PARTI MADARAK (LIMICOLAE SP.) TÁPLÁLKOZÁS VIZSGÁLAT A A KARDOSKÚTI-FEHÉRTÓN, DÉ L-KELET MAGYARORSZÁG. Dr. Sterbetz István.

PARTI MADARAK (LIMICOLAE SP.) TÁPLÁLKOZÁS VIZSGÁLAT A A KARDOSKÚTI-FEHÉRTÓN, DÉ L-KELET MAGYARORSZÁG Dr. Sterbetz István Madártani Intézet Bevezetés A magyar síkságok szíkestavainak ökológiai viszonyai az európai tengerpartokhoz hasonlítanak. Megyeri (959, 96) kimutatta, hogy limnológiai karakterük a belső-ázsiai és iráni sósatavakéhoz áll közel. A natronofil, apró gerinctelen állatokból táplálkozó partimadarak számára ezért vonzó ez a környezet. Az 979-ben a Ramsari-Konvenció Jegyzék-ébe felvett Kardoskúti-Fehértó is jellegzetes szikes víz, a Kárpát-medencének egyik legsajátosabb, legjelentősebb vízimadárélőhelye. A Grus grus és északi vadlúdfajok tradicionális gyülekezése mellett Limicola-faunája fajokban gazdag. A tóval szomszédos szántóföldek változó agrotechnikája azonban közvetve veszélyezteti a tó természetes ökológiai állapotát, ezért ott a Charadriidae-Scolpacidae-Recurvirostridae famíliákba tartozó madárfajok is egyre nehezebben találják meg a táplálékukat (Sterbetz, 978). A problémák orvoslása exact tájékozottságot kíván. Elsősorban a vízben és az iszapban élő madártáplálék összetétele érdekű a természetvédelmi gyakorlatot. Ennek mintavételszerű megismerésére a Magyar Madártani Intézetnek 957 97 időközében végzett, kardoskúti gyűjtései adnak lehetőséget, amikor a muzeális célokra lőtt madarak gyomortartalmainak determinálására is sor került. Ennek az anyagnak további értékelése és közlése azért is kívánatos, mert a jelenben érvényes természetvédelmi jogszabályok miatt nem lehetne megismételni ezt a vizsgálatot. A vizsgálati terület A délkelet-magyarországi, Kardoskúti-pusztán (6.0 N 0.8 E) 966-ban létesült a 88 ha kiterjedésű természetvédelmi terület. A rezervátum sztyeppvegetáció és primitíven művelt szántóföldek mozaikja. Közepét szeli át egy km hosszú, 0, 0,5 km szélességű, sekély tómeder. A tó a Maros folyó egyik postglaciaüs mellékágának maradványa, amelyet a holocénben a talajvíz vertikális mozgása sókkal telített, és a szikes talajok két jellegzetes típusát alakította ki. A meder szerkezet nélküü, kolloid állapotú szoloncsák", a partoldal oszlopos szerkezetű, a vizet át nem eresztő,,szolonyec". A lefolyástalan tómeder vízének nagyobbik hányadát a csapadék szolgáltatja, de szivárgó források csekély mértékben felszínre hozzák a több rétegben elhelyezkedő talajvizet is (Sümeghy 9, Kiss 96). A maximális vízállás kora tavasszal 0 60 cm között alakul. Ez a vízmennyiség nyár elejére rendszerint már elpárolog. A kiszáradt meder nyár végétől fokozatosan ismét sekély vízborítást kap az esős, őszi periódusban. A nyári kiszáradás és az őszi telítődés lassú folyamata terjedelmes iszapzátonyokkal kínál a vízimadarak számára vonzó táplálkozóterületet. A Kardoskúti-Fehértó vízének ph értéke a kiszáradással folyamatosan emelkedik, szélső értékei 8 0 között alakulnak. A víz kémiai összetételét Szépfalusi (in

