Komplex fenntartható gazdaságfejlesztési intézkedések a Mecsek-Völgység-Hegyhát Egyesület működési területén Mecsek-Völgység-Hegyhát Egyesület 2009
Tartalomjegyzék Bevezetés 3 Az Európai Uniós dokumentumok által kijelölt fejlődési pályák és keretek 3 A vidékfejlesztés helye és szerepe a hazai fejlesztéspolitikai dokumentumokban A vidéki gazdaság szerkezete, jellemzői és meghatározó folyamatai 8 A Mecsek-Völgység-Hegyhát Egyesület helyi akciócsoport gazdasági szerkezetét és gazdasági folyamatait tükröző adatok A Mecsek-Völgység-Hegyhát Egyesület helyi akciócsoport agrárgazdaságának jellemzői A Mecsek-Völgység-Hegyhát Egyesület vállalkozásainak empirikus vizsgálata Lehetséges fejlesztési irányok 42 Az agrárgazdaság fejlesztési lehetőségei 42 A szekunder és tercier szektor fejlesztési lehetőségei 45 6 14 31 36 2
Komplex fenntartható gazdaságfejlesztési intézkedések a Mecsek- Völgység-Hegyhát Egyesület működési területén Bevezetés A tanulmány célja, hogy rámutasson azokra a makrogazdasági folyamatokra, az Európai Uniós vidékfejlesztési és kohéziós politika jelenlegi és várható irányaira, a térséget és a településeket jellemző adatokra és trendekre, a meghatározó helyi gazdasági szereplők véleményére, amelyek együttesen befolyásolják, illetve meghatározzák azokat a kereteket, amelyek között elképzelhetők a térség gazdaságfejlesztést érintő projektjei. Mindazonáltal a tanulmány nem helyettesítheti a különálló gazdaságfejlesztési programot, de meghatározhatja annak fő irányait. A tanulmány alapoz az Egyesület által 2008. év során elkészített Helyi Vidékfejlesztési Stratégiára, abból a szempontból, hogy nem kívánja megismételni az ott rögzített demográfiai, természeti, környezeti helyzetre vonatkozó adatokat, különösen azért, mert ezen adatok vagy teljes egészében változatlanok, vagy változásuk marginálisan, esetleg egyáltalán nem érinti a térség gazdasági környezetét, folyamatait. Nem része a tanulmánynak a turizmusfejlesztés, mert ezen terület vizsgálatára egy másik, önálló tanulmányban már sor került. A tanulmány részben a gazdasági válság következtében megváltozott körülmények hatásaira, a változó, vagy megváltozott fejlesztési lehetőségekre, részben pedig a térség gazdaságát hosszabb távon meghatározó folyamatokra is fel kívánja hívni a figyelmet. Szükséges rámutatni arra is, hogy a tanulmány nem kizárólag, sőt nem elsősorban a mezőgazdaság szerepével és fejlesztésével kíván foglalkozni, mivel a mező- és erdőgazdálkodás a vidék és a HACS területén élő lakosság megélhetésében, foglalkoztatásában egyre kisebb szerepet tölt be. Az Európai Uniós dokumentumok által kijelölt fejlődési pályák és keretek A helyi akciócsoport gazdaság fejlesztési elképzeléseire, lehetőségeire, mind a strukturális alapok, mind pedig az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap hatást gyakorolhat. Ezen pénzügyi eszközök alkalmazására, jövőjére vonatkozóan a jogi szabályozás mellett hatást gyakorolnak az ún.: stratégiai iránymutatások, valamint a kohéziós és vidékfejlesztési politika felülvizsgálatát célzó közösségi dokumentumok (pl.: Zöld könyv a területi kohézióról, jelentés a kohéziós politika vidékfejlesztési intézkedéseket kiegészítő jellegéről és vidékfejlesztési intézkedésekkel történő összehangolásáról). A különböző dokumentumok hangsúlyozzák az egyes alapok intézkedései közötti szinergia, koherencia és együttműködés igényét. Ez a HACS számára azt jelenti, hogy a helyi stratégiában éppoly szinten és mélységben szükséges kidolgozni a különböző projekteket, mintha azokat nem csak az EMVA, hanem a strukturális alapok (hazánkban az Új 3
Magyarország Fejlesztési Terv ÚMFT) programjai finanszíroznák. Sajnálatos módon a különböző alapok közötti együttműködés formáit a közösségi jogszabályok nem intézményesítik, a gyakorlatban a két közösségi forrás menedzselését végző szervek legfeljebb az egymástól történő lehatárolás tekintetében működnek együtt, ez az aktivitás az összhang keresése esetén már egyáltalán nem nyilvánul meg. A kormányzati, nemzeti szintű fejlesztéspolitikára az Egyesületnek formálisan nincs közvetlen ráhatása, ez azonban nem menti fel az alól, hogy fejlesztési stratégiáját komplex módon készítse el. A vidékfejlesztésre vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatások kihangsúlyozzák, hogy az EU vidékfejlesztési programjai hozzájárulhatnak a területi kohézió megvalósításához. Ugyanakkor egyre inkább felismerték a kormányzás különböző szintjei közötti, valamint e hatóságok és a fejlesztési folyamatban közvetlenül részt vevő helyi szervezetek és polgárok közötti