Részletes szakmai vélemény a hulladéklerakással, valamint a hulladéklerakóval kapcsolatos egyes szabályokról és feltételekről szóló a 20/2006.(IV. 5.) KvVM rendeletről 1.. (2) Ha a rendelt hatálya nem terjed ki b) a tereprendezésre vagy építési célokra alkalmas inert hulladéknak hulladéklerakóban történő hasznosítására; akkor ez azt is jelenti, hogy a lerakó technológiai (útépítés, depónia stabilizálása, szorítógát építése stb.) célú felhasználására beszállított inert hulladékra nem vonatkozik az átvételi jellemzés egyetlen előírása sem, sőt ez számon sem kérhető! Az átvehető mennyiség korlátja a szükséges mennyiség. Ebből a szempontból vizsgálva merül fel a kérdés: szükség van-e inert lerakóra? 2.. Ha az utógondozás a rendeleti megfogalmazás szerinti i) utógondozás: a hulladéklerakó részleges (egy részének) vagy teljes lezárását követő olyan összetett tevékenység, amely magában foglalja a monitoring rendszer üzemeltetését, a csurgalékvíz és a hulladéklerakó-gáz kezelését, valamint a szükségessé váló karbantartási munkákat; akkor a több ütemben épülő, tehát ütemenként bezárt depóniatestek utógondozását a felügyelőség, saját hatáskörben bezárt ütemenként el is rendelheti. Így előfordulhat, hogy a teljes hulladéklerakó bezárását követően előírt 30 éves utógondozás a depóniatér egyes szakaszai esetében akár 35, 40,-stb. évet is elérhetik. Szakmai meggyőződésünk, hogy az utógondozási időszak értelemszerűen csak a teljes bezárást követően indulhat meg! Javasolt módosítás i) utógondozás: a hulladéklerakó [részleges (egy részének) vagy] teljes lezárását követő olyan összetett tevékenység, amely magában foglalja a monitoring rendszer üzemeltetését, a csurgalékvíz és a hulladéklerakó-gáz kezelését, valamint a szükségessé váló karbantartási munkákat; 3.. (2) Ha a hulladéklerakó helyének kiválasztásánál c) a hulladéklerakó határának a lakó- és az üdülőterülettől, a vízi utaktól, a felszíni vizektől és a mezőgazdaságilag művelt területektől való távolságát. figyelembe kell venni, akkor lerakó sehol sem létesíthető! Számtalanszor kifogásoltuk, hogy mezőgazdaságilag művelt területtől való távolságról beszélni értelmetlen! Vagy az volt a rendeletalkotói szándék, hogy a kerítéstől számított védőtávolság kerüljön az üzemeltető tulajdonába és művelésből történő kivonásra? Sajnos ezt a képtelen és kivitelezhetetlen elképzelést erősíti az 1. sz. melléklet 3.2 pontja: 1
Javasolt módosítások c) a hulladéklerakó határának a lakó- és az üdülőterülettől, a vízi utaktól, a felszíni vizektől [és a mezőgazdaságilag művelt területektől] való távolságát. 3.2. A hulladéklerakó területét be kell keríteni. A kerítésen [kívül] belül olyan véderdőt szükséges létesíteni, amely különösen települési hulladéklerakó esetében megakadályozza a hulladéknak széllel való elhordását. A véderdő kialakításakor gondoskodni kell arról, hogy a telepített lombos fák és bokrok elegendően magas, sűrű struktúrájú, zöld sávot alkossanak. 4. (3) Ha a lerakók kategorizálását a lerakató hulladékok oldaláról közelítjük meg, akkor, mivel a B3 kategóriában a veszélyes hulladékon kívül minden lerakható, miért van szükség a többi kategóriára? A gyakorlat oldaláról közelítve gazdaságosan csak a B3 kategória üzemeltethető, így nincs szükség a továbbiakra. B1b lerakó gyakorlatilag az égetés utáni maradék elhelyezésén kívül szinte sehol nem fordulhat elő. Kizárólagosan, csakis erre a célra épített lerakó gazdaságos üzemeltetése erősen megkérdőjelezhető. 