Megyeri; 96) az alábbiakkal jellemezte: Ca 5,, Mg 9,, Na 69,0," K 5,5, Cl 0,0, S0 99,9, HC0 5,8, C0 0,0, Si0,, HN,9, N0 0,, N0 0,9 mg/l. A tó kémiailag Natrium-Magnézium-Hydrocarbonat-Chlorid karakterű szikes víz. Az éghajlat szubkontinentális, 00 év átlagában 500 mm körüli, 0 90 szélső értékek között váltakozó csapadékkal. Kardoskúton a C-os évi izotherma vonul át. Ez nyáron +, télen C-os izothermát jelent. A tómeder fekvése K Ny irányú. Keleti harmadát Phragmites foltok borítják, nagyobbik része azonban kopár, legfeljebb néhány Bolboschoenus folt képviseli a magasabb növényzetet. Nyári kiszáradás idején alacsony, halophil növényzet lepi el a medret. Bodrogközy (966) az alábbi növénytársulásokat írta le a tómederből: Bolboschoenetum phragmitetosum, Bolboschoenetum phragmitetosum Aster fac, Bolboschoenetum puccinellietosum, Agrosti caricetum distantis asterotosum, Agrosti caricetum distantis Plantago maritima fac, Camphoros-metum annuae, Puccinellietum limosae typicum, Puccinellietum limosae Salsola soda fac, Puccinellietum limosae asterotosum, Suaedetum maritimae typicum, Suaedetum maritimae Crypsis fac, Crypsidetum aculeatae Suaeda maritima fac, Crypsidetum aculeatae fragmentum, Acorelletum pannoniae. A vizsgálati anyag gyűjtésének időszakából a tómeder mikrovegetációjáról Kiss (959), Zooplankton és benthos faunájáról Megyeri (96) és Ferencz (965), herpetofaunájáról Marián (966), hal, emlős és madárfaunájáról Sterbetz (966, 975) közöltek összefoglaló tanulmányokat. A vizsgálat anyaga és módszere A vizsgálat célja azoknak az alsóbbrendű állatoknak és növényeknek megismerése, amelyekből a Kardoskúti-Fehértó Limicola faunája táplálkozik, hogy a természetvédelmi gyakorlatban azok fennmaradásáról gondoskodjunk. Ennek érdekében a Magyar Madártani Intézet gyűjtéseiből 7 Limicola-faj 7 gyomortartalmát vizsgáltuk. A táplálékmaradványok meghatározásában Dr. Ferencz Magdolna, Dr. Horváth Andor, (József Attila Tudományegyetem, Szeged) és Dr. Kaszab Zoltán (Természettudományi Múzeum, Budapest) nyújtottak értékes segítséget. Az eredményeket bemutató táblázatokban nem rendszertanhoz igazodva, hanem az egyes tápláléknemek dominanciájának sorrendjében tüntettem fel a vizsgált anyagot. Csak a tómederben gyűjtött madarakat vizsgáltam. Ennek ellenére számos olyan faj is előkerült a gyomortartalmakból, amelyeket a madarak a környező réteken, vagy szántóföldeken zsákmányolhattak. Ezeket az eredményeket összesítő, 9. sz. táblázatban nem vettem figyelembe. Ilyen, biztosan nem a vizsgált területről származó fajok: Zabrus tenebrioides, Gryllus sp., Carabidae sp., Orthoptera sp., Rhyzotrogus aequinoctialis, Scarabidae sp., Pelobates fuscus, Dorcadion sp., Calliptamus italicus, Curculinoidae sp., Histeridae sp., Aphodius sp., Bothynoderes punctiventris, Pisces sp., Graminea sp., Festuca pseudovina, Ruppia maritima, Cyperaceae sp. Az őrlőanyagok felsorolásában gyakran szereplő " sp. a tómederben nagy tömegben jelenlevő subfossilis kagylók és csigák meghatározhatatlanul morzsalékos törmeléke, amelyet a madarak apró kavicsok hiánya miatt gyakran felvesznek a zúzógyomruk számára. A vizsgált gyomortartalmak havonkénti megoszlását az. sz. táblázat mutatja be.