együttműködés, párbeszéd és partnerség elősegítésének szükségességét. Ez a helyi akciócsoport számára nem csupán az Egyesület működése szempontjából alapvető jelentőségű és a helyi akciócsoporton belüli partnerség fenntartását, tényleges működtetését, illetőleg a működtetés formáinak kijelölését és intézményesítését jelenti, hanem annak a követelményét, hogy más akciócsoportokkal és területfejlesztési szereplőkkel is intézményesített kapcsolatokkal rendelkezzen. A hatékony érdekérvényesítés és a nagyobb területi léptékű együttműködés csak ennek segítségével valósulhat meg. A legtöbb gazdasági tevékenység az Európai Unió területén így hazánkban is a városokban és a nagyvárosokban összpontosul, de a vidéki területek továbbra is az EU fontos részét képezik. Itt található a természeti erőforrások és a természeti területek (tavak, erők, Natura 2000 területek stb.) nagy része, a levegő minősége jó, valamint gyakran vonzó és biztonságos lakó- és kirándulóhelyekkel rendelkeznek. Ennek ellenére az Egyesület területét is jellemzi az a népesség csökkenés, mely részben a városokba történő elvándorlásnak köszönhető. Ugyanakkor a városok által képviselt népességi és gazdasági koncentráció kifejezett veszélyekkel is járhat, melyek oldása a vidékfejlesztési és városfejlesztési politika összehangolt akciói nélkül elképzelhetetlen. A gazdasági tevékenységek koncentrációja nem csak gazdasági előnyökkel, hanem a közlekedési torlódások, a magas ingatlanárak, a társadalmi kirekesztés és a légköri szennyezés formájában megjelenő hátrányokkal is jár. A fentiek szerint a gazdasági tevékenységek az EU-ban sokkal koncentráltabbak, mint a népesség. Ez a koncentráció az agglomerációból és a meghatározott helyszíneken található bizonyos tevékenységek csoportosításából eredő növekvő haszon jelentette előnyöket eredményez, beleértve az egészségügyi szolgáltatásokhoz, valamint a felsőoktatási intézményekhez és képzési lehetőségekhez való viszonylag könnyű hozzáférést. Ezt tükrözi az, hogy a fővárosokban és a legtöbb sűrűn lakott város vonzáskörzetében a nemzeti átlaghoz viszonyítva magas az egy főre jutó GDP, a termelékenység, a foglalkoztatottság és a kutatási és innovációs tevékenység szintje. A vidéki területek fejlődését, de különösen a foglalkoztatási, munkalehetőségeket alapvetően befolyásolja a területek összekapcsolásának, a távolságok áthidalásának, az elérhetőség 4
biztosításának kérdése. A közösségi dokumentumok szerint a területek összekapcsolásához napjainkban a jó intermodális közlekedési hálózatoknál többre van szükség. Az olyan szolgáltatásokhoz való megfelelő hozzáférést is szükségessé teszi, mint az egészségügyi ellátás, az oktatás, a fenntartható energiaforrások, a széles sávú internet, az energiahálózatokkal való megbízható kapcsolat, valamint erős kapcsolatok a vállalkozások és a kutatóközpontok között. Ez a hátrányos helyzetű térségek, csoportok különleges szükségletei kielégítése szempontjából is elengedhetetlen fontosságú. Ennek megfelelően a térség specifikus növekedési politikák végrehajtási módszereit ki kell igazítani annak érdekében, hogy megfeleljenek az új valóságnak. A vidékfejlesztésre vonatkozó stratégiai iránymutatás, valamint annak 2009. évi módosítása némiképp egyoldalú személetet tükrözően, az agrárgazdaságra koncentrál és elsősorban az agrárium fejlesztési lehetőségei mentén képzeli el a vidéki térségek fejlődését és fejlesztési lehetőségeit. A dokumentum szerint a jövőbeli vidékfejlesztési politika három fő területre koncentrál: élelmiszergazdaság, környezet és a szélesebb értelemben vett vidéki gazdaság és vidéki népesség. A vidékfejlesztési stratégiák és programok új generációja egy versenyképességi (mezőgazdaság, élelmiszeripar és erdészet) tengely. Egy területgazdálkodás-környezet tengely és egy a vidéki területek életminősége/diverzifikációja tengely mentén épül fel. A stratégiai iránymutatás szemléletváltozás nélkül az alábbiakat emeli ki: Az éghajlatváltozás, a megújuló energiaforrások, a vízgazdálkodás, a biológiai sokféleség (beleértve az ehhez kapcsolódó innovációtámogatást is) és a tejágazat szerkezetátalakítása az európai vidéki térségek, mezőgazdaság és erdőgazdálkodás legjelentősebb kihívásai. Az Európai Unió átfogó éghajlatváltozási stratégiájának részeként a mezőgazdaságnak és az erdőgazdálkodásnak fokozottabban hozzá kell járulnia az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának visszafogásához, és a szén-dioxid nagyobb arányú megkötéséhez. A mezőgazdasági és erdészeti eredetű biomasszából származó megújuló energia termelésének növelése szintén