Európai Parlament 2014-2019 Plenárisülés-dokumentum B8-1172/2016 24.10.2016 ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján az újságírók helyzetéről Törökországban (2016/2935(RSP)) Rebecca Harms, Bodil Valero, Ernest Maragall, Ska Keller, Barbara Lochbihler, Benedek Jávor, Ulrike Lunacek, Ernest Urtasun a Verts/ALE képviselőcsoport nevében RE\1107921.docx PE593.598v01-00 Egyesülve a sokféleségben
B8-1172/2016 Az Európai Parlament állásfoglalása az újságírók helyzetéről Törökországban (2016/2935(RSP)) Az Európai Parlament, tekintettel az Európai Parlament elnöke által törökországi látogatását követően 2016. szeptember 1-jén tett nyilatkozatra, tekintettel a Törökországról szóló 2015. évi jelentésről szóló 2016. április 14-i állásfoglalására 1, tekintettel az Európai Tanács elnökének, az Európai Bizottság elnökének és az Európai Unió főképviselőjének az ASEM csúcstalálkozón részt vevő uniós tagállamok nevében a törökországi helyzetről tett, 2016. július 16-i nyilatkozatára, tekintettel az Európai Tanács 2016. július 18-i következtetéseire, tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini, valamint Johannes Hahn biztos nyilatkozataira, különösen a 2016. július 21-i és a 2016. augusztus 21-i nyilatkozatokra, tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini 2016. szeptember 15-i, a demokrácia nemzetközi napja alkalmából tett nyilatkozatára, tekintettel a törökországi uniós küldöttség és az uniós tagállamok képviselőinek az EU emberi jogok védelmezőivel kapcsolatos helyi stratégiája keretében emberi jogi aktivistákkal folytatott 2016. szeptember 23-i megbeszélésére; tekintettel a Velencei Bizottság által annak 106. plenáris ülésén (Velence, 2016. március 11 12.) elfogadott, Törökország büntető törvénykönyvének 216., 299., 301. és 314. cikkéről szóló véleményben foglalt ajánlásokra; tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR), tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére, A. mivel a 2016. július 15-én végrehajtott sikertelen puccskísérlet után a török kormány szükségállapotot vezetett be, amelyet az év végéig meghosszabbított; B. mivel már a sikertelen puccs előtt is jelentősen korlátozták a médiát és nyomást gyakoroltak az újságírókra, különösen 2009 óta, amikor a sajtóban elkezdődött az Erdogan-kormányt és az elnök belső köreit korrupcióval vádoló állítások nyilvánosságra hozatala, amelyek többek között a média tulajdonjogáról, a pénzügyi nyomásról, weboldalak hozzáférhetőségének megakadályozásáról, a terrorcselekményekről való híradások tilalmáról, rágalmazásról, a kritikus média bezárásáról és a terrorellenes 1 Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0133. PE593.598v01-00 2/5 RE\1107921.docx
jogszabályok újságírókkal szembeni széles körű alkalmazásáról szóltak; C. mivel azonban 2016. július 15. óta a hatóságok újságírók és médiaorgánumok elleni fellépése drámai módon fokozódott, a legtöbb esetben a Fethullah Gülen vallásfilozófus által ösztönzött, a török kormány által terrorista szervezetnek (Fethullah Terrorista Szervezet FETÖ) minősített és a puccsal vádolt Hizmet-mozgalomhoz fűződő állítólagos kapcsolatok vádja alapján; D. mivel időközben gyakorlatilag minden olyan médiaorgánum érintett lett, amely nem képvisel a kormányt támogató irányvonalat, beleértve a független, az ellenzéki és a kisebbségi (főleg kurd) médiát is; mivel még a kurd nyelvű gyerekcsatornát is bezárták terrorizmusra való állítólagos felbujtás vádjával, és a török hatóságok nyomása a külföldi török és kurd médiára is kiterjed; mivel az esetek túlnyomó többségében a vádak olyan állításokon alapulnak, amelyek legjobb esetben is csak hozzávetőlegesek, a legrosszabb esetben pedig csak ürügyet jelentenek a törvényes ellenzék és az eltérő vélemények elnyomására; E. mivel a Riporterek Határok Nélkül (RSF) szerint a szükségállapot első hat hetében több mint 100 médiaorgánumot zártak be, aminek következtében több mint 2300 újságíró és sajtómunkás veszítette el munkáját, mivel legalább 89 újságírót letartóztattak, és ezzel legalább 121-re emelkedett azon sajtómunkások száma, akiket a véleménynyilvánítás szabadságához való joguk gyakorlásával összefüggő hivatalos vádak alapján tartanak fogva; F. mivel ezek az adatok nem tartalmazzák azt a többi újságírót, akiket jelenleg rendőrségi fogdákban tartanak fogva, illetve akiket a szükségállapot idején letartóztattak, majd vádemelés nélkül elengedtek, továbbá azokat, akik ellen letartóztatási parancsot adtak ki, de még nem tartóztatták le őket; mivel már régóta tartóztatnak le újságírókat vádemelés és jogsegélyhez való hozzáférés nélkül, és mivel nagyon gyakoriak az állítólagos kínzások és az embertelen bánásmód; G. mivel Törökországban jelenleg emberek ezreit korlátozzák abban, hogy utazzanak, sokuk útlevelét elkobozták, többek között a terrorizmusellenes intézkedések hatálya alá esők sok családtagjáét is; H. mivel továbbra is naponta érkeznek hírek további zaklatásokról és letartóztatásokról, és az elnyomás arra a pontra jutott, hogy