. táblázat Az anyag hónapos eloszlása Fajok hónap III. IV. v. VI. VII. vm. IX. X. XI. XII. Teljes Vanellus vanellus 9 Pluvialis squatarola 6 Pluvialis apricarius Charadrius hiaticula Charadrius dubius Charadrius alexandrinus Endromias morinellus Numenius phaeopus 5 6 Numenius arquata 5 6 5 5 Limosa limosa 9 9 Tringa erythropus 5 Tringa totanus Tringa stagnatilis Tringa nebularia 6 7 Tringa ochropus Tringa glareola Tringa hypoleuca Gallinago media Gallinago gallinago 5 Lymnocryptes minimus Calidris minuta 5 Calidris temminckii 5 Calidris alpina 6 5 Calidris ferruginea 6 Limicola falcinellus Philomachus pugnax 8 0 6 8 8 8 7 Recurvirostra avosetta puli. Vanellus vanellus (L.), 758 Eredmények A vizsált időszakban mintegy 60 70 pár fészkelt a védett területen. 975 után a költőállománynak már legfeljebb a negyedét találjuk itt. Vonuláskor ez a faj tömeges. Különösen kiemelkedő mennyiségek: 968. X. l-jén két napon át 5-0.000. Legmagasabb tavaszi érték: 969. III.. 500. Nyári kóborláskor a tetőző szám: 969. VI. hóban 700. Február közepe és november vége között a tavon és környékén átlag 50 00 példány táplálkozik. A gyomortartalomvizsgálatok eredményét a. sz. táblázat mutatja be. Pluvialis squatarola (L.), 758 IV XI időközében egyes példányok és kis csapatok rendszeresen előfordulnak. Legnagyobb példányszám: 965. VII.. 0, 965. X. -9. között 8 és 968. X. 7. 0 példány. Táplálkozási képüket a. sz. táblázat mutatja be. Pluvialis apricarius L, 758 III, IV, V, VIII, IX, X, XI hónapokban kis csapatok fordulnak elő. Legné-

pesebb tavaszi csapata: 96. IV. 5. 0, ősszel: 959. XI. 8. 70, 960. X._l. 99, 966. X. 6. 50 példány. A. sz. táblázat ismerteti a táplálkozás vizsgálati eredményét. Charadrius hiaticula L., 758 IV, V, VI, VII, VIII, IX, X, XII hónapokból évente átlag 0-0 példány fordul elő. Legnépesebb csapat: 965. IX.. 50 példány. Az 5. sz. táblázat mutatja be vizsgálatát. Charadrius dubius Scop., 786 96-67 68-69-ben l-l pár költött, egyébként nagyon ritkán kerülnek szem elé egyes példányok. Vizsgálatát a 6. sz. táblázat közli. Charadrius alexandrinus L., 758 970 előtt 0-60 pár között váltakozott a fészkelőállománya, 97 után 5-6 párra esett az évi költőátlaga. Vonulásidőben sem látható több, mint az itt fészkelők és azok szaporulata. A 7. sz. táblázat tanúskodik táplálkozásáról.. táblázat. Vanellus vanellus gyomortartalmának analízise. Állati eredetű táplálék Zabrus tenebrioides Carabidae sp. Scarabeidae sp. Helophorus sp. Bothynoderes punctiventris Opatrum sabulosum Calliptamus italicus Octhebius sp. larvae Chironomus sp. larvae Otiorrchynchus ligustrici Sigara sp. Berosus sp. Corixa sp. Curculinoidae sp. Helophorus sp. Coleoptera sp. 9 75 8 8 7 5 8 6 +. Mag Echinochloa crus galli Oriza sativa. Emészthetetlen anyag Chitin Kavics és homok 0 9 + 0 t 5

. táblázat 6. Pluvialis squatarola gyomortartalmának analízise Padányszám. Állati eredetű táplálék Helophorus sp. 0 + Hydrophylidae sp. Haliplus larvae sp. 56 Branchinecta orientális 6 Gryllus campestris Dolichopus sp. Berosus spinosus, Carabussp. Sigara hieroglyphica Odonata lárva Diptera lárva Copepoda sp. Lestes sp.. Mag Ruppia maritima. Emészthetetlen anyag Chitin Homok Charadrius morinellus Scop., 786 II, IV, V, VI, VIII, IX, X, XI, XII hónapokban évente átlag - alkalommal kerül szem elé. Őszi vonulása VIII X időközében kulminál. Legnépesebb előfordulásai: 965. IV. 5. 0, 969. X. 7. 8, 97. X.. 80, 97. IX.. 56 példány. A 8. sz. táblázat mutatja be gyomortartalom-analízisét. Numenius phaeopus (L.), 758 Késő tavasszal a tó legjellemzőbb, tömeges átvonulója. Kisebb csapatok és egyes példányok gyakran átnyaralnak. Ősszel ritkaság. Legnagyobb, tavaszszal megfigyelt mennyiség: 958. IV.. 5.000, ősszel a tetőzés: 969. VIII.. 50 példány. 970 óta a korábban több ezres tavaszi tömegek néhány százra estek vissza. A 9. sz. táblázatból kitűnik, hogy ez a faj a tómederben csak gyülekezik, de táplálékának zöme a rétek és szántóföldek rovarfaunájából kerül ki. Numenius arquata (L.), 758 Az év minden hónapjában előfordul, tavaszi vonulása III-ban, ősszel X-ben tetőzik. Tavaszi rekordja: 95. IV.. 000, ősszel: 96. X. 6. 5000 példány. Tömeges nyári előfordulásai: 965. VI. 0. 00, VII.. 500, 966. VI.. 00, 969. VII.. 000 példány. A nyári és koraőszi példányok többsége a N.a.arquata (L.), 758 és N.a.orientális Ch.L.Brehm, 8 hybridjeiből kerül ki (Keve-Sterbetz 968, 970). A 0. sz. táblázat a N.phaeopuséhoz hasonló táplálékösszetételre utal. 6