5.. (1) A lerakás előtti előkezelési kötelezettség nem új előírás, de feltétlenül rögzíteni szeretnénk, hogy előkezelő művek hiányában ez a kitétel nem teljesült, nem teljesül, és a közeljövőben sem fog teljesülni! Ennek pedig egyszerűen pénzügyi okai vannak. A jelenleg egyetlen ISPA projektből megvalósult előkezelő mű, az üzemeltetési díj érvényesíthetetlensége miatt áll! Nagy valószínűség szerint erre a sorsra jut a jövőben megépülő többi kezelőmű is! Az előkezelés olyan mérvű többletköltséget eredményez, ami csak akkor finanszírozható, ha a kinyert másodtüzelőanyag, komposzt és egyéb hasznosítható hulladék árbevételt is eredményez, vagyis a technológia kiegészítéseként a rendszer gazdasági szempontból is zárt. 5. (1) Lerakással - amennyiben műszakilag lehetséges és gazdaságilag megalapozott - kizárólag előkezelt hulladék ártalmatlanítható, kivéve az e rendelet 2. számú mellékletének 2.1.-1. táblázatában felsorolt inert hulladékot, valamint azt a hulladékot, amelynek előkezelés nélkül történő lerakását - kezelési technológia hiányában - a Felügyelőség engedélyezte. 6.. A lerakási díjat a kötelező közszolgáltatás vonatkozásában az üzemeltető nem állapíthatja meg, erre a települési önkormányzat jogosult. Ebből adódóan ez az előírás ellentétes a magasabb színtű jogszabállyal. Az utógondozási időszak legalább 30 éves időtartama, jelentős változás a korábbi fix határidővel szemben! Ha ez még felügyelőségi mérlegelési jogkör is lesz, akkor akár 40 év is kiköthető? Hogyan lehet erre költségtervet készíteni? Ennek hiányában, hogyan lehet bemutatni a hulladéklerakó lezárására és utógondozására szolgáló pénzügyi forrásokat? Ki finanszírozza a ma tervezett 30 éves utógondozási költségen felüli többletköltséget? Javasolt módosítás: 6. A hulladéklerakás díját [az üzemeltetőnek] úgy kell megállapítania, hogy az fedezze a hulladéklerakó létesítésének, üzembe helyezésének és üzemeltetésének teljes költségét, 2
továbbá a hulladéklerakó lezárásá[nak]t és utógondozásának [legalább] 30 évig történő becsült költségét. 7.., 8.. Rengeteg átfedést tartalmaz, a két szakaszt egyesíteni kellene! 10.. Ha a hulladékot a hatálybalépést követően 8 napos felkészülési idő mellett - az átvételi követelmények betartásával kell átvenni, illetőleg az átvételt megtagadni, akkor, az összes a kivételek alá nem tartozó EWC kódszámú hulladékfajta illegális szeméttelepekre, vagy engedéllyel nem rendelkező lerakóhelyekre kerülne! A gyakorlat azt igazolja, hogy az átadók egyike sincs tudatában a megjelent rendeletnek, arra egyikük sincs felkészülve, de nagy valószínűséggel erre mivel jelentős költséggel jár nem is áldozna! Felmerül a kérdés: van-e egyáltalán szükség erre a követhetetlenségig bonyolult eljárásra, rendkívüli szigorra? Ha az EU-s példákat nézzük nincs, hiszen nem található ehhez fogható előírás az átvétellel kapcsolatosan sehol! Ha a magyarországi gyakorlatot nézzük, akkor sincs, hiszen az üzemeltető csak és kizárólag az egységes környezethasználati engedélyben foglalt EWC kódszámú és a rögzített mennyiségű hulladékfajta átvételére jogosult, a beszállítótól (átadótól) pedig csak az engedélyében foglalt hulladék átvételére jogosult. A leírt átvételi feltételek a C típusú hulladéklerakóban kivitelezhetők, ott elvárhatók, egyéb esetekben a gyakorlat számára kivitelezhetetlenek! Az előzőekben is