hozzá kell, hogy járuljon ahhoz, hogy 2020-ra elérhetőek legyenek az üzemanyag- és energiafogyasztásra vonatkozó új uniós célkitűzések. Alapvető fontosságú lesz fenntarthatóbb vízgazdálkodási gyakorlatok alkalmazása a mezőgazdaságban annak biztosítása érdekében, hogy a jövőben megfelelő mennyiségű és minőségű víz álljon rendelkezésre, és alkalmazkodni lehessen az éghajlatváltozásnak a vízkészletekre gyakorolt várható hatásaihoz. A biológiai sokféleség csökkenésének megállítása marad mindazonáltal a legnagyobb kihívás. A 3. és a 4. tengely alapján helyi szintű projektek és megújuló energia-forrásokkal kapcsolatos együttműködési projektek, továbbá a mezőgazdasági termelőknek a bioenergiatermelésben történő bevonása támogathatók. A természeti örökség megőrzése segíthet a magas természeti értékű élőhelyek és víztestek megóvásában. 5
Tekintettel arra, hogy minden vidéki térségnek szembe kell néznie az éghajlatváltozással és a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos kérdésekkel, a tagállamok arra ösztönözhetik a 4. tengely alapján működő helyi akciócsoportokat (Leader), hogy ezeket a kérdéseket horizontális témaként vegyék fel a helyi fejlesztési stratégiájukba. A csoportok megfelelő helyzetben vannak ahhoz, hogy segítsék az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, valamint a megújuló energia-forrásokkal kapcsolatos, helyi viszonyokra szabott megoldások megtalálását. Az innovációban benne rejlik a lehetőség, hogy pozitív hatásokat érjen el az éghajlatváltozásnak, a megújuló energiák termelésének, a fenntarthatóbb vízgazdálkodási gyakorlatoknak és a biológiai sokféleség csökkenése megfékezésének új kihívásaival való szembenézésben. Az e területekkel kapcsolatos innováció támogatása a releváns technológiák, termékek és eljárások fejlesztésének, elterjesztésének és alkalmazásának formáját öltheti. Az iránymutatásban szó sem esik arról, hogy például a gazdasági válság negatív hatásainak mérséklésében a Leader helyi akciócsoportoknak, vagy az agrárágazaton kívüli céloknak milyen szerepet kellene játszani, ez utóbbiakat esetleg milyen módon lenne szükséges módosítani. Az iránymutatás módosítása kizárólag agrárszemlélettel, kizárólagosan agrárkörnyezeti kérdésekkel foglalkozik. Ha az Európai Unió jelenlegi ún.: vidékfejlesztési politikáját kívánnánk tömören és sarkosan értékelni, akkor megállapítható, hogy az agrárszemléletű és az agrárágazat dominanciájával rendelkező fejlesztéspolitika legfeljebb ötven-száz évvel ezelőtt képviselhetett volna korszerű vidékfejlesztési politikát. Az agrárágazat támogatása mellett a diverzifikáció, mely a 3. tengely egyik fontos célkitűzése, ekkor érinthette volna a vidéki lakosság jelentős részét. Jelen pillanatban ez a cél is legfeljebb a néhány százalékot kitevő agrárágazatból élő lakosságnak szólhat. Ez a vidékfejlesztési politika nem a 21. század vidékének szól, hanem az agárágazat szereplőinek, amelyek mellett úgy tűnik szükséges rosszként, periférikusan, politikai nyomásra jelenhetett meg a 3. tengely (a vidéki életminőség javítása) és 4. tengelyként a Leader program. A vidékfejlesztés helye és szerepe a hazai fejlesztéspolitikai dokumentumokban Az országos területfejlesztési koncepcióról (OTK) szóló 97/2005. (XII. 25.) országgyűlési határozat szerint a vidékfejlesztés a vidékies térségek társadalmi, gazdasági és környezeti folyamatainak értékelése alapján a helyi adottságokat érvényesítő, az adott térségben élő emberek részvételével formálódó programok és beruházások meghatározása és megvalósítása. Lényegében a helyi erőforrások azonosításán, feltárásán, mobilizálásán keresztül megvalósuló kisléptékű térségfejlesztés. Megközelítésében átlagon felüli szerepet kap a fejlesztések környezetintegráltsága, a környezeti alrendszernek a vidékies területi rendszerekben betöltött meghatározó szerepe miatt. 6
Az integrált vidékfejlesztés a vidékfejlesztést integráltan több, az agrárágazaton határozottan túlmutató gazdasági szektor fejlesztésével, és szociális aspektusok figyelembe vételével megvalósító tevékenység. Az integráció alapját a terület, a vidékies térség jelenti. A kifejezés utal a környezetintegráltságra is, a helyi környezeti alrendszer adottságaira alapozott fenntartható fejlesztésre és értékmegőrzésre. Az integrált vidékfejlesztés a területfejlesztési politikai célok érvényesülését szolgáló egyik legfontosabb pillér. Az OTK a vidéki települések funkcióit az alábbiak szerint határozza meg: A vidékies térségek többsége jól együttműködő települései adottságaiknak megfelelő életképes mezőgazdasági, idegenforgalmi, ökológiai, pihenő