. táblázat. Pluvialis apricarius gyomortartalmának analízise. Állati eredetű táplálék Carabus sp. Opatrum sabulosum Zabrus tenebrioides Gryllus sp. Sigára sp. Berosus sp. lárva Lestes sp. lárva Nemotelus uliginosus lárva Rotatoria sp.. Emészthetetlen anyagok Chitin 5. táblázat. Charadrius hiaticula gyomortartalmának analízise. Állati eredetű táplálék Sigara hieroglyphica 5 Corixa sp. Branchinecta orientális Chironomus sp. lárva Diptera sp. lárva Leste sp. Leste sp. Tabánus sp. Nemotelus sp. Brachycerasp. Phyllopoda sp.. Emészthetetlen anyagok 6. táblázat. Charadrius dubius gyomortartalmának analízise. Állati eredetű táplálék Branchinecta orientális Sigara sp. Corixa sp. Oligochaeta sp.

7. táblázat. Charadrius alexandrinus gyomortartalmának analízise Táplálék tipusa. Állati eredetű táplálék Berosus spinosus 9 Helophorus sp. 6 Lestes sp. Ochthebius sp. Hydrochus sp. Ephidridae sp. Diptera lárva. Emészthetetlen anyag 8. táblázat. End romi as morinellus gyomortartalmának analízise. Állati eredetű táplálék Carabidae sp. Plan orbis spirorbis. Emészthetetlen anyag Kavics 6 9. táblázat 6. Numenius phaeopus gyomortartalmának analízise. Állati eredetű táplálék Cryllus sp. 8 9 Rhyzotrogus aequinoctialis 0 6 Dorcadion cervae 6 6 + Zabrus tenebrioides 9 Scarabeidae sp. 5 + Opatrum sabulosum fi Carabidae sp.. Emészthetetlen anyagok Chitin 6

0. táblázat. Numenius arquata gyomortartalmának analízise. Állati eredetű táplálék Calliptamus italicus Pelobates fuscus Zabrus tenebrioides Scaiabeidae sp. Carabidae sp. Hydrophilidae sp. Gryllus sp. Histeridae sp. Rhyzotrogus aequinoctialis Leptinotarsa decemlineata. Növényi eredetű táplálék Festuca pseudovina Gramineae sp. 5 5 8 + + 0 9 + 0 + 88. Emészthetetlen anyagok Chitin Kavics 5. táblázat 9. Limosa limosa gyomortartalmának analízise. Állati eredetű táplálék Branchinecta orientális Lestes virens Berosus spinosus Crustacea sp. Lecane sp. Ephidra sp. Copepoda sp. Sigara sp. Diptera lárva sp. Helophorus sp. Arctodiaptomus sp. Keratella sp. 7 65 9 7 8. Emészthetetlen anyagok Chitin

