A trópusokon fák ágain és kérgén megtelepedő és talajlakó fajaik egyaránt vannak, a mérsékelt övben csak utóbbiak. A legtöbb faj élőhelyigénye igen jellegzetes. A különböző gyepeknek, lápoknak is megvannak a jellemző orchideái, de a hazai fajok több mint fele erdőkben fordul elő. Piros madársisak virága 1. oldal (összes: 8)
Az erdei papucskosbor a legnagyobb virágú hazai orchideafaj Az orchideák életének különlegességéhez tartozik, hogy minden fajnak szüksége van bizonyos gombákra, hogy mikroszkopikus méretű és tartalék-tápanyagokat alig tartalmazó magjaik fejlődésnek indulhassanak. Egyes orchideák egész életükben e gombákra utaltak, nélkülük életképtelenek. Ez különösen igaz például az erdőkben élő madársisakokra és nőszőfüvekre. E növények léte olyan gombáktól függ, amelyek erdőalkotó fák hasznos segítői. E gombák a fák gyökereinek külső részén alakítanak ki kölcsönösen előnyös kapcsolatot (ún. mikorrhiza): a gombák vizet és benne oldott ásványi anyagokat szállítanak a fáknak és cserébe azok által termelt szerves anyagokat kapnak. Az orchideák mikorrhizája más jellegű: a gombafonalak behatolnak a növény gyökérsejtjeibe, de eddig nem tudták igazolni, hogy kész tápanyagokat kapnának az orchideáktól. 2. oldal (összes: 8)
A Tallós-nőszőfű gyakran patakok, folyók mellett fordul elő Izotópos vizsgálatokkal kimutatták, az orchideák összekapcsolódnak az erdőalkotó fákkal: az általuk létrehozott szerves anyagokból a mikorrhiza-gombák közvetítésével részesülnek. Ám ezzel még közel sincs vége az orchideák más élőlényekhez fűződő bensőséges kapcsolatainak. Hogy miként kapcsolódik egyetlen orchideafaj a neki otthont adó életközösség legkülönbözőbb elemeihez, azt a piros madársisak példáján mutatjuk be. A madársisak virágai a harangvirágfajokat (Campanula) utánozva vonzzák megporzóikat, bizonyos hengeresméheket, amelyek a harangvirágokon gyűjtögetnek, és eközben tévedésből látogatják a madársisak virágait. Ám hiába vesztegetik idejüket és energiájukat a virágok látogatására, nem találnak táplálékot, közben azonban megporozzák az orchidea virágait. 3. oldal (összes: 8)
4. oldal (összes: 8)
Bíboros kosbor A madársisak ráutaltsága megporzóira viszont további következményekkel jár. A faj érzékenyen reagál a megporzó méhek megritkulására vagy eltűnésére, amelynek hátterében több tényező (például vegyszerhasználat) mellett az erdőművelési gyakorlat is állhat. A Chelostoma-fajok ugyanis elhalt, korhadó fákban fészkelnek, és ha a holt fát eltávolítják az erdőből, akkor a méheket megfosztják lakóhelyüktől, a madársisakot pedig megporzóitól. Ráadásul a holt faanyag számos további élőlénycsoport gombák, mohák, xilofág rovarok, odúlakó madarak stb. számára is fontos. Ám a madársisak nemcsak e méhektől függ, hanem az azoknak táplálékot nyújtó, az orchideának pedig modellként szolgáló harangvirágoktól is. A megtévesztő orchideák szaporodási sikere ugyanis a megporzókat vonzó, mágnesfajhoz közeledve növekszik: azaz minél több harangvirág nyílik a madársisak közelében, annál több termést hoz. A levéltelen bajuszvirág nyirkos, árnyas erdők rendkívül ritka faja A leggyakoribb modell, a baracklevelű harangvirág élőhelyigénye azonban nem egyezik meg tökéletesen a madársisakéval: legjobban fényben gazdag gyepszintű erdőkben, szegélyeken, tisztásokon érzi magát. A piros madársisak szaporodásához és fennmaradásához tehát egyidejűleg több élőlény együttes előfordulására van szükség. Az orchidea közvetlenül függ mikorrhizagombáitól és a megporzó méhektől. A gombák közvetítésével az erdőalkotó fáktól kapja tápanyagainak jókora részét. Termést pedig csak akkor van esélye hozni, ha az erdőállomány vegyes korösszetételű és természetes szerkezetű, így otthont ad a fényigényesebb harangvirágfajoknak is, továbbá az élőhelyén a megporzó méhek megtelepedéséhez szükséges holt, korhadó fa is megtalálható. Mindezek fényében érthető, hogy a piros madársisakot Angliában a kipusztulás fenyegeti: egy ottani állományában tíz év alatt egyetlen termést találtak. Megmentése érdekében a virágok kézi megporzásával próbálkoznak. 5. oldal (összes: 8)
A madárfészek békakonty viszonylag gyakori hazánkban 6. oldal (összes: 8)
A ciklámenlila nőszőfű csak a Mecsekben és a Mátrában került elő Hazánk még számos tekintetben kedvezőbb helyzetben van, mint a nyugat-európai államok. Ez azonban elsősorban annak a tájhasználatban, a természeti erőforrások kiaknázásában, a művelés intenzitásában tapasztalható több évtizedes vagy évszázados lemaradásnak köszönhető, amelyet az egységes Európában éppen napjainkban igyekszünk felszámolni és ezáltal természetes féltermészetes élőhelyeink nyugat-európai szemmel irigylésre méltó sokféleségét tönkretenni. 7. oldal (összes: 8)
Szerző: Molnár V. Attila Közzététel ideje: 2017. 09. 19., kedd, 11:29 A forrás webcíme: http://magyarmezogazdasag.hu/2017/09/19/kosborok-az-erdokben 8. oldal (összes: 8)