vagy lakófunkciót találnak maguknak. Ennek alapja a természeti környezet, az életminőséget javító közlekedési és infokommunikációs infrastruktúra és a megújult falukép. A települések által közösen működtetett alapszintű közszolgáltatások jó minőségűek. A vidékfejlesztés átfogó célja az OTK szerint az elmaradott térségekben az aktivitás növelése, és a munkahelyteremtéssel járó fejlesztések ösztönzése (a legelmaradottabb vidékies térségekben kiemelten fontos terület továbbra is a mező- és erdőgazdálkodás - különösen az erdőtelepítés); helyi vállalkozások megerősítése, a térségi igényekhez igazodó képzési rendszer megteremtése. A munkaerőpiacról kiszorultak integrálása érdekében foglalkoztatás és komplex munkaerőpiaci programok támogatása szükséges. Ahogy az adottságok minden térségben, térségtípusban más jellegűek, úgy a megoldások, a horizontális célok is természetesen térség-specifikus adaptációt igényelnek. A fejlesztések alapuljanak helyi, területi alapú, széleskörű partnerségből építkező kezdeményezéseken. Ezért az ezeket generáló, a helyi identitás, a hagyományok és az értékek megőrzésére, tudatosítására, felélesztésére irányuló humánerőforrás-fejlesztés és közösségszervezés a beavatkozások hangsúlyos eleme. a magas arányú cigány népességgel rendelkező térségek társadalmának hagyományait, értékeit befogadó társadalmi-gazdasági integrálása. Az OTK a vidékfejlesztés konkrét elemeit az alábbiakban látja: Kistermelői hálózatok kialakítása, kiemelten a helyi hungarikumok előállítása terén; Termékfejlesztés megvalósítása az élelmiszeriparral és a gyógyszeriparral összefogva; Kézműves szakmai képzések és a kézműves termékpaletta fejlesztése; Életminőség javítása, alternatív foglalkoztatási lehetőségek. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program és Stratégiai Terv fontosabb megállapításai és jövőképe Az ÚMVP hasonlóan a közösségi dokumentumok szellemiségéhez a vidékfejlesztés központi elemének az agrárgazdaság fejlesztését tekinti. Az ÚMVP szerint a magyar agrárgazdaság versenyképes ágazattá válhat, a strukturális problémák leküzdésével és az innovációs és marketingszemlélet megerősítésével és elterjesztésével. 7
A mezőgazdaság által okozott környezeti terhelés európai összevetésben alacsony. Ennek az állapotnak a tartós megőrzésére és a termelőknek a fenntartható gazdálkodás elveit szem előtt tartó gazdálkodására és az ezzel összefüggő gazdálkodói tudatosság növelésére kell felhasználni a fejlesztési forrásokat. A vidéki társadalom előtt álló kihívások a vidéki területeken történő munkahely teremtés és megőrzés valamint a vállalkozások ösztönzése révén oldhatók meg. A stratégiai terv szerint a hazai vidékfejlesztési intézkedések hozzájárulnak a Lisszaboni Stratégia célkitűzéseihez és a göteborgi Európa Tanács határozataiban foglaltak megvalósításához, mivel a stratégia fő célkitűzései a lisszaboni és göteborgi céloknak megfelelően kerültek meghatározásra. A Lisszaboni Stratégia, amely hosszú távon célul tűzi ki a versenyképesség növelését és a munkahelyteremtést, a stratégiának azokban a célkitűzéseiben tükröződik, amelyek a versenyképesség növelését, az innováció ösztönzését, a technológia és a humán tőke területén történő befektetések elősegítését állítják középpontba. A mezőgazdaságban az innováció és a modernizáció, emellett a vidéki területek gazdaságának diverzifikációja szervesen hozzájárul a vidéki térségek versenyképességének növeléséhez. A vidéki térségekre jellemző strukturális feszültségek és a területi különbségek ez által csökkenthetők. A stratégiában a göteborgi célkitűzések megvalósulását segítik elő a környezeti tudatosság emelésére irányuló stratégiai erőfeszítések, amelyek biztosítják a mezőgazdaságban és erdészetben a környezet védelmét, a biodiverzitás és vidéki táji értékek, valamint a természeti és kulturális örökség megóvását.. A vidéki gazdaság szerkezete, jellemzői és meghatározó folyamatai Az Európai Uniós és a hazai dokumentumok által meghatározott irányok, célok rövid bemutatását követően szükséges megvizsgálni, hogy a vidék gazdaság szerkezete és a gazdasági folyamatok vajon alkalmasak-e arra, hogy befogadják a fejlesztéspolitikai célkitűzéseket, a gazdasági környezet és a gazdasági szereplők képesek-e a célok megvalósítására, a célok találkoznak-e a vidék gazdasági szereplőinek elképzeléseivel, és ténylegesen azokat a szereplőket célozzák-e, amelyek képesek a vidék gazdaságát növekedési pályára állítani. Érzékelhető, hogy a legnagyobb forrásokkal rendelkező Európai Uniós alapok, pontosabban a jelenlegi lehatárolás alapján az EMVA fő célkitűzése az agrárgazdaság támogatása. Ezen értelmezés szerint a vidék fejlődését alapvetően az agrárgazdaság fejlesztésén keresztül lehetséges elérni. Kérdés, hogy a különböző adatok és vizsgálati eredmények tükrében mi jellemzi a vidék gazdaságát, ezen belül a mezőgazdaság milyen tényleges szerepet tölt be a vidék gazdasági szerkezetében. 8