Limosa limosa (L.), 758 Költőállománya a vizsgálat időszakában átlag 0 5 pár. 97-ben 50 pár volt a legkiemelkedőbb. Tavasszal ősszel több ezer példány vonul át a területen. Egy tömegben látott, legnépesebb csapatai: 97. VIII.. 000, 969. II. 6. 500 példány. A. sz. táblázat mutatja be táplálkozásvizsgálatát. Tringa erythropus (Pali.), 76 Későtavaszi és koraőszi, tömeges átvonuló. Legkimagaslóbb mennyisége: 97. VIII.. 6000. A. sz. táblázat ismerteti a megvizsgált gyomortartalmakat. Tringa totanus (L.), 758 Évente átlag 6 8 pár költött a vizsgálati időszakban, jelenleg (980 óta) nem fészkel már. Vonuláskor sohasem tömeges, 0 0-as csapatokban lehet megfigyelni fagymentes időszakban. A. sz. táblázat mutatja be kardoskúti táplálkozását. Tringa stagnatiüs (Bechst.), 80 IV IX időközében egyesével, vagy kisebb csapatokban rendszeres vonuló volt a vizsgálat időszakában. Feltűnőbb gyülekezései: 96. VII.. 50, 96. VI. 7. 50, 966. VIII. 6. 50, 967. VII.. 00, 968. IV. 5. 00, 96. VIII.. 00 példány. A hetvenes évek közepe óta csak elvétve fordul már elő. A. sz. táblázat tartalmazza táplálkozási adatait.. táblázat. Tringa erythropus gyomortartalmának analízise. Állati eredetű táplálék Branchinecta orientális Sigara sp. Diptera sp. larcae Berosus spinosus Ephydridae sp. larvae Ostracoda sp. Lestes virens Oligochaeta sp. Laccobius sp. Chironomus larvae Odonata lárva Nepa rubra Crustacea sp. Planorbis spirorbis 7 75 + + +. Mag Bolboschoenus maritimus 8. Emészthetetlen anyagok 50

. táblázat. Tringa totanus gyomortartalmának analízise. Állati eredetű táplálék Branchinecta orientális Chironomus sp. larvae 5 Odonata sp. larvae Ephydra sp. lárva. Mag Schoenoplectus spl.. Emészthetetlen anyag. táblázat. Tringa stagnatilis gyomortartalmának analízise. Állati eredetű táplálék Branchinecta orientális Culicoides salinarius Lestes virens Berosus spinosus Dolichopus ungulatus Ephydra sp. lárva Diptera sp. lárva 5. táblázat 7. Tringa nebularia gyomortartalmának analízise. Állati eredetű táplálék Branchinecta orientális 7 55 Culicoides salinarius Lestes virens Diptera sp. larvae Ephydridae sp. Helophorus sp. Berosus sp. Coruxa sp. Hydrophylidae sp. Dytiseidae sp. Pisces sp. bones. Emészthetetlen anyagok Chitin

Tringa nebularia (Gunn.), 767 V VIII IX hónapokban magányos példányokkal, vagy kisebb csapatokkal rendszeres. Feltűnőbb mennyiségek: 968. V. 5. 50, 969. VIII. 9. 00 példány. A 5. sz. táblázat kardoskúti táplálkozását mutatja be. Tringa ochropus L., 758 IV-X időközében egyes példányok képviselik ezt a fajt. Egy alkalommal észlelt, legnagyobb mennyiség: 97. VIII.. 0 példány. A 6. sz. táblázat tartalmazza táplálkozásvizsgálatát. 6. táblázat. Tringa ochropus gyomortartalmának analízise. Állati eredetű táplálék Branchinecta orientális Ephydridae sp. 6 Octhebius sp. Culicoides salinarius 7. táblázat. Tringa glareola gyomortartalmának analízise. Állati eredetű táplálék Branchinecta orientális Oligochaeta sp. 6 Octhebius sp. Berosus sp. Ephydridae sp. 8. táblázat. Tringa hypoleucos gyomortartalmának analízise. Állati eredetű táplálék Branchinecta orientális 6 Octhebius sp. Lestes virens Oligochaeta sp. 5

