, vagy éppen súlyosan sértik az állam jogrendiségét és a társadalmi erkölcsöket. Az ilyen esetekben lép színre a hatósági vádképviselet. Fogalmazhatnánk akár úgy is, hogy ezen bűncselekmények esetén elsődlegesen egy kizárólag, külön állami szervezet, a vádhatóság lehet jogosult vádemelésre az állami büntetőjogi igény érvényesítése miatt, az ügyész személyében. 70 Erősebb a magánvádnál, egyfelől a közvád általában helyettesíti a magánvádat, másfelől viszont a magánvád csak szűkebb körben helyettesítheti a közvádat (pótmagánvád). 71 Tehát összességében a törvény második szakaszának második bekezdése jogosítja fel az ügyészt a vádemelésre. A hatályos Be. ötödik része 8 külön eljárás részletszabályait tartalmazza. A téma és a fejezet szempontjából a következők tekinthetők relevánsnak. A fiatalkorúak elleni büntetőeljárás, a katonai büntetőeljárás, a magánvádas eljárás. Az említett eljárásokra másmás szabályok irányadóak. A fiatalkorúak elleni büntetőeljárás során a vádemelésre jogosult személy a fiatalkorúak ügyésze, akit a felettes ügyész jelöl ki. A Be. 449. (2) bekezdésre értelmében fiatalkorúval szemben büntetőeljárásnak csak közvádra van helye. Fiatalkorúval szemben pótmagánvádnak nincs helye, a magánvádra üldözendő bűncselekmények esetében az ügyész jár el. Katonai büntetőeljárás során a katonai ügyész, valamint a legfőbb ügyész által a katonai büntetőeljárásra kijelölt ügyész rendelkezik a vádmonopóliummal. A Be. 474. (5) bekezdése szerint katonai büntetőeljárásnak csak közvádra van helye, magánvádra üldözendő 70 Dr. Jagusztin Tamás: A törvényes vád mint a büntetőeljárás perjogi előfeltétele, Ügyészek Lapja, 2006/5. szám, 59. o. 71 Fenyvesi Csaba - Herke Csongor - Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Nordex Kft. Dialog Campus Kiadó, 2004, 132. o. 22
bűncselekmény esetében a katonai ügyész jár el. A katonai büntetőeljárásban viszonvád nem emelhető. Katonai bűncselekmény miatt folytatott eljárásban akkor van helye pótmagánvádnak, ha az ügy sértettje természetes személy. Magánvádas eljárás esetén az eljárás a magánindítványra jogosult feljelentésre indul meg. Ebben az esetben a sértett, illetve a sértett halála esetén 30 napon belül a hozzátartozója a büntetőeljárásban csak a törvényes határidőn belül, és kizárólag a természetes személy halála vagy a jogi személy megszűnése esetén van lehetőség a sértetti pozícióban jogutódlásra 72 - emelhet vádat és képviselheti azt a törvényben tételesen felsorolt bűncselekmények, más néven, a magánvádra üldözendő bűncselekmények esetén. Ezek a becsületsértés, kegyeltsértés, könnyű testi sértés, magántitok és levéltitok megsértése, rágalmazás. 73 A Be. 494. (2) bekezdése kimondja, hogy a magánvádlót a sértett jogain kívül a vád képviseletével járó jogok illetik meg. Az ügyész a vád képviseletét a magánvádlótól az eljárás bármely szakaszában átveheti, ez esetben a magánvádlót a sértett jogai illetik meg [Be. 496. ]. Sajátos a helyzet pótmagánvád esetén. Abban az esetben, ha az ügyész megtagadja a vádat, elejti azt, vagy nem fellebbez a felmentő ítélet ellen, ebben az esetben a sértett, vagy annak hozzátartozója lesz jogosult a vádképviseletet ellátni. 74 Végül, de nem utolsó sorban nem szabad megfeledkeznünk az ügyészségi titkárokról sem. Ha a bíróság az ügyészt a bírósági tárgyalásra való megjelenésre nem kötelezte, az ügyészségi titkár is elláthatja a vádképviseletet. Nem törvényes a vád, ha közvádra üldözendő bűncselekmény miatt magánvádló emel vádat, vagy ha a sértett olyan esetben lép fel pótmagánvádlóként, amikor ezt a törvény nem engedi meg. 75 A vádemelés alakszerűségeit a Be. meghatározza. Az ügyész általában vádirattal, bíróság elé állítás esetén egyszerűbb formában, szóban emel vádat [Be. 217. (1) bekezdés, 518. (1) bekezdése]. A magánvádas eljárás feljelentéssel indul meg [Be. 497. (1) bekezdése], esetleg ismeretlen elkövetővel szemben. Az ugyancsak meghatározott személlyel szemben emelendő 72 BH2009. 318. 73 Farkas Ákos - Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2007, 252. o. 74 Fenyvesi Csaba - Herke Csongor - Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Nordex Kft. Dialog Campus Kiadó, 2004, 132. o. 75 1/2007. BK vélemény az 1998. évi XIX. törvény egyes rendelkezései értelmezéséről 23