2 Az 1-2. sz. táblázat alapján érzékelhető, hogy a mezőgazdaság GDP-ből való részesedése folyamatosan csökken és ebben a 2007-2008. évi élelmiszer áremelkedési bumm sem hozott kiugró eredményt. Azóta az adatok pedig jelentős csökkenésről tanúskodnak. Hasonló a helyzet a foglalkoztatásban való arány értékelése esetén is. Az agrárágazatban foglalkoztatottak aránya folyamatosan csökken, a közösségi agrárpolitika ennek ellenére a mezőgazdaság csaknem kizárólagos fejlesztésben látja a vidék felemelkedésének lehetőségét. 1-2. sz. táblázat A gazdaság ágazatainak hozzájárulása a Bruttó Hazai Termékhez (GDP) Év Bruttó Nemzeti Melyből, az ágazatok százalékos megoszlása (%) Termék (GDP), Mezőgazdaság Ipar, építőipar Szolgáltatások milliárd forint 2000 13 532,8 4,6 27,7 53,2 2001 15 274,9 4,5 26,4 55,3 2002 17 203,7 4,0 25,8 56,7 2003 18 935,7 3,7 25,6 56,4 2004 20 712,3 4,1 25,8 55,3 2005 22 026,8 4,2 25,8 56,2 2006 23 755,5 4,0 26,1 56,8 2007 25 408,1 4,0 25,5 56,7 2008 26 543,3 4,3 24,8 56,7 2009 18 916,8 2,9 25,3 57,3 A mezőgazdaság szerepét tükröző indikátorok (2000-2009) Év A mezőgazdaság részesedése a (%) GDP-ből exportból beruházásokbó foglalkoztatásból a) a) l 2000 4,6 l 6,9 5,0 6,5 2001 4,5 7,5 6,2 6,3 2002 4,0 6,8 6,3 6,2 2003 3,6 6,6 6,2 5,5 2004 4,1 6,0 4,3 5,2 2005 4,2 6,1 4,6 5,0 2006 4,0 5,5 4,0 4,8 2007 4,0 6,3 4,3 4,6 2008 4,3 6,7 4,9 4,5 2009 2,9 n.a. n.a 4,4 a) Élelmiszer iparral együtt Forrás: Bruttó Nemzeti Termék, 2005-2009 (II. előzetes adatok ) Központi Statisztikai Hivatal A vidéki térségekben az átlagos egy főre jutó jövedelem a nemzeti átlag 71,45 % amely növekvő szakadékot jelez a vidéki és városi térségek között. A vidéki területeken az egyéni vállalkozások dominálnak, arányuk az összes vállalkozás 66%-a, szemben az országos átlag 52%-kal. A mikrovállalkozások aránya 74%, szemben az országos átlagot jelentő 70%-os szinttel. A primer és szekunder ágazatba tartozó vállalkozások aránya is magasabb a vidéki 9
területeken (11% illetve 22%) mint az országos átlag (4% illetve 18%). Ez azt jelenti, hogy a tercier szektor részesedése a vidéki vállalkozásokban jelentősen alacsonyabb (67%) mint az országos hányad (78%) (az adatok 2004-re vonatkoznak). A gazdasági szerkezetváltásra utal a vidéki szálláshelyek számának növekedése, valamint a turisztikai programkínálat bővülése is. A vidéki vállalkozások innovációs képessége alacsony. Az új vállalkozások létrehozását nehezíti a tőke-, a szaktudás- és a vállalkozási készségek hiánya. Mivel a gazdasági (pénzügyi, vállalkozásfejlesztési, logisztikai, információs) szolgáltatások a városokba koncentrálódnak, a periférikus vagy alacsony népességű vidéki településeken ezek elérhetősége nehezebb. A vidéki térségekre általában a gyengébb jövedelemtermelő képességű tevékenységek, az alacsony gazdasági aktivitás, a kevésbé képzett, főként fizikai munkát végzők nagyobb hányada a jellemző. Összhangban az általános trendekkel, a mezőgazdasági foglalkoztatottak átlagbére és a mezőgazdasági vállalkozások átlag jövedelme a nemzetgazdasági átlag alatt marad, ami miatt az egyéni gazdálkodók viszonylag magas aránya (38,1%) kiegészítő jövedelemszerző tevékenységet is folytat vagy az agráriumon belül vagy más szektorokban. Mindez a részfoglalkozású gazdálkodók számának a növekedését eredményezi. Munkalehetőség a vidéki területeken A mezőgazdaság foglalkoztatási szerepének csökkenése rendkívül kedvezőtlenül érintette a vidéki térségeket. Az 1990-es években a gazdasági átalakulással párhuzamosan gyökeres változások zajlottak a munkaerőpiacon is. A foglalkoztatottság és az aktivitás 1996-97-ben érte el a mélypontot, majd ezután a gazdasági stabilizálódás és a befektetések megélénkülésének hatására 2000-ig viszonylag gyors ütemű évi 0,7-0,8 százalékpontos - emelkedésnek indult. Az azóta eltelt időszakot 2007 közepéig egy-egy rövid átmeneti fellendülést leszámítva - stagnálás közeli állapot jellemezte, ami azonban 2007 őszétől romlásba fordult. Noha a 2007. év vége óta mutatkozó romló tendenciák 2008 nagy részében még nem erősödtek meg túlzottan, az év végétől már változni látszik a helyzet. A gazdasági növekedés globális lassulása és a fontosabb exportpiacainkon tapasztalható recesszió