Tringa glareola L., 758 IV és VII VIII az átvonulási ideje. Jelentősebb mennyiségek: 96. IV. 9. 00, 96. VII. 9. 00, 969. VIII.. 00, 97. VIII.. 00 példány. A hetvenes évek vége óta e mennyiségek ét figyelik meg itt. Táplálkozásvizsgálatáról a 7. sz. táblázat tanúskodik. Tringa hypoleucos L., 758 V IX időközében egyes példányok folyamatosan megfigyelhetők. Legnagyobb mennyiség: 959. VIII.. példány. A 8. sz. táblázat ismerteti táplálékösszetételét. Gallinago media (Lath.), 787 A vizsgálati időszakban 0 alkalommal fordult elő, IV, VIII és IX hónapokban. A 9. sz. táblázat foglalkozik táplálkozásával. Gallinago gallinago (L.), 758 Tavaszi-őszi vonuláskor közönséges. Az év minden hónapjából van adata. Legnagyobb mennyiségek: 966. IX. 6. 50, 97. VIII.. 80 példány. A 0. sz. táblázat ismerteti táplálékát. Lymnocryptes minimus (Brünn.), 76 A vizsgálati időszakban nyolc esetben fordult elő, III, VIII, IX, X és XI hónapokban. Legnagyobb mennyiség: 95. III.. 5 példány. Táplálkozását a. sz. táblázat ismerteti. Calidris minuta (Leisl.), 8 V X időközökben kis csapatokban vonul át. Legnagyobb mennyiségek: 965. VI.. 60, 969. IX.. 0 példány. Táplálkozási képe a. sz. táblázaton látható. 9. táblázat. Gallinago media gyomortartalmának analízise. Állati eredetű táplálék Larvae sp.? Helophorus sp. Corixa sp. Odonata sp. lárva 6. Mag Carex sp.. Emészthetetlen anyag Chitin 5

Calidris temminckii (Leisl.), 8 Mozgalma a C.minutáéhoz hasonlóan alakul. 96. IV. 7-én 0, 97. VIII. -én 0 volt a legnagyobb mennyiség. A. sz. táblázat tanúsítja táplálékát. Calidris alpina (L.), 758 Az év minden hónapjában előfordult, vonulása VIII IX-ben a legdinamikusabb. A megfigyelt maximális mennyiségek: 957. VIII.. 800, 970. VI. 5. 00, 965. IX. 6. 00, 97. VIII.. 00 példány. A. sz. táblázat mutatja be gyomortartalom-vizsgálatát. 0. táblázat. Gallinago gallinago gyomortartalmának analízise. Állati eredetű táplálék Lumbricidae sp. Helophorus sp. Berosus sp. Sigara sp. Odonata lárva Hydrophyüdae sp. +. Növényi eredetű táplálék Graminea sp.. Mag Atriplex sp. 66. Emészthetetlen anyagok Homok Chitin Kavics. táblázat. Lymnocryptes minimus gyomortartalmának analízise. Állati eredetű táplálék Gastropoda sp.. Növényi eredetű táplálék Graminea sp.. Mag Schoenoplectus sp. Cyperaceae sp.. Emészthetetlen anyagok Homok Kavics

. táblázat 5. Calidris minuta gyomortartalmának analízise. Állati eredetű táplálék Branchinecta orientális 0 Culicoides salinarius 6 Sigara sp. Berosus spinosus Lestes virens Crustacea sp.. Emészthetetlen anyag 5. táblázat 5. Calidris temminckii gyomortartalmának analízise. Állati eredetű táplálék Branchinecta orientális 9 Larva sp.? 8 Lestes virens Diptera lárva sp. Helophorus sp. Berosus spinosus Laccobius sp. Ephidridae sp. Chironomus sp. lárva Tipulidae sp. lárva Ostracoda sp.. Emészthetetlen anyag Homok Calidris ferruginea (Pont.), 76 IV V és VII IX időközében rendszeresen előfordul. A Kardoskúti-Fehértó e fajnak tradicionális vedlőállomása. Legnagyobb mennyiségek: 95. VI.. 5, 95. IX. 0. példány. A 5. sz. táblázat foglalkozik táplálékvizsgálatával. Limicola falcinellus (Pont.), 76 VII VIII és X hónapokból adata ismert, kisebb csapatokban. A 6. sz. táblázat foglalkozik táplálkozásával. 55