említett EWC kód alapján történő átvételnek gyakorlatilag biztosítania kell a szabályszerű üzemi feltételeket. A nyilvántartási rendszer szerint ugyanis a keletkezéstől az ártalmatlanításig minden hulladéknak végigkísérhető útjának kell lennie. Így a minőségbiztosítási rendszerek logikája szerint a folyamat végén sem jelenhet meg az előírástól eltérő végeredmény. A rendszer gyenge pontja egyébként sem ez, hanem az ehhez képest irreálisan lazán kezelt lakossági hulladék. Mindemellett az akármelyik említett szegmensben keletkező elvileg keletkezhető szennyeződésekkel szemben az előírás szerint megépített lerakóknak megfelelő védelmet kell nyújtaniuk. Ezen feltételek mellett legfeljebb szabálytalan átvételből származó hulladékok okozhatnak problémát, ezeket pedig az üzemszerű ellenőrzéseknek (pl. csurgalékvíz) ki kell mutatniuk. Az előírt ellenőrzési rendszer mindezek mellett technológiailag és gazdasági szempontból is gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Javasolt módosítás: A változat: Az átvételi feltételek törlése. B változat: A két szakasz hatálybaléptetésének 2009. január 1-re történő módosítása, addig ugyanis minden érdekelt fél felkészülhet a bevezetésre 14.. (5) Ha ez az előírás így marad, akkor pl. 2008. novemberében jogerőssé váló, a lerakó bezárásáról szóló határozattól számított egy év, azaz 2009. novemberéig még tovább üzemelhet bármelyik lerakó! A bekezdést ki kell egészíteni a 19. (4) bekezdésre való hivatkozással! 3
15.. A kétütemű lezárás szakmailag messzemenően támogatandó, és indokolt. Azokban az esetekben azonban, ahol ez nemzetközi pénzalapok felhasználásával történik, a finanszírozás a műszaki megoldás időbeli elhúzódása miatt kivitelezhetetlen. Az utógondozási időszak fix meghatározásának lebegtetése, időtartamának felügyelőségi hatáskörbe történő utalása az üzemeltetési költségek tervezhetetlenségét eredményezi! Ez az előírás ellentétes minden korábbi állásponttal! Mivel a jelen jogszabály szerint ma minden rekultiválandó lerakó meglévő lerakónak számít, az előírások egységesen alkalmazandók minden szigetelt vagy szigeteletlen, előírásszerűen vagy szabálytalanul művelt lerakóra. A végleges lezárás formáját nem csak a szervesanyagtartalom, hanem a lerakó egyéb tulajdonságai (geológiai, hidrológiai, hulladék-összetétel, művelés, stb.) kell, hogy meghatározzák. Némely esetben a felső zárás akár azonnali kárelhárításként is felfogható. 19.. (1) A hatálybalépés - kihirdetéstől számított nyolcnapos határideje nélkülöz minden realitást! Ha ezt bárki komolyan venné, akkor ma Magyarországos egyetlen hulladéklerakó sem működhetne! Ma Magyarországon az összes hulladéklerakó üzemeltetőjét folyamatosan és ismételhetően bírságolni lehetne! Csak nem ez volt a szándék? Egy ekkora horderejű rendelet betartása és betartatása legalább kétéves felkészülési időt követelt volna meg! Teljesen irreális az utolsó bekezdés, hiszen még 2003-ban is épülhetett engedéllyel - olyan lerakó, ami nélkülözi a szenzor kiépítését, aminek pótlása ráadásul műszakilag nem lehetséges, így ezt a lerakót is be kellene zárni 2009. január 1-én!? Javasolt módosítás 19. (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba azzal, hogy a 10.. és 11.. előírásainak hatálybalépése 2009. január 1. (2) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a hulladéklerakás, valamint a hulladéklerakók lezárásának és utógondozásának szabályairól és egyes feltételeiről szóló 22/2001. (X. 10.) KöM rendelet hatályát veszti. (3) Az e rendelet hatálybalépésekor első fokon még el nem bírált ügyekben e rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni. (4) Azt a hulladéklerakót, amely nem felel meg az e rendeletben előírtaknak, 2009. január 1-jéig be kell zárni. (5) Ez a rendelet - a Hgt.