Törökországban megszűnt létezni a független nyomtatott és műsorszóró média; I. mivel a mai napig is megválaszolatlan a július 15-i események pontos lefolyásával kapcsolatos számos kérdés, és több ezer megvádolt török állampolgár esetében nem nyert bizonyítást a sikertelen puccskísérlethez való bármilyen kapcsolódásuk; J. mivel államcsínykísérlet után korlátozott időre indokolható lehet szükségállapot kihirdetése a demokratikus intézmények megóvása, az országban a stabilitás és a biztonság helyreállítása és a puccs résztvevőinek igazságszolgáltatás elé állítása érdekében; K. mivel azonban a Törökországban alkalmazott korlátozások messze túlmennek a nemzetközi emberi jog szerint megengedhetőkön, és a szükségállapotra vonatkozó RE\1107921.docx 3/5 PE593.598v01-00
törvényekkel való kirívó visszaélést jelentenek, nevezetesen a vádemelés nélküli fogva tartás lehetséges időtartamának 30 napra, továbbá azon időtartamnak öt napra való meghosszabbítása, amelyen túl a fogvatartottnak joga van ügyvédi képviselethez, a közigazgatás azon joga, hogy bármely médiaszervezetet bezárjon, bírósági felhatalmazás nélkül állítsanak meg és kutassanak át embereket és minden megvádolt ember útlevelét elkobozzák; L. mivel Törökország 2016-ban az RSF sajtószabadságra vonatkozó globális indexe szerint 180 ország közül a 151. helyre került, és lefelé mutató tendenciát követ; M. mivel Törökországban a média helyzete jól jellemzi a társadalom minden rétegében zajló nagy tisztogatásokat, amelyek mintegy 100 000 rendőr, katona, bíró és közalkalmazott elbocsátásával vagy felfüggesztésével, több tucat egyetem és iskola bezárásával, vállalkozások kisajátításával és tulajdonosaik letartóztatásával, és parlamenti képviselők mentelmi jogának felfüggesztésével járnak; 1. megismétli, hogy elítéli a puccskísérletet, részvétét fejezi ki az áldozatok miatt, és teljes mértékben támogatja a törökországi demokratikus intézményeket; 2. felszólít minden olyan újságíró, médiamunkás és egyéb érintett személy azonnali és feltétel nélküli szabadlábra bocsátására, akik ellen nincs bizonyíték terrorista tevékenységekben vagy bűncselekményekben való részvételre vonatkozóan; 3. emlékezteti Törökországot arra, hogy az uniós tagjelölt országokra és az uniós tagállamokra ugyanazok az alapvető normák vonatkoznak, különösen a jogállamiság és az emberi jogok, többek között a tisztességes tárgyaláshoz való jog tiszteletben tartása, és sürgeti a török hatóságokat, hogy térjenek vissza az ártatlanság vélelme elvének alkalmazásához; 4. hangsúlyozza, hogy egyes emberi jogi kötelezettségvállalásoktól való eltérések csak olyan szükséghelyzetekben engedhetők meg, amelyek egy nemzet létét fenyegetik, és hogy a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 19. cikkének (3) bekezdése szerint a véleménynyilvánítás szabadsága korlátozásának arányosnak és az adott körülmények között feltétlenül szükségesnek kell lennie; 5. elítéli majdnem minden független rádióállomás, tv-csatorna és újság hirtelen bezárását, és aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a hatóságok módszeresen felszámolják a médiapluralizmust Törökországban; felszólít a koholt vádak alapján bezárt médiaorgánumok újbóli megnyitására; 6. súlyos aggodalmát fejezi ki a bíróságok és a végrehajtó szervek által újságírók és sok egyéb szakma képviselői ellen hozott önkényes határozatok miatt, amelyek közintézményekből való nagyarányú elbocsátásokhoz és letartóztatásokhoz, valamint az emberi jogok megsértéséhez vezettek, beleértve az állítólagos kínzásokat és embertelen bánásmódot, az ügyvédhez való joggal kapcsolatos problémákat és a jogorvoslat hiányát; 7. kéri, hogy a puccskísérletben való állítólagos részvétel kivizsgálása tisztességes eljárásban, pártatlanul és bizonyítékok alapján történjen, ne csupán a Hizmet/Gülen mozgalomhoz fűződő kapcsolatok alapján; PE593.598v01-00 4/5 RE\1107921.docx
8. hangsúlyozza, hogy független és pártatlan bíróságok nélkül az országban veszélyeztetve van a jogállamiság működése; felszólít a Velencei Bizottság 2016. márciusi ajánlásainak sürgős alkalmazására és a terrorizmusellenes jogszabályok átalakítására; 9. felhívja a parlamentet és az ország minden demokratikus intézményét, hogy tegyenek eleget alkotmányos szerepüknek; 10. felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a tagállamokat, hogy továbbra is szorosan kísérjék figyelemmel a szükségállapot gyakorlati alkalmazását, és küldjenek a lehető legtöbb megfigyelőt az újságírók tárgyalásaira, valamint olyan egyéb ügyek tárgyalásaira, amelyeknél gyanú merül fel a véleménynyilvánítási szabadsághoz való, a büntető törvénykönyv 324. és 220. cikke szerinti jog megsértésére; 11. felhívja az Európa Tanácsot, hogy indítson a törökországi szükségállapotra vonatkozó vizsgálatot annak megállapítására, hogy a szükséghelyzet mennyire követeli meg a jogok korlátozását; 12. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak, valamint Törökország parlamentjének és kormányának. RE\1107921.docx 5/5 PE593.598v01-00