. táblázat. Calidris alpina gyomortartalmának analízise. Állati eredetű táplálék Branchinecta orientális Helophorus sp. Lestes virens Berosus spinosus Haliplus sp. Corixa sp. Ephidra sp. Ceratopogonidae sp. Crustacea sp. Odonata lárva Oligochaeta sp. Sigara sp. Dolichopus undulatus Culicoides salinarius Hydrophylidae sp. Dytiscidae sp. Vermes sp. 8 5 8 9 8 8 +. Növények levelesrészei. Mag Carex sp. Schoenoplectus sp. Camphorosma sp. Polygonum sp.. Emészthetetlen anyag Homok Philomachus pugnax (L.), 758 A Kardoskúti-Fehértó legjellegzetesebb és legtömegesebb partimadara. A fagyos és havas napok kivételével mindenkor megfigyelhető. Maximális mennyiségek: 968. IV. 5. 5 000, 969. VIII. 6. 6000, VIII. 0. 8000, IX.. 0 000, 97. IV. 7. 5 000 példány. E hozzávetőlegesen számlált mennyiségeknél azonban kétségtelenül jelentősebb tömegek fordultak elő. A Ph.pugnax mennyisége 970 óta feltűnően ére sorvadt, s ez a jelenség állandósult. A 7. sz. táblázatban bemutatott táplálkozási képe feltűnően sok szántóföldi és száraz, vagy vízállásos réti tápláléknemet tartalmaz. Recurvirostra avosetta L., 758 A vizsgált időszakban és 6 pár között alakult a fészkelőállománya. A tavon csak az itt szaporodó példányok s azok ivadékai figyelhetők meg, idegenből származó vonulók elkerülik ezt a területet. A 8. sz. táblázat pullus példány táplálkozását ismerteti. 56

5. táblázat. Calidris ferruginea gyomortartalmának analízise. Állati eredetű táplálék Branchinecta orientális Lestes virens Corixa sp. Sigara sp. Chironomus sp. lárva Diptera sp. lárva Sigara sp. lárva Anthomyiidae sp. lárva Octhebius sp. Berosus spinosus Culicoides salinarius Dytiscidae sp. lárva Odonata sp. lárva Ephydrydae sp. lárva Ostracoda sp. 7 6 9 6 5 5. Növényei leveles részeinek e. Mag Atriplex sp. Carex sp. Suaeda maritima. Emészthetetlen anyag Chitin Homok 8 6. táblázat. Limicola fálcinellus gyomortartalmának analízise. Állati eredetű táplálék Paracymus aeneus Helophorus sp. 0 Haliplus sp. lárva * Chironomus sp. lárva. Növények leveles részei. Mag Atriplex sp. 6. Emészthetetlen anyagok

7. táblázat 7. Philomachus pugnax gyomortartalmának analízise. Állati eredetű táplálék Zabrus tenebrioides Helophorus sp. Orthoptera sp. Haliplus sp. Hydrophylidae sp. Leptinotarsa decemlineata Planorbis sp. Carabidae sp. Scarabeidae sp. Chironomus sp. lárva Rhyzotrogus aequinoctialis Aphodius sp. Curculinoidae sp. Octhebius sp. Pisces sp. bones. Mag Triticum vulgare Polygonum sp. Setaria viridis. Emészthetetlen anyag Chitin Kavics 9 6 5 0 89 0 8 + 6 7 + 8. táblázat. Recurvirostra avosetta puli. gyomortartalmának analízise. Állati eredetű táplálék Paracymus aeneus Branchinecta orientális Helophorus sp. 6

9. táblázat Gyomortartalmak analízise. Állati eredetű táplálék Branchinecta orientális 67 700 Helophorus sp. 6 59 + Berosus sp. 9 50 Lestes virens 9 Sigara sp. 5 50 Haliplus sp. 5 0 Hydrophylidae sp. 0 Ephydridae sp. 0 Chironomidae sp. lárva 75 + Corixa sp. 0 + Diptera sp. lárva 8 Odonata lárva 9 0 Octhobius sp. 7 Oligochaeta sp. 7 Paracymus aeneus 6 5 Culicoides salinarius 6 5 Crustacea sp. 6 + Dytiscidae sp. Ostracoda sp. + Larvae sp.? Harpalus sp. 57 Dolychorus sp. Laccobius sp. Planorbidae sp. + Copepoda sp. + Rotatoria sp. Lecane sp. 8 Anthomyiidae sp. 5 Hydrochous sp. Trochosa sp. Tipulidae sp. lárva Tabanidae sp. lárva Nepa rubra Vermes sp. Brachycera sp. Keratella sp. Gastropoda sp. Arctodiaptomus sp.. Leveles növényi részek Crypsis aculeata. Mag Carex sp. 6 Polygonum sp. Camphorosma annua. Emészthetetlen anyagok 68 Chitin Homok 5