különösen érzékenyen érinti a hazai gazdaság exportorientált nagyfoglalkoztatóit és ezen keresztül a beszállítóikat is. A munkanélküliek száma a januári és februári hónapokban már gyors romlást mutat 2008 azonos időszakához képest. A KSH szerint 2009 I. negyedévében a 15 74 éves foglalkoztatottak száma 3 millió 764 ezerre csökkent, a munkanélkülieké 403 ezer főre emelkedett, ami 9,7%-os munkanélküliségi rátát jelent. A foglalkoztatottak létszámának fent leírt változása az ágazati struktúrát sem hagyta érintetlenül. A 90-es évek elején a mezőgazdaság még több mint 11%-át adta a foglalkoztatottaknak, ám ez 2008-ra 4,5%-ra csökkent. Az arányában kevesebb, mint felére csökkenő súly a létszámban még ennél is nagyobb változást takar, hisz az 1992-ben a 10
szektorban foglalkoztatott 460 ezer fős létszám mára 174 ezer fős szintre (37,8%) apadt (1. ábra). Nemzetközi makromodellezés segítségével, illetve OECD-országok idősorainak felhasználásával is készültek ágazati trendek és előrejelzések az MTA KTI gondozásában. Ezek elsősorban a modellezést és nemzetközi szintű összehasonlítást lehetővé tevő számításokon alapulnak, ám kockázatuk az, hogy nem, vagy csak minimális mértékben képesek figyelembe venni országspecifikus tényezőket. Az ágazati előrejelzések eredményei a következő táblázatban foglalhatók össze: 3. sz. táblázat Foglalkoztatottság és előrejelzés ágazatonként Az összes foglalkoztatott százalékában Foglalkoztatottság Átlagos éves változás (százalékpontban) Gazdasági ág 1993 2002 2013 1993-2002 2002-2013 A Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás 8,12 5,82 3,66-0,255-0,197 B Halászat 0,02 0,05 0,03 0,002-0,001 C Bányászat 0,99 0,36 0,20-0,070-0,014 D Feldolgozóipar 21,93 23,38 21,44 0,160-0,176 E Villamosenergia, gáz, gőz, víz term. 2,44 1,81 1,42-0,071-0,035 F Építőipar 4,84 6,60 8,27 0,196 0,152 G Kereskedelem 10,99 13,45 14,10 0,273 0,059 H Szállás, vendéglátás 2,57 3,34 4,02 0,086 0,062 I Posta, távközlés, szállítás 7,85 7,54 7,50-0,034-0,004 J Pénzügy és biztosítás 1,69 1,83 2,14 0,015 0,028 K Ingatlan, K+F, egyéb szolg. 3,20 5,67 9,50 0,274 0,349 L Közigazgatás, védelem, TB 5,77 6,87 7,31 0,122 0,040 M Oktatás 8,01 7,74 8,24-0,030 0,045 N Egészségügyi, szociális ellátás 5,64 5,86 7,17 0,024 0,119 O Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás 3,98 3,86 4,77-0,013 0,083 11
Miközben a mezőgazdasági ágazatban foglalkoztatottak száma folyamatos csökkenést mutat, addig - az ágazatban működő vállalkozások számában történt változás hasonló tendenciája 2007-ben megfordult. A KSH adatai szerint a regisztrált gazdasági szervezetek száma 2007. december 31-én 1 millió 325 ezer volt (1. táblázat). Ez 49 ezerrel több, mint egy évvel korábban, ezen belül a II. félévi növekedés 43 ezer. A regisztrált vállalkozások számának nagymértékű emelkedését a nyilvántartott egyéni vállalkozások számának decemberi kiugró növekedése okozta. A KSH jelentése szerint ennek oka, hogy az áfatörvény változásai miatt 2008-tól az őstermelőknek is adószámmal kell rendelkezniük, így a vállalkozások száma 2007 folyamán 4,2 százalékkal nőtt. Az új bejegyzésű társas vállalkozások száma 3 ezerrel, 8,2 százalékkal haladta meg az előző évit. A legjelentősebb mértékben (5 ezerrel, 24,2 százalékkal) a korlátolt felelősségű társaságok regisztrációinak száma nőtt. A kft-k népszerűségében jelentősen közrejátszik, hogy a cégalapításhoz szükséges alaptőke nagysága jelentős mértékben csökkent. Az őstermelők kötelező regisztrációja miatt a bejegyzések száma kiugróan magas volt az egyéni vállalkozások körében: 33 ezerrel, 61,9 százalékkal több egyéni vállalkozást jegyeztek be 2007-ben, mint egy évvel korábban. A regisztrált egyéni vállalkozók 60,6 százalékának volt vállalkozói igazolványa, számukban 2 százalékos, 8 és fél ezres csökkenést mért a KSH a 2006. decemberi állapothoz képest. A vidékies térségekben a munkanélküliek aránya az aktív korú lakosság (15-59 év) körében lényegesen magasabb (9,2%, 2005) az országos átlagnál (6,3%, 2005) és a 2000-es 8,04%- hoz képes gyorsabb növekedést mutat, mint országosan. A foglalkoztatottak aránya a vidéki térségekben 49,9% szemben az országos 56,8%-kal. A vidéki térségekben a regisztrált munkanélküliek csaknem fele (48,76%) tartós munkanélküli. A szűkös helyi foglalkoztatási lehetőségek következtében a falvakban a foglalkoztatottak mindössze 39%-a talál helyben munkát, míg 61%-a naponta ingázik. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a munkanélküliek aránya a vidéki térségekben a nők körében nagyobb. Alacsony iskolázottsági és képzettségi szint Az iskolai végzettség alapján a képzettségi szint a vidéki térségekben jóval kedvezőtlenebb mint az országos átlag. A községekben a 8 osztályt vagy azt sem végzett, 7 évesnél idősebb 12