-vel együtt - a hulladéklerakókról szóló 1999. április 26-i 1999/31/EK tanácsi irányelvnek, valamint a hulladékok hulladéklerakóban történő átvételének kritériumairól és eljárásairól az 1999/31/EK irányelv 16. cikke, II. melléklete alapján című, 2002. december 19-i 2003/33/EK tanácsi határozatnak való megfelelést szolgálja. 1.sz. melléklet. A hulladéklerakó létesítéséhez és üzemeltetési követelményihez a lerakó tervezőjétől rendkívül speciális ismeretet igényel és igen sok döntési lehetőséget kínál, ezért döntő kérdés, 4
hogy a tervezet szerint előírt követelményeket betartva ki tervezhet hulladéklerakót a jövőben. Lesz-e esetleg tervezői lista, a kamarák foglalkoznak-e vele? Általánosságban megállapítható, hogy a melléklet u. n. rétegrend-ábrák nélkül kezelhetetlen. A fejezet alapján rétegrendet összeállítani rendkívül bonyolult és vitára okot adó művelet. A rétegrend megadása - a korábbi rendelethez hasonlóan - úgy a korrekt tervezést, mint az engedélyezést egyaránt szolgálná! Ez szolgálná a melléklet pontos, félreérthetetlen, egyértelmű megfogalmazása és feloldaná azokat a félreérthető, félremagyarázható gondolatokat, mint pl. indokolt esetben, potenciális veszély, szükség esetén, ha lehetséges, gazdaságosan hasznosítható stb! Ugyancsak egyértelművé tenné, hogy pl. a csurgalékvízgyűjtő réteg szemcsemérete, vagy szivárgási tényezője veendő-e figyelembe! (Itt, a rendelet egyéb fejezeteiben tapasztalható tervezői szabadság az ellenkező végletbe esett át, a csurgalékvízgyűjtő réteg ilyen mérvű előírása a teljes korlátozást jelenti! Miért?) Ugyanakkor az egyes hulladéklerakó kategóriáknál előírt geofizikai monitoring rendszer vizsgálatáról egy szó sem esik! A hulladéklerakó működéséből származó követelmények minden objektivitást nélkülöző, ilyen mérvű felsorolása garanciát biztosít a felügyelőség számára a folyamatos bírságolásra, kiszolgáltatott, bizonytalan helyzetet teremtve az üzemeltetőnek. 2.sz. melléklet Az átvétellel kapcsolatos előírások a rendelet legkritikusabb, egyben leggyengébb pontja! Az itt megfogalmazottak a gyakorlatban betarthatatlanok, kivitelezhetetlenek. A 8 napos hatálybalépés ideje alatt kellett volna felkészülni ezeknek az előírásoknak a betartására, és betartatására. Attól az elhanyagolhatónak egyáltalán nem nevezhető ténytől eltekintve, hogy egyetlen idegen beszállítónak sincs semmiféle ismerete az átvétel megváltozott követelményeiről, számukra nem kis feladat elgondolkodni azon hogy kik lesznek azok a szakemberek, akik az alapjellemzést el tudják készíteni számukra, és jegyzőkönyvvel látják el a beszállító gépkocsivezetőt! Lesz esetleg a jövőben képzés, ahol az ehhez szükséges tudást el lehet sajátítani? Létezik egyáltalán ma az országban ezekhez a vizsgálatokhoz szükséges akkreditált laborkapacitás ott, ahol a hulladék képződik? Felmérte-e valaki, hogy egy vizsgálat milyen költségvonzattal jár? S hogy ennek milyen következményei lesznek? A tapasztalataink szerint az átadó még az EWC kódot is a legritkább esetben tudja megadni Marad az egyetlen helyes és