A vizsgálat értékelése A tápláléknemek értékelésénél hibaforrás lehet a plankton és a Vermes-ek csoportja, mert mire a vizsgálati anyag laboratóriumba kerül, ezek jelentős hányada a felismerhetetlenségig elroncsolódik. A 9. táblázat kimutatja, hogy a Kardoskúti-Fehértó iszapjában és vízében levő limicola-táplálék domináns elemei, így pl. a Branchinecta orientális, Berosus spinosus, Culicoides salinarius, Octhebius sp., Paracymus aeneus a magyar szikesek halofil jellemzői, és megszerzésüket a kolloidos állapotú iszap megkönnyíti. Ezért ornithológiai szempontból is arra kell törekedni, hogy a tónak ez a természetes körülmények között kialakult, sós állapota megmaradjon. Meg kell akadályozni, hogy medrébe a csapadékon, vagy a feltörő talajforrásokon kívül egyéb víz is bekerüljön. Amennyire lehetséges, ki kell küszöbölni, hogy a szomszédos szántóföldekre kiszórt műtrágya és növényvédőszer a talaj- Víz közvetítésével a tó vízébe jusson. A nyári hónapokban gyakori, teljes kiszáradás természetes jelenség, és számos apró élőlény számára ez szükséges is. így hiba lenne a vízmentes periódusokat mesterséges beavatkozással kiküszöbölni. Kardoskút és egyéb, védett szikes tavak esetében az utóbbi években felmerült a mesterséges vízutánpótlás igénye, hogy ilymódon fokozzák a területek madárgazdagságát. Hangsúlyoznunk kell az ilyen beavatkozás veszélyét, amely kezdetben fokozza a látványosságot, de később jóvátehetetlenül megváltoztatja az ökoszisztéma karakterét! A magyarországi szikestavak sajátos ökológiai adottságaikkal kontinentális jelentőségűek, ezért természetes állapotuk fenntartása minden egyéb szempontnál fontosabb! Irodalomjegyzék Bodrogközy, Gy. (966): Ecology of the halophilic Vegetation of the Pannonicum. V. Results of the Investigation of the Fehértó of Orosháza. Acta Botanica Acad. Scienc. Hungáriáé.. p. 9 6. Ferencz, M. (965): Beitrage zum Zoobenthos des Weissen-Teiches (Fehértó) bei Kardoskút. Acta Biologica Szegediensis. Tom. XI. Fase.. Szeged, p. 65 69. Keve, A. Sterbetz, I. (968): Zugverschiebung beim Grossen Brachvogel, Numenius arquata in Ungarn. Vogelwarte,. p. 98-00. Keve, A. Sterbetz, I. (970): Taxonomie im Dienste der Vogelforschung. Zool. Abhandlungen, Leipzig, Bd.. Nr.. p. 7-9. Kiss, I. (959): Die Mikrovegetation des Fehértó vom Kardoskút. Szegedi Tanárképző Főiskola Évk. p. -7. Kiss, I. (96): Untersuchungen über Wasseraufbruche der Sodaböden in der Umgebung von Orosháza, mit besonderer Rücksicht auf die Änderungen des Bodenzustandes und der Pflanzenwelt. Szeged Tanárképző Fó'isk. Tudományos Közleményei, Szeged, p. 8. Marián, M. (966): The Herpetofauna of the Fehértó near Kardoskút, Hungary. Vertebrata Hungarica, Tom. VIII. Fase. -. p. 9-0. Megyeri, J. (959): Vergleichende hydrobiologische Untersuchungen der Natrongewasser der Ungarischen Tiefebene. Szegedi Pedagógiai Főiskola Évkönyve, Szeged, p. 9 70. Megyeri, J. (96): Vergleichende hydrofaunistische Untersuchungen an zwei Natrongewassem. Acta Biologica, Szegediensis. Tom. IX. p. 07 8. Sterbetz, I. (966): Date to the Mammalian and Fish-Faunas of the Kardoskút Reservation. Vertebrata Hungarica, Tom. VIII. fasc. -. p. 5-8. Sterbetz, I. (975): Die Vogelwelt des Naturschutzgebiets Kardoskút in Zeitraum 95 bis 97. Aquila 97-7. Vol. 80-8. p. 9-0. 60

Sterbetz, I. (978): Einfluss der Veränderungen der Agrarumwelt auf Tierwelt des Naturschutzgebiets Kardoskut. Aquila 977, Vol. 8. p. 65-8. Sümeghy, J. (9): Der geologische Aufbau des Alföld und der Aufbruch des Binnegewasser. Hidrológiai Közlöny,. p. 67-80. Author's Address: Dr. I. Sterbetz H Budapest Fivér u. /a 6