lakosok aránya (24 és 19 %) meghaladja az országos átlagot (19 és 15 %). A községek 7 évnél idősebb lakosságának 43 %-a tehát semmilyen képesítéssel nem rendelkezik. A középiskolai végzettség mutatóiban nincs eltérés (51 %), a községekben azonban több az érettségivel nem rendelkező, szakmunkás képesítésű ember. A felsőfokú végzettségűek aránya (5 %) a községekben fele az országos (12 %) és harmada a városi átlagnak (15 %), ami azt mutatja, hogy a szakképzett munkaerő megfelelő munkalehetőségek hiányában elvándorol a falvakból. A régió agrártermelésére jellemző főbb tendenciák A vidék gazdasági szerkezetét jellemző országos adatokon túl érdemes rávilágítani arra is, hogy mi jellemzi a régió agrárgazdaságát, mely egyes elképzelések szerint a vidéki gazdaság motorját képezheti. A mezőgazdaságilag hasznosított terület csökkenése csak Somogy megyében nem járt együtt termőterület csökkenéssel (erdősítés miatt). A régióban a nagyméretű gazdaságok aránya (50,5 %) lényegesen meghaladja az országos átlagot (43 %). Következésképpen az egyénileg gazdálkodók használta terület aránya (40,7 %) elmarad az országostól (48,8 %). A szántóföld használatára jellemző, hogy napjainkig nőtt a gabonafélék vetésterülete, különösen Baranya és Tolna megyékben (65,8 %-ról 71,5 %-ra, ill. 68,8 %-ról 73,9 %-ra). Jellemzően ezen években visszatérő probléma volt az értékesítés, felhasználás. Belső szerkezeti átalakulás némileg Somogyban figyelhető meg. Értelemszerűen olyan speciális adottságot, termeléstechnológiát igénylő növények termesztése visszaesett, amelyeknek korábban hagyománya volt (borsó, napraforgó, cukorrépa stb.). Szőlő- és gyümölcsültetvények területe, termése csökkent, holott bizonyos gyümölcsfajokból az országos részesedés átlag feletti (szőlő, körte, kajszi, meggy stb.). Az állatállomány az 1980 évinek 45-50 %-ára esett vissza, az átlagos termelési színvonal csökkenésével. Különösen szembetűnő a kérődzők számának visszaesése. Ez egyben azt is jelentette, hogy a feltétlen takarmánytermő területek hasznosítása elmaradt, a különböző melléktermékek hasznosítatlanok, gyepgazdálkodás színvonala folyamatosan stagnál, ill. visszaesik, termőtáj eldurvul, gazdaságilag és esztétikailag kárt okoz, fenntartható mezőgazdálkodás, biogazdálkodás feltételei hiányoznak stb, 13
A Mecsek-Völgység-Hegyhát Egyesület helyi akciócsoport gazdasági szerkezetét és gazdasági folyamatait tükröző adatok 2. sz. ábra Munkanélküliek aránya a munkavállalási korú népesség százalékában 16 14 12 10 8 MVH acs Baranya megye Magyarország 6 4 2006 2007 2008 2009 A munkanélküliség alakulása, 2006-2009 Érzékelhető, hogy az akciócsoport területén élő aktív korú lakosság munkanélküli mutatói jelentősen meghaladják mind a megyei, mind pedig az országos értékeket. A vélhetően gazdasági válság okozta hatások még fokozottabban jelentkeznek az akciócsoport területén, a munkanélküliség növekedése sokkal jelentősebb, mint országos és megyei szinten. Az akciócsoport sem homogén, a két kistérség, sőt egyes települések között is jelentős eltérések jelentkeznek. A Komlói és Sásdi kistérségből álló akciócsoport komlói területén pl.: 2009. december 20-i adatok szerint az átlagos munkanélküliség 22,7% volt, 2008 azonos időszakához képest 6%-ot meghaladó növekedés tapasztalható, míg a sásdi területeken 2009- ben ez az érték 26,8%, és az egy évvel ezelőtti időszakhoz képest csupán 3%-os a növekedés. Ez tehát azt jelenti, hogy az iparilag (is) fejlettebb komlói kistérséget sokkal negatívabban érintette a gazdasági válság, mint az amúgy a leghátrányosabb helyzetű kistérségek közé tartozó Sásdi kistérséget. 2009. decemberében a komlói kistérségben csupán egy település (Szárász) rendelkezett 50% feletti munkanélküliségi mutatóval (61,5%), míg a Sásdi kistérségben öt település, melyek közül Varga esetén ez az érték 73%. Szükséges megjegyezni azt is, hogy a sásdi kistérség azon kistérségek közé tartozik, ahol az etnikai kisebbség számaránya országos összehasonlításban is magas. Így a cigánykérdés a kistérség LHH programján belül, illetőleg a helyi akciócsoport stratégiáján belül is fontos szerepet kapott. 14