jogkövető átvevői magatartás: az átadót az átvételi ponttól visszafordítani az átvétel megtagadásának közlésével, s az esetet jelenteni a felügyelőségnek! Mindezt akkor, amikor az egységes környezethasználati engedéllyel rendelkező hulladéklerakó üzemeltetője az egyes beszállítókkal szerződések feltételekben rögzítette az átadás-átvétel és természetesen a felmondás feltételeit A rendelet az eddigi gyakorlattal ellentétben a B3 kategóriájú hulladéklerakóban nem engedélyezi a beton, tégla, cserép és kerámiák, illetőleg az előzők keverékének, lerakását! Inert lerakók hiányában mi lesz a felsorolt hulladékok sorsa? Az inert lerakókba, de a nem veszélyes hulladéklerakókba kerülő inert hulladékok legnagyobb része EWC 17 09 04 kevert építkezési és bontási hulladék. Ezek igen nagy számban és kis 1-3 5
tonnás tételekben jelentkeznek sok esetben legnagyobb számban a lakossági körből. Ha a 2.1.- 1. táblázatban nem szereplő hulladékok csak alapjellemzés birtokában vehetők át, ki fogja ezt produkálni ezen hulladék esetén? A bontást végző lakosok? Alapvető és kritikus probléma, hogy a táblázatban fel nem sorolt EWC számú, a lerakóba engedélyezetten lerakható hulladékok esetén alapjellemzési jegyzőkönyv hiányában a hulladékátvétel megtagadása kötelező!? A megtagadott hulladék további sorsát illetően mi a teendője a tulajdonosnak és mi az üzemeltetőnek? A szennyvíziszapokra vonatkozó átvételi kritérium ilyen mérvű megállítása egyenlő az átvételi tilalommal, mivel ma egyetlen szennyvíztisztító telep iszapkezelési rendszere sem tudja e feltételt teljesíteni! Javasoljuk az átvételre vonatkozó előírás törlését, vagy annak 2009. január 1-jei bevezetési határidejét. 3.sz. melléklet A mellékletben közölt mérések, adatgyűjtések nem tesznek különbséget a lerakók között, ami kissé komikus helyzetet teremt, pl. az inert lerakó gáz-emissziója vonatkozásában A csurgalékvíz mintavételi helyéül előírt valamennyi elvezetési pont szakmailag értelmezhetetlen, pontosítása elengedhetetlen! Különösen fontos ez a mennyiség mérése miatt a visszalocsolás esetén! A gázemisszió alatt vajon a hulladéklerakót mint felületi diffúz légszennyező forrást kell érteni? Ebben az esetben ki és hol határozza meg a mérési pontokat? Hány mintavételi hely jellemez egy 10-20 ha felületű lerakót. (Ugyanazzal a műszerrel egymás után kétszer sem lehet ugyanazt az értéket mérni.) Ha a csővégi vizsgálatot kell végezni, s annak a meghatározott összetevőkre kell kiterjedni, s az csak akkreditált vizsgálattal végezhető, akkor egyetlen mérés költsége elérheti a 300-500 ezer forintos költséget! S mindezt havi gyakorisággal Mivel a mai nagykapacitású lerakókban lezajló folyamatok, ill. azok változásai a nagy méret és pufferhatás miatt lassúak, szilárd szakmai meggyőződésünk, hogy akár fél, vagy az éves gyakoriságú mérések is elegendőek lennének a folyamatok jellegének nyomon követésére. Feltétlenül szükséges a melléklet pontosítása. 4.sz. melléklet A hulladéklerakókat jellemzően a végső kialakuló lezárt, megmaradó geometriai felszín rögzítésével engedélyezik. Amennyiben a hulladék feltöltésekor nem ismert még pontosan a (átmeneti és végleges) lezáró réteg vastagsága milyen szintre történjen a feltöltés? Ezt a problémát feloldja, hogy a lezárás engedélyezésére beadandó tervnek tartalmaznia kell a lezárást felszínét, ami ha engedélyezik akár, el is térhet a létesítéskori felszíntől, azaz majd kiderül a végén. A lezárás egyes rétegeinél alkalmazandó anyagok, egyes esetekben példa jelleggel vagy kizárólagos választható alternatívaként kerülnek felsorolásra? 6