1. sz. diagram A vállalkozások megoszlása társasági forma szerint, 1999 Magyarország, 1999 MVH acs, 1999 10% 12% 5% 13% 9% 14% 63% 74% Egyéni BT KFT Egyéb Egyéni BT KFT Egyéb A vállalkozások szervezeti formáit illető változások trendjei szinte teljes egészében követik az országosan is jellemző folyamatokat 1999. és 2008. között. Ha a statikus adatokat vizsgáljuk, akkor érzékelhető, hogy a kisebb tőkeigényű egyéni vállalkozások és betéti társaságok képezik a vállalkozások meghatározó többségét az Egyesület működési területén. Ez a megállapítás azért lehet fontos, mert a fejlesztések, illetőleg a válság okozta bevétel csökkenés és hitelerő képesség sokkal érzékenyebben érintheti a kevéssé tőkeerős vállalkozásokat, mint a jelentősebb tartalékokkal rendelkező gazdasági szereplőket. 15
2. sz. diagram A vállalkozások megoszlása társasági forma szerint, 2008 Magyarország, 2008 MVH acs, 2008 19% 4% 15% 2% 10% 14% 63% 73% Egyéni BT KFT Egyéb Egyéni BT KFT Egyéb Ha részletesebben vizsgáljuk az egyes ágazatok gazdaságon belüli helyzetét országos összehasonlításban, akkor látható, hogy az ipar szerepe az országos trendeknek megfelelően minimálisan csökkent, de az országos átlagot még így is meghaladja. Megfigyelhető mezőgazdasági vállalkozások jelentős növekedése (3-4. sz. diagram). A KSH adatai szerint a regisztrált gazdasági szervezetek száma 2007. december 31-én 1 millió 325 ezer volt. Ez 49 ezerrel több, mint egy évvel korábban, ezen belül a II. félévi növekedés 43 ezer. A regisztrált vállalkozások számának nagymértékű emelkedését a nyilvántartott egyéni vállalkozások számának decemberi kiugró növekedése okozta. A KSH jelentése szerint ennek oka, hogy az áfatörvény változásai miatt 2008-tól az őstermelőknek is adószámmal kell rendelkezniük, így a vállalkozások száma 2007 folyamán 4,2 százalékkal nőtt. Az őstermelők kötelező regisztrációja miatt a bejegyzések száma kiugróan magas volt az egyéni vállalkozások körében: 33 ezerrel, 61,9 százalékkal több egyéni vállalkozást jegyeztek be 2007-ben, mint egy évvel korábban. 2008. II. félévének végén a nyilvántartott egyéni vállalkozások száma 1 millió volt. Számuk az első félévben 282 ezerrel, a másodikban 15 ezerrel, összességében 42,3 %-kal (297 ezerrel) nőtt az őstermelők kötelező adószám kiváltása miatt. A regisztrált egyéni vállalkozók 40%-ának volt vállalkozói igazolványa, számuk 6%-kal csökkent az előző év végén mért adathoz képest. A vendéglátásban tevékenykedő vállalkozások esetén az országos növekedéshez képest az Egyesület működési területén mért növekedés annak hozzávetőleg duplája. Ugyanakkor a szállításban tevékenykedő vállalkozások száma az országos trendeknek megfelelően, de annál nagyobb arányba csökkent, napjainkra lecsúszva az országos átlag szintjére. 16
Míg az építőiparban a vállalkozások számának csökkenése figyelhető meg országos szinten, addig a HACS területén némiképp növekedett az ebben az ágazatban működő vállalkozások száma. Ugyan a szolgáltatási ágazatban működő vállalkozások száma csaknem megháromszorozódott az Egyesület területén, de még így is messze elmarad az országos átlagtól. Ismeretes, hogy egy ország, vagy gazdasági térség fejlettségét jól jellemzi a szolgáltatásokban foglalkoztatottak és az ebben az ágazatban tevékenykedő vállalkozások száma. Ebből a szempontból a térség messze nem sorolható a fejlett területek közé. A továbbiakban 5-18. sz. diagram, 1-13. sz. grafikon az egyes ágazatok fajlagos mutatóinak, valamint 1995-2008. közötti változásainak bemutatására kerül sor. 3. sz. diagram Egyes ágazatok aránya az összes vállalkozások számából 1999-ben, % 1999 16,0 14,0 12,0 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0,0 Ipar Kereskedelem Mezőgazdaság Vendéglátás Szállítás Építőipar Szolgáltatás Magyarország MVH acs 17
4. sz. diagram Egyes ágazatok aránya az összes vállalkozások számából 2008-ban, % 2008 35,0 30,0 25,0 20,0 15,0 10,0 5,0 0,0 Ipar Kereskedelem Mezőgazdaság Vendéglátás Szállítás Építőipar Szolgáltatás Magyarország MVH acs 5. sz. diagram 1000 állandó lakosra jutó vállalkozások száma, 2008 180,0 160,0 140,0 120,0 100,0 80,0 60,0 40,0 20,0 0,0 Magyarország Dél-Dunántúl Baranya MVH acs 18
1. sz. grafikon 1000 állandó lakosra jutó vállalkozások száma az országos érték százalékában, 1995-2008 64 63 62 61 60 59 58 57 56 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2. sz. diagram 1000 állandó lakosra jutó egyéni vállalkozások száma, 2008 120,0 100,0 80,0 60,0 40,0 20,0 0,0 Magyarország Dél-Dunántúl Baranya MVH acs 19
2. sz. grafikon 1000 állandó lakosra jutó egyéni vállalkozások száma az országos érték százalékában, 1995-2008 75 74 73 72 71 70 69 68 67 66 65 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 3. sz. diagram 1000 állandó lakosra jutó betéti társaságok száma, 2008 25,0 20,0 15,0 10,0 5,0 0,0 Magyarország Dél-Dunántúl Baranya MVH acs 20