A jelenleg hatályos rendelet 1.sz mell. 3.4. pontja ill. mind az aljzatszigetelés mind a felső lezáró szigetelés esetén indokolt esetben lehetőséget ad eltérésre. A tervezet is biztosítja ezt az 1.sz.mell. 1.2-1.3 pontjára vonatkozóan. Miután a tervezetbe a lezárás 4. sz. mellékletbe került itt nincs utalás az indokolt esetben megengedett eltérő anyagok, rétegek alkalmazására. Néhány példa: 1.2.1. a) esetében a kiegyenlítő réteget a napi takarással is biztosítani lehet. Ez sok esetben föld. Ez nem szerepel a kiegyenlítő réteg anyaga felsorolásban. Mivel a funkció ellátására ez is alkalmas, az anyagfelsorolást példa jellegűnek kéne tekinteni ott, ahol ez megengedhető. 1.2.1. c.) Fedőréteg esetén az alsó 30 cm esetén kötelező a stabilizált biohulladék alkalmazása? Már ahol van ilyen vagy beszerezhető. Következő 30 cm talaj vagy komposzt? Talaj vagy talaj és komposzt keveréke. Tömény komposztba nehéz növényzetet telepíteni. 1.2.2 Végleges felső záró-réteg a.) a kiegyenlítő réteg a gyakorlatban becsülhetően min. 1,0 m vtg. átmeneti záró-réteg fölé kerül. Valószínűsíthető hogy az átmeneti záró réteget nem kell eltávolítani előtte. A kiegyenlítő rétegtől jó gázvezető képességet követelnek meg, majd e réteg fölé szükség esetén még gázelvezető réteg is kerül a hulladéklerakó gáz gyűjtőrendszerbe történő elvezetésére. (b) Van értelme a hulladék stabilizálódásának befejezését követően (15.. 4) a lerakás vége utáni 10-15 évvel épülő gázelvezető rétegnek, és van tényleges funkciója? Milyen számítás, vagy elv igazolja, hogy van még akkor gázképződés az átjuthat-e az átmeneti záró rétegen? Ha nem, akkor feltétlen követelmény-e a kiegyenlítő réteggel szemben a jó gázvezető képesség? A felszín alatti vizek védelméről szóló jogszabály értelmében több, korábban rekultiválni tervezett lerakó átkerült a felszámolandó kategóriába, ami szakmai szempontból nem kifogásolható ugyan, de ennek ma még beláthatatlan többletköltségei előrevetítik felhagyás, jelenlegi állapotban hagyás realitását? A rekultiváció ütemezettségének kritériumaként előírt 10.000 m 3 minden szakmaiságot nélkülöz. es mennyiségi érték 5. sz. melléklet Ez a melléklet a legerősebb bizonyítéka a rendelet tarthatatlanságának! Az idézett szabványok száma és címe több esetben nem egyezik a Szabványkatalógusban rögzített címmel. A legkirívóbb példa: A rendeletben: MSZ EN 13617: Hulladékok jellemzése A Magyar Szabványügyi Testület Szabványkatalógusában: MSZ EN 13617-1: Üzemanyagtöltő állomások. 1. rész: Az adagolószivattyú, az adagolóautomata és a távirányítású szivattyú konstrukciójára és működésére vonatkozó biztonsági követelmények Problémát jelent továbbá a hivatkozott CEN szabványokhoz való hozzáférés, amelyek egy része Magyarországon még nem elérhető! 7
A megoldást az 5. melléklet visszavonása jelenthetné, mivel a szabványok státusa állandóan változik, ezért a rendeleti szöveg soha nem lesz naprakész az elérhető szabványok vonatkozásában, ami állandó konfliktust fog okozni! A melléklet helyett meg kellene jelentetni egy vizsgálati útmutatót (erre ugyanúgy utalás történhetne, mint az adatszolgáltatási rendeletben), amelynek aktualizálása egyszerűbb, mint a rendeleté! A melléklet jelenlegi formájában pontatlan, zavart keltő. 8